Nemzet, 1895. augusztus (14. évfolyam, 4645-4675. szám)
1895-08-01 / 4645. szám
IS SZÍLEKESZTŐSÉG , Ferencsiek-tere, Athenaeum-épület, I. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk eL Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek Athenaeum-épület) küldendők. Arad kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 4645. (209.) szám. Reggeli kiadás. Budapest, 1895. Csütörtök, augusztus 1. KIADÓ-HIVATAL: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, fSidCitate Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra 2 frfc . hónapra .............................. 6 , 6 hónapra .. ......................................_ „ 12 * •az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 5 kr. vidékén 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) XIV. évfolyam. Állam és társadalom. Budapest, júl. 31. A magyar nemzet még pár évtized előtt alig ismerte az állam fogalmát. Konstruált nemzet volt, de még nem gyúródott át állammá. Még filozófiai szempontból sem törődött az állam szubjektív, vagy objektív fogalmával. Közjoga szerint is inkább csak autonóm provinczia volt Magyarország, mint állam. Az állami funkcziók legmagasabb nyilatkozatai el voltak tőle vonva. Nemzetünk mint nemzet élt Mohács óta, csak szabadságával törődött és nem államiságával. Ez az oka, hogy még ma is sokan csak magyar nemzetet ismernek s az állam, vagy pláne az állam-eszme fogalmát visszautasítják. A múltban azonban volt még más jelenség is, a mely sajátságos fejlődésünkkel állott kapcsolatban s ez az volt, hogy a társadalom semmi ellátási igényt nem táplált az állam irányában. Az állam nem osztogatott hivatalokat, vagy legalább elenyésző csekély mértékben. Nemcsak a közigazgatási tisztviselőket, hanem első fokon még a bíróság tagjait is választották és nem kinevezték. De csodálatos gyorsasággal megtörtént az átalakulás. Társadalmunk most sem sokat törődik az állammal; e tekintetben megmaradtak a régi tradíciók. De annál bámulatosabb tökélyre vitte társadalmunk, ellátásának igényeit az állam irányában. Az államot nem úgy ismeri, mint az organizált nemzetet, amely messze kitűzött czélokra tör, hanem mint hivatalok és jövedelmek adományozóját, mint oly intézményt, amely csak arra való, hogy tagjainak ellátásáról gondoskodjék. Különösen középintelligenciánk nagyrésze az államot óriási tápintézetnek képzeli, amelybe a kinevezési dekrétum képezi a belépti jegyet. Odajutottunk, hogy értelmiségünk legnagyobb része nem a produktív munka felé fordul, hanem a tápintézet ajtaján kopogtat. Még legműveltebb társadalmi rétegeink is sietve rohannak az állami szolgálatba. Iparosok, kereskedők, sőt földbirtokosok, nemcsak fiaikat viszik a nagy állami ellátóintézetbe, hanem ha szerit tehetik még maguk is beállnak hivatalnokoknak. A rászokás már eddig is odavitte társadalmunkat, hogy nagy, de bizonytalan jövedelmet szívesen ott hagynak az állam által nyújtott kevés, de bizonyos jövedelemért. Ha valami, úgy e ferde szokás korrumpálja közviszonyainkat, meggátolja iparunk és kereskedelmünk fejlődését. És attól tartunk, hogy minél közelebb és közelebb jelenik meg a látóhatáron az állami adminisztráció, annál inkább terjedni fog e ferdeség. A kinevezési rendszerre való áttérés idején meg fog mozdulni egész társadalmunk. A nagy állami tápintézetnek egy uj fiókosztálya nyílik meg s ennek ajtaja előtt fog lebzselni intelligencziánk legnagyobb része, hogy bebocsáttatást követeljen. Nem szólunk mi az ellen, ha a hivatottság