Nemzeti Hirlap, 1904. szeptember-december (1. évfolyam, 125-225. szám)
1904-09-01 / 125. szám
jobb oldalán levő erős Zaretontii erőd ellen. A legcsekélyebb terepmélyedéseket kihasználva, vörösbőrűekhez hasonlóan kúsztak közelebb és az orosz tüzelés daczára a glacis közelébe jutottak. Onnét rohamtámadást intéztek, de minden oldalról összpontosított megsemmisítő tüzelés visszavetette őket. Csak egy japán osztály nyomult az elesettek holttestei felett az erődig, de a védők ezeket szuronynyal, súlyos veszteségek közt visszaüzték. Az ellenség időközben erősbítéseket kapott és halálmegvetéssel ismételte a rohamot, de ismét visszaverték. Egy harmadik ellenséges támadást is meghiúsított az oroszok gyilkos tüzelése. Azt mondják, hogy a japánok e közben gránátokért lőttek ki a rohamra vezényelt oszlopok mögött, hogy annál hathatósabban figyelmeztessék ezeket kötelességükre: győzni, vagy meghalni! Az oroszok most a maguk részéről erősbítéseket kértek arra az esetre, ha további támadásokat kellene kiállniuk. De nem került erre a sor. Másnap hajnalban a két fél tüzérsége közt fejlődött harcz. Lebediev kapitány, aki a matrózosztályt vezette, a falra állott és több mint húsz japánt revolverével lelőtt. Emberi holttestek piramisán átmászva, igyekezett az ellenség minden újra felhatolni a falra. A harmadik támadás után Lebedievet egy gránátszilánk megölte. Gorbatovszki tábornok, aki már hat évt töltött alvás nélkül az árkokban, személyesen irányította az oroszok tüzelését. A japán tüzérség súlyos sérüléseket ejtett az erődökön, úgy, hogy Gorbatovszki tábornok parancsot adott, hogy az árkokban keressenek fedezetet Este 10 órakor a japánok ostromágyuikat egy oly állásba helyezték el, amelyet az oroszok sikerrel ágyúztak. Dél felé két japán osztályt vettek észre, az egyiket a Czukorsüvegdomb mögött, a másikat a vasútihídnál, de az orosz tüzelés elől visszavonultak. Délután 2 órakor a japánok 12 ágyúval Palicsengbe kezdtek vonulni. Este 6 óra felé az ellenségnek az oroszok délkeleti arczvonala előtt intézett kétségbeesett támadását a japánok nagy veszteségei közt visszaverték. Szemiprovszky százados egy kis osztálylyal sikeres kirohanást tett, hogy a japán ütegeket visszavesse. A lap nem közli, vájjon az oroszok a dombot meg tudták e tartani. A japánok a kínaiak kőből épült házait erődökként használták. A gabonaföldekre a Lujza-öbölből nagy tüzérségi készleteket szállítottak. A liaojangi csata, London, aug. 31. A világtörténelmi jelentőségű csata Liaojang körül tegnap megkezdődött és ha nem csalnak a jelek, Kuropatkin elhatározta, hogy a japánokkal ott úgy fog elbánni, mint Napóleonnal Moszkvánál bántak el. Mind a két részről a legnagyobb mértékben örvendetes reménység nyilvánul. Tokiói táviratok szerint ott bizton remélik, hogy az ütközet Europatkinnak és a Kelet-Ázsiában levő egész orosz hadseregnek teljes vereségével fog végződni. Pétervárott másrészről meg vannak győződve az emberek, hogy Kuropatkin most mind a három hadsereget hónapokra Liaojanghoz fogja kötni, míg az oroszok megmérhetetlen emberanyagukból Liaojangtól északra Karbinnál új hadsereget fognak koncentrálni, hogy azzal azután megkezdjék az offfenzívát. Állítólag az a második hadsereg máris 100.000 ember és az Európából érkező csapatokat hetek és hónapok óta oda küldik. Az ötödik szibériai hadtest már egészen ott van. Az első hadtest első csapatai szintén már odaérkeztek, miután épen az utóbbi időben nagy mértékben sikerült fokozni a szibériai vasút szállítóképességét. A hatodik szibériai hadtest és a negyedik doni kozák hadosztály szintén oda készül. Pétervárott ilyen körülmények