Nemzet, 1892. december (11. évfolyam, 3686-3715. szám)
1892-12-01 / 3686. szám
!F’ei'itetletiítve ! Szerkesztőség : fferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 6 kr. vidéken 8 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3686. (332.) szám. _________Reggeli kiadás.________ Budapest, 1892. Csütörtök, deczember 1 Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszinti Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...... ...................... 2 írt. 3 hónapra ................. 6 » 6 hónapra ............... ............ 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 10 óra 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) XI. évi folyam, Budapest, november 30. Ma végre valahára eljutott oda a képviselőház, hogy megkezdje a komoly munkálkodást. A kormányválság óta ma kezdte meg tulajdonképeni feladatát, a törvényalkotást. A törvényjavaslat, melylyel a képviselőház ma foglalkozott, messze kiható fontosságú. Európa hatalmasságaitól nyerte Magyarország azt a megbízást, hogy az al-dunai hajózás akadályait elhárítsa. Nehéz feladat volt az amit a hatalmak Magyarországra bíztak, de az ország elvállalta a terhet. Némi joga is volt Magyarországnak ahhoz, hogy rá bízzák a nagy mű keresztülvitelét. Magyar ember volt az, aki első vetette fel az al-dunai hajózási akadályok megszüntetésének tervét. A legnagyobb magyar, Széchenyi István agyában fogamzott meg a gondolat, hogy Magyarországnak hozzá kell látni ahhoz, hogy az Al-Dunát, hazánk életerét, meg kell szabadítani az akadályoktól és egész a Fekete-tengerig hajózhatóvá kell tenni. Széchenyi Isván, kinél gyorsan követte a tett az eszméket, nemcsak az eszme felvetésében, a zuhatagok szabályozási módjának kutatásában, hanem első volt abban is, hogy keresse az eszközöket, amikkel az akadályokat eltávolíthassa. Az ő első kísérletei ébresztették fel Európa figyelmét és irányították azt a Vaskapu és az Al-Duna felé. Nemzetközi bizottságok foglalkoztak hosszú időkön keresztül a kérdéssel, de sem a munka elvégzésének mikéntjére, sem az anyagi eszközöknek honnan való beszerzésére nézve nem bírtak alapot találni. A Széchenyi kísérleteitől kezdve közel félszázad telt el, míg a berlini kongresszus Magyarországra bízta a feladatot, teljesen szabad kezet hagyván a kivitel módozatai tekintetében. A magyar kormány nemes ambíczióval látott a munkához. Neki állott a tanulmányozásnak és újabb időben, elismerésre méltóan kiemelkedő mérnöki karunk legjelesebbjei foglalkoztak az aldunai szabályozás kérdésével. Tíz évi kísérletezés után végre elkészült a Vaskapu-szabályozás nagy terve és az országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta azt. A törvény meghozatala után is még jókora idő telt el a kísérletezéssel, mert a munka oly nehéz és oly rendkívüli volt, hogy a technikai tudomány mai helyzetében sem igen voltak meg az annak elvégzését minden irányban biztosító eszközök és előbb ezeket kellett megteremteni. Nagy ünnepséggel kezdték meg a világra szóló, korszakalkotó munkálatokat és a laikus közönség azt hitte, hogy a munka eredményei már rövid időn nemcsak szemlélhetők hanem talán használhatók is lesznek. Mikor talán a hosszú időköz alatt való elvégzésre tervezett munkálatoknak külsőleg kevés volt a láttatja, mikor különféle, a munkát felvállaló intézet ellen irányuló tőzsdei manőverekkel igyekeztek kisebbíteni a már elvégzett munkát, különféle hírek kezdtek szállingózni arról, hogy a nagy mű sikere veszélyeztetve van, hogy elégtelen eszközökkel fogtak hozzá. A cáfolatok, a munkálatok előhaladásának nyilvánvalósága alig használtak az elterjedt balvélemény eloszlatására. A ma tárgyalt törvényjavaslat azonban már benyújtásakor eloszlathatta ezeket a téves nézeteket. A törvényjavaslat