Nemzet, 1895. július (14. évfolyam, 4615-4644. szám)

1895-07-03 / 4616. szám

SzERKESzr adta: Fereneziek-tere, Athenaeum-épttlet, X. «malst. A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk «. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: 4616. (180.) szám. Budapest, 1895. Szerda, julius 3. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................ „ .. „ „ _ 2 frt. 3 hónapra ......................6 * 6 hónapra .. ...................................... „ „ 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ára 5 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) XIV. évfolyam. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------­­ Nemzet. 1895. julius hó l-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzet­re. A Nemzet előfizetési ára az esti lappal együtt egy hónapra ..... 2 frt negyedévre.....................6 » félévre................................12 . Az esti lapnak vidékre, naponként külön meg­küldésével , egy hónapra. . . 2 frt 35 kr. negyedévre ... 7 » — » félévre .... 14 » — * Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, a­kiknek előfizetésük június hó végével lejárt, hogy azt minél előbb megnyitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az egész fürdő­ évad alatt, előfizetőink kívánságára, a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. fjflp Mutatványszámot 8 napig, levelező lapon nyilvánított óhajra, bárkinek küld a kiadó­­hivatal. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. A végrehajtás előtt. Budapest, jul. 2. Olvasván az egyházpolitikai törvények végrehajtására kibocsátott rendeleteket, le­hetetlen mindjárt a legelső sorokban nem a megnyugvásnak és örömnek azt a jóleső érzetét hangsúlyoznunk, a­melyet bennünk ezek a rendeletek keltettek. A megnyug­vás érzetét, mert e rendeletekben is iga­zolva látjuk a múltat, a múltban kifejtett becsületes törekvéseinket. És az öröm érze­tét, mert imhol a verejtékkel kiküzdött czélhoz egy hatalmas lépéssel ismét köze­lebb jutottunk. Holott bizony-bizony kiérdemelt és így jogos bennünk a megnyugvásnak és az örömnek ez az érzete, még­sem kérkedés, annál kevésbé rekriminálás okából hozako­dunk elő azzal. Konstatáljuk egyszerűen azért, hogy alkalmunk legyen még egyszer és pedig most már az egyházpolitikai tör­vények végrehajtási rendeleteivel is a kezünk­ben rámutatni, hogy a szabadelvűpárt egy­házpolitikai akc­iója egész mivoltában, kez­detétől fogva végig az egész vonalon nem volt egyéb, mint a hatáskörök jogos sza­bályozására irányult önzetlen törekvés és mint egy abnormis, teljesen tarthatatlan helyzet olyatén megoldása, a­mely egyedül képes a mesterségesen szított ellentéteket kiegyenlíteni s az egymással szembeállított érdekeket kielégíteni. Ámbár kicsinyes leszólásban már­is vala részük, mégis legyen szabad kifejezést adnunk annak az erős meggyőződésnek, hogy a szóban levő rendeletek híven köve­tik nyomon az irányokat, melyeket a Végre­hajtandó törvények megjelöltek s hogy a nagy czél elérését, mely az egyházpolitikai törvények létesítőit lelkesítette, ezek a ren­deletek, minden részletre kiterjedő gondos­kodásukkal, a törvények keretében és szel­lemében, minden érdeket, sőt helylyel-köz­­zel még érzékenységet is kímélő békés in­­tenczióikkal jelentékenyen megkönnyebbi­­tik. Lelkiismeretes és higgadt bírálat ez elől az igazság elől nem térhet ki s ennek az igazságnak az erejében bízunk, a midőn reméljük, hogy az egyházpolitikai törvények végrehajtásának már ezekből a