Nemzeti Hirlap, 1905. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1905-01-02 / 1. szám

l tenni, dolgozni, küzdeni kell a hazáért, és be kell tölteniük azt a helyet, a­mely a magyar közéletben nyitva áll a számukra. (Élénk he­lyeslés.) Bennünket összeforrasztott már, t. bará­taim, ennek a küzdelemnek heve, ennek a küzdelemnek felemelő, megtisztító, nemesítő hatása. (Igaz ! Úgy van !) Ezt kell belevin­nünk a társadalomba, ezzel kell áthatnunk az egész nemzetet és akkor azután diadallal, teljes nemcsak materiális, de erkölcsi diadal­lal is (Tetszés.) fogunk visszatérni és ak­kor eredménynyel, sikerrel­ küzdve olyan szol­gálatot tehetünk a magyar nemzetnek, a­mi­nőt normális idők között tenni nem lehet. (Élénk tetszés és éljenzés.) Bárhogy legyen is ez, nem kérlek rá, mert tudom, hogy úgy van, de egyszerűen kifejezem azt a biztos tudatot, hogy mi eb­ben a küzdelemben azzal a kölcsönös biza­lommal és azzal a meghátrálást s ingatagsá­got nem ismerő kötelességérzettel fogunk ki­tartani, a mi az eddigi küzdelmekben vezetett. (Élénk helyeslés.) Agsiker Isten kezében van , dönteni a nemzet fog. (úgy van! Úgy van !) Nekünk megmarad minden körülmények között a tel­jesített kötelességnek, a becsületesen megví­vott harcának felemelő tudata (Úgy van ! Úgy van !) és megmarad legalább ez a hi­tem és ugy­e mondhatom, hogy megmarad az az igaz barátság, a­mi kell, hogy egy ilyen nagy küzdelem munkatársait egy egész életre összefűzze. Ezt hozom nektek és ezt kérem tőletek. Frenetikus taps és éljenzés kisérte a mi­niszterelnök szavait, a­melyek után a párt­tagok tömegesen sereglettek köréje, hogy gyűjtő hatású beszédéhez üdvözöljék. Az újévi üdvözletek, Budapest, jan. 1. Az országgyűlési szabadelvű pártkör tag­jai ma délelőtt tíz órakor nagy számban gyü­lekeztek a pártkör Lloyd-épületbeli nagy­termében. Élénk éljenzéssel üdvözölték a párt ősz elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót, a­kihez a párt nevében Semsey Boldizsár or­­szággyűlési képviselő intézett lelkeshangú üd­vözlő beszédet, melyre Podmaniczky követ­kezőleg válaszolt: Dr. Podmaniczky Frigyes beszéde T. barátaim ! Tisztelt és szeretett elvtár­saim! A mai nap reám nézve rendkívül ne­héz nap, mert ez a tőletek való bucsuzás napja. Utoljára állok e helyen, utoljára hal­lom e kedves és engem lelkem mélyéig meg­indító szavakat. Én politikailag már nem működhetem, leg­feljebb csak véleményemet mondhatom meg; nem hiszitek, ti fiatalok, mi az, ha az ember megvénül és vénsége által tehetetlenné válik. (Élénk ellentmondás.) Nagyon köszönöm szíves szavaidat, t. ba­rátom ; nagyon köszönöm azért, mert alkal­mat nyújtottál arra, hogy mindnyájatoknak boldog újévet kívánjak és kívánjam azt, hogy a lefolyt zavarokért hozzon a jövő év nektek bő kárpótlást. E kárpótlás magva bennetek rejlik ; nektek kell összetartanotok önzetlenül, hazafiasan, nem hallgatva másra, mint lelki­­ismeretetekre, hogy a párt czélját minéi fénye­sebben, minél sikeresebben megvalósíthassátok (Lelkes éljenzés.) Én képviselő többé nem lehetek. (Fel­kiáltások : Sajnos !) de miután a most meg- i­­nduló választási mozgalmat olyan nevezetes-­­ nek tartom, a­melyhez fogható alig volt azon negyvennégy esztendő alatt, a­mióta én kép­viselő vagyok, felajánlom szolgálataimat (Lel­kes éljenzés.) és a­meddig tehetem és a­hol a régi