Nemzet, 1895. január (14. évfolyam, 4438-4467. szám)

1895-01-02 / 4438. szám

SZERKESZTŐSÉG: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. a lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: 4438. (2.) szám. Budapest, 1895. Szerda, január 2. K KIADÓ-HIVATAl.­ Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint v­aso­r Előfizetési díj:­k reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­l­pesten kétszer házhoz hordva: V M hónapra 2 frt.­­'Ö­t hónapra­­ 6 k­g 6 hónapra 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 5 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 8 kr. XIV. évfolyam. Nemzet.­­ 1895. január hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzet-re. A Nemzet előfizetés­i ára az esti lappal együtt egy hónapra..........................2 frt negyedévre..........................6 » félévre..................................12 » Az esti lap vidékre naponként külön meg­küldésével : egy hónapra. . . 2 frt 35 kr. negyedévre ... 7 » — » félévre .... 14 » — » Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, a­kiknek előfizetésük deczember hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala Újévi manifesztácziók. Budapest, jan. 1. A­hol az idő megáradt folyamai ösz­­szeszakadnak, hullámzó, pezsgő zuhatagok­­ból kiszökken egy új ér, melynek jövendő­jét még nem tudni, hatalmas folyóvá duz­zad e majd, vagy szegényes, sekély folydo­­gálását beissza az örökké szomjazó homok. Kövek közt bujkáló, még kevés vizű erecske az uj esztendő, vájjon reméljük e tőle eszméink vetésének termékenyitő meg­­öntözését, avagy haragos, fékét vesztett megáradásának romboló erejétől féltsük a nemzet legdrágább kincseit? A­mit ma látunk, hasonlatos ama pá­ra szőtte ködfátyolhoz, mely a vízesések káp­rázatos kortináját szokta képezni. Az alkotmányos uralkodói bölcseség napsugara azonban rövidesen áttör rajta, s él bennünk az erős hit, hogy a magyar po­litikai közélet fölkavart vizei csakhamar ismét visszatérnek áldásos, nyugodt folyá­suk régi medrébe, a szabadelvű hala­dásba. A mi parlamentáris gyakorlatunk a szokásos boldog újévet kívánást általáno­sabb, magasabb politikai jelentőséggel ru­házta fel. Pártok és vezérek szertartásos érintkezése ilyenkor nemcsak a kölcsönös rokonszenv nyilvánításokra szorítkozik, ha­nem mintegy nagy nyilvánossággal megcsi­nálja a politikai helyzet mérlegét. A válságos viszonyok ennek az év­fordulati megnyilatkozásnak rendszerint leg­nagyobb jelentőségű mozzanatát, a parla­menti többség, a szabadelvű párt vezérpoli­tikusának programmszerű reveláczióit egy­szerűen kitörölték a nap történetéből. Egy gouvernementális párt kormány­­válság idején nincs és nem lehet abban a helyzetben, hogy politikai hitvallását kor­mányzati programm gyanánt szólaltassa meg természetes vezére, az ő elveit végrehajtó kormányelnök ajakán. És bármily eklatáns módon és alakban fordul is ma a szabadelvű párt bizalma Bánffy Dezső báró kiváló államférfim te­hetséges, rendületlen szabadelvűsége felé, a képviselőház elnöke, még e minősé­gében nem érezhet magában hivatást a kipróbált elvhűségű pártember felelősség­terhes nyilatkozatainak megtételére. A parlamentárizmusnak e fensőbb po­­tenc­iáján nem a jelölt szokott pro­­grammot adni, hanem a választott. Ezzel szemben azonban épenséggel nem látszik megokoltnak az a szinte félénk tar­tózkodás, valódi horror politicae, melylyel a különböző ellenzéki árnyalatok vezérférfiai új esztendei beszédeik során túlzott aggo­dalommal iparkodnak minden politikai nyi­latkozat, aktuális közéleti kérdés megérin­tésétől, mintha csak attól rettegnének, hogy valamikép eltalálnák magukat valamely irányban szólani. Kém kis elégtételünkre szolgál