Nemzeti Hirlap, 1905. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1905-01-02 / 1. szám
1905. II. évfolyam. Kolozsvár, hétfő, január 21. szám Előfizetési árakigvész éva. ..... 28 kor. — AH. Fél évre.................14 kor. — fill. Negyed évre .... 7 kor. — All. Egy hónapra .... 2 kor. 40 fill. jegyes szám ára . . — kor. 10 fill. Megjerenik naponként, — az ünnepek kivételével. Szerkesztőség: Farkas utcza 8. sz. — Telefon 49. ez. —S-O— Kiadóhivatal: Deák Ferencz-u. 4. sz. — Telefon 304. Hirdetések □ cm.-ként ... 10 fillér. Nyilttér petit sera.................40 fulér !z orsz. szabadelvűpár újéve. H.ts* 104 A miniszterelnök a szabadelvűpárthoz. — Gróf Tisza István miniszterelnök újévi beszéde.. — T. Barátaim! Midőn barátaimmal és kollegáimmal együtt s az ő nevükben is hálás szívvel mondok köszönetet jó kivánataitokért s midőn a következett újév küszöbén önkénytelenül az ország sorsa, az ország közviszonyai felé fordítjuk gondolatainkat, engedjétek meg, hogy egy rövid pillanatra visszaidézzem lelketek elé az ország azon helyzetét, amelyben a tavalyi új esztendő talált bennünket. (Halljuk! Halljuk!) Nehéz pillanat volt az is, nehéz küzdelemben állottunk, midőn egy évvel ezelőtt találkoztunk itt kölcsönös jókívánatainkkal. És ha ma olvasom el azokat a szavakat, amelyeket hozzátok intéztem, önkénytelenül bizonyos szomorú neme az elégtételnek, amelyről nagyon szívesen lemondanék, fog el azon sorok elolvasása közben. Kifejezést adtam akkor is azon meggyőződésemnek, hogy nem efemer tünetekkel, nem efemer bajokkal állunk szemben, hanem a parlamentarizmus olyan mélyreható betegségével és olyan krízisével, amely általános jelenség az egész világon, amelylyel meg tudtak küzdeni a szabadságra méltó és arra megérett nemzetek, (Úgy van!) de amelyek megássák sírját a parlamentarizmusnak mindenütt, ahol a nemzetben e bajok legyőzésére, a kelés kiirtására elég erkölcsi erő, elég politikai bátorság nincs, nem található. (Élénk helyeslés) És kijelentettem akkor is, hogy midőn barátaimmal együtt az ország nehéz és kritikus pillanat felelős állásaink elfoglalására vállalkoztunk, nemcsak az a feladat lebegett szemünk előtt, hogy azon pillanatnyilag feltorlódott zátonyokat hárítsuk el, amelyek a közügyek elintézésének útjában állanak, de meggyőződésünk volt az, hogy missziónk lényege, missziónk valódi tartalma azon állandó krónikus bajoknak megszüntetése, ami a magyar parlamentarizmus sikeres működésének állandó biztos alapokra helyezése. (Igaz ! Úgy van !) Akkor barátaim, a képviselőháznak már csak így,a kis töredéke által folytatott s ennek folytán meglehetősen tespedő obstrukczióval állattunk szemben. Én tavaly januárius elsején, ezen helyzetben a türelem politikájára kértelek benneteket. A türelem politikáját követtük és kellett még követnünk be eszű hónapon át és mondhatom, pártkülönbség nélkül, jóformán az ország egész közvéleménye által elítélve azon kicsiny csoportnak obstrukciója még hónapokon keresztül mérhetetlen károkat okozott az országnak (Úgy van!) és mérhetetlen szenvedést a társadalom széles rétegeinek. (Úgy van !) Végre a körülményeknek szerencsés fordulata, amelyet nagy hiba lett volna tőlünk is meg nem ragadni, (Úgy van !) ezen küzdelemnek véget vetett, anélkül, hogy a parlamentarizmus betegségének nagy kérdése maga dűlőre jutott volna. (Úgy van !) Beállott ismét egy szerencsésebb periódus, amelyet felhasználhattunk és azt hiszem becsületesen fel is használtunk (Úgy van !) a törvényhozási és kormányzási téren az alkotó