Nemzet, 1895. október (14. évfolyam, 4708-4738. szám)
1895-10-01 / 4708. szám
8hefU*0!6É®8! Ferencziek tere, Athenaeum-épület, L emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk «L Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr.(reggeli lappal együtt 3 kr.) Esti kiadás: 4708. (270.) szám. Budapest, 1895. Kedd, október 1. KIADÓ-ETFATARi Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földesfarrt Előfizetési díj : a reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............. 8 frt, 8 hónapra ............. 6 » 6 hónapra ............. 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) XIV. évfolyam. együtt: NEMZET. 1895. október h1-vel uj előfizetést nyitunk a NEMZET-re. A NEMZET elfizetési ára az esti lappal egy hónapra .... 2 Irt negyedévre.........................6 ., félévre ...... 12 . Az esti lapnak vidékre, naponként külön megküldésével : egy hónapi . . 2 frt 35 kr negyedévre . . 7 „ — „ félévre . . . 14 „ — „ Kérjük azokat a t. ez. vidéki előfizetőket, a kiknek előfizetésük September hó végével lejárt, hogy azt minél előbb megírtani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fnnakadás történjék. SV* Mutatvánszámot 8 napig, levelező lapon nyilvánított óhajra, kikinek küld a kiadóhivatal. A NEMZET zerkesztősége és kiadóhivatala. Az expozé hatása. — Lapszemle. — Budapest, okt. 1. Lukács .László pénzügyminiszter tegnapi expozéja általános mély hatást tett. Mutatkozik ez a hatás legelsősorban azon jóformán osztatlanl rokonszenves, kedvező fogadtatásban, melyben az egész magyar sajtó, legalább annak minden kmoly számba vételt igénylő orgánuma a jövő budgetjének szigorúan szolid, reális s a melletmegnyugtatóan biztató előirányzatát részesítette. A Pesti Nap következőleg dr. Lukács Lászl pénzügyminiszter mai expozéja, amelylyel a budge előirányzatát bemutatta, fényes világításba helyezte a számokban és tartalomban teljesen konszolidált agyar pénzügyeket és tanúságot tett a mellett is, hgy az államháztartás egyensúlya nemcsak adótörvényt kemény végrehajtásának eredménye, hanem egységes következése az általános gazdasági fellendülnek és az ország fokozott teherbírásának. Lukács Lászl pénzügyminiszternek ma volt először alkalma az, hogy teljes értékében prezentáluatek a törvényírás előtt. Politikájának czéltudatossága, tudásának őlysége, argumentácziójának nyugodtsága és őszintege, formáinak előkelősége nagy hatást tett az egész képviselőházra. De a legnagyobb hatást maga a sikí tette, amelylyel a miniszter, szemben a legutóbb urján módra termelt hírekkel, várakozást meghalad eredménynyel végződő zárószámadásokra és egy ölöslegben gyarapodott költségvetésre hivatkozhatott A budget, amíynek szövevényeiben a legbiztosabb útmutató magának a miniszternek beszéde, a kincstár erejéhez mérten bő táplálékot juttat az államigazgatás legtöbb ágának. Igazi kulturbudget, amely a feoglaltatási rendszerrel, a Wekerle-kormány útján haladván, végleg Bzakit és a haladás minden törekvése számára, ha túlságos dotácziót nem is, de legalább reményeket nyújt. A pénzügyminiszter világos beszédével széttépte azt a hálót, amelyet gyarló kezek az államvasuti politika köré szőttek veszedelmekről és válságokról szóló kalandos híresztelésekkel. A hitelművelet, amelylyel az államvasut nagyarányú fejlődésének további feltételeit meg akarják teremteni, még csak a tanulmányozás stádiumában van és amikor már kölcsönné érlelődik, akkor is más lesz a forrása, mint amit belemagyarázni igyekeztek. Mindenütt, ahol az államvasúti rendszer uralkodó szerepet visz, elfogadták azt a gyakorlatot, hogy nem lehet a vasúti üzlet természetével együttjáró, gyakran óriás nagy beruházásokat az állam közvetetlen bevételeiből fedezni. A nagy beruházások, minthogy évtizedekre szólnak és kamatjaik is csak