Nemzet, 1893. szeptember (12. évfolyam, 3956-3985. szám)
1893-09-01 / 3956. szám
Stomrann Stefi»: r*zeneilek tere, Athenaeum-épület, X. emelet. klep Hellem! részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismért kéztől fogadunk eL Késiratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. 19 1 Ara 6 kr. vidéken 8 kr . (esti lappal együtt 8 kr§ 3956. (241.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1893. Péntek, szeptember 1. iCDLBC-mTXTXK. Ferenciek-tere, Athenaeum-épület. földiár»* Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Béé* pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra Sfr * hónapra.......................................6 , 6 hónapra lgy Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * n in 1 —8 kr . (esti lappal együtt ) férj XII. évi folyam ) Nemzet 1893. szeptember hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzetre. A Nemzet előfizetési ára az esti lappal együtt egy hónapra.........................2 frt negyedévre.........................6 . félévre.................................12 » Az esti lap vidékre naponkénti külön megküldésével : egy hónapra .... 2 frt 35 kr. negyedévre...................7 » — » félévre........................14 » — » Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfizetőinket, hogy minden reklamécióhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalásokhoz egy-egy czimszalagot mellékelni sziveskedjenek. Levelezőlapon nyilvánított kívánságra a kiadóhivatal készséggel küld mutatványszámot. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. A béke fegyverben. Budapest, aug. 31. Si vis pacem, para bellum! A hatalom bölcseletének ez ódon sarkigazsága mit sem veszített üde gyakorlatiságából a végtelenség óczeánjába sülyedt évezredek által, mióta a művelt emberiség kormányzati politikáját csaknem kizárólagosan dominálja. Ma fegyveres béke névvel szerepel s bizony Európaszerte nem valami túlságos népszerűségnek örvend ; főleg azokban a kisebb, fiatalabb kultúrájú államokban, melyekre a föntartásához szükséges tributum szinte elviselhetetlen anyagi megterheltetést ró. Klasszikus ,szükséges rész,« mely miatt mindenki zsörtölődik, morog, de végre is fizet, mert kénytelen belátni, hogy eredményében fölbecsülhetetlenül áldásos. Az a baj, hogy az emberiség egyeteme is olyan, mint az egyén gyarló organizmusa. Európa úgy esett keresztül a népvándorlás tífuszán, hogy föllábadt, a kórság gyökeres kigyógyítása nélkül. Valamely beteges izzadmány rakodott le a mellére, mely koronkint meggyűlik, mérges genyeket fejleszt, ki-ki fakad, egyszóval figyelmezteti az egyébként viruló erőtől duzzadó tetemet, hogy valamely el nem oszlatott, föl nem szívódott kóranyag lappang ott belül. Ez a memento móri készteti a folytonos testedzésre Európát, mert életérdeke, hogy diadalmasan megbirkózzék a szlavizmus elhanyagolt, régi bajával. Épen mivel ezt a közös kulturális kötelezettséget minden európai műveit nemzet ismeri és vállalja, a teljesítésével járó fegyveres béke folyton fokozódó áldozataitól sem riad vissza senki. Tisztában van a magyar nemzet s az ő közszellemének kifejezésre hivatott törvényhozás azzal a szereppel, melynek hű betöltése a nemzetközi békebiztosítás munkájában nehéz, de nem dicstelen részéül jutott. Nem kell minket attól félteni, hogy