között teljesen bíznak az orosz seregek sikerében. Pétervár, aug. 31. Saharov tábornok távirata továbbá jelenti : A harcz a sötétség beálltáig tartott és csak este 9 órakor szakították félbe. Csapataink magatartása rendkivü bravúros volt. Az összes csapatokkal közölt 26-iki keletű hir, mely szerint Port-Artur hősies helyőrsége a japánok összes támadása visszaverte, nagy örömet keltett és emelte katonák kedvét, avval az óhajjal töltvén őket, hogy kövessék bajtársaik példáját. Veszteségeink még nincsenek megállapítva, de mindenesetre nagyok. A sebesültek számából ítélve, akik a segélyállomásokon megfordultak, csapataink összes vesztesége körülbelül 3000 ember lehet. Az ellenség vesztesége mindenesetre szintén igen jelentékeny volt. Kuropatkin veszedelme, Róma, aug. 31. Ide érkezett hírek szerint a japánok Kuropatkin hadseregét három oldalról körülzárták. A vasutat Liaojangtól északra Kuroki megszállotta. Kuropatkin helyzete kétségbeesett. el Városi közgyűlés. — Saját tudósitónktól. — Kolozsvár, szept. 1. Rendkívüli közgyűlést tartott tegnap délután Kolozsvár törvényhatósági bizottsága, melynek összehívását a villamos világítás kérdésének most már végleges elintézése tette szükségessé. A tegnapi határozat általános megnyugvást keltett és ezzel a kérdés most már olyan stádiumba jutott, hogy a határozatnak felsőbb helyen leendő jóváhagyása után a Ganz és Társa czéggel a szerződés rövid idő alatt megköthető lesz s a munkálatokhoz még az őszszel hozzá kezdenek. A közgyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánult, érdemleges felszólalás azonban egy tárgynál sem történt és gyors elintézést nyertek az ügyek, úgy, hogy a közgyűlés négy óra után véget ért. A közgyűlésen gróf Béldi Ákos főispán elnökölt. A tárgysorozat megkezdése előtt Szvacsina Géza polgármester megható szép beszéd kíséretében parentálta el városunk két kiváló polgárát, id. Varga Dánielt és ifj. Varga Dánielt, kik a törvényhatósági bizottságnak régi érdemes tagjai voltak. A közgyűlés a polgármester előterjesztésére a veszteség feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Fekete-Nagy Béla tanácsos ismertette ezután a belügyminiszternek a városi jövedéki hivatal szervezési szabályrendeletének jóváhagyása iránti leiratát, melynek értelmében, tekintettel arra, hogy a házi kezelés a pénzügyminiszter hozzájárulásával már elhatároztatott, közgyűlés kimondta, hogy a szabályrendeletet 1905. évtől kezdődőleg életbe lépteti s ez iránt a belügyminiszter jóváhagyását kéri. A sétatéri híd újjáépítését a közgyűlés még a tavaszszal elhatározta. Az építésre szükséges 16.430 koronát kölcsön útján akarta fedezni. A tegnapi közgyűlés kimondta, hogy ez összeget a tisztviselői nyugdíjalapból veszi fel , négy év alatt letörleszti. Debreczen sz. kir. város közönsége júliusi közgyűléséből feliratot intézett az országgyűléshez a magyar nyelv és jelvények jogának a külképviseletben való érvényesítése érdekében s ez iránti feliratát pártolás végett megküldötte. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult a tanács az iránti javaslatához, hogy a város intézzen hasonló szellemű feliratot. Zombor sz. kir. városnak az élelmiszerek mesterséges megdrágításának megakadályozása iránti feliratát a közgyűlés szintén magáévá tette. Ezután következett a közgyűlés legfontosabb tárgya, a villamos világítás berendezésinek kérdése. Fekete Nagy Béla tanácsos referálta az ügyet. Ismertetvén az előzményeket, felolvasta a légszeszgyár nyilatkozatát, melyet annak idején mi is teljtartalmúlag közöltünk, s melynek lényegileg az a tartalma, hogy hajlandó ugyan a Ganz-gyárral kötött