kitüntette, hogy amit a Vaskapu szabályozásáról szóló törvénynek meghozatalakor, négy évvel ezelőtt még tervezni sem mertek, a munkálatok folyama alatt minden nagyobb teknikai nehézség nélkül keresztülvihető és hogy a Vaskapu-csatorna oly mélyre létesíthető, hogy azon az u. n. középjárású hajók egész Orsováig feljöhetnek. A lemélyítés könnyű teknikai keresztülvitelének lehetővé tétele mutatja, hogy a Vaskapu szabályozási munkálatok a tervnek és programmnak megfelelőleg folynak, a lemélyítés tervbe vétele és kivitelének elhatározása pedig mutatja, hogy Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter mennyire szívén viseli az ország közgazdasági érdekeit. Mert ha minden elfogultságtól menten veszszük szemügyre a kérdést, hazánk közgazdasági viszonyaira nézve előre kiszámíthatatlan előnyökkel jár, ha az Alsó-Dunán közlekedő mély járású hajóknak a kis merülésű hajókkal való találkozása hazánkban történik meg. Ezt czélozza a ma letárgyalt törvény. Ha a csatorna mélyítése megtörténik, a hajók feljuthatnak Orsováig, ahol akár hajókra, akár vasútra történhetik az átrakodás. Orsova tehát fontos raktári és rakodási helylyé válik és a Vaskapu szabályozása után úgy a közép-dunai hajózás, mint a magyar államvasutak jelentékeny forgalomra tehetnek szert. A képviselőház higgadtan és eléggé tárgyilagosan vitatta meg a Vaskapu-csatorna mélyítésére vonatkozó törvényt. A beszédek némelyikéből előcsillant ugyan a pártszempont, fel-felburjánzott a tanácskozásokból immár elválaszthatatlanná tett személyeskedés. Mindazonáltal a vitában megvolt az elismerés a kormány tevékenysége iránt. De bármint folyt is le e vita, Lukács Béla kereskedelemügyi miniszternek ez új alkotásától nem vitatható el az érdem, hogy a Vaskapuszabályozás művének e javításával nemcsak hazánknak, hanem az egész művelt nyugatnak tesz szolgálatot. A képviselőház holnap, deczember hó 1-én, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A Vaskapujavaslat harmadszori felolvasása , az 1889. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1891. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslat, továbbá a közlekedésügyi bizottság jelentése a nagykároly-somkuti helyi érdekű vasútra nézve és az igazságügyi bizottság jelentése az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. XI. t.-cz. módosítása tárgyában, végre a mentelmi bizottság 13 rendbeli jelentése. A főrendiház f. évi deczember hó 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. Belföld, Budapest, nov. 30. (A főrendiház bizottságaiból.) A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott s a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekkönyvbe bejegyzéséről s a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s ezt, valamint ugyancsak a főrendiháznak pénzügyi bizottsága déli 12 órakor tartott ülésében az indemnity törvényjavaslatot elfogadta. Budapest, nov. 30. (Üdvözlő felirat a kormányhoz.) Marosvásárhelyről távirják. A város törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Wekerle Sándor miniszterelnöknek a kormány megalakulását tudató leiratát tudomásul vévén, elhatározta, hogy a kormányhoz üdvözlő feliratot intéz, melyben a bizalmát fejezi ki a kormány iránt. — Székesfehérvárról írják lapunknak: Fejér megye mai rendkívüli közgyűlésén báró Fáth Miklós főispán, az ülés megnyitása előtt, a következőket mondotta: »A magam nézetének és többek óhajának adok kifejezést akkor, midőn az itt megjelent bizottsági tagok elé azt a javaslatot teszem, hogy az új miniszterelnököt, Wekerle Sándort, táviratilag üdvözöljük. (Éljenzés.) Ez nem a közgyűlés elé terjesztett indítvány, mert ma rendkívüli közgyűlés lévén, ez elé indítványt terjeszteni nem lehet, így tehát az üdvözlő táviratot sem a megye, hanem az itt együttlevő bizottsági tagok fogják a miniszterelnök úrhoz küldeni.