Nemzet, 1892. december (11. évfolyam, 3686-3715. szám)

1892-12-01 / 3686. szám

!F’ei'itetletiítve ! Szerkesztőség : fferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 6 kr. vidéken 8 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3686. (332.) szám. _________Reggeli kiadás.________ Budapest, 1892. Csütörtök, deczember 1 Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszinti Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ...... ...................... 2 írt. 3 hónapra ................. 6 » 6 hónapra ............... ............ 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1­0 óra 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) XI. évi folyam, Budapest, november 30. Ma végre valahára eljutott oda a kép­viselőház, hogy megkezdje a komoly munkál­kodást. A kormányválság óta ma kezdte meg tulajdonképeni feladatát, a törvényalkotást. A törvényjavaslat, melylyel a képviselőház ma foglalkozott, messze kiható fontosságú. Európa hatalmasságaitól nyerte Ma­gyarország azt a megbízást, hogy az al-dunai hajózás akadályait elhárítsa. Nehéz feladat volt az amit a hatalmak Magyarországra bíztak, de az ország elvállalta a terhet. Némi joga is volt Magyarországnak ah­hoz, hogy rá bízzák a nagy mű­ keresztülvitelét. Magyar ember volt az, aki első vetette fel az al-dunai hajózási akadályok megszüntetésé­nek tervét. A legnagyobb magyar, Széchenyi István agyában fogamzott meg a gondolat, hogy Magyarországnak hozzá kell látni ahhoz, hogy az Al-Dunát, hazánk életerét, meg kell szabadítani az akadályoktól és egész a Fekete-tengerig hajózhatóvá kell tenni. Széchenyi Isván, kinél gyorsan követte a tett az eszméket, nemcsak az eszme felvetésében, a zuhatagok szabályozási módjának kutatá­sában, hanem első volt abban is, hogy keresse az eszközöket, a­mikkel az akadályokat eltávo­­líthassa. Az ő első kísérletei ébresztették fel Európa figyelmét és irányították azt a Vas­kapu és az Al-Duna felé. Nemzetközi bizottságok foglalkoztak hosszú időkön keresztül a kérdéssel, de sem a munka elvégzésének mikéntjére, sem az anyagi eszközöknek honnan való beszerzé­sére nézve nem bírtak alapot találni. A Széchenyi kísérleteitől kezdve közel félszázad telt el, míg a berlini kongresszus Magyarországra bízta a feladatot, telje­sen szabad kezet hagyván a kivitel módo­zatai tekintetében. A magyar kormány ne­mes ambíczióval látott a munkához. Neki állott a tanulmányozásnak és újabb időben, elismerésre méltóan kiemelkedő mérnöki ka­runk legjelesebbjei foglalkoztak az aldunai szabályozás kérdésével. Tíz évi kísérletezés után végre elké­szült a Vaskapu-szabályozás nagy terve és az országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta azt. A törvény meghozatala után is még jó­kora idő telt el a kísérletezéssel, mert a munka oly nehéz és oly rendkívüli volt, hogy a technikai tudomány mai helyzetében sem igen voltak meg az annak elvégzését minden irányban biztosító eszközök és előbb ezeket kellett megteremteni. Nagy ünnepséggel kezdték meg a világra szóló, korszakalkotó munkálatokat és a laikus közönség azt hitte, hogy a munka eredmé­nyei már rövid időn nemcsak szemlélhetők hanem talán használhatók is lesznek. Mikor talán a hosszú időköz alatt való elvégzésre tervezett munkálatoknak külsőleg kevés volt a láttatja, mikor különféle, a munkát felvál­laló intézet ellen