akár kalandos álmodozások, akár csalóka ígéretek eltántorítanak a reális, becsületes, komoly békepolitika s az azt megvalósító hármas szövetség oldaláról. Bizonyos, hogy az efféle kísérletek, ha ugyan volnának, a magyar nemzet józan, politikailag érett egésze előtt csak köznevetség tárgyát képező, hóbortos különködés számba mennének. A fegyveres béke kezeseinek nagy díszszemléje, mely Llo pen-ontálio ciűpróba gyanánt is tűnhetik föl, ez idén az osztrák-magyar monarkia területén fog végbe menni. Jóformán egész szeptembert elfoglalják a galicziai és magyarországi hadgyakorlatok, melyekhez fogható nagyszabású »háború a békében« még aligha volt eddigelé nálunk. Nemcsak a monarkia véderejének öszszes fegyvernemei, impozáns tömegű fölléptükkel, a megoldásra kitűzött hadászati feladatok, a szokottnál nagyobb kaliberükkel, hanem főleg a német császár személyes megjelenése ad e hadiszemlének kiváló jelentőséget. Még nem párolgott el egészen a chlumi köd a porosz katonai körök egy részének fejéből s igy nem csoda, ha a német közvéleményben akárhány olyan hang emelkedik időnként, mely az osztrák-magyar monarkiának, mint véd- és daczszövetségesnek hadiértékéről kicsinylő lenézéssel hajlandó vélekedni, nyilatkozni. Ő felsége, a német birodalom fiatal imperátora, aki szívesen várt, látott vendége nem csak koronás királyunknak, hanem valóban az egész magyar nemzetnek is, ezúttal személyesen meggyőződhetik arról, hogy azok a disszonáns hangok csak elhízott rövidlátásból, a tényleges állapotoknak teljes ignorálásából eredhettek. Az osztrák-magyar monarkia mindkét állama, határt nem ismerő áldozatkészséget fejt ki állandóan, véderejének lehető magas fokra való fejlesztése körül. És mindnyájunkban él a hit, a szilárd meggyőződés, hogy e nagyszerű nemzeti erőfeszítések nem vesztek kárba. Közös hadseregünk, a magyar honvédség, az osztrák Landwehr, kiegészítve a két népfölkeléssel, akár számra, akár az emberanyag kitűnő, szívós minőségére, kifogástalanul modern, sőt némi részt páratlannak nevezhető fegyveres fölszerelésére, harcz- és menetkészségére nézve egyetlen európai hadseregnek sem áll mögötte. Mindezekről az előkelő tulajdonságokról a most végbe menő nagy gyakorlatok alkalmával közvetlen tudomást szerezhet magas szövetségesünk, valamint a többi hatalmak meghívott katonai képviselői is. Bár divatos eljárás újabban az u. n. határszéli hadgyakorlatoknak provokatív tüntetés-jelleget és célzatot tulajdonítani, azt hisszük, hogy a mi idei nagy gyakorlatainkat, daczára a német császár személyes jelenlétének, a hármas szövetség legfanatikusabb ellenségei sem akarják és fogják demonstráczió gyanánt feltüntetni. Ezzel szemben elégséges arra az udvariassági tényre rámutatni, hogy ép a hadgyakorlatok egyik ünnepies mozzanatát képezi a programm szerint, az orosz czár nevenapjára kitűzött udvari ebéd. Ám ha minden kihívó, tüntetésszerű irányzat eleve kizártnak tekintendő is, nem tagadható el s nincs is semmi ok annal aaár eltagadására, hogy véderőnk ez erőpróbájának remélhetőleg meg lesz a maga politikai nyomatéka. Aminek a dolog természeténél fogva nem is lehet, nem swow-t elmaxodús. Nem lehet puszta katonabandás, vaktöltéses parádé az európai békeszövetség egyik legfőbb oszlopának ilyetén nagyméretű erőprodukciója, sem a hármasszövetség