Nemzeti Hirlap, 1905. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1905-06-17 / 136. szám

nem rendezzük, addig az önálló tarifának elkészítése egymagában hiábavaló. A forma itt mellékes, a fődolog, hogy gazdasági életünket az egész vonalon önállóan berendezzük, mert csak egy teljes gazdasági függetlenség hozhatja meg az országnak a politikai függetlenségét is. Kaas Iver báró elismeréssel adózik Sándor Pál fejtegetésétek, de mert főleg az agrárvédelmet tartja szek előtt és ezt legjobban a német vámtarifában látja biztosítva, ennek vonatkozó tételeit ültetné át változtatás nélkül a most készítendő önálló magyar tarifába. Darányi Ignácz szintén azt tartja, hogy a német szerződésen most már nem változtathatunk, annál kevésbé, mert a német birodalmi gyűlés magát a csisziti hatalmazta fel a felemelt vámtarifa életbeléptetésére. A szerződést szintén rossznak tartja, noha megengedi, hogy ez idő szerint jobbat kötni nem lehetett. Legalább egy modus vivendit nyújt nekünk, amelyet el kell fogadnunk, ha csak az egész világgal vámháborúba keveredni nem akarunk. A közös vámtarifában sok a kinevezett alkudozási vám, ezeknél különösen tág tere lesz a bizottságnak. Miután úgy látja, hogy Kossuthnak nincsen kész terve az anyag csoportosítása iránt, indítványozza, hogy Kossuthnak erre ide engedélyeztessék és az általa készítendő javaslat tárgyalása végett a bizottság külön ülést tartson. Kossuth Ferencz ezt elvállalja és még arra kéri a bizottságot, hogy a legközelebbi üléshez a kormányt is hívja meg. Utal a kivándorlási bizottságra, a mely Tisza István gróf miniszterelnököt meghívta és nagy haszonnal, mert a korrmányelnöknek egy fölötte becses és kimerítő előadásában volt része. Apponyi Albert gróf ehez képest határozatkép kimondja, hogy a vonatkozó javaslat elkészítésével a bizottság Kossuth Ferenczet bízza meg. Egyúttal felhívja a bizottság tagjait, hogy az alakítandó albizottságokba a szerint jelentkezzenek, ki melyik szakmához ért. A javaslat tárgyalását 20-ára, délelőtt 10 órára tűzi ki és arra a kereskedelmi és földmivelési minisztereket meghívja. Kolozsvár, jun. 17. Virággal, koszoruözönnel borított ravatalon fekszik immár a legmagyarabb főherczeg, kinek halálát oly őszinte részvéttel siratta meg az egész magyar nemzet. Valóságos bucsujárás indul meg koporsója felé, hol megállván a gyászoló közönség, mindenki ejt egy könnyet elmúlásán, mindenki kebléből kiröppen egy fájó sóhajtás. A gyászról, részvétről és temetési előkészületekről érkezett legújabb jelentések ezek. (A ravatal.) Tegnap reggel 9 órakor megnyíltak a főherczegi park kapui és bebocsátották a közönséget a ravatalhoz. Valóságos népvándorlás, búcsujárás indult meg a kápolna felé. A A kaputól a kápolnáig honvédség és közöshadseregbeli katonaság áll sorfalat. A kápolna ajtajánál honvéd díszőrség foglal helyet. A koporsó lábánál egy honvéd közlegény őrködik, csákóját kezében tartva. Az imazsámolyon naphosszat kapuczinus barátok ájtatoskodnak. Ma éjszakára még a kápolnában marad a koporsó és mellette a honvédség fogja adni a díszőrséget. Ma reggel 6 órakor lesz az utolsó beszentelés. A szertartáshoz a főherczegi család tagjai és Károly István főherczegen kívül csak a katonai parancsnokok, a kormányzóhelyettes és Fiume polgármestere hivatalosak. Beszentelés után a hatlovas halottas kocsira emelik a koporsót, melyet a család csak a villa kapujáig kisér és kiviszik