Nemzet, 1892. április (11. évfolyam, 3446-3474. szám)
1892-04-01 / 3446. szám
SZERKESZTŐSÉG! Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3446. (92.) szám. KIADÓH IVATAL: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ......... .................................... 2 írt 3 hónapra .................................. .. 6 , 6 hónapra ......... ................................... 12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás.______ Budapest, 1892. Péntek, április 1. XI. évi folyam. Felhivás előfizetésre. Az uj évnegyed közeledtével felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra...................2 frt negyedévre ..... 6 » félévre....... 12 » egész évre...................24 » Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyedévenkint 1 írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra kiadóhivatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, márczius 31. Kellemes újsággal lepjük meg olvasóinkat, akik az ország ügyeinek alapos, de gyors elintézését és a meddő vitáknak lehető kerülését óhajtják: a képviselőház ma befejezte a költségvetés fölött folytatott átalános vitát. Holnap csak a zárbeszédek lesznek — ha ugyan lesznek — és a szavazás. Nem építünk erre a jelenségre reményeket a költségvetés részletes tárgyalásának ideje, tartama és szelleme iránt. De örömmel fogadjuk magát a tényt és csak azt az egy tanulságot, ha úgy tetszik figyelmeztetést vonjuk le abból, hogy az ellenzék álláspontját és a kormány iránt táplált bizalmatlanságát pár szónok és olyan jól tudja kifejezni két nap alatt, mintha tucat számra jönnek a szónokok és hetekig tartó vitában ismételgetik ugyanazt. Elismerjük, hogy az ellenzéknek érdeme van a vita gyors befejezésében, mert hiszen ha épen akarja, olyan hosszúra nyújthatta volna, amennyire épen tetszett. De viszont az ellenzék sem fogja megtagadni, hogy kényszernek is engedett, mert a felirati vita csak most zajlott le és meglehetősen kimerítette úgy a rekriminácziókat, mint az érdemleges megjegyzések nem nagyon bő tárházát, így azután a költségvetési vitára már csak az álláspontjelzés és az unalom maradt. Nem volt sem tartalom, sem figyelem, sem lelkesedés. Mikor még olyan kitűnő elme és szónok, milyen Apponyi Albert gróf, sem tud fél óránál hosszasabban beszélni és e rövid idő alatt is csak azok ismétlésére és összefoglalására szorítkozik, miket ő maga elmondott a felirati vita alatt, ez biztos jel arra, hogy sem a helyzet, sem a hangulat, sem a tárgy nem alkalmas nagy vitákra. Nem foglalkozunk Apponyi Albert gróf beszédének a tegnapi inczidensre vonatkozó részével, mert azt Szapáry Gyula gróf mai nyilatkozata véglegesen elintézte; megjegyzésünk e tekintetben csak arra szorítkozik, hogy a kölni újság személyes támadását kár volt parlamenti viszonyainkkal összeköttetésbe hozni. Azzal sem foglalkozunk, hogy Apponyi Albert gróf állásfoglalását a kormány ellen és a költségvetésnek még általánosságban is visszautasítását (régebben éppen ő hirdette azt az elméletet, hogy a költségvetést az országnak meg kell szavazni, a bizalmatlanságot csak az appropriációnál kell felvetni) ismét azzal indokolta, hogy a kormány nem első tárgynak tűzi ki a választási reformot és nem nyilatkozik a közigazgatási reform jogi biztosítékairól részletesen, mert ez utóbbi követelmény teljes lehetetlenségből áll, mivel több részletes, kombinatív törvényjavaslatnak