Nemzeti Jövőnk, 1933 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-12 / 4. szám
Látogatás Glykais Gyulánál a világhírű szolnoki vívóbajnoknál Borús, szürke, ködös téli délután* Már régen elcsendült a déli harangszó. A városi tisztviselők, banktisztviselők, mérnökök, rendőrtiszek, ügyvédek egyenkint szállingóznak ebédelni az Acsay-hol. Itt jönnek össze, kedves asztaltársaságban a fiúk, ide jár ebédelni Glykais Gyula, a város főszámvevője, kétszeres olympiai és Európabajnok, ki Amsterdamban és Los angelesben megvillogtatta a diadalmas magyar kardot. Glykais Gyula egyénisége egybe forrt kardjának jellegzetességeivel egyszerű, nemes, egyenes mint a penge. Rendszerint egy darabig szótlanul üldögél, megfigyeli a dolgok menetét, azután hirtelen valami jó mondással odacsap, mintha karddal vágna a nagy tréfacsináló mester. Ilyen a magyar kard is: a tokjában pihen, csak akkor villan elő, ha szükség van reá. De akkor azután megmutatja, hogy nem hiába félte, tisztelte és nagyrabecsülte a magyar kardot egész Európa. Ebéd után meghív bennünket aakására Glykais Gyula. Nem igen jár társaságba, visszavonultan él és pompás rádiójával szórakozik. Mintha múzeumba léptünk volna, mikor beléptünk Glykais lakásába. A pompás könyvszekrény tetején hatalmas ezüst serlegek sorakoznak, az üvegszekrényben, rengeteg érem, plakett, arany és ezüstkoszorúk, dísztárgyak, cigarettatárcák, a falon üvegtokban két ezüstmarkolatű diszkard az egyik Szolnok város ajándéka olympikonjának, a másik a Vívó Klubbé, a falon függ a szolnoki Atlétikai Klub és a MÁV. Sportegyesület arannyal hímzett gyönyörű selyem zászlója, a sarokban remek mívű belga vadászpuskák, mindannyian beszédes emlékei egy-egy nagy dicsőségnek. Ott fekszik az üvegszekrényben Mussolini ezüst tőrje, melyet a Duce küldött Glykaisnak. A tőrön Mussolini jelmondata olaszul ! Ha előre megyek, kövessetek. Ha elárullak benneteket, öljetek meg. Ha megölnek engem,bosszuljatok meg. Duce. Milánóban kapta a tőrt, Mussolini hívta meg, hogy Punttival vívjon meg egy meccset, amit Glykais Gyula 15:14 arányba meg is nyert. Táviratilag gratulált a győzelem után Mussolini Glykaisnak még Milánóba, sajnos Glykais a táviratot Milánóban felejtette a szállodában. Európa bajnokságát pedig Nápolyban vívta meg, ahol a számottevő vívói a világnak vettek részt: olaszok, osztrákok, franciák, németek. Glykais itt a büszke „Európa bajnok" címet nyerte el, ami felér legalább is egy olympiai bajnoksággal, hiszen a világ legjobb vívói Európából kerülnek ki, a többi világrész vívói szempontból úgy sem számít. Kedves, régi epizódot mesél el a régi békevilágból, abból az időből, mikor Bécsben vívott. Ott is rendremásra győzött. A vivők között fiatal magyar katonatisztek is voltak. Az egyik egy tüzes szemű, lelkes, fiatal katonatiszt boldogan sietett a győztes Glykaishoz és a kezét szorongatta: — Én is magyar vagyok! Gömbös Gyula főhadnagy a nevem. * * * Tudjuk, hogy Glykais Gyula nem szereti az ünneplések görögtüzét, ő a tettek embere és nem a szavaké. Évtizedes munkássága a vívás terén csupa eredmény, csupa dicsőség. Glykais Gyula nem szereti, ha írnak róla. Nekünk magyaroknak azonban kötelességünk emlékezni nagyjainkra, mert az ő példájukból kell erőt meríteni nagy küzdelmeinkre. És nekünk, szolnokiaknak kétszeres öröm Glykais Gyuláról írni, mert tudnia kell Szolnok városának, hogy Glykais Gyula, aki annyi dicsőséget szerzett a megtépett, elárvult nemzeti lobogónknak, itt él velünk egy városban. S ha megemlékezve írunk róla, ezt azért tesszük, mert büszkék vagyunk Glykais Gyulára. (B.) Falus Ferenc főszerkesztő úr! nyílt levél a nett Újság „Trollégám Scheftsicht" című cikkére, tehetséget és felkészültséget árul el. Úgy látjuk, a toll jobban illik a kezébe, mint illet az antiszemita heccek idején a bikacsök. Csak gratulálni kell az ilyen figyelmet érdemlő publicista