Nemzet, 1895. január (14. évfolyam, 4438-4467. szám)

1895-01-02 / 4438. szám

MnstmnM«, ' a’ara&oBlak­tere, Athenaeum-épület» Z« emeled. A lap szellemi részét illető­ minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 3 kr.) Esti kiadás: Kiad­ó-hivatali : a Veroncaiak-tere. Athenaeum-épület, fin­álisis Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra Ifd­ 8 hónapra • ......................... 3 a 8 hónapra - 13* Az esti kiadás postai különküldéseért felül­­fizetés havonként 3­ kr., negyedévenként 1 * Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 3 kr.) 4438. (2.) szám. Budapest, 1895. Szerda, január 2. XIV. évfolyam. A Nemzet előfizetési ára az esti lappal együtt egy hónapra..........................2 frt negyedévre..................6 » félévre..................................12 » Az esti lap vidékre naponként külön meg­küldésével : egy hónapra... 2 frt 35 kr. negyedévre ... 7 » —­­ félévre .... 14 » — » Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, a­kiknek előfizetésük deczember hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala Nemzet. 1895. január hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzet­­re. ” A válság. Budapest, jan. 2. A király visszatérése, Bécsből sürgönyzik az O. Zs.-nek, hogy ő felsége — mint hírlik — csak holnap fog 10—12 napi tartózkodásra Buda­pestre utazni, a hova a Pester Corr. értesülése sze­rint holnapután reggel érkezik. Fúziós hírek. A Fővárosi Lapok mai szá­mában olvassuk, a következő, kiválóan érdekes fúziós k­irmust, mely ha igaz, igen különös világításban tünteti föl a nemzeti párt egyházpolitikai ál­lásfoglalását : Fúzió. K h u e n-H­éderváry gróf szorgosan munkálkodik, hogy akár a szabadelvű párttal, akár a szabadelvű párton kívül, a nemzeti és a kilépet­tek pártja támogatásával összetoborozza magának a többséget. A bán, ma délelőtt meglátogatta Ho­­ránszky Nándort, a nemzeti párt elnökét s vele csaknem két órán át tanácskozott. Valószínű, hogy köztük létrejött a megállapodás. Az egyházpoliti­kai reformok még hátralékos két alkotó része, a zsidó valláá rec­epcziója és a vallás szabad gya­korlatára vonatkozó javaslat nem akadályozhatja a nemzeti párt részéről a fúziót. Mert tudvalevő, hogy Horánszky csak taktikai szempontból a nem­zeti párt két előkelő tagja: Károlyi Sándor gróf és Wenckheim Frigyes kedvéért szent hadat a reformoknak. Két év előtt, a­mikor Wekerle Sán­dor miniszterelnök első budgetjét a képviselőház elé terjesztette, aktuálissá váltak az egyházpoliti­kai reformok is. Ekkor a nemzeti párt két tá­borra szakadt. Az egyik rész élén Apponyi Al­bert gróffal a kormánybuktatást tartotta első fel­adatának, ha ez a reformok bukásába kerülne is; a másik tábor, élén Horánszky Nándorral, a re­formok mellett foglalt állást. Horánszky most is őrzi azt azivet, a­melyen a nem­zeti pártnak 37 tagja kötelezi e m­a­gát a reformok támogatására. Apponyi Albert gróf rábeszélésének sikerült a párt e tagjait, kevés kivétellel a saját táborába vissza­hódítani.S­ ­­táviratok. Udvari hírek. Bécs, jan. 2. Károly Lajos főherczeg és neje Mária Terézia főherczegasszony, kik tegnap este a volt nápolyi király temetésére Arcoba utaztak, a temetés után fiuk, Ferencz Ferdinánd főherczeg látogatására Meranba mennek, honnét Bécsbe tér­nek vissza. Károly Lajos főherczeg a következő vasárnapokon a délelőtti órákban katonai kihall­gatásokat fog