Nemzet, 1892. május (11. évfolyam, 3475-3505. szám)

1892-05-06 / 3480. szám

vözli, mire Duka Tivadar megköszöni a meg-­­ tiszteltetést. — Zelenka Pál püspök az 5. szakaszhoz szólva, nem osztja Prónay Dezső báró aggodalmait. Az evang. egyház az állam­segélyt nem a saját czéljaira fordítja, hanem az állam erkölcsi és kulturális czéljaira. Azért olyan szegény az egyház, mert iskolák létesítése által az állam feladatát teljesiti. Minden lelkész, fel a püspökig, ingyen hivatalnoka az államnak s igy méltán veszi fel az államsegélyt. Módosítást nyújt be, melynek tartalma az, hogy az állam kul­turális czéljainak előmozdithatása czéljából az államsegélyt igénybe veszi. — Podmaniczky Géza báró a szakaszt függőben tartatni óhajtja addig, amíg a 4. szakasz is tárgyalható lesz. Zsilinszky Mihály azt hiszi, hogy­ az alkotmá­nyos államot mindig az egyház barátjának kell te­kinteni. F­a­­­n­o­r István azt hiszi, hogy Prónay Dezső felügyelői állására hivatkozik, ami visszaélés és fegyelmi vétséget képez. (Nagy Zaj. Eláll!) P­r­ó­­n­a­y Dezső nem hiszi, hogy a személyt külön le­het választani a hivataltól. Nyugodtan néz vissza mind­arra, amit tett eddig.(Perczekig tartó éljen­zés.) S­a­j­n­o­s válaszolva (folytonos zaj és ellen­mondás között) ismétli előbbi szavainak tar­talmát, mire Prónay Dezső báró kéri fel az elnökséget, hogy konstatálja, hogy ő egyetemes felügyelői tiszténél fogva hivatalból van jelen. Ő tehát hivatalból zsinati tag. Az elnök ezt zajos él­jenzés között konstatálja. — Bab­ik Frigyes püspök stiláris módosítást indítványoz a szakasz­hoz. — Hö­r­n József nem találja indokoltnak az aggodalmakat, melyek az államsegély elfogadása ellen szólnak. Módosítványt nyújt be a szakaszhoz. Ezután az ülés folytatását holnapra halasztották. (A zsinati tagokat az országos kaszinó látja ven­dégesül. A kaszinóban két terem áll a zsinati ta­gok rendelkezésére, ahol zsinati üléseken kívül találkoznak.) — A várpalota renoválása. A várpalotát, mint minden évben, az idén is renoválják. A munkála­tokhoz hozzá is fogtak s már teljesen újjáalakítot­ták a királyi palotához tartozó udvari lovardát és istállókat. Magát a királyi várlakot még nem tatá­­rozzák, ezt csak a koronázás jubileuma után kez­dik meg, ha a király elutazott körünkből. — Von Spee. Esti lapunk valencziai távirata jelenté, hogy Hartent kalandort, aki »von Spee« álnév alatt tisztnek adta ki magát s legutóbb Va­­lenczia környékén meggyilkolta és kirabolta egy trappista­ kolostor pénztárnokát, halálra ítélték Erről az érdekes úrról elmondandóknak látjuk a következőket. Hartent, amig szabadon járt, az élő kalando­rok legkiválóbbjai közé tartozott. Volt már minden ez az ember: katona, inas, csizmadia és sok egyéb, legutóbb aztán trappista. Ezen a legutóbbi foglal­kozásán rajta vesztett. Még nincs negyven éves és már is kiutasították Európának majdnem minden országából. Midőn Hannoverből, ahol katonaide­jében elkövetett tolvajlásáért hat esztendőt kapott, a börtönből megszökött s hosszabb ideig csizma­­diáskodott, hogy megélhessen, Párisba került 1881-ben, beállott Spee grófhoz inasnak s ettől az urától kölcsönözte hangzatos álnevét, amelylyel aztán csalást csalásra követett el. Még ugyanazon évben »von Spee« név alatt belépett a Ban­jaluka melletti máriaszerni trappista kolostor­ba, ahol mint Spee gróf természetes fia adta ki magát. Csinos rablást vitt véghez s aztán megszökött innen. Csakhamar elfogták; bolond­nak tetette magát és így — mivel közvetlen bizonyítékkal sem rendelkeztek vádlói — meg­szabadult. 1885-ben már Svájczban volt. Ott is, mint trappista szerepelt, adta a szent embert, amig egyszer töméntelen csalás elkövetése után onnan is kereket oldott. Colmárban már mint »Spe gróf« szerepelt s kanczia-üzleteket kötött, fölfogadott szolgaszemélyzettel, amig ezen is rajta­vesztett. Hat évre ítélték, de jól viselte ma­gát és beteg is volt, feltételesen tehát szaba­don bocsátották. Visszatért Francziaországba és beállt katonának. Úgy viselte magát ott is, hogy két évi fogságra ítélték — ismét lopás miatt. 