Nemzeti Hirlap, 1904. szeptember-december (1. évfolyam, 125-225. szám)

1904-09-01 / 125. szám

jobb oldalán levő erős Zaretontii erőd ellen. A legcsekélyebb terepmélyedéseket kihasz­­nálva, vörösbőrűekh­ez hasonlóan kúsztak kö­zelebb és az orosz tüzelés daczára a glacis közelébe jutottak. Onnét rohamtámadást in­téztek, de minden oldalról összpontosított megsemmisítő tüzelés visszavetette őket. Csak egy japán osztály nyomult az elesettek holt­testei felett az erődig, de a védők ezeket szuronynyal, súlyos veszteségek közt vissza­­üzték. Az ellenség időközben erősbítéseket kapott és halálmegvetéssel ismételte a rohamot, de ismét visszaverték. Egy harmadik ellenséges támadást is meghiúsított az­ oroszok gyilkos tüzelése. Azt mondják, hogy a japánok e közben gránátokért lőttek ki a rohamra vezé­nyelt oszlopok mögött, hogy annál hathatósab­ban figyelmeztessék ezeket kötelességükre: győzni, vagy meghalni! Az oroszok most a maguk részéről erős­bítéseket kértek arra az esetre, ha további támadásokat kellene kiállniuk. De nem került erre a sor. Másnap hajnalban a két fél tüzér­sége közt fejlődött harcz. Lebediev kapitány, a­ki a matrózosztályt vezette, a falra állott és több mint húsz japánt revolverével lelőtt. Emberi holttestek piramisán átmászva, igye­kezett az ellenség minden újra felhatolni a falra. A harmadik támadás után Lebedievet egy gránátszilánk megölte. Gorbatovszki tábornok, a­ki már hat évt töltött alvás nélkül az árkokban, személyesen irányította az oroszok tüzelését. A japán tüz­­érség súlyos sérüléseket ejtett az erődökön, úgy, hogy Gorbatovszki tábornok parancsot adott, hogy az árkokban keressenek fedezetet Este 10 órakor a japánok ostromágyuikat egy oly állásba helyezték el, a­melyet az oroszok sikerrel ágyúztak. Dél felé két japán osztályt vettek észre, az egyiket a Czukor­­süvegdomb mögött, a másikat a vasúti­híd­nál, de az orosz tüzelés elől visszavonultak. Délután 2 órakor a japánok 12 ágyúval Pa­­licsengbe kezdtek vonulni. Este 6 óra felé az ellenségnek az oroszok délkeleti arczvonala előtt intézett kétségbe­esett támadását a japánok nagy veszteségei közt visszaverték. Szemiprovszky százados egy kis osztálylyal sikeres kirohanást tett, hogy a japán ütegeket visszavesse. A lap nem közli, vájjon az oroszok a dombot meg tudták e tartani. A japánok a kínaiak kőből épült házait erődökként használták. A gabonaföl­dekre a Lujza-öbölből nagy tüzérségi készle­teket szállítottak. A liaojangi csata, London, aug. 31. A világtörténelmi jelentő­ségű csata Liaojang körül tegnap megkezdődött és ha nem csalnak a jelek, Kuropatkin el­határozta, hogy a japánokkal ott úgy fog el­bánni, mint Napóleonnal Moszkvánál bántak el. Mind a két részről a legnagyobb mérték­ben örvendetes reménység nyilvánul. Tokiói táviratok szerint ott bizton remélik, hogy az ütközet Europatkinnak és a Kelet-Ázsiában levő egész orosz hadseregnek teljes vereségével fog végződni. Pétervárott másrészről meg vannak győ­ződve az emberek, hogy Kuropatkin most mind a három hadsereget hónapokra Liao­­janghoz fogja kötni, míg az oroszok megmér­hetetlen emberanyagukból Liaojangtól északra Karbinnál új hadsereget fognak konc­entrálni, hogy azzal azután megkezdjék az offfenzívát. Állítólag az a második hadsereg máris 100.000 ember és az Európából érkező csapatokat he­tek és hónapok óta oda küldik. Az ötödik szibériai hadtest már egészen ott van. Az első hadtest első csapatai szintén már oda­érkeztek, miután épen az utóbbi időben nagy mértékben sikerült fokozni a szibériai vasút szállítóképességét. A hatodik szibériai had­test és a negyedik doni kozák hadosztály szintén oda készül.