adni, melyeken a bécsi helyőrség tábornokait, vezérkari és főtisztjeit fogja fogadni. (M. É.) Pozsony, jan. 2. Mária Valéria főherczeg­­asszony ma délelőtt Frigyes főherczeg látogatására ideérkezett és innen Budapestre fog menni. (M. É.) Orosz Panama, Köln, jan. 2. Mint a »Köln. Zig« Pétervárról jelenti: Krivosein miniszter visszalépése szer­ződésekkel függ össze, melyeket közelálló szemé­lyekkel vasúti talpfák szállítása iránt kötött. Az ehhez szükséges fát a miniszter erdői szolgáltatták. Egy ily szerződést állítólag több évvel antedatáltak, hogy az a látszata legyen, hogy azt akkor kötötték, mikor még Kriwosein nem volt miniszter. Witte miniszter az ügyet szóvá tette, mire Kriwoseint azonnal felszólították, hogy adja be lemondását. A hazafias liga: Páris, jan. 2. A »Gaulois« szerint valószínű, hogy a hazafias liga ismét életbe lép. A Balkán vasutai. Belgrád, jan. 2. Szalonikiból érkező jelentés szerint a s­za­l­onik-monasztiri, szalonik­­konstantinápolyi és a Hirsch-féle keleti vas­utak kezelési és tarifa-kartellt kötöttek. HÍREK. Jan. 2. — A spanyol udvar karácsonya. Mária Krisz­tina, a spanyol régens királynő egészen otthon las­­san, mint még Bécsben szokta volt, ünneplé a karácsonyt, ragyogó karácsonyfával, melyen a kis király, a ki 1895 májusában lesz 10 éves, boldo­gan örvendett kis testvéreivel együtt. A legszebb ajándékokat kapta a nagymamától, Izzabellától és Bécsből Erzsébet főherczegnőtől. A kis király már most is tanúsít bizonyos férfiasságot. Nemrég kapott ajándékba egy biciklit, a­min ő megtanult pompásan kerékpározni, később egy kis penny lo­vat kapott, a­melyen már oly jól lovagolt, hogy ennek a helyibe most már egy szép arab lovat kapott, karácsonyi ajándékul, a mi a legnagyobb vágyát elégíté ki a kis királynak. A kis király kitűnő férfiak vezetése mellett úgy testileg, mint szellemileg is nagyon szépen fejlődik. — Paradicsomi élvezet Pécsett. A pécsi kor­csolya mulatságokról a következő érdekfeszítő leírást olvassuk egy ottani lapban: Vidám élet uralkodik a jégpályán. Öröm nézni a dévai kaczaj közt tova surranó párokat. És mennyi sok szép leány! Ott az a bogárszemü barna lányka, mily kecsesen lejt kísérője karján. Keble piheg az izgalomtól, ajka félig nyitva a kéjtől, az egész oly ingerlő, hogy kénytelen az ember lehunyni sze­mét az igézet elől. Utána az a kis szelíd, szőke gyermek, minő ellentéte az előbbinek. Vigyázva, las­san halad, csak gyengén mer támaszkodni kísérője karjára, pedig az ifjú pirult arcza arról beszél, hogy egy cseppet se haragudnék, ha jobban menne a kicsike. Aztán meg ott vannak a szép asszonyok! . . . Itt ismeri meg az ember igazán má­sok gondolkozását, természetét, ez az egyedüli hely, hol nincs az a bosszantó rész s a­hol az ember szabadabban átadhatja magát érzelmeinek a nélkül, hogy kiszólalt érte.« Nohát ezt a jégmulatságot megirigyelhetnék a szerelmeskedő jegesmedvék. — Botrányos közgyűlési jelenet. Lugoson decz. 31-ikén a városi képviselőtestület városi levéltárno­kot választott. A­midőn Vuja (román) 4 szótöbb­séggel győzött Csákányival (magyar) szemben, egyszerre szót emelt Rosenthal Gyula dr. és pro­testált Vuja megválasztása ellen, mert ő nem tud magyarul. De a szónokot beszédében megzavarta Tomics Virgil, a románok egyik vezetője, közbe­szólván Rosenthalnak: »Ki vele!« Erre nagy bot­rány támadt, a román városi képviselők, nagyrészt parasztok, tombolni kezdtek és torkuk szakadtából kiabálták: »Ki vele!