rendeletek­ből elénk domborodó képe, a mi meg­nyugvásunkat át fogja plántálni mindenki­nek a szívébe. Ám nem kisebbítjük ez igazság ere­jébe vetett bizalmunkat, a­midőn ettől tel­jesen eltekintve, egymagában az egyház­politikai ellenzék józan belátásától és háza­sságától is ugyanezt a hatást várjuk. Mert nem tesszük föl sem a klérusról, sem pedig az egyházpolitika opportunisztikus ellenfelei­ről, hogy helyzet és helyzet között ne is­mernének föl olyan éles, annyira szembe­ötlő differencziát, mint a minő a múlt és a jelen között van, s hogy ne értenék át azt a nagy különbséget: mit tesz — elle­nezni egy reformeszmét és mit tesz — ellene dolgozni a törvény erejének. A múlt küzdelmeiben, — értjük az egy­házpolitikát — e reformakczió ellenzéke elfo­gadható alapra helyezkedett. Egy része elvi meggyőződésből, más része opportunizmus­ból, tehát mind a két esetben a reformmal szemben jogosult állásponton támadta az egyházpolitikai javaslatokat. De már e tá­madások és az eszközök megválogatásában nem is mindig kíméletes támadások alatt és épen maguknak a támadóknak sorából hallottuk, hogy merev ellenzésük szól a reformeszméknek, a­miket azonban, a­mely pillanatban törvényerőre emelkednek, attól kezdve hazafias kötelességüknek tart­ják respektálni. Nos, ez itt a pillanat itt van. Azok az eszmék már régen törvények s e tör­vények a kormány rendeletei révén ma egy hatalmas lépéssel közelebb jutottak ahhoz is, hogy átmenjenek az életbe. Elvi és opportunistikus szempontok jogosultsága immár lejárta magát; itt a hazafiság s a vele járó törvény tisztelet lép az előtérbe és követeli a maga jogait. És követelheti annyival is inkább, mert a sötéten látás ezentúl vajmi fogyatékos mentség. A­kik az egyházpolitikai törvé­nyektől idegenkedtek törvényerőre emel­kedésük után is, mert még nem ismerték a végrehajtás módozatait; a végrehajtási rendeletek azokat is meggyőzhetik az igaz­ságokról, a­miket hirdettünk a reform­akczió kezdetétől fogva; hatáskörök össze­­zsugorításáról, jogok bitorlásáról vagy épen­­séggel jogok elkobzásáról szó nincs! Ellen­kezőleg: a végrehajtó hatalom, kezében a törvényekkel, e rendeleteken végig, sehol, egyetlen tollvonással sem provokál, mint győző, hanem hivatásának tudatában, békés intenczióiról tesz újabb és imponáló bi­zonyságot. Szívleljék meg, a­kikre tartozik, mind­ezeket. A hazafias és békés törekvésekre lehető legtágabb a tér az egyházpolitikai törvények által kijelölt s a végrehajtási rendeletek által preczizírozott keretek kö­zött is. De egyúttal ez az egyedüli tér is, a­melynek keretén belül a legkülönbözőbb törekvések és érdekek érvényesülhetnek. Vajha a múlt tanúságain okulnánk mind­nyájan, hogy hasznára lehessünk nemze­tünknek. BELFÖLD, Budapest, júl. 2. (Az egyházpolitikai törvények végrehajtása.) Mint illetékes oldalról értesülünk a hivatalos lap holnapi száma a belügyminiszter terjedelmes rendeletét közli az állami anyakönyvekről szóló törvény végrehajtása tárgyában. A hivatalos lap holnaputáni számában azután megjelenik az igazságügyminiszter rende­lete a házassági jogról szóló törvény végrehajtása ügyében. A budapesti sajtóban eddig elő még so­hasem tapasztalt indiskreczio következtében ma idő előtt köztudomására jutott e rendeleteknek egy német nyelvű fordítása. Az ilyen jogosulatlan közzététel azonban — mint a »Búd. Tud.