Nemzet, 1895. augusztus (14. évfolyam, 4645-4675. szám)

1895-08-10 / 4654. szám

A negyed-milliós postalopás kiderítése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, aug. 9. Az 1884-iki nagy postalopás kiderítése — melyről esti lapunkban részletes tudósítást közöl­tünk — óriási feltűnést és érdeklődést keltett az egész fővárosban. Már a feledés fátyola borult erre a régi bűntényre és csak példázgatva emle­gették, hogy a gonosztevők valahol, messze a világ tájától és a rendőrség szemei elől, nyugod­tan henyélnek és élvezik a lopott vagyon gyümölcseit. De most is bebizonyult a régi köz­mondás igazsága: Sero molunt molae Deorum. Az isten keze minél később sújt, annál érzékenyebben büntet. Ebből a gaz Csomborból sült parasztsága mellett többszörös háziúr lett és bizonyos tekin­télyt is szerzett jóhiszemű polgártársai körében, a­mennyiben a józsefvárosi választásokon az ellen­zék oszlopos emberei között szerepelt. Most aztán ledőlt ez a cseréplábon álló oszlop és többé nem paruláznak vele még az ellenzéki jelölt urak sem, kérvén hathatós pártfogását ennek a közösséges tolvajnak, ki tegnapról mára akkorát zuhant az élet színpadján, hogy többé fel nem kér onnét. Az általános megvetés érzetét Csombor csapláros iránt csak fokozza a szomorú visszaem­lékezés, hogy miatta hány becsületes postatiszt és postaszolga szenvedett ártatlanul a gyanúsítások miatt. Egy szegény postaszolga tudvalevőleg a vizsgálati fogságban halt meg. De általános a közvéleményben az el­ismerés derék fővárosi rendőrségünk iránt, a­mely most ismét egy olyan kitűnő szolgálat­tal gazdagította bokros érdemeit, a­melyre büsz­keséggel hivatkozhatik egész Európa színe előtt. A hosszas, kitartó és annyi nehézségbe üt­köző nyomozás során a fővárosi rendőrség ügyes­ségében felülmúlta önmagát. A bűnjelek szálait oly ügyesen­­tudta összevonni, hogy abból a már biztonságban leledző tolvajok többé kimenekülni nem tudtak. A nyomozás, a házkutatás, az egész bűntény részleteinek kiderítése oly szépen kiszámított és sikerre vezető tervszerűséggel ment végbe és oly mélységes titokban, hogy a gonosz­tevők váratlan letartóztatásával valósággal meg­lepték a világot. Első­sorban dicséret és elismerés illeti a bűnügy felderítésében tettleg résztvevő rendőrtisztviselőket és detektíveket, de a kitűnő fo­gás dicsőségében osztozik az egész fővárosi rend­őrség, melyről most már, az egymásután következő sikerek után, mindenki a legjobb véleménynyel lehet és nagy megnyugvására szolgálhat a fővárosi közönségnek, hogy életének és vagyonának oltalma ennek a derék, fáradhatatlan rendőrségnek kezé­ben biztos helyre van letéve. A királyi kitüntetés csak az imént ért több detektívet és ime látjuk, hogy ilyen érdemes férfiú több is van ebben a gárdában. Az esetről tudósítónk még a következő rész­leteket írja : Közöltük esti lapunkban, hogy a rendőrség Bérczy kapitánytól kapott távirat alapján még az el­múlt éjjel megjelent Csombor Imre üllői­ út 14. sz. a. vendéglő helyiségében, s azonnal kihallgatás alá fogta a vendéglőst, annak szeretőjét, fogadott leányát és vejét. Mindjárt zár alá vette az egész helyiségét, lefoglalta a talált iratokat. A bűnösök minden terhelő adat daczára is mindent tagadtak, még akkor is, mikor kézzelfogható bizonyítékokat hoztak fel ellenük. A vendéglős még a mai nap folyamán tör­tént többszöri kihallgatása alkalmával is, megrög­zött gonosztevőhöz méltóan konokul tagadott. A nála talált nagy összeg eredetéről csak annyit mondott, hogy azt Subisicstől kapta, ki Selve szigetén lakik, és gazdag nőt vett feleségül. Ez a Subisics nem feledkezett meg róla sem, s adott neki pénzt, hogy ő is mint régi pajtása zöld ágra vergődjék. Mikor aztán felolvasták előtte czinkos­­társának S u b i­s i­c­s-nak vallomását, még ekkor is megmaradt tagadása mellett. Erre aztán további puhulás végett Csombort visszavezették czellájába és szeretőjét, fogadott leányát és vejét hallgat­ták ki, a­kik szintén nem akarnak tudni a do­logról.