évtizedek múltán jelentkeznek, aránytalanságokat okoznak az állam gazdálkodásában, ha fedezetüknek a direkt jövedelemből kell kitelnie.Ezért helyesebb a nagyarányú inventálások alkalmával a hitel útjához fordulni, hogy szintoly mértékben megoszoljék a teher, mint amilyen mértékben megoszlik a beruházások tényleges gyümölcsözése. Általában pedig nagyon hibás az a felfogás, amely bajt fedez fel ott, ahol beruházásokra van szükség. Ez minden fejlődő üzemmel jár és csak természetes az a gondoskodás, amelylyel a kincstár meg akarja teremteni a biztos és nagy arányú fejlődés minden feltételét ama hálózat számára, amelyben az állam vagyonának nagyon jelentékeny része fekszik. Rendkívül becses és felette érdekes a pénzügyminiszter expozéjának az a része, melyben az Ausztriával való gazdasági kiegyezés megújításának küszöbön levő kérdését konkrét kormánynyilatkozat alakjában először vitte bele a parlamenti vitatkozás sodrába. Az az idegesség, amely a pénzügyminiszter egyes kijelentései nyomán a szélső balon támadt, vagy a mozgolódásra való vágyakozásból, vagy Lukács László szavainak és szándékainak teljes félreértéséből származhatott. Mert mondhatjuk, hogy sem közgazdasági, sem politikai kérdésben soha arról a helyről ilyen határozott, ilyen akcentuált, majdnem azt mondanék, ilyen elszánt nyilatkozat az Ausztriában mutatkozó egyoldalú törekvésekkel szemben nem történt. Ezek világos, derék szavak. Méltó alkalomból, méltó helyen, méltó helyről hangzottak el. Elhangzottak bizonyára abban a reményben, hogy bármilyen távolságra essék is Bécs a magyar gazdasági érdekek méltányos megítélésétől, mégsem lehet olyan messze, hogy a pénzügyminiszter szavát meg ne hallja. A Pesti Hírlap mondja: Szép nyári estéken, a parlamenti szünet alatt, publiczisztikai mesemondóink a politikai kisdedeknek mesét mondtak el a deficit rettenetes sárkányáról. Hogy a kétfejű sárkány nem is pusztult el egészen, hogy egyik fejét rosszul szelte le Wekerle és most Lukács I László alatt majd szépen megnő újra mind a két feje. Milyen kár, hogy a mesemondók üzletét és a kisdedek örömét Lukács László ma megzavarta. Nincs többé deficit, ez szép eredmény. De hogy a politikai mesemondás többé nem virulhat, ez szomorú. 77.154 forint a költségvetési felesleg. Magában véve csekély összeg, de benne mégis az állami háztartás egyensúlyának nagy problémája van megoldva. Az állam elvégre is nem részvénytársaság, ahol nagy üzleti nyereséget kell felmutatni és a részvényesek közt felosztani. Itt a kiadások tételei azok,amelyek a polgárok közt, a szó ideális értelmében, szétosztatnak és a végczél az, hogy az állam minél nagyobb kiadásokat engedhessen meg magának, vagyis minél többet alkothasson polgárai javára. Ha egyébként meggondoljuk, hogy az 1894. évre csak 111,688 forint fölösleg volt előirányozva, holott a tényleges fölösleg 15,256,806 forintra rúgott, bizonyosnak mondható, hogy az idén előirányzott 77,154 forint fölösleg is tényleg sokkal nagyobb összeget fog kitenni. Íme, igazuk van azoknak, akik minden költségvetéssel szemben gépiesen hangoztatják, hogy nem reális. Lukács László költségvetése nem reális abban a tekintetben, hogy még jobb és kedvezőbb, mint számtételei mutatják. Pesszimizmussal készült, hogy lefegyverezzen minden kritikát, így például az egyenes adók bevételét épen olyan összegre teszi, mint 1894-ben, holott az 1894. évi zárszámadás szerint az egyenes adók jövedelme 8.273.000 írttal több volt, mint az előirányzat. A fogyasztási adóknál az előirányzat hasonló alapokon nyugszik. Bár 1894-ben 12 millió forinttal volt több a tényleges eredmény az előirányzatnál, a költségvetésben most is a régi 1894. évi előirányzat összege szerepel. A Fővárosi Lapok: A kormány legszürkébb minisztere állott föl ma a Házban és a szónoklat művészetének minden eszköze nélkül, órákig lekötötte a képviselő urak figyelmét, sőt még melegséget, lelkesedést is idézett elő. Lukács László pénzügyminiszter ismertette világosan az 1896 ik évi állami költségvetést és csak tényeket regisztrálunk, a midőn konstatáljuk, hogy a legszélsőbb ellenzék sem birt rést törni a számok azon tömör hadseregén, amelyeket a pénzügyminiszter felvonultatott s a melyek vassarkai az idén is összetiporták a deficit ellenségét, mely a legtöbb államra leselkedik. 