ezzel szemben konstatálni, hogy egyedül a sza­badelvű párt volt az, mely látható vezér nélkül is, elvei erejének tudatában, azok föltétlen diadalát hirdetve, követelve és semmiből nem engedve, e szilárd, férfias magatartásához méltatlannak ítélte s ez okán egyszerűen elvetette a bujkáló meg­kerülésnek puszta gondolatát is. Az a szép, magvas és nemes szárnya­­lásu beszéd, a mivel Wl­a­s­s­i­c­s Gyula üd­vözölte a képviselőház elnökét, igazán »a kellő szó volt a maga idejében«. Szolemnis nyilvánossággal s a párt egészének auktoritása mellett helyes és szükséges a szabadelvű párt érintetlen elvi integritásának hangoztatása. Ki kellett mondani újra meg újra, hogy a szabadelvű párt csak az ő elveivel, programmjával jövő kormányt hajlandó tá­mogatni. És ebből a nyílt vallástételből min­denki láthatja, hogy ebben az országban a szabadelvűség nem múló politikai divat, hanem a magyar nemzeti szellemnek egye­dül éltető levegője. BELFÖLD, Budapest, jan. 1. (A pápa és a magyar egyházpolitikai törvények.) Rómából táv­úját lapunknak a »N. Br. Presse« útján. Miként vatikáni körökben bizonyosan állítják, hogy a szent­szék semmiféle óvást nem fog közzé tenni a ma­gyarországi egyházpolitikai törvényekkel szemben. De bizonyosnak látszik, hogy a diplomácziai jegy­zéket intéznek a bécsi külügyi hivatalhoz, ha ugyan ez már meg nem történt, hogy a pápa saj­nálkozásának adjanak kifejezést a törvények szen­tesítése miatt, a­melyek az egyház alapelveit sér­tik. A szentszék jegyzékében kiemeli az egyház ál­láspontját, de megelégszik a formális tiltakozással és tévedés lenne ennek a jegyzéknek­­azt a czélza­­tot tulajdonítani, mintha a pápa arra adna bizta­tást, hogy ezeket az egyházpolitikai törvényeket meg­vessék vagy azok ellen a szigorú törvényesség ha­tárait túllépő izgatást indítsanak. A szentszék óhajtja, hogy mindenki felismerje a méltá­nyossági és czélszerűségi tekinteteket, a­me­lyek az egyházat visszatartották a feltétlen jogi álláspontnak merevebb hangoztatásától. Erre nézve semmi kétséget nem hagynak fenn a herczegprimás nyilatkozatai, a­melyekkel a her­­czegprímás a legutóbbi püspöki konferencziát megnyitotta. A bibornok herczegprímás szelíd és békülékeny szavai teljes összhangzásban állanak a pápa magatartásával. A római kúria különben ebben az ügyben is épen úgy jár el, mint eljárt az egyházpolitikai törvények életbeléptetése alkal­mával Francziaországban, Belgiumban, hol a há­zassági törvény, habár azt Rómából sem el nem ismerték, sem kifejezetten nem tűrték, mégis az a lelkészek által lelkiismeretesen betartatik. A Vati­kánban meg vannak győződve, hogy a még fenn­álló nehézségeket, az állami hatóságok bölcs mér­sékletével el fogják oszlatni és Magyarország vi­szonya a szent­székhez ez eset daczára is jó és ba­rátságos fog maradni. Budapest, jan. 1. (Közigazgatási re­­f­o­r­m­o­k.) Mint megbízható forrásból értesülünk Hieron­y­m­i Károly belügyminiszter ama köz­­igazgatási reformjavaslatait, melyet, mint a köz­ségek reformjáról szóló, már nem kerülhet­tek a törvényhozás elé, most könyvalakban hozza nyilvánosságra. A belügyminiszter reformtevékeny­ségének e nyomtatott bizonyítékai a napokban Pfeiffer Ferdinánd kiadásában fognak meg­jelenni. Budapest, jan. 1. (A közegészségügy államosítása.) Több országgyűlési képviselő az új kormány megalakulása után, a közegészség­­ügy államosítása tárgyában sürgős indítványt fog a háznak beterjeszteni. Az erre vonatkozó tör­vényjavaslat tervezete, melyet Lőrinczy Ferencz készített, már készen is van. LŐCSe, decz. 31. (Képviselőválasztás.) [Eredeti tudósítás.] A Csáky Kálmán gróf el­halálozásával megüresedett lőcsei választó kerületben január 2-ikán lesz a választás. A kerületnek