Nemzet, 1895. január (14. évfolyam, 4438-4467. szám)
1895-01-02 / 4438. szám
SZERKESZTŐSÉG: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. a lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: 4438. (2.) szám. Budapest, 1895. Szerda, január 2. K KIADÓ-HIVATAl. Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint vasor Előfizetési díj:k reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budalpesten kétszer házhoz hordva: V M hónapra 2 frt.'Öt hónapra 6 kg 6 hónapra 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 5 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 8 kr. XIV. évfolyam. Nemzet. 1895. január hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzet-re. A Nemzet előfizetési ára az esti lappal együtt egy hónapra..........................2 frt negyedévre..........................6 » félévre..................................12 » Az esti lap vidékre naponként külön megküldésével : egy hónapra. . . 2 frt 35 kr. negyedévre ... 7 » — » félévre .... 14 » — » Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, akiknek előfizetésük deczember hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala Újévi manifesztácziók. Budapest, jan. 1. Ahol az idő megáradt folyamai öszszeszakadnak, hullámzó, pezsgő zuhatagokból kiszökken egy új ér, melynek jövendőjét még nem tudni, hatalmas folyóvá duzzad e majd, vagy szegényes, sekély folydogálását beissza az örökké szomjazó homok. Kövek közt bujkáló, még kevés vizű erecske az uj esztendő, vájjon reméljük e tőle eszméink vetésének termékenyitő megöntözését, avagy haragos, fékét vesztett megáradásának romboló erejétől féltsük a nemzet legdrágább kincseit? Amit ma látunk, hasonlatos ama pára szőtte ködfátyolhoz, mely a vízesések káprázatos kortináját szokta képezni. Az alkotmányos uralkodói bölcseség napsugara azonban rövidesen áttör rajta, s él bennünk az erős hit, hogy a magyar politikai közélet fölkavart vizei csakhamar ismét visszatérnek áldásos, nyugodt folyásuk régi medrébe, a szabadelvű haladásba. A mi parlamentáris gyakorlatunk a szokásos boldog újévet kívánást általánosabb, magasabb politikai jelentőséggel ruházta fel. Pártok és vezérek szertartásos érintkezése ilyenkor nemcsak a kölcsönös rokonszenv nyilvánításokra szorítkozik, hanem mintegy nagy nyilvánossággal megcsinálja a politikai helyzet mérlegét. A válságos viszonyok ennek az évfordulati megnyilatkozásnak rendszerint legnagyobb jelentőségű mozzanatát, a parlamenti többség, a szabadelvű párt vezérpolitikusának programmszerű reveláczióit egyszerűen kitörölték a nap történetéből. Egy gouvernementális párt kormányválság idején nincs és nem lehet abban a helyzetben, hogy politikai hitvallását kormányzati programm gyanánt szólaltassa meg természetes vezére, az ő elveit végrehajtó kormányelnök ajakán. És bármily eklatáns módon és alakban fordul is ma a szabadelvű párt bizalma Bánffy Dezső báró kiváló államférfim tehetséges, rendületlen szabadelvűsége felé, a képviselőház elnöke, még e minőségében nem érezhet magában hivatást a kipróbált elvhűségű pártember felelősségterhes nyilatkozatainak megtételére. A parlamentárizmusnak e fensőbb potenciáján nem a jelölt szokott programmot adni, hanem a választott. Ezzel szemben azonban épenséggel nem látszik megokoltnak az a szinte félénk tartózkodás, valódi horror politicae, melylyel a különböző ellenzéki árnyalatok vezérférfiai új esztendei beszédeik során túlzott aggodalommal iparkodnak minden politikai nyilatkozat, aktuális közéleti kérdés megérintésétől, mintha csak attól rettegnének, hogy valamikép eltalálnák magukat valamely irányban szólani. Kém kis elégtételünkre szolgál ezzel