* Csombor Imre azelőtt hat évvel feljött Budapestre és itt a Práter­ utcza 14-ik számú házban vett lakást. Vele együtt volt akkor Zsengellér Zsuzsána is, a­ki úgy látszik min­denhová elkísérte; erről a Zsengellér Zsuzsá­ról kiderült, hogy Csomborral már 12 év előtt is benső visszonyban állott, így tehát kétségtelen bünrészessége Csomborral, a ki Budapestre vissza­­jövetele után nehány hónap múlva kihurczolkodott Práter utczai lakásából s azóta nyoma veszett. 1890-ben tavaszszal az Üllői-uton négyezernégy­száz forintért kibérelte Fáber Lajostól mostani vendéglő helyiséget, a­hol kitűnő üzletet csinált. Vendégeinek száma daczára annak, hogy Csombor mogorva és hit­telen haragú ember volt és nem egyszer rosszul bánt vendégei­v­el, napról­napra gyarapodott. Törzsvendégei, a nála minden hét szombatján ülésezett »Rákóczy asztaltársaság­ tagjai közül néhány­an mesélik, hogy volt eset, a a­mikor Csombor összeverekedett vendégeivel és ok nélkül kidobálta őket, mint az ilyen betyár­ból lett csaplárosok szokták. Egy alkalommal egyik Kohutek nevű törzsvendége panaszkodott, hogy Csombor bora napról-napra rosszabb lesz. E miatt Csombor oly dühbe jött, hogy a boros palaczkot kezébe kapva, a bort Kohutek fejére öntötte. Máskor meg maga is annyira tele szítta magát, hogy széles jó kedvében oda ült a vendé­gek sorába s kezdett velük czivódni. Általában a szomszédok a lehető leg legrosszabb véleménynyel voltak felőle, annyival is inkább, mert éjjeli ven­dégeinek túlnyomó részét rossz hírű lányok ké­pezték, kik éjjelenként botrányokat csináltak. Azt persze senki sem sejtette, hogy ez a magas ter­metű, piros-pozsgás, potrohos vendéglős, kinek majd kicsattant a hája, tizenkét év előtt az állam vagyonából rabolt el egy negyed milliót és ebből állott gazdagsága, mely nem csak jólétet, de még tekintélyt is szerzett neki. * A promontori sörcsarnokban, a­mint azt egy másik tudósítónk írja, este valami Steindl és Fischer nevű emberek, a­kik valaha Csombori vincellérei voltak, a bűnügyre vonatkozólag a következőket mesélték: Két évvel azelőtt történt, hogy Csombor borpinczéjében hordó-rakodás köz­ben egyik munkás valami idegen aranypénzt talált, a­melyről kiderült, hogy Napóleon­ arany. Másnap megmutatták Csombornak, a­ki erre nagyon meg­lepve ezt mondta : — A múltkor egy idegen úri­ember volt nálam s valószínűleg az vesztette el itt az aranyat. * #• Csombor és társainak elfogatására vonatko­zólag a főkapitányság a következő sorok közlésére kért fel bennünket: A Pesti Napló azon hire, hogy a 240.000 forintos postalopás tárgyában a rendőri nyomo­zás valami Szakáll Ferencz vízeladó feljelentése alapján létetett volna folyamatba, teljesen valót­lan. Ily nevű ember a nyomozat során ki sem jön hallgatva, de ezen ügyben sem Szakáll, sem más egyén a főkapitányságnál, sem a főkapi­tány helyettes úrnál, sem más tisztviselőnél ön­ként nem jelentkezett. A­kik kihallgatva lettek kizárólag a rendőrség megidézésére jelentek meg. Dr. Farkas, rendőrtanácsos, HÍKEX. Augusztus 9. Mai számunk mellékletének tartalma a következő: Beksics a román kérdésről. — Közgazdaság . Közlemények. Budpesti áru- és értéktőzsde. Külföldi áru- és értéktőzsde. — Időjárás. — Az olasz udvarból. Az olasz királyi pár szeptember hó közepén tér vissza Rómából; pár nap múlva követik a királyi család összes tagjai, úgy, hogy szept. 