« Szüts Arthur főjegyző felolvasta a távirat szövegét, amely a következő: Nagyméltóságú Wekerle Sándor úrnak, Magyarország miniszterelnökének, Budapesten. Fejér vármegye együtt levő bizottsági tagjai a legmélyebb tisztelettel üdvözlik Nagyméltóságodat, mint Magyarország miniszterelnökét, a vallási béke helyreállítása és az autonómia fentartása, sőt fejlesztése mellett, a magyar állami akarat gyors és biztos érvényesítésére irányuló törekvéseiben.« — A távirat felolvasását követő zugó éljenek után ellenmondás is keletkezett. — Esterházy Miklós Móricz gróf: A főispán ur ő méltóságának javaslatát elfogadom oly módon, hogy a Wekerle Sándor miniszterelnök ur ő Excellencziájának küldendő táviratban kizárólagosan a vármegye üdvözlete találjon kifejezést. Jogában áll alkotmányos országban minden embernek mindenkivel szemben bizalmát, vagy bizalmatlanságát kifejezni. Nekem már volt módomban más helyen a jelenlegi kormány programmjával szemben nem épen tökéletes bizalmamnak kifejezést adni. Hogy a táviratban kifejezett eszmék, mint az itt jelen lévők összeségének nézetei terjesztessenek a miniszterelnök elé, az ellen a magam részéről tiltakozom. — Báró Fáth Miklós főispán: Én a távirat megszerkesztésénél arra törekedtem, hogy az oly módon legyen stilizálva, hogy azt mindenki aláírhassa. Nincs abban semmi olyan mondva, ami be nem következett dolgokról mondana előre bírálatot. A távirat általános kijelentéseket tartalmaz. Különben kérem a főjegyző urat, olvassa fel a táviratot ismételten. — Szüts Arthur főjegyző a táviratot még egyszer felolvassa. (Zajos éljenzés!) — Meszleny Lajos orsz. képviselő : Tagadhatatlanul jogos büszkeséggel töltheti el a megye közönségét, hogy a miniszterelnöki székbe oly zseniális gentleman és demokrata férfiú neveztetett ki, mint a fejér megyei születésű Wekerle Sándor. Az ellen tehát, hogy őt a megye közönsége kineveztetése alkalmából minden megjegyzés nélkül üdvözölje, nem lehet kifogásom. De azok a szavak, melyek a táviratban a puszta üdvözlésen kívül foglaltatnak, idővel még frázisokká válhatnak s nem tudhatjuk, hogy az új kormány programmja vallási békét teremt-e, vagy óriási zavarnak lesz-e előidézője? Én tehát, ki a miniszterrel ellenkező politikai alapon állok, őt ily módon nem üdvözölhetem. — Grüned Jakab : Szavazzunk! — Fáth Miklós dr. főiispán: Szavazás alá a kérdést nem bocsáthatom, mivel a javaslatot nem a rendkívüli közgyűlés elé, hanem a megjelent bizottsági tagok elé terjeszthetem csak. — Meszlényi Lajos: Tessék úgy jelezni, hogy a táviratot Fejérmegye kormánypárti bizottsági tagjai küldik. (Élénk ellentmondások.) — Báró Fáth Miklós főispán: E kérdésben végeredménykép azt kell kimondanom, hogy akik akarják írják alá a felolvasott üdvözlő táviratot , az az aláírásokkal együtt fog Wekerle Sándor miniszterelnök úrnak nyomban megküldetni. (Zajos éljenzés !) — Az üdvözlő táviratot a következő bizottsági tagok írták alá: dr. Fiáth Miklós, Sárközy Aurél, Heinrich Lajos, Tassy Béla, dr. Hattyaffy Dezső, Mányai Mihály, dr. Halász Kálmán, Kenessey Kálmán, Szabó Sándor, Báró Jenő, Vasady Balogh Lajos, dr. Vész Ignácz, dr. Károlyi Gyula, Édes István, Hasz Márton, Grünfeld Jakab, Frankl Samu, Czajlik Ferencz, dr. Szinger Antal, Heiszler Győző, Vértessy József, Udvardy Sándor, ifj. Kutassy Ferencz, Szabó József, dr. Szüts Andor, Szüts Sándor, dr. Stráder Gyula, Schuszter Károly, Szüts Jenő, Hasza Ágoston, Kégl György, Szüts Arthur, Tóth Géza, Mentler Gyula, Tóth Nándor, Balassa Sándor. Budapest, nov. 30. (Választási mozgalom a Lipótvárosban.) Budapest ötödik kerületében, a Lipótvárosban, Wahrmann Mór elhunyta folytán új képviselőválasztás válik szükségessé, s a mozgalom ez irányban már meg is indult. Több jelöltről beszélnek, s az egyes pártok már meg is kezdték működésüket. — Krausz Lajos pártja tegnap este látogatott értekezletet tartott az István-szálloda nagy termében,mely alkalommal megválasztotta 100-as bizottságát.