szerződésben foglalt egységárak mellett a villanyvilágítás berendezésére vállalkozni, de a szerződésben kikötött egyéb feltételeket csak abban az esetben hajlandó elfogadni, ha arra a kiküldendő bíróság által köteleztetik. A szakbizottságoknak ezzel a nyilatkozattal szemben az a véleménye, hogy az komoly ajánlatnak nem tekinthető s a közgyűlés további határozata értelmében a légszeszgyár nyilatkozatát vonakodásnak tekinti Ezután felolvastatott a Ganz és társa czégnek a város közönségéhez intézett nyilatkozata, melylyel kötelezettséget vállal az iránt, hogy egy bekövetkezhető per esetén a marasztalási összeg megfizetését elvállalja. Az előadás meghallgatása után közgyűlés a szakbizottságok javaslatát egyhangúlag elfogadta s annak értelmében kimondta, hogy a légszeszgyárnak beterjesztett nyilatkozatát nem tekinti határozott válaszadásnak, hanem az 1890. évi aug. 14-én kelt pótszerződés 8. pontja értelmében tisztán vonakodásnak s igy a városnak megnyílt a joga, hogy a villamos világítást az idézett §-ban biztosított jogánál fogva a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár r.-t. vállalkozóval bevezettesse. Ehhez képest utasítja a tanácsot, hogy a Ganz és Társa céggel megkötött szerződést jóváhagyás végett terjessze fel a kormányhoz. A légszeszgyárnak a légszesz egységárának leszállítása iránti ismert nyilatkozata került ezután tárgyalás alá. A légszeszgyár a szerződés értelmében köteles lett volna a légszesz egységárát 3234 fillérre leszállítani. E kötelezettségének nem tévén a légszeszgyár eleget, a közgyűlés a szakbizottságok javaslata értelmében kimondotta, hogy a légszeszgyár ellen a pert megindítja s az ügy előkészítésére Fekete-Nagy Béla tanácsos, Gajzágó Manó tiszti főügyész, dr. Deák Albert, dr. Alenyhárth Gáspár és dr. Tutsek Sándor bizottsági tagokból álló bizottságot küldött ki. A Vigadóban elfogyasztott légszesz után a szerződésben biztosított 20*/s kedvezményt a légszeszgyár a bérlőknek nem lévén hajlandó biztosítani, a közgyűlés kimondotta, hogy a város jövőre a Vigadót házilag fogja kezeltetni s a világítási dijat a bérlőktől maga fogja beszedni. Ezután megszavazott a közgyűlés a Szent- György-szobor vaskerítésére 400 koronát s a szobor leleplezési ünnepélyének költségeire szintén 400 koronát. Megyeri Dezső igazgatónak a színházi segély kiutalási kérését a közgyűlés a napirendről levette s utasította a tanácsot, hogy azt akkor terjessze be, midőn az e tárgyban beadott felebbezés felett a belügyminiszter érdemleges határozatot fog hozni. Ursitz Anna Gabriella magánóvónő kérésére kimondta a közgyűlés, hogy a Ferencz József úti magánóvóda számára biztosított évi 1200 kor. segélyösszeget átengedi a róna. kath. egyházközségnek az óvoda fentartásának és nevezett óvónő alkalmazásának kötelezettsége mellett. Végül a közgyűlés a sertés közvágóhíd használata iránt kiadott tanácsi határozat ellen több mészáros által beadott fellebbezést vette tárgyalás alá, melynek rendjén a rendelet további fentartását elhatározta. Kisebb kérések elintézése után a közgyűlés véget ért. nemzeti hírlap, hírek. Kolozsvár, szept. 1. - A villamos világítás ügye. A törvényhatósági bizottság tegnap tartott rendkívüli közgyűlése egyhangúlag elfogadta a szintén egyhangúlag adott szakbizottsági véleményt, hogy a légszesz gyárnak a villamos világítás ügyében elfoglalt álláspontját a város tekintse vonakokodásnak, az opezió jogáról való lemondásnak!