szemben konstatálni, hogy egyedül a szabadelvű párt volt az, mely látható vezér nélkül is, elvei erejének tudatában, azok föltétlen diadalát hirdetve, követelve és semmiből nem engedve, e szilárd, férfias magatartásához méltatlannak ítélte s ez okán egyszerűen elvetette a bujkáló megkerülésnek puszta gondolatát is. Az a szép, magvas és nemes szárnyalásu beszéd, a mivel Wlassics Gyula üdvözölte a képviselőház elnökét, igazán »a kellő szó volt a maga idejében«. Szolemnis nyilvánossággal s a párt egészének auktoritása mellett helyes és szükséges a szabadelvű párt érintetlen elvi integritásának hangoztatása. Ki kellett mondani újra meg újra, hogy a szabadelvű párt csak az ő elveivel, programmjával jövő kormányt hajlandó támogatni. És ebből a nyílt vallástételből mindenki láthatja, hogy ebben az országban a szabadelvűség nem múló politikai divat, hanem a magyar nemzeti szellemnek egyedül éltető levegője. BELFÖLD, Budapest, jan. 1. (A pápa és a magyar egyházpolitikai törvények.) Rómából távúját lapunknak a »N. Br. Presse« útján. Miként vatikáni körökben bizonyosan állítják, hogy a szentszék semmiféle óvást nem fog közzé tenni a magyarországi egyházpolitikai törvényekkel szemben. De bizonyosnak látszik, hogy a diplomácziai jegyzéket intéznek a bécsi külügyi hivatalhoz, ha ugyan ez már meg nem történt, hogy a pápa sajnálkozásának adjanak kifejezést a törvények szentesítése miatt, amelyek az egyház alapelveit sértik. A szentszék jegyzékében kiemeli az egyház álláspontját, de megelégszik a formális tiltakozással és tévedés lenne ennek a jegyzéknekazt a czélzatot tulajdonítani, mintha a pápa arra adna biztatást, hogy ezeket az egyházpolitikai törvényeket megvessék vagy azok ellen a szigorú törvényesség határait túllépő izgatást indítsanak. A szentszék óhajtja, hogy mindenki felismerje a méltányossági és czélszerűségi tekinteteket, amelyek az egyházat visszatartották a feltétlen jogi álláspontnak merevebb hangoztatásától. Erre nézve semmi kétséget nem hagynak fenn a herczegprimás nyilatkozatai, amelyekkel a herczegprímás a legutóbbi püspöki konferencziát megnyitotta. A bibornok herczegprímás szelíd és békülékeny szavai teljes összhangzásban állanak a pápa magatartásával. A római kúria különben ebben az ügyben is épen úgy jár el, mint eljárt az egyházpolitikai törvények életbeléptetése alkalmával Francziaországban, Belgiumban, hol a házassági törvény, habár azt Rómából sem el nem ismerték, sem kifejezetten nem tűrték, mégis az a lelkészek által lelkiismeretesen betartatik. A Vatikánban meg vannak győződve, hogy a még fennálló nehézségeket, az állami hatóságok bölcs mérsékletével el fogják oszlatni és Magyarország viszonya a szentszékhez ez eset daczára is jó és barátságos fog maradni. Budapest, jan. 1. (Közigazgatási reformok.) Mint megbízható forrásból értesülünk Hieronymi Károly belügyminiszter ama közigazgatási reformjavaslatait, melyet, mint a községek reformjáról szóló, már nem kerülhettek a törvényhozás elé, most könyvalakban hozza nyilvánosságra. A belügyminiszter reformtevékenységének e nyomtatott bizonyítékai a napokban Pfeiffer Ferdinánd kiadásában fognak megjelenni. Budapest, jan. 1. (A közegészségügy államosítása.) Több országgyűlési képviselő az új kormány megalakulása után, a közegészségügy államosítása tárgyában sürgős indítványt fog a háznak beterjeszteni. Az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete, melyet Lőrinczy Ferencz készített, már készen is van. LŐCSe, decz. 31. (Képviselőválasztás.) [Eredeti tudósítás.] A Csáky Kálmán gróf elhalálozásával megüresedett lőcsei választó kerületben január 2-ikán lesz a választás. A kerületnek két