­­ Pétervárott ilyen körül­­mények között teljesen bíznak az orosz sere­gek sikerében. Pétervár, aug. 31. Saharov tábornok táv­irata továbbá jelenti : A harcz a sötétség be­álltáig tartott és csak este 9 órakor szakí­tották félbe. Csapataink magatartása rendkivü bravúros volt. Az összes csapatokkal közölt 26-iki keletű hir, mely szerint Port-Artur hősies helyőrsége a japánok összes támadása­­ visszaverte, nagy örömet keltett és emelte katonák kedvét, avval az óhajjal töltvén őket, hogy kövessék bajtársaik példáját. V­esz­­teségeink még nincsenek megállapítva, de mindenesetre nagyok. A sebesültek számából ítélve, a­kik a segélyállomásokon megfordul­tak, csapataink összes vesztesége körülbelül 3000 ember lehet. Az ellenség vesztesége min­denesetre szintén igen jelentékeny volt. Kuropatkin veszedelme, Róma, aug. 31. Ide érkezett hírek szerint a japánok Kuropatkin hadseregét három ol­dalról körülzárták. A vasutat Liaojangtól északra Kuroki megszállotta. Kuropatkin helyzete kétségbeesett. el Városi közgyűlés. — Saját tudósitónktól. — Kolozsvár, szept. 1. Rendkívüli közgyűlést tartott tegnap délután Kolozsvár törvényhatósági bizottsága, melynek összehívását a villamos világítás kérdésének most már végleges elintézése tette szükségessé. A tegnapi határozat általános megnyugvást keltett és ezzel a kérdés most már olyan stá­diumba jutott, hogy a határozatnak felsőbb helyen leendő jóváhagyása után a Ganz és Társa czéggel a szerződés rövid idő alatt megköthető lesz s a munkálatokhoz még az őszszel hozzá kezdenek. A közgyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánult, érdemleges fel­szólalás azonban egy tárgynál sem történt és gyors elintézést nyertek az ügyek, úgy, hogy a közgyűlés négy óra után véget ért. A közgyűlésen gróf Béldi Ákos főispán elnökölt. A tárgysorozat megkezdése előtt Szvacsina Géza polgármester megható szép beszéd kí­séretében parentálta el városunk két kiváló polgárát, id. Varga Dánielt és ifj. Varga Dánielt, kik a törvényhatósági bizottságnak régi érdemes tagjai voltak. A közgyűlés a polgármester előterjesztésére a veszteség feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Fekete-Nagy Béla tanácsos ismertette ez­után a belügyminiszternek a városi jövedéki hivatal szervezési szabályrendeletének jóvá­hagyása iránti leiratát, melynek értelmében, tekintettel arra, hogy a házi kezelés a pénz­ügyminiszter hozzájárulásával már elhatároz­tatott, közgyűlés kimondta, hogy a szabály­rendeletet 1905. évtől kezdődőleg életbe lép­­teti s ez iránt a belügyminiszter jóváhagyá­sát kéri. A sétatéri híd újjáépítését a közgyűlés még a tavaszszal elhatározta. Az építésre szükséges 16.430 koronát kölcsön útján akarta fedezni. A tegnapi közgyűlés kimondta, hogy ez összeget a tisztviselői nyugdíjalapból veszi