Nemzeti Hirlap, 1905. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1905-01-02 / 1. szám

1905. II. évfolyam. Kolozsvár, hétfő, január 2­1. szám Előfizetési áraki­gvész éva. ..... 28 kor. — AH. Fél évre.................14 kor. — fill. Negyed évre .... 7 kor. — All. Egy hónapra .... 2 kor. 40 fill. jegyes szám ára . . — kor. 10 fill. Megjerenik naponként, — az ünnepek kivételével. Szerkesztőség: Farkas­ utcza 8. sz. — Telefon 49. ez. —S-O— Kiadóhivatal: Deák Ferencz-u. 4. sz. — Telefon 304. Hirdetések □ cm.-ként ... 10 fillér. Nyilttér petit sera.................40 fulér !­­z orsz. szabadelvű­pár­ újéve. H.ts* 104 A miniszterelnök a szabad­­elvűpárthoz. — Gróf Tisza István miniszterelnök újévi beszéde.. — T. Barátaim! Midőn barátaimmal és kol­legáimmal együtt s az ő nevükben is hálás szívvel mondok köszönetet jó kivánataitokért s midőn a következett újév küszöbén ön­kénytelenül az ország sorsa, az ország köz­viszonyai felé fordítjuk gondolatainkat, en­gedjétek meg, hogy egy rövid pillanatra visszaidézzem lelketek elé az ország azon helyzetét, a­melyben a tavalyi új esztendő talált bennünket. (Halljuk! Halljuk!) Nehéz pillanat volt az is, nehéz küzde­lemben állottunk, midőn egy évvel ezelőtt találkoztunk itt kölcsönös jókívánatainkkal. És ha ma olvasom el azokat a szavakat, a­melyeket hozzátok intéztem, önkénytelenül bi­zonyos szomorú neme az elégtételnek, a­melyről nagyon szívesen lemondanék, fog el azon so­rok elolvasása közben. Kifejezést adtam ak­kor is azon meggyőződésemnek, hogy nem efemer tünetekkel, nem efemer bajokkal ál­lunk szemben, hanem a parlamentarizmus olyan mélyreható betegségével és olyan krí­zisével, a­mely általános jelenség az egész világon, a­melylyel meg tudtak küzdeni a szabadságra méltó és arra megérett nemze­tek, (Úgy van!) de a­melyek megássák sír­ját a parlamentarizmusnak mindenütt, a­hol a nemzetben e bajok legyőzésére, a kelés ki­irtására elég erkölcsi erő, elég politikai bá­torság nincs, nem található. (Élénk helyes­lés) És kijelentettem akkor is, hogy midőn barátaimmal együtt az ország nehéz és kriti­kus pillanat felelős állásaink elfoglalására vállalkoztunk, nemcsak az a feladat lebegett szemünk előtt, hogy azon pillanatnyilag fel­torlódott zátonyokat hárítsuk el, a­melyek a közügyek elintézésének útjában állanak, de meggyőződésünk volt az, hogy missziónk lé­­nyege, missziónk valódi tartalma azon ál­landó krónikus bajoknak megszüntetése, a­mi a magyar parlamentarizmus sikeres mű­ködésének állandó biztos alapokra helyezése. (Igaz ! Úgy van !) Akkor barátaim, a képviselőháznak már csak így,a kis töredéke által folytatott s ennek folytán meglehetősen tespedő obstruk­­czióval állattunk szemben. Én tavaly ja­­nuárius elsején, ezen helyzetben a türelem politikájára kértelek benneteket. A türelem politikáját követtük és kellett még követ­nünk be eszű hónapon át és mondhatom, párt­különbség nélkül, jóformán az ország egész közvéleménye által elítélve azon kicsiny cso­portnak obstrukc­iója még hónapokon ke­resztül mérhetetlen károkat okozott az or­szágnak (Úgy van!) és mérhetetlen szenve­dést a társadalom széles rétegeinek. (Úgy van !) Végre a körülményeknek szerencsés fordulata, a­melyet nagy hiba lett volna tő­lünk is meg nem ragadni, (Úgy van !) ezen­­ küzdelemnek véget vetett, a­nélkül, hogy a parlamentarizmus betegségének nagy kérdése maga dűlőre jutott volna. (Úgy van !) Be­állott ismét egy szerencsésebb periódus, a­melyet felhasználhattunk és azt hiszem be­csületesen fel is használtunk (Úgy van !) a törvényhozási és kormányzási