állami szolgálatot keres. Az államnak szüksége van munkabíró és tehetséges hivatalnokokra. Nemzeti és állami hivatásunkat csak úgy oldhatjuk meg gyorsan és bizonyosan, ha áttérünk az állami adminisztrációra. Az országnak tehát szüksége van képzett szakerőkre. Ami ellen tiltakozunk, az a tápintézeti felfogás. És még egyet, s ez a franczia példa. Francziaországban állami szolgálatba csak vagyonos családok fiai mennek. A szegény családok gyermekei e luxust nem engedhetik meg maguknak. Nekik kenyérszerző és vagyongyűjtő pályára kell lépni, s ezeket bőven megtalálják az állami szolgálaton kívül. Nálunk megfordítva történik. Leginkább a szegény, vagy elszegényedett családok gyermekei mennek a hivatalnoki pályára és mert sok elszegényedett család van, nagy a száma a versenyzőknek. Utánozzuk egy kissé a franczia példát. Csak igy nem lesznek állam és társadalom egymásnak terhére. Nemzet. 1895. augusztus hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Nemzetre. / A Nemzet előfizetési ára az esti lapjad együtt egy hónapra ..... 2 fís negyedévre..................6 »V félévre............................12 ‡ Az esti lapnak vidékre, naponként külön megküldésével , egy hónapra. . . 2 frt 35 kr. negyedévre ... 7 ¡ — * félévre .... 14 · — * Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, akiknek előfizetésük július hó végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. A Nemzet legközelebb megkezdi Zola Emil legújabb és az egész világirodalomban élénk érdeklődéssel várt regényének, a spome-nak közlését Az egész fürdő évad alatt, előfizetőink kívánságára, a lapot bárhová utánuk ködjük, még akkor is, ha többször változtatnak: tartózkodási helyet. A »Nemzet« szerkesztősége és kiadóhivatala. A NEMZET TÁRCZÁJA Július 81. Jókai Mór önéletírása. A legtekintélyesebb newyorki folyóirat, The Fórum szerkesztősége szólított fel, fölöttébb lekötelező modorban, önéletirásom adatainak közlésére. Megvallom, hogy én ezt a legnehezebb feladatnak találom egy íróra nézve, mert az életirás nem szorítkozhatik a száraz adatok összeállítására , annak át kell szövetni úgy az elismeréssel, mint a megrovással. S az első még nehezebb, mint a második magára az íróra nézve. Azonban egy bevégzett életpálya végén lehető mind a kettő, amikor az író úgy beszélhet már magáról, mint egy objectumról. Ez évben (febr. 18-án) töltöttem be hetvenedik esztendőmet. Tavaly, szintén az év elején, ünnepeltem az ötvenedik évfordulóját irodalmi működésemnek. Hetven éves koromban egy uj hazát, egy uj nemzetet, egy uj családot és egy uj irodalmat látok magam körül és nem érzem magamat benne idegennek és kivénültnek: én folyton együtt maradtam a megújulókkal, az uj a régiből támadt s én együtt fejlődtem vele: ott maradtam a közepében otthon vagyok benne: hozzájuk tartozom. S én tudom most is viselni a munka terhét: élvezni az örömöket, daczolni a szenvedésekkel, s remélni a jövendőben. Minden este úgy hajtom álomra a fejemet, mint aki a számadásait végkép befejezte, s minden reggel úgy kelek fel, mint aki előtt még évtizedek feladatai állnak. Tavaly megtartott írói jubileumom alkalmával kétszáz vármegye, város és társulat választott meg díszpolgárává, az egyetem doktorává. A számomra beküldött albumok és diplomák, művészi és industrial tekintetben is egy ritka érdekes múzeumot képeznek, mondhatnám, egy unicumot. Először azért, mert Magyarországon kívül egy kontinensi államnak sincsenek önkormányzattal bíró municipiumai, akik íróiknak