két jelöltje van : Prihradny Oszkár szabadelvű programmal és dr. Zelenyák János teológiai tanár és lapszerkesztő klerikális programmal. A téli idő daczára nagyban foly a választási mozgalom. Prihradny zászlója köré az intelliigenczia tömörül, Zelenyák mellett a paraszt­nép tart. A választási harcz heves lesz, de minden jel odamutat, hogy a szabadelvű párt lesz győztes. A központi választmány két bizottságot küldött ki Mattyasovszky Tamás nyugalmazott főispán elnök­lete alatt. Ujévi üdvözletek Budapest, jan. 1. A királyi váriakban ma valóságos búcsujárás volt. Százával jöttek 11 és 1 óra közt a kocsik, úgy hogy alig lehetett a rendet fentartani. Meg­jelentek ugyanis az összes, Budapesten levő udvar­képes urak, hogy nevüket az üdvözlő ívre írják. Hohenlohe herczeg főudvarmesternél, mint Bécsből távírják, ma újévi díszebéd volt, a­melyen részt vettek Windisch-Graetz herczeg miniszterel­nök, Kálnoky gr. külügyminiszter, Falkenhayn gr., Schönborn gr., Bacquekem márki, Wurmbrand gr., Madeyski, Plener és Ja­vorski miniszterek Gruscha bibornok érsek, Lichtenstein herczeg főlovászmester és Kielmannsegg gr. helytartó. A horvát országgyűlési nemzeti párt és a magyar országgyűlési szabadelvű párt kölcsönös szívélyes sür­gönyváltás útján üdvözölte egymást az évforduló al­kalmából. A szabadelvűpárt üdvözlései. A szabadelvű párt tagjai ma délelőtt már fél tíz órakor nagy számmal gyülekeztek össze a kör helyiségében, köztük minden miniszter és ál­lamtitkár, a miniszterelnök kivételével, a­ki magán­lakásán várta a szabadelvű párt tagjait. A párttagok kihajtattak Bánffy Dezső bárónak, a képviselőház elnökének csö­­möri-úti lakására, a­kinek termeiben, míg a tagok egybegyűltek, élénk eszmecsere folyt. Itt Wl­a­s­s­i­c­s Gyula képviselő a párt ne­vében a következő lendületes szavakkal üdvözölte a ház elnökét: »Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt barátunk! Ámbár mi, mint­­a hagyományos magyar szabadelvűség elveiért és irányáért lelkesen és erélyesen küzdő politikai párt tagjai jelentünk meg előtted, mégis az évforduló alkalmából ben­ned mindenekelőtt a pártok felett álló magas par­lamenti állás díszét és ehhez méltó fényes egyéni tulajdonaidat tiszteljük meg. (Éljenzés.) De öröm­mel ragadjuk meg ezt az ünnepélyes alkalmat arra is, hogy lelkünk egész világával, érzelemvilágunk teljes közvetlenségével üdvözöljünk téged, mint a szabadelvű irány alapvető elveink egyik leghűbb letéteményesét, közéletünk egyik legtiszteltebb és legszeretettebb vezéralakját. (Lelkes éljenzés.) Va­lóban nem tudjuk, hogy államférfim tevékenysé­ged melyikével szereztél fényesebb érdemeket a haza körül, csak azt tudjuk, hogy mindenkor és mindenütt példás önzetlenséggel, férfiúi tehetséged egész erejével és a »vir integer« teljes kötelesség­tudásával dolgoztál imádott hazánk közjavára. (Úgy van! Úgy van.) vezettél a lefolyt év­ben oly parlamenti tanácskozásokat, a­me­lyek minden idők és minden népek törté­netében a parlamentek aranykorának lap­jait töltik be. (Igaz! Úgy van!) Egy emberöl­tőn ritkán, többször semmi esetre, de mindig gyé­ren fordulnak elő oly kormányzati és törvényho­zási időszakok, a­melyeket a történetíró a nagy politikai korszakok közé soroz. Ámbár a mi sze­meink előtt a politikai legendák s a mythoszok kora le is tűnt, ámbár a modern tudás és analí­­zis legendába való hősöket és a legendába való tetteket a történelmi kritika színvonaláról le is teszi, mégis az ebben a ridegnek, ebben az önző­nek, ebben a turreálisnak jelzett évszázadban le­folyt legközelebbi küzdelemről fel fogja jegyezni az igazságos történetíró, hogy az állami és nemzeti egységért való küzdelem a legfényesebb, a legesz­ményibb alakban