Nemzet, 1895. november (14. évfolyam, 4739-4768. szám)

1895-11-08 / 4746. szám

Szerkesztésig : Fersnosiek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Ferencziek-tere Athenaeum-épület) küldendők. Ara 6 kr. vidéken 6 kr. (esti lappal együtt 8 kr.) 4746. (308.) szám. EIADÓ-OCTATAIit Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földass&l. Előfizetési díj: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra , .. . ............................ _ „ „ 2 frt 3 hónapra .. .. -............. 6 » 6 hónapra .. ....................................... „ _ 12 » Az esti kiadás postai killönküldéséért felül­­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 » Ara 6 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás. Budapest, 1895. Péntek, november 8. XIV. évfolyam. Az országházból. Budapest, nov. 7. Két érdekes beszédet hallottunk ma, a különben nagyon lanyha és érdektelen költségvetési vita folyamán; az egyiket el­mondta Lukács László pénzügyminiszter, a másikat Szapáry Gyula gróf. A kettőnek hatását úgy jellemezzük, hogy míg a pénz­ügyminiszter tisztán szakszerű fejtegetései­vel Helfi és Horánszky pénzügyi adatait és érveléseit c­áfolta meg alaposan, sőt bizo­nyos humorral és erővel mutatta be Ho­ránszky sötét pesszimizmusának és általá­nosságban elvesző követeléseinek tarthatat­lanságát ; addig Szapáry Gyula gróf a költségvetést általánosságban elfogadva, azzal nem is foglalkozott, hanem az egyházpoli­tikai törvények végrehajtásának módozatait, a pótadók terheit, az Ausztriával leendő kiegyezés közeledését, az állítólagos válasz­tási visszaéléseket (mire a szélbalról 1892-őt hozták emlékezetébe), s a közjogi alapon álló pártok közreműködését fejtegette. Fej­tegetéseivel nem ragadott ugyan el senkit, hanem mégis az ellenzéki cselszövőknek szerezte a legnagyobb csalódást, mert nem nyújtott nekik semmi fogantyút igazo­lásukra és az izgatásra, sőt leczkét adott nekik­ a költségvetés általánosság­ban való elfogadásának és részletes megálla­pításának kötelességéből. Egészen őszintén szólva, a kormánypárt csak azt vette zo­kon tőle, hogy választási visszaélésekről beszélt ő is, a­ki tapasztalásból igen jól tudja, hogy az összeírás körül követett el­járásra az ellenzék mindig panaszkodott, és mikor ezért a kormányt vádolja, soha sincs igaza. Szapáry Gyula gróf többi fej­tegetései nyugodtan tartott, de általános­ságban mozgó nyilatkozatok voltak, a me­lyekből az appropriáczióig nem meríthet jogot, ennek megtagadására sem; mert a kormány a felekezetek lecsillapítását, a ki­egyezést Ausztriával épen úgy akarja, mint ő, és egy közbekiáltónak, a kiegyezés mi­kéntjére nézve Szapáry Gyula gróf is csak azt válaszolhatta, hogy majd megmondja akkor, mikor tárgyalni fogják azt. Mikor tehát igy tesz a kormány is, és másképen nem tehet, akkor Szapáry Gyula gróf meg nem tagadhatja tőle az appropriácziót sem. Lukács László fejtegetései, szerény szavakkal, de erős adatokkal czáfolták­ Helfi és Horánszky számításait. A pénz­ügyminiszter nagy hatás között olvasta Helfi fejére a számszék jelentését az 1894. évi ered­ményről, a­mely szó szerint tartalmazza azokat a számcsoportokat, a­melyeket Helfi a pénz­ügyminiszternek tulajdonítva, alaptalan és Orbán Balázs számításaira emlékeztető szám­­csoportosításnak mondott. Azt is bebizo­­nyítá Lukács, hogy Helfi