20-ra, mikor Róma elfoglalásának 25. évfordulóját fogják megünnepelni, az egész szavojai ház együtt lesz. — A féltett Crispi. Azokról az óvintézkedé­sekről, a­melyeket Crispi biztonsága érdekében szükségesnek láttak, egy genuai lap a következő­ket írja: Crispit a Lega merénylet óta állandóan 25 rendőr őrzi, a­kik ezért a fizetésükön felül külön pótlékot kapnak. Ha Crispi kikocsizik, két rendőr kíséri, a többi a környéket tartja szemmel, valamint a Crispi lakásának tájékára ügyel. Különösen a lakás körül jár-kel rendszerint igen sok egyen­ruhás rendőr, a­mi naponként 134 líra és 50 centimébe kerül az olasz államnak. Persze, hogy ellenzéki lapok sokalják e kiadást és általában feleslegesnek tartják. A »Teferik« Kállaynénál. Kállay Béniné múlt szombaton Szeravejóban megint meggyőződ­hetett arról, hogy mennyire szereti őt a boszniai lakosság minden rétege, a­mennyire népszerű a különben nagyon zárkózott mohamedán nők előtt. Múlt szombaton Ilidzsében, ebben a Szerajevo melletti szép fürdőben megint terek­kel tö­rök uzsonnát adott, melyre meghívta Szera­jevo legelőkelőbb mohamemedán hölgyeit. A te­rerik a »Hungária« nagy szálló termeiben volt, melynek ablakait fenyőlombokkal elfüggö­nyözték, hogy a mohamedán hölgyek a termekben annál fesztelenebből mozoghassanak. A termek valódi török kényelemmel voltak berendezve, a buffetben pedig a legválogatottabb édességek és gyümölcsök voltak fölhalmozva. De legtöbb volt a virág, melyet művészi ízléssel használtak föl a lakosztály díszítésére. Délután három­kor megérkezett a különvonat, mely a mo­­hamedán hölgyeket s a szerajevói osztrák és ma­gyar kolónia azon nőtagjait hozta, a kik a bos­­nyák nyelvben járatosak. A vendégeket, kik ter­mészetesen mélyen lefátyolozva jelentek meg, Kállayné fogadta leányaival együtt, a nagy sza­lon ajtajánál, s a kölcsönös üdvözlések után nyomban kezdetét vette a fesztelen társalgás. Egyremásra hordták fel a frissítőket s a tö­rök kávészakács, a­ki erre a pár órára az épület hátsó zugában ütötte föl tanyáját, alig győzte főzni a török nők kedves italát. A félhomá­lyos termekben, a gyémánttől s drága gyöngyök­től ragyogó török nők, a­kik kisebb csoportokba verődve foglaltak helyet a keleti szőnyegeken, tün­dén látványt nyújtottak. Maga Kállayné is grande toiletteben volt, s szépségtől ragyogott, mint min­dig. A társalgás fesztelenül folyt a virágok illatá­val terhes termekben, mialatt egy távolabbi pavillonban folyton szólt a czigányzene. Negyed hatkor megszólalt az első harangjel az indulásra. Ekkor Mehemed bég Kapetanovics szerajevói pol­gármester felesége felemelkedett s mindnyájuk nevében meleg köszönetet mondott a szives fogad­tatásért, megjegyezvén szerényen: »nem tudja, hogy az ő egyszerű beszédét megértik-e ?« Mire Kállayné jóságos udvariassággal megje­gyezte , hogy »egy nővér mindig megérti a másikat.« A török hölgyek egyremásra hangoz­tatták: »zsivila nasa preuzvisena« s ki nem fogy­tak volna a szeretet és hála túláradó nyilatkoza­taiból, ha 6 órakor meg nem csendül az indulásra hivó harang. A külön vonat ismét visszavitte őket Szerajevóba. — Egy herczeg szerzetes halála. Stuttgartból távírják lapunknak, hogy Radziwill herczeg Szent Benedek-rendi szerzetes atya, a beuroni zárdában ma reggel meghalt. Radziwill Ede, Mária herczeg, benedekrendi áldozár, pápai prelá­­tus, 1842. szept. 