jelentkezett: a szabadságért, az egyenlőségért, a felvilágosodottságért való küzdelem nemes alakjában. (Igaz! Úgy van ! Élénk tetszés.) Fel fogja jegyezni, hogy ezt a nemes küzdelmet vezette oly kormány, a­mely megérdemelve viseli a nagy te­hetségek és a nagy munka minisztériumának meg­tisztelő melléknevét, (Igaz! Úgy van! Éljenzés.) mert még politikai ellenfelei is kénytelenek elis­merni, hogy rövid két év alatt legalább is egy év­tized munkásságának eredményét mutathatják fel — annak is dicséretére szolgálhatott volna ez , s hosszú idők politikai munkásságát pedig előké­szítették, (Igaz! Úgy van!) de egyúttal klasszikus példáját mutatja ez a kormány minden kormány­nak és minden többi nemzedéknek, miként kell a napi politika küzdelmes verejtéke közt megőrizni az elvek integritását, miként kell gyakorolni a maga­sabb közéleti erkölcstan kultúrát. (Élénk tetszés és éljenzés.) De ez az időszak többről is tett tanúságot: ez a rokontalan, sokszor félreértett, legtöbbször félremagyarázott nép újra megmutatta — és ezzel a műveit világ előtt becsülésben, tekintélyben és súlyban csak emelkedett , hogy a szabadelvűség ebben a hazában nem elvont doktrinai eszme, hanem az állami és nemzeti létnek, a magyar közvéleményben, a politikai közérzületben, a ma­gyar karakterben rejlő fentartó eleme. (Élénk tetszés.) Ez az az örök eszme, a­melytől a ma­gyar nép politikai élete el nem fordult soha, ez az az örök eszme, a­melyet véréből, lelkéből kiölni nem lehet soha. (Úgy van!) Ily korszakhoz van fűzve, mélyen tisztelt barátunk a te fényesen be­töltött elnöki tiszted; ha pedig leszálltál pártat­lanságod, elnöki állásod piedesztáljáról, akkor hosszú közpályád érlelte meggyőződésed egész hevével csüggtél a szabadelvüség harczba vitt zászlaján. Lelked szabad tekintete a vezér zászlaja felé fordult: »In hoc signo vinces.« Megtörhetlen bizalmad a szabadelvüség diadala iránt új erőt öntött a csüggedésbe, bátrabbá tette a nemzetet és lelkesebbé a lelkesedést. (Élénk tetszés és he­lyeslés.) Csaknem észrevétlenül, dicsőséget sohasem keresve fáradoztál és sokat tettél eszméink győze­­delmeiért, és ha a politikai élet közharczosának keble emelkedik arra a gondolatra, hogy a sorok közt állhatott, midőn egyikét vívtuk a legszebb és legnemesebb küzdelmeknek, mennyivel több jogod lesz neked, a kötelességét példásan teljesített el­nöknek, az első sorban álló államférfiúnak, vissza­gondolni a szép napok küzdelmeire. Túlszínezett vonásokat nem szeretek hasz­nálni, de az igazság mondatja velem, hogy ezred­éves fennállásunk emlékére alkothatunk fényesnél­­fényesebb remekműveket, de oly szimbólum nem fog a század végéről a jövő évezredbe beragyogni, mint annak a kitartó, czéltudatos, elvhű politikai munkának szimbóluma, melylyel csaknem a modern Magyarország új alapjait raktuk le. (Élénk tet­szés.) Leragyog erről a szimbólumról a dicsősége­sen uralkodó legalkotmányosabb király hervadha­tatlan glóriája. (Lelkes éljenzés.) Legyen is e szimbólum mindég erőnk új forrása, politikai éle­tünk irányzója. Nekünk, pártunknak a jövő irányt, ez a szimbólum, és az eddig követett szabadelvű po­litika zavartalan folytonosságához való terhetlen ra­gaszkodás szabják meg. (Élénk helyeslés.) A­mely kor­mány ezt a politikai irányt követi, azt a kormányt mi is hűen támogatjuk, mert mi alapvető elvek körül csoportosultunk (Igaz! Úgy van!) és­­egye­düli czélunk az, hogy legjobb meggyőződésünk sze­rint a hazának szolgáljunk. (Élénk helyeslés.) Ettől az iránytól azonban, a­melyet őseink csaknem vég­­rendeletileg nemzedékről nemzedékre szolgáló po­litikai végrendeletben hagytak ránk, nem tértünk el soha, és nem fogunk eltérni soha. (Igaz! Úgy van!) Hiába vádoltak minket ellenfeleink avval, hogy a szoczializmus útvesztőjébe tévelyegtünk. Ellenkezőleg, mi az általunk követett irányunkkal épen meg akartuk menteni hazánkat attól, hogy a radikalizmus vagy a retrográd irány uralomra jus­son. (Élénk tetszés és helyeslés.) Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy csak a szabadelvű irány követése mellett tudtuk és tudjuk megvédeni e századnak egyik legbölcsebb és leg­nagyobb politikai alkotását, a kiegyezés alaptörvé­nyeit, a­melyhez mi minden utógondolat nélkül ragaszkodunk, és a­mely a mi állami létünk, to­vábbá a monarkia állásának egyik leghatalmasabb biztosítéka; ilyenül ismertük el mindig, ilyenül is­merjük el mindig. (Igaz! Úgy van!) A szabadelvű irány a legtermékenyebb erő, a­mely a legközelebb ránk váró nagy állam­szervezési munkálatban, a közigazgatási reformokban megteremti az erős ma­gyar nemzeti államot, megteremti a hatalmas ma­gyar központi kormányt, egyúttal biztosítja a leg­életképesebb önkormányzati jogokat és a közsza­badságnak minden jogát. Csak ez a szabadelvű irány az, a­melynek követése mellett elérjük, hogy a fajokra, felekezetekre és osztályokra széttagolt társadalom helyébe az elveiben és törekvéseiben, eszméiben és eszményeiben egybeolvadt magyar állampolgári társadalom lép. (Elénk tetszés.) Ezekből a meggyőződésekből tör elő a mi politikai irányunk, ez mi értelmünk hideg megfon­tolásában, sőt mélyebben, érzületünk melegében gyökerezik. Csak így tudjuk és így akarjuk a ha­zának közérdekét szolgálni és csak örvendünk, ha minél szélesebb rétegek osztják ezt a mi nézetün­ket és támogatnak minket. Ily eszmék és érzelmek hatása alatt, kérem az új év első napján hazánkra, reád, politikai mű­ködésedre és magánéletedre, mely minden boldog­ság forrása, az ég áldását. (Hosszas, lelkes él­jenzés.) Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke­ erre a következőleg válaszolt: Kedves barátom, édes barátom! Engedjétek meg nekem és rész néven se ve­gyétek, hogy e igen szép, e magasztos szavakra, a­melyek kétségtelen egész politikai életünk és a szabadelvű párt program­jának föltételeit foglal­ják magukban, én tartózkodva, kizárólag mint el­nök és igen rövid szavakban feleljek. Kétségtelen, hogy három évvel ezelőtt, a­midőn a szabadelvű párt bizalma folytán a ma­gyar országgyűlés képviselőházának elnöki székébe ültem, nagy feladatra vállalkoztam, talán többre, mint a­mennyit erőm megbír. Akkor biztatott en­gem az a jóakarat, a­melyet ti nekem kilátásba helyeztetek, és e jóakarat rendjén, a­melyet ész­leltem és tapasztaltam, kellemetes volt nekem e há­rom év; kellemetes volt és büszkeségem tár­gyát képezi ily három év alatt ülhetni Ma­gyarország képviselőházának elnöki székében, mert kétségtelen igaz, hogy soha, ha történelmünk­be visszatekintünk, alapvezetőbb, fontosabb, sza­badelvű irányban való fejlődésünkre kihatóbb, a magyar nemzeti állam megszilárdulására és biz­tosítására nagyobb jelentőséggel bíró intézkedések, alkotások létre nem jöttek, mint ez időben. Büszkeségem tárgyát képezi, hogy ez időben vezethettem a tanácskozásokat, részt vehettem ama törvények alkotásában, és részt vehettem mint a pártokon kívül álló, de úgy, mint a­ki mindig, minden körülmények között veletek érzek, veletek gondolok, sikereteitek, törekvéseitek törvényesülé­sét őszintén veletek óhajtom. (Élénk éljenzés.) És alakulhatnak a viszonyok akármint, üljek az elnöki székben, legyek csak egyszerűen soraitok­ban, vagy talán azon kívül, a képviselőház keretét is elhagyva, mindég és minden körülmények között büszke leszek arra, hogy veletek e nagy időben együtt­működhettem, együttérezhettem és büszke leszek arra, hogy ez eszméknek hive, támoga­tója, bajnoka lehetek a