irányuló tőzsdei manőve­rekkel igyekeztek kisebbíteni a már elvégzett munkát, különféle hírek kezdtek szállingózni arról, hogy a nagy mű sikere veszélyeztetve van, hogy elégtelen eszközökkel fogtak hozzá. A c­áfolatok, a munkálatok előhaladá­­sának nyilvánvalósága alig használtak az el­terjedt balvélemény eloszlatására. A ma tárgyalt törvényjavaslat azonban már benyújtásakor eloszlathatta ezeket a té­ves nézeteket. A törvényjavaslat kitüntette, hogy a­mit a Vaskapu szabályozásáról szóló törvénynek meghozatalakor, négy évvel ez­előtt még tervezni sem mertek, a munkála­tok folyama alatt minden nagyobb teknikai nehézség nélkül keresztülvihető és hogy a Vaskapu-csatorna oly mélyre létesíthető, hogy azon az u. n. középjárású hajók egész Orsováig feljöhetnek. A lemélyítés könnyű teknikai keresz­tülvitelének lehetővé tétele mutatja, hogy a Vaskapu szabályozási munkálatok a tervnek és programmnak megfelelőleg folynak, a le­mélyítés tervbe vétele és kivitelének el­határozása pedig mutatja, hogy Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter mennyire szívén viseli az ország közgazdasági érdekeit. Mert ha minden elfogultságtól menten veszszük szemügyre a kérdést, hazánk köz­­gazdasági viszonyaira nézve előre kiszámít­hatatlan előnyökkel jár, ha az Alsó-Dunán közlekedő mély járású hajóknak a kis merü­lésű hajókkal való találkozása hazánkban tör­ténik meg. Ezt czélozza a ma letárgyalt törvény. Ha a csatorna mélyítése megtörténik, a hajók feljuthatnak Orsováig, ahol akár hajókra, akár vasútra történhetik az átrakodás. Or­sova tehát fontos raktári és rakodási hely­­lyé válik és a Vaskapu szabályozása után úgy a közép-dunai hajózás, mint a magyar államvasutak jelentékeny forgalomra tehet­nek szert. A képviselőház higgadtan és eléggé tárgyilagosan vitatta meg a Vaskapu-csa­torna mélyítésére vonatkozó törvényt. A be­szédek némelyikéből előcsillant ugyan a pártszempont, fel-felburjánzott a tanácskozá­sokból immár elválaszthatatlanná tett szemé­lyeskedés. Mindazonáltal a vitában meg­volt az elismerés a kormány tevékenysége iránt. De bármint folyt is le e vita, Lukács Béla kereskedelemügyi miniszternek ez új alkotásától nem vitatható el az érdem, hogy a Vaskapuszabályozás művének e javításá­val nemcsak hazánknak, hanem az egész mű­velt nyugatnak tesz szolgálatot. A képviselőház holnap, deczember hó 1-én, d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A Vaskapu­­javaslat harmadszori felolvasása , az 1889. évi kö­zösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszá­molás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1891. évi közösügyi ki­adásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslat, továbbá a közle­kedésügyi bizottság jelentése a nagykároly-somkuti helyi érdekű vasútra nézve és az igazságügyi bi­zottság jelentése az állami tisztviselők nyugdíja­zásáról szóló 1885. XI. t.