— A lipótvárosi polgári kör mai rendes heti vacsoráján körülbelül 120 tag vett részt, szóba jött a Wahrmann Mór elhalálozása folytán szükségessé vált képviselőválasztás. Miután Grünwald Bernát osztálytanácsos a megjelenteket üdvözölte volt, szót emelt dr. Hajós Zsigmond, aki kegyeletteljes szavakban megemlékezvén Wahrmann elhunytáról, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha a kör maga, mint olyan nem is, de a kör tagjai már legközelebb a képviselőválasztás ügyében állást fognak foglalni. Poharát emeli arra, hogy a kör aspirácziói sikert arassanak. — Dr. Bródy Samu magáévá teszi Hajós szavait. A kör alapszabályai kizárják a magas politikát és szóló nem is járulna olyan enuncziáczióhoz, amely mint a kör enuncziácziója jutna nyilvánosságra. A kör tagjainak már nemsokára alkalmuk lesz e kérdésben állást foglalni. Miután azonban több újságban az ő bátyjának, Bródy Zsigmondnak neve is említtetett a jelöltek között — kijelenti, hogy föl van hatalmazva annak kijelentésére, miszerint Bródy Zsigmond semmi esetre sem fogadna el jelölést. (Felkiáltások : Éljen Bródy Zsigmond.) Kéri a tagokat, szíveskedjenek ezt tudomásul venni, egyszersmind a maga és bátya nevében köszönetet mond azoknak, akik eddig érdekében működtek.) Felkiáltások: Éljen Bródy Zsigmond.) Dr. Friedmann Bernát megjegyzi, hogy a kör mint ilyen, igen is foglalhat állást és e tekintetben azon nézetnek ad kifejezést, hogy a Lipótvárosnak elsősorban kereskedőt vagy iparost kell képviselőül választania. Varga Mihály kijelenti a maga és elvtársai nevében, hogy ők daczára Bródy Samu felszólalásának, a megkezdett irányban folytatni fogják a működést és Bródy Zsigmond érdekében fognak agitálni. (Élénk éljenzés.) Szóltak azután még dr. Barach Marczel, dr. Darvas Fülöp, aki igen szép beszédben polemizált azon nézet ellen, mintha a Lipótvárost csak kereskedő vagy iparos képviselhetné a parlamentben. Gretter Dániel, Mauthner Adolf, Singer Béla, dr. Kelemen Gyula, dr. Hartmann Sándor és mások, míg végre a Grünwald osztálytanácsos alelnök a vitát bezárta és az V. kerületi polgári körre és az abban mindig uralkodott összetartásra emelte poharát. (Élénk éljenzés.) Budapest, nov. 30. (Az ev. református egyház zsinata.) A mai ülésen az iskolaügyi javaslatnak a főiskolákra vonatkozó részét tárgyalták még le. A tanulási és tanítási szabadságról szóló 83. szakasznál Szász Károly kijelenti, hogy ő barátja ugyan az elveknek s nem szólhat a törvény e fontos elve ellen sem, amennyiben a jogi és bölcsészeti fakultásra vonatkozik. De a teológiákra nézve nem tudja, hogy miképen alkalmazható ez az elv, mikor ott minden tanuló, minden tárgyat köteles hallgatni és belőle vizsgázni. Fejes István azt hiszi, hogy ez elvi kijelentéssel szemben védelmet képez a 92. szakasz, ahol ki van mondva, hogy a tanítás rendjét és rendtartását minden egyházkerület maga állapítja meg. Szász Károlyt nem nyugtatja meg e kijelentés. A teológiákra nézve világosabb szövegezést kíván s ezért indítványozza, hogy a szakaszos szövegezés végett az iskolaügyi bizottságnak adassák vissza. Szeremley József azt hiszi, hogy az aggodalmakat eloszlatja a 90. szakasz is, melyben ki van mondva, hogy a konvent állapítja meg a főiskolák szervezésének elveit, tanulmányi és vizsgálati rendszerét."