jövőben is. (Lelkes él­jenzés.) Tartsatok meg engem a jövőre is barátság­tokban, szivességtekben, támogatástokban, jóakara­totokban. Adja az Isten, hogy a jövő jót hozzon, hozzon jót a hazára és igy ránk is és adja az Isten, hogy ez uj év is és utána még számos év koronás királyunk teljes megnyugvására és boldo­gítására teljék el. (Hosszas, lelkes éljenzés.) * A szabadelvű párt Wekerlénél. A szabad­elvű párt összes tagjai a ház elnökével együtt, köztük számos főrendiházi tag is, innen el­indultak a várba, a­hol szinte testületi­leg, egyszerre üdvözölték Wekerle mi­niszterelnököt az évforduló alkalmából. A miniszterelnök lakásán fogadta képviselőtársait és barátait, mindegyiket szívélyes, meleg kézszorítás­­sal üdvözölve.* A szabadelvű párt Podmaniczky bárónál. A szabadelvű pártnak három tagból álló kül­döttsége megjelent ma az ágyban fekvő beteg Pod­­maniczky Frigyes báró pártelnöknél és tolmácsolta neki a párt szerencsekívánatait. Azon kívül egyen­ként igen számos szabadelvűpárti képviselő jött a beteg pártelnök lakására, hogy az évforduló alkal­mából üdvözölje őt. * A szabadelvű pártkörben ma este is rendkívül élénk volt az élet. Jelen voltak az összes minisz­terek, Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke, Khuen Héderváry gróf horvát bán s igen számos A politikai pártkörök tisztelgései. Az országgyűlési nemzeti párt tagjai délelőtt 11 órakor gyülekeztek a pártkör nagytermében és riadó éljenzéssel fogadták a csakhamar megérkező Apponyi Albert grófot és Horánszky Nándort. A párt nevében Horánszky Nándor üdvö­zölte a párt vezérét, Apponyi Albert grófot a követ­kező beszéddel: Tisztelt vezérünk ! Szeretett barátunk ! Az események úgy hozták magukkal, hogy uj év nap­ját, melynek parlamenti szünetét pihenésre és üdülésre szántad, körünkben kell töltened. A politikai viszo­nyok bonyodalmai következtében ő felsége legkegyel­mesebb királyunk atyai gondoskodása ide szólitott téged is, hogy nézeteidet a politikai helyzetről — sok másokéval együtt — szintén meghallgatván, ke­resse a kibontakozás útját a zavarokból, melyek ma már nemcsak a kormányalakítás körül, hanem úgy­szólván a politika egész területén is — miként az előrelátható volt — sajnos arányokat öltöttek. Szívesen használjuk fel tehát az alkalmat arra, hogy téged, a ki küzdelmeinkben legelöl jársz, a ki köztünk legmaga­sabban állsz, ez idő szerint közvetlenül üdvözöljünk. Az újév napja, t. barátaim, a családi és a ba­ráti érzelmek napja szokott lenni, és ámbár a magyar ember életének egyetlen egy pillanatában sem feledkezik meg azon magasabb kötelességek­ről, melyekkel tágabb családjának, hazájának és nem­zetének tartozik, tagadhatlan mégis, hogy ez idő sze­rint az utóbbi szokatlan mértékben vegyül bele az érzelmek azon világába , mely rendes körülmé­nyek közt a mai napnak egyedüli jelentőségét szokta képezni. A politikai viszonyok aggodalmai azok, a­miket ezalatt értek. Mert ki hitte volna, hogy a 27 esztendőnek azon munkája, melyet a nemzet saját sorsának intézésében annyi áldozatkészséggel, annyi önmegadással végzett, oda juttassa Magyarország kon­­szolidáczióját, hogy ma már részint a belviszály, ré­szint pedig a gondatlan könnyelműségnek a féktelen szenvedélylyel való szövetkezése folytán darabokra van törve (igaz! úgy van!) És miért ? és miért ? Mindig ez a kérdés. Valóban méltó, hogy minden gon­dolkodó fia az országnak, ki az ország sorsa iránt érdeklődéssel viseltetik, minduntalan fölvesse ezt a kérdést önmagában és ha ezt teszi ak­kor azt fogja látni, hogy a midőn a reform érdekében az ország minden igénye kielégíthető lett volna, egyszerű formakérdés miatt fenekestől felforgat­­tatott az ország belbékéje, az ország nyugalma