« Írja — még távolról sem indíthatja az illetékes tényező­ket arra, hogy a hivatalos szöveget előbb közöl­hessék, sem mint ez a már előbb megállapított határidőkben a hivatalos lap részéről történik. Vidéki élet. Laszkáry Gyula beigtatása. — Saját tudósítónk távirata. — Pozsony, jul. 2. A dunáninneni evang. egyház újonnan meg­választott, felügyelőjét, Laszkáry Gyulát ma nagy ünnepséggel igtatták be hivatalába. Délelőtt 9 órakor az apácza pályái evangé­likus nagy templomban gyűltek össze a kerület egyházközségeinek küldöttjei s a pozsonyi hívek oly nagy számmal, hogy a templom majdnem egé­szen megtelt. Ott voltak: Babtik Frigyes püspök, Prónay Dezső báró, Láng Lajos és Pulszky Ágost volt államtitkárok, Ivánka Zsigmond, Kosztolányi Árpád, Samarjay Emil dr., Radó Kálmán volt főispán, Schulpe György dr. s mások, mind disz­­magyarban. Az ünnep istentisztelettel kezdődött. Haen­­del főesperes mondott imát s utánna Bal­tik püspök, mint elnök, megnyitotta az értekezletet. A felügyelő megválasztásáról szóló jegyzőkönyvből kitűnik, hogy 45 egyházközség nem vett részt a szavazásban, Csorba község pedig tiltakozását jelentette be a megválasztás ellen, mert azt a ke­rületi gyűlést, a­mely a felügyelői állás betöltésé­ről intézkedett, nem ismeri el törvé­nyesnek. Baltik püspök, mint elnök, megválasztottnak jelentette ki Laszkáry Gyulát s fölkéri Láng La­jost, Pulszky Ágostot, Trsztyánszky Ferenczet, hogy az uj felügyelőt hívják meg. A belépő Laszkáry Gyulát lelkes éljenzéssel fogadták. Babtik üdvözölte őt s azután ünnepélye­sen megeskettette az oltár előtt. Miután a fel­ügyelő átvette a pecsétet , hosszabb programm­­beszédet mondott. Rendkívüli hatást tett ama kijelentése, hogy küzdeni fog azok ellen, a­kik az egyházat csak köpenyegül használ­ják, más irányú érdekeik előmozdítására. És éljenzéssel fogadták ama szavait, hogy a pro­testáns egyháznak egyik fő feladata a magyar nemzet hegemóniájának biztosítása. A világi ta­gokhoz fordulva buzdította őket, hogy éljenek a jogaikkal az egyház javára, mert különben mások élnek e jogokkal az egyház ellen! A mostani visszavonás miatt nehéz jövőnek néz eléje a kerü­let, de nem mond le a reményről, hogy az egyet-­­­értés ismét létre­jön. Nagy figyelmet keltett az egyházpolitikai törvények végrehajtásáról tett nyi­latkozata is. A protestánsok nem helyezkedhetnek ellentétbe e törvényekkel, mert a protestantizmus létjoga a szabadelvűség s mint mindig, most is a haladás zászlaját kell lobogtatnia. Végül az iskolák érdekeinek ápolását tűzte ki egyik feladatául a felügyelő. Laszkáry­­ e lendületes, jól előadott be­széde a legjobb benyomást keltette s utána élén­ken megéljenezték. Láng Lajos, mint pozsonyi esperességi fel­ügyelő emelt szót s oly tartalmas beszédet mon­dott, melylyel valósággal élro"'­tta az összegyűl­te­ket. Kiemelte, hogy a protestánsok haladása nem lehet más, mint magyar nemzeti szellemű. Nem az a nemzeti fogalom, mely elválaszt, hanem mely összeforraszt. És rámutatott arra, hogy nem az egyoldalú protestáns, hanem a nemzeti érdekek szem előtt tartása által teljesítheti hivatását az egyház. Végül bizonyította, a felügyelő, hogy nem­csak azok, a­kik reá szavaztak, hanem mindnyájan bizalmat táplálnak iránta. Szűnni nem akaró éljenzés követte Láng szavait, s utánna R­a­a­b Károly barsi szenior a lelkészek nevében üdvözölte Laszkáryt. Az egyetemes gyűlés nevében ma délelőtt Pró­nay Dezső báró üdvözölte Laszkáryt, mire egy­másután Radó Kálmán a dunántúli kerület, Pulszky Ágost pedig a nógrádi esperesség ne­vében tartottak beszédet Laszkáryhoz. Valamivel későbben az itteni tanári és lelkészi testület tisz­telgett nála. A banketten, melyet