díszpolgári kitüntetéseket oszthassanak, másodszor, mert az író is ritkaság, aki ötven esztendei folytonos munkássággal erre alkalmat szolgáltasson. E félszázados munkásságról ismét egy egész megtelt könyvtár tanúskodik, ami kőszobám dekoráczióját képezi. Műveimnek első rendes kiadásai háromszázötven kötetet számítanak, kiadói szeszély szerint kisebb-nagyobb formátumokban bekötve. Azután a népszerű kiadások. Kiegészítik a gyűjteményt az idegen nyelvre lefordított munkák. Azok között kétszáz kötetre megy a német kiadás, ezen túl legtöbb a svéd, azután az angol, a franczia, lengyel, olasz, hollandi, dán, finn, cseh, orosz, szerb, horvát és tót. Tizennégy nemzet nyelvébe lettek átültetve. Sikernek kell neveznem, hogy annyi mivelt nemzet érdeklődött műveim nyomán nemzetem élete, viszontagságai iránt s tanulta megismerni hazám viszonyait, népe alakjait, jellemrajzát és művelődési stádiumait. Most megszaporítja még e könyvtárt összes munkáimnak jubiláns kiadása, mely száz kötetben, kétezer nagy alakú ivén fogja Csupán szépirodalmi munkáimat a közönség kezébe juttatni. Történelmi és politikai műveim, nyilvános beszédeim, valamint a gyűjteményes művekben megjelent dolgozataim nem foglaltatnak benne. Eddigelé harmincz kötet lett kinyomatva , s még négy év kell rá, hogy az egész elkészüljön. Magam dolgozom át az egészet: a számos hibákat kiigazítom s a nagyobb műveket jegyzetekkel ellátom. Megvallom, hogy jobb szerettem volna összes munkáimat elébb a kritika rostáján átverni s azoknak egy részét megsemmisíteni. Különösen azokat, amik nem a magyar történelemből és társadalomból vannak véve. A kivételt csak a keleti tárgyú műveimre tennék, amiket hasonló szeretettel írtam, mint a saját hazámra vonatkozókat), azután azokat, amelyek egy túlcsigázott fantázia alkotásai, meg az alkalmi munkákat, de abban állapotaim meg, hogy azt később egy avatottabb kéz könynyebben megteheti, mikor már nekem nem fáj. Azt is sikernek kell neveznem, hogy amíg a rendezőbizottság ez összes műveim kiadásánál ezer megrendelőre számított, (ami egy 400 márkába kerülő munkánál igen merész számításnak tetszett), mostanáig, egy év lefolyta alatt több mint négyezer példányra történt megrendelés, ami a magyar nyelv elterjedésének korlátolt voltához arányítva, rendkívüli eredménynek mondható. Megkezdem az életírásomat. Jómódú nemesi családból származtam: atyám neve volt Ásvai Jókay József. Az y grec a név végén nemesi privilégium volt, valamint hogy vármegyei hivatalt csak nemesek viselhettek. Atyám azonban nem maradt az apai háznál »a kis urak« ősi gazdálkodását folytatni, hanem arra a szokatlan pályára lépett, melyen az egyéni tehetség szerzi meg az életmódot. Jogot végzett, ügyvéddé lett s e hivatása mellett városi hivatalt töltött be, a mit úgy hívtak, hogy »árvák atyja.« Halála után a számadása alatt levő pénztárak az utolsó fillérig rendben találtattak. Én büszkébb vagyok az apám tiszta kezére, ki rám a polgári becsületet hagyta örökségül, mint az ősapám véres kezére, a ki harczi érdemeiért a nemesi czimerünket szerezte. Már gyermekkoromban hajlamokat árultam el a festészethez és költészethez: eléggé jól talált arczképeket rajzoltam és festettem ismerősökrül és városi kitűnőségekrül, később nagy előszeretettel szép hölgyekrül miniatűrben: saját gyermekkori arczképem (tükörbül festve) most is meg van nálam. Kilencz éves koromban két versem jelent meg a hírlapokban. De azért nem helyes adat az, mintha én előbb festői életpályára