-cz. módosítása tárgyában, végre a mentelmi bizottság 13 rendbeli jelentése. A főrendiház f. évi deczember hó 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. Belföld, Budapest, nov. 30. (A főrendiház bi­zottságaiból.) A főrendiház közjogi és tör­vénykezési bizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tar­tott s a tényleges birtokos tulajdonjogának a te­­lekkönyvbe bejegyzéséről s a telekkönyvi bejegy­zések helyesbítéséről szóló törvényjavaslatot tár­gyalta s ezt, valamint ugyancsak a főrendiháznak pénzügyi bizottsága déli 12 órakor tartott ülésé­ben az indemnity törvényjavaslatot elfogadta. Budapest, nov. 30. (Üdvözlő felirat a kormányhoz.) Marosvásárhelyről távirják. A város törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Wekerle Sándor mi­niszterelnöknek a kormány megalakulását tudató leiratát tudomásul vévén, elhatározta, hogy a kor­mányhoz üdvözlő feliratot intéz, melyben a bi­zalmát fejezi ki a kormány iránt. — Székesfehér­várról írják lapunknak: Fejér megye mai rendkí­vüli közgyűlésén báró F­­­á­t­h Miklós főispán, az ülés megnyitása előtt, a következőket mondotta: »A magam nézetének és többek óhajának adok ki­fejezést akkor, midőn az itt megjelent bizottsági tagok elé azt a javaslatot teszem, hogy az új mi­niszterelnököt, Wekerle Sándort, táviratilag üdvö­zöljük. (Éljenzés.) Ez nem a közgyűlés elé terjesz­tett indítvány, mert ma rendkívüli közgyűlés lévén, ez elé indítványt terjeszteni nem lehet, így tehát az üdvözlő táviratot sem a megye, hanem az itt együttlevő bizottsági tagok fogják a miniszterel­nök úrhoz küldeni.« Szüts Arthur főjegyző fel­olvasta a távirat szövegét, amely a következő: Nagyméltóságú Wekerle Sándor úrnak, Magyar­­ország miniszterelnökének, Budapesten. Fejér vár­­megye együtt levő bizottsági tagjai a legmélyebb tisztelettel üdvözlik Nagyméltóságodat, mint Ma­gyarország miniszterelnökét, a vallási béke helyreállítása és az autonómia fentartása, sőt fejlesztése mellett, a magyar állami akarat gyors és biztos érvényesítésére irányuló tö­rekvéseiben.« — A távirat felolvasását követő zugó éljenek után ellenmondás is keletkezett. — Esterházy Miklós Móricz gróf: A főispán ur ő méltóságának javaslatát elfogadom oly módon, hogy a Wekerle Sándor miniszterelnök ur ő Excel­­lencziájának küldendő táviratban kizárólagosan a vármegye üdvözlete találjon kifejezést. Jogában áll alkotmányos országban minden embernek min­denkivel szemben bizalmát, vagy bizalmatlanságát kifejezni. Nekem már volt módomban más helyen a jelenlegi kormány programmjával szemben nem épen tökéletes bizalmamnak kifejezést adni. Hogy a táviratban kifejezett eszmék, mint az itt jelen lévők összeségének nézetei terjesztessenek a mi­niszterelnök elé, az ellen a magam részéről tilta­kozom. — Báró F­­­á­t­h Miklós főispán: Én a táv­irat megszerkesztésénél arra törekedtem, hogy az oly módon legyen stilizálva, hogy azt mindenki aláírhassa. Nincs abban semmi olyan mondva, ami be nem következett dolgokról mondana előre bírá­latot. A távirat általános kijelentéseket tartalmaz. Különben kérem a főjegyző urat, olvassa fel a táv­iratot ismételten. — Szüts Arthur főjegyző a táv­iratot még egyszer felolvassa. (Zajos éljenzés!) — Meszleny Lajos orsz. képviselő : Tagadhatatla­nul jogos büszkeséggel töltheti el a megye közönsé­gét, hogy a miniszterelnöki székbe oly zseniális gent­leman és demokrata férfiú neveztetett ki, mint a fejér megyei születésű Wekerle Sándor. Az ellen tehát, hogy őt a megye közönsége kineveztetése alkalmából minden megjegyzés nélkül üdvözölje, nem lehet kifogásom. De azok a szavak, melyek a táviratban a puszta üdvözlésen kívül foglaltatnak, idővel még frázisokká válhatnak s nem tudhatjuk, hogy az új kormány programmja vallási békét te­remt-e, vagy óriási zavarnak lesz-e előidézője? Én tehát, ki a