Nemzeti Hirlap, 1905. július-december (2. évfolyam, 146-277. szám)

1905-11-09 / 255. szám

2 abszolút többségét érvényesíteni a par­lament összes egyéb pártjainak kisebb­ségével szemben ? A koalíczió története inkább azt mutatja, hogy a függetlenségi párt nem­hogy elveit a koalíczió útján érvénye­síteni akarná, hanem épen ellenkezőleg, elveit sorban föladja s minden egyes kérdésben, a­mely a koalíc­ióban elvi ellentéteket szül, elsöprően hatalmas többsége daczára mindig kapitulál. Az általános szavazati jog erre nem az első példa. Hiszen a párt már az ön­álló magyar hadsereg, az önálló külügy és az önálló magyar gazdasági beren­dezkedés kérdésében is — ha ezért talán nem is haragszunk rá — kapi­tulált a koalíció elenyésző kisebbségé­vel szemben. Ha Justh Gyula érvelésé­nek volt valami hatása, akkor ez csak az lehetett, hogy a választóközönség­nek a negyvennyolc­as elvekért rajongó részét ismét meggyőzze a koalizált füg­getlenségi párt elvfeladásának, megbíz­­hatatlanságának és elvi erélytelenségé­­nek szomorú ténye felől. Az általánosabb következtetés, melyre a koalíc­iós vezérek vasárnapi maga­tartása utal, sokkal biztatóbb. Látjuk ime, hogy a nép előtt, mikor annak kegyeit áhítozzák, még a kormány el­lenségei is csak a kormányt tudják tá­madni, de annak programmját nem. Lát­juk ebből, hogy a kormány ellenségei is jól tudják, hogy ez a program­m a néplélekből fakadt, a néplélek vágyait tolmácsolja és a erre néplélekre okvet­lenül hatni fog. Okvetlenül és kiirtha­­tatlanul! S bárha nem tudjuk belátni, milyen áldás szállhatna az országra ab­ból, ha ez üdvös programm úttörői elbuknának, mégis még erre a szinte lehetetlennek látszó esetre is megma­rad az a vigasztaló meggyőződésünk, hogy az általános szavazati jogot, a progresszív adózást, az ingyenes nép­oktatást, valamint a Fejérváry-kormány egyéb nagyszerű szocziális és gazda­sági alkotásait a magyar néplélek le­küzdhetetlen vágyai közül kitörölni többé soha senkinek és semminek si­kerülnie nem fog! Az orosz forradalom. (Az odesszai mészárlás.) Odessza, nov. 8. Múlt éjjel még az ed­diginél is borzalmasabb volt a gyilkolás és a mészárlás. A csőcselék rendőrök kíséretében elment a zsidók házaiba és irgalmatlanul le­mészárolta az összes lakókat, férfiaknak és asszonyoknak fejét fejszével vágta be, kis gyermekeket pedig a falhoz vertek s úgy öl­ték meg őket, vagy pedig letépték kezüket és lábukat. Az utczák valósággal el vannak borítva holttestekkel, a melyeket az ablakok­ból dobtak a kövezetre. A gyilkolás után el­pusztították a zsidók házait s azután fölke­resték azokat az utczákat, a melyekben egye­temi hallgatók laknak és számos diákot meg­öltek. Az egyetemen csendőrök jelentek meg, hogy ott házkutatást tartsanak. A rektor azonban nem engedte meg a házkutatást és nem bocsátotta be a csendőröket. A lakosság nyomora leírhatatlan s igen nagy azoknak a száma, a­kiknek nincsen hajlékuk. Borzalmas dolgok történtek az odesszai zsidó temetőben A csőcselék kiásta a közös­e S telt egyén hol és mely nemzetben élje le földi életét. S minthogy az ember társas lény és az emberi társas életnek a legszebb és legma­­gasztosabb formája az, mely az állam for­­­galmában olvad fel, épen azért a haza iránti szeretetet és kötelességet oda sorolja, a­hol van az Isten, embertársai