Nemzet, 1893. március (12. évfolyam, 3775-3804. szám)
1893-03-01 / 3775. szám
rs/Sm^A • IQSHWdUMaVnvBaV • **rencsiek tere, Athenaeum-épület, X. amelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK egy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: ffisse-aarjmít ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földislBSt Előfizetési du : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra S felé 3 hónapra .......................... 6 * 6 hónapra _ 19 * Az esti kiadás postai különküldéseért fall fizetés havonként 36 kr., negyedévenként 1 » óra 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) 3775. (60.) szám. Budapest, 1893. Szerda, márczius 1. XII. évi folyam. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed alkalmával felhívjuk olvasóinkat az előfizetés megújítására. A »Nemzet« előfizetési ára: egy hónapra . . . . . 2 frt negyedévre ..... 6 » félévre...............................12 » egész évre.....................24 » Az esti lap külön küldéséért vidékre, negyedévenkint írttal több fizetendő. Az előfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalához (Ferencziek tere 3. sz. Athenaeum-épület) küldendők. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra kiadóhivatalunk a lapot 8 napon át díjtalanul és előfizetésre való kötelezettség nélkül bárkinek megküldi. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. Wekerle gazdasági politikája. Budapest, febr. 28. Akik emlékeznek azokra a pénzügyi expozékra, melyekkel Wekerle Sándor előző években a költségvetéseket beterjesztette, emlékezhetnek arra is, hogy még egyszerű pénzügyminiszter korában ismételten hangsúlyozta, hogy nem szabad egyoldalú pénzügyi politikát követni, hanem kapcsolatba kell azt hozni egy céltudatos közgazdasági politikával s ismételten kifejtette, hogy a helyes pénzügyi politika nem csak a kincstár érdekeit tartja szem előtt, hanem a nemzet meggazdagodását is elősegíteni törekszik gyakorlati közgazdasági politikával, mert hiszen szegény országban a kincstár is csak szegény marad. Amiket Wekerle ezekben az expozékban ékesszólással kifejtett, azokat kitartó munkával megvalósítani is törekszik. S ma a földművelési minisztérium költségvetésének tárgyalásán alkalma nyílt arra, hogy közgazdasági politikáját abban az irányban, mely a földművelési resszortot érinti, teljes arányaiban kifejtse. Az az általános nagy hatás, melyet Wekerler beszéde pártkülönbség nélkül a parlament minden értelmes tagjára tett, mutatja legjobban, hogy mily nagy haszonnal jár az országra ez a politika, s hogy mennyire találkozni fog az a parlamenten kívül is az egész közvélemény tetszésével. Azt a közönséget, mely szeret politizálni, csak arra kérjük, olvassa végig Wekerle mai beszédét s azután formáljon magának ítéletet a kormány politikájáról. A politizáló nagy publikumnak egy része ugyanis rendesen úgy szokott politizálni, hogy a tények alapos megismerésére nem igen fordít fáradtságot s a kormány működéséről úgy ítél, hogy azt nem is ismeri, hanem csupán az ellenzéki sajtó által forgalomba hozott divatos szólamok és ferdítő kommentárok után ítél. A legridegebb pártszempont és elfogultság képes csak megtagadni Wekerle közgazdasági politikájától az elismerést és a hozzájárulást, ha megismeri azt a politikát. Valóságos közgazdasági expozé volt ez, melyben nem üres szólamok, hanem a legközelebbi megoldásra szánt feladatok voltak fölsorolva, s széles alapon ki volt fejtve az az irány, amelyen a pénzügyi politikával kapcsolatos gazdasági politikának haladnia kell. Fő szempont: megvonni azt a határt, ameddig az államnak a földművelés támogatásában mennie szabad és mennie kell. S e kereten belül nemcsak pénzzel, hanem figyelemmel, gonddal, munkával és fáradtsággal áldozni a földművelési érdekeknek; ez volt egyik fő iránya Wekerle gazdasági politikájának. Ami azonban a legkellemesebb