miniszterrel ellenkező politikai alapon állok, őt ily módon nem üdvözölhetem. — Grün­­e­­­d Jakab : Szavazzunk! — F­­­á­t­h Miklós dr. fő­­iispán: Szavazás alá a kérdést nem bocsáthatom, mi­vel a javaslatot nem a rendkívüli közgyűlés elé, ha­nem a megjelent bizottsági tagok elé terjeszthetem csak. — Meszlényi Lajos: Tessék úgy jelezni, hogy a táviratot Fejérmegye kormánypárti bizott­sági tagjai küldik. (Élénk ellentmondások.) — Báró F­­­á­t­h Miklós főispán: E kérdésben végeredmény­­kép azt kell kimondanom, hogy akik akarják írják alá a felolvasott üdvözlő táviratot , az az aláírások­kal együtt fog Wekerle Sándor miniszterelnök úrnak nyomban megküldetni. (Zajos éljenzés !) — Az üdvözlő táviratot a következő bizottsági tagok írták alá: dr. Fiáth Miklós, Sárközy Aurél, Hein­rich Lajos, Tassy Béla, dr. Hattyaffy Dezső, Má­­nyai Mihály, dr. Halász Kálmán, Kenessey Kál­mán, Szabó Sándor, Báró Jenő, Vasady Ba­logh Lajos, dr. Vész Ignácz, dr. Károlyi Gyula, Édes István, Hasz Márton, Grünfeld Jakab, Frankl Samu, Czajlik Ferencz, dr. Szinger Antal, Heiszler Győző, Vértessy József, Udvardy Sándor, ifj. Kutassy Ferencz, Szabó József, dr. Szüts An­dor, Szüts Sándor, dr. Stráder Gyula, Schuszter Károly, Szüts Jenő, Hasza Á­­goston, Kégl György, Szüts Arthur, Tóth Géza, Mentler Gyula, Tóth Nándor, Balassa Sándor. Budapest, nov. 30. (Választási mozga­lom a Lipót­városban.) Budapest ötödik kerületében, a Lipót­városban, Wahrmann Mór el­hunyta folytán új képviselőválasztás válik szük­ségessé, s a mozgalom ez irányban már meg is in­dult. Több jelöltről beszélnek, s az egyes pártok már meg is kezdték működésüket. — K­r­a­u­s­z Lajos pártja tegnap este látogatott értekezletet tar­tott az István-szálloda nagy termében,mely alkalom­mal megválasztotta 100-as bizottságát.­­— A l­i­pót­vár­o­s­i polgári kör mai rendes heti vacsorá­ján körülbelül 120 tag vett részt, szóba jött a Wahrmann Mór elhalálozása folytán szükségessé vált képviselő­választ­ás. Miután Grünwald Bernát osztálytanácsos a megjelenteket üdvözölte volt, szót emelt dr. H­a­j­ó­s Zsigmond, aki kegyeletteljes szavakban megemlékezvén Wahrmann elhuny­tá­ról, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha a kör maga, mint olyan nem is, de a kör tagjai már legközelebb a képviselőválasztás ügyében állást fognak foglalni. Poharát emeli arra, hogy a kör aspirácziói sikert arassanak. — Dr. Bródy Samu magáévá teszi Hajós szavait. A kör alapszabályai kizárják a magas politikát és szóló nem is járulna olyan enuncziáczióhoz, amely mint a kör enun­­cziácziója jutna nyilvánosságra. A kör tagjainak már nemsokára alkalmuk lesz e kérdésben állást fog­lalni. Miután azonban több újságban az ő bátyjának, Bródy Zsigmondnak neve is említtetett a jelöltek között — kijelenti, hogy föl van hatalmazva ann­­­ak kijelentésére, miszerint Bródy Zsigmond semmi esetre sem fogadna el jelölést. (Felkiáltások : Éljen Bródy Zsigmond.) Kéri a ta­gokat, szíveskedjenek ezt tudomásul venni, egy­szersmind a maga és bátya nevében köszöne­tet mond azoknak, akik eddig érdekében mű­ködtek.) Felkiáltások: Éljen Bródy Zsigmond.) Dr. Friedmann Bernát megjegyzi, hogy a kör mint ilyen, igen is foglalhat állást és e tekintetben azon nézetnek ad kifejezést, hogy a Lipót­városnak első­sorban kereskedőt vagy iparost kell képvise­lőül választania. Varga Mihály