és önmaga iránti szeretet és kötelesség. A baptista mint ál­lampolgár a törvény iránt engedelmes; meg­adja a mi Istené az Istennek, a mi az államé az államnak, s megadja ezt önként tisztelet­ből és hazaszeretetből. Sok törvénynek hiányát a baptisták ma­guk pótolják belső és külső életükben, pl. a 7-ik napnak (vasárnap) szigorú megünneplé­sét, az egészségre és az erkölcsre egyaránt­­ káros némely szeszes italok élvezetének a­­ mellőzését, mint szigorúan betartandó hitel- í­veket tűzi ki A baptista elítéli mindazokat, kik a rend felforgatására, a béke megbontására hamis és­­ Krisztus ellenes tanok hirdetésére adják ma­gukat és azoknak megnyerni óhajtják ember­társaikat, legyenek azok akár nemzetiségi, akár szocziális jellegű­ izgatások. De elítéli a kivándorlás szertelen terjedé­­­­sét is, mert úgy véli, hogy a­ki magyarnak született, az legyen haláláig magyar és nem külföldi. De másodsorban e tejjel és mézzel folyó Kánaánban megadott mindent az Is­ten, mi a testi élet fentartására, sőt boldo­­gítására szükséges, csak az emberi telhetet­­lenség, az­ önzés és kegyetlenség, a mértéket nem ismerő fényűzés, a bűn, a szeszes italok élvezete, a munkakerülés az okai annak, hogy az emberek szája panaszszal van tele, a­helyett, hogy hálákat adna az egek Urának azon kegyelméért, hogy e hazában élheti le­­ földi életét. Egy baptista­ sírt, a­melyben koporsó nélkül tömegesen te­mették el az utolsó zavargások zsidó áldoza­tait. A rablók lehúzták a holttestekről a ru­hákat és kifosztották a gyászoló népet a kö­zös sírok közül (A vasúti sztrájk.) Varsó, nov. 8. A varsó pétervári vonalon ma megkezdték a forgalmat. A varsó bécsi vonalon és a Visztula-vasúton még néhány napig szünetel a forgalom. (A helyzet Lengyelországban.) Berlin, nov. 8. A Lokalanzeigernek jelen­tik Varsóból. Az itteni színházakban három nap óta az előadás megkezdése előtt a zene­kar a lengyel nemzeti himnuszt játsza, a­me­lyet a közönség állva hallgat végig. Évtize­dek óta nem volt szabad Varsóban a lengyel himnuszt játszani. (A czár Pétervárott.) Páris, nov. 8. Pétervárról jelentik a Le Journalnak : A czár ma, vagy holnap Páter­­várra megy. Nyitott kocsin, kíséret nélkül fog Miklós czár a Kazán-templomba menni. Valószínű, hogy a nép lelkesen fogja üdvö­zölni a czárt. Ha január 22-én Miklós czár a lakosság vágyának engedve, mutatkozott volna a nép előtt, akkor sok minden máskép történt volna (Trepow elmozdítása.) * Pétervár, nov. 8. IVitte előterjesztésére a czár a legközelebbi napokban fogja kinevezni az uj minisztereket. Tapow már megkapta felmentését. Az egész kamarilla dolgozott Trepow elmozdítása ellen. 11 I R­E K. Kolozsvár, nov. 9. — Rendkívüli közgyűlés a vár­megyén Annyival is rendkivülibb volt Kolozs vármegye tegnapi rendkívüli közgyű­lése, mert azt gróf Teleki László főispán tudvalevőleg betiltotta. A főispáni rendelet ugyan a maga idejében érkezett Dózsa Endre alispánhoz, de mivel ez ellen az alispán elő­terjesztéssel élt, melyre nézve a belügymi­niszteri döntés tegnapig nem érkezett meg: a gyűlésre szóló meghívókat nem vonhatták vissza s igy az összejövetel olyan formává alakult, a milyen „Szegény Jonathán“-t van a szódavíz: „meg is ihatja, ott is hagyhatja“, — azaz: meg is tarthatja, el is hagyhatja. A gyűlést azoban megtartották. A