készültem volna, s később tértem volna át a költőbe. Az én ifjúkoromban se a festést, se a költést nem tekintették életpályának: mind a kettő »nobel passió« volt, ami az embernek nimbust ígért, de betevő falatot nem. Honoráriumot senki sem fizetett, s kész munkát csak úgy adhatott ki a költő, ha maecenást kapott, aki dedicatio fejében fedezte a nyomtatás költségét. A könyvét azután kioszthatta az ismerőseinek, ha pedig megtörtént az az eset, hogy egy piktornak festményért pénzt adtak, úgy az bizonyosan bohezimer volt. Hanem a helyett készültem én is, mint minden jól tanuló gentry ifjú, a jogi pályára. Mindig első eminens voltam a klasszisban minden exact tudományból, s mielőtt egy irodalmi munkám megjelent volna, már ki volt hirdetve az ügyvédi diplomám a komáromi vármegyeházán. Az irodalommal foglalkozás még akkor csak élvezetszámba ment nálam. A legelső regény, melyet olvastam, Scott Walter Ivanhoeja volt magyar fordításban. Németül már akkor tudtam jól: Pozsonyban tanultam meg, mint cseregyerek. (Az a szép szokás volt akkor, hogy a pozsonyi német családok komáromi magyar családokkal kicserélték a gyerekeket, fiút fiúért, leányt leányért egy pár esztendőre: ez volt a legjobb tanrendszer a nyelvtanulásra). Én azonban előszeretettel viseltettem az angol és franczia költők iránt. Tizenöt-tizenhat éves koromban megtanultam angolul és francziául grammatikából nyelvmester nélkül, hogy Boz Dickenst és Coopert olvashassam eredetiben. A francziák közül első volt Hugo Victor, akit megkedveltem. Boznak még akkor csak egy regénye volt nálunk kapható: a »Pickwick-klub«.« Coopertől az »Utolsó Mohikánok«, Hugótól »Bug-Jargal« és »Han Dorland.« Ezekhez jött később »Sue Eugen«, kinek exotikus regényei (többek közt a »Női kékszakáll«), végzetes szuggesztióval voltak a fantáziámra. Dumast legkésőbb ismertem meg a Trois musquetaire-ből. Amint azonban Shakespeare több művét megszerezhettem : Lear királyt, III. Rikhardot, ez az olvasmány végképen holdkórosává tett a nagy irodalmi planétának. Jogász voltam a kecskeméti kollégiumban, Petőfi pedig színész egy ott letelepült vándortársulatnál. Neki is jelent már meg két verse a lapokban. Együtt álmodoztunk elérhetlen dicsőségről, és a mellett tanultunk angolul, francziául. Megtettük azt, hogy lefordítottuk Leár királyt, és aztán rábírtuk a kecskeméti közönséget, hogy Shakespeare darabjára a színházat megtöltse és tapsoljon Leár királynak! — Az a túlvilági mámor, amit a fölséges szellemóriás ihlető támasztott agyamban, mentheti azt a vakmerőséget, hogy én, a tizenhét esztendős gyerek, egy dráma írására vállalkoztam (mindjárt a legmagasabban kezdve), megírtam a »Zsidó fiú« czimü szomorujátékot, melynek hőse »Emericus Fortunatus« II. Lajos király kincstárnoka s azt beküldtem a magyar tudós akadémia drámai pályázatára. És a tudós akadémia ezt az én első művemet dicsérettel tüntette ki, sőt a pályabirák kisebbsége (Vörösmarty, Bajza) a száz aranyos jutalomra ajánlotta. Ezzel alá volt írva a vérszerződésem annak az édes ördögnek, akit úgy hívnak, hogy »poézis«, a ki elvisz bennünket abba az örökké égő lángba, a mely folyvást éget, de soha el nem hamvaszt. Az ügyvédi diplomámnak soha hasznát nem vettem: egy pöröm volt, azt meg is nyertem, azon időben az ügyvédnek magának kellett exequálni az alperest. Azt már nem követtem el. Ettől fogva tudtam, hogy nem lesz belőlem más, mint író. Negyven évig azt hittem, (ahogy meg is írtam a »Negyven év viszhangjá«-ban), hogy ez a