6-án született Teplitzben. Egyik fitestvére, Radziwill Ulászló herczeg jezsuita áldozó pap és egyik nőtestvére Hedwig herczeg­­asszony pedig Potsdamban irgalmasrendi betegápoló apácza egy kórházban. — A kedélyes Bécs. Ilyen czimen megírtuk e napokban, hogy három katonatiszt és egy pol­gárember két békés bécsi polgárt a Kärthnerstras­­sen minden ok nélkül megvert. Az eset általános megbotránykozást keltett Bécsben és a katonai körök is felette élesen ítélik el az illető tisztek utczai garázdálkodását. Most azt beszélik Bécsben, hogy Műnk már választott magának jogi képvise­lőt. Ez becsületsértés és testi sértés vádját emelte ama polgári öltözetű ember ellen, a ki Munknak a botjával az arczába vágott és a kinek a nevét a rendőrség még nem tudja. Műnk jogi képvise­lője kérelmet intézett a közös hadügyminisztérium­hoz az iránt, hogy az illetőnek nevét puhatolja ki. Sokan azt hiszik, hogy az illető polgári ruhába öltözött férfi is huszártiszt volt. A botrány elkö­vetésével vádolt tisztek azonban ennek a nevét egyelőre titkolják. — Az eszéki magyar-ellenes tüntetések. A magyar­ellenes tüntetések folytán, a­melyek tegnap este váratlan mérvet öltöttek, az eszéki magyarság — mint lapunknak távírják — ma este látogatott gyűlést tartott. E gyűlésen egyhangúlag elhatároz­ták, hogy magyar olvasó- és társas egyletet alakí­tanak. Ezenkívül holnap délelőtt küldöttségileg fognak tisztelegni gróf Pejacsevich főispánnál, til­takozni a magyarfaló tüntetések ellen, s kérni őt, tegye lehetővé, hogy a magyar közönség a magyar szinielőadásokat akadálytalanul látogathassa. — A legszebb románcz, Theréza, a hajdaná­ban oly nagyon ünnepelt párisi chansonette-énekesnő beszéli, hogy egy napon három jó barát sétált a bou­­levardon. Az egyik így szólt: — Jó reggelit szeretnék enni. — Én általában is megelégedném egy reg­gelivel, ha nem is volna oly nagyon jó, szólt a másik. — Én beérném a legegyszerűbb reggelivel, csak reggeli legyen. — Mennyi pénz kellene? kérdi az első. — Legalább tíz frank. — Van nekem egy eszmém, szólt a kérdező újra, jöttek velem. A másik kettő követte. Beléptek egy zenemű­kiadóhoz . — Uram, szólt az a fiatal ember, a­kinek esz­méje támadt, vegyen meg tőlünk egy románczot, a melynek szövegét ez az ur, zenéjét ez a másik ur írta és a melyet én fogok Önnek elénekelni, mert hármunk közt egyedül nekem van egy kis hangom. A kiadó kedvetlenül nézett maga elé, aztán így szólt: — Rajta hát! Majd meglátjuk. A fiatal ember énekelt. — Elég együgyü dolog, szólt a kiadó, de épp holnap nyílik meg egy Tingel-Tangel, melyhez pár románczra van szükségem. Adok érte 15 frankot. A három fiatal­ember meglepve nézett egy­másra, annyit nem reméltek. Átadták a ki­adónak a kéziratot és a legközelebbi vendéglőbe siettek reg­gelizni. A szöveget Musset Alfréd írta, a zenét Mon­­pon Hyppolite, az énekes Duprez Gilbert volt. A románcz óriási sikert aratott és a legjobb szalo­nokba is eljutott. A még ma is híres románcz így kezdődik : Comaissez vous dans Barcelone Une Andalouse au sein bruni? A románcz a kiadónak 40,000 frankot jövedel­mezett és igy hát a 15 frankot nem ép gyümölcsö­­zetlenül helyezte el. — Földrengés. Bozenből távirják, hogy a teg­napi földrengést nemcsak ott, hanem a környéken is érezték. Capo­destriában még a tengeren is észlelhető volt a földrengés. Több hajósbárka fel­fordult, emberélet azonban nem esett áldozatul. — Mint a­z N. Fr. Presse” jelenti, ma este 6 óra 25 perczkor Triesztben öt másodperczig tartó föld­rengés volt. A capo-d'istriai halászok azt jelentik, hogy tegnapelőtt este a capo-d'istriai vidéken, erős hullámzást észleltek. — Rómából táviratozzák, hogy ma délután 6 óra 30 perczkor Foggiá­­ban, Fermában és Nápolyban hullámszerű földlökést éreztek, a­melyet Foggiában föld­alatti moraj kisért. — Apróság. Ez is valami. Kisasszony. Mondja csak Mayer úr, volt önnek már párbaja ? Párbajom ? Nem. De pofont azt már kaptam. Őszinteség. Nagybácsi: Ez mégis botrány, már háromszor kiálltottam a fizető pinczére és még sem jön. Kiáltsál csak te rá, talán előkerül. Unokaöcs: Nem bátyám csak kiállts te,­­ nekem nem hiszik. Előadás után. Egy öreg paraszt és a felesége végig­nézték a Kaméliás hölgy előadását. I­­ogva távoz­nak a színházból s a mint