kijelenti a maga és elvtársai nevében, hogy ők daczára Bródy Samu felszólalásának, a megkezdett irányban folytatni fogják a működést és Bródy Zsigmond érdekében fognak agitálni. (Élénk éljenzés.) Szól­tak azután még dr. B­a­r­a­c­h Marczel, dr. D­a­r­v­a­s Fülöp, aki igen szép beszédben polemizált azon nézet ellen, mintha a Lipót­várost csak kereskedő vagy iparos képviselhetné a parlamentben. G­r­e­t­­te­r Dániel, Mauthner Adolf, Singer Béla, dr. Ke­l­em­en Gyula, dr. Hartmann Sándor és mások, míg végre a Grünwald osztálytanácsos alelnök a vitát bezárta és az V. kerületi polgári körre és az abban­ mindig uralkodott összetartásra emelte poharát. (Élénk éljenzés.) Budapest, nov. 30. (Az ev. református egyház zsinata.) A mai ülésen az iskolaügyi javaslatnak a főiskolákra vonatkozó részét tárgyalták még le. A tanulási és tanítási szabadságról szóló 83. szakasznál Szász Károly kijelenti, hogy ő barátja ugyan az elvek­nek s nem szólhat a törvény e fontos elve ellen sem, amennyiben a jogi és bölcsészeti fakultásra vonatkozik. De a teológiákra nézve nem tudja, hogy miképen alkalmazható ez az elv, mikor ott minden tanuló, minden tárgyat köteles hallgatni és belőle vizsgázni. Fejes István azt hiszi, hogy ez elvi kijelentéssel szemben védelmet képez a 92. szakasz, ahol ki van mondva, hogy a tanítás rend­jét és rendtartását minden egyházkerület maga állapítja meg. Szász Károlyt nem nyugtatja meg­ e kijelentés. A teológiákra nézve világo­sabb szövegezést kíván s ezért indítványozza, hogy a szakasz­os szövegezés végett az is­kolaügyi bizottságnak adassák vissza. Szerem­­ley József azt hiszi, hogy az aggodalma­kat eloszlatja a 90. szakasz is, melyben ki van mondva, hogy a konvent állapítja meg a főiskolák szervezésének elveit, tanulmányi és vizsgálati rendszerét."— Mitrovics Gyula igazgató tapasz­talatból mondja, hogy ezek az aggodalmak túl­zottak. A tanárok csak a meghatározottabb kere­tek között mozoghatnak s a hallgatók nem válo­gathatnak a tárgyak között. A tanulási szabadság nem is ebben áll, hanem a tárgyak hallgatásának rendjét és idejét választhatja meg a hallgató tet­szése szerint s abban, hogy tanulhat többet is, mást is, mint amit a szabályok megkövetelnek.­­ Kolozsváry Sándor szeretne korlátot vonni a tanítási szabadságra nézve legalább annyiban, hogy egyházellenes tanokat ne lehessen hirdetni a katedráról. A tanulási szabadságnak pedig csak akkor van értelme, ha a hallgató több tanár között választhat valamely tantárgy hallgatására nézve, de ahol egy főtantárgyat csak egy tanár ad elő, ott ezt köteles hallgatni a tanuló. — Tisza Kálmán azt látja, hogy a tanrend­szerek nálunk szabatosak s a teljes tansza­badság még az egyetemeken sincs meg, an­nál kevésbbé a jogakadémiákon. Indokoltnak találja a hangoztatot aggodalmakat, de még­sem tartja helyesnek a szakasz elhagyását. Módosítást nyújt be a szakaszhoz, mely szerint a tanszabadság elvileg kimondatik, amennyiben a vallási alapelveket és a képzés czélját nem veszé­lyezteti. A zsinat 50 szóval 40 ellenében a tansza­badságról szóló szakaszt elhagyta. Kak­ócza, nov. 30. (A szerb egyházi­ kongresszus.) [Távirat.] A kongresszus mai ülésén nem kezdte meg az új egyházi alkotmány részletes tárgyalását, hanem Brankovics pát­riárka elnöklete alatt tizenegy tagú bizottságot küldött ki, hogy annak egyes vitás határozataira