— Mitrovics Gyula igazgató tapasztalatból mondja, hogy ezek az aggodalmak túlzottak. A tanárok csak a meghatározottabb keretek között mozoghatnak s a hallgatók nem válogathatnak a tárgyak között. A tanulási szabadság nem is ebben áll, hanem a tárgyak hallgatásának rendjét és idejét választhatja meg a hallgató tetszése szerint s abban, hogy tanulhat többet is, mást is, mint amit a szabályok megkövetelnek. Kolozsváry Sándor szeretne korlátot vonni a tanítási szabadságra nézve legalább annyiban, hogy egyházellenes tanokat ne lehessen hirdetni a katedráról. A tanulási szabadságnak pedig csak akkor van értelme, ha a hallgató több tanár között választhat valamely tantárgy hallgatására nézve, de ahol egy főtantárgyat csak egy tanár ad elő, ott ezt köteles hallgatni a tanuló. — Tisza Kálmán azt látja, hogy a tanrendszerek nálunk szabatosak s a teljes tanszabadság még az egyetemeken sincs meg, annál kevésbbé a jogakadémiákon. Indokoltnak találja a hangoztatot aggodalmakat, de mégsem tartja helyesnek a szakasz elhagyását. Módosítást nyújt be a szakaszhoz, mely szerint a tanszabadság elvileg kimondatik, amennyiben a vallási alapelveket és a képzés czélját nem veszélyezteti. A zsinat 50 szóval 40 ellenében a tanszabadságról szóló szakaszt elhagyta. Kakócza, nov. 30. (A szerb egyházi kongresszus.) [Távirat.] A kongresszus mai ülésén nem kezdte meg az új egyházi alkotmány részletes tárgyalását, hanem Brankovics pátriárka elnöklete alatt tizenegy tagú bizottságot küldött ki, hogy annak egyes vitás határozataira nézve egyezség létrehozása kíséreltessék meg. A bizottságba a szabadelvű ellenzék négy tagját is megválasztották. A radikálisok nem vettek részt a szavazásban és megtagadták közreműködésüket. Négy újonnan választott kongresszusi képviselő igazolása után a nyugdíj szabályzatot harmadik olvasásban elfogadták s megkezdték az új iskolai szabályzat tárgyalását. A kongresszus ez ülésszakában valószínűleg tárgyalás alá kerül még az 1894-iki kultusz- és közoktatási budget, a lelkészek, püspökök és metropoliták dotácziójára vonatkozó szabályzat, az alapokból adandó kölcsönökről szóló szabályzat s végül az állandó kongresszusi bizottság elintézetlen jelentései s néhány sürgős kérvény. Vidéki élet, Pestvármegye közgyűlése a mai napon tartott folytatólagos üléssel, amely alkalommal az egyes községek számadásait s költségvetéseit tárgyalták, véget ért. Marosvásárhely, nov. 30. A városi törvényhatósági bizottsági tagoknak az 1870. XLII. t. sz. alapján újból való választására határnapul deczember 16-ika tűzetett ki. Az italmérési és fogyasztási adó megváltására a város 75,035 forintot ajánlott az államnak. Franczia fantázia, Budapest, nov. 30. (ul.) A Journal czímű párisi újság négykézláb dolgozik, hogy föltünést keltve kasszájába vonja a boulevardierk centimejait. A leghihetetlenebb mesék lenyomtatására bőkezűen pazarolja a nyomdafestéket, hacsak alkalmasaknak látszanak szenszáczió csinálására. Legújabb stiklijéről lapunk esti kiadásának távirati rovatában tudósítunk. Amikor a találékony szerkesztőség megakadt szenzáczió dolgában, akkor elhatározta, hogy fabrikál néhány szerződést és kiadja azokat, mint a hármas szövetség okmányait. Arra valószínűleg nem gondoltak a jó urak, hogy senki elhinni nem fogja, hogy épen a Journal hozzá tudjon férni ezekhez az okmányokhoz, amelyek bizonyosan nem hevernek hvóasztalokon, nyitott ajtók mögött. Vagy talán gondoltak is ennek hihetetlenségére, de nem törődtek vele. Összekompiláltak minden pletykát, amit hallottak és olvastak ezekről az okmányokról, paragrafusokba rakták és kinyomtatták. Este tele torokkal kiabálták a boulevardokon : Le Journal, a hármas szövetség szerződései! A jó párisiak, akik nagyon haragszanak a hármas szövetségre, — ők tudják miért — alkalmasint megörültek, hogy végre megtudják, micsoda szörnyű intézkedések rejtőznek ezekben az okmányokban Francziaország megrontására és megvették néhány ezer