a Vaskapu-köl­­csön előirányzatát és természetét Horánsz­­kyval együtt nem érte meg, midőn kifogá­solták, hogy annak kamatait egyenlő fede­zettel átmeneti tételnek vette fel és nem hagyta fedezetlenül, hogy legyen belőle de­­fic­it, hiszen a hajózási illeték beszedéséig is fedezni kell és lehet ennek a kölcsönnek a kamatjait és a nemzetközi felhatalmazás, valamint a törvény értelmében, annak inter­­calaris terhét majd hozzácsatolhatjuk a köl­csönhöz. Ez történik, és ha másképen jár­nánk el, önmagunkat károsítanék meg, min­den igaz ok nélkül vállalván el oly terhet, a­mely nem minket illet. Sikerrel és hatással mutatta be Lu­kács Horánszky azon vádjának tarthatat­lanságát, a­mely szerint a pénzügyminiszter könnyelműen járt el, midőn a fedezetet az egyenes és fogyasztási adókból változatla­nul hagyta, de fokozta ellenben az üzemek­nél. A miniszter épen ez által volt tekin­tettel a gazdasági helyzet rosszabbodására, és a­mennyiben ez az üzemeket is érintené — a­mi nem hihető — azok kiadásait is meg fogja szoríthatni a mérleg megron­tása nélkül; holott, ha sokat előirányozunk az adókból, visszaesés állhat be és ezt nem pótolván semmi, előáll a defíc­it. Ebből ki­tűnik, hogy a pénzügyminiszter előirány­zata a szolidabb és nem a Horánszkyé, a­ki pedig szeret a könnyelműség vádjával dobálózni. A pénzügyminiszter még nagyobb si­kert ért el akkor, a­mikor a törvényekkel kezében bizonyíta be, hogy az országgyűlés már előre elhatározta a kiadások emelke­désének 3/4 részét; a kormány ennek foly­tán egyszerűen felvette az előirányzatba a megrendelt költséget, ezért csak nem mond­ható könnyelmű­nek; másfelől a többi emel­kedést a közös ügy és államadósság okozta; ennek eleget tenni szintén törvényes kö­telesség. És így az ellenzéknek épen csak a politikai keserv maradt meg. Sőt ez alól is nagyban kirántotta az alapot Lu­kács, mikor előadta a költségvetésbe fel­vett kisebb-nagyobb organikus reformo­kat, melyek az állattenyésztés, ipari szakok­tatás, anyakönyvvezetés, királyi táblák és sommás eljárás, népoktatás és felsőbb ok­tatás nagyszabású fejlesztésével, a költség­­vetésben sok millióban nyernek kifejezést, s azt kérdé, finom és találó gúnynyal Ho­­ránszkytól: ezeket nem tekinti-e refor­moknak, és ha nem, mit ért az organikus reformok alatt? Mert erről ugyan Ho­ránszky csak annyit mondott­, nézni kell az örökösödési reformra, és a kormány — megelőzve őt — ennek javaslatát is ki­nyomatva nyilvánosságra hozta már. Igen, ha komolyan­"-ítélné meg az ellen­zék a teendőket és a tehetőket, általános támadás helyett, sok irányba ii támogatná a kormányt és a vitát szervező bizottsága nem beszéltetné Bujanovicsot, Makfalvayt, csak azért, hogy — panaszkodjanak és vá­daskodjanak, hanem ezek spontán, okosab­ban és mérsékeltebben beszélnének, vagy bölcsebben — hallgatnának! A NEMZET TÁRCZÁJA. November 7. A mulató Páris, Páris, okt. végén. Az idén különösen soká tartott a párisiak hazaérkezése. Eiég alig néhány hét előtt az Arc de Triomphe környékének lakossága a Földközi tenger sokszínű hullámaiban mulatott tekintet nélkül arra, hogy a saison már jó régen elmúlt. Az Etoileban összefutó hosszú Avenuek palotái zárva voltak és legkivált este olyan benyomást keltettek, mintha évtizedek óta lakatlanok volná­nak. Az Avenue Hoche házainak gondosan elredő­zött ablakait látva, az