fel , négy év alatt letörleszti. Debreczen sz. kir. város közönsége júliusi közgyűléséből feliratot intézett az országgyű­léshez a magyar nyelv és jelvények jogának a külképviseletben való érvényesítése érde­kében s ez iránti feliratát pártolás végett meg­küldötte. A közgyűlés egyhangúlag hozzájá­rult a tanács az iránti javaslatához, hogy a város intézzen hasonló szellemű feliratot. Zombor sz. kir. városnak az élelmi­sze­rek mesterséges megdrágításának megakadályo­­zása iránti feliratát a közgyűlés szintén ma­gáévá tette. Ezután következett a közgyűlés legfonto­sabb tárgya, a villamos világítás berendezési­nek kérdése. Fekete Nagy Béla tanácsos re­ferálta az ügyet. Ismertetvén az előzménye­ket, felolvasta a légszeszgyár nyilatkozatát, melyet annak idején mi is teljtartalmúlag közöltünk, s melynek lényegileg az a tartalma, hogy hajlandó ugyan a Ganz-gyárral kötött szer­ződésben foglalt egységárak mellett a villany­világítás berendezésére vállalkozni, de a szer­ződésben kikötött egyéb feltételeket csak ab­ban az esetben hajlandó elfogadni, ha arra a kiküldendő bíróság által köteleztetik. A szakbizottságoknak ezzel a nyilatkozattal szem­ben az a véleménye, hogy az komoly ajánlat­nak nem tekinthető s a közgyűlés további határozata értelmében a légszeszgyár nyilat­kozatát vonakodásnak tekinti Ezután felolvastatott a Ganz és t­ársa czégnek a város közönségéhez intézett nyilat­kozata, melylyel kötelezettséget vállal az iránt, hogy egy bekövetkezhető per esetén a marasztalási összeg megfizetését elvállalja. Az előadás meghallgatása után közgyűlés a szak­­bizottságok javaslatát egyhangúlag elfogadta s annak értelmében kimondta, hogy a lég­­szeszgyárnak beterjesztett nyilatkozatát nem tekinti határozott válasz­adásnak, hanem az 1890. évi aug. 14-én kelt pótszerződés 8. pontja értelmében tisztán vonakodásnak s igy a városnak megnyílt a joga, hogy a villamos világítást az idézett §-ban biztosított jogánál fogva a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár r.-t. vállalkozóval bevezettesse. Ehhez képest utasítja a tanácsot, hogy a Ganz és Társa c­éggel megkötött szerződést jóváhagyás vé­gett terjessze fel a kormányhoz. A légszeszgyárnak a légszesz egységárának leszállítása iránti ismert nyilatkozata került ezután tárgyalás alá. A légszeszgyár a szer­ződés értelmében köteles lett volna a légszesz egységárát 32­34 fillérre leszállítani. E kö­telezettségének nem tévén a légszeszgyár ele­get, a közgyűlés a szakbizottságok javaslata értelmében kimondotta, hogy a légszeszgyár ellen a pert megindítja s az ügy előkészíté­sére Fekete-Nagy Béla tanácsos, Gajzágó Manó tiszti főügyész, dr. Deák Albert, dr. Alenyhárth Gáspár és dr. Tutsek Sándor bi­zottsági tagokból álló bizottságot küldött ki. A Vigadóban elfogyasztott légszesz után a szerződésben biztosított 20*/s kedvezményt a légszeszgyár a bérlőknek nem lévén hajlandó biztosítani, a közgyűlés kimondotta, hogy a város jövőre a Vigadót házilag fogja kezel­tetni s a világítási dijat a bérlőktől maga fogja beszedni. Ezután megszavazott a közgyűlés a Szent- György-szobor vaskerítésére 400 koronát s a szobor leleplezési ünnepélyének költségeire szintén 400 koronát. Megyeri Dezső igazgatónak