« A polgármester csillapította a rajongókat, mire felállott Tomics és kijelentette, hogy sajnálja a történteket és azt is mondta, hogy a »Ki vele« kifejezést csakis erős felindulása kö­vetkeztében használta. — Hymen. László Jenő hirlapíró e hó 8-án vezeti oltárhoz Sonnenfeld Etelka kisasszonyt. — A fővárosi kölcsön kisorsolása ma délelőtt Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ment végbe, számkötvényeket kisorsolták: 1 I 1. 52 drb 100 frtos: 9966 4368 1692 10521 2330 749 10526 10342 5229 10935 8573 9902 5742 10699 12772 8584 4009 2751 4607 9605 1130 9520 10722 10723 11632 11269 8257 4919 13240 8598 10443 4674 9433 9786 9270 3600 10767 11602 5296 10335 2649 6597 4707 3857 248 5555 3745 773 3512 6041 4229 9076. — 2. 63 drb 1000 frtos: 9356 11811 4578 8668 3383 2259 12178 16411 6202 13927 6997 7049 15702 7050 4259 14733 1016 11252 16937 16113 14295 15683 1445 6078 7074 15750 10803 8821 15639 14775 11379 11373 11820 932 11498 10514 6989 12886 1513 1919 8518 16139 16175 3360 8519 16235 12963 1024 1055 5023 15526 13713 1328 9281 11499 4699 16278 1054 14239 15586 1627 6632 15649. — 3. drb 5000 frtos: 569A265 444. — Elhajtott szánkó. Heischmidt György majo­ros ma reggel saját szánkóján a munkás-utczába haj­tatott, hogy Knuth J. mérnöknek tejet vigyen. Mig a majoros a tejet felvitte valaki felült a szánkóra és elvágtatott. — Széngázmérgezés. Zieder Nándor vasöntő és Esz Antal rézöntő a Tarnóczy-gyárban dolgoztak. Ma reggel eszméletlenül találták őket s konstatálták, hogy a kiömlő széngáz ártott meg nekik. Állapotuk nagyon súlyos. — Megugrott szerelmesek. Neumann Gizella varróleánynak már régi lovagja volt Hámkán Mór szobrász. Tegnapelőtt este a leány szülei azon vet­ték észre magukat, hogy a szerelmes pár kereket oldott. Ma reggel sürgöny érkezett a rendőrséghez a czeglédi főkapitánytól, a­mely tudatja, hogy a megszökött szerelmesek egy czeglédi fogadóban akarták magukat kivégezni, de a lövésekbe nem haltak bele. Szénszál,d­iós merénylet. Budapest, jan. 2. Megdöbbentő merénylet történt ma reggel a fővárosban. A város legélénkebb forgalmi pontján, a múzeum-körúton, saját lakásában gyilkos me­rényletet követtek el a fővárosnak egyik leg­gazdagabb és köztiszteletben álló polgára, id. C­s­é­r­y Lajos ellen. A nyomorúság és a boszú által vezérlett betűszedő, K­u­r­z Károly, kétszer rálőtt Cséry Lajosra, és mind a két lövése talált. Erre beugrott Csérynek a titkára, H­ó­d­o­s­s­y Gyula, s közte és a gyilkos közt elszánt küzdelem fejlődött. A merénylő revolverrel főbe vágta a titkárt és kezeit is megharapdálta. A tit­kár és sebektől vérző ura ekkor segítségért kiál­tozott. Mind a ketten kiszaladtak a folyosóra, s a gyilkos látván, hogy nincs menekülés, halántékon lőtte magát és meghalt. A páratlanul vakmerő merénylet híre gyor­san elterjedt a fővárosban, mindenfelé nagy szen­­szácziót keltve. A múzeum­ körúti Cséry-ház előtt sok száz főnyi közönség álldogált egész délelőtt, és sokféle változatban mesélte a rémes eset részleteit, a­melyekről egyik tudósítónk a következőkben szá­­mol be: A múzeum-körút 5. számú, régi stílusú ház Cséry Lajos tulajdonát képezi. Cséry, a­ki a szentlőrinczi uradalom tulajdonosa, fővárosi bizott­sági tag, az Athenaeum nyomdarészvénytársaság igazgatóságának elnöke, több intézet igazgatója s milliomos ember, házának