munkára. (Úgy van !) Nem akarok részletekbe menni és nem akarok az öndicséret vádjába esni, de ha az igazságot elhallgatni nem kívánjuk, konstatálnunk kell, hogy igenis ez alatt a fél év alatt becsületes munka történt a nemzeti politika nagy céljai érdekében az egész vonalon, (Úgy van!) és hogy mindazt, ami a félév alatt történt, a magyar államnak, a magyar kormánynak politikai múltját, tekintélyét, erejét növelte bent és kint egyaránt ú így van ! és élő bizonyságot szolgáltatott a mellett, hogy a parlament működési képességének és a normális alkotmányos életnek helyreállítása és biztosítása képezi a sikeres magyar nemzeti politika egyedüli biztos előfeltételét. (Úgy van!) Abban a meggyőződésben voltunk, hogy az elmúlt obstrukciós hosszú időszak keserves tapasztalatai élnek még a magyar nemzetben és hogy rövid, de eseménydús hivatalos műküdésünk alatt sikerült bizonyos presztizsre, bizonyos erkölcsi tőkére szert tenni és parancsoló kötelességnek tartottuk magunkra nézve ezt az erkölcsi tőkét, ezt a presztízst latba vetni, hogy biztosítsuk a nemzet számára azt, ami minden további sikeres működésnek előfeltételét képezi. (Úgy van !) biztosítsuk a parlamentarizmus megmentését, a parlamentarizmusnak biztos alapokra helyezését. (Igaz ! Úgy van !) Nem szeretek személyi kérdésekkel foglalkozni, de azok az urak, akik részben talán jóhiszeműleg is, annyit beszélnek arról, hogy személyemet tolom a közügy rovására előtérbe, legyenek szívesek meggondolni azt, hogy ha bennünket nem az a törekvés vezetett volna egész működésünkben, hogy kötelességünket teljesítsük, személyünknek latbavetésével és kockára tevésével is minden körülmények között, amikor a közérdek kívánta, akkor a házszabályok revíziójának kérdését nem vetettük volna fel. (Igaz! Úgy van !) Ámde felvetettük azt azon tudatban, hogy a kormányt és a pártot oly küzdelembe visszük bele, melynek eredményét belátni és biztosra venni nem lehet, de tettük ezt azon parancsoló kötelességérzetből kifolyólag, hogy a nemzetnek legfontosabb érdekei igy kívánják és hogy a nemzet érdekei előtt, de csakis az előtt és semmi más előtt, a személyi tekinteteknek el kell némulniok. (Úgy van!) Hát, t. barátaim, a harcz megkezdődött. Fájdalom, megkezdődött úgy, hogy már annak legelső stádiumánál, már ott, ahol a házszabály-reform előkészítését kellett a képviselőháznak elhatároznia, az egész ellenzék egyesülten obszukézióba ment a házszabály - reformnak magának felvetése ellen. A harcz ezen első stádiuma győzelemmel végződött ránk nézve. A ti lelkesült támogatástok, a ti férfias kitartástok, a ti hazafias kötelességérzetetek és buzgalmatok biztosította a sikert és biztosította a sikert úgy, hogy nyugodt lélekkel elmondhatjuk, miszerint az országos közvélemény túlnyomó nagy része helyeselte eljárásunkat. (Élénk helyeslés.) De talán csak az első győzelem után láthattuk igazán a maguk egész terjedelmében a létező bajokat. Csak akkor láthattuk a maga meztelenségében azt az egész elfajulását a felfogásnak, (Úgy van,) a magaviseletnek, a parlamentarizmussal szemben való álláspontoknak ; csak akkor győződhetett meg igazán mindenki, akinek kételyei is lehettek arról, hogy ezt a nagy harczot fel kellett venni, ezt a küzdelmet meg kellett vívni, mert itt csakugyan egy mélyreható megmérgezése és megmételyezése áll fenn a parlamenti életnek. (Igaz ! Úgy van !) És fájdalom, ebben a harczban, amelynek elfajulását itt részletezni nem kívánom, a parlamentnek azon tagjai, akik csakugyan teljesen össze vannak forrva a