egyes részleteiről, előre és pedig meggyőzőleg, megnyugtatóig nyilatkozni, teljesen lehetetlen.Ismeretlen javaslatok bármely részleteit adná elő a kormány, ezekben sem Apponyi, sem senki más biztosítékot, a szöveg ismerete nélkül nem láthatna. Ezzel tehát a költségvetés elfogadása alapjául olyant kívánt Apponyi, ami teljesen lehetetlen — vagy czéltalan. A választási reform elsőbbségét, pedig épen indokolni sem tudta Apponyi, mert maga elismerte, hogy az elfoglal egy egész ülésszakot és nem most lépne életbe. Nem helyesebb és természetesebb-e — ilyen körülmények között — a választási reform előtt azokat a javaslatokat tárgyalni, melyek azonnal készek és azonnal életbe lépnek, — milyenek például a közigazgatási törvényjavaslatok ? Újabb váddal állott elő Apponyi Albert gróf akkor, amikor a kormánytól még a pénzügyi rendezés érdemeit is el akarta tagadni, csak azért, mert annak élén Szapáry Gyula gróf áll (ez az egy személyes él volt mai beszédében) kinek pénzügyminisztersége alatt — állítása szerint, 1878— 1886-ban, pénzügyeink visszaesést mutattak. Itt Appolyi Albert gróf igazságtalan volt, mert Szapáry Gyula gróf és a kormány személyes hibájának rótta fel a körülmények terhét: a bosnyák okkupálást, az árvizeket, Szeged veszedelmét és vasúti építkezéseket. Minden állam pénzügyei visszaesést szenvedtek volna ily terhek alatt, és ezek elől kitérni nem lehetett. Hiszen ezeknek a terheknek az eredményét maga Apponyi is elfogadja. A legfelületesebb az a vád, mintha a pénzügyek rendezése nem volna érdem, mert adóemeléssel járt. Ezt Apponyi most nem hangsúlyozta, csak más ellenzéki szónokok, ellenkezőleg: ő maga azt mondá, a pénzügyek rendezésében más kormány is így járt volna el. Egyedül az kár, hogy ő is csak utólag ismeri ezt be, de akkor, mikor a czélra vezető rendszabályok javasolva lőnek, egész erővel, küzdött azoknak majdnem mindenike ellen. Ebből tanulhatnak azok szintén, kik most sem látják meg a pénzügyek rendezettségét. Különben Apponyi Albert gróf annyira rövidite ma felszólalását, hogy még a határozati javaslatában foglalt pontozatok egy részének indokolását is elhagyta, igy az egész közjogi és nemzeti rész indokolatlan maradt. Joga volt hozzá, mert ezeket csakugyan elég bőven indokolta a válaszfelirati vita alatt, és aligha tudta volna homályos törekvéseit ezen a téren, most világosabban előadni, minthogy pedig a szabadelvű pártot a múltkori indokolás sem győzte volt meg azok helyességéről, fölösleges lett volna, most a fáradtság. Egyébiránt a vita csendes, szenvedélytelen volt, miben az ellenzéknek van érdeme. Legyen meggyőződve, hogy ezt az érdemét nem csak méltányolja ki és kívánjuk érvényesülését a jövőben is. Csak az ország nyer általa időt, nyugalmat és üdvös intézkedéseket ! A képviselőház pénteken, április hó 1-én d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1892. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása: Zárbeszédek. A NEMZET TÁRCZÁJA Márczius 31. Fráter György: Történelmi regény, Illésy kötetben.— Irta: Jókai Kör. II. kötet. (Folytatás.) 