és legbiztatóbb hatást tette a gazdákra, az volt, hogy Wekerle elárulta, hogy apróra ismeri azokat a bajokat, amelyekkel gazdáink küzdenek. A baj fölismerése, a jó diagnózis már félgyógyitás. Legjobban kitűnt ez akkor, midőn a mezőgazdasági hitelről beszélt s a földbirtokosok sok panaszából leszűrte azt, a mi indokolatlan s kiválogatta azt, ami csakugyan orvoslandó. Az a világos kép, mit hitelviszonyaink javulásáról rajzolt, fényes bizonyítéka Magyarország nagy haladásának s egyszersmind a szabadelvű kormány helyes politikájának. A múltban maga az állam abszorbeálta a pénzvilág nyújtotta hitelt s a magánosoknak kevés jutott; mig most az állam gyakran kisegíti a pénzvilágot s a hitelviszonyok annyira javultak, hogy leginkább csak a kisbirtokosok és a nép számára szükséges a mezőgazdasági hitel nyújtásáról gondoskodni. Az a törvény pedig, melyet a szövetkezetek ügyének rendezéséről ígért a miniszterelnök, nem csak a mezőgazdákra, hanem az iparosokra s általában minden szegényebb sorsú és hitelre szorult emberre nagy áldás lesz. Mert jól mondta Wekerle, hogy a törvényes kamatláb betartására való kényszerítés itt nem elegendő, mert a szövetkezetek a különböző mellékczímeken: »kezelési költség«, »levéldij «, » nyomtatványdij« stb. elnevezések alatt szedik az adóstól az uzsorakamatot s egyébként is legnagyobb részök nem annyira hitelnyújtásra, mint inkább némi hitelnyújtás révén kényszer-részvényesek megfogására törekszik. Midőn az iszákosság terjedésének meggátlásáról emlékezett meg Wekerle s ezzel kapcsolatban fölemlítette azt, hogy sok képviselő pártfogolja nála uj korcsmák nyitását, a miniszterelnök igen diszkrét és gyöngéd volt s senkire sem czélzott. Mi azonban nem tartozunk oly gyöngédnek és diszkrétnek lenni, mint a miniszterelnök úr s ebből az alkalomból, bár nem a jelen esetre vonatkozólag, de általában véve meg kell jegyeznünk, hogy némely ellenzéki képviselőnek abban a szokásában, hogy más-más ala A NEMZET TÁRCZÁJA. Febr. 28. A KRÁÓ REGÉNY. Irta: Jókai Mór. (Folytatás.) 9 Jacques Pluhar csak úgy ravaszkodva simogatta a kotlettjeit az ujjai hegyével. — Gróf úr! Hiszen éppen ebben nyilatkozik meg Ellinor vikomt zsenialitása. Neki ezek az önérzetes munkatársak mind egy bagatellbe kerülnek. Mindennap olvas az ember a törvényszékig csarnokban egész mulatságos jeleneteket elnök, vádlott és közügyész között. Vannak agyafúrt vádlottak, akik a közügyésznek be tudják fűteni a poklot, s úgy össze tudják keverni az egyenest a görbével, hogy ember legyen, aki meg tudja benne találni az igazat. Ezt a genre-t kultiválja már régóta Ellinor gróf. Kiszemelte közülök a legfurfangosabb ficzkókat, többnyire a sikkasztó, csalárd bukott, hamisító fajtából, s aztán megvárta, amig véglegesen el lesznek ítélve. A Mazasban szabad az elítélteknek mindenféle polgári munkával foglalkozni s ezzel is élelmet keresni. Egyik esztergályot, másik kefét köt, írni pedig mindenkinek meg van engedve. Ellinor gróf aztán elszegődteti ezeket a derék embereket a »Harlekinhoz« tehetségeik szerint. Egyik vezérczikket ír, a másik kritikát, a harmadik nemzetgazdászatot. — A mennyköbe! Hát ez rabmunka. — Dehogy, kérem! Igen szép honoráriumot kapnak érte. Egy vezérczikkért öt frankot. Polemiával együtt hét frank. Szenzácziós revelácziókért tíz frank! — Ezer ördög! Hogy jutnak a mnazasi rabok revelácziókhoz ? — Hát ahogy a Mázason kívül jutnak hozzá. Az külön talentum, gróf úr! Leleplezéseket csinálni. Kell hozzá merész fantázia, egy csomó régi újság — aztán meg egy biztos zárka az államfogházban, ahol az embert pofon nem verhetik. Már most azután könnyű megérteni, miért nem duellálhatnak a Harlekin munkatársai sem egymással, sem a publikummal az elkövetett sértések miatt. — Mert a porkoláb nem engedi. — Igen is, mert a porkoláb nem engedi. — No de én többet olyan újságot nem olvasok, melyet a Mazasban