1890-ben került szabad lábra s beállt szolgának egy gyógytárba, de csak addig maradt ott, amig nagyobb összegre tehette a kezét s aztán onnan is kereket oldott. Rövid kalandozás után Valencziá­­ba került. Ismét grófi álnév alatt szerepelve, az említett trappista­ zárdába lépett, a hol mihelyest alkalma nyílt, megölte a pénztárnokot, kirabolta a pénztárt s aztán onnan is megszökött. Épen ak­kor fogták el, amikor szakállát le akarta borotvál­tatok Most aztán végre utolérte a nemezis: ha­lálra ítélték, hogy elejét vegyék további garázdál­kodásának, de mert rá is szolgált. — Affaire. Zomborból távirják. Drakulics Pál orsz. képviselő ma párbajra hívta Nikolics városi alkapitányt, az ellene irt füzetért. Az al­­kapitány a segédektől írásban kérte a kihívást, de azok azt megtagadták, hanem négy órai gondol­kodási időt engedtek neki. Ennek letelte után Nikolics levélben kijelentette, hogy elégtételt nem ad. — A magyarság a kát. templomokban. Az ér­seki helytartóság csak nemrég utasította a fővárosi plébániákat, hogy a magyar nyelvnek a fővárosi templomokban az őt megillető helyet biztosítsák s azóta a legtöbb templomban magyar nyelvűek az isteni tiszteletek. A minap tartott esperességi ke­rületi ülésen kísérlet történt a német nyelvnek új­ból való visszaállítására. Bogisich esperes ugyanis az esperességi gyűlésen felszólította az összes bu­dapesti plébánosokat, hogy adják elő tapasztala­taikat és mondjanak véleményt, hogy czerszerűnek tartják-e a magyar nyelvnek mostani alkalmazását a templomokban? A maga részéről ő kijelentette, hogy az első kerületben, a várban a magyar isteni tisztelettel a publikum nincs megelégedve s d ő ja­vasolni fogja a herczegprimásnak, hogy állítsa vissza a régi rendet. Hasonló értelemben nyilat­kozott Kirschkoffer ó­budai plébános és Kanovich prépost, józsefvárosi plébános is. A segédlelkészek és a fővárosi hitoktatók között nagy ellenzésre találtak a nyilatkozatok, amely elégületlenséget Kiinda Teofil józsefvárosi káplán tolmácsolt, mire az esperes kijelentette, hogy ez egyelőre csak a vélemények és tapasztalatok előadása. Szóba került a koronázási jubileum is és a gyűlés nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy jk­niáris 8-án a főváros összes kát. templomaiban fényes isteni tiszteleteket tartanak. Ez alkalomból Kiinda Teofil konstatálta, hogy a 67-diki kiegye­­zés minden tekintetben szabályozta Magyarország közjogi viszonyát Ausztriához s megállapította a használandó közjogi kifejezéseket is, amelyeket mindenki respektálni tartozik. Csak a kát. egyház az, mely ezt a közjogi viszonyt nem respektálja. A misében rendesen előfordul egy imádság a ki­rályért. A nagypénteki megható szertartásokban is énekelnek egy imát a királyért, valamint nagy­szombaton is. Ezekben az imákban mindenütt az imperator szó használtatik a törvényes rex helyett s a latinul tudók minden alkalommal megbotrán­kozással hallják, hogy a magyar kát. templomok­ban »pro imperatore nostro Francisco Josepho« (császárunkért, Ferencz Józsefért) mondanak imát. Indítványozza, hogy tegyenek előterjesztést a prí­más utján a római szent­székhez, melynek joga a miseimák formáit megváltoztatni, hogy e régi mulasztást hozza helyre s a magyar közjogba üt­köző kifejezést változtassa meg. Az esperes konsta­tálta ugyan, hogy vannak misekönyvek, melyek­ben a helyes »rex« (király) van benne, de ennek daczára Kiinda indítványát a nagy többség el­fogadta. — Új fegyverek az orosz hadseregben. Érdekes hírt közöl a »Germánia« az orosz határról. E sze­rint az összes orosz ezredeket, melyek a határ mellett táboroznak, új fegyverrel látják el. A régi fegyverek csak a messzebb fekvő helyőrségeknél és a honvédségnél vannak használatban, de az új fegyverek alkalmazása ezeknél is legközelebbre várható. Az új fegyverek igen egyszerűek és könnyen kezelhetők. Kaliberek 7­25 miliméteres és öt töltényre vannak berendezve. Egy gyakor­lott lövő perczenként 15—20 lövést tehet velük. E hír azonban még megerősítésre vár. — Virágbazár. Rendkívül díszes társaság gyűlt össze ma délután a Vigadó előtti kioszkban tartott májusi virágbazárra, amelyet Károlyi Ala­jos