jó barátaira, sem annak ellenségeire nézve. Az idei hadgyakorlatok azt a tényt vannak hivatva dokumentálni, hogy itt Európa keleti határszélén, melyet minden időben legelsősorban fenyegetett a nyugati czivilizáczió ellen törő bármily barbár népáradat, manapság minden tekintetben megbízható, erős, modern hadsereg áll őrt s nemcsak kész, de minden időben és mindenkivel szemben képes is megvédelmezni a hűségének, hadi hatalmának oltalmára bízott általános európai kulturérdekeket. Ezt nem fölösleges tudni azoknak sem, akikkel ez érdekeink közösek, valamint azoknak sem, akikkel Európa békéjéért — akkor amikor — meg kell mérkőznünk. Amaz általános, mondhatni lázas erőlködés közepette, mely a fegyveres béke szépszámú éveinek során egész földrészünket állandóan izgalomba tartja, az osztrákmagyar monarkia semmit sem mulasztott el a saját véderejének czéltudatos, nagy arányokban keresztül vitt tökéletesítése körül. Ennek a magas törekvésnek most, mikor jó barátnak, ellenségnek bemutatjuk annak tényleges, minden tüntetésszerűségtől ment eredményeit, nemcsak a monarkiánk iránt érzett elismerés erkölcsi sikerét kell maga után vonnia, hanem erőnk megismerése kell, hogy a béke fokozottabb biztosítékául is szolgáljon. A hármas szövetségnek kifejezetten és félremagyarázhatatlanul a béke a czélja. Hogy ez nemcsak akadémikus óhajtás, hanem teljes komolysággal felfogott gyakorlati politikai feladat, annak egyfelől meggyőző, másfelől elrettentő bizonyságát akarják képezni a szövetség tagjai s igy az osztrák-magyar monarkia hadseregének eddig példátlan méreteket öltő idei nagy gyakorlatai. A NEMZET TÁRCZAJA. Augusztus 31. Ujabb elbeszélők. — Karczag Vilmos: Romok. — Vértesi Gyula: Sebek. — Timir Szaniszló : Az arany borjú. — Sajó Aladár : Katonáéknál. — Négy elbeszélő kötet, közülök hármat maga a szerző adott ki. A negyediket a Szépirodalmi könyvtár, mely havonkint egy-egy kötetet ad előfizetőinek. Sajátságos, hogy könyvkiadóink közül egyik sem tette rá a kezét valamelyikre, pedig ime mind e négy kötetnek meg van a maga közönsége. Ez a közönség, a jó vidéki, olvasni szerető közönség megveszi ezt az ő táplálékját; tudja, hogy nem szabad sokat remélnie, hát a kevéssel is beéri; kiadóink azonban csak az előkelő, jó hírű nevekre vadásznak; csak a biztosat keresik ; spekuláns üzletemberek, nincs bennök lelkesedés az irodalomért, nincs! Ok, ha ilyeténkép lerajzolt fotográfiájukat olvassák, a markukba nevetnek. — Hjah, lelkesedésből nem is lehet megélni! — kiáltanak fel. Abba is hagyom a vitát, mihelyt erre a mesgyére terelik. Magam azt láttam a külföldön is, meg a régi idők történetében, hogy a kiadók az irodalom ápolását némikép kötelességüknek tekintik, nem pedig pusztán a maguk meggazdagodását keresik. De az irodalom munkásai nem engedik magukat felriasztani. Jelenik meg szépiro-dalmi termék így is, mint teszem a Karczag Vilmos kötete. Karczag Vilmos nem egy tekintetben érdekes irói egyéniség. Nehezen fejlődött, merő kétségek, tapogatódzások között s egyéniségének sajátos vonásai máig sem alakultak ki teljesen. De már látjuk az irányát, képzelete színét és jellemét, a minthogy ő is kezdi látni alakjait. Mindeddig merő idegen hatás tartotta fogva. Idegen egyéniségek nyomták el benne a sajátosságait, nem engedték kifejteni igazi vonásait a