tiszt­viselőket is beleszámítva, mindössze negyven­­három bizottsági tag jelent meg, a­mi való­ban igen csekély érdeklődésre mutat az ön­­kormányzati bizottság akcziója iránt, mely a mai gyűlés egyetlen tárgyát képezte. A gyűlésterem csak úgy kongott volna az ürességtől, ha segítségül nem jönnek a városi érdeklődők és köztük nagy számban az egye­temi polgárok, a­kiknek jelenléte aztán meg­lehetős telt házat biztosított a programai számára. Dózsa Endre alispán bemutatta a főis­pán betiltó rendeletét, melyet csendben hall­gattak végig. Felolvasták továbbá az alis­pánnak a belügyminiszterhez intézett előter­jesztését, melyet örömmel és köszönettel vett tudomásul a gyűlés. Azután az alispán is­m­é­­telte az önkormányzati bizottság tegnapi ülé­sén tett és valótlan újsághírekre vonatkozó kijelentését. Majd pedig ugyancsak az alispán kellő megokolással bejelentette lemondását az önkormányzati bizottság elnöki tisztéről, me­lyet a jövő rendes közgyűlésen fognak l­e­­tölteni. Rövid eszmecsere után megállapodtak abban, hogy a bizottság összehívása milyen határidő-epácziuraok közt történjék. Végül fel­olvasták a november 3-iki közgyűlés jegyző­könyvét, mely körül több felszólalás történt A szónokok odakonkludáltak, hogy a főis­páni egész eskütételt törvénytelennek tartják, az erre vonatkozó hitelesített jegyzőkönyvet helytelennek és semmisnek tekintik, sőt ki kell mondani, hogy a főispán egyátalán le se tette az esküt. Minekutámia mindezeket különösebb emp­­ázió nélkül meghányták vetették, abban álla­podtak meg, hogy a jegyzőkönyv elleni kifo­gások megvitatása fölveendő a dec­emberi rendes közgyűlés tárgysorozatába. Ma tehát nem határoztak semmit, amint­hogy nem is határozhattak. Ezzel a „rendkívüli közgyűlés“ véget ért. — Az Emke köréből. Az Emke igazgató-válaszmánya folyó hó 12-én (vasár­nap) délután 3 órakor a városházán havi rendes ülését tartja. Ez ülésre a választott és alapító választmányi tagok tisztelettel meg­­hivatnak. Kolozsvár, 11­05. november hó 9-én­ Gróf Bélas Ákos elnök Dr. Csernátoni Gyula jegyző: Klein Ödön kitüntetése Teg­napi egyik táviratunk jelentette, hogy a ki­rály Klein Ödön miniszteri osztálytanácsos­­nak, a miniszterelnökségi sajtóiroda eddigi vezetőjének, hű és buzgó érdemei elismeré­séül, a harmadosztályú vaskoronarendet ado­mányozta. Ez a legfelső()!) helyről jövő ki­tüntetés oly férfiúnak nyújtja a megérdemelt elismerést, a­ki páratlan szorgalmával, pihe­­néstelen fáradozásával és lelkiismeretes mun­kásságával fontos munkakörében maradandó és nagyjelentőségű érdemeket szerzett. Mert Klein Ödön régóta működik a közélet, a nemzeti érdekek szolgálatában és ha munkájával nem is kereste a hangos feltűnést, annál mé­lyebben járó, annál több sikerű volt tevékeny­ségének hasznos eredménye. Szivének mély hazaszeretete és elméjének tiszta látása, szé­leskörű tudása irányították mindig hatalmas munkaerejét. Színtiszta jelleme, egyenessége, nemes gondolkodása és előzékeny modora megszerezték neki mindenütt a becsülést és szeretetet. Hivatali resszortjában mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel dolgozott azon,­­ hogy az egységes magyar nemzeti állam ki­építésében megszerezze, ápolja és erősítse irántunk a műveit külföld szimpathiáját. A mil­lenáris esztendőben széles, erős