grófnő elnöklete alatt száz előkelő hölgy ren­dezett a »Fehér kereszt« javára. Ott volt a fővá­rosban időző arisztokráczia és a polgárság elite­je. Szép, fiatal hölgyek jártak körül, kínálgatva a pompás virágokat. A közönség szívesen vásárolt tőlük. Többen c­igarettet is árultak és ahhoz még gyufával is szolgáltak. Az ő monopoljukat képezte és éppen 1000-szer volt drágább, mint a gyufa­­monopólium hazájában, Francziaországban. Mások ismét Kozma Andor »Fehér kereszt« czímű gyö­nyörű Prológját osztogatták a társaságban. Este kigyúltak a lampionok, felhangzottak a zenekarok ütemei, amelyeket a budai hegyek még soká, soká visszhangzottak. A pénztárnál Dániel Ernőné és Enyedi Lukácsné szedték a belépti díjakat, ame­lyek 1500 frtot tesznek ki. — Falb kritikus napjai. Mióta Falb hírhedt jóslataival szerepelni kezdett, nem jelent meg igazi tudományos alapon álló irat, mely akár Falb mel­lett, akár ellene kideríteni igyekezett volna a kri­tikus napok tudományos igazát. Ha beteljesedtek jóslatai, nagy hűhót csaptak vele hívei, ha pedig nem, vállvonogatva hallgattak felőle. Most dr. Perntner, az innsbrucki egyetem fiatal tanára, nagy szorgalommal összeállított s meteorológiai alapon álló tanulmányban bebizonyítja, hogy Falb jóslatai önkényes feltevések, melyeket a vélet­len igazolhatna, de alig cselekszi. Falb eddigien csak azzal védekezett, hogy jóslatainak beteljesed­­tét mutatta ki. Pertner doktor három évi időköz­ben, 1888, 1889, 1890-ből összevetette az időjárást és a rendkívüli meteorologikus jelenségeket, az áradást, földrengést, földomlást s arra az ered­ményre jutott, hogy kritikus napok nem léteznek. Nem összefüggés nélküli napokat, hanem hónapokon át hasonlítgat össze adatokat a legkülönbözőbb feljegyzések alapján. A Perntner által összeállított kalendárium feltünteti a Falk által kritikusnak jelzett napokat a nem kritiku­sokkal szemben, s ebből kitűnik, hogy az arány ugyanaz. Ideje e »humbugról« levonni a leplet, s hasson, ha az sikerül, mert babona kezdett belőle kifejlődni. Kritikus napokon például némely helyeken már nem mernek a bányába lemenni a munkások. — Tánczvizsgálat. Az Andrássy-úti felsőbb leány­­nevelőintézet növendékeinek tánc­vizsgálata tegnap dél­után folyt le az intézet dísztermében, nagyszámú, elő­kelő közönség jelenlétében, melynek soraiban voltak: Berzeviczy Albert államtitkár és neje, Verédy Károly­­né, Rickl és neje, Kele­i Gusztávné, Klamarik Jánosné, Fabinyi Gyula és neje, Sigmond Dezsőné, Herich Ká­­rolyné, Hegedűs Sándorné, Aggházy Gyuláné, özv. Kuz­­mikné, özv. Draskóczyné, Suppán Vilmosné, Pekár Imre, Hummel Szaniszló és neje, Lipócz II. és neje, Görgey Vincze, Bernárdt Győző és neje, Csanádyné, Goldber­­gerné, Pulszky Károlyné, Vizváry Gyula és neje, Ty­­roebné, Beer Nándorné, Berzsenyiné, Szokoly Tamásné stb. A közönség mindvégig nagy érdeklődéssel kísérte a lánykák ügyes, kecses mozdulatait, szép tánczát s elis­merő szavakkal adott tetszésének kifejezést. Tánczol­­tak a különböző körtánczokon kívül: franczia négyest, lanciert, menüettet, polonaiset, legyező tánczot. Ezen kívül magyaros tűzzel járták a körmagyart és palotást.­­ A község hitelezője, Garam-Kövesden nagy részvéttel temették a nyolczvanhét esztendős Baig Márkot, akit a nép Marczi bácsinak nevezett. Húsz unoka és tizenhét dédunoka állotta körül koporsó­ját, de a zsidó temetésen megjelent az egész falu népe is, mert Baig Márk arról volt nevezetes, hogy mikor a község nem bírta kifizetni az adóját, minden haszonlesés nélkül egymaga fizette ki azt megszorult községe helyett.