jelöltje van : Prihradny Oszkár szabadelvű programmal és dr. Zelenyák János teológiai tanár és lapszerkesztő klerikális programmal. A téli idő daczára nagyban foly a választási mozgalom. Prihradny zászlója köré az intelliigenczia tömörül, Zelenyák mellett a parasztnép tart. A választási harcz heves lesz, de minden jel odamutat, hogy a szabadelvű párt lesz győztes. A központi választmány két bizottságot küldött ki Mattyasovszky Tamás nyugalmazott főispán elnöklete alatt. Ujévi üdvözletek Budapest, jan. 1. A királyi váriakban ma valóságos búcsujárás volt. Százával jöttek 11 és 1 óra közt a kocsik, úgy hogy alig lehetett a rendet fentartani. Megjelentek ugyanis az összes, Budapesten levő udvarképes urak, hogy nevüket az üdvözlő ívre írják. Hohenlohe herczeg főudvarmesternél, mint Bécsből távírják, ma újévi díszebéd volt, amelyen részt vettek Windisch-Graetz herczeg miniszterelnök, Kálnoky gr. külügyminiszter, Falkenhayn gr., Schönborn gr., Bacquekem márki, Wurmbrand gr., Madeyski, Plener és Javorski miniszterek Gruscha bibornok érsek, Lichtenstein herczeg főlovászmester és Kielmannsegg gr. helytartó. A horvát országgyűlési nemzeti párt és a magyar országgyűlési szabadelvű párt kölcsönös szívélyes sürgönyváltás útján üdvözölte egymást az évforduló alkalmából. A szabadelvűpárt üdvözlései. A szabadelvű párt tagjai ma délelőtt már fél tíz órakor nagy számmal gyülekeztek össze a kör helyiségében, köztük minden miniszter és államtitkár, a miniszterelnök kivételével, aki magánlakásán várta a szabadelvű párt tagjait. A párttagok kihajtattak Bánffy Dezső bárónak, a képviselőház elnökének csömöri-úti lakására, akinek termeiben, míg a tagok egybegyűltek, élénk eszmecsere folyt. Itt Wlassics Gyula képviselő a párt nevében a következő lendületes szavakkal üdvözölte a ház elnökét: »Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt barátunk! Ámbár mi, minta hagyományos magyar szabadelvűség elveiért és irányáért lelkesen és erélyesen küzdő politikai párt tagjai jelentünk meg előtted, mégis az évforduló alkalmából benned mindenekelőtt a pártok felett álló magas parlamenti állás díszét és ehhez méltó fényes egyéni tulajdonaidat tiszteljük meg. (Éljenzés.) De örömmel ragadjuk meg ezt az ünnepélyes alkalmat arra is, hogy lelkünk egész világával, érzelemvilágunk teljes közvetlenségével üdvözöljünk téged, mint a szabadelvű irány alapvető elveink egyik leghűbb letéteményesét, közéletünk egyik legtiszteltebb és legszeretettebb vezéralakját. (Lelkes éljenzés.) Valóban nem tudjuk, hogy államférfim tevékenységed melyikével szereztél fényesebb érdemeket a haza körül, csak azt tudjuk, hogy mindenkor és mindenütt példás önzetlenséggel, férfiúi tehetséged egész erejével és a »vir integer« teljes kötelességtudásával dolgoztál imádott hazánk közjavára. (Úgy van! Úgy van.) vezettél a lefolyt évben oly parlamenti tanácskozásokat, amelyek minden idők és minden népek történetében a parlamentek aranykorának lapjait töltik be. (Igaz! Úgy van!) Egy emberöltőn ritkán, többször semmi esetre, de mindig gyéren fordulnak elő oly kormányzati és törvényhozási időszakok, amelyeket a történetíró a nagy politikai korszakok közé soroz. Ámbár a mi szemeink előtt a politikai legendák s a mythoszok kora le is tűnt, ámbár a modern tudás és analízis legendába való hősöket és a legendába való tetteket a történelmi kritika színvonaláról le is teszi, mégis az ebben a ridegnek, ebben az önzőnek, ebben a turreálisnak jelzett évszázadban lefolyt legközelebbi küzdelemről fel fogja jegyezni az igazságos történetíró, hogy az állami és nemzeti egységért való küzdelem a legfényesebb, a legeszményibb alakban