téren az alkotó munkára. (Úgy van !) Nem akarok részletekbe menni és nem akarok az öndicséret vádjába esni, de ha az igazságot elhallgatni nem kívánjuk, konsta­tálnunk kell, hogy igenis ez alatt a fél év alatt becsületes munka történt a nemzeti po­litika nagy c­éljai érdekében az egész vona­lon, (Úgy van!) és hogy mindazt, a­mi a félév alatt történt, a magyar államnak, a magyar kormánynak politikai múltját, tekin­télyét, erejét növelte bent és kint egyaránt ú í­gy van ! és élő bizonyságot szolgáltatott a mellett, hogy a parlament működési képessé­gének és a normális alkotmányos életnek helyreállítása és biztosítása képezi a sikeres magyar nemzeti politika egyedüli biztos elő­feltételét. (Úgy van!) Abban a meggyőződésben voltunk, hogy az elmúlt obstrukc­iós hosszú időszak keser­ves tapasztalatai élnek még a magyar nem­zetben és hogy rövid, de eseménydús hivata­los műküdésünk alatt sikerült bizonyos presz­­tizsre, bizonyos erkölcsi tőkére szert tenni és parancsoló kötelességnek tartottuk magunkra nézve ezt az erkölcsi tőkét, ezt a presztízst latba vetni, hogy biztosítsuk a nemzet szá­mára azt, a­mi minden további sikeres mű­ködésnek előfeltételét képezi. (Úgy van !) biz­tosítsuk a parlamentarizmus megmentését, a parlamentarizmusnak biztos alapokra helyezé­sét. (Igaz ! Úgy van !) Nem szeretek személyi kérdésekkel fog­lalkozni, de azok az urak, a­kik részben ta­lán jóhiszeműleg is, annyit beszélnek arról, hogy személyemet tolom a közügy rovására előtérbe, legyenek szívesek meggondolni azt, hogy ha bennünket nem az a törekvés veze­tett volna egész működésünkben, hogy köte­lességünket teljesítsük, személyünknek latba­­vetésével és koc­kára tevésével is minden kö­rülmények között, a­mikor a közérdek kí­vánta, akkor a házszabályok revíziójának kérdését nem vetettük volna fel. (Igaz! Úgy van !) Ámde felvetettük azt azon tudatban, hogy a kormányt és a pártot oly küzdelembe visszük bele, melynek eredményét belátni és biztosra venni nem lehet, de tettük ezt azon parancsoló kötelességérzetből kifolyólag, hogy a nemzetnek legfontosabb érdekei igy kíván­ják és hogy a nemzet érdekei előtt, de csakis az előtt és semmi más előtt, a személyi te­kinteteknek el kell némulniok. (Úgy van!) Hát, t. barátaim, a harcz megkezdődött. Fájdalom, megkezdődött úgy, hogy már an­nak legelső stádiumánál, már ott, a­hol a házszabály-reform előkészítését kellett a kép­viselőháznak elhatároznia, az egész ellenzék egyesülten obszukézióba ment a házszabály - reformnak magának felvetése ellen. A harcz ezen első stádiuma győzelemmel végződött ránk nézve. A ti lelkesült támogatástok, a ti férfias kitartástok, a ti hazafias kötelességér­­zetetek és buzgalmat­ok biztosította a sikert és biztosította a sikert úgy, hogy nyugodt lé­lekkel elmondhatjuk, miszerint az országos közvélemény túlnyomó nagy része helyeselte eljárásunkat. (Élénk helyeslés.) De talán csak az első győzelem után lát­hattuk igazán a maguk egész terjedelmében a létező bajokat. Csak akkor láthattuk a maga meztelenségében azt az egész elfajulását a felfogásnak, (Úgy van,) a magaviseletnek, a parlamentarizmussal szemben való álláspontok­nak ; csak akkor győződhetett meg igazán min­denki, a­kinek kételyei is lehettek arról, hogy ezt a nagy harczot fel kellett venni, ezt a küzdelmet meg kellett vívni, mert itt csak­ugyan egy mélyreható megmérgezése és meg­­mételyezése áll fenn a parlamenti életnek. (Igaz ! Úgy van !) És fájdalom, ebben a harczban, a­mely­nek elfajulását itt részletezni nem kívánom, a parlamentnek azon tagjai, a­kik csakugyan tel­jesen