legelső munkám elveszett. Az ötvenedik évben azonban az én szintén ötven évet jubiláló kedves barátom és kritikusom, Gyulay Pál (az is ritka kegyelme és nagy adománya a sorsnak, hogy egy ötven évig író egy ötven évig kritikusttisztelhessen maga előtt!) addig kutatott az akadémia levéltárában, míg rátalált az elveszettnek hitt első drámámra, s most már az is ki van nyomatva a műveim próbakötetébe. Hiszen rosz dráma a »Zsidó fiú«, tele vakmerő képtelenségekkel; de vannak benne gondolatvillámok, a minőkre most nem volnék képes, és van egy merész, emberi eszme, a mi a korszellemet félszázaddal megelőzte, egy elnyomott faj szenvedéseinek égrekiáltása. (Folyt. köv.) BELFÖLD, Budapest, júl. 31. (A miniszterelnök Bécsben.) Mint Bécsből távirják lapunknak, Bánffy Dezső báró miniszterelnök, aki ma délben hosszabb ideig tanácskozott Golubovszky gróf külügyminiszterrel, holnap reggel Jósika báró miniszterrel rövid tartózkodásra Ischlbe utazik. Az a hir, hogy Lukács László dr. pénzügymini fiatal? ifl jegkoRobb^ ol^Van. Bánffy Dezső báró miniszterelnököt ő felsége a király Isehlben külön kihallgatáson fogadja. A miniszterelnök ez alkalommal— mint a KeL Zft. jelenti — előterjesztést teendő felségének és a királyi családnak a millenniumi ünnepségeken való részvétele, valamint a királynaktervbe vett zágrábi látogatása tárgyában. Budapest, jul. 31. (Az 1896-iki költségvetés.) A pénzügyminisztériumban most állítják egybe az 1896. évi költségvetést. Még csak a pénzügyminiszteri tárcza költségvetésének megállapítása van hátra, a többi minisztériumé már mind teljesen elkészült és a pénzügyminisztériumnak meg is küldetett. Hogy az egész költségvetés még nem állíttatott egybe, ennek az az oka, hogy a pénzügyminisztérium csakis az egyes tárcák költségvetésének közlése alapján készítheti el az egész budgetet, mely különben a jövő hó első napjaiban teljesen elkészül. Dr. Lukács László pénzügyminiszter augusztus hó 17-én reggel érkezik vissza a fővárosba s nyomban minisztertanács elé terjeszti az 1896. évi költségvetést, mely végleges megállapítása után valószínűleg még augusztus hóban ő felsége elé kerül. Dr. Wlassics Gyula vallás- és közokt. miniszter tegnap fejezte be a vallás és közoktatásügyi minisztérium jövő évi költség előirányzatának tárgyalását a pénzügyminisztériummal. A költségvetés megállapításánál elsősorban döntő volt, hogy a budget reális legyen és az évről-évre ismétlődő tételátlépések lehetőleg mellőztessenek. Nem csak érdemileg, hanem formailag is lényeges változáson fog keresztül menni a budget, mert a miniszter logikai rendbe hozta a hasoncélú és egymást kiegészítő intézmények költségvetési tételeit. Lényegesebb átalakuláson ment keresztül a népnevelési javadalom czíme, továbbá a minisztérium személyzeti és ügybeosztása, mert az ügyosztályok jelenlegi számozásában, beosztásában semmi logikai rend nincs. Budapest, júl. 31. (A választói jog elkobzása.) Vitális Péter liptó megyei tiszti ügyész úrtól a következő sorokat vettük: A Hazánk júl. 24-én megjelent »A választói jog elkobzás« czímű anonym czikkben személyemre és a választók névjegyzékének kiigazítására, a rózsahegyi kerületben elnökletem alatt működött összeíró küldöttség eljárása ellen foglalt vádakat, kezdettől fogva végig rágalomnak és hazugságnak nyilvánítom ki, és habár a névtelen czikkíró ellen védekezni és oly nehéz, mint a lesből előtörő orgyilkos ellen, mégis az érintett czikkben foglalt egynéhány szembeötlő hazugságot a kellő világlatba