ember szinte kétségbevonta, hogy mögöttük elegánsan bútorozott szobák van­nak, szalonok, selyemmel bevont fallal, smyrna­­szőnyeggel, széles, mennyezetes ágy, valenciennesi csipkéből készült lámpaernyővel és mindenek felett olyan puffoknak nevezett, alacsony bársonyzsámo­­lyokkal, melyeknek csodás ruganyosságában elme­rülni mindenkor feltétlen élvezetet biztosít. Ezek az Avenue Hochebeli egyszerű paloták ma már, az utóbbi hetekkel, merő ellentétben egé­szen másként hatnak. Szebbnél szebb gumival ellátott kerekű kocsik állanak a kapuk előtt, me­lyek rendszerint bájos utasaikkal megindulva, oly nesztelenül gördülnek tova, mintha parketten mo­zognának. És mikor esténként a szebbnél-szebb kocsik hazahozzák bájos utasaikat, akkorára már fényes pompában ragyognak azok az Avenue Hochebeli ablakok, a csipkéből készült lámpaernyő a maga szinpompájának reflexét szórja szerteszét s az apró selyemzsámolyokon boldog halandók fog­lalnak helyet, egészen közel tolva ahhoz a szép asszony lábaihoz, aki most, diner előtt, a Földközi tenger partjain megesett érdekes szenzácziókról referál. De nemcsak az Etoile környékén, egész Pá­­rison meglátszik, hogy a saison teljében van. A Comédie Française klasszikus földszintjétől kiindulva végig a Petit Casino karzatáig mindenütt üdvözlik az idényt, mely ezúttal is gazdagon van megrakva az ő spec­ialitásaival. Hiába, Páris kifogyhatat­lan és ez idén is olyan mulatságokkal szolgál kö­zönségének, hogy eleve is számíthat annak megha­tott hálájára. Úgy este nyolc­ óra tájban indul neki Páris az ő mulatságainak. Csodaszép ez a felvonulás, mesébe illő, hátha még exponált helyről szemlélik. Én például ötszáz méterre voltam a föld felett, mikor Páris mulatni zarándokolt. A Champs de Mars horizontja alatt lebegtem, hat kedves útitár­­sammal léghajóban, mely veszedelmes sebességgel emelkedett a közvetlen szomszédságában levő Eiffel torony fölé. A légutazás semmit sem vesztett az illúzióból, daczára annak, hogy magát a balont a földtől zsineggel akadályozták abban, hogy esetleg a mennyek birodalmába vigyen el bennünket. Egyébként pedig Páris, ötszáz méternyi magasságból nézve, nagyon különös és kolosz­­szális fekete embertömegével, villamos lámpái­nak, tovagördülő fogatainak millióival, olyan be­nyomást tesz, amelynek megírására nálamnál sok­kal bölcsebb emberek válnak szükségessé, ha ugyan­ilyenek is vállalkoznak egy esteli légutazásra. Kü­lönben pedig a Champs de Marsi öt frankos lég­hajózások nagy divatban vannak, mert hiszen az ötszáz méteres perspektíván kívül egyéb kedves örömeket is szolgáltatnak exczentrikus közönségének. Félreértések elkerülése végett sietek kijelenteni, hogy ezek az egyéb örömök mindenkor rögtön­zöttek .... És most szálljunk ki a léghajóból és men­jünk el a Cirque d’Hiverbe, mert itt nagyon szép némajátékot adnak. A czime: Le lycée sans géné és négy képből áll. De ebben a négy képben nagyon sok történik, mivel a leányok nemcsak az angol nyelvet és természetrajzot tanulják együtt a fiukkal, hanem együtt tornáznak, vívnak és fleuret­­teznek is velük, sőt vasárnaponként együtt kocsiz­nak ki pompás mail- és egyéb kocsikon a vidékre. A Cirque d’Hiver nobilis igazgatója szeren­csére úgy oldja meg a némajáték legutolsó jelene­tét, hogy ne legyen okuk rekriminálni azoknak a szülőknek, kik leányaikkal jönnek