­­ A katonai egyenruhát tudvalevőleg fölötte gyűlölik Angliában. Az »United Service Gazette« érdekes eseteket beszél el: Connaught herczeg szerint egy fiatal dsidós­ tisztnek összeesketését megtagadta egy lelkész, mert egyenruhában je­­lent meg az oltár előtt. Egy testőr-altisztnek vi­szont megtagadták a vendéglőbe való belépést, Windsorban, mert egyenruhában volt. Egy Angol­ország is Ilföld közt közlekedő hajón veszekedés tört ki az utasok közt, mert egy egyenruhába öl­tözött altiszt kártyázó kereskedelmi utazók aszta­lához ült. — Jubiláris virág- és rózsakiállitás. Az orszá­g­­ kertészeti festk programmját e napokban küldte szét. A kiállítási csarnokban külön osztályban lesznek a levágott rózsák és bokréták s ezek a tárlat ideje alatt meg­vehetők s el is vihetők. A rózsák osztálya különö­sen meglepőnek ígérkezik s több egészen új faj is látható lesz. A jury 60 különböző czímen, több mint 200 kitüntetést — állami- és egyesületi díja­kat, érmeket — fog a kiállítóknak odaítélni. Ezen­kívül a közreműködő kertészek számára külön tiszteletdíjak lesznek kitűzve. A kiállítási bizott­ság E­r­i­c­h Gusztáv elnöklete alatt működik. — Monte Carlo áldozatai. Triesztben nagy fel­tűnést kelt a ma történt tragikus eset. Egy belga házaspár, P. báró és neje, egy kendővel együvé kötvén magukat, a tengerbe ugrottak s odafultak. Monte-Carlóból jöttek, hol 120,000 frankot, vagyo­nuk nagy részét, elveszítették. E hónapban már a negyedik olyan öngyilkosság, amelynek oka Monte- Carloban szenvedett veszteségekben rejlik. Mivel pedig ma csak 5-dike van s a mai negyedik eset két áldozatot követel, mindennapra egy öngyilkos­ság esik. — Államsegélyek. A közoktatásügyi miniszter az iparos tanoncziskolák részére 6000, a Klotild­­szeretetház részére pedig 1500 forint államsegélyt engedélyezett. — A csuda ára. Egy különös óráról emlékezik meg a hivatalos »Warsavszkij Dnjevnik«. Ennek az órának mestere Goldfaden varsói órás, aki már 6 éve dolgozott azon. Az óra, mely a chicagói kiállításon ki lesz állítva, egy vasúti állomást ábrázol, várótermekkel, távíró, pénz­tári helyiségekkel, fényesen kivilágított pályaudvarral és egy szép kerttel, amelynek közepén szökőkút van, mely ezüst sugarait lövelgeti. Az állomási épület mel­lett vonulnak el a vasúti sínek, látszanak az őrházak, jelző­lámpák, táblák, víztartók és minden a legkisebb részletekig, ami csak egy vasúti állomáshoz tartozik. Az állomási épület középső tornyának kupoláján van egy óra, mely a helyi időt jelzi. A két oldalkupolán levő órák pedig a newyorki és a pekingi időt jelzik. A két szélső tornyon, amelyek az épületet szegélyezik, van a naptár s a légsúlymérő. Minden negyed órában mozgásba jön az állomás. Legelőször is a távirdász fog hozzá a munkához, ki egy táviratot ad le, hogy a vonal szabad. Ez­után kinyilanak az ajtók és megjelenik az állomásfőnök és a többi személyzet, kinyílik a pénztár ablaka és lát­szik a pénztáros alakja. A vasúti őrházakból kisietnek az őrök és eligazítják a jelzőket, a pénztár előtt pedig egy csapat utas tolong és veszi a jegyeket. A hordárok sürgölődnek a podgyászszal, az állomási őr csenget, az alagútból előrobog a vasúti vonat, mely megáll, miután a lokomotív erősen füttyentett. Egy munkás azután sorba megy a kocsikon, egy kalapácsosat megvizsgálja a tengelyeket, egy másik munkás pedig vizet húz a ka­zánba. Ezután elhangzik a harmadik csöngetés, a vonat folyton erősbödő zörgéssel neki indul és a szomszédos alagútban eltűnik. Az állomásfőnök és a többi személy­zet elhagyják a perront. Bezárul az állomás­épület aj­taja, az őrök visszamennek házaikba és teljes csönd áll be, hogy 15 perc­ múlva az egész jelenet ismétlődjék.­­ Az orosz lapok előfizetőinek száma nem valami túlságos a lakosság számához, bár elég te­kintélyes annak műveltségéhez képest. A »Novoje­­"Vremjá«-nak 25,074 előfizetője van most, a »No­­vosti«-nak 9649, »Graschdanin«-nak 2489, »Bir­­schewya Wjedomosti«-nak 1104. A »Swjet«-nek, mely a legolcsóbb néplap, 59,329 előfizetője van. Annál kisebb azonban az egyes számok forgalma a lapelárusítóknál. — A bécsi virágkorzet, melynek betiltásáról tettünk említést, mint a »P. H.