össze vannak forrva a technikai ob­­strukcziónak az ő képükre szabott intézmé­nyével, nem maradtak egyedül. Alkalomnak mutatkozott ez minden vágyakozás, minden gyűlölködés, (Úgy van !) minden régóta elfo­­rdjtott és vissz­aszorított indulat számára, (Úgy van!) hogy az elvtagadások, az elvfeladások a czmikus elvtelenségnek egy óriási boszor­­kánytánczában egyesülve, (Úgy van!) tegyen vakmerő kísérletet a kormánynak és minde­­nekfelett annak a szabadelvű pártnak megdön­tésére, a­melynek a nemzet többsége állandó támogatására felépült állandó uralmát olyan nehezen tudják némelyek elviselni. (Élénk tetszés.) És t. barátaim, ez a törekvés támogatásra és pedig hatékony támogatásra talált olyan oldalról is, olyan férfiak részéről is, a­kiket egész a legközelebbi időkig a mi táborunk­ban láttunk, a­kik magát a házszabály-reform tartalmát és a követett taktikát egészen a legutolsó lépésig és annak kivételével helye­selték, és a­kik még akkor is, mikor elvál­tak útjaik mi tőlünk, bizonyára teljes jóhi­szeműséggel azt hirdették, hogy ők nem he­lyeslik a mi eljárásunkat, de elítélik az ob­­strukcziót és az ellenzék eljárását is és egyik táborhoz sem fognak csatlakozni. Én megmondtam akkor is nekik, hogy lejtőre jutottak, a­melyen ki tudja, hol fog­nak megállani. (Úgy van!) De nem gondol­tam, hogy rövid pár hét múlva a lejtőnek legesleg fenekén fogjuk őket látni. (Igaz ! Úgy van!) Ok, a­kik jóhiszeműleg a 67-es alap orthodox védelmezőinek hiszik magukat, ők adják most a legerősebb eszközöket a 67-es alap megrontóinak. (Úgy van!) Ok, a­kik el­ítélték a technikai obstrukc­iót, a­kik kívánták a parlament munkaképességének biztosítását, ők ruházzák fel azzal a prestigével és erővel a technikai obstrukcziót, a­mivel ez ország egyáltalán nem rendelkezhetik. (Úgy van!) Hegedűs Sándor: Banketteznek velük és dicsőítik őket! Tisza István gróf miniszterelnök: Bele­sodortatták magukat egy végzetes áradatba, a­mely magával ragadta, magával vitte őket és ellentétbe helyezi őket lelküknek igazi vágyaival. (Úgy van!) Hát az igaz. Ezen oldalról történt egy kísérlet a közvetítésre is. Én nem akarok vizsgálni, hogy helyes útja-e a közvetítésnek az, hogy az ember elő­ször az egyik félnek minden excressusával legalább hallhatólag azonosítja magát és az­után áll oda és igyekszik a két fél között pártatlan színben tüntetni fel magát. De ez mellékes. Maga a közvetítés tartalma szomorú jele volt annak, hogy azon a lejtőn, a­mely­ről az imént beszéltem, hova jutottak el ? Mert hiszen azok, a­kik komolyan igyekez­tek a házszabályreformot keresztülvinni, azok jöttek egy olyan javaslattal, a­melynek rész­letei ma már körülbelül ismeretesek a köz­vélemény előtt, a­melyekre tehát mindenki, a­ki házszabályainkkal csak némileg is fog­lalkozik, megmondhatja azt, hogy ez si­ralmas félrendszabály lett volna és gyakor­lati következményeiben épen olyan felsüléssel járt volna, mint járt annak idején az 1899-iki reform. (Úgy van!) Igaz, javított volna is­mét házszabályainknak egyik-másik hibáján és hiányosságán. De ezen javításoknak egy része is olyan lett volna, mely csak félig teszi be az ajtót. Hogy egyébről ne beszéljek, az ülé­sek meghosszabbítására és a zárt ülésekre vonatkozó diszpozíc­iók még mindig bőven elég tért hagytak volna a Ház munkaképes­ségének csorbítására. (Úgy van !) Ezenkívül egész sorára a technikai obstrukczió fegyve­reinek, mint pl. a házszabály czímén való felszólalásra, a kérdés feltevése körüli vitákra és sok egyéb másra, a­melyet jóformán kor­látlanul használhat fel a technikai