a vasútállomásra. Az útvonalon a városi egyesületek, testületek és küldöttségek fogják megadni az utolsó tisztességet az elhunyt főherczegnek. A főherczegi család este külön vonaton indul Budapestre. Az állomáson diszszázad és zenekar fog állani, de a halottas vonatot a legnagyobb csöndben indítják el 7 óra 10 perckor, közvetlenül a Budapestről jövő gyorsvonat érkezése után. A halottat vivő külön vonaton utazik a főherczeg háziorvosa, kedvelt komornyikja és a főherczegi uradalom több tisztviselője. Tegnapelőtt este két nagy csapat telepesczigány érkezett ide asszonyostól, gyermekes,181, pereputtyostól. Eljöttek megadni a végtisztességet elhunyt vajdájuknak. A mene a czigánykaraván elvonult, mindenütt nagy néptömeg jött a nyomában. Budapestről tegnap ismét két szép szőrű érkezett. Az egyiken fehér szalag e felírással : Ő császári és királyi fenségének, József főherczeg urnak hódolatteljes kegyeletük jeléül — volt iskolatársai. A másik kom.oraszalagon ez az aranybetűs felírás. Szeretett jótevőjének, Ő fenségének, József főherczegnek — Berkes Béla és fia zenekara. (Fiumei levél) ma Levelet hozott posta Fiuméból, mely szerkesztőségünkbe a város hangulatáról, a halál és gyász egyes részleteiről a következőkben számol be : Pünkösd másnapján elmentem Chersoszigetére, ami 4 és fél órai tengeri üt a Farasina-szoroson. Tegnap (kedden) délután jöttem vissza a pólai hajóval. Útközben, Abbázia állomásán, értesültünk a fiumei gyászról. Az onnan érkező hajó ugyanis már a gyász jeleit viselte árboczán. Tüstént hajónkon is félárboczra bocsátották a lobogót és a másik árboczra felvonták a gyászt jelentő zászlót. A hajón levő m kir. posta szintén gyászlobogót húzott fel az előárboozra, így vonultunk be Fiuméba, ahol már akkor nemcsak a középületeken, hanem a főutczák csaknem valamennyi magánházán is fekete lobogót lengetett a szél. (Ugyancsak lengette, mert az előző éjjeli bóra utómaradványai még nem ültek el.) Nem sokkal megérkeztem után fölmentem aVilla Guiseppe*‘-hez. Mélységes csönd mindenütt, az ajtónál posztoló katonák nem engednek be senkit. Fekete lobogó itt nem hirdeti a gyászt. Senki se tudott semmi újat mondani. Várják az intézkedéseket. A városi törvényhatóság még tegnap gyűlést tartott, melyen dr. Vio podeszta jelentette be a halálhírt, a következő beszéddel : „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ma korán reggel elterjedt a városban József főherczeg halálának hire. Minthogy a súlyos betegség alatt, melyben a fenséges főherczeg szenvedett, a közönség körében többször terjedt el már ez a hír, ezért most is hinni lehetett, hogy a betegség valamelyes rosszabbra fordulása folytán, ezúttal is csak hamis híresztelés forog szóban. Hiú reménykedés volt, mert a nyert informácziókból kitűnt, hogy — sajnos — a szeretett főherczeg rövid haláltusa után megszűnt szenvedni s kilehelvén lelkét, megtért őseihez igen nagy csapás ez, telt. Törvényhatóság — a felséges uralkodóházra és a főherczegi családra. Oly súlyos csapás, mely a legbensőbb érzelmeiben súlytotta a magyar nemzetet, a melynek körében a fenséges halott a legmélyebb rokonszenvnek és tiszteletnek örvendett, úgy sajátos lelki tulajdonságai, mint hozzá való ragaszkodása folytán, melyet végső lehelletéig kimutatott. És Fiume, a mely úgy vidám, mint szomorú alkalmakkor osztozott a magyar nemFiume, a évek lássa a bizonynyalzet örömeiben és fájdalmaiban, melynek