a »Magyar ki­rály« fogadóban rendeztek, Lasz­káry először a királyt, később Prónay bárót éltette. Ezután élénk éljenzés között felolvasták W­­assics Gyula kultuszminiszter, Zsilinszky államtitkár, Szon­­t­h­á­t Pál és F­a­b­i­n­y­i Teofil üdvözlő táviratait. Erre felkelt Radó, ki a liberális kormányt és ennek kultuszminiszterét, Wlassicsot éltette. P­r­ó­­nay a hazafias Baltikra, Pulszky a szabadelvű Eszterházy Istvánra ürítette poharát. Láng La­jos a protestáns egyház nemzeti törekvéseire ivott. Posztokat mondottak még Schulpe György Bánffy miniszterelnökre, Prém József dr. Zsi­linszky államtitkárra, Tresztyánszky esperes Lángra, Eszterházy István gróf a liberális protestáns főpapokra, végre B­a­­­t­i­k Radót éltette. Mohács és a millenium. Mohácsról távírják la­punknak : Mohács képviselő testülete ma tartott köz­gyűlésén hosszabb tanácskozás után nagy lelkesedéssel kimondta, hogy a jövő évi millenium alkalmával ün­nepélyeit a város történelmi múltjára való tekintettel fogja megtartani. Erre a czélra 15 tagú bizottságot választott és a jövő évi budgetbe az ünnepélyek ren­dezésére szükséges összegnek előirányzására utasította a városi tanácsot. Valamennyi felszólaló a legjobb akarattal van az ügy iránt. Szajevits orsz. képviselő indítványára elhatározták, hogy az országos kiállítási bizottsággal lépnek összeköttetésbe. AUSZTRIA. Lueger a dualizmus ellen. Bécs, jul. 2. A képviselőházban ma (Lásd esti lapunkat) a költségvetés részletes tárgyalásá­val a »minisztertanács« szakaszig jutottak. A »Reichsrath« tételnél Lueger a budapesti osz­trák delegáczionális palota részére beállított 130,000 frtos tétel ellen szól. Nem szavazhat a dualizmus egy emléke mellett, mert a dualizmus Ausztriának többet ártott, mint az elvesztett csa­ták. Szóló továbbá Thun és Schmerling mellszob­rának a képviselőház oszlopcsarnokában való fel­állításáról beszél és azt mondja, hogy az előbbi kiváló érdemeket szerzett a közoktatás terén, utóbbi azonban sokat ártott, mert a Magyaror­szággal szemben való kedvező helyzetet nem hasz­nálta ki. Scheibher Luegernek a dualizmus ellen intézett nyilatkozatait helyesli. Alsó-Ausztriá­­ban nem lehetnek a magyarnak barátai, ha lát­juk, hogy Magyarországban hogyan nyomják el a németeket. A legközelebbi ülés holnap lesz. A költségvetés tárgyalása különben gyorsan halad előre. A mai nyolcz órai ülésen a költség­­vetés számos tételét tárgyalták le és remélhető, hogy a költségvetés letárgyalásával július hó vé­gére elkészülnek, mire a polgári perrendtartásról és az élelmi­szerek meghamisításáról szóló tör­vényjavaslatok kerülnek a képviselőház üléseinek napirendjére. Plener lemondása mandátumáról. Bécs, jul. 2. Képviselőház mai ülésének vé­gén élénk mozgás közt felolvassák Plener kép­viselőnek az elnökséghez intézett levelét, a­mely­ben tudatja, hogy mandátumát leteszi. Bécs, jul. 2. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Plenernek a mandátumáról való lemondását minden oldalról úgy tekintik, hogy Plener végleg visszavonul a parlamentáris élettől. Plener maga is megerősíti ezt a feltevést abban a levelében, a­melyet az egeri kereskedelmi kamara elnökéhez intézett, a­mely testületnek mandá­tumát képviselte 1873 óta a birodalmi tanács­ban. Plener ebben a levélben azt mondja: »Miután jelenleg nem sikerült a kísérlet, a mérsé­­kelt pártoknak egyesítését azon politikai eszme körül keresztül vinni, a­melyet én másfél évtized lefolyása alatt minden erőmmel támogattam, taná­csosnak látszik, hogy a parlamenti ténykedéstől visszavonuljak és a képviselői mandátumot lete­gyem.