a színházi se­gély kiutalási kérését a közgyűlés a napirend­ről levette s utasította a tanácsot, hogy azt akkor terjessze be, midőn az e tárgyban be­adott felebbezés felett a belügyminiszter ér­­­demleges határozatot fog hozni. Ursitz Anna Gabriella magánóvónő kéré­sére kimondta a közgyűlés, hogy a Ferencz József úti magánóvóda számára biztosított évi 1200 kor. segélyösszeget átengedi a róna. kath­. egyházközségnek az óvoda fentartásának és nevezett óvónő alkalmazásának kötelezett­sége mellett. Végül a közgyűlés a sertés közvágóhíd hasz­nálata iránt kiadott tanácsi határozat ellen több mészáros által beadott fellebbezést vette tárgyalás alá, melynek rendjén a rendelet to­vábbi fen­tartását elhatározta. Kisebb kérések elintézése után a közgyűlés véget ért. n­emzeti hírlap, h­írek. Kolozsvár, szept. 1. - A villamos világítás ügye. A törvényhatósági bizottság tegnap tartott rend­kívüli közgyűlése egyhangúlag elfogadta a szintén egyhangúlag adott szakbizottsági vé­­leményt, hogy a légszesz gyárnak a villamos világítás ügyében elfoglalt álláspontját a vá­ros tekintse vonakokodásnak, az opezió jogáról való lemondásnak!— és a Ganz gyárral a szer­ződést haladéktalanul kösse meg. A légszesz­gyár tudvalevőleg kísérletet tett arra, hogy e kérdésben a döntést hátráltassa és a maga jogá­nak olyan magyarázatot adott, melynek tisztá­zása esetleg esztendőkre megakadályozhatta volna a villamos világítás behozatalát. A város azon­ban nem­ ment bele a különben is ügyetlenül felállított csapdába és a légszesz-gyár huza­vonája fölött azonnal napirendre tért. Az opezió-jogot nem lehet máskép magyarázni, mint úgy, hogy a jogosított minden további kifogás nélkül, az összes feltételek elfogadá­sával, egyszerűen a helyébe lép annak a vál­lalkozónak, a­kivel a megrendelő megállapo­dásra jutott. A légszesz-gyárnak tehát joga lett volna — a Ganz gyár helyébe lépve — mindenestül elfogadni és aláírni a kész szerződést; de abszurdum volt úgy értelmez­nie a dolgot, hogy az is opezió, ha a szerző­désnek csupán egyetlenegy föltételét fogadja el, a többit pedig mind függőben hagyhatja és igy voltakép arra törekszik, hogy ő vele már most uj alapon kezdjenek uj tárgyaláso­kat.­­ A város elhatározását, mely e pró­bálkozással szemben nem lehetett egyéb, mint a föltétlen visszautasítás, megkönnyítette az­­ a körülmény, hogy a légszesz-gyár netalánt­­ kártérítési igényeivel szemben a Ganz-gyár szavatosságot vállalt. Azonban e szavatosság­nak is csak formális jelentősége van, mert nincs az a bíróság, mely az opezió jogának magyarázatában a légszesz-gyár álláspontjára helyezkedhetnék. — Szeptember elsején A nyári napsugár elvesztette perzselő tüzét, a dus­­lomba fákról már pörögnek a sárgult leve­lek, s ebben a banálisan szentimentális kör­nyezetben múlt ki szépen, csöndesen a mai nappal a nyári nagyvakáczió. Legalább a diákok, iskolás legények, derűs, vidám nagy­­vakácziója. Ezrével özönlenek be ma a vidék­ről a bámult arató kis diákok, szüleik kísé­retében, s felkeresik a két hónapra elhagyott iskolákat, megjelennek tanáraik előtt, a­kik jövő Magyarország nagy reménységét ismét elkönyvelik tíz hónapra az iskolai vaskos m­atrikulákban. A mai napon ugyanis