lelkének. Kötetei, melyeket debreczeni hírlapíró korában adott ki, részben magyar elbeszélők, de jobbatlán németes minták hatása alatt készültek. Ez alatt a forrongás alatt csak a technikai formákban erősödött meg. De teleszivta magát egészséges vidéki levegővel, a kisvárosi élet különös alakjainak emlékeivel s ezek idő múltán mind erősebb határozottsággal jelentek meg képzeletében. Ezt a korszakot, egyénisége kialakulásának korszakát, mely sohasem múlik el sem kétségek, sem fizikai kínok nélkül, végre legyőzte. Nagy munka lehetett nála: némelyik szó szerencsésebb, könnyen átesik rajta, mint Herczeg Ferencz, aki új és eredeti vonásokat figyelt meg a katona és gentryvilág köréből és ki is tudja azokat fejezni könnyedén. Karczag Vilmos a kisvárosi polgári életből s a debreczeni czivil világából merít. Képzeletének sajátságos hajlama: a lelki problémákban szenvedő alakok felé vonzza, ezekhez a beteges, tusakodó, évődő, részben szánalmas Márton Gábornék, Kerekesek, Ráczkevei Boldizsárok, Kerencsei Laczik, báborok felé, akik közül az elsőnek húznia kell az igát, férje mellett, ki üti, veri, nem szereti, a szeretőjét magához veszi, pedig az asszony sem szereti a férjét, de hát mit tegyen, ha a világ így akarja ? A másik, Kerekes János lakatos mester, szereti a feleségét, de dühében megverte, ez égeti a lelkét. Hogy börtönt szenved el, amiért orgazdasággal vádolták, még hagyján, de megverte az ő kedves feleségét! Karczag aztán művészi erővel festi, amint rossz lelkű börtöntársai tréfájukkal őrületbe hajtják ezt a beteg lelket. A harmadik alakja is beteg lélek, aki ott védekezik a bírák előtt, nagy ártatlanul azzal vádoltatva, hogy megölte a feleségét, mert hűtlennek vélte. Előtte mondják ki bűnösnek a feleségét, zúzzák össze lelkét, s kergetik halálba. A negyedik egy vasembert rajzol, akinek lelke van, aki sikkasztó fiának revolvert ad a kezébe. Az ötödik meg egy maga magát mentegető lélek önvallomása, aki tisztázni akarja magát — naplószerűleg — hogy miért szöktette meg a barátja szeretőjét, aki pedig őt szerette volt igazán. A lelkiismeret hangjai érdeklik Karczagot mindvégig. Moralista hajlamok vezetik őt embereinek megrajzolásában. A psihológiai elem felszínre emelkedése nagy ritkaság mai elbeszélő irodalmunk elsekélyesedő, tartalmatlan tárgyainak tömegében. Ez a vonása szerzőnknek különös megemlítést érdemel. Más kérdés, hogy fiziológiai rajzai következetesek-e ? S főkép, technikai szempontból, művészi színvonalon állanak-e? Mindenesetre erősebb benne a pszichológ, mint a művész. Amaz már sok olyan dolgot lát, amit a művész még nem tud formába önteni. Az érdekkeltés eszközeivel és módjával tisztában van, hatalmában van a forma, a külső forma, de nem a belső. Külső forma alatt — természetesen — az elrendezést értem, belső alatt — ez esetben — a lelki élet fontos és jellemző vonásainak a megválogatását. Karczag el tudja mondani, érdekesen és ügyesen, a történeteit, de nem tudja még színezni a részleteket. Eddigien több gondot fordított képzelődésének alakjaira; ezentúl megjelenítésük belső formájára is ügyet kell vetnie. S ez a pont az, amelynél nem ajánlhatjuk eléggé német mestereitől a francziákhoz: Bourget-hez, Marcel Prévost-hoz, s főkép Flaubert-hez való megtérését. A külföldi irodalmakból ám csak a formát szabad