agitácziót fejtett ki s rendszeresen, alaposan informálta ügyeink­ről, állapotainkról, közviszonyainkról és tö­rekv­éseinkről az egész külföldi sajtót. Czélja­­ volt, mindenütt megismertetni, hogy a ma­gyarság ezer éves élete alatt milyen benső és cse­lekvő részese volt a kultúra fejlesztésének és megállotta helyét a kultur nemzetek sorában- A tevékenységnek, melyet Klein Ödön tolla­­i­val, tanácsaival, irányításával kifejtett, igen kiváló része van abban, hogy a külföld tájé­kozottsága ma a magyar viszonyok, törekvé­sek felől sokkal tisztább és elism­erőbb, mint még másfél évtized előtt volt. Ezt a munka­­­kört ma is törhetetlen szorgalommal és ne­mes am­brczióval folytatja a kitüntetett osz­tálytanácsos, kinek kitüntetésén őszintén ör­vendenek minden körben mindazok, a­kik a tiszta hazafisággal és hivatott elmével vég­zett nemz­etépitő munka sikerét szivükön vi­selik. — A Szanatórium Egylet gy­űlése ! Az országos nagy mozgalom, mely az utóbbi­­ időszakban egyesülésre, tette hivta fel hazánk­­ társadalmát, hogy felvegyük a küzdelmet egy­­ rettenetesen pusztító baj: a tüdővész ellen, s­s Kolozsvárt is viszhangra talált, különösen­­ a hölgybizottság körében, a­mely széleskörű­­ agitácziót fejt ki a József főherc­eg szanató­rium ügyének előbbrevitelében. A Szanatórium Egyesület kolozsvári bi­­­­zottsága tegnap délután 5 órakor báró Bánffy­­ Ernőné elnöklete alatt gyűlést tartott. Jelen­­ voltak : Szvacsina Gézáné, Kozma Ferenczné, dr. Fürjesz Zsigmondné, Inczédy Sámuelné,­­ Török Sándorné, Geréb Mártonné, Szvacsina­­ Géza, dr. Fürjesz Zsigmond, dr. Hartha Já­nos, Szekeres József, dr. Engel Gábor és Fethő József, ki a titkári tisztben a betegség­­ miatt távollevő Fédor Ottót helyettesítette. Szvacsma Géza polgármester előterjesz­­t­­ette az egylet működésére vonatkozó jelen­­­­tést, melynek során örömmel hozta tudomásra­­ a Szanatórium Egyesület budapesti elnöksé­gének azt a döntését, hogy az egyik szana­­­­tóriumot Kolozsvárt fogják felállítani. Tehát­­ magunknak gyűjtjük a pénzt, ha a szanató­­­­rium felépítésére adakozunk, melynek beren­­­­dezéséről és a fentartásról az állam fog gon­­­­doskodni. Ezután az elnökség javaslatára dr Rigler Gusztáv és dr Török Imre egyesületi 1 r. tagokat beválasztották a szanatórium bi­zottságába. A jövő teendőkre nézve java­­­­solja az elnökség, hogy havonként egyszer-­­ kétszer az egyesület pénztárának gyarapítá­sára felolvasásokat rendezzenek. Ezzel kap­­­csolatosan örömmel jelentik, hogy Ite­rczel­­ Ferencz, Eötvös Károly önként felajánlották­­ közreműködésüket és hogy az elnökségnek sikerült Márkus Emíliát és Csillag Terézt egy-egy közreműködésre szintén megnyerni. Egy hangverseny rendezése is szóba került. A gyűlés este 0 órakor ért véget. — Özv. Cserey Jánosné teme­tése Kedden temették el özv. Cserey Já­­­­nosné sz. Zathureczky Emíliát, az áldott em­­­l­­ékezetű székely matrónát. A kora reggeli­­ órákban Sepsiszentgyörgyről egész kocsisor­­ indult el Imecsfalvára a temetési végtisztes­­­­ségre. Háromszék vármegye képviseletében . Szentiványi Miklós alispán és Kelemen Lajos­­ tiszti­ ügyész jelentek meg a Székely Nemzeti­­ Múzeum, megalapítóját gyászolja az elhunyta I ban, ifj. Gödri Ferencz, polgármester, elnök dr László Ferencz, Zayzon Ferencz, és Ko­vács