írnak! Rendeljen nekem mást! — Tessék elhinni, gróf úr, hogy semmi nyeresége sem lesz a cseréből. — De hogy az én Unokaöcsém piszkolja be a nevét ilyen vállalattal! Jacques Pluhar félrefordult, hogy elrejtse az arczán mutatkozó gúnyos sajnálkozást: »Csakugyan nagyfokú agylágyulásban szenved az öreg úr, hogy piszkos vállalatnak nevez valamit, ami fél millió frank tiszta jövedelmet hajt! ‘— Tessék ez iránt megnyugodni! Ellinor gróf neve semmi módon nem kerül összeköttetésbe ezzel a vállalattal. Őmaga egyátaljában le nem húzza a keztyüjét soha, hogy valami vállalathoz hozzá nyúljon. Keztyüs kézzel ebédel, keztyüs kézzel ir, keztyüs kezet nyújt baráti szorongatásra. Mások effektuálják az ő eszméit. Ő csak sanszíroz. Aztán vezet. Kiadja a jelszavakat. De maga távol marad minden akciótól. A vállalat megindításához pénzt előlegez, bőkezűen, aggodalom nélkül : nem fél a szélhámosoktól, kockáztat. Ahogy más ember ráteszi a pénzét a kártyalapokra, úgy teszi ő fel az összegeit az emberi jellemekre. — Mindig nyer ezen a játékon. S ha veszi, elhallgatja. Ez sokkal okosabb hazárdjáték, mint a kártya. Mert a kártyának a hátlapjáról csakugyan nem láthatja az ember, hogy a spadill, vagy a manille van-e alatta, míg az embereknek mindig meg lehet látni a czifferblattját. Az öreg úr nehézkesen lógatta a fejét. — Nem értem én ezt a dolgot sehogy sem. — No majd mingyárt példával illusztrálom. Hallotta, gróf úr, hírét Sarah Bernhardtnak, a híres tragikus művésznőnek? — Ugyan már hogy hallottam volna, mikor húsz esztendeig nem jártam más szárazföldön, mint a Kerguelen tartományban? — De czethalat látott már ön, gróf úr ? — Ha ön annyi heringet elfogyasztott volna, mint ahány czethalat én megszigonyoztattam a Behring öbölben! — No hát én is láttam egyet. Ott mutogatták egy deszkasátorban a Mont-Martre alatt tíz szó belépti díjért. A tulajdonosa egy norvég czethalász, szegény ördög volt, alig élhetett belőle. Pedig elég humbugot csinált. Kihiresztette nagy pinkardokon, hogy az az a czethal, amely Noé apót elnyelte. — Talán Jónás prófétát? — Az a párizsiaknak mindegy. Noé jobb, mert annak a nevét összeköttetésbe lehet hozni egy korcsmával, amely a czethal belsejében volt berendezve. Azt sem szerették, mert nagyon halzsirszagunak jött ki belőle az ember. Egy este odament a czethal gazdájához Ellinor vikomt. — Hallja ön, maszter, Önnek derék czethalat adott a tengeristen, de ön azt nem tudja értékesíteni. Én teszek önnek egy ajánlatot — fele ..... .................................. —■—........ ............. — haszonra. Vigye ön át a czethalat a tengeren New-Yorkba, ott állítsa ki annak a vendéglőnek a táncztermében, ami átellenben esik a színháznak. (Megnevezte a színházat.) A termet bérelje ki tíz napra. Adja meg érte azt az árt, amit kívánnak érte. Egyúttal a következő hetekre foglalja le ön a philadelphiai, chicagói, connecticuti és washingtoni hotelek tánctermeit is előre minden áron. A szükséges költségeket én utalványozom önnek. Ez fond perda. A többit bízza én rám. — No csak nem tette azt meg, hogy a dobot ütötte a czethal bódéja előtt?— De nagyon is ütötte. Ekkor következett be a világhírű nagy tragéda Bernhard Száva amerikai vendégszerep körútja. Ellinor gróf ugyanazon hajóval utazott át New-Yorkba, mely a halhatatlan művésznőt szállította. Fanatikus tisztelője volt. Igazi kavaler szerván. New-Yorkba megérkezve is talált elég alkalmat Ellinor gróf a művésznővel jó szolgálatait elfogadtatni. Üres óráiban elkísérte őt a város nevezetességeinek megtekintésére. Ebben az útban bevezette Ellinor gróf a nagy művésznőt a czethal gyomrába is, mely ez alkalommal villanyvilágításban ragyogott, ylang-ylanggal volt parfümözve, s a buffetjében szerecseny angyalok szervíroztak igazi Röderer pezsgőt. A művésznő az egész jelenlevő társaság előtt hangosan nyilvánító, hogy ez egy oly nagyszerű czethal, amilyenhez hasonlót ő soha életében nem látott. Tizenkét újságnak a riportere hallotta ezt a szót, s másnap valamennyi hírlapjának a homlokán (az amerikai lapok az érdekes újdonságokat az elején szokták hozni) kompakt betűkkel olvasható volt, hogy a »diva« ott járt a czethalban s azt bámulatraméltónak nyilvánitá. De még inkább olvasható volt a színházzal átellenes vendéglő homlokzatán pompázó festmény alatt nagy arany betűkben: »Itt látható az a hirhedett czethal, melyet a halhatatlan isteni művésznő, Sarah Bernhardt bámulatával megdicsőített.