eltanulni, ezt sem szolgai másolásként. Az egyéniség szabad kifejlődésében sohasem gát a mesterek tanulmányozása. Mesterré csak nagy mester mellett lehetsz! A kisvárosi élet egyszerű képei ragadták meg Vértesi Gyulát is, egyszerű történeteket mond el zsalukáteres házakról, kék szemű lánykákról és ideális lelkű ifjakról. Visszhangot is tud kelteni nem egy rokonlélekben. Megfigyelései nem meglepők, de nem is kölcsönzöttek. Fiatal lélek hangulatvilága ez, melyben gyengék az összeütközések, nincsenek mardosó lelki kínok, a csalódó emberek nem emelkednek a szenvedély magaslatára, csak szenvedő indulatok között hányódnak mindvégig. Azt a benyomást kelte fel bennünk, hogy történeteit inkább elképzelte, semmint megfigyelte. Bizonyos, hogy Valter Irma jó ismerőse, hanem a lelkének a titkaiba nem hatolt. A kisváros főutczáján gyakran találkozott vele, köszöntötte, beszélgettek. A szép asszony szemében melankolikus fény borongott, Vértesi ebben szenvedést látott. Pedig csak a napsugár reflexe lehetett. Malmosi Zoltánok is vannak. Talán maga a szerző az, ideális lelkével és jó szívével. De Zoltán naivitásában is több a képzelődés, a révedezés, semmint az élet száraz igazsága. Vértesinél még a fájdalom is idellikus. Tímár Szaniszló montecarlói történeteket mond el. Tímár Szaniszló becsületes törekvéssel, alapos készültséggel lépett az írói pályára. A készültség, a tanultság ebben a művében is meglátszik, minden kevettsége mellett is. Exczentrikus alakok világa ez, mely a szerző képzeletében néha groteszk formát ölt, bár itt-ott úgy látszik, mintha a földön járnának alakjai. Több, mint bizonyos, hogy legközelebbi művéről, — ha itthon marad, az édes anyaföldön — azt írhatjuk majd, hogy — megtalálta a tehetségének megfelelőt. Most még keresi a messzi távolban, pedig ott van a közvetetlen közelében, könyvének nem egy lapja legalább azt sejteti velünk, hogy tehetsége az apró, részletrajzban fog sikeresen megnyilatkozni. Sajó Aladár Katonáéknál czimmel adta ki kötetét. A czim mindent elmond. Bakatörténetek ezek, ügyesen, a croquis-iró tollával papírra vetve. Lázár Béla dr. Belföld, Budapest, aug. 31. (A románok mozgalma Magyarországon.) A Gazetta di Napoli aug. 27—28-ki száma egy rendkívül erőszakosan támadó czikket tartalmaz két hasábon Magyarország ellen az üldözött románok érdekében. Pitukról azt írja, hogy őrült, Moldován Gergelyről, hogy testvérgyilkos renegát. A többi olasz lapok nagy részt megadják a visszhangot, elnyomott testvéreiknek nevezve és siratva a románokat. Óváry Lipót lovagról pedig azt írja, hogy fizetett agitátor. . A hadgyakorlatok. Albrecht föherczeg ma délben elutazott agácsországi hadgyakorlatokra. A főherczeg kíséretben vannak Piret báró lovassági tábornok, Schönaich báró tábornok, Chotek gróf szárny, Eégéd, Somogyi őrnagy és dr. Hübel törzsorvos. Dr. Beck báró, a táborkar főnöke ma szintén elutazott Gácsországba. Auspitz ezredes, aki a hadgyakorlatot vezeti, már korábban odaértek'ZO'M- - --------ír*-.