az a szerencse jutott, h hogy hosszú során át kedves vendégéül fenséges Főherczeget , minden mély fájdalommal értesült a gyász abban a tudatban, hogy a város egész közönségének érzelmeit teljesülöm, ne is törli elyezayászlobogó^^B^^^^Brosi törvényhatóság nevében koszorú tessék a ravatalra. További intézkedéseimet arra az időre tartva fönn, amikor “ emetésre vonatkozó utólagos inézkedések k issmeretesek lesznek, kérem eljárásomi jóváhagyását és a részvétnek felirat alakjában való kifejezést, indítványozom, hogy a jelen ülést a gyász jeléül fölfüggesztem méltóztassanak (A tagok valamennyien lólátnának és az ülést berekeszti.) Estefelé már a virágkereskedések telve voltak a ravatalra rendelt koszorúk özönével. Pazar koszorúk, díszes szalagokkal készülnek itt. Az uralkodó család több tagja, a toszkánai nagyherczeg és a térangyak számosan itt rendelték meg koszorúikat. Fiume város koszorújának szalagja a város színeit viseli, rá festve díszesen a czimere s a felirás olaszul : „Ilmuuicypris di Fiume alamato principe“ (Fiume törvényhatósága a szeretett főherczegnek.) A szalagok közt sok a nemzeti színű Ma,június 14-én reggel megérkezett József Ágost főherczeg Auguszta herczegasszonnyal Délután fölmentem ismét a Villa Giuseppéhez. Csak a portásnak a bejáratnál lévő helyiségéig bocsátottak be. Semmiféle felvilágosítást nem tudott adni a kapus. Nem tud még semmit, az előkészület foly, de hogy mikor lesz az elszállítás, milyen intézkedések történnek a végből, egyáltalában nem tudja. Az ott kitett részvét iben számos aláírás van az itteni előkelőségektől. Ma este József Ágost főherczeg — a kapus értesítése szerint — elutazik innen. A koporsó ma este érkezik s igy az elszállítás valószínűleg a holnapi nap folyamán történik meg. Hogy milyen pompával, még senki sem tudja. Küldöttségek sem érkeztek meg, valószínűleg ma a esti vonattal jönnek. Az olasz publikum hangulata lényegesen különbözik a magyar közönségnek hasonló esetekben tapasztalt hangulatától. Nálunk úsznak és szinte tobzódnak a részvétben és gyászban ilyenkor. Ezek a kalmárkodó taliánok alig látszanak csak törődni is vele. Jellemző, hogy Nyáray Antal, a Szendreytársulat több itt maradt tagjával előadást hirdetett tegnap estére a Fenice-színházban. Minden jegy elkelt már jó előre. A magyar színészek a gyászeset hírére rögtön falragaszokon hirdették ki, hogy az előadás későbbre marad. Igen ám, csakhogy az utánuk jövő olasz társaság meg mára hirdette előadásainak megkezdését. Ők aztán nem is törődnek a gyászszal, mit nekik Hekuba és ők Hekubának ! Bizony játszanak ma este és pedig V. Sardou „Andreina“ ez. ő felvonásos komédiáját, így aztán szegény Nyárayék kiszorultak a színházból, s — amint hallom — az olaszok 250 koronát kérnek tőlük egy estére. Már most szegény magyar színészek vagy visszaadják az eladott jegyek árát, vagy fizetik a 250 kor díjat, a akkor nekik egyéb költségeket hozzáadva, nem marad semmi. A városi hatóság nem bír annyi lojalitással, hogy az olaszok előadását — a jött-mentekét — leintené a gyászra való tekintetből, mikor amúgy is egy estéről való halasztás forogna csak szóban. A komédiás csapat (Carapaguia drammatica italiana; direzione : J. Maschalehi, prima atlrice: Giulia Iris.) játszik vígan. Ecco cavallariu nngherese. Egyébként holnap (csütörtökön) állítják föl a ravatalt a villa kápolnájában. A koporsó lezárva lesz Közönséget nem bocsátanak