emlékek felidézése által használhatok, igen szívesen meg fogom azt tenni. (Lelkes hosszantartó éljenzés.) Itt vagyok, itt ma­radok, nem mozdulok e helyről mindaddig, a­míg a választások sora be nem záródik. (Hosszantartó, lel­kes éljenzés.) Még egy van, a­mit el kell nektek mon­danom és ez az, hogy fogadjátok legőszin­tébb köszönetemet azért, hogy évek hosszú során át mindenkor és mindenben szívesek voltatok elnézéssel lenni irántam, (Lelkes él­jenzés.) hogy szívesek voltatok gyakran ön­tudatlanul elkövetett hibáimat (Zajos felkiál­tások : Nem voltak!) megbocsátani, tudva azt, hogy a czél, a­mely előttem lebegett, mindenkoron becsületes és hazafias volt (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Az Úristen áldjon meg benneteket érte és adjon nektek erőt az összetartásra és a tömörülésre és én meg vagyok győződve, hogy egy hónap múlva a szabadelvű zászló ismét dicsőségesen és győzedelmesen fog lengeni e ház felett (Hosz­­szantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.)♦ A párt tagjai ezután csoportosan a ko­csikhoz siettek s csakhamar kocsi-kocsi után robogott át a lánczhidon a budai várba, a miniszterel­nökségű palota él , a melynek tá­gas nagytermét rövid idő alatt teljesen meg­töltötték a szabadelvű pártnak tömött sorai. Az országgyűlési képviselőkön és az összes államtitkárokon kívül ezúttal különösen nagy számban jelentek meg a párt főrendiházi és az országgyűlésen kívüli tagjai is; ott voltak többek között : Beniczky Ferencz, Bohus Zsigmond báró, Csáky Zenó gróf, Chorvin Ferencz, Harkányi Frigyes báró, Harkányi János báró, Hatvany Deutsch Sándor, Kautz Gyula, Keglevich István gróf, Ludvigh Gyula, Török József gróf főrendiházi tagok , Bartal Aurél főispán, Matlekovits Sándor v. b. 1.t., Székely Ferencz koronaügyész, Ronmy Béla dr., Balla Gyula, Sélley Sándor, Horváth Emil, Némethy Károly, Ruffy Pál, Tolnay Lajos miniszteri tanácsosok, Klein Ödön és Ürmössy Miklós miniszteri osztálytanácsosok, Lánczy Leó udvari tanácsos, Rudnay Béla főkapitány, Gajári Ödön, madarasai Beck Gyula dr., Born Frigyes báró, Szentványi Zoltán cs. és kir. kamarás, Beniczky Lajos alispán, Almássy Géza, Andrássy Mihály, Sámuel Lázár, Kubinyi Árpád, Kovácsy Sándor, Lehotzky Antal, stb. Harsány, hosszú, lelkes éljenzéstől visz­­hangzottak a nagyterem falai, midőn rö­viddel tiz óra után Tisza István gróf minisz­terelnök a kormány tagjai élén megjelent. Ott állottak mellette kétoldalt félkörben Lu­kács László pénzügyminiszter, Berzeviczy Albert dr. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter, Hieronymi Károly kereskedelemügyi mi­niszter, Tallián Béla földművelésügyi minisz­ter, Plósz Sándor igazságügyminiszter Nyíri Sándor honvédelmi miniszter és Cs . Ervin horvát miniszter. Az éljenzés csillapultával fő párt tagjai közül előre lépett Erdély Sándor volt igaz­­ságügyminiszter, a­ki a következő 3­ beszéddel üdvözölte a párt nevében a miniszterelnököt és a kormány tagjait. Erdély Sándor beszéde: Kegyelmes uram ! Tisztelt barátunk ! (Halljuk ! Halljuk !) Csaknem másfél évtizede, hogy az ország politikai küzdelmeit tüzete­sebb figyelemmel kisérem és e küzdelmekben magam is részt veszek. Eseménydús korszaka e másfél évtized Magyarország történelmének, sok nagy és üdvös alkotás köszöni létrejöttét ennek a kor­szaknak. (Úgy van !) Lélekemelő, nagyszerűségében csaknem pá­ratlanul áll a szabadelvű pártnak az a küz­delme, melyet ez ország nagy, szabadelvű in­­tézményeinek megvalósításában kifejtett. (Igaz ! Úgy van !) A magyar nép alkotó ereje nagy tettek­ben nyilatkozott és mi a boldogság érzetével láttuk, hogy a magyar nép milyen erős, milyen hatalmas és milyen óriási akadályok leküzdé­sére képes. (Tetszés.) De, fájdalom, a mondaszerű átok súlya még mindig nyomja e nemzetet, mert csak­nem egyidejűleg azzal a dicső fellendüléssel, parlamentünk súlyos betegségbe esett. (Hall­juk ! Halljuk !) A fékevesztett pártszenvedély idegen álla­mok torzszülöttjét, (Igaz ! Úgy van !) a tech­nikai obstrukcziót honosította meg a magyar parlamentben. És ez a szörny nálunk főleg személyes gyűlölködésből szívja táplálékát (igaz! Úgy van !) és így nem is lehet más, mint romboló hatású, rut betegsége a parlamentnek. Mint pusztító veszedelem, alapjában tá­madja meg a parlament szervezetét Útjában áll a szabad véleménynyilvánításnak, meg­semmisíti a szólásszabadságot. (Igaz!) Rom­bol és kizárólag csak rombol. (Igaz! Úgy van !) Mint mindenütt, a­hol tért foglalhatott, úgy itt is előidézte a parlamentarizmus krí­zisét. (Úgy van !) 1898 óta megszűnt a magyar parlament­ben a békés tárgyalás lehetősége. Ha sikerült is egyik-másik nagytehetségű államférfiának ideig óráig a békét helyreállítania, egész mű­­ködése zsákmánya volt az obstrukczió sze­szélyének. (Igaz ! Úgy van!) A béke soha sem tartott tovább, mint a­míg a kormány az obstrukczió urainak a kegyét is nem vesz­tette. (Úgy van ! Tetszés.) Politikai életünket a véletlen inczidensek dominálták. Hánykódtunk a legszélsőbb vég­letek között. Ma késhegyig menő obstrukczió, holnap sik­ béke. Az obstrukczió alatt felhal­mozódott életbevágó fontos kérdéseket elin­téztük kebtiben, alaposabb vita és megfon­tolás nélkül. Vagy semmit sem dolgoztunk, vagy nem dolgoztunk jól. (Úgy van!) Ezen rettenetes állapot mellett azután ál­landóan gyötrő fájdalom és aggodalom emész­tett bennünket: koc­kára téve láttunk min­dent, a­mi a nemzetnek becses: alkotmányt, parlamentet, hazát. Ki ne emlékeznék rá? Hányszor kérdeztük egymástól elborult lélek­kel, aggódó szívvel itt e teremben is, hogy mi lesz ? És erre a kérdésre senki nem tu­dott megnyugtató feleletet adni. (Igaz ! Úgy van !) Hányszor hittük, hogy elértük a válság tetőpontját! És hányszor csalódtunk! Mert állapotunk mindig rosszabbra változott, par­lamentünk évről-évre betegebb lett. Nem mondhatjuk ma sem, hogy a beteg­ség a javulás stádiumába lépett. Sötétnél­ sö­­tétebb, vészes felhők borítják hazánk egét. De mégis, egy önkéntelen érzés azt mondja, hogy állapotunk jobb, mint eddig volt. (Igaz ! Úgy van !) Ha tudjuk, mi vár reánk, ismer­jük az utat, mely elvezet bennünket a javu­láshoz. (Úgy van !) Te jelölted meg ezt az utat, t. barátom. (Élénk éljenzés.) Ismerjük mi ennek a nehéz­ségeit, veszélyeit is De Te vezetsz és a Te nagy tehetséged világit. (Lelkes éljenzés.) A sötét felhőkön fénysugár tör át, re­mény kél szívünkben a jobb jövő irán . (Tetszés) Látjuk, érezzük, hogy a szabad­­elvű párt soha oly rendületlen bizalommal nem követte vezérét, mint mi Téged. (Lel­kes éljenzés és taps.) Mély bennünk a hit, a meggyőződés, hogy az ország többségének erélyes támogatása mellett Neked sikerülni fog hazánkat ebből a valóban