László választmányi tagokból álló kül­döttség által volt képviselve. Ott volt a sep­siszentgyörgyi jótékony nőegylet küldöttsége, a kézdivásárhelyi jótékony nőegyesület tagjai, az Erzsébet árvaleánynevelő intézet, a Ru­­dolf-kórház, a kézdivásárhelyi szegények­ben ház küldöttsége és a vármegye előkelősége csaknem teljes számban. Geréb János orsz. képviselő, Török Andor Kézdivásárhely pol­gármestere, Nagy Károly k. vásárhelyi árva­házi igazgató, Vajna Károly a „Székelyföld“ szerkesztője, Zathureczky Kálmán főszolgabíró, Csánky Gyula kir. tanfelügyelő stb. stb. A díszes baldachinos ravatal az ősi ház „nevezetes nappali szobájában” —hol egykor a magas műveltségű néhai úrnő annyi nagynevű férfiát látta maga körül a hazai tudomány­nak — volt felállítva, melyet a gyászoló csa­lád tagjainak és testületeinek szebbnél-szebb koszorúi vettek körül. Koszorúkat helyeztek a ravatalra a többek között: Slárotószékvár­megye közönsége; a Székely Nemzeti Mú­zeum; az Erdélyi Múzeum Egyesület; az Er­délyi Kárpát Egylet; a sepsiszentgyörgyi és k.-vásárhelyi Nőegyesületek; a k.-vásárhelyi leányárvaház ; a Rudolf-kórh­áz ; Menház stí. A gyászszertartás pár perc­c­el déli 12 óra előtt a kézdivásárhelyi dalárda énekével vette kezdetét. Azután Eöldes György zabolai ev. ref. lelkész tartott nagyszabású halotti orá­cziót, dr. Benedek János a sepsiszentgy­örgyi nőegylet nevében megható beszéddel búcsú­zott el felejthetetlen eltl­ku elnöknőjétől. Szomorú gyászdal kíséretében vitték ki a nagy halott koporsóját a gyászkocsir­a és ez­zel megindult az, impozáns menet az utolsó útra, a kézdi­vásárhelyi temető felé. Kézdivá­sárhely város közönsége nagy tömegben cs­at­lakozott a temetési menethez, melyben ott voltak zászlóik alatt a tanintézetek és leány­árvaház növendékei is. A temetőben a csa­­­ládi sírnál, melyet alig másfél hónap alatt­­ már harmadszor kellett újra fölásna, Szabó­­ Jenő k.-vásárhelyi ev. ref. lelkész tartott köl­­­­tői lendületű szép beszédet és könyörgést. Utánna a „Székely Nemzeti Múzeum“ ne­­­vében ifjú. Gödri Ferencz ig. vál. elnök, pol­­­­gármester vett örök búcsút a Múzeumnak­­ halhatatlan érdemű megalapítójától. A kézdi­­­­vásárhelyi dalárda szép énekének hangjai mel­­l­lett bocsátották le örök nyugalomra a kopor­sót A temetési szertartás alatt érkezett a­­ Múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőé­gének elnökétől sír. Fr­aknai V­ilmos törté­netmdós, püspöktől meleghangú részvéttáv­irat. — Tanárok gyűlése A kolozsvári­­ tanári kör első tárgyaló ülése e hó 1­fén,­­ szombaton d u. 5 órakor lesz az unitárius főgimnáziumban. Érdekessé teszi ez ülést, hogy az elnök, dr. Márki Sándor egyet, ta­nár, bemutatja legújabb művét , a történet­­tanításhoz készített képgyűjteményt. Azután a múlt tanév óta dolgozó bizottság tesz elő­terjesztést a művészeti nevelés kérdéséről, melylyel kapcsolatban a kör egyik tagja a­­ külföld ily irányú mozgalmairól közöl majd­­ adatokat. Az elnökség most is ismétli szoká­sos záradékát a meghívón, hogy a gyűlésen vendégeket is szívesen látnak. A­­ reformátusok egyetemes konventje. Az ev. ref. egyetemes konvent­­ K­ánffy Dezső báró világi és Antal Gábor püspök egyházi elnökök vezetése alatt Buda­pesten tegnap folytatta megkezdett ülését. Tárgyalták a liturgiai javaslatot és