leérnek a lépcsőn megpillantják a portást. Az öreg paraszt elérzékenyülve kérdi tőle. — Ugyan kérem mikor van a temetés ? Csak kedélyesen. Szabó: Ön itt pezsgőzik! Oko­sabban teszi ha megfizeti számláját ! Diák: H­gyan ? Ön is szeretne pezsgőzni ? Mai cselédek. Asszony: Mari, a maga ruhája pompásan van megcsinálva. Hol dolgoztat ? Szobalány: Oh nagysága az én szabónőmnél, ön nem dolgoztathat. Nagyon drága az önnek . . . A zongora ellensége. Biró: Hát miért gyújtotta, fel azt a házat ? Vádlott: Hogy az Evelin kisasszony zongorája, itt a második emeleten elpusztuljon. Kannibál vendégszeretet. Jumbo, meglátogatott e m­ár téged az új misszionárius ? — Igen. — Nos és hogy tetszett ? — Nagyon jól, (gyomrát simogatva) magamnál is tartottam ebédre. — A nógrád-verőczei sikkasztások. Ismeretes dolog, hogy Joó Sándor verőczei jegyző a községi pénzekből nagy összegeket sikkasztott úgy, hogy a törzs­vagy­ont csaknem teljesen elpusztította. A­mi­kor a sikkasztások kiderültek, Joó Sándor jegyző strichninnel megmérgezte magát. A vizsgálat ebben az ügyben közigazgatásilag már teljesen be van fejezve. Kiderült, hogy eltékozolta a községva­gyon­höz tartozó házat (700 frt értékben), egy malmot (1000 frt) és egy nagyobb épületet (4700 frt). A­mikor Joó Sándor jegyző érezte, hogy a hullámok a feje fölött kezdenek összecsapni, 3000 frtot vett föl egy takarékpénztárból s a sikkasztott összegek egy részét ebből visszatérítette; a vagyonát azon­ban ugyanekkor a felesége nevére íratta. Most az özvegy ellen csalás miatt meg van indítva a bün­­fenyitő eljárás. A mint az eddigi vizsgálat­­kiderí­tette, az államkincstár szintén nagyobb összegek­kel károsodik. Kiderült a többek közt, hogy az egyes felek javára eső, elemi károkért törlésbe hozott összegeket nem az illető felek, hanem olyanok javára vezette, a­kiktől az adókat beszedte s aztán a­ tényleg befizetett összegeket, mint törlést könyvelte el. A kincstár Verőcze község ellen fog föllépni kártérítési keresettel, mert a volt előljárósági tagokra, háronaló személyes felelősség útján a kellő kárpótlás nem lesz meg. A volt előljárósági tagok közül Pál Lajos és Borovics János, a­kik hosszabb ideig voltak fölváltva bírák és pénztárosok, a személyes felelősség folytán vagyonilag teljesen tönkre fog­nak menni. Guttmann Mihály egykori pénztáros szintén felelősség alá kerül. Joó Sándor sik­kasztásainak káros utóhatásai még évek hosz­­szú során keresztül fognak mutatkozni, így igen sok községi lakosnak újból be kell fizet­nie a régi adóját , mert nem a pénztárnál, hanem Joó Sándor kezeihez fizette be, a ki ezeket az összegeket is elsikkasztotta. A közigazgatási vizsgálatot 1894. évi november hó 20-ikán kezdte meg Hermann Károly dr. megyei főszámvevő s ugyanaz­nap Joó Sándor öngyilkossá lett. Az állam­­kincstár részéről Hamettmayer Ágoston pénzügyi titkár s pénzügyigazgató helyettes és Biszterszky Kázmér pénzügyigazgatósági számtiszt vezetik az összehasonlító számítások terhes munkáját s a községi vonatkozású tételeket Droppa Mihály jegyző kutatja az igen nagy rendetlenségben ma­radt könyvek és iratok tömegében. Mindezekkel a munkálatokkal ennek a hónapnak folyamán el fognak készülni. — Újabb merénylet a fővárosban. Ma dél­után 5 órakor a Károly-körúton a Deutsch Lajos esetéhez hasonló történt, de azzal a különbséggel, hogy a revolvergolyó, melyet a merénylő fegyveré­ből kilőtt senkit sem talált. A Károly-körút 11. sz. a. van a Goldmann és Engel termény bizomá­nyi c­ég irodai helyisége. A c­ég egyik főnöke Goldmann Mihály régebben összeköttetésben állt egyik rokonával Engel Károlylyal, a­kivel Valami pörös dolga is volt. Engel már napok óta járt ro­konához, hogy rossz anyagi helyzeten segítsenek, de mindenütt