technikai obstrukcziónak az ő képükre szabott intézményével, nem maradtak egyedül. Alkalomnak mutatkozott ez minden vágyakozás, minden gyűlölködés, (Úgy van !) minden régóta elfordjtott és visszaszorított indulat számára, (Úgy van!) hogy az elvtagadások, az elvfeladások a czmikus elvtelenségnek egy óriási boszorkánytánczában egyesülve, (Úgy van!) tegyen vakmerő kísérletet a kormánynak és mindenekfelett annak a szabadelvű pártnak megdöntésére, amelynek a nemzet többsége állandó támogatására felépült állandó uralmát olyan nehezen tudják némelyek elviselni. (Élénk tetszés.) És t. barátaim, ez a törekvés támogatásra és pedig hatékony támogatásra talált olyan oldalról is, olyan férfiak részéről is, akiket egész a legközelebbi időkig a mi táborunkban láttunk, akik magát a házszabály-reform tartalmát és a követett taktikát egészen a legutolsó lépésig és annak kivételével helyeselték, és akik még akkor is, mikor elváltak útjaik mi tőlünk, bizonyára teljes jóhiszeműséggel azt hirdették, hogy ők nem helyeslik a mi eljárásunkat, de elítélik az obstrukcziót és az ellenzék eljárását is és egyik táborhoz sem fognak csatlakozni. Én megmondtam akkor is nekik, hogy lejtőre jutottak, amelyen ki tudja, hol fognak megállani. (Úgy van!) De nem gondoltam, hogy rövid pár hét múlva a lejtőnek legesleg fenekén fogjuk őket látni. (Igaz ! Úgy van!) Ok, akik jóhiszeműleg a 67-es alap orthodox védelmezőinek hiszik magukat, ők adják most a legerősebb eszközöket a 67-es alap megrontóinak. (Úgy van!) Ok, akik elítélték a technikai obstrukciót, akik kívánták a parlament munkaképességének biztosítását, ők ruházzák fel azzal a prestigével és erővel a technikai obstrukcziót, amivel ez ország egyáltalán nem rendelkezhetik. (Úgy van!) Hegedűs Sándor: Banketteznek velük és dicsőítik őket! Tisza István gróf miniszterelnök: Belesodortatták magukat egy végzetes áradatba, amely magával ragadta, magával vitte őket és ellentétbe helyezi őket lelküknek igazi vágyaival. (Úgy van!) Hát az igaz. Ezen oldalról történt egy kísérlet a közvetítésre is. Én nem akarok vizsgálni, hogy helyes útja-e a közvetítésnek az, hogy az ember először az egyik félnek minden excressusával legalább hallhatólag azonosítja magát és azután áll oda és igyekszik a két fél között pártatlan színben tüntetni fel magát. De ez mellékes. Maga a közvetítés tartalma szomorú jele volt annak, hogy azon a lejtőn, amelyről az imént beszéltem, hova jutottak el ? Mert hiszen azok, akik komolyan igyekeztek a házszabályreformot keresztülvinni, azok jöttek egy olyan javaslattal, amelynek részletei ma már körülbelül ismeretesek a közvélemény előtt, amelyekre tehát mindenki, aki házszabályainkkal csak némileg is foglalkozik, megmondhatja azt, hogy ez siralmas félrendszabály lett volna és gyakorlati következményeiben épen olyan felsüléssel járt volna, mint járt annak idején az 1899-iki reform. (Úgy van!) Igaz, javított volna ismét házszabályainknak egyik-másik hibáján és hiányosságán. De ezen javításoknak egy része is olyan lett volna, mely csak félig teszi be az ajtót. Hogy egyébről ne beszéljek, az ülések meghosszabbítására és a zárt ülésekre vonatkozó diszpozíciók még mindig bőven elég tért hagytak volna a Ház munkaképességének csorbítására. (Úgy van !) Ezenkívül egész sorára a technikai obstrukczió fegyvereinek, mint pl. a házszabály czímén való felszólalásra, a kérdés feltevése körüli vitákra és sok egyéb másra, amelyet jóformán korlátlanul használhat fel a technikai obstrukczió, egyáltalán semmi diszpozícziót