jelentkezett: a szabadságért, az egyenlőségért, a felvilágosodottságért való küzdelem nemes alakjában. (Igaz! Úgy van ! Élénk tetszés.) Fel fogja jegyezni, hogy ezt a nemes küzdelmet vezette oly kormány, amely megérdemelve viseli a nagy tehetségek és a nagy munka minisztériumának megtisztelő melléknevét, (Igaz! Úgy van! Éljenzés.) mert még politikai ellenfelei is kénytelenek elismerni, hogy rövid két év alatt legalább is egy évtized munkásságának eredményét mutathatják fel — annak is dicséretére szolgálhatott volna ez , s hosszú idők politikai munkásságát pedig előkészítették, (Igaz! Úgy van!) de egyúttal klasszikus példáját mutatja ez a kormány minden kormánynak és minden többi nemzedéknek, miként kell a napi politika küzdelmes verejtéke közt megőrizni az elvek integritását, miként kell gyakorolni a magasabb közéleti erkölcstan kultúrát. (Élénk tetszés és éljenzés.) De ez az időszak többről is tett tanúságot: ez a rokontalan, sokszor félreértett, legtöbbször félremagyarázott nép újra megmutatta — és ezzel a műveit világ előtt becsülésben, tekintélyben és súlyban csak emelkedett , hogy a szabadelvűség ebben a hazában nem elvont doktrinai eszme, hanem az állami és nemzeti létnek, a magyar közvéleményben, a politikai közérzületben, a magyar karakterben rejlő fentartó eleme. (Élénk tetszés.) Ez az az örök eszme, amelytől a magyar nép politikai élete el nem fordult soha, ez az az örök eszme, amelyet véréből, lelkéből kiölni nem lehet soha. (Úgy van!) Ily korszakhoz van fűzve, mélyen tisztelt barátunk a te fényesen betöltött elnöki tiszted; ha pedig leszálltál pártatlanságod, elnöki állásod piedesztáljáról, akkor hosszú közpályád érlelte meggyőződésed egész hevével csüggtél a szabadelvüség harczba vitt zászlaján. Lelked szabad tekintete a vezér zászlaja felé fordult: »In hoc signo vinces.« Megtörhetlen bizalmad a szabadelvüség diadala iránt új erőt öntött a csüggedésbe, bátrabbá tette a nemzetet és lelkesebbé a lelkesedést. (Élénk tetszés és helyeslés.) Csaknem észrevétlenül, dicsőséget sohasem keresve fáradoztál és sokat tettél eszméink győzedelmeiért, és ha a politikai élet közharczosának keble emelkedik arra a gondolatra, hogy a sorok közt állhatott, midőn egyikét vívtuk a legszebb és legnemesebb küzdelmeknek, mennyivel több jogod lesz neked, a kötelességét példásan teljesített elnöknek, az első sorban álló államférfiúnak, visszagondolni a szép napok küzdelmeire. Túlszínezett vonásokat nem szeretek használni, de az igazság mondatja velem, hogy ezredéves fennállásunk emlékére alkothatunk fényesnélfényesebb remekműveket, de oly szimbólum nem fog a század végéről a jövő évezredbe beragyogni, mint annak a kitartó, czéltudatos, elvhű politikai munkának szimbóluma, melylyel csaknem a modern Magyarország új alapjait raktuk le. (Élénk tetszés.) Leragyog erről a szimbólumról a dicsőségesen uralkodó legalkotmányosabb király hervadhatatlan glóriája. (Lelkes éljenzés.) Legyen is e szimbólum mindég erőnk új forrása, politikai életünk irányzója. Nekünk, pártunknak a jövő irányt, ez a szimbólum, és az eddig követett szabadelvű politika zavartalan folytonosságához való terhetlen ragaszkodás szabják meg. (Élénk helyeslés.) Amely kormány ezt a politikai irányt követi, azt a kormányt mi is hűen támogatjuk, mert mi alapvető elvek körül csoportosultunk (Igaz! Úgy van!) ésegyedüli czélunk az, hogy legjobb meggyőződésünk szerint a hazának szolgáljunk. (Élénk helyeslés.) Ettől az iránytól azonban, amelyet őseink csaknem végrendeletileg nemzedékről nemzedékre szolgáló politikai végrendeletben hagytak ránk, nem tértünk el soha, és nem fogunk eltérni soha. (Igaz! Úgy van!) Hiába vádoltak minket ellenfeleink avval, hogy a szoczializmus útvesztőjébe tévelyegtünk. Ellenkezőleg, mi az általunk követett irányunkkal épen meg akartuk menteni hazánkat attól, hogy a radikalizmus vagy a retrográd irány uralomra jusson. (Élénk tetszés és helyeslés.) Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy csak a szabadelvű irány követése mellett tudtuk és tudjuk megvédeni e századnak egyik legbölcsebb és legnagyobb politikai alkotását, a kiegyezés alaptörvényeit, amelyhez mi minden utógondolat nélkül ragaszkodunk, és amely a mi állami létünk, továbbá a monarkia állásának egyik leghatalmasabb biztosítéka; ilyenül ismertük el mindig, ilyenül ismerjük el mindig. (Igaz! Úgy van!) A szabadelvű irány a legtermékenyebb erő, amely a legközelebb ránk váró nagy államszervezési munkálatban, a közigazgatási reformokban megteremti az erős magyar nemzeti államot, megteremti a hatalmas magyar központi kormányt, egyúttal biztosítja a legéletképesebb önkormányzati jogokat és a közszabadságnak minden jogát. Csak ez a szabadelvű irány az, amelynek követése mellett elérjük, hogy a fajokra, felekezetekre és osztályokra széttagolt társadalom helyébe az elveiben és törekvéseiben, eszméiben és eszményeiben egybeolvadt magyar állampolgári társadalom lép. (Elénk tetszés.) Ezekből a meggyőződésekből tör elő a mi politikai irányunk, ez mi értelmünk hideg megfontolásában, sőt mélyebben, érzületünk melegében gyökerezik. Csak így tudjuk és így akarjuk a hazának közérdekét szolgálni és csak örvendünk, ha minél szélesebb rétegek osztják ezt a mi nézetünket és támogatnak minket. Ily eszmék és érzelmek hatása alatt, kérem az új év első napján hazánkra, reád, politikai működésedre és magánéletedre, mely minden boldogság forrása, az ég áldását. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke erre a következőleg válaszolt: Kedves barátom, édes barátom! Engedjétek meg nekem és rész néven se vegyétek, hogy e igen szép, e magasztos szavakra, amelyek kétségtelen egész politikai életünk és a szabadelvű párt programjának föltételeit foglalják magukban, én tartózkodva, kizárólag mint elnök és igen rövid szavakban feleljek. Kétségtelen, hogy három évvel ezelőtt, amidőn a szabadelvű párt bizalma folytán a magyar országgyűlés képviselőházának elnöki székébe ültem, nagy feladatra vállalkoztam, talán többre, mint amennyit erőm megbír. Akkor biztatott engem az a jóakarat, amelyet ti nekem kilátásba helyeztetek, és e jóakarat rendjén, amelyet észleltem és tapasztaltam, kellemetes volt nekem e három év; kellemetes volt és büszkeségem tárgyát képezi ily három év alatt ülhetni Magyarország képviselőházának elnöki székében, mert kétségtelen igaz, hogy soha, ha történelmünkbe visszatekintünk, alapvezetőbb, fontosabb, szabadelvű irányban való fejlődésünkre kihatóbb, a magyar nemzeti állam megszilárdulására és biztosítására nagyobb jelentőséggel bíró intézkedések, alkotások létre nem jöttek, mint ez időben. Büszkeségem tárgyát képezi, hogy ez időben vezethettem a tanácskozásokat, részt vehettem ama törvények alkotásában, és részt vehettem mint a pártokon kívül álló, de úgy, mint aki mindig, minden körülmények között veletek érzek, veletek gondolok, sikereteitek, törekvéseitek törvényesülését őszintén veletek óhajtom. (Élénk éljenzés.) És alakulhatnak a viszonyok akármint, üljek az elnöki székben, legyek csak egyszerűen soraitokban, vagy talán azon kívül, a képviselőház keretét is elhagyva, mindég és minden körülmények között büszke leszek arra, hogy veletek e nagy időben együttműködhettem, együttérezhettem és büszke leszek arra, hogy ez eszméknek hive, támogatója, bajnoka lehetek a jövőben