példányban az »érdekes újságot«. A megfelelő számú centimeokat megszolgálta a gyarló tákolmány s ezzel elérte czélját. Magasabbra, úgy gondoljuk, nem is törekszik. Azt nem éri meg, hogy tartalmával foglalkozzunk. Annyira magán viseli az ébrenálmodás bélyegét, hogy még a higgadtabb elméjű párisiak is, olvasás után valószínűleg bosszúsan földhöz vágták a papirost. Ennyit is csak azért írunk erről a legújabb szenszáczió-hajhászó kísérletről, mert jellemzőnek találjuk arra a kényelmű és fölületes rendszerre,amelylyel a párisi sajtó jelentékeny része készül. A meseszövés a legérdekesebb foglalkozás igen sok franczia újságíró előtt. De a meséből nem novella, tárcza, vagy regény lesz, hanem politikai czikk vagy tudósítás alakjában kerül a jámbor olvasóközönség elé. Le Houx Bismarck-interviewja a Journal szerződés tákolmánya mellett bizonyság erre. Pedig épen most, amikor a Panama-botrány révén olyan kellemetlen árnyék esik némely franczia újságra, bizony indokolt volna kis takarékoskodás a gall fantáziának eféle értékesítésével. Az ilyen stiklik, aminekkel a Journal és Le Houx majdnem egyidejűleg lepik meg a világot, semmiképpen sem erősíthetik meg a bizalmat a franczia sajtó iránt, még ha egy szó sem igaz abból, amivel a Panamaüzelmekben vádolják. Ausztria, BéCS, nov. 30. A miniszterek ma tanácskoztak ama nyilatkozaton, amelyet Taaffe gróf miniszterelnök a rendelkezési alap feletti vitában tenni fog. A szavazás elé mindenütt a legfeszültebb várakozással néznek. A baloldalon úgy számítanak, hogy, ha a 104 baloldali és a 36 ifjú cseh párti képviselő egyértelműen a rendelkezési alap ellenszavaz, a tétel el is fog retteni. A másik részen természetesen másként számítanak. Annyi azonban bizonyos, hogy a rendelkezési alap sorsa csupán néhány szavazattól függ. (M. E.) BéCS, nov. 30. A képviselőház mai ülésén a költségvetés részletes tárgyalását folytatta. A »Reichsrath« czim vita nélkül elfogadtatott. A »minisztertanács« czimnél a »rendelkezési alap« kizárásával, mely külön fog tárgyalás alá vétetni, felszólal Kaiser. Szükségesnek tartja, hogy a német nyelv állami nyelvnek jelentessék ki. Közgazdasági területen a német nemzetiségi párt is szívesen fogja követni Taaffe gróf miniszterelnököt. A parlament váljék munkaparlamentté. Kraus a jelenlegi rendszert és különösen a földmivelési minisztérium működését bírálja. A németeknek szorosan együtt kell tartaniok oly Programm alapján, mely a nép jólétét czélozza. — Vasay előtte szólóval polemizál és visszautasítja Gossmann tegnapi nyilatkozatait Francziaországról, hangsúlyozván a franczia nép rokonszenvét a cseh nép iránt és kijelenti, hogy Lavigerie többet tett az emberiség érdekében, mint Moltke. Weber Ferencz a nem német nemzetiségűek háttérbe szorítása miatt panaszkodik. Erre a »minisztertanács« czimet a »rendelkezési alap« kivételével elfogadták és a tárgyalást félbeszakították. A legközelebbi ülés holnap lesz. Táviratok. Berlin, nov. 30. (B i r o d a l m i g y ü lé s.) A költségvetési törvény és a kölcsönjavaslat első olvasásánál Maltzahn államtitkár vázolja a pénzügyi helyzetet és kifejti, hogy a költségvetési hiány hat millió márkára rúg, ami a katonai élelmiszerek drágulásának következménye egyúttal bejelentette, hogy kétszázhatvan millió márkányi kölcsön lesz szükséges, mely öszszegben a katonai törvényjavaslatok által okozott költségek is benfoglaltatnak. — Fritzen (czentrum-párti) kiterjeszkedik a szorult gazdasági helyzetre s azt kívánja, hogy az iparos-osztály erősebb pártolásban részesüljön, különösen óva int attól, hogy a tengerészetet folyton tökéletesíteni akarják, annyira, hogy a világ első tengerészete legyen, mert ezt a czélt Németország nem fogja elérni, a költségek pedig fölemésztenék minden