— és a Ganz gyárral a szerződést haladéktalanul kösse meg. A légszeszgyár tudvalevőleg kísérletet tett arra, hogy e kérdésben a döntést hátráltassa és a maga jogának olyan magyarázatot adott, melynek tisztázása esetleg esztendőkre megakadályozhatta volna a villamos világítás behozatalát. A város azonban nem ment bele a különben is ügyetlenül felállított csapdába és a légszesz-gyár huzavonája fölött azonnal napirendre tért. Az opezió-jogot nem lehet máskép magyarázni, mint úgy, hogy a jogosított minden további kifogás nélkül, az összes feltételek elfogadásával, egyszerűen a helyébe lép annak a vállalkozónak, akivel a megrendelő megállapodásra jutott. A légszesz-gyárnak tehát joga lett volna — a Ganz gyár helyébe lépve — mindenestül elfogadni és aláírni a kész szerződést; de abszurdum volt úgy értelmeznie a dolgot, hogy az is opezió, ha a szerződésnek csupán egyetlenegy föltételét fogadja el, a többit pedig mind függőben hagyhatja és igy voltakép arra törekszik, hogy ő vele már most uj alapon kezdjenek uj tárgyalásokat. A város elhatározását, mely e próbálkozással szemben nem lehetett egyéb, mint a föltétlen visszautasítás, megkönnyítette az a körülmény, hogy a légszesz-gyár netalánt kártérítési igényeivel szemben a Ganz-gyár szavatosságot vállalt. Azonban e szavatosságnak is csak formális jelentősége van, mert nincs az a bíróság, mely az opezió jogának magyarázatában a légszesz-gyár álláspontjára helyezkedhetnék. — Szeptember elsején A nyári napsugár elvesztette perzselő tüzét, a duslomba fákról már pörögnek a sárgult levelek, s ebben a banálisan szentimentális környezetben múlt ki szépen, csöndesen a mai nappal a nyári nagyvakáczió. Legalább a diákok, iskolás legények, derűs, vidám nagyvakácziója. Ezrével özönlenek be ma a vidékről a bámult arató kis diákok, szüleik kíséretében, s felkeresik a két hónapra elhagyott iskolákat, megjelennek tanáraik előtt, akik jövő Magyarország nagy reménységét ismét elkönyvelik tíz hónapra az iskolai vaskos matrikulákban. A mai napon ugyanis megkezdődött az új iskolai év, s megkezdődtek a beírások az egyetemen, a kereskedelmi akadémián, a közép-, polgári és elemi iskolákban. Az iskolák tájéka benépesült vidám zsibongó gyemeksereggel, komoly szülőkkel. Bevonultak a vakáczióról a tanárok is s a legtöbb iskolában tegnap már konferencziát is tartottak. A beiratásokkal egyidejűleg megkezdődnek a magánvizsgálatok és folytatódnak a javító- és pótlóvizsgálatok. Szeptember negyedikén az összes középiskolákban, szeptember 12 én pedig a tudományegyetemen is kezdetüket veszik az előadások. — A községi közigazgatási tanfolyam megnyitása. A községi közigazgatási tanfolyamot szeptember 5-én délelőtt fogják ünnepélyesen megnyitni és még aznap az előadások is megkezdődnek. A tanfolyamra jelentkezett 41 hallgató, kik közül véglegesen felvétetett 31, függőben maradt 10 jelentkező. A tanfolyam igazgatója Dózsa Endre alispán. A tanári is épen úgy alakult meg, mint az előző tanfolyamokon volt. A községi közigazgatási tanfolyamok idei évi vizsgálatainak eredményét most állították össze a belügyminisztériumban. A nyolc tanfolyamon — Budapesten, Debreczenben, Kassán, Kolozsvárott, Marosvásárhelyt, Nagybecskereken, Pécsett, Szombathelyen — vizsgára jelentkezett 269 hallgató, akik közül kettőt, nem bocsátottak vizsgára ; kitüntetéssel vizsgázott 37, egyhangúlag képesítettek 125 és szótöbbséggel 65, pótvizsgára utasítottak 40 hallgatót. — Egyházmegyei közgyűlés. Nagyszalontáról Írják: A nagyszalontai ev. ref. egyházmegye tegnap Tisza István gróf világi és Széll Kálmán esperes egyházi elnöklete alatt közgyűlést tartott. Széli esperes az ima után üdvözölte a miniszterelnököt és a többi megjelenteket. A tárgyalás során Tisza István gróf azon reményének adott kifejezést, hogy réó idő alatt sikerülni fog a reformátusi