77.154 frt fölösleg, ebben a néhány számjegyben van kifejezve az a szónoki siker, amit a pénzügyminiszter aratott. És ez a fölösleg egy reális költségvetés számadatainak emelkedett, méltó befejezését képezi. S bizonyára biz oly kellemes csengéssel, mint egy oratori remek végső, hatásos frázisa. Látszik, hogy a költségvetés készítésénél az a józan belátás lebegett a mestereink szemei előtt, hogy egyrészt az állam fokozódó igényeinek, a kultúra, a közgazdaság követeléseinek eleget tegyenek, de másrészt a mérsékletet is szem előtt tartsák és a modern haladást ne szolgálják a bevételi források kiszipolyázásával, az adózó nép veszedelmes megterhelésével. Szállani nem akarnak fölfelé, mert az mindig nyaktörő kockáztatással jár, de igenis, a következetes előrehaladásra megvan az akarat és az erő is. A jövő feladatairól is beszélt a miniszter, ami közelebb az egész parlamentet a legerősebben foglalkoztatni fogja. Részletekbe persze nem bocsájtkozhatott a kiegyezésre vonatkozó, már megindított tárgyalások kulisszatitkairól, de az irányelvek, amelyeket a kormány programmja gyanánt vallott, mindenesetre csak megnyugvást kelthetnek. Ez irányelvek a kölcsönös méltányosság alapjára való helyezkedés, mert csak úgy jöhet létre tartósság garancziájával bíró mi, ha lényeges érdekek sérelme egy részről sem történik. Magyarország részéről meg is lesz erre az őszinte jóakarat, csak nekünk is e mértékkel mérjenek. Mindezeket meggondolva: nagy, merész koncepcziókat nem találunk a pénzügyminiszter expozéjában, de megtaláljuk egy becsületes, tisztességes, magyar tempójú pénzügyi politika vonalait. Erős alapjait látjuk megvetve az ország jövendőjének s kilátásunk lehet rá, hogy a gazdasági válság viharai nem fogják azt megingatni, hanem ez alapon okosan, biztosan rakhatják az ezer éves falakat tovább. A szürke miniszter napjához hasonló sok szónoki sikert kívánunk a magyar parlamentnek. A Magyar Újság: Amióta az első szerény plusz mutatkozott költségvetési előirányzatunkban, azóta mindmáig hű maradt hozzánk s a zárószámadásokban a legkellemesebb meglepetésekkel kedveskedett. Az ezrekből vaskos milliók lettek minden esztendőben s szinte kaczérkodásnak venné az ember, összehasonlítván az 1894. évi zárszámadásoknak 40 milliós pluszát az 1896-ik évi költségvetés potom 70 ezer forintos fölösleg-előirányzatával. Pedig ez az óriási különbség rejti magában az államháztartás rendezett voltának legbiztosabb zálogát: azt a rendkívüli rigorozitást, melylyel a pénzügyminiszter az előirányzatot megcsinálja. Ebben a tekintetben, mint előrelátható és várható volt, Lukács pénzügyminiszter hű maradt az előde által meghonosított tradicziókhoz. Ez annál könnyebb lehetett neki, mert hisz hosszú éveken át közvetlen munkatársa volt a deficitölő Wekerlének s a budgetszerkesztés titkaiba elejétől kezdve beleláthatott. S nagy megnyugvást meríthet az ország Lukács pénzügyminiszter első expozéjából és budgetjéből, mert abban csorbítatlan folytatását látja annak a szellemnek, mely a pénzügyi konszolidácziót megteremtette. A tegnapi expozé s a pénzügyminiszter előterjesztései után valóban fölösleges lenne megemlékezni azokról a rémhírekről, amiket néhány ellenzéki újság az. évi II. évnegyed államháztartási kimutatásával kapcsolatban kolportált. A deficit