és megzsibbasztatott annak ereje, a­mely erőre pedig nagy szüksége volna azért, hogy számos bajával állami, politikai és gazdasági bajaival megmérkőzhessék. Tá­vol van tőlem, t. barátom, hogy én, a­ki a mai napon a magam és barátaim nevében téged csak üdvözölni akarlak, az üdvözlésbe az említett mozzanaton kívül a napi politika momentumait vegyítsem bele. Nem teszem ezt először azért, mert a mai helyzetet erre — országos szempontból — alkalmasnak nem tartom. Nem teszem továbbá azért sem, mert valamint mi minden időben csakis politikai és hazafiús kötelessé­günk szerény teljesítésében kerestük a megnyugvást, kerestük akkor is, a­mikor évek hosszú sorát a budai miniszterelnöki palotából a kicsinylés, a negédes hi­valkodás, sőt nem ritkán a méltatlan, gyanúsítás hangjai repültek felénk, úgy ezek daczára én ma is abban kívánok különbözni politikai ellenfeleimtől, hogy nem az ő nehéz helyzetüket vizsgálom, hanem hazám jelenlegi szomorú állapotai felett sajnálkozom. (Helyeslés.) Nem teszem végül azért sem, mert szí­vem osztatlan melegével kivántak téged üdvözölni, midőn köszönetet mondok neked azért az önfeláldozó munkásságért, melyet hazád és pártod érdekében ki­fejtettél, midőn téged a mi ragaszkodásunkról, szívós kitartásunkról, rendületlen ügyszeretetünkről biztosí­tani akarlak, (Élénk helyeslés) és midőn úgy magam, mint t. barátaim nevében is, szívből óhajtom, hogy az isten még sokáig tartson meg egészségben, halmozzon el minden áldásával és éltessen! (Hosszantartó meg­­ujuló lelkes éljenzés.) Apponyi Albert gr. erre igy válaszolt: Ked­ves és tisztelt barátaim! Úgy a mint tisztelt és sze­retet pártelnökünk üdvözlő beszédében tette, én is tartózkodni fogok válaszomban minden politikai nyi­latkozattól és egyszerűen arra szorítkozom, hogy neki és nektek mindnyájatoknak szívem mélyéből há­lát mondjak; hálát nem csupán az imént hallott jó kivánatokért, hanem főleg azért az odaadó támoga­tásért, azért a bizalomért, azért a szeretetért, a­mely­lyel hosszú évek nehéz küzdelmei alatt mindenkor körülvettetek. (Zajos éljenzés.) Ezt a pártot nem az egyéni érdek vezette — sőt ellenkezőleg minden egyes tagja önfeláldozás árán tartott ki zászlónk mel­lett. De nem vezette ambiczió és dicsvágy sem, mert épp oly szilárdsággal állotta meg helyét midőn pil­lanatnyi áramlatokkal szembeszállva népszerűségét kellett koczkáztatnia, mint akkor, a mikor nagy nemzeti érdekek szolgálatában hatalmi kilátá­sokról mondott le. (Zajos helyeslés! Igaz! Úgy van!) A kötelesség érzete dominált működésünk­ben. A haza és a trón iránti kötelességé, mely köz­különbséget sohasem tudtunk tenni, még kevésbé el­lentétet találni. (Élénk helyeslés. Úgy van!) Párté­dekünk sohasem volt más, mint szervezkedés cs­ak annak megóvására, a­mit a nemzet érdekének ta­tunk. Hibákat elkövethettünk­­ ezekért, ha­­ a felelősség főleg engem terhel, de tiszta és ri talán a múltúnk és az a ti érdemetek, legy­annyira, mint az enyém. Zászlónk e tisztás csupán a mi legdrágább kincsünk, de a nem­esi tőkéjének egyik legnevezetesebb alku meg kell őriznünk, felelősek vagyunk értő­nek és felelünk is.­­Zajos helyeslés és lel! A mai súlyos helyzetben is csupán a­z fog elhatározásainknak irányt adni. Meg hogy a kibontakozásnál fontos szerep pártnak, épen azért, mert sehol nagy és elfogulatlanság nem létezik a köz, mint nálunk. Sehol sincsenek any­ képviselő, kik a legrészletesebben taglalták a poli­tikai helyzetet, egyértelműleg utalva különösen arra, hogy Apponyi Albert gróf mai beszéde mind­azoknak igazat adott, a kik kijelentették, hogy a 67-es alapon álló összes pártok együttes működése Apponyi gróf magatartásában és álláspontjában le­­győzhetlen akadályra talál.

Next