46 — Látod Fráter György azt az átellenedben ülő urat. Bizony nem mondhatnám, hogy akár vitézsége, akár bölcsessége által jutott volna ahhoz a méltósághoz, amibe beleszottyant, hanem inkább azért, mert izgága ember volt, olyan helyre küldték, ahol senki sem bánja meg a tanácsát. — Látod, milyen czingár, milyen göthös ? A boszorkányok járják. A szájában hordja már a harangozó pénzt. Ezt elviszi nemsokára az ördög. Szent, hogy utána tégedet fog a király megtenni zárai kapitánynak. Nagy uraság az,hallod-e? Ki ne szalaszd a kezedből! Mindjárt más világ lesz ezen a vidéken, ha te fogsz itt parancsolni. Ezt mondta a püspök. Azután meg a kapitány beszólt. — Nézd el csak, főtisztelendő apátur öcsém, micsoda pöfeteg ez a te nagybátyád, a nyelvét is alig tudja már mozgatni a szájában, úgy elhízott. Maholnap megfullad a zsírjában. Minden bizonynyal te fogsz a helyébe kerülni scardonai püspöknek. S a két főur, ily szépen alkudozván egymásnak a halálára, kölcsönösen ismeretlen nyelven, nem mulasztá el a közben egymásnak az egészségére poharat kaczintani. »Szállók kendnek!« — »Conducat sanitati!« Fráter György végét akarta szakítani ennek a kelletlen beszédnek s olyan nyelven, melyet mind a két ur megértett, (horvátul) felelt nekik egyszerre. — Én, hitemhez híven, visszatérek a zárdámba, a mint atyámnak és bátyámnak a végtisztességet megadtam. Vitellis oda csapott a kövér tenyerével az asztalra. — Ilyenek a bolondok! Hát nem gondolod meg, hogy ha te itt hagyod Kamizácz várát, a te anyád, meg a te húgod úgy össze fog veszni a bitangba hagyott örökség fölött, hogy az ördög lesz a bíró közöttük. — A felöl is tenni fogok. A húgomat itt hagyom az örökségben, átruházva azt ő rá és az ő férjére, minthogy nekem, mintaszerzetesnek, semmi világi vagyont tulajdonomnak nevezni nem szabad. Szegény özvegy anyámat pedig elviszem magammal az apátságomba, ahol ő neki hátra levő napjaira nyugodalmas élete lenn, s elég dolga akad a háztartásomra való felügyeléssel. Vitellius nagyot csettentett a nyelvével. — Fráter György! Ez nem jó gusztus. A vén anyókát vinni magaddal. Ugyebár kapitány úr ? Van sok szőlőd talán, ahonnan a seregélyeket el kell riogatni a kerepelővel ? Ha már csakugyan viszsza akarsz menni apátnak a kolostorodba, azt mondom, vidd el magaddal inkább a Borbálát. Az jobban beválik pap gazdasszonyának. Csinos, takaros menyecske és nem fajos. Három esztendős asszony már és mégsem kicsiny sem nagy. Fráter György arcza elárulta a belső felháborodást e szavak fölött. — Borbála az én nővérem ! — vágott a szavába Vitelliusnak. Vitellius nagyot nevetett erre. — Jól van, jól. Hát hiszen nekünk is van hugánk. Azt jól rendelte a bölcs gondviselés, hogy akinek nincsen felesége, annak legyen hugája. Mert jól esik a mi füleinknek egy asszonyi hangot hallani a háznál. Ismered jól a magyar példabeszédet : »malo Cocám, quam Uri.« Tudod az értelmét. — No no ! Csak fel ne pattanj ! — Félig meddig megnyugtathatlak, ami azt a testvéri rokonságot illeti. Úgy apai részről abszolucziót adhatsz magadnak a vérbeli rokonság közelsége miatt. Többet tudna neked erről mondani a kapitány úr! György felháborodva kelt fel az asztaltól s azon ürügy alatt, hogy a feje szédül az erős boroktól, elhagyta a tározó társaságot. Kiment a halottas tornáczba, ahol a két ravatal volt egymás mellé felállítva. A halottak egyedül voltak. Sem barát, sem diák, sem sirató asszony nem törődött velük. Az minden végtisztesség tétellel volt elfoglalva a tározó asztaloknál. Onnan áthangzott a zűrzavaros zsivaj. György oda fektette a forró homlokát az atyja koporsójának a jéghideg szélére. Attól kért enyhülést. Oda sülyedjen-e, ahová a mindennapi emberek, akik esznek, isznak, vigadnak, vétkeznek, — azután