egyházi ügyek olyan rendezése, hogy az adóteher lényegesen csökkenjen. Az egyes egyházak így előállott deficitjét az egyházkerületnek nyújtott állami hozzájárulásból fedezték. Gyűlés után a kaszinóban népes közebéd volt, a melyen az első felköszöntőt Széli esperes Tisza gróf miniszterelnökre mondta. Tisza István lelkes beszédben éltette az öszszetartást. Az ebéd végeztével a miniszterelnök Tisza Kálmánnal Gesztre hajtatott. — Halálozás Csikmói Buday Károlyné szül. bisztrai Aáron Karolin m. kir. bányakapitány özvegye aug. 27-én, életének 71-ik esztendejében rövid betegség után Kisszebenben meghalt. Holttestét Kisszebenben történt beszentelés után Nagybányára szállították és ott helyezték örök nyugalomra. — Jegyzők közgyűlése A magyarországi községi és körjegyzők országos ponti egylete it évi szeptember 25-én d. , 9 órakor Pest vármegye közgyűlési terméig tartja meg Kuncze Imre elnöklete alatti évi rendes közgyűlését. Ezt megelőzőleg szeptember 24-án a választmány tart ülést. A közgyűlés fontosabb tárgyai közül megemlítjük a következőket: Az Arad vármegyei jegyzj egylet indítványa a községi és közjegyzők nyugdíjügyének egységes alapon való rendezése, közjogi helyzetüknek megállapítása, szolgálati szabályzatuknak és fegyelmi felelősségüknek a változott viszonyoknak megfelelő rendezése tárgyában. A Bihar vármegyei jegyző-egylet inditványa, hogy Tisza István gróf örökös disz. taggá választassák. Tisztujitás. Az országos egyesület vezetősége kéri a vármegyei egyletek kiküldötteit, hogy megbízó levelüket f. év szeptember 21-ig Ulozkay Bálint főjegyzőhöz Mezőtúrra, vagy szep. 24-ig az elnökséghez a Pannonia-szállodába küldjék meg. — Egy takarékpénztár éa ínség. A marosvásárhelyi Agrár-Takarékpénztár Részvénytársaság a tartós szárazságokozta ínség enyhítésére felemlítésre érdemes humánus akciót indított. Anyagi támogatásban óhajtja részesíteni a rendelkezésére állt eszközökkel Maros-Torda vármegye ínségeseit, s hasonló emberbaráti segítségre szólítja fel egy átiratban az összes erdélyrészi pénzintézeteket, törvényhatóságokat, gazdasági egyesületeket Az átirat, melyet ma kaptak meg Kolozsvár város törvényhatósága és gazdasági egyesületei a következő : Az egész országot ért súlyos gazdasági csapás, folyton tartó szárazság által okozott rossz termés folytán előállott Ínség kötelességévé teszi minden hazafiasan gondolkodó és érző embernek, hogy tőle telhetőleg segítségére legyen azoknak, kiket az Ínség fenyeget vagy sújt. Intézetünk ezen kötelességteljesítés alól nemcsak nem óhajt kitérni, hanem hivatásának megfelelően e tekintetben példával kíván előljárni. Ma tartott igazgatósági ülésben ennélfogva elhatározta, hogy 1000 koronát bocsájt rendelkezésére gróf Lázén István főispán úrnak, hogy egyenlő részben Marosvásárhely és Marostorda vármegye inségessei részére a megalakult segélyző-bizottság által felhasználtassék De elhatározta egyszersmind azt is, hogy minden irányban lehetőleg segítségére siet a gazdaközösségnek és különösen a kis gazdáknak. Már kihelyezett kölcsönei tekintetében a lehető legmesszebb fokig menő méltányosságot óhajtja gyakorolni, a törlesztésektől lehetőleg eltekint; a végrehajtási eljárásokat — amenynyire az csak a kölcsön veszélyeztetése nélkül teheti — felfüggeszti. De újabb és 3000 koronától kezdődőleg adandó hosszú lejáratú jelzálog kölcsönöket is óhajt most nyújtani, melynek kamatait annyira leszállította és törlesztési módját oly olcsóvá tette, hogy ezek révén módja lesz a kisgazdáknak reájuk nehezedő gazdasági csapásokkal megküzdeni. Sőt azoknak, akár egyeseknek, akár egyleteknek, kik az ínségeseknek szállítandó