megálla­­­­pították a konfirmáczióval kapcsolatos elve­ket. Úgysz­intén megállapították a konfirmá­­c­­ió és esketés rendjét. A temetés rendjének meghatározásához Radicsy György, Erőss Lajos, Dégen­feld József gróf, Szilády Áron, dr. Bartók György, Molnár Béla és Baksa Lajos, valamint Nagy Károly kolozsvári theol. tanár, előadó szóltak hozzá. A lelkészszente­lés, püspökszentelés, templomszentelés és az egyéb szentelésre vonatkozó rendelkezések kerültek ezután tárgyalásra. Erőss Lajos mind a négy szakasznak a liturgiai bizottsághoz való utasítást kívánja, hogy a bizottság azo­kat átdolgozza és lehetőleg kerülje a beszen­telés és felszentelés kifejezését, mert az a róm. kald. egyház szokásai­hoz és dogmáihoz na­gyon simul. Nagy Károly előadó kéri az eredeti szövegét fentartani. Sa­s Béla, dr. Bartók György, György Emire, Fejes István és Váró Ferencz hozzászólása után a kon­vent visszautasította Erőss indítványát. Ezen indítvány leszavazása után az egyes fejezetek kerültek tárgyalásra. Fejes István elégnek tartja a püspök be­iktatását, mert a püspököt már lelkész korá­­ban szentelték fel. Degenfeld József gróf ugyancsak mellőzni kívánja a püspökszente­­lést és azért törülni kívánja az erre vonat­kozó szakaszt. Bartók György püspök csat­lakozik Fejes István indítványához Nagy Károly előadó védi a szakaszt s kéri annak fen­tartását, mert a püspök beiktatását a fel­szentelés ünnepiesebbé teszi. A közgyűlés Fe­jes indítványát fogadta el és a szakaszt a bizottsághoz visszautasította újraszövegezés végett A templomszentelés szakaszának letár­­gyalása után az elnök a tárgyalás folytatását holnapra halasztotta. A Diákasztal házi estélye. Az Egyetemi Diákasztal hölgybizottsága ál­tal a Diákasztal helyiségeiben (Deák Fe­­rencz-utcza 32. sz. Bánfffy-ház) e hónap 11-én este 9 órakor rendezendő házi tea-estély igen s ker­ültnek ígérkezik. A hölgybizottság főleg arra törekszik, hogy az estélynek valóban családias színezete legyen és különösen arra kéri a hölgyeket, hogy lehetőleg egyszerűen jelenjenek meg. Jegyek 2 koronáért (a­mely árban a vacsora teával, de bor nélkül, is bele van értve) a helyszínen is kaphatók. Magántisztviselők ülése. A magántisztviselők kolozsvári bizottsága f. hó 11 én, este 7 órakor a kereskedelmi és ipar­kamarában gyűlést tart, melyre a tagokat ez után is rén­ghívja az elnökség. A gyűlés tárgya : A tisztviselői kar kiegészítése és más folyó ügyek. — Tea-estély A kolozsvári könyv­nyomdászok szakegyesülete, saját pénztárá­nak gyarapítására, november hó 19-én, va­sárnap, a Torna Vivada helyiségében mű­sorral és távozótal egybekötött zártkörű Tea­estélyt rendez, melynek érdekes műsorát itt közöljük: 1. Nyitány Előadja a zenekar. 2. Szavalat. Tartja : Tatai Gyula. 3. Bölcsődül Simontól. Gordonkán előadja: Gám­án Dezső 4 Magánjelenet. Előadja : Szőts János. 5. Zongora hármas Zsaikovszkytól. Előadják : Malinesen Jenőné zongorán, Maritieseu Jenő hegedűn és Gám­án Dezső gordonkán. 