elutasították. Így történt, hogy ma délután beállított Goldmann Mihályhoz, azzal a szándékkal, hogy valami módon segítsen helyzetén. Alig hogy az ajtón belépett, Goldmann feléje for­dult s ezzel a szóval: — Takarodjál! — kiutasította üzletéből. Engel erre nagy haragra lobbant, zsebéből revolvert rántott elő s abból egy lövést tett. — Vagy téged, vagy magamat! — mondá. Szerencsére épen mellette állt a c­ég köny­velője, Székely Dezső, a ki a lövés pillanatában karját megrántotta s igy a golyó irányt tévesztett és nem talált. Engelt az előhívott rendőr bevitte a főkapitánysághoz, a hol kihallgatták. Azt adta elő, hogy Goldmannal kötött üzletei a tönk szé­lére juttatták s a mikor gorombán kiutasította az üzletből, elkeseredésében rántotta elő a revolvert, hogy magát agyonlőjje. A leghatározottabban ki­jelentette, hogy esze ágában sem volt Goldmannt megsebesíteni. A rendőrség Engelt a kihallgatás után szabadon bocsátotta, mert maga Goldmann is azt állítja, hogy nem tudja biztosan, kit akart Engel lelőni. Az eset híre a fővárosban villám­gyorsan terjedt el. A Károly­ körútnak az a része a­hol a merénylet történt, megtelt kiváncsiakkal, úgy, hogy a lóvasúti forgalom jó,darabig szünetelt. Csak hat óra után, mikor a rendőrség és a vizs­gáló bizottság megérkeztek, kezdett a kiváncsi tö­meg eloszladozni. — Országos­­tűzoltó tanfolyam. Az országos tűzoltó tanfolyam hallgatói ma testületileg kivonul­tak a tisztviselőtelepi tűzoltó gyakorlótérre, hol a hivatásos tűzoltóság Janicsek Andor h. főparancsnok vezetése alatt nagy gyakorlatot tartott. A tanfolyam hallgatói már sorra megtekintették a főváros középü­leteit és nevezetesebb gyártelepeit. Hétfőn kezdődnek a vizsgálatok, a­melyek három napon át tartanak. A Híd a La Manche-csatornán, Párisból táv­írják . A La Manche csatornán építendő híd tervezői (Schneider és társa elég és Hersent) megegyezésre jutottak Sir John Jacksonnal, a manchesteri hajó­csatorna és a londoni Tower híd építőjével és az átdolgozott tervek alapján a franczia közmunka­miniszterhez beadványt intéztek az engedély meg­adása tárgyában. A közmunka miniszteri bizottsá­got küldött ki a tervek tanulmányozása végett. — Rémes halál. A Szeg. Hiradó irja : Tegnap reggel a Viktória-gőzmalomban borzalmas szerencsét­lenség történt. A malom­telepnek saját, külön szer­vezett tűzoltó őrsége van, a­mely a malomtól húz állandó fizetést. S ezek a tűzoltók mászó gyakorlato­kat tartottak a reggeli órákban a malom négyemele­ t­­es gyári helyiségében. Két kötél volt rézsutasan kifeszítve a negyedik emelet egyik ablakából a földig, a­melyen aztán a derék­övre erősített zárkapocs segé­lyével csúszkáltak le a tűzoltók. Ábrahám János, 28 éves, erőteljes fiatal­ember, szintén közöttük volt, a­kik közül már több szerencsésen lecsúszott az im­bolygó kötélen a szédületes mélybe, a­midőn most Ábrahámra is reákövetkezett a sor. Idegesen fogott a szédítő gyakorlathoz úgy, hogy az egyik társa, a­ki vele az ablakban volt, figyelmeztette is, hogy ne mohóskodjon. De Ábrahám, a­ki mindenáron az elsők között akart lenni, már ekkoron félig kihajolt az ablakon s a zárókapcsot reátette a kötélre, majd a derekán körülkötött övhöz is hozzá erősítette azt és ekkor megadta a jelt a kötél kihúzására. De a köté­len megerősített aczélzáró kapcsot rosszul kapcsolta tüszőjéhez, a­melyen erre a czélra egy külön vas­karika van. És a midőn a nehéz emberi test reá nehezedett a kötélre, a zárókapocs kikapcsolódott a széles tűzoltó övről és a szerencsétlen tűzoltó lezuhant a magasból, le a hegyezett végű vasrudakból össze­állított kapura. Az ablakban várakozó tűzoltótársa ugyan utána kapott meg, de csak az aczélkapcsot tudta a kötélen megkapni, mert Ábrahám már ekkor ott vergődött