------------------A küszöbön álló galicziai nagy hadgyakorlatok számára a következő feltevés szolgál irányadóul: Egy hadtest, amely Belzec-Jarszow mellett észak felöl jött, Galicziába betört. Egy ellenséges lovas hadosztály, mely dél felől foglalt állást, a betörő hadtest elől hátrálva Oleszycetől Lubaczowka mögé Radymus felé vonult, egy hadtestre várakozva, amely vonaton szállítva Magyarországról Mezőlaborczon át Galiczia felé vonul. Az északi fél — ez viseli a jelvényeket — (parancsnoka: Bischer Károly altábornagy, vezérkari főnök: Bischer-Colbrie Lajos ezredes) rendkívülileg megerősített hadtest, amely három gyalog-hadosztályból és egy lovashadosztályból áll; hozzátartoznak ugyanis 11 gyaloghadosztály 16 zászlóaljjal, 3x/4 lovasszázaddal és 24 ágyúval, Babinyi Lajos altábornagy vezérlete alatt, továbbá 30 gyaloghadosztály 13 zászlóaljjal, 3 lovasszázaddal és 24 ágyúval. Bordoló altábornagy vezénylete alatt a 43. Landwehr gyaloghadosztály 16 zászlóaljjal, 1 x/a lovasszázaddal, 24 ágyúval Hauschka Sándor altábornagy vezénylete alatt és a 8. lovas hadosztály 31 x/4 lovasszázaddal, 2 vadászzászlóaljjal és a lovasütegek 12 ágyújával. Azonkívül a hadtestparancsnokság közvetlenül rendelkezik egy hadtesttüzérezred, utászcsapatok és 1/2 hadvonat felett. Az egész hadtest tehát áll 47 zászlóaljból és 1 század gyalogságból, 41 1/2 lovasszázadból, 132 ágyúból és 12 hadvonatból. A déli tél (parancsnok: Galgóczy Antal altábornagy, vezérkari főnök: friedenthali Pino Arthur lovag, ezredes) hasonló nagy hadtestből áll, amelyhez tartoznak a 2. gyaloghadosztály Gaupp Lajos lovag altábornagy alatt, 15 zászlóaljjal, 3 lovas századdal és 24 ágyúval, a 24. gyaloghadosztály Seracsin Tivadar lovag, altábornagy alatt, 15 zászlóaljjal, 3x/4 lovas századdal és 24 ágyúval, a 46. Landwehrgyalog-hadosztály Kostersitz Károly vezérőrnagy alatt, 15 zászlóaljjal, 4 lovasszázaddal és 24 ágyúval, és a 6. lovas hadosztály Ripp Izidor báró altábornagy alatt 25 lovasszázaddal, két vadász-zászlóaljjal és 12 ágyúból álló lovas üteggel. A hadtest, melynek hadosztályai a szükséges műszaki, élelmezési és egészségügyi csapatokkal is el vannak látva, közvetlenül rendelkezik a hadtest a tüzérség, továbbá az első számú utászzászlóalj 3 százada és egy fél hadvonal felett. Vidéki élet. A békési ág. ev. esperességi illés. A békési ág. hitv. ev. esperesség ma tartott üléséről a következő tudósítást küldi szarvasi levelezőnk: A mai ülésen tárgyalták a csorvási ügyet, mely roppant vihart idézett elő. Az eset ez: Csorvást urasházi magyarok alapították s csak később szállingóztak oda Csabáról, Szarvasról és Mezőberényről tótok. Ez utóbbiak behozták a tót isteni tiszteletet. A múlt évben a tótok kertére az egyház egyhangúlag kimondta, hogy mivel a három városból származott tótok nem tudnak együtt énekelni magyarul pedig mindnyájan tudnak, eltörli a tót isteni tiszteletet. A határozat egyhangúlag hozatott. Ez év elején azonban Achim esperes maga mellé vette Koron csabai lelkészt s vele csorvásra ment »rendet« csinálni. Újra behozták (évenként 3-szor) a tót isteni tiszteletet, ami igaz, hogy csak az esperes fenyegetése folytán vált lehetségessé. A magyarok bejelentették ezt az esperességi gyűlésnek. Achim esperes óhajtja, hogy a tót isteni tisztelet továbbra is megmaradjon. Draskóczy Lajos azt eltörölni kéri. Veres kifakad az ellen, hogy az esperes mindenbe beleavatkozik. Kimegy »rendet« csinálni s viszálykodást szít. Kéri a minduntalan »békét« csináló tót papokat, ne avatkozzanak a magyarok ügyeibe, ha nem kérik őket. Külső izgatásra (érti Achim és Korent) a csorvási tótok most már azt