« Plener már ma elutazott Windisgar­stein hat Azt állítják, hogy Plener ismét diplomácziai szol­gálatba akar lépni. Plenernek lemondása meglepte a baloldalt, miután arról senkinek sem volt sejtelme. Képviselőválasztás. Brünn, jul. 2. A Neustadtban megejtett kép­viselőválasztásnál Stranszky dr. ügyvédet (ifjú cseh) választották képviselővé. Brünn, jul. 2. Az Olmütz városi kerületben ma megejtett birodalmi tanácsbeli képviselő vá­lasztásnál Engel János polgármester (liberális) 2363 beadott szavazat közül 1347 szavazattal kép­viselővé választatott. Zacek ifjú cseh jelölt 918, Hyanek szoczialista 93 szavazatot kapott. Olasz liga: Trieszt, jul. 2. Merveldt gróf helytartó titkos rendeletben a liga nationale működésének szigorúbb felügyeletét rendelte el. A horvát párt: Zára, jul. 2. A horvát párt bizalmi férfiai fel­­hatalmazták Dalmáczia horvát képviselőit a Reichsb­rsthban, hogy a Klub­s vezetése alatt álló szlovén sapportnak a Hohenwarth-klubba való belépése esetén szintén a n­evezett klubhoz csatlakozzanak. TÁVIRATOK: Angol-orosz viszony. Pétervár, júl. 2. (Eredeti távirat.) Az angol kormányválság itteni politikai körökben nem tett nagyobb benyomást. Általános az a nézet, hogy a kormányválság Anglia és Oroszország vi­szonyában nem fog semmi változást előidézni. Bár­mily kormány álljon is Anglia élén, mindig orosz­­ellenes karaktere van azzal a különbséggel, hogy ez az antagonizmus a konzervatív kormányok alatt mindig nyíltabb volt, mint a liberális kormányok alatt. (P. C.) Az alsóház ülése. London, jul. 2. Balfour közli, hogy a kormány költségvetési provizóriumot indítványoz a polgári köz­­igazgatás, a hadsereg és a hajóhad részére, hogy az általános választások alatt lehetővé váljék az ügyek továbbvitele. Ha a szükséges tárgyalások szombatig befejeztetnének, akkor a parlamentet vasárnap elnapol­ják és hétfőn feloszlatják. Az elnapolás előtt a kormány keresztül akarja vinni a kiszolgáltatási bilit, a­mi szükséges, hogy Francziaországgal szemben megfelel­jenek a kötelezettségeknek, l­ép úgy a gyári és műhely-bilit. (Tetszés.) Harcourt támogatja az indít­ványt. A ház ezután elfogadta a polgári közigazga­tásra és a hajóhadra nézve a költségvetési provizó­riumot. A hadsereg budget-provizóriumánál Campbell- Bannermann ismételte azt a kijelentést, hogy a hadi készletek tartalékai elegendők. Balfour azt válaszolta, hogy nem kívánja újból felszítani a viszályt, me­lyet legutóbb minden további c­élzat nélkül kez­dett, de hangsúlyoznia kell, hogy a munic­io-beszer­­zések angol forrásai nem oly folyók, mint Banner­mann felteszi. Az állami műhelyek szakadatlanul éjjel­nappal dolgozva, hetenkint csak 2x/a millió töltényt tudnak előállítani. A magángyárakra nem lehet támasz­kodni. Indiában igen nagy condite-lőpor készlet van. Mért nincs hasonló készlet Angliában? Indiában a tartalék fegyverenként 1600, a gyarmatokban 5­ 800 töltény. Anglia tartalék-készleteit ezekkel nem is lehet összehasonlítani. Chamberlain hozzáteszi, hogy hivatalba lépése óta érkezett jelentések megerő­sítik a muníc­ió tartalékának elégtelenségéről nyert benyomásait. Azonnal lépéseket fognak tenni annak emelésére. A hadsereg költségvetési provizóriumát ezután megszavazták. Végül a hadi­tengerészet épít­kezéseire vonatkozó javaslatot harmadik olvasásban elfogadták s az ülést bezárták. Az olasz kamarából. Róma, jul. 2. A képviselőház ülésén De Ni­­r­­­­­o indokolja interpelláczióját a Giolitti perben érdekelt rendőrhivatalnokok ügyében és kijelenti, hogy Giolitti a jelenlegi parlamenti ülésszak bezá­rása előtt meg fog jelenni a képviselőházban és a reá vonatkozó kérdés elintézését sürgetni fogja.