el az ő czirku­­szába. És a Le lycée sans géné leány­növendékeit nagy kegyesen összeházasítja a fiukkal. Ez nagyon szép és nemes cselekedet ugyan, de kissé elkésve érkezik. Mivel szerény nézetem szerint a Le lycée sans génének, éppen tárgyánál fogva, nem végződni, de kezdődnie kellene házassággal... Házasságról lévén szó, valószínűleg tudni mél­­tóztatnak, hogy Yvette Guilbert férjhez megy. Brilliáns parthiet csinál. Egy Hirsch nevű ember veszi el, aki csak annyiban különbözik a hason­nevű nagy emberbaráttól, hogy nem Párisban, ha­nem Londonban lakik és hogy nem báró, hanem aranybánya-tulajdonos. És mivel Yvette úgy ta­lálta, hogy ez is nagyon jó foglalkozás, hát nem sokáig habozott. És lesz belőle Hirschné és nem fog énekelni az esküvő után csak a férjének. De Yvette menyasszonyi fátyla alatt is meg­maradt hálásnak közönségéhez. Most búcsúzik, és mivel az esküvőig nincs sok idő, hát esténként két helyen is énekel. Tíz órakor a Scalában, fél­­tizenkettőkor pedig a Folies Bergéresben. A reper­­toriere a régi, ugyanaz a hangja, az egész művé­szete s a közönsége is. Én megfigyeltem és fél­­tizenkettőkor ugyanazokat a fehérmellényes, frak­­kos urakat láttam a Folies Bergéresben, akik tíz órakor a Scala földszintjének első soraiban tap­solták izzadtra Yvettért fehér keztyűjüket. Kilencz­­venkilencz százalékja ezeknek az uraknak túljárt az ötven esztendőn és Yvette vőlegénye, hozzáértők állítása szerint, nem a fennmaradt egy perczent­­ből való . . . Az Eldorádó annyira van a Scalától, mint Pest Budától. Éppen csak a Boulevard Sébastopó­­lon kell keresztül menni. Itt az Eldorádóban dalol Kam­ Hill, és dalaiban annyi a megkapó, hogy a nagy vígság közepett is csak könnyes szemmel lehet végighallgatni. Ő maga is elérzékenyül, mikor énekli dalait, melyek mindegyikében csodaszépen megzenésített igaz történetet mond el lelkes kö­zönségének. Egyébként pedig nem túlzás, ha azt állítom, hogy Kain-Hillnél e perezben csak egy népszerűbb embere van Párisnak: Félix Faure, a franczia köztársaság elnöke. S ezzel sokat mondtam. Kam-Hill feltűnően elegáns megjelenés. Mikor kijön a színpadra, mindenki azt hiszi, hogy az Eldorádó első csillagának gazdag szeretője, aki a szép leány öltözője helyett a közönség elé tévedt. És aki először látja, szinte csodálkozik a felett, hogy ez az ember nem milliomos, mikor pedig ez a hivatás oly jól illenék hozzá. Másodszorra már nem csodálkozik senki, tudván Kam-Hill életének egész folyását. Csakugyan milliomosnak született és nagyon gazdag ember volt még néhány év előtt. Palotái voltak az Etoile környékén, lovai Longchampsban és Auteuilben futottak, a legelőkelőbb szalonok hölgyei ugyanolyan szívesen társalogtak vele, amilyen örömest kártyáztak vele Páris minden nagyúri klubjában, úgy nevelték, mint ahogy való­ban csak egy hatalmas franczia grófi család nevel­tetheti utolsó sarját. Ram-Hill pedig nagyon tanulékony ember volt, de nagyon szerencsétlen. Életének huszonötödik évében bakkarázott először, tíz év múlva pedig utoljára. És tíz év alatt mindig vesztett. Egy régi közmondás igazságát akarta kipró­bálni, s mire kipróbálta, nem maradt más, csak egy kastélya Surennesben. A palotáin már rég túladott, lovai másnak a dressjében futottak, a legelőkelőbb szalonok hölgyei szeretett társalgójuk­kal, a klubbok leguriasabb játékosukkal