« írja, mégis meg­tartják ; a végrehajtó bizottság tegnap este ülést tartott, melyben megállapította, hogy a korzó megtartását semmi sem akadályozza, csakhogy nem este, hanem fényes nappal, délutáni három órakor fogják megtartani. — Rablógyilkosság Berlinben. Berlin északi városrészében, egy élénk utczában meggyilkolták Mauzel postás nejét és azután mindenét elrabolták. A fejét baltával vagdalták szét. — Ékszerlopás. Temesvárról távirják. Gott­­hilf Josefine itteni gazdag magánzóna elzárt la­kásából ma délután több nagybecsű ékszert lop­ta el, kétezer forintos gyémánt fülbevalót. A rend­őrség lázas erélylyel keresi a tolvajt. — Aranymorzsalék — rézből, Bécsből jelen­tenek : Rodinkovics, Kragujeváczból való keres­kedőt itt fiával együtt felelősségre vonták, mert az éremhivatalnak egy zacskó olyan aranymorzsalé­­kot kínált eladásra, amelyről kisült, hogy mind sárgaréz. Az illetők be tudták bizonyítani, hogy a fémmorzsalékot érezpénz gyanánt vásárolták. Ez megint olyan csíny, amelyet az ismeretes, aranynyal szédelgő orosz konzorczium követett el. — Gyilkosság a vasúton, Wiesbadenből távír­ják . Egy ideérkező vonat egyik kocsijában, ahol két utazó foglalt helyet, az egyik utas a másikat revolverrel súlyosan megsebesítette. A merénylőt nyomban letartóztatták. Azt állítja, hogy csak ját­szott a revolverrel, mely véletlenül sült el. Úgy látszik azonban gyilkosság esete forog fenn, mely valószínűleg hosszú műve. — Rövid hírek. A műegyetemen a most folyó tanév e hó 25-kén végződik. A II. és IV-ik évfolyam előadásai már e hó 14-én bevégződnek s az ezen évfolyamokhoz tartozó növendékek 9 napig vasútépítési és vizépítészeti gyakorlatokat tartanak. — Jack a hasfelmetsző Chica­góban. Az »Extrbs.« egy chicagói távirata sze­rint nagy feltűnést kelt­ett egy Walsh Erzsébet nevű asszony meggyilkolása. A holttestet borzasz­tóan eltorzítva találták meg és ugyanolyan mód­szer szerint, mint amelylyel Jack, a londoni has­­felmetsző szokott működni.— A ravasz Dee­ming. Melbourneből távírják, hogy Deeming a nőgyilkos kivégzésének elhalasztásáért felebbezett. Felebbezését azzal indokolja, hogy ő jelenleg nincs beszámítható állapotban. — A lendi albest­­gy­ár teljesen leégett, a kár 300,000 frt. — Sze­rencsétlenség. Markovics Károly tizenkilencz esztendős libádi legény agyagos földet vájván, a sárga földtömeg rázuhant és agyonnyomta. Úgy szedték ki szörnyű helyzetéből tökéletesen össze­törve. — Rettenetes szélforgatag dühön­gött tegnap Missouri északkeleti részén; sok asz­­szony és gyermek meghalt, többen pedig megse­besültek, egész marha csordák elvesztek.­­ A kannstadti Strauss-czég leégett gyá­rának egy munkásnője sem hiányzik, két mun­kásnőt eszméletlen állapotban égési sebektől bo­rítva vittek ki a tűzből; állapotuk aggasztó; négy munkásnő kiugrott a második emeletről és megsé­rült, de életét senki sem vesztette el.­­ A nagy­szebeni görö kel. román zsinatot tegnap este bezárták. Halálozások. Hans Henig népszerű német költő meghalt Weimarban 46 éves korában. Egyik alapítója volt fi­at a f hr iff v­u i­­­g­en" nagy siker­t ért "el »Luther« czímű drámai költeményével. Maar Lajos Esztergom főegyházmegyei ál­dozó pap, a­ki évtizedeken át főrangú családok­nál működött, élete ötvennegyedik esztendejében meghalt. Nagy részvéttel temették Esztergomban. Közegészségügy, Kolerin Párisban. A párisi német nagykövet­ség jelentése alapján egy német lap azt írja, hogy alaptalan az a hír, hogy Párisban kolera-esetek for­dultak elő. A manterazzi menedékházban, melyben mintegy 3000 aggastyán van elhelyezve, körülbe­lül 50 kolerinszerű betegedési eset fordult elő, me­lyek közül 40 halálos lefolyású volt, de ezeket romlott víz okozta; a betegség nem volt ragályos s az­ok elhárítása után meg is szűnt. A párisi kórházakban előfordult esetek is elszigetelve ma­radtak. Betegforgalom, a főváros kórházaiban. A lefolyt hé­ten a főváros kórházaiban a betegforgalom a következő volt: A Szent­ Rókus-kórházban régi beteget ápoltak 1011-et, felvettek újat 399-et, gyógyultan elbocsájtottak 356-ot, jelenleg ápolás alatt van 1054.