meg­kezdődött az­ új iskolai év, s megkezdődtek a beírások az egyetemen, a kereskedelmi aka­démián, a közép-, polgári és elemi iskolákb­an. Az iskolák tájéka benépesült vidám zsibongó gyem­eksereggel, komoly szülőkkel. Bevonul­tak a vakáczióról a tanárok is s a legtöbb iskolában tegnap már konferencziát is tar­tottak. A beiratásokkal egyidejűleg megkez­dődnek a magánvizsgálatok és folytatódnak a javító- és pótlóvizsgálatok. Szeptember negye­dikén az összes középiskolákban, szeptember 12 én pedig a tudományegyetemen is kezde­tüket veszik az előadások. — A községi közigazgatási ta­n­fo­lyam megnyitása. A községi közigazga­tási tanfolyamot szeptember 5-én délelőtt fog­ják ünnepélyesen megnyitni és még aznap az előadások is megkezdődnek. A tanfolyamra jelentkezett 41 hallgató, kik közül véglegesen felvétetett 31, függőben maradt 10 jelent­kező. A tanfolyam igazgatója Dózsa Endre alispán. A tanári is épen úgy alakult meg, mint az előző tanfolyamokon volt. A községi közigazgatási tanfolyamok idei évi vizsgálatainak eredményét most állították össze a belügyminisztériumban. A nyolc­ tan­folyamon — Budapesten, Debreczenben, Kas­sán, Kolozsvárott, Marosvásárhelyt, Nagy­becs­kereken, Pécsett, Szombathelyen — vizsgára jelentkezett 269 hallgató, a­kik közül kettőt, nem bocsátottak vizsgára ; kitüntetéssel vizs­gázott 37, egyhangúlag képesítettek 125 és szótöbbséggel 65, pótvizsgára utasítottak 40 hallgatót. — Egyházmegyei közgyűlés. Nagy­szalontáról Írják: A nagyszalontai ev. ref. egyházmegye tegnap Tisza István gróf világi és Széll Kálmán esperes egyházi elnöklete alatt közgyűlést tartott. Széli esperes az ima után üdvözölte a miniszterelnököt és a többi megjelenteket. A tárgyalás során Tisza István gróf azon reményének adott kifejezést, hogy r­é­ó idő alatt sikerülni fog a reformátusi egyházi ügyek olyan rendezése, hogy az adó­teher lényegesen csökkenjen. Az egyes egy­házak így előállott defic­itjét az egyházkerü­letnek nyújtott állami hozzájárulásból fedez­ték. Gyűlés után a kaszinóban népes köz­ebéd volt, a melyen az első felköszöntőt Széli esperes Tisza gróf miniszterelnökre mondta. Tisza István lelkes beszédben éltette az ösz­­szetartást. Az­ ebéd végeztével a miniszterel­nök Tisza Kálmánnal Gesztre hajtatott. — Halálozás Csikmói Buday Ká­­rolyné szül. bisztrai Aáron Karolin m. kir. bányakapitány özvegye aug. 27-én, életének 71-ik esztendejében rövid betegség után Kis­szebenben meghalt. Holttestét Kisszebenben történt beszentelés után Nagybányára szállí­tották és ott helyezték örök nyugalomra. — Jegyzők közgyűlése A magyar­országi községi és körjegyzők országos­­ ponti egylete it évi szeptember 25-én d. , 9 órakor Pest vármegye közgyűlési terméig tartja meg Kuncze Imre elnöklete alatt­i évi rendes közgyűlését. Ezt megelőzőleg szep­­tember 24-án a választmány tart ülést. A közgyűlés fontosabb tárgyai közül megemlít­jü­k a következőket: Az Arad vármegyei jegyzj egylet indítványa a községi és közjegyzők nyugdíjügyének egységes alapon való rende­­zése, közjogi helyzetüknek megállapítása, szol­­gálati szabályzatuknak és fegyelmi felelőssé­­güknek a változott viszonyoknak megfelelő rendezése tárgyában. A Bihar vármegyei jegyző-egylet