lettek szegényebbek. De e tíz év alatt és azontúl soha senkinek sem tartozott. Becsületes játékos volt, fizetett. És mikor hire ment, hogy Kam-Hill Surennes-i kastélya is eladó, barátjainak minden rész­ére e mondásban összpontosult: — C’est le commencement, on ne peut pás savoir oű §a s’arrétera 1 Kam-Hill kezéből az anyja csavarta ki a pisztolyt. S ekkor ő belátta, hogy hálátlanság volna az öreg­asszonyt magára hagyni. Az nap óta da­lol az Eldorádóban, s kik ismerték azelőtt is, úgy találják, hogy keveset változott A mai Kam-Hill csak két apró külsőségben különbözik az egykori Bourdenois gróftól. Az egyik az, hogy amióta mű­vészetéből él, állandóan hordja a becsületrend sza­lagját; a másik pedig, hogy frakkjának posztóval bevont gombjai aranyból készültek . . . A Nouveau Cirque az idén is vízzel dolgozik. A direktor rajong a vízért, akár csak hal volna. Tavaly a Yacht, az idén a La petite Plage képezi a piece de resistance-ját. Ez pedig azt jelenti, hogy a Nouveau Cirqueben nagyon jól lehet mulatni és hogy mindazoknak, akik a czirkuszszal egy utczá­­ban, a Hue St. Honoréban szerencsések lakhatni, este tíz órától kezdve vízhiányban szenvednek. Kell mind a czirkusznak. Mikor a La petite Plage kezdetéhez csenget­nek, a manége tengerré, illetőleg tengerparttá vál­tozik. És megfürdik a czirkusz egész személyzete, élénk örömére a nagy­közönségnek. Miután Önök bizonyára nyaraltak már tengerparton, felesleges a La petite Plage-ról bővebben beszélnem. Csak azt akarom megjegyezni, hogy Dieppenél például a tenger nem ver nagyobb hullámokat, mint estén­ként a Nouveau Cirque vize és hogy a czirkuszt nagyon be kell fűteni, hogy fürdőző személyzete, különös tekintettel túlságosan lenge ruházatára, meg ne hűljön. A mulató Páris legkedveltebb helye azonban mégis csak az Olympia. Itt is némajátékot játsza­nak, de olyat, amilyet ezideig még Párisban sem mertek bemutatni. Igen, a Le coucher de la Mariée olyan, hogy az Olympia mennyezetének gran­diózus freskóit is pirulásra bírja. Ez a csintalan apróság légióként arról nevezetes, hogy a múlt télen a párisi nagyvilági asszonyok klubjában ad­ták elő. A klub egy indiszkrét tagja ajánlott levélben küldte el az egész némajáték leírását az Olympia nobilis igazgatójának és mellékelte a par­titúrát is. Természetes, hogy az Olympia ezer kéz­zel kapott utána és oly szerencsét csinált, amely­hez hasonló ötszázezer ember közül egyet ér minden tizenkilenczedik században. A Le coucher de la Mariée tehát ugyanolyan kiállítással került színre ez Olympiában, mint tavaly a hölgyek klubjában. A különbség csak az, hogy míg amott a némajáték mindkét szerepét hölgyek játszották: az Olympiában a férjet férfi, a feleséget asszony adta. Körülbelül ennyi az, amit jó társaságban, az elegáns hölgyek klubjában elő­ször színre került némajátékról el lehet mondani. Mert a tárgyát, abban a perezben, melyben a czí­­mét elárultam, igazán nem nehéz elképzelni. Szolnoky Emil: Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A képviselőház f. évi november hó 8-án, pénteken d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: A vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat és az 1896. évi állami költségvetés tárgyalása. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház igazoló bizottsága f. hó 9-én, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: 1. A főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása. 2. Báró Solymossy László kérvényeinek tárgyalása. 3. Báró Bohus Zsigmond lemondása foly­tán és Tóth Vilmosnak élethossziglan főrendiházi taggá történt kineveztetése következtében a jegyzékbe igta­­tása.­­ A főrendiház közjogi és törvénykezésügyi bi­zottsága f. hó 8-án d. e. 11 órakor ülést tart. Napi­rend : A budapesti királyi büntető törvényszék fel­állításáról szóló törvényjavaslat bizottsági tárgyalása. BELFÖLD, Budapest, nov. 7. (Darányi Ignácz földmivelési miniszter Miklós Ödön­höz.) Miklós Ödön volt földmivelésügyi államtit­kár fölmentése alkalmából Darányi minisztertől kitüntető levelet kapott, mely szerzett érdemeit igen hízelgő hangon ismeri el. A levél következő­leg szól: »A Császári és Apostoli Királyi Felsége e hó 2-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával Méltósá­godat saját kérelmére, a vezetésemre bízott földmive­lésügyi m. kir. minisztériumban hivatali elődöm mel­lett elfoglalt államtitkári állásától kitűnő szolgálatai­nak elismerése mellett legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Midőn szerencsém van Méltóságodat erről a legfelsőbb elhatározásról tiszteletteljesen értesíteni, indíttatva érzem magamat, hogy Méltóságodnak álta­lánosan elismert lelkes odaadásáért, melylyel a magyar mezőgazdaság igaz szeretetével párosult kitűnő tehet­ségeit ezen minisztérium ügyeinek szentelte — meleg köszönetemet nyilvánítsam — s egyúttal annak a biz­tos reményemnek is kifejezést adjak, hogy Méltóságod ezentúl sem fogja megvonni nagybecsű érdeklődését azoktól az országos kérdésektől, melyeknek magas hi­vatali állásában is mindenkor oly avatott mivelője volt. Budapesten, 1895. évi november h- án. Darányi Ignácz: Vidéki élet Állami anyakönyvek. A belügyminiszter Békés vármegyében az uj-kigyósi anyakönyvi kerületbe dr. Divis István községi orvost anyakönyvvezető helyet­tessé kinevezte. — Zólyom vármegyében az alasz­kai anyakönyvi kerületbe Valentinyi József bir­tokost, a péteri anyakönyvi kerületbe K­u­h­i­n­k­a Lajos gyárost, a gyetvai anyakönyvi kerületbe B­e­­­i­u­s György községi tanitót, a tót-pelsőczi anyakönyvi ke­rületbe Sztihárszky György birtokost anyakönyv­vezető helyetteseknek kinevezte s őket a házassági anyakönyvvezetéssel és a házasságkötésnél való közre­működéssel is megbízta. Győrmegyében a bizottsági tagok választása ma folyt le. A választás eredményéhez a néppárt nagy reményeket fűzött, de az előzőleg kifejtett nagy agitáczió daczára csúf vereséget szen­vedett. A beérkezett jelentések szerint a 46 megválasztott bizottsági tag között csak 2 népárti van s miután előbb kilenc­en voltak, küzdelmük 7 tag elvesztésével vég­ződött. Csanád megyében a megyei bizottsági tagok választása a pártok erős mérkőzésével a legheve­sebb küzdelmek között folyt le. A szabadel­vűek fényes győzelmet arattak, daczára, hogy Justh Gyula személyesen vezette az ellenzé­ket. Három kerületben a szabadelvű párt, egyben pedig az ellenzék győzött. Tisztújító közgyűlés a megyéknél. Nagy napok várnak a megyék tisztviselőire. A jövő hónapban telik le a tisztviselők szolgálatának hat éve s ak­kor lesznek meg az uj választások. Perczel Dezső belügyminiszter most felhívást intézett a megyék főispánjához, hogy a választások napját tűzzék ki s arról