első emeletén lakik, sze­rény három szobás lakásban. Az udvari folyosóról nyíló szoba a titkári iroda. Itt dolgozott rendesen Cséry magántitkára , H­ó­d­o­s­s­y Gyula, a­ki 34— 35 éves fiatal ember, s már négy év óta van Cséry szolgálatában. A szomszédos nagy utczai szoba a Cséry dolgozó­szobája tele íróasztalokkal, könyvekkel és képekkel. Ebből nyílik a szintén utczára néző hálószoba. A lakás többi része el van zárva. Cséry özvegy ember lévén, ma­gánosan lakik, s a lakást a házmester, Varga Károly meg a felesége gondozza. A ház második emeletén van a Cséry vejének, Dániel Ernő orsz. képviselőnek és az első hazai takarékpénztár igazgatósági elnökének lakása. Cséry, a­kinek gazdasági összeköttetéseinél és társadalmi állásánál fogva naponta igen sok emberrel kellett érintkeznie, rendszerint dolgozó­szobájában fogadta a látogatókat. A 74 év daczára is még mindig erőteljes, magas termetű ember fáradhatatlanul vezeti vagyoni ügyeit. Teg­nap, újév napján száznál többen voltak nála, részint gratulálok, részint kéregetők, a­kik között tekintélyes összeget osztott ki. A titkárnak ma föl sem tűnt, hogy ismét egy kéregető jelentkezett: Kurz Kárly nyomdász, a­kit a titkár különben is ismert, a­mennyiben a múlt év tavaszán is ott járt már. Ez a Kurz a hetvenes évek végén az Athenaeum nyomdájá­ban egy pár évig volt betűszedő, majd elment és 1881-ben ismét visszatért, de pörlekedő, házsár­­tos viselkedése miatt elbocsátották. Ebből az idő­ből ismerte Cséryt mint elnököt és formált jo­gokat hozzá, hogy most segítségét kérje. Néhány év előtt külföldre vándorolt és két esztendeig Amerikában barangolt, de sehol sem tudott zöld ágra vergődni. A múlt évben tért haza, jelentke­zett Csérynél, a­kinek hosszan elmondta amerikai élményeit. Az öreg úr megszánta és akkor is tizenöt forintot adott neki. Kurz ezzel nem volt megelégedve, és boszút forralt Cséry ellen, a­kihez ma reggel kilencz órakor fegyveresen beállított. A titkári irodában megjelenvén, felkérte Hódossyt, hogy jelentse be őt urának. E végből egy névjegyet adott, a­melyet a titkár be is vitt Csérynek. Cséry azt mondta erre: »Ereszsze be!« Kurz, a­ki sárgás téli kabátot viselt és elég tisztességesen volt öltözve, belépett Cséry dolgozó szobájába s maga után betette az ajtót. Cséry az asztaltól fölállva, feléje ment és megkérdezte, hogy mit akar ? Kurz egy németül írt és három oldalra ter­jedő folyamodást nyújtott át Csérynek, a­ki nyom­ban hozzáfogott a kérvény elolvasásához. . Közben kérdéseket is tett Kurzhoz, a­ki mindjobban fészkelődni kezdett és egyszerre csak zsebéből revolvert rántott elő, s mielőtt Cséry, a­ki az olvasásba elmerült, megakadályozhatta, vagy előle menekülhetett volna, kétszer reá lőtt. A lövés zajára és Cséry segélykiáltására Hódossy titkár a szobában termett és látván a helyzetet, a gyilkost torkon ragadta, fojtogatni kezdte és földre te­­perte. Kurz elszántan védekezett s nikkel­­revolverének agyával kétszer is fejbe ütötte Hódossyt. Szerencsére a titkárnak sűrű, erős haja van, s a revolver csak könnyű se­bet ejtett fején. Mikor a merénylő a földön feküdt már, még akkor is védekezett és összeharapdálta Hódossynak mind a két kezét. A titkár még egy pár ütést mért reá, hogy elkábuljon s azután kirohant a folyosóra, hogy fellármázza a háziakat. Ekkorra kitántorgott vérző fejjel és mellel az agg Cséry Lajos is. A házmesterek, a kocsis, valamint