helyezni hivatalbeli kötelességemnek tartom. Az első ráfogás, hogy azon községekben, melyek a kincstártól nem függnek, a jogosultakat megfosztottuk volna a választói jogtól, holott az egész lukavai közjegyzőség, melyben az anonymus szerint 30 százalékkal devalváltuk volna a választókat, kizárólag oly községekből áll, melyekben a kincstár a volt földesúr, Sztankovan község is kincstári uradalomhoz tartozik és a tagosítási eljárás most folyamatban van. Ezekben a kincstári uradalomhoz tartozó községekben az úrbéreseket a tagosításnál képviselhetni, nekem nemcsak törvényhatósági szabályrendelet megengedte, hanem azt az 1836. évi X. t. ez. hivatalbeli kötelességemmé teszi.—— Arról, hogy a,« sz a kulvlö*.~ routsifitók névjegyzékét közszemlére kitenni köteles volna, az 1874. évi 33. t. czikkben az ellenkező utasítás foglaltatik, és e tekintetben elegendő utalni .az idézett törvény 32. , illetve 42. §-ára, mely szakasznak átolvasása után úgy az anonym czikkbe valamint a t. szerkesztőség is meggyőződik, hogy az összeíró küldöttség által összeállított ideiglenes névjegyzéket a központi választmány küldi meg közszemlére való kitétel végett a községeknek, a központi választmány elnöke pedig nem én vagyok, hanem az alispán. Nem igaz és hazugság az, hogy a választók nevei és kora szándékosan hibásan lettek volna bejegyezve. A nagy hanggal kiemelt Kékát Ágost Kul plébános esete annál kirívóbb ráfogás, mert az illető választók a Kekal plébános által kiküldött ludrovai rónikát tanító bemondása szerint és jelenlétében lettek felvéve az ideiglenes névjegyzékbe, miről bárki a névjegyzék átnézése mellett meggyőződést szerezhet. A névtelen rágalmazó által elősorolt Rózsahegy, Likava, Három, Szleis, Lucski és Tepla községek közül az elnökletem alatt működött bizottság csak Rózsahegyen és Likaván, a többi községekben pedig Palugyay Gyula elnöklete alatti bizottság járt el. Rózsahegyen, Likaván és általában mindenütt, hol én eljártam szorosan ragaszkodtunk az 1874. évi 33. t.-cz. 4. és 34. §-hoz és minimális adótétel gyanánt mindenütt azon összeget fogadtuk el, mely az illető községben a legkevésbé megrótt eddigi úrbéri értelemben vett 1/41 telek után fizettetik, mely minimális összegről minden községben az illető községi elöljáróság által kiadatott bizonyítvány szolgált zsinórmértékül. Hogy Kajuch Józsefet a bukovai névjegyzékbe törvényellenesen felvettük volna szintén nem igaz, mert Kajuch, a mióta a jelenlegi választási törvény fennáll, mindig Ludrován konskridált választó volt. Anonymus piszkolódásait és hazugságait viszszautasítom, őt magát pedig mint rágalmazót a közvélemény megvetésének átadom. Budapest, jul 31. (Az egyházpolitikai törvények életbeléptetése.) A budapesti református egyház rendes lelkésze, Papp Károly híveihez a következő figyelmeztetést intézte: Az országos törvények értelmében folyó év október elsejétől kezdve a házassági fogadalmak (esketések) az e czélra kinevezett polgári tisztviselők előtt fognak történni s a házasságkötések egyéb részei a templomban fognak tartatni úgy mint eddig. Tehát a jegyesek elmennek a polgári tisztviselőhöz, a ki előtt leteszik a fogadást, onnan jönnek a templomba az egyház, illetve az Isten áldását kérni. Az időt azonban, amikor jönni akarnak előre — legjobb egy nappal előbb — be kell jelenteniök a lelkészi hivatalban. A hirdetések szintén a polgári tisztviselő által fognak eszközöltetni. Papp Károly, s. k. ref. lelkész. Anyakönyvvezetők kinevezése. Budapest, jul. 31. Mint illetékes oldalról értesülünk, Perczel Dezső belügyminiszter az állami anyakönyvvezetők kinevezését ma megkezdette, amennyiben Békés, Brassó, Csanád, Esztergom, Moson és Ugocsa megyék anyakönyvvezetőit kinevezte. A hivatalos lap holnapi száma fogja a kinevezéseket közölni.’