őt értesítsék. Trencsén vármegyében a bizottsági tagokat eddig 35 kerület választotta meg. 29-ben a szabadelvű­­párt­, 6 kerületben a néppárt győzött. Ma még 13 kerület választ. AUSZTRIA, Bécs, nov. 7. A képviselőház mezőgazdasági bi­zottsága elfogadta Pacak dr. határozati javaslatát, a­mely szerint a kormány felhivatik, hogy a legrövidebb idő alatt terjeszszen elő törvényjavaslatot, melylyel a kartell-szövetségek általában állami, illetőleg tartományi felügyelet alá vettetnek és a gazdaságilag káros kartellek megakadályoztatnak és azoknak alapí­tása esetleg büntetéssel suttatik. A kormányképviselők hozzájárultak e határozati javaslathoz.­­ A mentelmi bizottság Lueger és Schneider képviselők kiadatását javasolja, becsületsértés, illetőleg közrendháborítás miatt.­­ A költségvetési bizottság elfogadta a földmívelési és pénzügyi költségvetés több fejezetét. A vita folya­mán Bilinszki pénzügyminiszter kijelenti, hogy a hír­­lapbélyeg 1.700.000 forintnyi jövedelméről nem volna könnyű lemondani. A lottó fejezeténél a pénzügymi­niszter óv az osztálysorsjátékra való visszatéréstől, a­mely a minimális sorsjegyzékek által a legkisebb em­bereket is belevonja a játékba. A kis lottó eltörlését megfontolják, mihelyt a kormány pénzügyi programmja elfogadtatik. »• _ •• KÜLFÖLD * A Pamir területről. Londonból jelentik: Ge­rard ezredes, a Pamir-társaság angol delegáltja, a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy az orosz tisz­tek rendkívüli szívélyes fogadtatásban részesítették. A Pamir területen nagy haderőt tartani, elháríthatlan akadályokba ütköznek. Gerard ezredes nem hiszi, hogy Oroszország most bármily czélból Indiához köze­ledni szándékoznék, sokkal jobb érzelemmel viseltetik az angolok iránt. Oroszország inkább csökkenti tur­­kesztáni helyőrségeit, még ha az angol érdekek össze­ütközésbe jönnének is az oroszokéval. Oroszország, habár igyekeznék is megszilárdítani a turkesztáni ok­­kupácziót, tekintettel a területi nehézségekre, nem remélheti, hogy a Pamir-síkságot átlépheti. Minden arra mutat, hogy az orosz tervek ott csak kereske­delmi érdekkel bírnak. TÁVIRATOK. Monarkiánk nagykövete Rómában. Roma, nov. 7. (Eredeti távirat.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Pasetti b. osztrák-magyar nagykövetet C­r­i­s­p­i és Blanc miniszterek igen szívélyesen fogad­ták. Pasetti kijelentette, hogy feladata az Olaszország és az osztrák-magyar monarkia közötti viszonyt ápolni és a hármas szövet­ség érdekeit minél inkább megszilárdítani. Erre a feladatra pedig egész erejét annál szívesebben szenteli, amennyiben az olasz nemzet iránt folyton a legbensőbb érzelme­ket táplálja. Változások a török minisztériumokban. Konstantinápoly, nov. 7. Ma hivatalo­san a következő kinevezéseket tették közzé: Aarifi pasát, volt bécsi nagy­követet tár­­czanélküli miniszterré, Abdurrahman dri­­nápolyi kormányzót igazságügyminiszterré, Tevfik pasa berlini nagykövetet külügy­miniszterré, Memduh pasát, Angola kor­mányzóját belügyminiszterré és Mahmudot, Kréta volt kormányzóját közmunka minisz­terré nevezték ki. Sabry beyt a számvevő­­ség főnökét pénzügyminiszterré, Said pasa külügyminisztert az államtanács elnökévé nevezték ki. A hadügyi, tengerészeti, köz­oktatási miniszterek, továbbá az erbafei in­tendáns és a tüzérség nagymestere állásaik­ban maradnak.

Next