És ekkor aztán, aki csak Sarah Bernhardt művészi előadására a színházig törte magát, az egyúttal a czethalat is megnézte. Aki be nem fért a színházba, az meg épenséggel a czethalban keresett vigasztalást. Omlott a dollár a kasszába, mint a Niagara. S egyéb napi költség nem volt, mint egy szekér koszorú, amelyet Ellinor a színpadra szóratott. S amint a nagy művésznő odább vonult egy várossal, a czethal is híveit követte, Washington, Philadelphia, Chicago és a többi mind együtt látta őket: a művésznőt a színházban, akit az egész világ bámul és átellenben a czethalat, akit a művésznő bámul. S mind a ketten jó üzletet csináltak. A diva összeszedett az új világban egy millió dollárt. Egy másik millió dollárt kiérdemelt a czethal. S ezen Ellinor vikomt megosztozott a holtig herczeggé tett czethalászszal. Filibert gróf savanyu képet csinált ehhez az elbeszéléshez. Azt mondta, hogy emlékezik már rá, hogy olvasta valamelyik hírlap apróságai között, azt a Czethal-Bernát-históriát, de nem sejtette, hogy az unoka öcscse is bele van keveredve; hogy ez mégis csak aféle Barnum-stikli. — Ezeket úgy nevezi Ellinor gróf, hogy »zseni-cziklusz.« (Folyt. köv.) II . . . Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva, kot ölt a miniszteri fogadó szobában, a folyosón és az ülésteremben s az előbbi helyeken sokszor kér olyant a miniszterektől, amikort az utóbbi helyen megtámadja, vagy meg kellene, hogy támadja, s nagy politikai immoralitást látunk. A szabadelvű párt t. tagjai felkéretnek, hogy a képviselőház holnapi, márczius 1-én tartandó ülésén szíveskedjenek minél számosabban megjelenni. A képviselőház szerdán, márcz. hó 1-én délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirend: A földmivelési minisztérium költségvetésének tárgyalása. Belföld, Budapest, febr. 28. (Az aranybeszerzés) A B. C. jelenti Bécsből. A 60 millió értékű osztrák aranyjáradékra történt aláírásoknál elért nagy siker a két állam pénzügyminisztereit előreláthatólag arra fogja bírni, hogy a valuta helyreállításához szükséges arany beszerzésére rövid idő alatt tegyék meg a további lépéseket. Az, hogy a dolgot aránylag csekély összegekkel kezdték, korántsem azért történt, mintha az irányadó tényezők nem látták volna biztosan előre a sikert, hanem elsősorban azért, mert a két állam pénzügyminisztere biztosítani akarta magának a biztosra vett sokkal magasabb árfolyamot. Épúgy egyik pénzügyminiszternél sem volt irányadó szempont az, hogy megtakarítsa a kamatokat addig, amíg az aranykészlet ki lesz verhető; ez a kamatteher egyáltalában nem jön számba, mert hiszen az egész valutaművelet tulajdonképen már abban a pillanatban végre van hajtva, mihelyt a két kormány megszerezte az államjegyek beváltására szükséges aranyrudakat, habár azok nincsenek is még kiverve. Annyi különben már ma minden kétségen felül áll, hogy a részünkre szükséges aranykészletek kizárólag nyílt piacon fognak megszereztetni, anélkül, hogy a nagy európai bankokból akár csak egy kilogramm aranyat is vennénk igénybe. A monarkia részére most bevásárlandó aranynak csekély része amerikai Eagle-kből áll; majdnem az összes többi beszerzendő arany nagyrészt Dél-Afrika és India legújabb bányászatának eredménye; mindez arany Anglián megy át, ahol finomítva és fémjelzéssel ellátva hozzák forgalomba. Budapest, febr. 