obstruk­czió, egyáltalán semmi diszpozícziót nem tar­talmazott volna és nem tartalmazott volna semmi diszpozícziót a Ház méltóságának és rendjének biztosítására (Úgy van!) olyankor, mikor, fájdalom, meg kellett győződnünk ar­ról, hogy ebben a tekintetben még illúziók­ban is éltünk, mert talán még messzebbmenő rendelkezésekre van szükség. (Helyeslés.) Tartalmilag és objektíve elfogadhatatlan volt tehát ez a házszabály-tervezet. De én kötelességemnek tartottam az ügynek már ezen stádiumában rámutatni arra is, hogy az ahhoz kapcsolt személyi feltételt sem fogad­hatom el. (Helyeslés.) Tisztelt barátaim! Mi sem lett volna könnyebb, mint az önzetlen hazafi pózába vágni magam, ha engem nem vezetne egész működésemen keresztül az a feltevés, hogy én akkor, mikor a közügynek szolgálok, szégyenlenék a tükörrel szembe állani és szégyenleném azt nézni, hogy az a póz, az a szerep, a­melyet játszom, mennyire tetszik, minő színben tűnik fel, minő színben tünteti fel az én személyemet. (Élénk tetszés és éljenzés.) Én szolgálom a közügyet ott, a­hová a körülmények állítanak, olyan szerep­ben, a minőben az adott viszonyok között kö­telességemnek érzem azt és addig, a­míg kö­telességemnek érzem. (Ügy van! Helyeslés.) Oly megoldást pedig, a­mely már alapjában véve a parlamentarizmus alapfelfogásainak negácziója, a parlamentarizmusnak tagadása és megrontása lett volna, akkor, a­mikor igazi feladatunk a parlamentarizmusnak egész­séges alapokra való fektetése, már csak ezért sem tarthattam volna elfogadhatónak. (Élénk helyeslés.) Megindult tehát a harcz és a harcznak legalk­otmányosabb módját választva, a kép­viselőház feloszlatására adtam ő felségének tanácsát. (Helyeslés.) A választások előtt állunk tehát és a nemzetre vár a feladat, hogy irányt szabjon, hogy határozzon a jövőbeni teendőink felett. Nem könnyű a feladat, a­mi a nemzetre vár, mert valóban óriási, rendszeres kísérlet történik a nemzet tévútra vezetésére. (Igaz ! Úgy van !) óriási kísérlet, a­melynek elvek, politikai nézetek, személyi és objektív szem­pontok, rágalmak, ferdítések és hazugságok (Élénk felkiáltások : Igaz ! Úgy van !) olyan kereszttüze közé állíttatik a nemzet, a­melyek közt csakugyan agut oly könnyű eligazodni. (Úgy van! Úgy van!) De azért kell, hogy helyesen lásson és kell, hogy ez irányban mi megtegyük a magunkét. Hiszen, az igazság fegyvere olyannyira egészen a mi kezünkben van, hiszen annyira elég kihámozni a ténye­ket a hozzájuk fűzött káprázatos kommentá­rokból, csupaszon odaállítani a valóságot és megkérdezni a nemzetet, hogy ki az, a­ki igazán alkotmányos úton halad, ki az, a­ki igazán tiszteli a magyar nemzet törvényes intézményeit? Az-e, aki megsemmisíti a ma­gyar parlment működését; az-e, a­ki negálja a többség jogait; az-e, a­ki konfiskálni akarja a magyar nemzetnek jogait egy arra semmi joggal, semmi hivatással nem bíró kisebbség számára ; az-e, a­ki ezen jogtalan erőszakos törekvésével házszabályt, törvényt számtalan esetben lábbal tipor, (Úgy van! Úgy van !) a közelmúltban is legflangitiusabb, a legerősebb törvénysértéseket követte el avagy az, a­ki egy hosszú, nehéz férfias küzdelemben egész erejét megfeszítve oda törekszik, hogy a maguk szeplőtlen tisztasá­gában állíttassanak helyre parlamentarizmu­­sunk nagy alapelvei, adassák vissza a nemzet kezébe az a jog, a­mi a nemzetet illeti meg és a­mit a nemzet máskép alkotmányo­san, mint megválasztott képviselői többségnek határozata által nem gyakorolhat. (Hosszan­tartó, élénk tetszés, lelkes éljenzés és taps.) Ez, t. barátaim, az alkotmányosságnak, a valódi