a ház­ban levő boltok alkalmazottai nyomban felsiettek, hogy elfogják a gyilkost. Felszaladt az 587. számú rendőr is, a­ki épen a ház előtt állomáso­zott. De a merénylőt már nem talál­ták életben. A­mint ugyanis egyedül maradt a dolgozószobában, revolverét bal halántékára szö­gezte és meglőtte magát. Lövése jól talált, mert a nyomorult szörnyet halt. Ott terült végig az íróasztal előtt levő persa szőnyegen. A lakásban megjelentek dr. Glass Rezső, dr. K­o­r­o­m­n­a­i Árpád, dr. F­a­rr­a­y és dr. Varga orvosok, a­kik lefektették és ápolás alá vették a halálra rémült öreg urat és titkárját. Megjött Máltás Hugó belvárosi rendőrkapitány, B­ó­n i­s fogalmazó, továbbá H­a­r­i­s­s Sándor kir. ügyész, Cséry fia ifj. Cséry Lajos és Dániel Ernő s a család több tagja. Az orvosok megállapították, hogy Cséryre a lövések közvetlen közelből történtek. A revolver 9 miliméteres buldog revolver volt. Az első golyó a bal szemöldök fölött hatolt be és a bőrt lyukasz­totta át, a koponyában azonban nem tett kárt, igy ez a seb nem veszélyes. A másik golyó a jobb mellbe hatolt. Szeren­csére a mellcsontban megakadt s igy nemesebb testrészt nem sértett. Az orvosok a golyót még ma el fogják távolítani. Cséry folyton eszmé­leténél van, s érdekes, hogy a­mikor ágyba fek­tették, akkor is kezében szorongatta a merénylőnek vérrel áztatott kérvényét. Cséry tört hangon beszélte el az esetet környezőinek s csodálkozik rajta,hogy épen az az ember tört az élete ellen, a­kivel ő jót tett, és épen ma is, az évforduló alkalmából néhány fo­rinttal akart rajta segíteni. Bár Cséry sok vért veszített és a golyó ki­vétele fájdalmas operáczióval jár, az orvosok remélik, hogy meg fogják menthetni. Hódossy titkár sebeit a mentők kötözték be. Ez az ember, a­ki Csérynek az életét megmentette, a gyilkossal való küzdelem­ben fején, arc­án, orrán, kezein sebesült meg, de nem veszélyesen. Maga mondta el az eset rész­leteit a leghiggadtabban a rendőrségnek, mely a helyszínen terjedelmes jegyzőkönyvet vett föl. A merénylet színhelyén megjelent a nyomdász­egylet két kiküldöttje is, a­kik a földön fekvő, középtermetű, vörhenyes bajuszú halottban fel­ismerték Kurz Károlyt, a kalandos életű nyomdászt. A rendőrség a halott zsebeit kikutatván, abban több iratot, s egy pár névjegyen, keztyün és zsebkendőn kívül egy krajczárt talált. A merénylő holttestét délfelé beszállították a tör­vényszéki orvostani intézetbe. A vizsgálóbizottság 10 órakor érkezett meg a véres eset színhelyére, s tagjai voltak: Haupt Albert soros vizsgálóbíró, Baráth alügyész, Z­s­a­r­n­a­y Győző rendőrkapitány. A bizott­ság mindenekelőtt magát Cséry Lajost, majd pedig Hódossy Gyula titkárt hallgatta ki. Cséry előadta, hogy a merénylő, a­ki hosszabb ideig Amerikában volt, néhány nappal ezelőtt beállított hozzá, s néhány apró tárgyat ho­zott neki, a­melyeket ajándékul ajánlott föl. Ő ekkor 15 frtot adott át neki, mire eltávozott. Az illető ezután kérte levélileg, hogy szerezzen neki állást az Athenaeumban, hol egy ízben ezelőtt mintegy 12 évvel alkalmazva volt, de onnan verekedés miatt elbocsátották. Ma reggel ismét felkeres­te s Hódossy titkárnak boldog újévet kíván­va, kérte, jelentse őt be az öreg Csérynél. A titkár be is ment, s bebocsátotta a merénylőt Cséry irodahelyiségébe. Az öreg úr megkérdezte tőle, mit óhajt, mire Kurz egy német irományt adott át neki átolvasás végett s