molocját kezdték már a falra festeni s olybá tüntették fel a helyzetet, mintha az ország a financziális tönk küszöbén állana. Erre a hangulatcsinálásra még azt a régi közmondást sem lehet alkalmazni, hogy »ignotos fallit, notis est derismi«, — mert Magyarországon oly tudatlan és tájékozatlan ember nincs, aki elhitte volna egy pár színpadi Jeremiásnak, hogy minden látható válság, minden plauzibilis ok nélkül beütött a krach. Amíg oly szoliditással praeliminálja a pénzügyminiszter a költségvetést, mint amily szolid bázison nyugodott a tavalyi s nyugszik a jövő évi, semmiféle meglepetéstől nem félünk; amíg az az elv dominál, hogy a közgazdasági életünkben rejlő erőforrásokat kímélettel kell felhasználni és túlfeszítés által meg nem akadályozni fejlődésükben: az államháztartás fényes eredményeit nem budget-technikai mesterkedéseknek, hanem a reális gondoskodás eredményének fogjuk tekinthetni. S amint lassacskán kibontakoztunk a deficit gyilkos karjaiból, lassacskán egészen megszokjuk a pluszos állapotot is és nem fogjuk frázisnak tartani azt a biztatást, hogy nyugodtan tekintsünk a jövő elé, mert államháztartásunk egyensúlya, amely ma szilárd alapokon nyugszik, meg lesz óvható és biztosítható a jövőre is. Az Egyetértés: Lukács László pénzügyminiszter ma beterjesztette az 1896. évre szóló állami költségvetést. A pénzügyminiszter ez alkalommal mondott először pénzügyi expozét, melyet a ház nagy figyelemmel hallgatott végig. Nagyobb külső hatásai e terjedelmes beszédnek nem voltak. A pénzügyminiszter, amint látszik, nem is számított ilyenekre, mert kezdettől végig szigorúan tárgyilagos színvonalon mozgott s arra törekedett, hogy egyrészről megmagyarázván a költségvetés jelentősebb tételeit, főképen pedig annak az ez ideitől eltérő részeit, egyúttal megismertesse az általános pénzügyi helyzetet. Mi is tárgyilagosak óhajtunk lenni s ennélfogva el kell ismernünk, hogy a pénzügyminiszter expozéja tiszta és világos, az egész vonalon könnyen átérthető ismertetést nyújt s a pénzügyi viszonyokról könnyen áttekinthető képet ad. Ami magát a költségvetést illeti, nem csekély aggodalommal látjuk a roppant számadatok szereplését. A ma beterjesztett költségvetés is arról tanúskodik, hogy pénzügyi kormányzatunk szerfölött veszedelmes rendszer keretében dolgozik. Ahelyett, hogy a pénzügyi viszonyok terén stabilis állapotok megteremtésére törekednek, a költségvetés esztendőrőlesztendőre aggodalmasabb arányokban tünteti föl úgy a kiadások, mint a bevételek expanzív terjedését. Ha csak néhány esztendő költségvetését hasonlítjuk is össze, szinte megdöbbentő a kiadások és bevételek szédítő emelkedése. Hová jutunk, ha ez a rendszer még tovább folytatja az ország közgazdasági viszonyaival és a nép vagyoni helyzetével egyáltalán össze nem egyeztethető különös politikát ? Hiszen már ma is nyilvánvaló, hogy a költségvetés expanzív emelkedése nincsen arányban a nép keresetképességével. A Pester Lloyd a következőket írja: Lukács pénzügyminiszter a költségvetést a tényleges események által jóval túlszárnyalt tavasi előirányzat alapján építi föl; a két legfontosabb tételt, az egyenes és közvetett adók jövedelmét egy forinttal sem irányozta elő magasabban, mint a múlt évben. Ez jellemző az egész költségvetés szolidságára, mert a pénzügyminiszter ragaszkodik a múlt évi budget mérsékelt tételeihez, dacára annak, hogy a jelen év lefolyt nyolc hónapjának eredményei kielégítőleg alakultak, az 1894-ki zárszámadás pedig az egyenes és közvetett adóknál huszonkét millióval szárnyalják túl az előirányzatot. A kiadásoknál a kormány most is számolt az általános szükségletekkel. Oly törekvő állam, mint a miénk, nem tűri meg, hogy fejlődésében stagnálás álljon be. A kormány gondosan mérlegelte az eszközöket, a jelenlegi kiadásokra elégségesek a bevételek, ezeken túl jelenleg nem lehet merészkednünk. Ez világos, érthető és becsületes eljárás. A költségvetés, melyet Lukács előterjesztett, a házban jó benyomást keltett, s azt fog kelteni bizonyára a külföldön is, s meg fogja szilárditani azt a kitűnő véleményt, melylyel a magyar pénzügyek és a magyar hitel iránt mindenhol viseltetnek.