nézve egyezség létrehozása kíséreltessék meg. A bizottságba a szabadelvű ellenzék négy tag­ját is megválasztották. A radikálisok nem vettek részt a szavazásban és megtagadták közreműködésüket. Négy újonnan választott kon­gresszusi képviselő igazolása után a nyug­díj szabályzatot harmadik olvasásban elfogad­ták s megkezdték az új iskolai szabályzat tárgyalását. A kongresszus ez ülésszakában való­színűleg tárgyalás alá kerül még az 1894-iki kultusz- és közoktatási budget, a lelkészek, püspö­kök és metropoliták dotácziójára vonatkozó sza­bályzat, az alapokból adandó kölcsönökről szóló szabályzat s végül az állandó kongresszusi bizott­ság elintézetlen jelentései s néhány sürgős kérvény. Vidéki élet, Pestvármegye közgyűlése a mai napon tartott folytatólagos üléssel, amely alkalommal az egyes községek számadásait s költségvetéseit tárgyalták, véget ért. Marosvásárhely, nov. 30. A városi törvényha­tósági bizottsági tagoknak az 1870. XLII. t. sz. alapján újból való választására határnapul deczem­ber 16-ika tűzetett ki. Az italmérési és fogyasztási adó megváltására a város 75,035 forintot ajánlott az államnak. Franczia fantázia, Budapest, nov. 30. (ul.) A Journal czímű párisi újság négykéz­láb dolgozik, hogy föltünést keltve kasszájába vonja a boulevardierk centimejait. A leghihetetle­nebb mesék lenyom­tatására bőkezűen pazarolja a nyomdafestéket, hacsak alkalmasaknak látszanak szenszáczió csinálására. Legújabb stiklijéről lapunk esti kiadásának távirati rovatában tudósítunk. Amikor a találékony szerkesztőség megakadt szen­­záczió dolgában, akkor elhatározta, hogy fabrikál néhány szerződést és kiadja azokat, mint a hármas szövetség okmányait. Arra valószínűleg nem gon­doltak a jó urak, hogy senki elhinni nem fogja, hogy épen a Journal hozzá tudjon férni ezekhez az okmányokhoz, amelyek bizonyosan nem he­vernek hvó­­­asztalokon, nyitott ajtók mögött. Vagy talán gondoltak is ennek hihetetlensé­gére, de nem törődtek vele. Összekompilál­­tak minden pletykát, amit hallottak és ol­vastak ezekről az okmányokról, paragrafusokba rakták és kinyomtatták. Este tele torokkal kiabál­ták a boulevardokon : Le Journal, a hármas szö­vetség szerződései! A jó párisiak, akik nagyon ha­ragszanak a hármas szövetségre, — ők tudják miért — alkalmasint megörültek, hogy végre megtudják, micsoda szörnyű intézkedések rejtőznek ezekben az okmányokban Francziaország megrontására és megvették néhány ezer példányban az »érdekes újságot«. A megfelelő számú centimeokat meg­szolgálta a gyarló tákolmány s ezzel elérte czélját. Magasabbra, úgy gondoljuk, nem is törekszik. Azt nem éri meg, hogy tartalmával foglalkozzunk. Annyira magán viseli az ébrenálmodás bélyegét, hogy még a higgadtabb elméjű párisiak is, olva­sás után valószínűleg bosszúsan földhöz vágták a papirost. Ennyit is csak azért írunk erről a legújabb szenszáczió-hajhászó kísérletről, mert jellemzőnek ta­láljuk arra a kényelmű és fölületes rendszerre,amely­­lyel a párisi sajtó jelentékeny része készül. A me­seszövés a legérdekesebb foglalkozás igen sok fran­czia újságíró előtt. De a meséből nem novella, tár­­cza, vagy regény lesz, hanem politikai czikk vagy tudósítás alakjában kerül a jámbor olvasóközönség elé. Le Houx Bismarck-interviewja a Journal szer­ződés­ tákolmánya mellett bizonyság erre. Pedig épen most, amikor a Panama-botrány