kérte, hogy anya­gilag támogassa. Cséry az írást a kezébe vette, egyúttal felhívta a látogatóját, hogy jöjjön el hol­nap, mert ma igazgatósági ülésre kell mennie egyik intézethez. Kurz erre elővette revolverét és Cséryre lőtt. A sérülthöz eljött később dr. Kovács egyetemi tanár is, a­ki úgy nyilatkozott, hogy a golyók nemesebb részt nem sértettek. Az egyik sérülés a homlok baloldalán van s a golyó csupán a bőrt sebezte meg. A másik seb a jobb mellén, a 4-ik és 5-ik borda között van. A golyó szerencsére a bordákon kívül maradt, nem hatolt a mellüregbe, hanem elsiklott a bőr alatt a jobb hónaljba, a­honnan a délután folyamán tá­­volítják el. A merénylőt ismerősei izgékony, ideges em­bernek tudták, s ezt igazolja az a körülmény is, hogy zsebében több, az idegesség elleni vényt, to­vábbá egy orvosi bizonyítványt találtak, mely arról tesz tanúságot, hogy nagyfokú idegességben is szenved. A halott merénylőt fél 12 órakor elszállítot­ták a törvényszéki orvostani intézetbe. A véres eset híre rendkívül gyorsan terjedt el a fővárosban, s a sérült lakásán igen számosan tudakozódtak közéletünk jelesei közül állapota felől. A merénylő Kurz Károly Sándor, 1849. decz. 10-én született Budapesten. Legutóbb Né­metországban dolgozott, előbb Lipcsében, majd Frankfurtban. .Két héttel ezelőtt felmondás nélkül ott hagyta azt a nyomdát, a­hol dolgozott és egyenesen Budapestre jött. Múlt év deczember 22-én, szombaton reggel érkezett ide és a hársfa­­utcza 13. sz. házban Benedek Béla férfi szabónál vett szállást. Szófukar, komor ember volt s csak napok múlva állott szóba szállásadójával. Ennek elmondotta, hogy már nyolcz esztendeje kóborol a világban s elkeseredetten panaszkodott, hogy nincs hová lehajtania a fejét. Pedig — mondotta — van egy nagyon gazdag ur, a­kihez szoros rokoni kötelékek fűzik s annak kötelessége róla gon­doskodni. Említette azt is, hogy szülei itt van­nak Budapesten, de anyját 16 esztendő óta nem látta. Karácsonykor meg is látogatta anyját, a­honnan rossz hangulatban tért haza késő este. Kikelt a világ ellen s dühös szoczialisztikus kifa­­kadásokkal szólt a társadalomról és a gazdag erkölcstelen emberekről. Különben egész nap nem szokott otthon lenni s azt mondta, hogy munkát keres. Tegnapelőtt délután haza jött, és késő estig irt. Négy évet irt tele, a­mit azután még lemá­solt. Hogy mit irt, azt nem mondta meg, csak annyit említett, hogy ezt annak a gazdag urnak írja, a­ki már őt néhányszor segítette, talán most is ad neki valamit. Másnap, azaz ma reggel 7 órakor fölkelt, felöltözködött s azt mondta, hogy most elmegy ahhoz az úrhoz. Arra az esetre, ha nem jönne vissza, azt mondotta, hogy majd egy írással elküld valakit kofferjéért, a­melyet majd az elvisz szüleihez. Pontban fél nyolc­kor azután elment hazulról. Benedek várta, hogy kof­ferjét elvigyék, de nem jött senki. Délben meg­tudta, hogy mi történt vele. Egy másik tudósítónk az esetről a követke­zőket közli: Fájdalmas hír szalasztotta ma délelőtt a fő­város lakosainak egy részét a múzeum-körútra. — Cséry Lajos ellen gyilkossági kísérletet követtek el! — adták szájról-szájra. A merénylet, a­mely rugójánál és körülmé­nyeinél fogva nagyon hasonlít a Csólics bosszú­­állásához, a­melyet a herczegprimáson akart ki­tölteni, ma reggel 9 és 1/A 10 óra közt történt id. Cséry Lajos múzeum-körút 5. sz. házában. Id. Cséry Lajos, a­ki egyike a főváros leg­első, leggazdagabb