« A »Neues Pester Journal« irja: 1894-ben a kiadások 45,9 millió forinttal haladták túl az előirányzatot, ezzel szemben azonban a bevételek 608 millió forinttal tettek többet az előirányzottnál. S a jövedelmek e meglepő eredményéből csak két millió esik az extraordináriumra a többi a rendes kiadásokra esik. Lukács pénzügyminiszter szolid gondolkodásmódja mindenekelőtt abban nyilvánul, hogy óvakodik ezt a fenomenális emelkedést tenni pénzügyi politikájának alapjául. Sőt ez mintegy óvatosságra ösztönzi őt. Nem mondja, de gondolni látszik, hogy épen mivel a jövedelmek oly gyorsan emelkedtek, ez nem tarthat így tovább is ily arányban. A Budapester Tagblatt szerint az expozé a feléletes szemlélőre kellemes benyomást gyakorol, de aki behatóbban tanulmányozza, az nem zárkózhatok el azon fájdalmas érzet elől, hogy a budget nincs szolidul összeállítva. A N. Fr. Presse nagyon kedvezően fogadja az 1896-iki költségvetést, miután Magyarország hosszú időn át megtartotta az egyensúlyt az államháztartásban, nagy feleslegeket mutat ki a zárszámadásokban , hitelét megszilárdította egész Európában. Mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a folytonosan szaporodó kiadások visszahatása annál inkább érezhető a budgetben, mert az előirányzat számait az államvasutak szükségletei mind jobban eltolják, sőt megdöntik. Iályné olajnyomatú arczképe függ. A szoba egyszerű csínnal van berendezve. Jóval az esküvő időpontja előtt kezdett gyülekezni a közönség úgy, hogy rendőröknek kellett a közlekedés lehetőségét föntartani. Tíz óra után már teljesen megtelt a hivatal szobája. Ott voltak: Nagy Sándor és Gajári Ödön orsz. képviselők, Kőrössy József, a főv. statisztikai hivatal igazgatója, Mérő János kir. tanácsos, dr. Rózsavölgyi Manó, Auspitz Gyula, dr. Feleki Béla, Beck Dénes, dr. Baintner Imre főv. bizotts. tagok, továbbá Bischitz Dávidné, Sturm Albert, Kiss József írók, a bírói kar tagjai közül többen, az irói és hírlapírói gárda igen nagy számmal, a fővárosi ügyvédi kar több kiváló tagja és igen nagy számú közönség. Hölgyek is szép számmal jelentek meg. Fél 11 óra előtt néhány perccel belépett a vőlegény, fogadta az ismerősök üdvözletét. Pár pillanat múlva érkezett a menyasszony édesatyja, Mezei Mór országgyűlési képviselő, karján vezetvén a vőlegény édesanyját. A jelenvoltakra mély hatást gyakorolt, a midőn észrevették, hogy Mezei Mórnak, aki egész tudásával és hazafiai lelkesedéssel együtt harczolt a legjobbakkal az első sorban a liberalizmus, az egyenlőség nagy elveinek diadala érdekében, szemeiben könnyek ragyogtak az oly minden külső hatásvadászatot mellőző és mégis annyira lélekemelő pillanat benyomása alatt. A vőlegény után pár percz múlva megérkezett a menyasszony rendkívül elegáns és ízléses menyasszonyi díszben, fején koszorúval. Mellette állottak Décsey Zsigmond dr. kúriai biró és H - 111 Tivadar gyáros, házassági tanuk és a családtagok. A közbecsülésben álló és széles körökben ismert menyasszony alig győzte a sok gratulácziót megköszönni. Most kinyílt a mellékajtó és belépett azon teljes díszben, nemzeti szinü vállszalaggal atilláján Mátray József, az anyakönyvvezető. A közönségen a lelkesedés és öröm érzete vett erőt és ennek zajos, szívből jött »éljen« kiáltással adott kifejezést. Az anyakönyvvezető után azonnal behozták a házassági anyakönyvet is, amely még egészen üres és a melyet ezúttal először helyeztek az anyakönyvvezető íróasztalára. Erre