mondják: »Elszakadnak a magyaroktól«, hát ha nekik úgy tetszik, csak szakadjanak. (Achim: ez biztatás ugye a magyaroknak ?) — Veres: Ezt vissza tudom fordítani, mert az esperes úr azt mondta a csorvári magyaroknak, hogy ha a tótoknak nem engednek, bárhová folyamodnak, ő kicsinálja, hogy mindenünnét el fognak utasíttatni. Kéri Achimot, hogy az ilyen mesterséges beavatkozásnál tartózkodjék. — Achim roppant indulatosan : Nekem szól a leczke?No ha nekem, akkor bejelentem, hogy ismét egy egész csomó névsor jött hozzám csorvási tót testvéreinktől. Vol.18: Igaz, hogy U* °sy csomó • ' nincs nem fejezete és pl&jf ásszal íratott. Hát az esperes ur még ilyen »kérvényt« is beterjeszt? — Breitag csorvási lelkész és Behér Imre gondnok elmondják, hogy a névsort egy olyan tót ember csinálta, a ki harangozó akart lenni, de nem lett s most Koren csabai pap látja el tanácscsal. — Szeberényi pártolja Achim ajánlatát. — Haviár Gyula kárhoztatja az esperes beavatkozását. — Bekér Imre gondnok: Úgy látszik, hogy mi rajtunk (csorvásiakon) is be akar teljesedni, hogy »adj a tótnak szállást, kiver a házadból.« Nevetségesnek és bosszantónak tartja az esperes eljárását. Jeszenszky a magyar isteni tisztelet mellett van — A szavazás elrendeltetvén, a magyar isteni tisztelet mellett szavaztak 15-en, a tót mellett 3-an és pedig: Koren Pál, Szeberényi Lajos és Linder Károly csabai lelkészek. — A csabai 3-ik (magyar) lelkészi állás ügyében az esperesi gyűlés már rég felhívta a csabai egyházat, mutassa ki, hány papja van s a magyar lelkészi állás hogy áll ? — Koren előadja, hogy két rendes, egy szőlőbeli és egy magyar. — Veres kimutatja, hogy csak kettő van s felhozza, hogy Csaba mindig négy lelkész után szavazott s igy történt meg az is, hogy a régi időben Sárkánynyal szemben Szeberényi választatott meg többséggel püspöknek, s ime most kitűnik, hogy Szeberényi jogtalan szavazattal lett püspökké választva. (Nagy derültség. Igaz, úgy van.) A gyűlés utasítja Csabát, hogy jövőre csak két lelkész után szavazzon s a magyar papi állást szervezze. Az orosházi leányegyházat utasították, hogy 1895. január 1-re anyaegyházzá alkuljanak. A jövő évi gyűlés Aradon lesz. _ Külföld i jog a munkára. A svájczi munkáspárt ma a szövetségi hivatalhoz 52.090 aláirással ellátott kérvényt nyújtott be az iránt, hogy a szövetségi alkotmányba vetessék be a munkára való jog elve. E kérdés fölött népszavazás lesz. Táviratok. A Sherman-Mll. Washington, aug. 31. A szenátus megkezdte Voorhees indítványának tárgyalását. Maga Sherman szenátor saját bilijének eltörlése mellett szólott és hangsúlyozta, hogy a mostani válságot nem a bili, bili, hanem a vámtarifában történt változások idézték elő. Sherman kötvények kibocsátását javasolta a válság enyhítésére s a deficit elkerülésére. Véleménye szerint az államkincstár fölöslegét még most is pénzzé lehetne venni. Sherman beszéde nagy hatást tett. Sherman véleménye befolyással van a republikánus szenátorokra, akik előreláthatólag elfogadják javaslatát. A szenátus tanácskozásai az ezüstkérdésben két hétig fognak tartani. A képviselőház pénzügyi bizottsága elhatározta, hogy a vámrevízió-törvény előkészítése előtt érintkezésbe lép az érdekelt felekkel. Francziák és olaszok, Róma, aug. 31. Bessmann párisi olasz nagykövet, aki korábban kapott szót