gabonaneműekre kívánnak kölcsönöket igénybe venni; ezeket a legjutányosabban kívánja rendelkezésre bocsájtani. Egész erőnket, hazafias elhatározásunkat és törekvésünket kívánjuk latba vetni, hogy az erdélyi hazarészekre nehezedő bajokat lehetőleg enyhítsük és kérjük a t. Czimet, hogy bennünket e törekvésünkben támogatni és a törvényhatóság közönségét ez elhatározásunkról értesíteni méltóztassék. Maros-Vásárhely, 1904. augusztus hó 27. Kiváló tisztelettel Agrár Takarékpénztár Részvénytársaság Marosvásárhelyt. — Tüdővészes munkások gyógyítása a Délvidéken. Temérdek ember, közel hetvenezer munkás életét oltja ki évente a betegségek egyik legsúlyosabb fajtája , a tüdővész A védekezést ellene megkísérteni is alig voltunk képesek eddig, bár kétségtelen, hogy a kérdés a társadalmat igen közelről érdekli. Tüdőbajos beteget nehéz szanatóriumba kezelni, de még ilyen szanatóriumok fölállítása, megfelelő költségek hííján, szinte lehetetlen. Ez a körülmény egyrészt, másrészt pedig a pusztító korban rejlő nagy veszedelem más irányba terelte a figyelmet. Előtérbe lépett ugyanis a klimatikus gyógymód eszméje, amely immár a közeljövőben meg is valósul. Az Adria partján legközelebb a folyó év őszén új intézmény létesül, a Munkások Klimatikus Gyógytelepe, amelyen a betegpénztárak tagjai nyerhetnek elhelyezést. A telepen gyógykezelésben fognak részesülni légzőszervi bántalmakban szenvedő, tüdővészes és ezeken kívül szívbeteg és idegbajos munkások is. A betegeket szétszórtan az Adriamenti falvak egyes lakóházaiban helyezik el és napi ellátásuk — beleértve az orvosi kezelést és a gyógyszereket —s koronába kerül. Tehát nem lesz drágább, mint amennyit a betegpénztárak máig is áldoztak e czimeken oly tagjaikra, akik eddig valahová a vidékre mentek gyógyulást keresni. A telep vezető orvosa Goldner Adult dr. ismert fővárosi orvos lesz, aki évek óta szeretettel foglalkozik a munkások érdekeivel. — Öngyilkosság. Ma délelőtt Désről egy Szász Nándor nevű 22 éves fiatalembert hoztak Kolozsvárra, aki öngyilkossági szándékból egy két milliméteres revolverrel a bal mellébe lőtt. A fiatalembert életveszélyes sebével vonaton hozták Kolozsvárra. Az állomástól a mentők beszállították a seészeti klinikára. Állapota súlyos. Félszázad óta őrzött végrendeletj-hehértóról jelentik, hogy néhány hónap múlva bontják föl Szoboszlai Pap István református szuperintendensnek végrendeletét, melyet a hires hitszónok azzal a kijelentéssel deponált a debreczeni ref. egyházmegye irattárába, hogy halála után 50 év múlva bontandó föl. Szoboszlai Pap István 1855-ben halt meg és igy végrendeletét 1905- ben bontják föl A végrendelet iránt rendkivül nagy az érdeklődés és már is megint 1904. szeptember 1. ! — Azt gyermekeim, soha! Először is utálom a veloczipédet kis lánykáknak, azután ez nyomja a mellet, meggörbíti a hátat... — Jó, jó . . . vágott közbe Bernard, aki roppantul kényeztetni kezdte lánykáit, ha már egyszer arra van kedvük. De Violette makacskodott: — Nem ! Azt nem ! Nem akarom ! — Végre is olyan testgyakorlat ez is, mint valami másik ! — Dehogy is olyan, mint egy másik ! Ez egy utálatos és egészségtelen sport! — Ez a haladás ! — Nem szeretem a haladást! — Az már lehetséges! De azért végül ön is elfogadja őket, mint az egész világ. Kezdetben persze kissé ellenállunk, de aztán lassan-lassan, minthogy ez a szegény haladás egészen hasznos is, megadjuk magunkat! — Haladásától függ ! . . . Biztosíthatom, hogy van három, úgynevezett „haladás“, amiket csúnyáknak és közönségeseknek tartok és a melyekkel én, részemről sohase élnék ! . . . — Melyek azok ? Joujou tante nevetve felelte: — A veloczipéd, a petróleum és a válás! De alig ejtette ki az utolsó szót, egész aranyos haja tövéig elpirult, észrevéve ügyetlenségét. Nővére válópöre már oly messze eltűnt a mohban! Joujou már annyira megszokta, hogy kis húgainak „meghalt“ mamájukról meséljen, hogy ő is majdnem elfelejtette, hogy Jady Dorupatrik él, messze messze tőlük és hogy az igazán Bernard elvált felesége, Bernard is elpirult. Különös rossz érzés fogta el, hallgatott, még jobban megzavarodva, mint Violette. Szerencsére Bernardine, ki híven követte kedvencz eszméjét, véget vetett a zavarnak. — Nekünk az egészen mindegy, hogy csúnyának találod-e a petróleumot és a válást. De a veloczipéd? . . . Mi úgy szeretjük ! Szeresd te is Joujou tante, igen? . . . A fiatal lány nem akart most már sem engedni, se vitatkozni. — Ideje végre, hogy lefeküdjetek gyerekek ! Holnap majd újra megbeszéljük a dolgot! Majd ajánlok nektek valami mást, valami egyebet, aminek még jobban fogtok örülni, jó lesz ? . . . És kivezetve a gyermekeket távozott. — Bemárd, — kérdezte d’Indrey asszony fiától, aki szemét az ajtóra szögezve, mozdulatlanul állott — Bernard ! világosan látod, hogy mi történik benned, gyermekem ? Bernard dadogva felelt: — Igen ! Miért kérdezi ezt tőlem, anyám ? — Mert azt hiszem, hogy beleszerettél sógornődbe! D’Indrey asszony erősen hangsúlyozta e szót „sógornődbe“. Bernard azt felelte : — Imádom őt! Azt hiszem, semmi sem tiltja, hogy őt imádjam ? Az öreg nő hidegen felelt : — Ellenkezőleg, minden tiltja azt ! . . . Ha olyan nőről van szó, mint a minő Violette, senkinek sincs joga imádni őt, ha nem lehet elvennie őt . . . És minthogy a dolog így áll . . . — De . . . — Az egyház nem esketi meg az elváltakat ! — Eh ! túlteszem magam az egyházon, ha másképen nem lehet ! — De Violette, szerencsére, nem teszi túl magát rajta ! Hallottad, hogy épen most mit mondott . .. — Oh ! Igen ! Ezt mondják! És aztán, ha a pillanat megérkezik . .. — Akkor meg is teszik azt, amit mondanak, ha Joujou elvei az elveik !. .. Szegény kicsike ! Ha visszaemlékezem, mennyire félreismertem, mily rosszul ítéltem meg őt hajdan, azt hiszem, sohasem tudom őt eléggé szeretni, hogy helyrehozzam hibámat! Szegény jó fiam ! De ostobák is voltunk akkor, régen, azon a bizonyos napon !... Aztán, megszokott szelídségével d’Indrey asszony újra kérdezte: — Mit fogsz csinálni ? — Beszélni fogok vele már holnap! — És ha, amiben biztos vagyok, megtagadja kérésedet ? Bernard fáradt, könnyektől fojtott hangon felelt: Ha megtagadja ? . . . Ismét útra kelek ! ♦ Másnap Bernard, mint rendesen hajóra szállt sógornőjével. Abban a pillanatban, mikor a csónakba akartak lépni, megkérdezte Joujout: — Akarja, hogy a kis csónakon induljunk el matrózok nélkül a sarreau-i oldalon ? Egyedül is jól megy majd az evezés! A tenger olyan szép ! Violette beleegyezett és mindketten a kis bárkába szállottak. D’Indrey már reggel óta izgatott volt és nyugtalan. Folytonosan azon elmélkedett, hogyan beszéljen Joujouval, sőt, hogy egyáltalán mer-e majd beszélni? És izgatottsága oly nagy, oly látható volt, hogy Violette észre is vette és hirtelen megszólalt : — De hát mi baja van ma önnek ? . . . Mintha nem is az volna ma ön, aki . . . Bernard habozott, elpirult és végre megszólalt : — Nem sejti, egy csöppet se sejti, hogy mi van velem ? Joujou őszintén felelt: — Igazán nem sejtem! Épenséggel nem sejtem, hogy mi lest ! Bernard még jobban elszomorodott és szemei égen túlragyogtak, miközben erőfeszítéssel mormogta : — Akkor hát, én Istenem ! Sohase merem elmondani önnek, hogy szeretem! Pedig ez mégis így van ! . . . (Folytatása következik )