az anyakönyvvezető egy ív papirost tartva kezében, így szólott a jegyesekhez: — Önök megjelentek itt ma személyesen az anyakönyvi hivatalban, hogy két tanú együttes jelenlétében személyesen kijelentsék, hogy egymással házasságot kötnek. Okmányaikat már előzőleg benyújtották, amelyek alapján kijelenthetem, hogy házasságkötésük semmiféle törvényes akadályba nem ütközik, egyszersmind saját felekezetüknél a kihirdetések szabályszerűen megtörténtek. A házassági kötésüknek tanúi Décsey Zsigmond kúriai biró ur ő méltósága — Décsey: Jelen vagyok. — és Hüttl Tivadar gyáros úr — Hütti: Jelen vagyok. — Mielőtt a házasságot a törvény értelmében megkötöttnek nyilvánítanám, előbb egy kérdést kell intéznem az előttem álló házasuló párhoz és pedig először a vőlegényhez. (A vőlegény ülőhelyéről felemelkedik): »Kijelenti-e ön, Krishaber Károly Joakim, hogy az itt jelenlevő Mezei Annával házasságot köt?« Vő le g é ny: Igen. — És most öntől kérdem (a menyasszony felé, aki ülőhelyéről felemelkedik): »Kijelenti-e ön, Mezei Anna, hogy az itt jelenlevő Krishaber Károly Joakimmal házasságot köt? Menyasszony : Igen. — Én tehát önöket ezen egybehangzó kijelentésük alapján a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítom. A közönség zajos éljenzésben tört ki, különösen akkor, amidőn az anyakönyvvezető erőteljes hangsúlylyal mondotta e két szót, a törvény értelmében. Az éljenzés lecsillapulta után, még következőket mondta az anyakönyvvezető: — És most figyelmeztetem önöket, hogy e házasságnak előttem történt megkötésével vallási kötelmeiknek még nem tettek eleget. Aztán egy pillanatnyi szünet után, tatévén kezéből az iv papirost, igy szólt az uj házaspárhoz: — Nagyon örvendek, hogy az első polgári házasságot a második kerületi anyakörnyvvezető hivatal előtt kötötték meg és tiszta szívből kívánok önöknek boldot.’át és sok szer?’..''..' zas élethez. Erre iámé' lelkes éljenzés hangzott fel és ezzel megindult a gradiácziót x-’, f, -ságot bevezették az anyaimmár megkötött hazai . .. , * , . . . mind az arra hivatottak könyvbe, s uj írásokat teljesített , ezután a násznép kíséretében és a Jzön8^8 lelkes éljenzése közben megindult a ‘lányutczai ‘tr- imaházba, b°gy az egy, jüan is részesüljön. Hogy azonban abban 7 -j vasban részesülhessen, előbb a következő »ny-itvány«-t kellett kézhez vennie: Az első polgári házasság Budapesten. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 1. Az anyakönyvvezető előtt. Az új és korszakalkotó éra első reggelén megtörtént az ország fővárosában az első polgári házasság. Az első házaspár Krishaber Károly gyáros és Mezei Anna. A polgári házasságot ma délelőtt fél 11 órakor kötötték meg a második anyakönyvvezetői hivatalban, a király- és gyárutcza sarkán levő ház első emeleti helyiségében Mátrai József anyakönyvvezető előtt. Az anyakönyvi hivatal szép, tágas utczai szoba, a melynek három ablaka a gyár utcza felé néz. A díszes íróasztal felett a király és a kitanúsítvány a házasság megkötéséről. Krieszhaber Károly Joachim gyárigazgató budapesti lakos és Mezei Anna budapesti lakos egymással alulírott Mátray József budapesti II. anyakönyvi kerületi anyakönyvvezető mint polgári tisztviselő előtt a mai napon házasságot kötöttek. Kelt Budapesten, 1895. évi október hónap 1. napján. (P. H.) Mátray József anyakönyvviztő, mint polgári tisztviselő. A templomban. A közönség már jóval 11 óra előtt zsúfoltságig megtöltötte a templomot, úgy hogy a nézők egy része már csak az utczáról szemlélhette. Mindenki eljött, aki csak tehette. A közönség soraiban ott láttuk Ráth Károly főpolgármestert, Gerlóczy Károly polgármestert, Dániel Gábor, Neumann Ármin, Nagy Sándor, Eötvös Károly, Visontai Soma és Gajári Ödön képviselőket, Báron és Stiller egyetemi tanárokat, Hatvani Deutsch Sándort, Porták