révén olyan kellemetlen árnyék esik némely franczia újságra, bizony indokolt volna kis takarékoskodás a gall fantáziának eféle értékesítésével. Az ilyen stiklik, aminekkel a Journal és Le Houx majdnem egy­idejűleg lepik meg a világot, semmiképpen sem erősíthetik meg a bizalmat a franczia sajtó iránt, még ha egy szó sem igaz abból, amivel a Panama­­üzelmekben vádolják. Ausztria, BéCS, nov. 30. A miniszterek ma tanács­koztak ama nyilatkozaton, amelyet Taaffe gróf miniszterelnök a rendelkezési alap feletti vitában tenni fog. A szavazás elé min­denütt a legfeszültebb várakozással néznek. A baloldalon úgy számítanak, hogy, ha a 104 baloldali és a 36 ifjú cseh­ párti képviselő egyértelműen a rendelkezési alap el­lenszavaz, a tétel el is fog ret­­t­e­­­n­i. A másik részen természetesen más­ként számítanak. Annyi azonban bizonyos, hogy a rendelkezési alap sorsa csupán né­hány szavazattól függ. (M. E.) BéCS, nov. 30. A képviselőház mai ülésén a költségvetés részletes tárgyalását foly­tatta. A »Reichsrath« czim vita nélkül elfogadta­tott. A »minisztertanács« czimnél a »rendelkezési alap« kizárásával, mely külön fog tárgyalás alá vétetni, felszólal Kaiser. Szükségesnek tartja, hogy a német nyelv állami nyelvnek jelentessék ki. Közgazdasági területen a német nemzetiségi párt is szívesen fogja követni Taaffe gróf minisz­terelnököt. A parlament váljék munkaparlamentté. Kraus a jelenlegi rendszert és különösen a föld­­mivelési minisztérium működését bírálja. A néme­teknek szorosan együtt kell tartaniok oly Prog­ramm alapján, mely a nép jólétét czélozza. — V­a­s­a­­­y előtte szólóval polemizál és visszauta­sítja Gossmann tegnapi nyilatkozatait Francziaor­­szágról, hangsúlyozván a franczia nép rokonszen­­vét a cseh nép iránt és kijelenti, hogy Lavigerie többet tett az emberiség érdekében, mint Moltke. Weber Ferencz a nem német nemzetiségűek háttérbe szorítása miatt panaszkodik. Erre a »mi­nisztertanács« czimet a »rendelkezési alap« kivé­telével elfogadták és a tárgyalást félbeszakították. A legközelebbi ülés holnap lesz. Táviratok. Berlin, nov. 30. (B i r o d a l m i g y ü l­é s.) A költségvetési törvény és a kölcsön­­javaslat első olvasásánál Maltzahn állam­titkár vázolja a pénzügyi helyzetet és kifejti, hogy a költségvetési hiány hat millió márkára rúg, ami a katonai élelmi­szerek drágulásának következmé­nye­­ egyúttal bejelentette, hogy kétszázhatvan millió márkányi kölcsön lesz szükséges, mely ösz­­szegben a katonai törvényjavaslatok által okozott költségek is benfoglaltatnak. — Fritzen (czentrum-párti) kiterjeszkedik a szorult gazdasági helyzetre s azt kívánja, hogy az iparos-osztály erősebb pártolásban részesüljön, különösen óva int attól, hogy a tengerészetet folyton tökéletes­íteni akarják, annyira, hogy a világ első tengerészete legyen, mert ezt a czélt Németország nem fogja elérni, a költségek pedig fölemésztenék minden erejét. A jelenlegi rendszert, szóló, kölcsönökkel való gazdálkodásnak nevezi, amely gyászos vé­get kell, hogy érjen. — Richter (szabad­elvű) ellentétet talál a birodalmi kanczellár legutóbbi két beszéde között és kiemeli, hogy ime Caprivi volt az, aki maga tenyésztette a nyugtala­­nítás baczu­lusait. Számszerű adatokat közöl, hogy Francziaország és Oroszország 1890. óta sem béke­létszámát sem pedig a hadi költségvetést nem sza­porította. Arról, hogy