törvénytiszteletnek az útja. Ezen az úton haladtunk a múltban, ezen az uton kell haladnunk a jövőben is, meghajolva a nem­zet akaratának nyilvánítása előtt, de ha az úgy nyilvánul ki, elfogadva azt a missziót, azt a mandátumot, azt a parancsot, a­mely a nemzeti akaratban rejlik és azon meggyőző­déstől vezettetve, hogy a magyar alkotmány­nak, a magyar törvényes rendnek gonoszabb és veszedelmesebb ellensége nincs, mint az, a­ki az önbíráskodás, vagy a kisebbségi erő­szak által a nemzetnek akarná útját elállani. (Élénk felkiáltások : Igaz ! Úgy van !) Erre az útra kell lépnünk, mert ez az út mentheti meg a nemzetet a parlamentarizmus­nak azon nagy, krónikus válságaiból, a­me­lyeket sohá nem bírunk el, a­melyek, ha még sok, balsikerű experimentumnak tétetnek ki, végveszélybe vihetik a nemzetet. (Igaz! Úgy van !) De erre kell lépnünk azért is, mert ez az út biztosíthatja azt, hogy elveinknek meg­felelő, elveinkre alapított sikeres nemzeti po­litikát folytassunk. A mi elveinke t. barátaim, azok, a­mik voltak. (Igaz ! Úgy van!) Mi nem cserebe­réljük elveinket. (Élénk helyeslés.) ismeri azokat az ország; ismeri és magáévá tette azokat számtalan ízben már a magyar nem­zet. (Úgy van ! Úgy van !) Szabadelvű és nemzeti politika a 67-es kiegyezés alapján : ez az út az, a­mely biz­tosan, megrázkódtatások nélkül viszi a maga nagy czéljai felé lépésről-lépésre közelebb a nemzetet és ez az út a sikeres nemzeti po­litika, de nem vergődés, hanem sikeres nem­zeti politika a 67-es alapon, a­mi valóban megszilárdítja és fentartja a 67-es alapot is, mert becsessé, drágává teszi azt a ma­gyar nemzet előtt. (Úgy van ! Úgy van !) A közt a sok különös vád és támadás közt, a­mit most alkalmam volna olvasni, nem minden csendes humor nélkül olvastam, most már kiigazított hiteles szövegben, azt a nyi­latkozatot, a­mely nincs mint direkt vád formulázva, de mindenesetre, — mert hiszen különben nem mondatott volna — minden­esetre egy igen sértő inszinuácziót tartalmaz és a­mely így szól, hogy a 67-es alapot nem lehet a Bach-rendszer eszközeivel fentartani. (Igaz ! Úgy van !) Hát, t. barátaim, megvallom, én nem tud­tam, hogy az, a­ki a magyar parlamentet munkaképessé akarja tenni, a­ki a magyar nemzeti akaratot és a többségi akaratot ér­vényre akarja emelni, az, a­ki a közügyeink­nek egy kritikus pillanatában a magyar nem­zetre appellál és választásokat hirdet, hogy az a Bach-korszak eszközével akar kormányozni. (Hosszas, zajos derültség, tetszés és taps.) A­mi pedig egész működésünket és kor­mányzatunk rendszerét illeti, engedelmet ké­rek, ha bárki is azzal áll elő és beszél kor­mányzati rendszerről, a­mely ne volna min­den izében becsületes és törvénytisztelő (Úgy van! Úgy van !) és minden izében tősgyöke­resen magyar, (Hosszas lelkes éljenzés és taps.) az álljon elő bizonyítékokkal, (Élénk felkiál­tások : Igaz ! Úgy van !) de a­mig bizonyí­tékokat felmutatni nem tud, tartózkodjék olyan vádaktól, a­melyeket nem vesz komoly ember ajkaira addig, a­míg bizonyítékokkal nem bír. (Igaz! Úgy van ! Egy hang : ők maguk sem hiszik, csak mondják !) Hát igenis, mi a 67-es alapot szolgáljuk akkor, a­mikor szolgáljuk, a­mikor biztosí­tani, megmenteni igyekszünk a parlam­enta­­rizmus uralmát. (Úgy van ! Úgy van !) a 67-es alapot biztosítjuk akkor, ha ezen alapra helyezkedve minden téren, anyagi és szellemi téren politikai nagy kérdések megoldásánál a nemzet és korona közti igaz és benső egyet­értést ápolva. (Igaz! úgy van! minden téren és az egész vonalon sikeres nemzeti politikát igyekszünk követni. (Úgy van! Úgy