kétségbeejtő helyzetből kivezetni. (Hosszantató élénk tet­szés, helyeslés, éljenzés és taps.) Bizalmunk legfőbb forrása: azok a sike­rek, melyek rövid kormányzatod ideje alatt nevedhez fűződnek. (Élénk éljenzés.) Az ország 1903-ban már már az anarchia határáig sü­lyedt. Mentésre senki sem vállal­kozott. Te oda álltál azzal az eltökéléssel, hogy vagy segítsz, vagy megsemmisülsz. (Tet­szés és éljenzés.) Ugy­e, így volt ? (Élénk felkiáltások , így bizony !) Hála az Égnek, segítettél. (Igaz ! Úgy van ! Élénk éljenzés.) Kivezetted az országot a sokféle törvénytelen állapotból, melyek mindegyike oly szívszaggató rombo­lással pusztította az ország erkölcsi és anyagi kincseit. Sikerült Neked a nemzet és királya kö­zötti egyetértést érintetlenül fentartani. (Élénk felkiáltások : Éljen a király !) Sikerült neked tényekkel bebizonyítani, hogy a nemzeti kegyelet érvényesülésének semmi akadály útjában nem áll. (Élénk tetszés.) Pártunk katonai programmját igen lénye­ges részében hihetetlen rövid idő alatt a gya­korlati életben megv­alósítottad. (Zajos helyes­lés.) A nemzet egy régi vágyának teljesülése, a honvéd tüzérség is a Te nevedhez fűződik. (Lelkes éljenzés.) Kormányzásod ideje alatt hálám­s csapás­sal fenyegette az ország közgazdasági életét a vasúti alkalmazottak munkamegtagadása. Iskolát alapít világszerte az a módszer és az a siker, a­melylyel a nehéz kérdést megoldot­tátok. Senkit le nem győzve, győztetek. (Tetszés.) Látjuk, éber figyelemmel kísérjük azt az idegbontó, nehéz küzdelmet, melyet a keres­kedelmi szerződések megkötése körül Magyar­­ország gazdasági érdek­einek védelmében ki­fejtettetek. (Élénk helyeslés és éljenzés.) És, a­mit szintén el nem hallgathatok, a házszabályok módosítása kérdésében is ma már sikerre hivatkozhatok (Igaz! Úgy van!) Azok, a­kik eddig a házszabályok módo- s sításának még a gondolatát is perhorreszkál­­j­­ák, e tárgy napirendre tűzését időszerűtlen­­nek és szükségtelennek állították, a­kik a huszonegyes­ bizottság kiküldését technikai ob­­struczióval, tehát erőszakkal megakadályozták , ma elfogadják elvben a Te programmodat és elismerik, hogy a házszabályok revíziója el­odázhatatlan, sürgős szükség. (Igaz! Úgy van ! Tetszés.) Ez az eredmény is az ország javára szól. (Úgy van !) Igaz, hogy az ország javára tett ennek a konc­essziónak árt szabnak: azt kívánják, hogy a többség hajoljon meg a kisebbség előtt, adja ki a vezérét. (Élénk mozgás. Hall­juk ! Halljuk !) Ép úgy tesznek, mint tettek 1899-ben. Akkor a szabadelvű párt vezérével együtt ha­sonló kívánságnak a legönzetlenebb hazafiság­­ból engedett, hazafias kötelességének ismerte megkísérelni a kibontakozást békés után, a pártközi megegyezés eszközével. Súlyosan esett latba akkor az is, hogy a kibontakozás szá­lait a szabadelvű pártnak egyik legillusztrisabb tagja, egy nagytekintélyű, nagyszabású politi­kus vette kezébe. Az ő személye garanczia volt innen és túl. (Igaz! Úgy van !) És hova vezetett ez a jól garantírozott kísérlet? Közviszonyaink teljes felfordulásá­hoz. (Úgy van! Úgy van!) Az ország el­jutott az anarchiának, a megsemmisülés ör­vényének szélére. (Úgy van !) Az obstrukczió ép oly kevéssé kímélte Szélit, mint Bánffyt, Khuent és most Tiszát. (Igaz! Úgy van!) Ezt a politikát meggyőződésem szerint nem ismételhetjük. (Élénk helyeslés.) Mélyen