be, csak a hatóságok fejei és egyes notabilitások előzets bejelentés mellett mehetnek be Ma délelőtt Lusszinból a fiumei kikötőbe érkezett a „Rovensea yacht, melyen ide jött Károly István főherczeg, ki a király képviseletében vesz részt azt itteni temetkezési szertartáson. Ma estére várják Löwenstein főceremóniamestert. Eddigi megállapodás szerint a temetés Budapesten 18 án, vasárnap ál 4 ómkor lesz Előző nap szállítják csak el a holttestet. Tehát szombatig itt marad. Az itteni gyászszertartás módozatait még nem tudják, ha a főudvarmesteri hivatal itt veszi át a holttestet, úgy teljes udvari ceremónia lesz. Szegedy-Maszák Aladár dr , a budapesti udvarmesteri hivatal tisztviselője két külügyminiszteri tisztviselővel ma reggel Fiuméba érkezett s József Ágost főherczegtől átvette az elhunyt főherczeg végrendeletét s ma este viszik Budapestre s onnan Bécsbe, hol a király fogja fölbontani. Az esetleges benne található óhajától a megboldogultnak függnek a temetési intézkedsek s a nyugvóhely megállapítása. Kovan váratlanul magas, sovány czigányasszony lépett elejökbe. — Mit akarsz itt? Menj innen, sz.ólott erélyesen Rhédey Lászlóné. A czigánynő észre se látszott venni őt, egyenesen Claudinehoz lépett s hízelgő hangon szólt: „Állj meg gyönyörűséges királykisasszony, hallgasd meg szerencsédet, mit Zilfira mond neked, ha mutatod selyem tenyeredet“. Claudine kérdőleg tekintett anyjára, ki csodálkozva látta itt Zilfirát, kinek csodás jóslatairól sokat teséltek mindenfelé. — Te innen távol, Oláhország határán lakói, miért és hogy jöttél most ide ? kérdezte Réhdeyné. Elhozott a szerence csillag, a holdfény ; erdőn, mezőn, vizen keresztül jöttem, hogy lássam ezt a szépséges rózsabimbót s elmondjam a szerencsét, mi rá vár. — Nem bánom, mutasd tudásodat, de ha olyast mondasz, mi elkeseríti leányomat, kikorbácsoltatlak udvaromból. Különben kapsz egy kétszer akkora aranypénzt, mint a milyenek nyakadba vannak fűzve. — Mondj el mindent úgy, a hogy látod. Én megvédelmezlek — suttogta Claudine s lehúzta a keztyüt hófehér kezéről A jósnő érthetetlen szavakat mormolva, húzott kört kis rézbottal a porondba, azt teleluszta jelekkel, Claudinet a közepére állította a körnek s maga a lemenő nap felé fordulva, hosszú imát mondott czigány nyelven, aztán megfogta Claudine kezét s annak vonalait nézve térdig hajlott előtte, hogy csakúgy csörömpölt a nyakába tűzött sok aranypénz és apró tengeri kagyló. Nagy, nagy úri asszony lesz belőled, kit térd hajtva köszönnek, messzi, messzi innett, koronás tök között fogsz élni. A te fejed felett is koronát látok lebegni, csak nem látom, hogy reászáll-e ? Hatalmas, parancsoló urad lesz két szép gyermeked, kik születésükkel már magukkal hozzák a szerencse csillagát. Ez a hely szűk itt neked s ha innen elmész, nem jösz többé vissza, csak mikor visszahoznak oda — s a czigánynő e szavainál a kastélylyal szemben levő dombra mutatott, hol karcsú jegenyesor között, a lemenő naptól hófehéren tündökölt a családi sírbolt. Claudine összerezzent s elhalványodott. — Mondottam, hogy meg ne ijeszd leányomat! — kiáltotta haragosan Rhédeyné. — Takarodjál szemem elől. Itt a pénz, mit ígértem, de menj, hogy soha ne lássalak többé. A cigányasszony sovány vállait vonogatva dünnyögte : — Hiszen csak mégha mindenki egyszer — s a fák között eltűnt. Azt nem mondtad meg, boldog leszek e ? — kiáltott Oiudine. — Jére vissza s beszélj