6. Ma­gánjelenet. Előadja: Schlinger Márton. — Vádindítvány a Zeysig ügy­ben. A budapesti királyi ügyészség tegnap nyújtotta be a törvényszék vizsgálóbírójához a Zeysig-ügyben a vádiratot. Az ügyészség Zigány Árpádot, Bauerh Sándort és Dénes Józsefet, mint társszerzőket a btk 134. sza­kaszába ütköző és a 127. szakasz 1—3 pont­jaiban meghatározott felségsértés elkövetésére irányuló egyenes felhívás miatt, továbbá a király megsértésével a btk. 140. szakaszának második bekezdésében meghatározott vétsége miatt vádolja. Bakonyi Kálmán vizsgálóbíró azonnal maga elé vezettette a három t­­rhelt közül a vizsgálati fogságban levő Zigány Ár­pádot, a­kinek az ügyészség vádiratának egy példányát kézbesítette Zigány a vádiratot átvette és a tőtárgyalás siettetése érdekében a kifogásokról lemondott. A vizsgálóbíró egy­­idejűlig intézkedett az iránt, hogy a vádirat a szabadlábon lévő terhelteknek is mielőbb kézbesíthessék. Minthogy előreláthatólag ők n­em emelnek kifogásokat a vádirat ellen, a főtárgyalást valószínűleg még e hónap vala­melyik­ napjára kitűzik. A főtárgyalásra Halma, Elemér dr­ ., Zigány Árpád egyik védőjét, mint tanút idézik b­e, ő tehát a tör­vény értelmében a főtárgyaláson, mint védő ez ügyben nem szerepelhet. NEMZETI HÍRLAP, 1905. november 9. _ Hubertus vadászat Nagysze­benben. Nagyszebeniül Írják : Kiváló élve­­zetben volt részük a szebeni helyőrség sport, kedvelő tisztjeinek folyó hó­t­án a 12.es. a kir lovasdandár tiszti­ iskola által rendezett Hubertus-vadászat alkalmával. A vezetés éss­­két érdeme első­sorban a vadászat mesterét kerékudvari Elefanthy-Tarnay Gyula főhadna­­gyot,az ekvitácziólovagló-tanárát illeti, ki egy a terület kiválasztását, mint a reá, mint vezető, háramló nehéz feladatot bravúros rátermett­séggel oldotta meg. A meet­on mintegy 76- 80 lovas összetalálkozása, élén a huszár dan­­dárparancsnok Kirchbach báró tábornokkal jelzi az általános érdeklődést. A nézőközön­­séget a helyőrség tisztjei, a tábornoki kar élén Gauderick altábornagy hadtestparancsn­­okkal és a szebeni intelligenczia szolgál­­tatta. A baki­nál beérkezésük sorrendje szerint: Bartolovich de Tenje, Wagner had­nagy, Weszter főhadnagy, Hodzsa, Schmid,­burg dr. hadnagy és Brausewetter főhadnagy értékes díjakkal lettek kitüntetve, melyeket Gaudernack hadtestparancsnok felesége nyúj­­tott át a szerencsés győzteseknek. Mint­­egy 60 terítékű bankett fejezte be a sz­­ovas­ ünnepélyt, melyen Tarnav főhadnép nagy , emelkedett, lelkes szavakban emelte ki a­­ dandárnok Kirchbach báró tábornok érdemeit­­ a szebeni sportélet fellendülésében ; a tábor­­­­nok hasonló lendületes beszéddel méltatta Tarnav főhadnagynak a vadászatok rendezi­ , svnél bemutatott képességeit. — Szent István lovas szobra A budavári halászbástyán tegnap állították fel Szent István király bronz lovas-szobrát A hatalmas érczöntvény elhelyezése minden baj nélkül történt meg. A stilizált lovon fe­­jedelmi ornátusban ülő király alakja szerűen hat a remek kivi tel­lapzaton és pompásan illik­­ rágott, kota­­bele a Mátyás­templomot övező művészi építm­énybe. Az érerszobrot télire faburkolat alá helyezik és a tél folyamán végzik el rajta az összeillesz­tési és csiszolási munkákat. A leleplezés a jövő évben lesz, országos ünnep keretében. — Halott a vasúti állomáson Jancsó Sámuel kézdivásárhelyi iparos f. hó - én Ko­vásznára ment a hét­­ vásárra, hol bőröket szedett össze. Az estéli vonattal akarván hazamenni, az állomáshoz indult. Útközben azonban annyira rosszul lett, hogy a sínek között már csak az egyik váltóőr segítségével tudott az állomási épületbe be­­vánszorogni. Az őr jegyet