fájlaljuk mi azt, hogy politikai ellenfeleink, a személyes politikai gyűlölködés szenvedélye által megtévesztve, minket ellen­ségnek tekintenek és az ország ellenségeinek rágalmaznak. A leghihetetlenebb jogi rabu­­lisztikával vádolnak törvényszegésekkel, be­szélnek királyi esküszegésről, az országgyűlés törvénytelen feloszlatásáról és arról, hogy a parlament határozatai most és a jövőben semmisek. (Mozgás. Nyugtalanság.) Nincs e vádakban meggyőző igazság. (Igaz ! Úgy van!) De nem itt van a helye ezeknek az okoskodásoknak tarthatatlanságát kimu­tatni. Ezek a rettenetes túlzások nem jelen­tenek egyebet, mint, hogy parlamentünk na­gyon beteg és szervezetét súlyos láz gyötri. (Úgy van !) Már­pedig az ország előhaladását, a nem­zet nagyságát és hatalmát csak hivatásának színvonalán álló, zavartalanul működő, egy­séges törvényhozó testülettel lehet megvaló­sítani. (Élénk helyeslés.) A pártszenvedélyek által szétdúlt, az obstrukc­ió által tehetetlen­ségre kárhoztatott parlament az országnak minden bizonynyal csak vesztét okozhatja. (Úgy van !) A parlament rendjéért mi nagy áldoza­tokra vagyunk készek, de a parlamentariz­mus fentartó oszlopát, a többségi elvet sú­lyos kötelességszegés nélkül fel nem áldoz­hatjuk. (Zajos helyeslés.) mert az nem a mienk, az a nemzeté, (igaz! Úgy van!) És mindaddig, a­míg a nemzet bizalmából mi vagyunk a többség, kötelességünk az ország irányában ezt az alkotmányos elvet sértetlenül fentartani. (Élénk helyeslés.) Reánk nehezedik a mai viszonyok között az a súlyos kötelesség is, hogy a parlament rendjét, békéjét helyreállítsuk. Tisztán áll előttünk, hogy e kötelességün­ket minden erőnk megfeszítésével, minden törvényes eszköz igénybevételével teljesíte­nünk kell, ha csak hazánkat a végpusztulás veszélyének kitenni nem akarjuk. (Élénk fel­kiáltások : Igaz ! Úgy van !) Készek vagyunk e feladat teljesítésére, mert meg vagyunk róla győződve, hogy el­veinknek, politikánknak győzniük kell, mert fegyverünk az igazság, mozgató erőnk a haza­szeretet. (Élénk tetszés és helyeslés.) Megkíséreltünk már évek óta minden más utat, ráállottunk a türelem kíspadjára, a passzív rezisztenczia terére; megkíséreltük a kapac­itálást az ország nagy érdekeinek elő­térbe állításával. Semmi sem sikerült. Most haladunk teljes bizalommal a Te általad megjelölt utón , mert jól ismerjük a Te törhetetlen, igaz magyar hazafiságodat. (Lelkes éljenzés.) Jól tudjuk, hogy nincs agyadnak gondolata, nincs szivednek dobba­nása, a mely ne kizárólag Magyarországé, Magyarország érdekeié volna és senki másé és semmi másé széles e világon. (Zajos tet­szés és éljenzés.) Adja Isten, hogy te és minisztertársaid önfeláldozó, hazafias törekvéseit a legnagyobb siker koronázza ! (Hosszantartó, lelkes éljen­zés és taps.) (Tisza István gróf miniszterelnök vála­szát mai lapunk élén közöljük.) * A párttagok ezután a képviselőházhoz haj­tattak, melynek elnöki fogadó termében Per­­ezei Dezsőnek, a képviselőház elnökének üd­vözlésére gyülekeztek. A képviselőház elnö­kéhez, ki dr. Feilitzsch Arthur és Jakabffy Imre alelnökök társaságában fogadta az üd­vözlést,­­ Kammerer Ernő intézett zajos éljenzéssel kisért beszédet. Perczel Dezső képviselőházi elnök erre a következő beszéddel válaszolt: Perczel Dezső beszéde. Igen­­, Uraim! Kedves Barátaim ! Fogad­játok igaz szívből fakadó legmelegebb