­­ Barzilai ismétli tegnapi állítását, hogy a kirá­lyi ház tagjai közt kötött házasságok alkalmával a hivatalnoki karban remunerácziókat osztanak szét.­­ Blanc külügyminiszter a­nélkül, hogy magára nézve, vagy bármelyik hivataltársára elvállalná a vádlott szerepét, kijelenti, hogy midőn Amadeus her­­czeg esküvője alkalmával Crispi és Damiani elavult szokásnak tekintették a minisztériumok hivatalno­kai közt való remuneráczió kiosztást, a­mi az előtt hasonló alkalmaknál tényleg szokásban volt, a hi­vatalnokok ragaszkodtak a remunerácziókhoz s hangsúlyozták, hogy számítottak reá. Erre a hiva­talnokok közt a miniszterek és államtitkárok kizá­rásával szétosztották a remunerácziókat, de egyút­tal Damiani államtitkári rendeletben figyelmez­tette az államhivatalnokokat, hogy ilyen remuneráczió kiosztás utóljára történik. A miniszter megjegyzi to­vábbá, hogy nem hiheti, hogy a miniszteri hivatalno­kok panaszkodtak, hogy a génuai herczeg születése alkalmával, mikor ő szerepelt mint koronajegyző, nem kaptak remunerácziót s végül kijelenti, hogy ily féle remunerácziók többé nem fognak előfor­dulni. Barattoi kifejti, hogy az uralkodó, s az ezüstmenyegzője alkalmával remunerácziókat osz­tottak szét. Blanc b. külügyminiszter azt vála­szolja, hogy ennek semmi köze az államháztartás költségeihez. A képviselőház ezután áttér a had­ügyi költségvetés tárgyalására. Norvég hadügyi költség. Christiania, jul. 2. A storthing elfogadta a 3.369.300 koronára rugó rendkívüli hadügyi költ­­ségvetést. Lemondó nagyvezér: Konstantinápoly, júl. 2. (Er­ed­eti távirat.) Szaid pasa, az új nagyvezér, hivatalba lépése óta már háromszor adta be lemondását, de a szultán egyszer sem fogadta el. A nagyvezért az bírta erre a lépésre, hogy különféle követeléseit és javaslatait figyelmen kívül hagyták. (P. O.) A maczedoniai zendülés. Szófia, jul. 2. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Azt beszélik, hogy a török hatóságok minden vizi jár­művet a Warda-folyón lefoglaltak, hogy az összeköttetést a két parton fellépő bandák között megnehezítsék. A bandák főgyüle­kezési helye Babura Blanina. Konstantinápoly, júl. 2. Minthogy a mac­edo­niai felkelésről Szófiából terjesztett hírek valótla­noknak bizonyultak, F­u­a­d pasát nem fogják meg­bízni a határparancsnoksággal. A skupstina elnöke. Belgrád, jul. 2. A szombaton egyhetiig skupstina elnökévé Novakovics Stojan, az államtanács elnöke van kiszemelve. Összeesküvés a szultán ellen. Bécs, jul. 2. Azokkal a hivatalos c­áfolatok­­kal szemben, a­melyek a Pangalti-intézetben felfe­dezett összeesküvés hírét alaptalannak jelentik ki, Konstantinápolyból érkezett magánjelentések ezt a hírt megerősítik. Egy bécsi kereskedő, kinek fia az említett intézetben van, levelet kapott fiától, mely szerint az összeesküvésben több állami és udvari méltóság vett részt és az összeesküvés ha­tározottan politikai jelleggel bir. Japán-kínai béke. London, jul. 2 A Reuter-ügynökség jelenti Hongkongból. A »Rainbow«, »Plover«, »Red­breast« és »Spartan« hadihajók Amoy-ban vannak, a »Limnet« Takow-ban. A japánok nem vonultak Tai-Wan-Fu ellen. Meglepetést keltett, hogy a hadihajók a védcsapatokat visszavonták. Az idege­nek nem fogadták el az angol és német tenger­nagyok ajánlatát, hogy hajóikra