és legtiszteltebb polgárainak, me reggel bizottsági ülésre készült. Közben magántit­kára, Hódossy Gyula bejelentette, hogy Kurz Károly betűszedő kér kihallgatást. Az öreg úr erre meg­adta az engedélyt. Kurz belépett a dolgozószobába, a­mire a titkár kiment. Kurz, a­kinek családját id. Cséry Lajos 1845 óta ismeri, már sokszor élvezte az öreg úr jótékonyságát, ma akarta átnyújtani kérvényét, a­melyben régi jóakarója pártfogásáért esedezett. A hetvennégyéves öreg úr felkelt az íróasztaltól és miután állva végig hallgatta Kurz mondókáját, megjegyezte: — Jöjjön barátom holnap, most ülésre kell mennem! — Ha már a nagyságos úr elmegy, legalább olvassa el a kérvényemet — válaszolt Kurz köve­telő hangon, miközben német nyelvű instancziáját átnyújtotta. Id. Cséry Lajos átvette a hosszú lére eresz­tett folyamodványt és olvasni kezdte. E pillanatot találta Kurz alkalmasnak, hogy régi elkeseredésének és bosszújának eleget tegyen. Előrántotta 9 miliméteres buldog revolverét és két­szer rálőtt régi patronosára. Az egyik lövés ol­dalt, homlokán találta az öreg urat, s csak a bőrt horzsolta, mert a golyó visszapattant s a falba fúródott. A másik lövés a 4-ik és 5-ik borda közé ment és az öreg ur hónaljába csúszott. A lövés hallatára befutott Hódossy titkár és földhöz teremtette a merénylőt. De az utóbbi erősebb volt, mert megragadta a revolvert és azzal a titkár fejét véresre verte. Erre a házbeliek is összefutottak, s mivel a merénylő látta, hogy most már számára nincs sza­badulás, bal halántékán meglőtte magát és ször­nyet halt. Csakhamar megjelentek az orvosok és a csa­lád tagjai. Nemsokára megejtették a helyszíni szemlét, is, a­melyen Haupt Albert vizsgálóbíró, Zsarnay Győző kapitány és a rendőrorvos voltak jelen. Az öreg Cséry, a­kit időközben ágyba fek­tettek, egész folyékonyan felelt a vizsgálóbíró kér­déseire s mindent híven elmondott. A hű titkár fekszik ugyan, de néhány nap múlva már lábra állhat. Dél felé megérkezett Kovács egyetemi pro­fesszor, a ki ma délután fogja id. Cséry Lajost operálni s a golyót kivenni. Az öreg urat fia és gazdasszonya, Koller Judit ápolják, leányát, Dániel Ernőnét pedig sürgöny útján hívták a fővárosba. Az elvetemült Kurz nagyon házsártos és kalandos természetű ember volt. Megfordult Ame­rikában, Lipcsében és Frankfurtban, a­hol huza­mosabb ideig betűszedéssel kereste kenyerét. A het­venes évek vége felé az Athenaeumnál dolgozott, de veszekedései miatt kiadták neki az utat. Ifjabb időben Németországban bolyongott és Stuttgartban több hónapig nyomta az ágyat, súlyos idegbaja miatt. Múlt év deczember 22-én jött a fővárosba, és Benedek Béla hársfa-utczai szabónál vett lakást. Ma reggel csak annyit mondott házigazdájának: — Elmegyek egy gazdag úrhoz, de lehet, hogy nem fogok visszajönni. Halálozások. Romeiser József apát-plébános holttestét az Entreprise emberei ma reggel a plébánia épületében díszes ravatalra helyezték. A plébános holtteste feke­tére fényezett érczkoporsóban papi ornátusban nyug­szik. A szalon fekete drapériákkal van bevonva, s ennek közepén van felállítva a mennyezetes ravatal, melyet délszaki növények s viaszgyertyák sokasága vesz körül. A halott lábánál kis asztalka áll, s azon vannak elhelyezve papi jelvényei. A ravatalra már eddig is számos koszorút helyeztek, köztük Dégen Gusztáv orsz. képviselő három szalagján a következő felírással: »Szeretett hű barátjának — A viszontlá­tásig — Dégen Gusztáv.