Illést, Tenczer Pált s a budapesti ipar- és kereskedelmi körök felette számos és előkelő tagját. A jegyesekhez Kohn dr. magyar hitszónok tartott rövid, de nagyhatású szónoklatot. Kettő a törvénynek engedelmeskedve, úgymond, állanak önök most előttem. E két törvény: édes hazánk törvényei, amelynek, mint e haza polgárai, engedelmeskedni szent kötelességünknek ismerjük s a másik vallásunk törvénye, melyet mint emberek szentnek ismerünk el. Az állam törvényei irányíthatják tetteinket, szabályozhatják, korlátozhatják cselekedeteinket; de szivünket, lelkünket csak vallásunk szabályozhatja. És ez a vallásosság, ez a szívükben gyökerező hit volt az, mely Önöket ide vezényelte Isten házába,hogy frigyükre a Mindenható áldását kikérjék. Én arra buzdítom önöket, hogy ne csak azt tegyék, amit törvény megszab, parancsol, de kövessék mindenkor szívük sugallatát, lelkük benső áhítatát is. Isten áldása kísérje frigyüket Amen. A szép beszéd után az esketési szertartás következett, melynek végeztével a Kohn rabbi harsány, az egész templomot betöltő hangon kihirdette, hogy »a Mezei Anna és Krieszhuber Károly között az állam törvényei szerint megkötött házasság a zsidó egyház szertartásai szerint megszenteltetett. Azután a fiatal pár ismerőseinek szerencsekivánatait fogadta. Az uj házasok délután 2 órakor már el is utaztak. Országgyűlés. A képviselőház ülése. Budapest, okt. 1. A Ház folyosója leghívebb hőmérője a közéletnek. Ezt a régi igazságot igazolta ma is. Alig diskurált egyébről, mint az egyházpolitikai törvények életbe léptéről s azoknak révén az első eseményről, az első polgári házasságról. Örömén ebből az alkalomból csak az a csorba esett, hogy az első polgári örömapát, Mezei Mórt sehol sem találták, hogy meggratulálhassák. Egyébként a szemtanuk megelégedéssel beszéltek az első aktusról. Egyszerű, de puritán egyszerűségével is imponáló volt. S dokumentálták, hogy a közönség sem viseltetett a hirdetve hirdetett hidegséggel. Ellenkezőleg. Sürü sorfalat állt az első polgárilag házasulóknak és minden hidegségtől menten megéljenezte őket. A legvidámabb diskurálás közepette egyszerre megszólaltak a villamos csengetyük. Elől bevonul táborkarával az elnök s utána aztán a jegyzőkönyv hitelesítése alatt lassanként beszivárgott a folyósó is a házba. A tegnapi megállapodáshoz híven, az interpellácziók voltak soron. Szám szerint négyet jelentettek be. Endrey Gyula Hódmezővásárhely autonómiájának megsértése, Szalay Imre az olasz borok, Kovács József a ménesek biztosítása és Bernáth Béla a filloxéra által megkárosított szőlőtermelők kárpóti érdekében jelentettek interpellácziót. Endrey Gyul...... kellett volna tehát interpellálni. — Nincs itt! — hangzott a szélsőbalról. — Akkor Szalay Imre képviselő úr következik ! — szólott az elnök. Szóday Imre mindenekelőtt a kereskedelmi és vámszerződést czibálta, amely szerinte Ausztriához való viszonyunkban ránk nézve, csak káros következményekkel jár. Mást nem említ ennek bizonyításául, csak azt, hogy hozzánk beszállítják az ausztriai gyártott borokat, holott nálunk a borgyártás el van tiltva- Ezt jegyezte meg elsőnek. Kifogásolta, hogy az országszerte árult olasz borok származásuk jelzése nélkül kerülnek * forgalomba. Ez már magában vő TTA - - - ■f* vlVliX« -CjS meg nagyobb r^i-omu^hogy a mi borainkat elegyítik az olasz borral s az igy a föleresztett olasz bort magyar bor gyanánt szállítják külföldre. Ez ellen orvoslást kér a következő interpelláczióban : Tekintettel az 1893. évi 23. t.-cz. Szabványaira, a mely a gyártott borok készítését és forgalomba bocsátását eltiltja és az általa bortermelőt a jogtalan és igazságtalan konkurrencziától megvédi és ennek daczára leginkább Tirol és Isztriából, részben Fiumén át, de különösen Trieszt felől nagy mennyiségben hozatik