­­ Az üllői-úti új kórházban régi beteget ápoltak 758-at, felvettek újat 205-öt, gyógyulva elbocsájtottak 184-et, jelenleg ápolás alatt van 779. — A Szent­ János-kórházban a múlt hét végén ápoltak 278 régi beteget, újat felvettek 82-őt, gyógyulva elbocsájtottak 71-et, jelenleg ápolás alatt van 288. Színház és művészet. — Du se Ele­onora ma este ismét egy Dumas- darabban mutatta be magát a városligeti színkör­ben, amelyet a legelőkelőbb közönség zsúfolásig megtöltött. Dumasnak egy a budapesti közönség előtt ismeretlen, régi és meglehetősen gyenge da­rabját adta az olasz társulat, a »La femme de Claude «-ot, amely egy elvetemült asszony hű raj­­zát festi le. Az előadásnak nagy hátrányára volt a darab gyengesége s az a körülmény, hogy a kö­zönség legnagyobb része nem ismervén a da­rabot, azt meg sem érthette. Duse Eleonora művészi játéka azonban oly híven interpre­tálta szerepe karakterét, hogy a közönség ezt megértette olasz nyelvtudás nélkül is és el­­ragadtatása frenetikus tapsban tört ki nyílt jelenetekben és minden felvonás után. Duse ma is bebizonyította, hogy tulajdonképen a szín­padon nem is színésznő, hanem asszony, igazi, érző, kacsagó, szenvedő, álnok, jószívű, hízelgő, bajos asszony. Róla nem színi kritikát kell írni, hanem tanulmányt az igazi asszonyról. S ha va­laki színművészeti szempontból akarja művésze­tét fejtegetni, az írjon az ő színpadi stíljéről egy külön színészeti esztétikát, amelyben a jövő szá­zad uralkodó művészeti irányát fogja megörö­kíteni. Az a színpadi stíl, melyet Duse egyé­nisége képvisel, kizárja annak lehetőségét, hogy igazságosan összehasonlíthassa őt valaki akár a magyar, akár a Magyarországon megfordult többi idegen színésznőkkel, amint hogy igazságtalan­­ság volna egy Jósika-féle regényt összehasonlítani egy Sudermann-féle termékkel. A mi magyar szinművészetünk a maga régi patriárkális keretei­ben fejlődött egészen máig; szinművészetünknek nincsen egyetlen egy utazási ösztöndíja se­m való­ságos kulturális kínai fal vette körül színészetünk fejlődését, így nem lehet csodálni, hogy a natura­­lista áramlat a mi színpadjainkra nem ömlött át s valóban csakis színészeink és színésznőink ki­váló nyers tehetségének köszönhetjük, hogy a ma­gyar színművészet odáig emelkedett, a­hol ma van. Ennek az ős­eredeti tehetségnek köszönhetjük, hogy egy-egy színésznőnk és színészünk a termé­szetesség és élethűség stíljét legalább töredékek­ben bemutatta már nálunk is, inkább a művészi sejtelemtől, mint a tudástól ösztönöztetve. De azt csak természetesnek találjuk, hogy e süilt a maga teljességében s a maga tökéletes kifejlésében ná­lunk még egy színházunk sem mutathatta be, a­mint bemutatta Duse nem csak a maga szemé­lyében, hanem — a­mi talán még nagyobb dolog — egy egész színtársulat összjátékában. Azt a vitatkozást tehát, hogy Duséval kiállja-e valame­lyik magyar színésznő a versenyt vagy nem, med­dőnek tartjuk. A fő dolog az, — és ez az örvende­tes dolog — hogy Duse vendégszereplésének meg lesz a maga nagy hatása a magyar színművészet fejlődésére, mert színésznőink és színészeink az igazságnak színpadi stíljét a maga teljességében tanulmányozhatják Dúséban s a legnagyobb te­hetség sem menthetné ásít, az önhittséget, mely magára nézve e tanulmányozást fölöslegesnek merné vallani. Nincs az a nagy magyar író( aki ne tanult volna a külföld nagyjaitól s meg­sérti az a magyar színésznőket és színésze­ket, ki tőlük a tanulásnak ezt a vágyát meg­tagadja. Nem Dúséról van itt szó, hanem a naturalista színpadi stílről, amelynek diadalt kell szerezni a magyar színpadokon, a­mint diadalt aratott az igazság stílje a festőművészetben és az irodalomban is. Dúsénak csak hálával tartozha­tunk, hogy az igazságnak színpadi érvényesítését elősegítette, mert szélesebb látkört nyitott meg színészek, színigazgatók, kritikusok és közönség előtt. Duse mai szerepléséről sem lehet többet írni, mint az előbbeniekről, mert erről sem le­hetne kevesebbet írni, mint egy tanulmányt. Az úgy nevezett színpadi adományokkal kevésbé megáldott színésznő még nem tett európai körutat, de nagyobb hatást még egy sem ért el. Duse nem szép asszony, az első virágzás korán túl van, de arcza úgy idomul át a lelki állapotja után, hogy míg a harag és gyűlölet jeleneteiben elfutul, ad­dig a szerelmes vagy kaczér jelenetekben vonásai bájolókká válnak, szellem, pajkosság, pikantéria, érzékiség és kellem tükröződnek róla vissza. Dúsé­nak nincs szép hangja, de több és igazabb ér­zést semmiféle fuvolaszerű hangon sem fejeztek még ki. A színpadi színezésben igazi natu­ralista ecsetkezelést