véresen, iszonyú kínok között a hegyes vasrudakon fennakadva, a­melyek összezúzták derekát és keresztül szúrták a hátát is. Ábrahám halálát fiatal felesége s gyermeke gyászolja. — Esküvő a börtönben. Miss Bernon Edit, Ohió egyik dúsgazdag örökösnője, Plunkers Ja­­meshez ment nőül, a­ki csalás miatt két évi bör­tönbüntetésre van ítélve. Az esküvőt, melyen a menyasszony fehér atlasz ruhát viselt, a vőlegény pedig fegyenczzubbonyt, a börtönben tartották meg. — Eredeti reklám. Az üzleti reklámok terén páratlan az X. és társa elég Londonban. Egy lapnak teljesen üres oldalának a végén apró betűkkel a kö­vetkező sorok voltak olvashatók: Az X. és társa elég nem szorult reklámra, de hogy a sajtót pártolja és t­ámogassa, hát kibérelte ezt az oldalt. — Bűnös szerelem. Szegedről írják lapunk­nak Kopasz Mari. Kopasz Illés, felsővárosi jómódú csizmadia mester leánya, már pár év óta kint la­kott Erdélyben, Székely-Udvarhely mellett, egy erdész nagy­bátyjánál. Egész egyedül vezette a háztartást, ott a csendes, nyugodalmas fenyvesek közötti erdész házban. Egyszerre csak előkerült valami édesszavu erdészlegény s a szép leány hall­gatott csábításaira. A napokban Kopasz Mari vá­ratlanul hazaérkezett. Szülei örömmel fogadták s azt mondották neki, hogy ezután már ki sem eresztik házukból. Tegnap délután azonban mégis másként történt. Két székelyudvarhelyi csendőr jött a leány után, a­kik le is tartóztatták, mivel azzal van vádolva, hogy szerelme magzatját, egy kis egészséges fiút, a szégyentől való félelmében beledobta a Küküllő-folyó habjaiba. Kopasz Ma­rit, a bűnös szegedi leányt, még tegnap elkísérték a csendőrök Székely-Udvarhelyre. — Rablógyilkosság Vokányon. A Pécsi Napló írja: A szomszéd Vokányon embertelen kegyetlen­séggel gyilkolták meg Schaffer Miklós odavaló jómódú gazdaembert. Schaffer, a­kinek nagymeny­­nyiségű és értékes borral teli pinczéje van a köz­ség határában, régóta tapasztalta, hogy valaki nagyban dézsmálja a finom italát, sőt az utóbbi időben nagyobb mennyiségűt emeltek el onnan. Többször tett kísérletet a tolvajok elfogására, vagy kikutatására, de eredmény nélkül. Nagyon bántotta a mindinkább vakmerőbbekké vált tolvajok garáz­dálkodása és tegnap éjjel elhatározta, hogy bármi­kép meg fogja ismerni a szomjas betörőket. Az éj­szaka aztán fekvőhelyet készített magának a paj­tájában és azzal a szándékkal feküdt le, hogy az éjt pajtájában tölti. Schaffert Spitzer kereskedő más­napra fölfogadta, hogy kocsijával Villányra vigye, Schaffer azonban nem jött, mire Spitzer elment laká­sára, hol az asszonyt szemrehányással illette, hogy az ura őt felültette. Az asszony erre maga ment ki a szőlőbe, hogy a reggel 8 órakor még vissza nem érkezett ura után nézzen. Elképzelhető az asszony rémülete, mikor urát vérébe fagyva, bor­zasztóan összeszurkálva találta meg a présház előtt. Vadállati kegyetlenséggel vagy húsz mély késszúrást ejtettek rajta gyilkosai és meghidegült holttestét kidobták a pajta elébe. A szerencsétlen Schaffer Miklós valószínüleg tetten érte a tolvajo­kat és hogy árulójuk ne lehessen a szegény em­ber, azért gyilkolták meg oly kegyetlen emberte­lenséggel. A csendőrség szigorú nyomozást és vizsgálatot indított e fölötte rejtélyes ügyben. — Nagy gyári tűz, Münchenből távírják, hogy a Münchener Neuesten Nachrichten-nek egy aus­­bachi magántávirata szerint, az egész Schmetzer­­féle gyermekkocsigyár lángokban áll és úgy látszik menthetetlenül veszve van. — Halál a színházban. A nagyváradi Sza­badság jelenti: Tegnap este Rónaszéki jutalom­játéka alkalmával zsúfolva volt a szint­ér, már be is csengettek az előadásra, midőn a bal alsó pá­holy ajtajánál éles sikoltás és jajveszékelés zavarta meg a közönséget. A bejáratnál egy úri