28. (A polgári házasság.) Az újpesti evangélikus lelkész, Gedry Lajos, múlt vasárnap beszédet tartott híveinek a polgári házasságról és kimutatta, hogy az nem ellenkezik a protestáns tanokkal. Beszéde végén a következő kijelentést tette: »Ami azt a kérdést illeti, ki fogja a prot. lelkészeket a polgári házasság behozatalával megcsökkent jövedelemre nézve kárpótolni, erre az a megjegyzésem van, hogy egy tisztességes állam mindenkor ad kárpótlást ama jövedelem-csökkenésért, a mely jövedelmet a prot. egyház az ő lelkészeinek hiványilag, — tehát szerződésileg — biztosított s nem fogja elvenni e hiványilag biztosított jövedelmet ama lelkészi kartól, a mely híveivel egyetemben mindenkor buzgón küzdött a magyar államiság mellett s küzd a mai napig. Nem következhetik be a jövedelem-csorbítás az állam részéről különösen akkor, a midőn minden hivatalnoknak fizetésemelését kimondotta.« Budapest, febr. 23. (A függetlenségi párt a polgári házasság mellett.) Az országgyűlési függetlenségi párt mai ülésén tárgyalás alá vette a vallás- és a közoktatásügyi minisztérium költségvetését. Kiss Albert adta elő az egyházpolitikai részt s indítványozta: 1. mondja ki az értekezlet, hogy e tárgyban újabb határozathozatala nem szükséges, hanem ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, amelyet a párt 1892.-iki válaszfelirati javaslatában ekként formulázott : »Felségeddel együtt mi is forrón óhajtjuk, hogy az egyház és az állam magasztos hivatásaikat kölcsönös érdekeik s jogkörük megóvása mellett békésen és összhangban teljesítsék, de jét csak úgy történhetik, ha egymás érdekeit és jogkörét kölcsönösen tisztelik. Lehetetlen helyeselnünk bármely oly mozgalmat, mely az államok fenhatóságát s a minden körülmény közt híven végrehajtandó törvény uralmát kétségbe vonni törekszik s ,elvárjuk a kormánytól, hogy úgy ebben, mint minden egyéb oly kérdésben, amely a felekezetek egyenjogúságát, a családok belső békességét s a polgárok jogait érinti, javaslatainak előterjesztésében s a törvény végrehajtásában egyedül az állam közérdeke és az igazság által engedi, magát vezéreltetni, és semmi oldalról jövő illetéktelen beavatkozásnak tért nem enged. Szükségesnek tartjuk a vallásszabadságnak törvényben leendő kimondását, a házassági jognak a kötelező polgári házasságra alapítását s ezekkel kapcsolatban minden felekezet közt úgy a házasságra, mint az áttérésre, valamint az egyházak és hitközségek szervezésére s kormányzására nézve teljes egyenjogúság megállapítását s a felekezetek önkormányzati jogának biztosítását.12-szor a párt felszólaló tagjai sürgessék a kormány által megígért törvényjavaslatok minél előbb való beterjesztését, hogy a felekezetek közt megzavart béke minél előbb helyreálljon. Többek felszólalása után az értekezlet Kiss Albert mindkét indítványát egyhangúlag elfogadta. A további tárgyalást a holnapi értekezletre halasztották Budapest, febr. 28. (Cáfolat.) A »B. C.« írja: Több lapnak az a híre, hogy Fejér Miklós államtitkár az állami számvevőszék elnökévé fog kineveztetni, illetékes oldalról nyert értesülésünk szerint, teljesen alaptalan. Karlócza, febr. 28. (A szerb egyházi kongresszus bizottsága.) A kongresszus tizenegyes bizottsága ma gyűlt egybe Brankovics pátriárka elnöklete alatt, hogy a szerb egyház új alkotmányát részleteiben tárgyalja. Vucsetics Éliás dr. a liberális oppozíczió egyik vezére. írásban kijelentette, hogy személyes támadások miatt, a tanácskozásokon részt nem vehet. Távolmaradását azonban a bizottság indokoltnak nem tartja és felszólítja Vucseticset, hogy megbízatásának megfeleljen. A bizottság elhatározta, hogy minden vitás kérdést megbeszélés tárgyává tesz. A kongresszus összeállítására és választására vonatkozólag Maximovics közvetítő indítványt tett, melyet azonnal tárgyalás alá is vettek. Nincs kizárva a lehetőség, hogy egyetértésre