használ, nem pepecsel ki minden vonást, nem aknáz ki minden mondatot, nem emel ki, nem pointíroz és nem jellemez min­den részletet, mint a színpadon szokás, hanem csak a fontosakat, amint az az életben önkéntelenül farf^mk­ T/«»» *1 1 *. i • V» k­raktér, amelyet rajzol. Csak egy színpadi fogása van: kerüli a színpadi fogásokat. Azt a frázist, amit más színészekre gyakran használunk, hogy »otthon van a színpadon«, reá nem lehet alkal­mazni, mert mikor játszik, úgy tűnik föl, hogy »otthon van«, de nem a színpadon van. Szerepei­ben nem egy-egy hálás részlet kidolgozására tö­rekszik, hanem végig éli előttünk az egészet, de azért az általános összbenyomás mellett, amelyet a néző lelkében játékával megörökít, vannak egy­­egy jelenetei, amelyek különösen kiemelkednek. Ilyen volt ma az a jelenet, amelyben az első felvo­násban kezeibe veszi azt a fegyvert, melylyel az utolsó felvonásban a férje lelövi. Ilyen volt a »Ka­­méliás hölgy«-ben a bucsu-levél megírása. Ilyen volt a »Fedorá«-ban az a jelenet, melyben az egyet­len »Jó« szó kiejtésével bepillantást engedett a világ legérdekesebb rejtekébe: a szerető asszonyi szívbe. Az ilyen jelenetek emléke az igazi műszerető lelké­ben örökké fog élni. A közönség magaviseletéről nem is kell számot adnunk, tapsolt ma is egész este. A n­­­ó­n­a­k ma nem jutott jó szerep. A Dumas­­darab előtt egy rövid bohózatot adtak, mely valódi újabb olasz termék volt, sekélyes tartalommal, de sok nótával. (pk.) — Színészei v.B. ,,­­ , . kezdi meg előadá­sait Károlyi Lajos igazgató .-1101.''oulata Ó-Budán a mó­kus utcza 6. sz. a. Bródy-teremben. * színi idényre az igazgató Pajor Emíliát állandó vennegui nyerte meg. A társulat egyaránt ad elő drámát, vígjátékot, népszín­művet és operettet. Sport. Obrenovics Milán úr nyeresége. Milán, aki egy­szer Szerbiában király is volt, egy párisi távirat szerint, a tegnapi saint-queen-i versenyek egy futa­mában, az outsider »Etourdie«-n százezer frankot nyert,­­ ha igaz. Agancs kiállítás. Az idei tavaszi agancs-kiállí­tás a fővárosi vigadó kis termében naponta reggeli 9-től délután 5 óráig tekinthető meg. Ez a kiállítás immár 10-ik a fővárosban s sokkal terjedelmesebb is az eddigieknél. A kiállításon az 1881—1891-ig dijakkal kitüntetett összes agancsok láthatók. A belépti dij 1 forint. Bécsi lóversenyek. Bécsből távirja tudósítónk. A közönség csekély érdeklődése mellett, váltakozó időben folyt le ma a tavaszi meeting kilenczedik napja. A mai nap különben a favoritoké volt. A legtöbb versenyben elsőknek érkeztek s igy a to­talizator osztalékjai is mérsékeltek voltak. A 4000 frtos »Klosterbrucki díjjal« a nagy formában levő és erősen favorizált »Er« nyerte meg, mely egy­szerűen megfutott versenytársai elöl. »Achilles II.« a tavalyi Derby nyertese, mely nagy sikerei után ma startolt először, a »Klosterbruki dij« négyes mezőnyében folyton hátul kullogott és rész har­madik lett. A futamok lefolyása a következő volt: I. Eladó-verseny. 30. és id. lovak. 1200 méter. Gr. Apponyi Antal 3é. p. m. »Illico« 1 hoszszal 1-iő; Péchy Andor 3é. p. m. »Tógyer« 2-ik; Dreher A. 3é. p. k. »Bisgurn« 1 és fél hosz­szal 3-ik; aztán »Endlich«, »Old Ireland«, »Leda«, »Mikor.« Győztest dr. Üchtritz Zs. 2250 írton vette meg. Tot. 5:23. Helyre : I. 25: 61. II. 25:58. — II. Kl o s t e r b r­u c­k­i-d­i­j. Államdij. 4000 frt az elsőnek, 400 frt a másodiknak. 3é. és id. lovak. 2000 m. Gr. Kinsky R. 3é. sp. m. »Ez« háromne­gyed hoszszal igen könnyen 1-ső. Henckel Laura grófné 3é. sp. m. »Nádor II.« 2-ik; 4 hoszszal hátrább br. Üchtritz Zs. 4é. sza m. »Achilles II.« harmadik; hátul »Marie Thérése.« Tot. 5:12. Helyre: I. 25:35. II. 25: 71. — III. Handicap. 1200 frt. 3é. és id. lovak. 1600 m. Gr. Erdődy K. 3é. sp. m. »Sz­er­en­cs­e-fel« küzdelem után 1 hoszszal 1-se; Egyedi A. 3é. p. m. »Mikus« 2-dik; másfél hoszszal hátrább »Victoria regia« 3-dik; fejhoszszal »Columbus« 4-ik; aztán «Violetta«, »Micsoda«, »Rusnyák«, »Alamanda« »Titianella.« Tot. 5 :23. Helyre: 1.25:46. II. 25:64. III. 25 :148. — IV. Trie­k-T­r­a­c­k-v­e­r­s­e­n­y. 2300 frt. 20. 