nem tartalmazott volna és nem tartalmazott volna semmi diszpozícziót a Ház méltóságának és rendjének biztosítására (Úgy van!) olyankor, mikor, fájdalom, meg kellett győződnünk arról, hogy ebben a tekintetben még illúziókban is éltünk, mert talán még messzebbmenő rendelkezésekre van szükség. (Helyeslés.) Tartalmilag és objektíve elfogadhatatlan volt tehát ez a házszabály-tervezet. De én kötelességemnek tartottam az ügynek már ezen stádiumában rámutatni arra is, hogy az ahhoz kapcsolt személyi feltételt sem fogadhatom el. (Helyeslés.) Tisztelt barátaim! Mi sem lett volna könnyebb, mint az önzetlen hazafi pózába vágni magam, ha engem nem vezetne egész működésemen keresztül az a feltevés, hogy én akkor, mikor a közügynek szolgálok, szégyenlenék a tükörrel szembe állani és szégyenleném azt nézni, hogy az a póz, az a szerep, amelyet játszom, mennyire tetszik, minő színben tűnik fel, minő színben tünteti fel az én személyemet. (Élénk tetszés és éljenzés.) Én szolgálom a közügyet ott, ahová a körülmények állítanak, olyan szerepben, a minőben az adott viszonyok között kötelességemnek érzem azt és addig, amíg kötelességemnek érzem. (Ügy van! Helyeslés.) Oly megoldást pedig, amely már alapjában véve a parlamentarizmus alapfelfogásainak negácziója, a parlamentarizmusnak tagadása és megrontása lett volna, akkor, amikor igazi feladatunk a parlamentarizmusnak egészséges alapokra való fektetése, már csak ezért sem tarthattam volna elfogadhatónak. (Élénk helyeslés.) Megindult tehát a harcz és a harcznak legalkotmányosabb módját választva, a képviselőház feloszlatására adtam ő felségének tanácsát. (Helyeslés.) A választások előtt állunk tehát és a nemzetre vár a feladat, hogy irányt szabjon, hogy határozzon a jövőbeni teendőink felett. Nem könnyű a feladat, ami a nemzetre vár, mert valóban óriási, rendszeres kísérlet történik a nemzet tévútra vezetésére. (Igaz ! Úgy van !) óriási kísérlet, amelynek elvek, politikai nézetek, személyi és objektív szempontok, rágalmak, ferdítések és hazugságok (Élénk felkiáltások : Igaz ! Úgy van !) olyan kereszttüze közé állíttatik a nemzet, amelyek közt csakugyan agut oly könnyű eligazodni. (Úgy van! Úgy van!) De azért kell, hogy helyesen lásson és kell, hogy ez irányban mi megtegyük a magunkét. Hiszen, az igazság fegyvere olyannyira egészen a mi kezünkben van, hiszen annyira elég kihámozni a tényeket a hozzájuk fűzött káprázatos kommentárokból, csupaszon odaállítani a valóságot és megkérdezni a nemzetet, hogy ki az, aki igazán alkotmányos úton halad, ki az, aki igazán tiszteli a magyar nemzet törvényes intézményeit? Az-e, aki megsemmisíti a magyar parlment működését; az-e, aki negálja a többség jogait; az-e, aki konfiskálni akarja a magyar nemzetnek jogait egy arra semmi joggal, semmi hivatással nem bíró kisebbség számára ; az-e, aki ezen jogtalan erőszakos törekvésével házszabályt, törvényt számtalan esetben lábbal tipor, (Úgy van! Úgy van !) a közelmúltban is legflangitiusabb, a legerősebb törvénysértéseket követte el avagy az, aki egy hosszú, nehéz férfias küzdelemben egész erejét megfeszítve oda törekszik, hogy a maguk szeplőtlen tisztaságában állíttassanak helyre parlamentarizmusunk nagy alapelvei, adassák vissza a nemzet kezébe az a jog, ami a nemzetet illeti meg és amit a nemzet máskép alkotmányosan, mint megválasztott képviselői többségnek határozata által nem gyakorolhat. (Hosszantartó, élénk tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Ez, t. barátaim, az alkotmányosságnak, a valódi