indit­­ványa, hogy Tisza István gróf örökös disz. taggá választassák. Tisztujitás. Az országos egyesület vezetősége kéri a vármegyei egyletek kiküldötteit, hogy meg­bízó levelüket f. év szeptember 21-ig Ulozkay Bálint főjegyzőhöz Mezőtúrra, vagy szep. 24-ig az elnökséghez a Pannonia-szállodába küldjék meg. — Egy takarékpénztár éa ínség. A marosvásárhelyi Agrár-Takarék­pénztár Részvénytársaság a tartós szárazság­okozta ínség enyhítésére felemlítésre érdemes humánus akc­iót indított. Anyagi támogatás­­­­ban óhajtja részesíteni a rendelkezésére állt­­ eszközökkel Maros-Torda vármegye ínsége­­seit, s hasonló emberbaráti segítségre szólítja fel egy átiratban az összes erdélyrészi pénz­intézeteket, törvényhatóságokat, gazdasági egyesületeket Az átirat, melyet ma kaptak meg Kolozsvár város törvényhatósága és gaz­dasági egyesületei a következő : Az egész országot ért súlyos gazdasági csapás, folyton tartó szárazság által okozott rossz termés folytán előállott Ínség köteles­ségévé teszi minden hazafiasan gondolkodó és érző embernek, hogy tőle telhetőleg segítsé­gére legyen azoknak, kiket az Ínség fenyeget vagy sújt. Intézetünk ezen kötelesség­teljesí­­tés alól nemcsak nem óhajt kitérni, hanem hivatásának megfelelően e tekintetben példá­­val kíván előljárni. Ma tartott igazgatósági ülésben ennélfogva elhatározta, hogy 1000 koronát bocsájt rendelkezésére gróf Lázén István főispán úrnak, hogy egyenlő rész­ben Marosvásárhely és Marostorda vár­megye inségessei részére a megalakult segélyző-bizottság által felhasználtassék De elhatározta egyszersmind azt is, hogy minden irányban lehetőleg segítségére siet a gazda­­közösségnek és különösen a kis gazdáknak. Már kihelyezett kölcsönei tekintetében a lehető legmesszebb fokig menő méltányosságot óhajtja gyakorolni, a törlesztésektől lehetőleg elte­kint; a végrehajtási eljárásokat — a­meny­nyire az csak a kölcsön veszélyeztetése nél­kül teheti — felfüggeszti. De újabb és 3000 koronától kezdődőleg adandó hosszú lejáratú jelzálog kölcsönöket is óhajt most nyújtani, melynek kamatait annyira leszállította és tör­lesztési módját oly olcsóvá tette, hogy ezek révén módja lesz a kisgazdáknak reájuk nehezedő gaz­dasági csapásokkal megküzdeni. Sőt azoknak, akár egyeseknek, akár egyleteknek, kik az ínségeseknek szállítandó gabonaneműekre kí­vánnak kölcsönöket igénybe venni; ezeket a legjutányosabban kívánja rendelkezésre bo­­csájtani. Egész erőnket, hazafias elhatározá­sunkat és törekvésünket kívánjuk latba vetni, hogy az erdélyi hazarészekre nehezedő bajokat lehetőleg enyhítsük és kérjük a t. Czimet, hogy bennünket e törekvésünkben támogatni és a törvényhatóság közönségét ez elhatáro­zásunkról értesíteni méltóztassék. Maros-Vá­sárhely, 1904. augusztus hó 27. Kiváló tisz­telettel Agrár Takarékpénztár Részvénytársa­ság Marosvásárhelyt. — Tüdővészes­ munkások gyó­gyítása a Délvidéken. Temérdek em­ber, közel hetvenezer munkás életét oltja ki évente a betegségek egyik legsúlyosabb faj­tája , a tüdővész A védekezést ellene megkí­sérteni is alig voltunk képesek eddig, bár kétségtelen, hogy a kérdés a társadalmat igen közelről érdekli. Tüdőbajos beteget nehéz sza­natóriumba kezelni, de még ilyen szanató­riumok