arról. Rekedt kaczagás halason a fák körül, de a jósnő nem téve vissza, hasztalan indítoltás kezté éré az egész cselédséget, kertben réten, hegyen erdőn, nem • •’á'ták sehol. A jövendőmondás nagy hatással volt a gyermekleány lelkére, sokat ábrándozott a ragyogó fényes jövőről s nagy borzadással látta mindig a családi sírboltot, mintha oda számkivetésbe hoznák a legnagyobb boldogságból. J A boldogságról szeretett volna tudni, de arról hallgatott a jóslat. A múlt század első felében nagyon fiatalon mutatták be és adták férjhez a leányokat. Claudine is alig volt tizenhét éves, midőn anyja nagy készületeket tett, hogy Bécsbe vigye bemutatni. Nagy dolog volt akkor — három heti utazás kellett hozzá — Erdélyből Bécsbe jutni. Drága is volt, kevés embernek telt. A kolozsvári főúri körökben sok szóbeszéd esett róla, hogy Rhédey Lászlóné Bécsbe viszi leányát bemutatni. — Nem elég jó neki az erdélyi úri kör, mondották itt is, ott is — pedig bizony serene ének tailintti a szegény Laczéli Ágnes, hogy elvette a gazdag Rhédey L.ízió. Fejébe szállott a nagyzás hóbortja, azt hiszi, hozzá hasonló nincsen az országban. Leányának is német piinczet akar fogni. Az igaz, olyan szép ez a leány, milyent többé nem lehet látni, de a rét akadna itt is hozzá méltó szerencse, aki fejedelmi ivadékok közül. Amikor hire jött Bécsből, hogy Sándor württembergi herczeg nagyon szerelmes a szép Claudineba, ezt természetesnek találták, nem csodálkoztak rajta, de annál inkább megbotránkozott és haragudott az erdélyi nagyúri társaság, mikor megtudta, hogy a herczeg cak morganatikus házasságot akar kötni a gazdag, szép erdélyi grófnővel. — Mit, egy olyan piczi királyság mellékherczegének — igy beszélt az erdélyi four. tár.-ság — nem elég jó törvényes feleségnek egy Rhédey grófnő, ki nemzetiségét királyi vérből, az Aba nemzetségből származtatja. Kinek egyik őse fejedelem volt Erdélyben, minek területe kétszer akkora, mint a kis Württemberg. Vagyona is több van annak a leánynak, mint egy kis néme berczegnő hozománya Csak nem ment,e egészen a Rhédeyék esze, hogy odaadják leányukat olyan balkezér feleségnek. Még máskép fejezték ki azt a jó erdélyiek. Elmondták ezt százszor, meg is írták a rokonok és jóban,tok Rhédeyéknek, különösen a legidősebb Rhédey János hosszú levelet irt ángyaasszonyának, Inczédy Ágnesnek, jól tudván, hogy az parancsol a háznál . Abban megírta, hogy az egész atyafiság szégye,,,," tartana egy olyan házasságkötést. Elveheti a herczeg rendes, törvényes módra azt a leányt, ki maga is királyi vérből származik. „Én részemről, — igy írja abban — ha egyetlen leányom, Trezsinek szive megszakadna, sem egyezném bele, hogy bárki emberfiának is, balkézről legyen felesége“. Se ama levélnek, sem az erdélyiek meg- botránkozásának nem lett foganatja. Ritádéné Inczédi Ágnes azt mondta, csak az i irigység beszél az erdélyiekből. A szép Claudine grófnő nagyon szerelmes volt a daliási vérmes ezredes Sándor herczegbe, aztán Bécsben egészen más volt a vélemény a morganatikus házasságokról, mint az elmaradt, elavult gondolkozást Erdélyben, s igy Rhédey Claudia grófnő nemsokára Sándor Württemberg herczegnek morganatikus felesége lett. A jósnő nem szólott volt a boldogságról, s azt a szép grófnő nem is találta meg. Hamar kezdte érezni helyzetének kellemetlenségeit: herczegné volt, de csak úgy titokban, a társaságban nem vettek tudomást arról, sőt nem egy büszke és