törvénytiszteletnek az útja. Ezen az úton haladtunk a múltban, ezen az uton kell haladnunk a jövőben is, meghajolva a nemzet akaratának nyilvánítása előtt, de ha az úgy nyilvánul ki, elfogadva azt a missziót, azt a mandátumot, azt a parancsot, amely a nemzeti akaratban rejlik és azon meggyőződéstől vezettetve, hogy a magyar alkotmánynak, a magyar törvényes rendnek gonoszabb és veszedelmesebb ellensége nincs, mint az, aki az önbíráskodás, vagy a kisebbségi erőszak által a nemzetnek akarná útját elállani. (Élénk felkiáltások : Igaz ! Úgy van !) Erre az útra kell lépnünk, mert ez az út mentheti meg a nemzetet a parlamentarizmusnak azon nagy, krónikus válságaiból, amelyeket sohá nem bírunk el, amelyek, ha még sok, balsikerű experimentumnak tétetnek ki, végveszélybe vihetik a nemzetet. (Igaz! Úgy van !) De erre kell lépnünk azért is, mert ez az út biztosíthatja azt, hogy elveinknek megfelelő, elveinkre alapított sikeres nemzeti politikát folytassunk. A mi elveinke t. barátaim, azok, amik voltak. (Igaz ! Úgy van!) Mi nem csereberéljük elveinket. (Élénk helyeslés.) ismeri azokat az ország; ismeri és magáévá tette azokat számtalan ízben már a magyar nemzet. (Úgy van ! Úgy van !) Szabadelvű és nemzeti politika a 67-es kiegyezés alapján : ez az út az, amely biztosan, megrázkódtatások nélkül viszi a maga nagy czéljai felé lépésről-lépésre közelebb a nemzetet és ez az út a sikeres nemzeti politika, de nem vergődés, hanem sikeres nemzeti politika a 67-es alapon, ami valóban megszilárdítja és fentartja a 67-es alapot is, mert becsessé, drágává teszi azt a magyar nemzet előtt. (Úgy van ! Úgy van !) A közt a sok különös vád és támadás közt, amit most alkalmam volna olvasni, nem minden csendes humor nélkül olvastam, most már kiigazított hiteles szövegben, azt a nyilatkozatot, amely nincs mint direkt vád formulázva, de mindenesetre, — mert hiszen különben nem mondatott volna — mindenesetre egy igen sértő inszinuácziót tartalmaz és amely így szól, hogy a 67-es alapot nem lehet a Bach-rendszer eszközeivel fentartani. (Igaz ! Úgy van !) Hát, t. barátaim, megvallom, én nem tudtam, hogy az, aki a magyar parlamentet munkaképessé akarja tenni, aki a magyar nemzeti akaratot és a többségi akaratot érvényre akarja emelni, az, aki a közügyeinknek egy kritikus pillanatában a magyar nemzetre appellál és választásokat hirdet, hogy az a Bach-korszak eszközével akar kormányozni. (Hosszas, zajos derültség, tetszés és taps.) Ami pedig egész működésünket és kormányzatunk rendszerét illeti, engedelmet kérek, ha bárki is azzal áll elő és beszél kormányzati rendszerről, amely ne volna minden izében becsületes és törvénytisztelő (Úgy van! Úgy van !) és minden izében tősgyökeresen magyar, (Hosszas lelkes éljenzés és taps.) az álljon elő bizonyítékokkal, (Élénk felkiáltások : Igaz ! Úgy van !) de amig bizonyítékokat felmutatni nem tud, tartózkodjék olyan vádaktól, amelyeket nem vesz komoly ember ajkaira addig, amíg bizonyítékokkal nem bír. (Igaz! Úgy van ! Egy hang : ők maguk sem hiszik, csak mondják !) Hát igenis, mi a 67-es alapot szolgáljuk akkor, amikor szolgáljuk, amikor biztosítani, megmenteni igyekszünk a parlamentarizmus uralmát. (Úgy van ! Úgy van !) a 67-es alapot biztosítjuk akkor, ha ezen alapra helyezkedve minden téren, anyagi és szellemi téren politikai nagy kérdések megoldásánál a nemzet és korona közti igaz és benső egyetértést ápolva. (Igaz! úgy van! minden téren és az egész vonalon sikeres nemzeti politikát igyekszünk követni. (Úgy van! Úgy van!) És hogy