leimádkozzák, amit vétkeztek, s megint újra kezdik ? Utolsó napja volt a romotornak. Egész sokadalom volt, aki összesereglett a temetésre. Tele volt velük minden terem, tornácz, pitvar, folyosó, istálló és udvar. Csak a halottas házba nem jutott ember. Az egészen üres volt. A ravatal lábánál égett egy hosszú vederben a meggyújtott szurok, amelynek lomha füstjét kiszitta az oszlopközökön át a külső szellős levegő; a véres láng rávilágított a koporsókra. Az egyikben az öreg családfő feküdt, sárga arccal, mellén összetett kezekkel. Süvege a fejéhez téve, a másikban az utolsó hős legényfiú, a ráöntött szurok, mint egy fekete álarcz, tünteti ki nemes vonásait. Mellettük térdelt az utolsó fiú és testvér, fehér csuhában, mint egy skrerző kísértet. Mit sugdoshattak egymásnak ? A mellékteremben rákezdték már a danolást, virginálást, nem törődtek a püspök tilalmával, lant, hegedű, guszta, csimpolya zengett-bomlott, férfi, asszony énekelt, ököllel verték hozzá a dobot. A barát egyedül énekelte halkan a ravatal előtt: »Requiem aeternam dona et Domine ...« Egyszer aztán úgy tetszék neki, mintha a ravatal túlsó oldalán megszólalna rá az antiphona. »Et lux perpetua luceat et . . .« Ki van ott ? Felállt, oda nézett. Akkor az is felállt a térdéről. Nővére volt az: Borbála. Hát azt is ide vonta valami láthatatlan erő a vigadó gyászlakoma asztalától ? De mi az a láthatatlan erő ? Ki az, aki túl lakik a csillagokon és benn lakik a szivekben, s itt és ott megláthatatlan ? Amint Borbála meglátta Györgyöt, odaomlott arczczal a földre, a testvér lábaihoz s átt ölelte annak a térdeit. — És el kezdett szivszakadva zokogni. — Vigy el engem innen magaddal! Légy nekem uram és királyom! Leszek neked szolgálod, kutyád, énekes madarad. Csak itt ne hagyj, az átkoknak és szörnyeknek e világában ! György fölemelte a nőt a földről, letörölte fehér ruhája ujjával piros arczáról a köny szántotta szennybarázdát s aztán megvigasztalá szelíden. — Légy nyugodt. Gondoskodom felőled. Nem hagy el az Isten! — Ha te elhagysz, az Isten is elhagy! A vártoronyban »készülőre« harangoztak. (Folyt. köv.) Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Belföld. Budapest, márcz. 31. (A valutajavaslat.) Mint a »Pol. Corr.«-nak írják Budapestről, Wekerle pénzügyminiszter már kidolgozta a valutarendezésről a ház elé terjesztendő javaslatokat, melyek valószínűleg április hó folyamán kerülnek a ház asztalára. Budapest, márcz. 31. (A házassági jog kodifikálása.) A házassági jog kodifikálása ügyében összehívott szaktanácskozmány ma, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt, folytatta tanácskozásait. Budapest, márcz. 31. (Az elkeresztelések ügye.) Újabban az a verzió terjedt el, hogy a herczegprímás sem oldhatja meg az elkeresztelek ügyét a kívánalmaknak megfelelően, mert nem engedhet az egyház dogmáiból. Ezzel szemben — a »Hitcsarnok« értesülése szerint — Vaszary Kolos herczegprimásnak már többször említett modus vivendije és azt czélozza, hogy az egyház tételes tanainak érintése nélkül s mégis békésen oldassék meg az ügy és az ez irányban folyó tárgyalások semmi fennakadást sem szenvedtek. A tisztviselők fizetésetek szabályozása. — A képviselőház pénzügyi bizottságából. — A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrman u már elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Lukács László előadó jelentést tett a törvényjavaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz legújabban beérkezett kérvényekről. A 7. §-nál, (a miniszterelnökség, az ő felsége személye körüli s a horvát minisztérium tisztviselőire vonatkozó kivételes rendelkezések.) Gyurkovics a zágrábi jogügyi igazgatóság személyzetére is kiterjesztendőnek véli e szakasz rendelkezéseit. — Wekerle miniszter felvilágosításai után a §. elfogadtatott. — Darányi indítványára kimondták, hogy ez nem zárja ki azt, hogy a §-ban foglalt kedvezmény esetleg más tisztviselőkre is kiterjesztessék, amennyiben a táblázatok átvizsgálása alkalmával ennek szüksége felmerülne. A 8. §-t, mely szerint valamely gosztályba sorozott állás czímével s rangjával egy jellegével ellátott tisztviselő csak akkor az illető állással egybekötött illetmények élvez íbe, ha erre az állásra valósággal kineveztetik, kiadta a bizottság , a második bekezdést azonban az igazságügyminiszter meghallgatásáig függőben hagyta. A 9-ik §-nál (a tisztviselők fizetési minimuma) Lukács László előadó indokoltnak tartaná, hogy a fővárosban a két legalsóbb rangosztályhoz tartozó tisztviselőknél a nős és nőtlen tisztviselőkre nézve a javadalmazás tekintetében némi különbség tétessék. — Darányi javasolja, hogy a fővárosban alkalmazott tisztviselők fizetési minimuma hatszáz forint helyett hétszáz forintban állapíttassák meg s bizonyos százalék határoztassék meg, melyben a három alsó rangosztályhoz tartozó, jelenleg a fővárosban alkalmazott tisztviselők átmenetileg részesíttessenek, addig is, míg akár a fizetési fokozatra nézve, akár rangosztályban előlépnek. Wekerle miniszter kiemeli, hogy a minimum felemelése iránti indítvány szerint rendkívül nagy ugrás lenne a gyakornokok s a legalsóbb rangosztályban alkalmazott tisztviselők javadalmazása közt s utal arra,hogy mily nagy a vidékről a gravitáczió a fővárosban megüresedő tisztviselő állásokra. Kiemeli továbbá azokat a szolgálati szempontokat is, amelyek ez indítvány ellen szólnak, s hogy a javaslat diszpozíciói különben is messze túlmennek azokon a kívánalmakon, amelyeket csak még egy évvel ezelőtt maguk az érdekeltek kifejeztek. Ami Darányinak második indítványát illeti, szóló nem zárkózik az elöl feltétlenül el, de ennek megfontolás alá vétele az átmeneti intézkedéseknél lesz helyén. Horánszky a fizetési minimumnál kívánatosnak tartja, hogy legalább a családos tisztviselőkre nézve különbség tétessék, utalva azon tapasztalásra, hogy éppen a szegény emberek gyermekeiből kerül ki a társadalomra nézve leghasznosabb anyag. Hegedűs a miniszter által hangsúlyozott indokoknál fogva elfogadja kiindulásponttul a javaslatban foglalt fizetési minimumokat, de csak az esetben, ha az illető tisztviselők nőtlenek, a nősek számára azonban maga is indokoltnak tartaná, hogy némi különbsége tétessék a javadalmazásban. A Hieronymi hozzájárul a szakasz rendelkezéseihez, utalva arra is, hogy a szóban forgó állásokra rendszerint aránylag kisebb képzettségű egyének neveztetnek ki, s hogy a legelőször kinevezett tisztviselők a legritkább esetben családosak. — Wahrmann elnök a kérdés megbírálásánál nem véli figyelmen kívül hagyhatónak azt a társadalmi jelenséget, hogy nálunk már jelenleg is jóformán mindenki állami tisztviselő akar lenni. — Harkányi Frigyes és Králitz gyakorlati szempontokból a törvényjavaslat rendelkezései teszik magukéva. Pa. usz,utupag uugysége a fizetési minimumot a fővárosban