irigy főrangú hölgy metsző őrséggel éreztette vele helyzetének kétes voltát, s inkább is szeretett vola egészen visszavonulni a világtól, kivált mikor már két szép gyermekkel áldotta meg az Isten, legjobban érezte magát azok gyerekszobájában, de vasakaratú férje nem tűrte félrevonulását, ő szeretett büszkélkedni a csodásan szép asszonnyal, így történt meg aztán, hogy mikor a férjét ezredtulajdonosnak nevezte ki az osztrák császár, Sándor herczeg ugy kívánta, hogy a szép grófnő lóháton legyen mellette az, első szemlén, mit ezrede fölött tart. Az asszonynak nem volt kedve hozzá mondotta is, hogy nem érzi egészen jól magát s jobb szeretne bon maradni, de végre is férjének erős akarata győzött, s a szép Rhédey Claudine grófnő tüzes telivér paripán jelent meg a szemlén, 1841 szeptember 15 én. A lovasezred nagyon kitett magáért az ezredtulajdonosa előtt, minden szépet inéul* a végén rohamra vezényelték az ezredet, erre a grófné ideges lova elragadta asszonyát * s egy másodpercz alatt épen az ezred elé "6 rótt vele, hol az egyensúlyt vesztettét'"!1111 leesett. A rohanó ezredet már nem lehetett tartóztatni, az keresztülgázolt a táe már éld télén grófnőn, teljesen összetiporva a gö nyörű teremtést . . Sokszor hallottam az öreg Zeykné le'e_' 1 Krisztin grófnőtől, ki Erdőszentgyörg10“ lakott: Szegény Claudinet úgy összetip°rl‘ a lovak, hogy kis gyermekkoporsóban hozt*' összeszedett csontjait ősei sírboltjába, neni'' , kisérte onnan felülről senki, csak férjéi)1 ( hadsegéde, Török gróf, de mi erdélyiek gyűltünk nagyon sokan, hogy megad)«115 végtisztességet, kedves, szegény atyánkfiat«1 Rég volt. A lakatlan erdőszentgyönt' kastély csak pusztult nagy elhagyatottságban ; az omladozó termeket ellepte a termész,törmelék, a szép franczia kert tó® ment, nyírott gyertyánfa sorait kivágja tüzelőfának, a vizmedencze kiszáradt, a * dísztárgyait a falusi gyermekek hordták is ^ fsak a nagy jegenyefák hajlonganak szélben, mintha bucsuzmának most múlttól. ( Hetvennégy év telt el, elég idő» katc teljesen elfelejtsék a szép grófnő szót»11 végzetét. ^ ,( S most a hírre, hogy Rhédey Cl*® szerencsés unokája, az angol trónörökös V szép emlékévet akar emeltetni nagyanyja«^ Erdőszentgyörgyön, felujul az erdélyiek e a szép grófnő emlékezete. I i i nemzeti hírlap. Egyről-másról. Budapesti levél. — Budapest, jun. Ili Minden házon fekete zászlófénig. Meghalt a legmagyarabb főherczeg és Budapest megmutatja, hogy nemcsak ünnepelni tuti, hanem gyászolni is. Ezt a részvétet, íme, nem rendelte meg senki, nem kényszertetek reá senkit s azért is olyan impozáns, olyan igaz, olyan mély. A magyar főszerczeget nagyon szerették itt, az ország szivében és most itt gyászolják meg legjobban. Csöndes, néma ez a részvét és mégis milyen hangos ! A Kossuth Lajos-utczai déli korzó politikai tényezővé nőtte ki magát. A juniusi nap hevében ott sétálnak politikusaink s egész kis fiókparlamentet rögtönöznek Polonyi Géza körül, aki ennek a fiókparlamentnek a szószólója Az újságok politikai riporterei ide jönnek válsághírek után s a volt honatyák itt tegezik le azokat, akik most is tagjai a Háznak. Itt sütkéreznek a népszerűségben az újdonsült képviselők és itt vesznek politikai leckét azok, akik a legközelebbi választásra gondolva, így sóhajtanak föl : — Na, most fellépek ! . . . Most, vagy soha ! . . . Hogy a kép teljes legyen, el kell még mondanunk, hogy an«mats» folugitUVuWIt