menjenek és elha­tározták, hogy a szárazföldön maradnak. Pétervár, jul. 2. A kínai kölcsönt illetőleg még nem döntöttek, azonban néhány nap múlva határozni fognak. Időközben a helyzet Oroszország kívánságainak megfelelőleg tisztult. Mint a »Birsche­­wija Wjedomosti« értesül, az ismert kölcsön ope­­ráczióra vonatkozó tárgyalások, melyeket egy fran­­czia-orosz csoport folytat, kedvező fordulatot vettek. Közgazdasági táviratok: Nagyvárad, jul. 3. A László-malom ügyében ma esti ülésén döntött a hitelezők által teljhatalommal fölruházott fölszámoló bizottság. Garai ígért 260,000 frtot. Ma érkezett a helybeli Hunyady-malom részvénytársaság 261,000 frtos pótajánlata, minélfogva a László-malom összes melléképületeivel, felszereléseivel a Hunyady-malom részvénytársaság birtokába jutott. Az olcsó vétel általános meglepetést okoz. London, júl. 2. Mint a Reuter-ügynökség ér­tesül, rövid idő alatt a londoni piac­on kínai köl­csönt fognak kibocsátani. A kölcsön nem nagy és független a Pétervárott tárgyalás alatt levő pénz­ügyi művelettől. HÍREK. Julius 2. — Személyi hírek. Károly Lajos főherczeg és neje, ma este Londonba érkeztek. — József fő­herczeg julius 4-én Nagyváradra érkezik és másnap szemlét tart a helybeli honvédség fölött. — Feste­­t­i­t­s Andor gróf földművelésügyi miniszter ma három hétre Gasteinba utazott, de távolléte alatt is in­tézni fogja távozója ügyeit. — Szathmáry György miniszteri tanácsos ma hatheti szabadságra a fővárosból elutazott. — Pulszky Ferencz az orsz. könyvtárak és múzeumok főfelügyelője Pápára utazott. — Szász Károly dunamelléki ref. püspök, hosszabb tartózkodásra elutazott a fővá­rosból. — A német császárné állapota. Kiesből táv­irják, hogy a császárné tegnap először hagyta el az ágyat. Állapota kedvező, úgy, hogy előrelátha­­tóleg csütörtökön vissza­tér az új palotába. A császárné elutazásával egyidejűleg a császár a »Hohenzollern« gaelton északi útjára indul. — Tescheni herczeg, Teschenből távírják, Frigyes főherczeg, mint tescheni herczeg, ne­jével és két leányával ma délután 4 óra 30 perc­­­kor, ezúttal először érkezett oda a város látogatá­sára és birtokainak megtekintésére. — Jókai a tanítóknak. Mint értesülünk dr. Jókai Mór lapunk főszerkesztője, az oravicza­­bányai kerület képviselője ez évben is, úgy mint a korábbi években 300 frtot küldött dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek a legjobb tanító jutalmazására az oraviczai ke­rületben.­­ A beteg Bismarck. Hamburgból távírják, hogy a »Hamburgische Correspondent« jelentése szerint: Bismarck herczeg egészségi állapota egy hét óta kedvezőtlen. A herczeg nagyon le­hangolt. Az arczfájdalmak a herczeg étvágyát annyira csökkentették, hogy néhány nap óta folyékony eledelt vehet csak magához. Bismarck Herbert gróf Friedrichsruheba érkezett. Ma több küldöttség jelentkezett, de nem lehetett őket a herczeg elé vezetni. A küldöttségek aggódva vár­ják a Bismarck herczeg állapotáról szóló jelen­téseket. Friedrichsruheból érkező újabb jelentések szerint Bismarck herczeg állapota állandóan aggasztó. Teljes étvágytalanság állott be, a­mi a herczeg magas korára való tekintettel nagyon nyugtalanító. , Hamburgból távirják lapunknak a »N. Fr. Presse« útján, hogy Bismarck herczeg orvosai tanácsára, augusztus elején valószínül­ Gasteinba utazik. — Egy orosz kapitány elfogatása. Mint a »N. W. A.«-nak Lembergből távirják, a csendőrök le­tartóztatták Z­u­k­o­v orosz lovassági századost, kit éjnek idején osztrák területen találtak.

Next