! ... Ugyanis a belügyminiszter isrnevei.1. Békés vármegyében 1. a gyulai kerületbe anyakönyvvezetőnek Dutkay Béla polgármestert (Gyulavári) ; 2. a dobozi kerületbe Kéry Elek s szőt, h. Crényi Lajos II. sző; 3. a gyulaváriéba Bán Károly I. szőt, (Gyula); 4. a kétegyházaiba Szerb Miklós I. szőt, h. Popovics Aurél közs. Írnok; 5. a csabaiba Seiler Elek szolgabirót, h. Grósi Miklós j. Írnok (Uj-Kigyós); 1. az uj-kigyósiba Pain Károly szőt (Csaba); 7. a békésibe Popovics Viktor szolgabirót, h. Bakó Mátyás j. Írnok; 8. a mezőberényibe Kolozsi Endre pénztárnokot, h. Mucsi Mihály sző; 9. a körös tarosaiba Petneházi Ferencz szőt, h. Lósa Albert szőt; 10. a szarvasiba Baross Dezső szolgabirót, h. Csornák István j. írnok; 11. az öcsödibe György Imre jegyzőt, h. Gólyán Lajos sző; 12. a szent andrásiba Blazekovics Hugó szőt, h. Fabriczi Soma sző; 13. a kondorosiba Suhajda Antal szőt h. Baros István sző; 14. a Szeghaloméba Hivessy Károly szolgabirót, h. Debreczenyi Károly j. Írnok. (Füzes-Gyarmat, Kőrös-Ladány) ; 15. a füzesgyarmatiba Bácsi Dáni szőt (Szeghalom); 16. a vésztőrbe Tardi Lajos szőt, h. Putics Sándor sző; 17. az orosházaiba Vangyel Sándor szolgabirót, b. Lázár Lajos s. írnok (P. Szt. Tornya, k. k. Tornya); 18. a körös-ladányi betöltetlen, (Szeghalom); 19. a szabad szent tornyaiba Gottstág Sándor szőt, (Orosháza); 20. a bánfalvaiba Duck István (Nagy- Szénás); 21. a nagyszénásiba Torkos Kálmán sző, h. Menyhárt Zsigmond albiró (Bánfalva); 22. a puszta szent tornyaiba Kuczkay Zoltán szőt, (Orosháza); 23. a csorvásiba Gremsperger szőt, h. Kovács Albert szőt; 24. a tót komlósiba Povázsay Mihály szőt, h. Lachata János sző (Samson); 25. a puszta földváriba Govrik István szőt, b. Pap Károly közs. írnok; 26. a sámsoniba Veres Gyula szőt (T.Komó si) ; 27. a gyomaiba Jantyik Mihály szolgabirót, h. Kovács János j. írnok; 28. az endrődibe Viskovics Ignácz szőt, b. Korcsok János szőt. Brassó megyében: 1. a brassói kerületben: Bremecsberg Ferencz polgármester, h. Jákobi Károly és Alexius Oszkár városi tanácsosok; 2. az apáczai kerületben: Kovács Gyula közs. jegyző, (Szász-Magyarosi) (Szász-Magyarosi); 3. botfalusi kerületben : K hol nil IlóZöo köve, jagyetoj (S a & u p «£ € «-vj ,4. al földvári kerületben: Hubbes Péter közs. jegyző (Veresmarti) (Veresmarti); 5. a krizkai kerületben: Illyés Károly közs. jegyző (Barcza ujfalusi); 6. a prázsmári kerületben:Copony János közs. jegyző (Szász-Hermányi) ; 7. Szász-Hermányi kerületben: Horváth Péter közs. jegyző (Szentpéter, Pranz Smár), (Szentpéter); 8. a Szászmagyarosi *) Megjegyzés: Azon anyakönyvi kerületeket, amelyekre nézve a szóban levő anyakönyvvezető az ottani anyakönyvvezető saját személyén, házastársára, gyermekeire, vagy szüleire vonatozó anyakönyvvezetői teendők végzésével megan bízva, zárjellel, azon szomszéd anyakönyvi kerületekre pedig, a melyeknek anyakönyvvezetője, helyettes nem létében a szóban levő anyakönyvvezető saját személyére, házastársira, gyermekeire, vagy szüleire vonatkozó anyakönyvi teendők végzésével meg van bizva (1894. XXXIII. tvez. 10. §-a), zárjellel és ritkítva fogjuk jelölni. Az anyakönyvvezető helyettesének jelzésére b. betűt használunk.