erejét. A jelenlegi rendszert, szóló, kölcsönökkel való gazdálkodásnak nevezi, amely gyászos véget kell, hogy érjen. — Richter (szabadelvű) ellentétet talál a birodalmi kanczellár legutóbbi két beszéde között és kiemeli, hogy ime Caprivi volt az, aki maga tenyésztette a nyugtalanítás baczulusait. Számszerű adatokat közöl, hogy Francziaország és Oroszország 1890. óta sem békelétszámát sem pedig a hadi költségvetést nem szaporította. Arról, hogy ez államok a jövőben menynyire fogják szaporítani a hadilétszámot, a birodalmi kanczellárnak tudomása nem lehet , ha van róla tudomása, anélkül, hogy közléseket tenni jogosítva volna, bizonyára szövetséges társaink is bírnának erről tudomással és szintén készülnének. Ez azonban nem történik meg. Caprivi helytelenül kicsinyli a hármas szövetséget, mivel különben e szövetség megkötése, mely túlságos terheket ró Németországra, bizonyára ellenkező módon történt volna. Caprivi beszédje éppenséggel mintha csak meghívás lett volna az idegen nemzeteknek arra, hogy neki támadjanak Németországnak, ha a többi hadügyminiszter is nem tudná,hogy mikép védje katonai törvényjavaslatait. Az 1870. év óta tizenkét milliárd márka adatott ki hadi ezónokra; hat év óta a birodalmi adósságok megnégyszereződtek. Németország maga sem tudja, mennyire van fölfegyverkezve, mert a kormányok erről csak titokban tettek közlést. A szóló ezután védi a Landwehrt a vádak ellen, s azt mondja, hogy Németországnak négy millióra menő, évre-évre növekvő hadierejét a harmadik szolgálati év elhagyása által még többre lehet szaporítani. Maltzahn beszédében nélkülözi a tulajdonképeni pénzügyi tervet és sajnálja, hogy a katonai törvényjavaslat pénzügyi konzekvencziái gátolják a hivatalnokok fizetésének megjavítását. A Caprivi kanczellár megcáfolja Richter állításait és kijelenti, hogy már múlt évben is teljes tudatában volt annak, hogy a készülődéseknek nincs gyújtó hatásuk. Czáfolja azután Richter további állításait és személyes vádjait. — Kardorff (szab. konz.) sajnálja, hogy a három éves szolgálati időről lemondanak, azután a gazdasági pangásról beszél és kijelenti, hogy a bimetallizmus Németországban szükséges. — A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Napirenden lesz a költségvetés folytatólagos tárgyalása. — a »Nord. Alig. Zig« alaptalannak nyilvánítja azt a feltevést, mintha I. Vilmos császár hajlandó lett volna a hároméves szolgálati időről lemondani, mert ez állításai által sincs igazolva. (M. E.) Páris, nov. 30. Brisson ma délelőtt fél tízkor az Elysée-palotába ment, hogy értesítse Carnot köztársasági elnököt, hogy a nap folyamán értekezni fog politikai barátaival és csak este közölheti az elnökkel, hogy elvállalja-e véglegesen a kabinetalakítást. Hír szerint Quesnay de Beaurepaire főállamügyész a Panama-enquête bizottság elnökéhez tiltakozó iratot intézett. Ő kész elesni a bírói jogok védelmében. Semmiféle beavatkozást a bírósági jogkörbe nem fogadhat el. A főállamügyész nem szándékozik lemondani, hanem meg akarja várni elbocsáttatását, hogy a bírói hatalom függetlenségének kérdése megoldassék. — Flory könyvelési szakértő, ki a Panama társaság könyveit megvizsgálta, megtagadta a Panama-enquéte bizottság előtt a vallomástételt a Panama-ügyben, hivatkozva az üzleti titokra. Flory elődje, Rossignol, akit az enquéte-bizottság meghallgatott, megerősítette, hogy Reinach 9 milliót vett fel a Panama-társaságtól. Ez összeg a társaság könyveiben be van vezetve, hová fordítása azonban nincs kimutatva. Rossignol továbbá részletes felvilágosításokat adott az egyes lapok közt szétosztott összegekről. A közhírrététel költségei Rossignol szerint 20.000.000 frankot meghaladtak. Vallomása folyamán Rossignol kijelentette, hogy a könyvekben nem akadt