jutnak. Holnap az autonóm és liberális párt vezérei külön- külön tanácskoznak, mire csütörtökön a plenáris ülést megtartják. Vidéki élet. A felvidéki közművelődési egylet, mint lapunknak Nyitráról írják, hosszabb tartamú ernyedtségéből új életre kezd ébredni. Az agitácziót az egylet érdekében Crausz alispán vette a kezébe, lelkes fölhívást bocsátván a vidéki választmányokhoz. Nagy baj, hogy az egylet hazafias czéljait a felvidéki főurak abszolúte nem méltatják figyelmükre s nem csak munkájukat, de neveiket sem engedik az egylet vezetésében fölhasználni. Az egylet, Cransz alispán kezdeményezésére, márczius hóban Nyitrán műkedvelői szini-előadást fog rendezni, lehetőleg budapesti művészek közreműködésével. A polgári házasság ellenes mozgalom Nyitrán csúfos vereséget szenvedett, mert daczára az azt vezetők igen nagy tevékenységének, a műveit közönségből alig tudtak néhányat aláíratni arra a petíczióra, amelyet a főrendiházhoz benyújtani elhatároztak. Akik aláírták, azok is többé-kevésbbé a püspökség és káptalan alárendeltjei, vagy a falubeli papság által befolyásolt egyének. Az értelmiségnél igen nagy visszatetszést szült, hogy az. év január havában Nyitrán keletkezett új ultramontán lap a polgári házasságról állandóan vezérczikkezve, azt állandóan »polgári ágyasságnak« nevezi s a disztingvált érzékű közönség most már azon gondolkozik, hogy hát az a viszony, melyet a pap urak — kicsinyek és nagyok.4. gazdaasszonyaikkal folytatnak, ezek után ugyan miféle fogalom-meghatározás alá esik? s hogy ezek szerint a műveit külföldön behozott s üdvösnek talált eme intézményből származó főpapok és egyházi férfiak valójában szintén ágyasságból veszik eredetüket?! Ausztria. A képviselőház ülése. Bécsből távírják. A képviselőház ülésén (Lásd esti lapunkat, A szerk.) elfogadták az »adódíjak és illetékek«, a »lottó« a »vámok«, »fémjelzés« és »államnyomda« költségvetési czímeket, továbbá az osztrák egyesületi tallérok és duplatallérok forgalmon kívül való helyezéséről szóló törvényjavaslatot is. A kétforintosok és negyedforintosok bevonásáról szóló törvényjavaslatot vita nélkül fogadták el. Az »éremügy« czímnek elfogadásával a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalását befejezték. Ferry vállalkozása, Budapest, febr. 28. Nagy jelentőséget tulajdonítottak Parisban annak, hogy Ferryt megválasztották a szenátus elnökévé. Ennek az eseménynek a jelentőségét még emeli az a beszéd, amelylyel Ferry új méltóságát elfoglalta és az a fogadás, amelyben megválasztása és beszéde úgy Francziaországban, mint a külföldön részesült. Mert — először az utóbbi körülményre reflektálván — igen tanulságos és jellemző dolog ám, hogy Ferry megválasztása főleg a franczia radikálisokat és az orosz sajtót érinti kellemetlenül. Ezek csaknem egyenlő hangon ontották kifakadásaikat Ferryre, a tong-kingi emberre, Tunisz elfoglalójára és különösen a német barátra, mely elnevezéssel őt természetesen csak gyanúsítni és befeketíteni akarják azért, mert korlátolni akarta a chauvinisták túlzásait és közeledést próbált Németországhoz. Egy szó sem volt igaz abból a titkos találkozásból és titokteljes útból, amelylyel őt annak idején gyanúsítani szükségesnek tartották, hogy annak révén Bismarck barátjának és Francziaország megalázójának adják ki. Ezeket a czímeket és vádakat elevenítik fel az orosz lapok és a franczia chauvinisták, mert ezek annak az osztraczizmusnak az eszközei, amelylyel Ferryt sújtották és éveken át az aktív politikából kizárták. Ez is bizonyítja, hogy a chauvinisták és pánszlávok közös érdeke, hogy Francziaországban a képzett és komoly politikusok befolyással, irányadó hatalommal ne bírjanak, mert ha nincs nemzeti gyűlölködés, belföldi vádaskodás és tüntetés, valamint ha nem hangzik mindennap a Revanche kiáltása, akkor nem uralkodhatnak Francziaországon és annak nemzetközi politikájában azok az