váltott neki, de már a vonatra felszállni nem tudott és nevét sem tudta megmondani. Az állomásfőnök azon hiszemben, hogy az­ utas bizonyára na­gyon részeg, az egyik váró­teremben lefek­tette. Másnap, 5-én reggel 5 órakor még élt, az­ ajtót kinyitó őr és utasok állítása szerint, kik közül az egyik felismerte, de már szólani nem tudott s reggel 8 órára meghalt Dr. I Vájna Gábor h. járási orvos és vasúti orvos­­ már csak a beállott halált állapíthatta meg, melynek oka valószínűleg szélssü­lés volt. Ki . idegenben meghalt 73 éves öreg hozzátarto­zóit táviratilag értesítették s 6-án hazaszállí­­­­tották Kézdivásárhelyre. — Óvato­ság a kereskedelmi for­galomban A kolozsvári kereskedelmi és , iparkamara bizalmasan értesíti az érdekelt üzleti köröket, hogy a Levanteval való üz­­l­­eti összeköttetéseiknél és kihitelezéseknél­­ saját érdekükben óvatosan járjanak el és bi­zalommal forduljanak az ottani osztrák-magyar­­ konzulátusokhoz.­­­­A gyergyószentmiklósi Kos­­suth-szobor Felcsik lelkes székely nénje­­ szintén emlékszoborban akarja megörökíteni Kossuth Lajos nagy alakját Gyergyószeutmik­­■ lésen. A gyűjtés buzgó szorgalommal folyik s a legutóbb közölt számadás szerint miér : együtt is van e czélra 4147 korona 42 fillér. — Megsemmisített határozat Marosvásárhely tanácsához megérkezett a bel­ügyminiszter leirata, melybe­n a törvényható­ságnak az önkéntes adók és ujonezok meg­tagadására vonatkozó határozatát megsemmi­síti. Bernády polgármester legközelebbről köz­gyűlést fog összehívni, melyen a miniszteri leiratot bemutatja. — Csavargó gyermekek Kolozsvár utczai életének szomorúan tipikus alakja a csavargó gyermek. Alig megy az ember tíz lépésnyire, minduntalan szemébe tűnik egy-egy ilyen ro­n­gyolt ruhás, kolduló, éhező gyermek. Állnak utcza sarkokon, kisérik a verkliseket, hozzák a vasútról érkező utasok podgyászait. Ezeknek a csavargó gyermekeknek száma folyton szapo­rodik k különösen most, hogy jön a tél. A sze­gényes külvárosokból azok a szülők, a­kik csak a betevő falatot is alig tudják megszerezni, csa­ládjuknak minden tagját, tahát a 6 — 8—10 éves gyermekeket is szétküldik midenfelé a városba, hogy pénzzel térjenek haza. A gyermekek tra­gédiája, szomorú elzüllése itt kezdődik. B urczák­nak, füstös korcsmáknak, a vasúti váró­termeknek lesznek kóbor, éhes elkeseríti®k alakjai, kik már zsenge korukban, kora ifi""­ságukban érzik a legsszigróbb szenve­dést : a ke­­nyéréhséget. A rendőrség egy-egy razziája, melyen összefogdossa ezeket a szánalomra méltó utczagyerekeket, nem sokat segít a dol­gon, mert csak annyit tehet velük, hogy haza­­ki sérteti őket. De mihasz­nn ! ? Másnap alár újra ott didereg az utcrán A csi­vargó gy*r" mü­dvek ügye nem für halasztást. Itt a dermeszt­­és kezdete és a fagyoskodó utczagyerekekről gondoskodni kell. — Tolvaj czim­bora Vég László kocsis tegnap délután hazatérőbe!» volt, a mikor s Széchenyi-téren találkozott Verő Pé­ter nevű czit­bórájával Beszédbe elegyedtek egymással és ennek folyamán Vég felemlí­­tette, hogy rég kikölcsönözött, 50 koronányi pénzét visszakapta ma délután Verő, a­mint a pénzügyiét sikeres lebonyolítását megtudta, rá­bírta V­éget, hogy menjenek egy ital borra valamelyik korcsmába. A jó barátot nem kel­lett másodszor hivni, betértek egy kül­vára** vagy­

Next