is. (Lelkes éljenzés.) Tartsatok meg engem a jövőre is barátságtokban, szivességtekben, támogatástokban, jóakaratotokban. Adja az Isten, hogy a jövő jót hozzon, hozzon jót a hazára és igy ránk is és adja az Isten, hogy ez uj év is és utána még számos év koronás királyunk teljes megnyugvására és boldogítására teljék el. (Hosszas, lelkes éljenzés.) * A szabadelvű párt Wekerlénél. A szabadelvű párt összes tagjai a ház elnökével együtt, köztük számos főrendiházi tag is, innen elindultak a várba, ahol szinte testületileg, egyszerre üdvözölték Wekerle miniszterelnököt az évforduló alkalmából. A miniszterelnök lakásán fogadta képviselőtársait és barátait, mindegyiket szívélyes, meleg kézszorítással üdvözölve.* A szabadelvű párt Podmaniczky bárónál. A szabadelvű pártnak három tagból álló küldöttsége megjelent ma az ágyban fekvő beteg Podmaniczky Frigyes báró pártelnöknél és tolmácsolta neki a párt szerencsekívánatait. Azon kívül egyenként igen számos szabadelvűpárti képviselő jött a beteg pártelnök lakására, hogy az évforduló alkalmából üdvözölje őt. * A szabadelvű pártkörben ma este is rendkívül élénk volt az élet. Jelen voltak az összes miniszterek, Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke, Khuen Héderváry gróf horvát bán s igen számos A politikai pártkörök tisztelgései. Az országgyűlési nemzeti párt tagjai délelőtt 11 órakor gyülekeztek a pártkör nagytermében és riadó éljenzéssel fogadták a csakhamar megérkező Apponyi Albert grófot és Horánszky Nándort. A párt nevében Horánszky Nándor üdvözölte a párt vezérét, Apponyi Albert grófot a következő beszéddel: Tisztelt vezérünk ! Szeretett barátunk ! Az események úgy hozták magukkal, hogy uj év napját, melynek parlamenti szünetét pihenésre és üdülésre szántad, körünkben kell töltened. A politikai viszonyok bonyodalmai következtében ő felsége legkegyelmesebb királyunk atyai gondoskodása ide szólitott téged is, hogy nézeteidet a politikai helyzetről — sok másokéval együtt — szintén meghallgatván, keresse a kibontakozás útját a zavarokból, melyek ma már nemcsak a kormányalakítás körül, hanem úgyszólván a politika egész területén is — miként az előrelátható volt — sajnos arányokat öltöttek. Szívesen használjuk fel tehát az alkalmat arra, hogy téged, a ki küzdelmeinkben legelöl jársz, a ki köztünk legmagasabban állsz, ez idő szerint közvetlenül üdvözöljünk. Az újév napja, t. barátaim, a családi és a baráti érzelmek napja szokott lenni, és ámbár a magyar ember életének egyetlen egy pillanatában sem feledkezik meg azon magasabb kötelességekről, melyekkel tágabb családjának, hazájának és nemzetének tartozik, tagadhatlan mégis, hogy ez idő szerint az utóbbi szokatlan mértékben vegyül bele az érzelmek azon világába , mely rendes körülmények közt a mai napnak egyedüli jelentőségét szokta képezni. A politikai viszonyok aggodalmai azok, amiket ezalatt értek. Mert ki hitte volna, hogy a 27 esztendőnek azon munkája, melyet a nemzet saját sorsának intézésében annyi áldozatkészséggel, annyi önmegadással végzett, oda juttassa Magyarország konszolidáczióját, hogy ma már részint a belviszály, részint pedig a gondatlan könnyelműségnek a féktelen szenvedélylyel való szövetkezése folytán darabokra van törve (igaz! úgy van!) És miért ? és miért ? Mindig ez a kérdés. Valóban méltó, hogy minden gondolkodó fia az országnak, ki az ország sorsa iránt érdeklődéssel viseltetik, minduntalan fölvesse ezt a kérdést önmagában és ha ezt teszi akkor azt fogja látni, hogy a midőn a reform érdekében az ország minden igénye kielégíthető lett volna, egyszerű formakérdés miatt fenekestől felforgattatott az ország belbékéje, az ország nyugalma