ez az igyekezet meg van bennünk, és hogy ez az igyekezet talán járt is némi eredménynyel, erre nézve elég rámutatnom a mögöttünk álló rövid időszak eseményeire. (Úgy van! Úgy van !) De higyjétek meg nekem, talán nem volt perez és nem volt pillanat, amidőn ne éreztük volna, hogy ezeket a sikereket hatványozhatjuk, azt az erőt, amit a magyar nemzet czéljai érdekében latba vethetünk, megsokszorosíthatjuk, ha valóban szervezett, érvényesülni képes és biztosan érvényesülő nemzeti akaratra támaszkodhatunk, (Úgy van! Úgy van!) ha valóban akcióképes magyar parlament áll a hátunk mögött. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés! És tökéletesen mindegy, hogy ki fog itt állani. Én nem hiszem, hogy legyen Magyarországon kormány, amely ne akarjon magyar nemzeti politikát csinálni. (Úgy van! Úgy van !) Bárki legyen is az, meg kell számára szereznünk azokat az eszközöket, amelyekkel a magyar nemzet egész erejét, egész súlyát dobhatja latba a nemzeti politika szolgálatában. (Elénk tetszés. De kétszeresen érezzük most egy nagy pillanat előtt, most, midőn annyi nehéz gazdasági és politikai kérdés előtt állunk, most, midőn nem arról van szó, hogy a magyar parlament rendjének helyreállítása által idegen érdekek szolgálatába bocsássuk ezt a nemzetet, hiszen, ha ez lehetne, akkor le kellene mondani minden reményről a magyar nemzet jövendő boldogulása iránt. (Úgy van! Úgy van !) De ezt nem lehet is nem fog lehetni soha. (Élénk helyeslés.) De arról van szó, hogy a körülöttünk levő összes viszonyoknak ezen nehéz, ezen kritikus momentumaiban most inkább, mint valaha, szüksége van a magyar nemzetnek a maga egész erejére, hogy avval az egész erővel léphessen fel mindezen nagy kérdések terén és hogy elérhesse azt, ami ambíczióját kell hogy képezze minden igazán, mélyen gondolkozó magyar embernek, hogy ennek a monarkiának, amelyre még oly nagy világtörténelmi miszszió vár és a melynek fennállása és ereje annyira életkérdés mi ránk nézve, (Úgy van ! Úgy van !) hogy ennek a monarkiának politikai súlypontja mind jobban és jobban Magyarországra, a magyar nemzetre essék, (Élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps.) ennek a monarkiának az akcióira, a magyar nemzet felfogása, a magyar nemzet nagy czéljai, a magyar nemzet nagy érdekei gyakoroljanak döntő befolyást. (Lelkes éljenzés.) Ezeknek a nagy czéloknak teszünk szolgálatot ebben a nagy küzdelemben. Éreznünk kell ezt, át kell hogy hasson és tettre kell hogy keltsen mindnyájunkat, mert az a harcz, amely most a nemzet előtt folyik, ismétlem, nem könnyű, mert azzal a ferdítéseknek, az indulatoknak, a félremagyarázásoknak, a tetszetős jelszavaknak egész hálózatát kell széttépnünk és meg kell nyitnunk a nemzet szemeit. (Úgy van! Úgy van!) Ebbenszükség van mindnyájunk közreműködésére, többet mondok, szükség van az egész magyar nemzet intelligencziája aktív közreműködésére. Azt tudjuk, látjuk, azt érezzük, hogy a magyar intelligenczia nagy többsége velünk van. (Igaz ! Úgy van !) De nem elég, hogy velünk érezzen, kell, hogy cselekedjék is. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) kell, hogy érezze azt, hogy az országnak, a nemzetnek szüksége van mindenkire, hogy szabad intézmények csak úgy válhatnak igazán a nemzetnek javára, csak úgy teremhetik meg igazán gyümölcseiket, ha a társadalomnak azon tagjai, kiket magasabb műveltségük, szélesebb látókörük képessé tesz arra, hogy irányt adhassanak honfitársaiknak, éljenek is ezen képességükkel, érezzék azt a kötelességüket, hogy