köszöne­temet szíves üdvözlésiekért, a­melylyel az újév első reggelén engem és az elnöktársaimat, a­kik nekem mindenben szolidárisak, felkeresni és megtisztelni kegyeskedtetek. (Lelkes éljenzés.) Ha nem tagadom, hogy mindenkor nagy örömmel töltött el és mindenkor jól esett a ti sztves barátságtoknak, ragaszkodástoknak és bizalmatoknak ilyetén nyilvánulása, úgy még kevésbé tagadhatom most, sőt teljes nyíltsággal és készséggel vallom be és isme­rem be azt, hogy az idén, a mai napon ez kétszeresen jól esik nekem, ez kétszeresen be­cses és örvendetes előttem. (Hosszantartó lel­kes éljenzés ) Mert nagyon érzem és igazán tudom, hogy a ti igen t. szónokotoknak, az én ked­ves barátomnak teljesen igaza volt, a­midőn most azt állította, hogy abban a nagy küz­delemben, a­melyet mi az ország és a nem­zet legdrágább kincséért, az 1848-iki nagy alkotások gyöngyéért, az igazi magyar par­­lamentarizmusért vettünk fel és folytatunk, (Igaz ! Úgy van ! Élénk tetszés.) a legnehe­zebb és a legsúlyosabb kötelesség teljesítése az én gyenge vállaimra hárult. (Igaz ! Úgy van !) De bárhogy fontolgassam is újra meg újra a dolgot, bárhogy tegyem is azt most, a­midőn másfél hónappal vagyunk utána, utólagos rekonzideráczió tárgyává akár el­mémre, akár lelkiismeretem sugallatára hall­gatok, nem tudok más eredményre jutni, mint arra, hogy más alkalmas út az igazi parlamentarizmus megmentésére nem állott előttem. (Hosszantartó élénk helyeslés és tet­szés ) Azóta hat hét zajlott le, sokat írtak, még többet beszéltek a dologról, de én máig sehol és senkitől sem nem hallottam, sem nem olvastam más olyan expedienst, a­mely ennek a czélnak elérésére alkalmas lett volna . (Igaz! Úgy van ! Élénk tetszés.) senki idáig a sok bírálat mellett másik ilyen utat meg­jelölni még utólag sem volt képes (Élénk tetszés és helyeslés. Azoknak, a­kik az én november 18-iki eljárásomat már alapjában helytelenítik és elítélik, — úgy tudom, itt egy sincs azok közül — azoknak rövidesen azzal felelhetek, hogy az erőszak nem november 18-ikán kez­dődött. (Hosszantartó élénk helyeslés és tet­szés.) Az erőszakot a kissebbség kezdte, egye­nesen a parlamentarizmus alapvető tantételei elleni fellázadással (Igaz! Ügy van !) és folytatta két éven át és felvette ismét kevés kivétellel a múlt ősszel. De válaszolhatok ne­kik egy más axiómával is, a­melyet fiatal koromban tanultam és a­mely minden jogi és erkölcstani tankönyvben, mint alapvető té­tel szerepel és ez az, hogy vim vn repellere omnia jura permittunt. (Igaz! Ügy van! Élénk tetszés.) Azon kifogások közt, a­melyek nem in thesi helytelenítették, hanem csak a követett módra, vagy időre nézve kifogásolták novem­ber 18-ikán követett eljárásomat, különösen kettő az, a­melyre ezúttal szíves engedel­­metekkel reflektálni kívánnék. (Halljuk ! Halljuk !) Ezek közül az első és egyik az, hogy kár volt ezt a dolgot november 18-ikán csinálni, várni kellett volna azzal, hogy a Ház legitim többségének akaratnyilvánítására szavazás ál­tal alkalmat nyújtsak, még egy pár hétig, a­míg mindenki megunta, vagy a­mint a kri­tizálók magukat kifejezték, megutálta volna az obstrukcziót. Hát t, barátaim! Én azt hiszem, ez az ellenvetés komolyan meg nem állhat. Mert alig tételezhető fel, hogy az, a­kinek az ob­­strukcziónak két éven át való grasszálása nem volt elég és a­kinek