1000 m. Söllinger B. száz. sga k. »Eris« nagyon könnyen­­ fél h. 1-ső; Dreher Ant. sga­m. »Biebas« 2-dik; nyakhoszszal hátrább »Mirevaló« 3-dik; hátul »Excentric.« Tot.: 5:22. Helyre : I. 25:61. II. 25: 75. — V. E­l­a­d­ó-v­e­r­s­e­n­y. 1200 frt. 2 é. lovaknak. 900 m. Blaskovics Bertalan sza. k. »Ragyogó« 2 h. biztosan 1-ső; Rodolitsch A. táborn. p. m. »Árva fiú« 2-dik; fejhoszszal »Fri­vole« 3-dik. Tot.: 5:11. Helyre: I. 25 :33. II. 25 :34. — VI. Flaming­o-g­átverseny. 2300 frt. 2400 m. Gr. Fürstenberg J. F. föhadn. 4 é. sga. m. »Ischl« biztosan 1 fél h. 1-sö. Egyedi A. »Czimbalmos« 2-dik; 1 h. »Flamingo« 3-dik; aztán »Totalisateur«, »Electa« és »Vico«. Tot. 5:20. Helyre: I. 25:51. II. 25:87. — VII. Maiden­­akadályverseny. 1300 frt. 4800 m. Dreher An­tal-4 e. sg a. k. »Dora« erős küzdelem után nyakhoszszal 1-ső; hg. Auersperg F. 4 é. p. m. »Goldschmied« 2 dik ; 3 fél h. »Isa« 3­ dik, aztán »Model«, »Cobculantin.« Tot.: 5:32. Helyre : I. 25 :60. II. 25:51-A »2000 guineai Stakes«-t, amelyet ma futot­tak Newmarketben, Mr. C. D. Rose 3é­­sga ménje »B­o­n­a­v­i­s­t­a« nyerte meg, Mr. M. H. Milner «S­t.­A­n­g­e­l­o«-ja ellen, harmadik »C­u­r­io« volt. A győztes mén Bend-Or-Vista ivadék. Ügető versenyeket rendez a Magyar Tattersall­­egylet e hó 16-án a városligeti Stefánia-útról a kerepesi­ úton Czinkota felé és vissza a kiindulási pontig. A távolság 20 km. A versenyben kettős fogatok vesznek részt. A verseny d. u. fél 4 órakor kezdődik. A 200 fokos választmányi díjra eddig neveztek: gr. Dessewffy Alajos, Perczel József, ifj. Szentiványi József, gr. Andrássy Géza, Rud­­nyánszky László, dr. Sennyey Béla, ifj. Tisza Kálmán. Az e hó 21-én délután 2 órakor 40 kilo­méter távolságra négyes fogatokkal rendezendő versenyen a 2000 fokos jucker-díjra eddig nevez­tek : gr. Dessewffy Alajos, Ivánka Oszkár, gróf Andrássy Géza, Sztankovánszky J. A lovak részle­tes leírása a versenyt megelőző napon déli 12 óráig jelentendő be. Erre a határidőre utónevezések is elfogadtatnak kettős tétellel és a részletes bejelen­téssel. Az utolsó versenynapon fiákkor-verseny lesz. Fővárosi ügyek. — A felvidéki ínségeseknek. A fővárosi ház­­tulajdonosokhoz küldött íveken eddig 18.000 forint gyűlt össze. Szapáry Gyula grófné, a miniszterel­nök neje, köszönő levelet irt Gerlóczy Károly pol­gármesterhez, elismerését fejezve ki a gyűjtés kö­rül tanúsított buzgalmáért. — Az általános csatornázás. Ma délután az általános csatornázás ügyében kiküldött végrehaj­tó vegyes bizottság megszemlélte a gyűjtő- és restet.,1 'a mely a" ko£"V'nynák munkálatainak azt a nül a Duna partja ra Mohid átellenében, közvetle­­ninl főleg a gépház alapozásával s a gépház melletti gyűjtő csatorna építésével foglalkoznak; ugyan­csak most készítik az iszapfogó faragott kőből való falát s az elhelyezendő gépek alapfalait, a kazán­ház nagy kéményének alapozását; ezenkívül pilo­­tázzák a nyomó csatorna kerületét s készítik az alag­utat a m. államvasutak töltése alatt és most betonoz­zák a gyűjtő- és kiömlő csatorna alapját. A gyűjtő csatorna belseje 5 méternyi magasságú s csaknem 4 méter szélességű lesz, a Dunába ömlő valamivel kevesebb. A nagy telepen állandóan 560—580 em­ber dolgozik. A munka, mely a Dunába ömlő csa­tornától a Boráros-térig terjed, mintegy 1 millió 50.000 írtba fog kerülni s 2 év alatt lesz készen a soroksári­ utczai nagy gyűjtő csatornával együtt. A külső soroksári utczai rész építését a jövő hó­napban kezdik meg. Az építés tartama alatt a kocsi közlekedés a vágóhidnál kerüli meg a mun­kát s később egészen a mellék-utczákra lesz terel­ve a forgalom s a lóvasutnak is legföljebb csak az egyik vágánya maradhat használatban. — Adókivetés. A főv. adókivető bizottságok május 6-án (pénteken) a következő helyrajzi számú házak­ban összeírt III. oszt. keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni u. m.: az I— II. kerületben az országúti 8268— 350­1; a IV. kerületben a 433- 517; az V. kerületben a 836—855; a VI. kerületben a 3453 — 3464; a VII. kerü­letben a 4601—4525; a VIII. kerületben az 5920— 6063; a IX.—X. kerületben (Ferenc­város) a 9607-től végig.

Next