alkalmazott nős állami tisztviselőkre nézve hétszáz írtban állapítja meg, egyebekben a szakaszt változatlanul elfogadván. Wekerle miniszter kijelenti, hogy e módosítással szemben fentartja a törvényjavaslat álláspontját. A 10. §. (fizetés le nem szállíthatása) vita nélkül elfogadtatott, úgyszintén a gyakornokokra vonatkozó 11-ik §. is. A 12. §-ban (altisztek és szolgák illetményei) a lakbér kategóriákra vonatkozó diszpozíció a 3. §. új osztályozásának megfelelően módosíttatott. A §. utolsó pontja a postaszolgákra nézve a kereskedelmi miniszter meghallgatásáig függőben hagyatott. A 13. §-ba (fizetések és lakbérek folyóvá tétele) felvétetett az a rendelkezés, hogy a kinevezett tisztviselő részére, amennyiben állását — hivatalos akadályoztatás esetét kivéve — később foglalná el, ha ez a hó első felében történik, a hó közepétől, ha a hó második felében történik, a következő hó első napjától teendő folyóvá a fizetés. A 14. §. (a fizetésnek adómentes része) változatlanul elfogadtatott. A 15. §, mely szerint a fizetésre kivetett állami adó után törvényhatósági vagy községi adó s úz adó nem vethető ki, s a lakpénz sem állami sem törvényhatósági vagy községi adóval se szolgálati díjjal nem terhelhető, — szintén érdemleges módosítás nélkül elfogadtatott. A 16. §., mely meghatározza, hogy azokra a kérdésekre, melyek az alkalmazottakat megillető illetményekre való igényből erednek, valamint az ezen igényből a kincstárral szemben támasztott követelésekre nézve a határozathozatalra az illető miniszter, a számvevőszéki alkalmazottakra nézve a számvevőszék elnöke illetékes, változatlanul elfogadtatott, a jelentésben felemlítendőnek határoztatván, hogy a bizottság kebelében felmerült az a kérdés, vajjon nem lennének-e ez ügyek felállítandó közigazgatási bírósághoz utasítandók, mire a miniszter kijelenti, hogy előzetes kérdések tárgyalására esetleg hivatva lehet e bíróság, de az igények elbírálása nem lesz hozzá utalható. A 17. §-ból (a tisztviselők rangosztályba sorozása) töröltetett az a pont, mely szerint az eddigi a XII. rangosztályba sorozott állami tisztviselők a XI. rangosztályba sorozandók. Egyébként az utolsó pontjának Wekerle miniszter által javasolt módosításával fogadtatott el. A 18. §-nál, mely a költségvetésileg engedélyezett létszám s hitel keretén belül új tisztviselői állások szervezésére s a különböző fizetési fokozatok közti egyenlő felosztástól való eltérésre felhatalmazást ad a minisztertanácsnak. Darányi a törvény végleges életbeléptetésére igen hosszú időnek tartja az 1—10 évet s e helyett 3—6 év felvételét óhajtja. — Wekerle miniszter megjegyzi, hogy az 5—10 év maximális meghatározást képez. A bizottság ez időpontokhoz »legfeljebb« szót illesztvén, érdemleges módosítás nélkül elfogadja a §-t. A 19. §-nál, mely szerint az, akinek lakpénze, illetőleg lakpénze és drágasági pótléka együtt véve többet tesz annál a lakpénznél, melyben a jelen törvény alapján részesülne, a különbözettől nagyobb lakpénzben részesítendő addig, míg magasabb lakpénzzel járó alkalmazásban nem részesül. — Darányi megújítja azon indítványt, hogy a három alsó rangosztályhoz tartozó fővárosi tisztviselők javadalmazása átmenetileg bizonyos százalékos javításban részesíttessék. Wekerle miniszter kijelenti, hogy miután e kérdés az egész kormányt érinti, mielőtt véglegesen nyilatkoznék, szükségesnek tartja, hogy előbb minisztertársaival