nem volt elég az ob­strukczió kitörése egy oly indítványával szemben, a­mely csak, mint előleges indít­vány egyebet nem c­élzott, mint azt, hogy a ma már mindenki által fogyatékosnak, felü­letesnek és hiányosnak elismert házszabályok helyett új házszabályok iránt javaslatot ké­szítsen, mondom, a­kiknek ez nem volt elég, azokkal szemben alig tételezhető fel, hogy ha még tovább vártunk volna, ha teszem fel nem november 18-ikán, de a karácsonyi ün­nepek előtti utolsó ülésben történt volna meg az, a­mi november 18-ikán történt, hogy azokra a kritizálókra ez az esemény most más hatást gyakorolt volna, mint gyakorolt akkor, a­mikor megtörtént. Én teljesen meg vagyok győződve, hogy mindazok, a­kik el­ítélték ezt akkor, egyetlen egyet sem véve ki, ellene foglaltak volna állást akkor is, ha most közvetlenül újév előtt történt volna meg. (Élénk tetszés. Igaz ! Úgy van !) A másitt kifogás, a­melyről szintén al­kalmam volt hallani és a­melyet itt ott ol­vastam is, az volt, hogy nekem, mint elnök­nek, nem lett volna szabad utólagosan be­ismernem azt, hogy én akkor, a­mikor a Ház legitim többségének akarata érvényesí­tésére módot nyújtottam, a házszabályok formaszerűségeit megsértettem vagy érintet­tem. Én azt hiszem, t. barátaim, valameny­­nyien igazat fogtok nekem adni abban, hogy ez az ellenvetés is ép oly kevéssé alapos és helytálló, mint az előbbi. Mert nekem Volt szerencsém azóta ismételten és ismételten szebb­nél-szebb, érdekesnél­ érdekesebb, igen tanulságos, nagy készültségre és tudásra valló munkákat ás értekezéseket olvasni, a­melyek azt bizonyítják, hogy még formasértés sem követtetett el. De én azt hiszem, az eljárás részemről sokkal egyenesebb és férfiasabb volt, (Hoszantartó élénk éljenzés.) ha nyíltan be­ismertem azt, hogy igen­is én a házszabályok formaszerűségének bizonyos megsértésével jár­tam el, mintha erőltetett jogi gondolat­­fűzéssel és okoskodással akartam volna be­bizonyítani azt, hogy a házszabályok alapján nyugszik az én eljárásom és sokkal helye­sebb volt ennél ezt a parancsoló szükségre, a salus rei publicae suprema lex-nek mindig és minden körülmények között szem előtt tartandó elvére fektetni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nagy örömmel töltött el engem azóta, hogy az erre leginkább hivatott testületek, az ország köztörvényhatóságai túlnyomó nagy­részükben, túlnyomó nagy többséggel így fogták fel eljárásomat, és nemcsak, hogy nem helytelenítették, hanem a legtöbb esetben azt méltányolták és elismerő helyeslésükkel kísér­ték. (Igaz! Úgy van!) Egyébként t. barátaim ennek a kérdésnek eldöntésére az én eljárá­som feletti ítélet hozatalára csakis a magyar nemzet van hivatva. (Élénk tetszés.) És mind­nyájan tudjuk -- és hogy ez így van, annak nálamnál senki jobban nem örül , hogy vajmi hamar alkalma is lesz a magyar nem­zetnek arra, hogy e felett döntsön. Én a ma­gam részéről teljes megnyugvással és teljes öntudattal nézek nézetem döntése elé, mert meg vagyok győződve, hogy ebből a küzde­lemből az igazi magyar parlamentarizmus ügye csak győzelmesen és diadalmasan kerül­het ki. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ennek a reménynek, ennek a benső meg­győződésnek érzésétől áthatva fogadjátok még egyszer legmelegebb köszönetemet, a­melyet nemcsak magam, hanem t­­aléltök társaim és barátaim nevében is tolmácsolok (Lelkes él­jenzés) és engedjétek meg, hogy viszont ti nektek egyenkint mindnyájatoknak, valamint t. családjaitoknak minél boldogabb, minél szerencsésebb uj esztendőt kívánjak. (Hosszan­tartó lelkes éljenzés.) A megjelentek erre átvonultak a szom­szédos terembe, a­hol régi szokáshoz képest most is dúsan terített asztal várta őket. * Perczel Dezsőt, a képviselőház elnökét, valamint Jakabffy Imre és Feilitzsch Arthur báró alelnököket a képviselőház tiszti kara nevében Andor Gyula elnöki tanácsos üdvö­zölte, a­ki átadta a képviselőház tiszti kará­nak jókivánatait Csávosy Béla háznagynak is, a háznagyi hivatal tisztviselői külön is tisz­telegtek Csávosy háznagynál, mely alkalom­mal üdvözletüket Dessewffy Arisztid háznagyi titkár tolmácsolta. NEMZETI HÍRLAP 1905. január 2. Újévi üdvözlések Kolozsvárt. Kolozsvár, jan. 2. Kolozsvár állami és közigazgatási ható­ságainál, egyházi és világi hivatalok körében a szokásos újévi üdvözlések a szeretet, köl­csönös bizalom és együttérzés ünnepévé avat­ták az idén is az új esztendő első napját. A különböző hatóságoknál lefolyt üdvözlésekről a következőkben tudósítunk: (A főispánnál) Újév első napjának délelőttjén gr. Bélai Ákos főispánnál számos tisztelgő küldöttség fejezte ki szeretetteljes üdvözletét és jóki­vánatait. Elsőnek délelőtt 10 órakor Kolozs várme­gye tisztikarának népes küldöttsége jelent meg a főispán hivatalos helyiségében újévi tisztelgésre A tisztikar nevében — Dózsa Endre alispán betegsége miatt meg nem je­lenhetvén — ezúttal Csiszár Gyula főjegyző mondott üdvözletet a következő szép be­széddel : Méltóságos gróf Főispán ur! Kolozs vár­megye tisztviselői kara, a segéd- és kezelő­­személyzet tagjai őszinte örömmel jelentünk meg Méltóságod előtt ez újév reggelén, hogy tiszteletünk és nagyrabecsülésünknek, ragasz­kodás és szeretetünknek kifejezést adva, szí­vünk egész melegével üdvözöljük. És bár jól tudjuk azt, hogy Méltóságod nem formában keresi a lényeget , tudjuk azt is, hogy ér­zelmeink őszinteségében és tisztaságában nem kételkedik, eljöttünk mégis, mert nekünk esik jól, ha olykor szavakban is kifejezést, adunk, annak, a­mit Méltóságod iránt min­denkor érezünk. Egy új év küszöbén állunk ismét, telve vágygyal, telve reménynyel és telve bizalom­mal is. Avagy félhetünk-e a jövő bizonyta­­talanságaitól Méltóságod bölcs vezérlete alatt, a­ki megmutatta, hogy a tiszta, nemes jel­lem, a nyílt őszinteség és a pártatlan igaz­ságszeretet az a talizmán, mely párosulva tudással és tiszta szivjósággal feltétlenül meg­­nyerte úgy a vármegye közönségének, mint tisztikarának osztatlan tiszteletét és ragasz­kodását. Ebből a példaadásból merítjük az erőt, ebből a példaadásból vesszük az égő szüvetneket, mely bevilágítja a mi utainkat s irányt adjon a mi működésünknek. Fogadja tehát szívesen a Méltóságodba vetett bizalmunk, a Méltóságod iránt érzett tiszteletünk és ragaszkodó szeretetünknek ezen nyilvánítását és fogadja köszönetünket azon velünk szemben mindenkor tanúsított nemes jóindulatáért, mely könnyűvé tette és teszi munkálkodásunkat mindenkoron. És mi­dőn még arra kérjük, hogy nemes szive jó­indulatában továbbra is megtartani kegyes­kedjék, tiszta szívből kívánunk Méltóságod­nak­ és általunk is mélyen tisztelt családjának örömökkel teljes számos boldog újévet! (Lel­kes éljenzés.)

Next