fölállítása, megfelelő költségek h­ííján, szinte lehetetlen. Ez a körülmény egyrészt, másrészt pedig a pusztító korban rejlő nagy veszedelem más irányba terelte a figyelmet. Előtérbe lépett ugyanis a klimatikus gyógy­mód eszméje, a­mely immár a közel­jövőben meg is valósul. Az Adria partján legközelebb a folyó év őszén új intézmény létesül, a Munkások Klimatikus Gyógytelepe, a­melyen a betegpénztárak tagjai nyerhetnek elhelye­zést. A telepen gyógykezelésben fognak ré­szesülni légzőszervi bántalmakban­ szenvedő, tüdővészes és ezeken kívül szívbeteg és ideg­bajos munkások is. A betegeket szétszórtan az Adriamenti falvak egyes lakóházaiban he­lyezik el és napi ellátásuk — beleértve az orvosi kezelést és a gyógyszereket —­s ko­ronába kerül. Tehát nem lesz drágább, mint­ a­mennyit a betegpénztárak máig is áldoztak e czimeken oly tagjaikra, a­kik eddig vala­hová a vidékre mentek gyógyulást keresni. A telep vezető­ orvosa Goldner Adult dr. ismert fővárosi orvos lesz, a­ki évek óta szeretettel foglalkozik a munkások érdekeivel. — Öngyilkosság. Ma délelőtt Désről egy Szász Nándor nevű 22 éves fiatal­em­bert hoztak Kolozsvárra, a­ki öngyilkossági szándékból egy két milliméteres revolverrel a bal mellébe lőtt. A fiatal­embert életve­szély­es sebével vonaton hozták Kolozsvárra. Az állomástól a mentők beszállították a se­észeti klinikára. Állapota súlyos. Félszázad óta őr­zött végren­delet­­­j-hehértóról jelentik, hogy néhány hónap múlva bontják föl Szoboszlai Pap Ist­ván református szuperintendensnek végrende­letét, melyet a hires hitszónok azzal a kije­lentéssel deponált a debreczeni ref. egyház­megye irattárába, hogy halála után 50 év múlva bontandó föl. Szoboszlai Pap István 1855-ben halt meg és igy végrendeletét 1905- ben bontják föl A végrendelet iránt rend­ki­vül nagy az érdeklődés és már is megint 1904. szeptember 1. ! — Azt gyermekeim, soha! Először is utá­lom a veloczipédet kis lánykáknak, azután ez nyomja a mellet, meggörbíti a hátat... — Jó, jó . . . vágott közbe Bernard, a­ki roppantul kényeztetni kezdte lánykáit, ha már egyszer arra van kedvük. De Violette makacskodott: — Nem ! Azt nem ! Nem akarom ! — Végre is olyan testgyakorlat ez is, mint valami másik ! — Dehogy is olyan, mint egy másik ! Ez egy utálatos és egészségtelen sport! — Ez a haladás ! — Nem szeretem a haladást! — Az már lehetséges! De azért végül ön is e­lfogadja őket, mint az egész világ. Kez­detben persze kissé ellenállunk, de aztán las­san-lassan, minthogy ez a szegény haladás egészen hasznos is, megadjuk magunkat! — Haladásától függ ! . . . Biztosíthatom, hogy van három, úgynevezett „haladás“, a­miket csúnyáknak és közönségeseknek tartok és a melyekkel én, részemről sohase élnék ! . . . — Melyek azok ? Joujou tante nevetve felelte: — A veloczipéd, a petróleum és a válás! De alig ejtette ki az utolsó szót, egész aranyos haja tövéig elpirult, észrevéve ügyet­lenségét. Nővére válópöre már oly messze eltűnt a mohban! Joujou már annyira megszokta, hogy kis húgainak „meghalt“ mamájukról meséljen, hogy ő is majdnem elfelejtette, hogy Jady Dorupatrik él, messze messze tő­lük és hogy az igazán Bernard elvált felesége, Bernard is elpirult. Különös rossz érzés fogta