ez államok a jövőben meny­nyire fogják szaporítani a hadilétszámot, a biro­dalmi kanczellárnak tudomása nem lehet , ha van róla tudomása, a­nélkül, hogy közléseket tenni jo­gosítva volna, bizonyára szövetséges társaink is bírnának erről tudomással és szintén készülnének. Ez azonban nem történik meg. Caprivi helytelenül kicsinyli a hármas­ szövetséget, mivel különben e szövetség megkötése, mely túlságos terheket ró Né­metországra, bizonyára ellenkező módon történt volna. Caprivi beszédje éppenséggel mintha csak meghívás lett volna az idegen nemzeteknek arra, hogy neki támadjanak Németországnak, ha a többi hadügyminiszter is nem tudná,hogy mikép védje ka­tonai törvényjavaslatait. Az 1870. év óta tizenkét milliárd márka adatott ki hadi ezónokra; hat év óta a birodalmi adósságok megnégyszereződtek. Németország maga sem tudja, mennyire van föl­fegyverkezve, mert a kormányok erről csak titok­ban tettek közlést. A szóló ezután védi a Land­­wehrt a vádak ellen, s azt mondja, hogy Német­országnak négy millióra menő, évre-évre növekvő hadierejét a harmadik szolgálati év elhagyása által még többre lehet szaporítani. Maltzahn beszé­dében nélkülözi a tulajdonképeni pénzügyi tervet és sajnálja, hogy a katonai törvényjavaslat pénz­ügyi konzekvencziái gátolják a hivatalnokok fize­tésének megjavítását. A Caprivi kanczellár meg­­c­áfolja Richter állításait és kijelenti, hogy már múlt évben is teljes tudatában volt annak, hogy a készülődéseknek nincs gyújtó hatásuk. Czáfolja azután Richter további állításait és személyes vád­jait. — Kardorff (szab. konz.) sajnálja, hogy a három éves szolgálati időről lemondanak, azután a gazdasági pangásról beszél és kijelenti, hogy a bi­­metallizmus Németországban szükséges. — A leg­közelebbi ülés csütörtökön lesz. Napirenden lesz a költségvetés folytatólagos tárgyalása. — a »Nord. Alig. Zig« alaptalannak nyilvánítja azt a feltevést, mintha I. Vilmos császár hajlandó lett volna a há­roméves szolgálati időről lemondani, mert ez állí­tás­ai által sincs igazolva. (M. E.) Páris, nov. 30. Brisson ma délelőtt fél tízkor az Elysée-palotába ment, hogy értesítse Carnot köztársasági el­nököt, hogy a nap folyamán értekezni fog politikai barátaival és csak este közölheti az elnökkel, hogy e­l­vállalj­a-e végle­gesen a kabinetalakítást. Hír sze­rint Quesnay de Beaurepaire főállamügyész a Panama-enquête bizottság elnöké­hez tiltakozó iratot intézett. Ő kész el­esni a bírói jogok védelmében. Semmiféle beavatkozást a bírósági jogkörbe nem fo­gadhat el. A főállamügyész nem szándéko­zik lemondani, hanem meg akarja várni elbocsáttatását, hogy a bírói hatalom függet­lenségének kérdése megoldassék. — Flory könyvelési szakértő, ki a Panama társaság könyveit megvizsgálta, megtagadta a Pana­­ma-enquéte bizottság előtt a vallomástételt a Panama-ügyben, hivatkozva az üzleti titokra. Flory elődje, Rossignol, akit az enquéte-bi­­zottság meghallgatott, megerősítette, hogy Reinach 9 milliót vett fel a Panama-társa­ságtól. Ez összeg a társaság könyveiben be van vezetve, hová fordítása azonban nincs kimutatva. Rossignol továbbá részletes fel­világosításokat adott az egyes lapok közt szétosztott összegekről. A közhírrététel költ­ségei Rossignol szerint 20.000.000 frankot meghaladtak. Vallomása folyamán Rossignol kijelentette, hogy a könyvekben nem akadt

Next