és megzsibbasztatott annak ereje, amely erőre pedig nagy szüksége volna azért, hogy számos bajával állami, politikai és gazdasági bajaival megmérkőzhessék. Távol van tőlem, t. barátom, hogy én, aki a mai napon a magam és barátaim nevében téged csak üdvözölni akarlak, az üdvözlésbe az említett mozzanaton kívül a napi politika momentumait vegyítsem bele. Nem teszem ezt először azért, mert a mai helyzetet erre — országos szempontból — alkalmasnak nem tartom. Nem teszem továbbá azért sem, mert valamint mi minden időben csakis politikai és hazafiús kötelességünk szerény teljesítésében kerestük a megnyugvást, kerestük akkor is, amikor évek hosszú sorát a budai miniszterelnöki palotából a kicsinylés, a negédes hivalkodás, sőt nem ritkán a méltatlan, gyanúsítás hangjai repültek felénk, úgy ezek daczára én ma is abban kívánok különbözni politikai ellenfeleimtől, hogy nem az ő nehéz helyzetüket vizsgálom, hanem hazám jelenlegi szomorú állapotai felett sajnálkozom. (Helyeslés.) Nem teszem végül azért sem, mert szívem osztatlan melegével kivántak téged üdvözölni, midőn köszönetet mondok neked azért az önfeláldozó munkásságért, melyet hazád és pártod érdekében kifejtettél, midőn téged a mi ragaszkodásunkról, szívós kitartásunkról, rendületlen ügyszeretetünkről biztosítani akarlak, (Élénk helyeslés) és midőn úgy magam, mint t. barátaim nevében is, szívből óhajtom, hogy az isten még sokáig tartson meg egészségben, halmozzon el minden áldásával és éltessen! (Hosszantartó megujuló lelkes éljenzés.) Apponyi Albert gr. erre igy válaszolt: Kedves és tisztelt barátaim! Úgy a mint tisztelt és szeretet pártelnökünk üdvözlő beszédében tette, én is tartózkodni fogok válaszomban minden politikai nyilatkozattól és egyszerűen arra szorítkozom, hogy neki és nektek mindnyájatoknak szívem mélyéből hálát mondjak; hálát nem csupán az imént hallott jó kivánatokért, hanem főleg azért az odaadó támogatásért, azért a bizalomért, azért a szeretetért, amelylyel hosszú évek nehéz küzdelmei alatt mindenkor körülvettetek. (Zajos éljenzés.) Ezt a pártot nem az egyéni érdek vezette — sőt ellenkezőleg minden egyes tagja önfeláldozás árán tartott ki zászlónk mellett. De nem vezette ambiczió és dicsvágy sem, mert épp oly szilárdsággal állotta meg helyét midőn pillanatnyi áramlatokkal szembeszállva népszerűségét kellett koczkáztatnia, mint akkor, a mikor nagy nemzeti érdekek szolgálatában hatalmi kilátásokról mondott le. (Zajos helyeslés! Igaz! Úgy van!) A kötelesség érzete dominált működésünkben. A haza és a trón iránti kötelességé, mely közkülönbséget sohasem tudtunk tenni, még kevésbé ellentétet találni. (Élénk helyeslés. Úgy van!) Pártédekünk sohasem volt más, mint szervezkedés csak annak megóvására, amit a nemzet érdekének tatunk. Hibákat elkövethettünk ezekért, ha a felelősség főleg engem terhel, de tiszta és ri talán a múltúnk és az a ti érdemetek, legyannyira, mint az enyém. Zászlónk e tisztás csupán a mi legdrágább kincsünk, de a nemesi tőkéjének egyik legnevezetesebb alku meg kell őriznünk, felelősek vagyunk értőnek és felelünk is.Zajos helyeslés és lel! A mai súlyos helyzetben is csupán az fog elhatározásainknak irányt adni. Meg hogy a kibontakozásnál fontos szerep pártnak, épen azért, mert sehol nagy és elfogulatlanság nem létezik a köz, mint nálunk. Sehol sincsenek any képviselő, kik a legrészletesebben taglalták a politikai helyzetet, egyértelműleg utalva különösen arra, hogy Apponyi Albert gróf mai beszéde mindazoknak igazat adott, a kik kijelentették, hogy a 67-es alapon álló összes pártok együttes működése Apponyi gróf magatartásában és álláspontjában legyőzhetlen akadályra talál.