el, hallgatott, még jobban megzavarodva, mint Violette. Szerencsére Bernardine, ki híven kö­vette kedvencz eszméjét, véget vetett a za­varnak. — Nekünk az egészen mindegy, hogy csúnyának találod-e a petróleumot és a vá­lást. De a veloczipéd? . . . Mi úgy sze­retjük ! Szeresd te is Joujou tante, igen? . . . A fiatal lány nem akart most már sem engedni, se vitatkozni. — Ideje végre, hogy lefeküdjetek gyerekek ! Holnap majd újra megbeszéljük a dolgot! Majd ajánlok nektek valami mást, valami egyebet, a­minek még jobban fogtok örülni, jó lesz ? . . . És kivezetve a gyermekeket távozott. — Bemárd, — kérdezte d’Indrey asszony fiától, a­ki szemét az ajtóra szögezve, moz­dulatlanul állott — Bernard ! világosan látod, hogy mi történik benned, gyermekem ? Bernard dadogva felelt: — Igen ! Miért kérdezi ezt tőlem, anyám ? — Mert azt hiszem, hogy beleszerettél sógornődbe! D’Indrey asszony erősen hangsúlyozta e szót „sógornődbe“. Bernard azt felelte : — Imádom őt! Azt hiszem, semmi sem tiltja, hogy őt imádjam ? Az öreg nő hidegen felelt : — Ellenkezőleg, minden tiltja azt ! . . . Ha olyan nőről van szó, mint a minő Vio­lette, senkinek sincs joga imádni őt, ha nem lehet elvennie őt . . . És minthogy a dolog így áll . . . — De . . . — Az egyház nem esketi meg az el­váltakat ! — Eh ! túlteszem magam az egyházon, ha másképen nem lehet ! — De Violette, szerencsére, nem teszi túl magát rajta ! Hallottad, hogy épen most mit mondott . .. — Oh ! Igen ! Ezt mondják! És aztán, ha a pillanat megérkezik . .. — Akkor meg is teszik azt, a­mit mon­danak, ha Joujou elvei az elveik !. .. Szegény kicsike ! Ha visszaemlékezem, mennyire félre­ismertem, mily rosszul ítéltem meg őt hajdan, azt hiszem, sohasem tudom őt eléggé szeretni, hogy helyrehozzam hibámat! Szegény jó fiam ! De ostobák is voltunk akkor, régen, azon a bizonyos napon !... Aztán, megszokott szelídségével d’Indrey asszony újra kérdezte: — Mit fogsz csinálni ? — Beszélni fogok vele már holnap! — És ha, a­miben biztos vagyok, megta­gadja kérésedet ? Bernard fáradt, könnyektől fojtott hangon felelt: Ha megtagadja ? . . . Ismét útra kelek ! ♦ Másnap Bernard, mint rendesen hajóra szállt sógornőjével. Abban a pillanatban, mi­kor a csónakba akartak lépni, megkérdezte Joujout: — Akarja, hogy a kis csónakon induljunk el matrózok nélkül a sarreau-i oldalon ? Egye­dül is jól megy majd az evezés! A tenger olyan szép ! Violette beleegyezett és mindketten a kis bárkába szállottak. D’Indrey már reggel óta izgatott volt és nyugtalan. Folytonosan azon elmélkedett, ho­gyan beszéljen Joujouval, sőt, hogy egyálta­lán mer-e majd beszélni? És izgatottsága oly nagy, oly látható volt, hogy Violette észre is vette és hirtelen megszólalt : — De hát mi baja van ma önnek ? . . . Mintha nem is az volna ma ön, a­ki . . . Bernard habozott, elpirult és végre meg­szólalt : — Nem sejti, egy csöppet se sejti, hogy mi van velem ? Joujou őszintén felelt: — Igazán nem sejtem! Épenséggel nem sejtem, hogy mi lest ! Bernard még jobban elszomorodott és sze­mei égen túlragyogtak, miközben erőfeszítés­sel mormogta : — Akkor hát, én Istenem ! Sohase merem elmondani önnek, hogy szeretem! Pedig ez mégis így van ! . . . (Folytatása következ­ik )

Next