serege veszi körül délelőttönként ezt a fiókparlamentet (innen is van aztán, hogy Polonyi, Rakovszky s a többi mind a legharagoiabb dolgokat is „barátságos arczczal“ mondják !) és el kell még mondanunk, hogy a színésznők ezért szoktak el egészen a Kossuthutczai korzóról és most a Dunaparton sétálgatnak, ahol Újházi mester, Szirmai Imre, Császár Imre és Beregi Oszkár (honvédtiszti uniformisban) a helyzet urai ! . . . Hát nem szép az élet Pesten ! ? . . . Zsezsa férjhez megy ! Ez a legfrissebb, legérdekesebb szenzáczió most Budapesten. És ez a szenzáczió nem is mai keletű: másfél év óta tud róla mindenki és beszél róla mindenki, csak épen ő nem beszél róla: Fedák Sári. Ezalatt a másfél év alatt nevezetes akadályai voltak a Zsazsa boldogságának. Dégenfeld Imre gróf, a vőlegény, szanatóriumba vonult s a törvényszék gondnokság alá helyezte őt. A nászt tehát el kellett halasztani, sőt mindenki 1905.juniusi biztosra vette, hogy végképen írj, mondania boldogságáról az isteni Z,a Ő pedig játszott estéről-estére : diadalra ék a „János vitéz “-t, népszerűvé tette a szálról szóló nótát, pattogtatta a karig ***' úgy megszerettette magát a közönségé ‘ hogy eddigelé egyetlenegy primad„UUa ’ ' hogy És 'most, a mikor népszerűségének terep,, 1 áH _ visszavonul ... Jk A minap a Zsazsa fehér automobile robogott a szerkesztőségünk elé és Fedák ^ meginvitált engem egy kis kirándulásra ^ igy meggyőződhessem az ő sorsom lU(]0lIl/ ról. Biztosan és gyönyörűen száguldott a t-T(' kocsi Gödöllő téré s útközben Fedák momdotta, hogy ő bizony a jövő sanzonban' ' • / , *1 t.. . f/fl n C'/tUá»K„. Öb játszik már semmiféle színházban, semni szerepet többé! — Férjhez megy ? - kérdeztem én — Visszavonulok! — felelte ő kit" m azután igy folytatta : r *! Tudja, nekem a színpad az, a mi leánynak a bálterem. Kibáloztam magaa) j1*1 királynő is vagyok ; most hazamegyek háztartást vezetni, sülni főzni gazdassi**' kódúi ... ^ — Szóval, — faggattam tovább __ t... mesrv ? * A magánt portájára megyek! — büszkén és aztán robogtunk tovább nyilai '1' Gödöllő felé ! F J. „Nemzeti Hírlap“. Az uj évnegyed küszöb'.,, előfi 25tést nyitunk a „Nemzeti Hírlap“ július — szept folyamára. Lapunk — u^, mint ekkor tett — jövőre is ^ pontos és megbízható hírszolgálattal fogja tájékoztatni olvasóit a nap eseményeiről. A kiadóhivatal felkéri azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése hó végén lejár, hogy szíveskedjenek az új évnegyedre szóló díjat mielőbb beküldeni. A Casinókat pedig tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket méltóztassanak egyenesen, nem pedig közvetítők által, a kiadóhivatalba beküldeni, hogy a lap pontos küldésében zavar és késedelem ne keletkezzék. A „Nemzeti Hírlap“ előfizetési árs Fél évre.................... . 14 kor. — fill. Negyed évre............... 7 „ — „ Egy hóra....................... 2 „ 40 „ HIREK. Kolozsvár, jan. 17. — József Ágost főherczeg köszönete. József Ágost főherczeg, a város nevében hozzá intézett részvéttáviratra, Szva- Cstna Géza polgármesterhez a következő táviratot küldötte: Kolozsvár szabad királyi város közönségének és törvényhatóságának engem mélyen megható részvéte megtört szivemnek vigaszt hozott. Fogadjak érte lelkem mélyéből fakadó forró köszönetemet. József Ágost főherczeg. Kolozs vármegye részvéttáviratára Jóssef Ágost főherczeg a következő távirati válásit küldötte Dózsa Endre alispánhoz.