van!) És hogy ez az igyekezet meg van bennünk, és hogy ez az igyekezet talán járt is némi eredménynyel, erre nézve elég rámutatnom a mögöttünk álló rövid időszak eseményeire. (Úgy van! Úgy van !) De higyjétek meg ne­kem, talán nem volt perez és nem volt pil­lanat, a­midőn ne éreztük volna, hogy eze­ket a sikereket hatványozhatjuk, azt az erőt, a­mit a magyar nemzet czéljai érdekében latba vethetünk, megsokszorosíthatjuk, ha va­lóban szervezett, érvényesülni képes és biz­tosan érvényesülő nemzeti akaratra támasz­kodhatunk, (Úgy van! Úgy van!) ha való­ban akc­ióképes magyar parlament áll a há­tunk mögött. (Igaz! Úgy van! Élénk he­­lyeslés! És tökéletesen mindegy, hogy ki fog itt állani. Én nem hiszem, hogy legyen Magyar­­országon kormány, a­mely ne akarjon ma­gyar nemzeti politikát csinálni. (Úgy van! Úgy van !) Bárki legyen is az, meg kell szá­mára szereznünk azokat az eszközöket, a­me­lyekkel a magyar nemzet egész erejét, egész súlyát dobhatja latba a nemzeti politika szol­gálatában. (Elénk tetszés.­ De kétszeresen érezzük most egy nagy pillanat előtt, most, midőn annyi nehéz gaz­dasági és politikai kérdés előtt állunk, most, midőn nem arról van szó, hogy a magyar parlament rendjének helyreállítása által ide­gen érdekek szolgálatába bocsássuk­ ezt a nemzetet, hiszen, ha ez lehetne, akkor le kellene mondani minden reményről a magyar nemzet jövendő boldogulása iránt. (Úgy van! Úgy van !) De ezt nem lehet i­s nem fog le­hetni soha. (Élénk helyeslés.) De arról van szó, hogy a körülöttünk levő összes viszo­nyoknak ezen nehéz, ezen kritikus momentu­maiban most inkább, mint valaha, szüksége van a magyar nemzetnek a maga egész ere­jére, hogy avval az egész erővel léphessen fel mindezen nagy kérdések terén és hogy elérhesse azt, a­mi ambíczióját kell hogy ké­pezze minden igazán, mélyen gondolkozó ma­gyar embernek, hogy ennek a monarkiának, a­melyre még oly nagy világtörténelmi misz­­szió vár és a melynek fennállása és ereje annyira életkérdés mi ránk nézve, (Úgy van ! Úgy van !) hogy ennek a monarkiának politi­kai súlypontja mind jobban és jobban Magyar­­országra, a magyar nemzetre essék, (Élénk tet­szés, helyeslés, éljenzés és taps.) ennek a mo­narkiának az akc­ióira, a magyar nemzet felfogása, a magyar nemzet nagy czéljai, a magyar nemzet nagy érdekei gyakoroljanak döntő befolyást. (Lelkes éljenzés.) Ezeknek a nagy czéloknak teszünk szol­gálatot ebben a nagy küzdelemben. Éreznünk kell ezt, át kell hogy hasson és tettre kell hogy keltsen mindnyájunkat, mert az a harcz, a­mely most a nemzet előtt folyik, ismétlem, nem könnyű, mert azzal a ferdítéseknek, az indulatoknak, a félremagyarázásoknak, a tet­szetős jelszavaknak egész hálózatát kell szét­tépnünk és meg kell nyitnunk a nemzet sze­meit. (Úgy van! Úgy van!) Ebben­­szükség van mindnyájunk közreműködésére, többet mondok, szükség van az egész magyar nem­zet intelligencziája aktív közreműködésére. Azt tudjuk, látjuk, azt érezzük, hogy a magyar intelligenczia nagy többsége velünk van. (Igaz ! Úgy van !) De nem elég, hogy velünk érez­­zen, kell, hogy cselekedjék is. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) kell, hogy érezze azt, hogy az országnak, a nemzetnek szük­sége van mindenkire, hogy szabad intézmé­nyek csak úgy válhatnak igazán a nemzetnek javára, csak úgy teremhetik meg igazán gyü­mölcseiket, ha a társadalomnak azon tagjai, kiket magasabb műveltségük, szélesebb látó­körük képessé tesz arra, hogy irányt adhas­sanak honfitársaiknak, éljenek is ezen képes­ségükkel, érezzék azt a kötelességüket, hogy

Next