asszony név szerint Weisz Károly ügynök és vendéglős fe­lesége hirtelen eszméletlenül összerogyott, s a megrémült családtagok jelenlétében néhány percz múlva meghalt. Ezalatt odabent megkezdődött az előadás, a »Két Champignol« czímű bohózat egyes jelenetein nevetett és tapsolt a közönség, odakint pedig kétségbeesett, ájüld­öző gyermekek jajveszé­­keltek egy haldokló, végsőt dobbanó anyai szív felett. — Öngyilkosság. Villalobar spanyol grand Madridban agyonlőtte magát. Az öngyilkos grand a legelőkelőbb spanyol családok sarja. Tettének oka állítólag elmezavar, némelyek szerint azonban vagyoni tönk. — Lezuhant turista. Turinból távírják, hogy egy Cl­u s i­u­s nevű turini mérnök, a­ki többek kíséretében megmászta a Maurice gletsert, 50 mé­ternyire a csúcstól, egy 460 méternyi mélységbe zuhant. Holttestét a csúcs tövében éktelenül össze­roncsolt állapotban találták meg. — Megszűnt sztrájk. Mint Kattowikból (Felső- Szilézia) távírják: 700 bányász, kik nyolcz nap előtt bérdifferencziák miatt megkezdték a sztráj­kot, tegnap ismét munkába állott, miután a bér­kérdés rendeztetett. Múllt tér. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalmáért, sem alak­jáért nem felelős a szerkesztőség.) Itzárfü­rdő Elsőrangú kénes hévizsi gyógyfürdő páratlan gőzfürdővel, legmoder­­nebb iszapfürdőkkel, pompás ás­ványvíz uszodákkal. Síó- és kád­fűif.-k­ililsol 91­0 k­onvolmpq 1»IrAsn/n. »UTTt A PPCTUM bával. A legszolidabb kezelés. Prospek­­** w .Ca» i, XaAV» IUB kívánatra ingyen és bérmentve. 10289 Színház és művészet. — Szini-előadás a Gucker-árvák javára. Réthy László kispesti szinigazgató, e­ső 10-én az életben maradt Gucker gyermekek javára a Czigányt, Szig­ligeti népszínművét hozza színre. Tanügy. — Az egyetemről. A tudomány egyetemen már dolgoznak a jövő iskolai év előkészítésén. Az 1895 — 1896-ik iskolai év első felére szóló tanterv már a jövő héten megjelenik. A beiratkozások szeptember elsején kezdődnek. Mint hírlik, a fővárosi többi tan­intézetekhez hasonlóan a kiállításra való tekintetből az egyetemi iskola évet is nyolcz hónapra redukálják és ehhez képest fogják beosztani az egész tan­anyagot. Naptár Szombat, augusztus 10. Rám. kat.: Lő­rincz. — Protest.: Lőrincz. — BSrSo­ares* (Julius 29.) Teodata. — Zsidó: Ab. 20. Sabbath Ekero. Nap­kel: 4 óra 66 perczkor, nyugszik : 7 óra 1 perczkor. — Hold kel : 8 óra 42 perczkor este, nyugszik 9 óra 25 p.-kor délelőtt. Miniszterek fogadnak: A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter fogad déli 12 órától d. u. 2-ig. — A horvát miniszter fogad d. e. 10 órá­tól d. u. 1-ig. Nemzetiségi kongresszus a nemzeti szállóban d. e. 10 órakori Jótékonyczélű mulatság a Kamara erdőben. Kezdete este 8 órakor. Színházak és mulatságok. Budapest, 1895. Szombat, augusztus 10( zsef. Zenéjét szerzé­­ Erkel Elek. Kezdete fél 8 órakor. Városligeti színkör. Kezdete 7 órakor. Az uj honpolgár. (Goldstein Számi.) (A hajóállomás mellett.) A csókon szerzett vőlegény. Eredeti énekes bohózat 3 felvonásban. Irta : Szigeti Jó­ Eredeti fővárosi énekes élet­kép 8 felvonásban. Irta : Kö­­vessy Albert. Kezdete 7 órakor. Heti műsorok: Budai szinkör. Vasárnap : A két pisztoly. Ó­budai szinkör. Vasárnap d. u. 4 órakor : Az új hon­polgár. Este 7 és fél órakor: A szultán. — Hétfőn népelőadásul felére­­ szállított helyárakkal: Liliomfi, vagy a kicsapott komédiások. — Kedden: Nógrádi Jolán vendégjátékául: A lemondás. — Szerdán: Pogány Janka jutalom­átékául: Pepita. Városligeti színkör. Vasárnap d. u. 4 órakor fél árakkal: A mintaférj. Este 7 órakor rendes helyárakkal. Az uj honpolgár. Budai színkör (a Krisztinavárosban.) A cascognei nemes. Regényes operette 4 felvo­násban. írták : Zell F. és Genée Richard. Ó­budai színkör.

Next