« A apátplébános temetése holnap délelőtt 10 órakor lesz. Machlup Adolf, a fővárosban nagy tekintélynek örvendő »Machlup H. és fiai« borkereskedő czég volt főnöke az éjjel hosszas betegség után a fővárosban elhunyt. Igazgatósági tagja volt a pesti magyar ke­reskedelmi banknak és buzgó tagja számos jótékony­­sági egyesületnek. Utóbbi években bicskei birtokán gazdálkodott. Közbecsülésben álló férfiú volt, a­kit súlyos betegségében közrészvét vett körül. Az elhunyt 62 évet élt. Ő alapította a Flóra gyertyagyárat. Te­metése holnapután lesz a muzeum-körúti 3. sz. halot­tas házból. Közegészségügy. A szerűm. Mialatt Francziaországban úgy a magánosok, mint az állam is óriási áldozatokat hoz­nak a gyógy­szerűm terjesztése érdekében, az alatt a párisi szakértők mind sűrűbben hangoztatják, hogy a sok fényes eredmény hátterében aggodalomra okot szolgáltató tünetek is vannak. Legközelebb egy híres antropológ és egy orvos gyermekei haltak meg a be­oltás következtében. Azt hiszik, hogy a ló a­melynek vérét a gyermekbe oltották, szenvedhetett merevedési görcsben és azon a helyen, a­honnan a vérét lecsapol­ták, — s ez okozta a gyermekek halálát. Fővárosi ügyek. — A budget. A belügyminiszter — mint ér­­tesülünk — közölte a fővárossal elhatározását a főváros 1895. évi költségvetésére vonatkozólag. A miniszter az előirányzatot átalánosságban jóvá­hagyta ugyan, abbeli aggodalmának ad azonban kifejezést, hogy a főváros háztartásában na­gyobb mérvű defic­it fog beállani, a­minek elenyésztetése tekintettel a még küszöbön álló fel­adatokra­­ mind nagyobb nehézségekkel fog járni. Épp azért a miniszter felhívja a fővárost, hogy komolyan és haladéktalanul foglalkozzék oly eszkö­zök és módok megállapodásával, a­melyek alkal­masak lesznek arra, hogy a fenyegető nagyobb bajnak eleje vézessék. Első­sorban állana ezek kö­zött a jövedelmi források szaporítása és intenzí­vebb kihasználása. Ezt azonban nem úgy kívánná a miniszter végrehajtani, hogy a jövedelem fo­kozása a közterhek emelése ré­vén történjék, hanem egyrészt újabb források beszerzésében, másfelől a meglevők alaposabb kihasználásában. A­mi az elsőt illeti, példaképen felhozza a miniszter, hogy a főváros tetemes jövedelemtől van megfosztva az által, hogy a közvilágítás ügyét magánvállalkozás útján látja el, holott ez külföldi nagy­városokban bősé­ges jövedelmet hajt. A kültelki fogyasztási adók sincsenek kellőleg kihasználva, nagyobb jövedelemtől pedig a főváros az által esik el, hogy a vízdíjak behajtása nem történik a kellő szigorral. — A­mi a téglaadót illeti, ennek behozatalát a miniszter korábbi megállapodásához képest végleg megtagadja. — Az alapok és intézetek költségvetéseit a miniszter észrevétel nél­kül jóváhagyta. — A pénzügyi és gazdasági bizottság ma dél­előtt ülést tartott Márkus József alpolgármester el­nöklete alatt; előadó Rózsavölgyi Antal tanácsjegyző volt. Első­sorban tárgyalás alá került a telekeladó bizottság beterjesztett javaslata Körösi indít­ványára. A telekeladó bizottság nézete sokban eltér Körösi ama fölfogásától, hogy a telkek eladását a minimumra kell korlátozni s ipari és gyári czélokon kívül egyáltalában nem szabad eladni, de ez is csak nagy megszorításokkal engedhető meg. Mérő János, mint a telekeladó bizottság tagja, kifejti a nézeteit, a­melyek szerint ő a régi rendszer fentartó.

Next