érintkezzék. A bizottság elhalasztván e kérdés eldöntését Széll Kálmán indítvakombináczióban a miniszter által előterjesztendő részletes számítások alapján újra tárgyalás alá veendő a javaslatnak a kérdéssel szorosan összefüggő 9-ik §-a is. Ezzel a tárgyalás folytatása kedden délutáni 5 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. Pulszky Ágost felolvasása. A Mária-Dorothea egyesületben ma este szép számú közönség előtt rendkül érdekes, magas színvonalon álló előadást tartott egyetemünk tudós tanára, Pulszky Ágost dr . A társadalom hivatásáról a visszaesők ellen. Logikus rendben, szigorú következetességgel kifejtett gondolatmenetét röviden következőkben vázoljuk. A bűntett elkövetésére való hajlam az emberi természetben rejlik s csak alakot változtatott, de ki nem pusztul soha. A XVIII. században azonban egy új érzelem keletkezett a bűntettesekkel szemben, az irgalom érzete, melynek első szószólója Voltaire volt s utána nagy sora a kitűnő elméknek, Beccaria, Howard, Frey Erzsébet stb. Hangsúlyozták, hogy nem boszul állani az igazságszolgáltatás egyedüli kötelessége, mert nem szabad a remény szikráját a bűntett elkövetőjének szívéből kiirtani, a reményt, hogy visszatérhet a társadalomba. Javítani kell tehát a bűnöst s tették ezt eddig kettős módon: az egyik a magányrendszer, a czellábba-zárás, a másik a hallgatásra ítélés, közös munkát végeznek, de az egymással való közlekedés minden módja szigorúan tilos. A kétféle rendszer eredményeit vizsgáló bűnügyi statisztika kimutatta, hogy szegényebb vidéken kevesebb a bűnös, úgyszintén a vagyonosodás bizonyos időszakában s hogy az iskolázás aránylag keveset segít a bűntettesek számának kevesbítésére. Bizonyos, hogy a bűntett módját enyhíti s hogy a művest elemben kevesebb is a bűntettesek száma. Egyátalában kétféle a bűntettes: az egyik csoport örökölt hajlamból, veleszületett hibából lesz bűntettesé, az a foglalkozása; a másik csoportba a pillanat, a felhevülés folytán bűntettessé váltak számíthatók. Nem elég tehát a bűntettesek számát csökkenteni, gondolkozni kell olyan módokról, melyek által a bűnös visszaléphet a társadalomba. Ennek a czélnak szolgálnak a rabsegélyző egyletek. A század elején szentimentális felfogásból indultak ki, ma azonban ridegebben gondolkoznak e szokásszerű bűntettesek javításáról. Egy ideig a deportáczió rendszere járta, de bebizonyult, hogy romlott lelkű emberekkel nem lehet államot alkotni. A helyett az elrettentő büntetéshez fordultak. A magányzárka rendszere dívik, de ezt fokozatosan, a bűnös egyéniségének mérlegelésével kell alkalmazni. Mindez az állam kötelessége. Ezzel szemben a társadalomra is háramlik bizonyos kötelezettség s ilyen a rabsegélyző egyletek pártolása, s az általános erkölcsi színvonal emelése. Pulszky Ágostot érdekes előadásáért hallgatói élénken megtapsolták. Ev. református zsinat. A napirendnek első tárgya a kérvényi bizottság jelentése, melyet Hajnal István jegyző mutatott be. A református lelkészek orsz. értekezlete a kisebb javadalmazásu lelkészek és tanítók államsegélyben való részesítését óhajtja. A kérvényi bizottság azt indítványozza, hogy e kérvényt alapos megfontolás és figyelembe vétel czéljából az ágostaiakkal közös érdekű ügyeket tárgyaló bizottsághoz tegyék át. A zsinat a jelentést tudomásul vette. Kiss Albert lelkes szavakkal hangsúlyozza a felekezeti oktatás fontosságát s azt, hogy most