ellenfél felbukkanásához. Eddig szól a Heti Újság cikke! Mint lovagias ellenfél kénytelen vagyok beismerni, hogy gavallériában legyőzettem ! Ezek után — természetes — hogy én is őszinte örömmel szorítom vissza a felém nyújtott kezet. vitéz Scheftsik György dr A „Heti Újság* januári számában a következő cikk jelent meg: Új kollégánkat, vitéz dr. Scheftsik Györgyöt, a „Nemzeti Jövőnk“ szolnoki főszerkesztőjét abból az alkalomból, hogy harcias antiszemita programmját ólmosbot helyett a sokkal keményebb és értékesebb fegyverrel, ha tollal cserélte fel, egy szerény cikkelyben üdvözöltük. Scheftsik György pompás és talpraesett „Nyílt levélben" válaszolt a Heti Újságnak, tehetséges hangon és kellően ízléses körítéssel. Örülünk, hogy hangja és tolla Plébános-iktatás Mezőtúron. Báró Urbán Gáspár országgyűlési képviselő és Borbély György főispán is megjelent az ünnepi ebéden. Január 8-án délelőtt 10 órakor, az eltávozott Hanutz Zoltán esperes-plébános helyébe főtiszt. Mikla Pál volt ecseri plébánost iktatták be a róm. kath. plébánia lelkészévé. Az ünnepi szentmisét Vedres apátkanonok végezte fényes papi kísérettel. Felolvastatta a váci püspök Őeminenciája kinevező okiratát s remek buzdító beszéd keretében átadta az evangéliumot és a templom kulcsát, mint szimbólumokat, melyekkel az egyházkormányzás jogaiba beiktatta. Kéri, szeresse híveit, gondozza, vezesse, emelje fel őket. Krisztusi szeretetét terjessze ki a város minden lakójára is. Ez a szeretet, ha erősödik benne, akkor lesz lelkipásztori munkája eredményes és boldog, Isten dicsőségére és a hívők örömére. Az iktatás végeztével lakásán keresték fel jókívánságaikkal az egyházak, egyesületek, hivatalok képviselői. Délután 1 órakor ünnepi ebéd volt, melyen az apátkanonok a jó mai pápára, Borbély György főispán a Kormányzó Ur Őfőméltóságára, dr. Spett Ernő polgármester és báró Urbán Gáspár országgyűlési képviselőaz ünnepeltre ürítették poharukat. Nagyhatású beszédet tartott Marjay Károly ref. lelkész a keresztyén felekezetek összefogásáról a hitetlenség ellen, Wikkert Lajos ev. lelkész a felekezeti békéről, dr. Schultz Fülöp izr. főrabbi, a szolnoki esp. kerület papja és mások, melyekre az ünnepelt Miksa Pál válaszolt keresetlen őszinte szavakkal. Azt a szeretetet kívánja magának, mely az eltávozott személye iránt megnyilvánult a hívek részéről. Levél a Kereskedelmi Alkalmazottak bámról, Otthonmaradt Lilikéhez. Kedves Kislány! Sajnálom, nem tudom magát megvigasztalni jelen soraimmal, hogy a Kereskedelmi Alkalmazottak Bálja nem sikerült, akárhogy szeretné is azt olvasni, mert maga nem jött el. Gyorsan vegye elő a zsebkendőjét kedves Liliké és rögtön sírja tele, mert a Vivókabaréig ilyen pazarul pompás muriban úgysem lesz része és sajnálkozzék az ügyetlenségén, hogy nem tudta behüteni a mamát, hogy elvigye erre a múlt szombatesti bálra a Nemzetibe és szomorkodjék, hogy a papánál nem sikerült kipanamáznia erre a bálra egy estélyi ruhát, meg az új cipőt. Bizony maga is szép lett volna és sok férfiszívet dobogtatott volna meg, mint a többi kitűnően mulató hölgyek, de különösen az a vörösből szőkévé halványodott temperamentumos leányzó, abban a fekete ruhában, akit nagyon körülvettek a fiatalemberek. Lilikém ! Nagyon jó volt a dzsessz, csudaszép volt a terem, kár hogy nem volt ott, de Isten neki, udvariatlan leszek, túléltem valahogy, mert annyi szép lány, akik mulattak Maga helyett is, régen nem volt egy csokorban. Az összes barátnőt betegre táncolták magukat reggel hatig, de ne mérgelődjék emiatt. Inkább felsorolom, hogy kiket sikerült feljegyeznem. Ezek a következők: Propper Magda, Klein Mária, Balázs Róza, Csontos Kató, Sipos Iia, Molnár Teri, Hamza Joli, Klein Júlia, Schönfeld Lili, Vágó Magda és Bora, Schwartz Rózsi, Gönczi Baba és Edit, Weiszberger Anna és Vera, Kanyó Erzsébet, Deutsch Maca, Friedmann Ica, Héber ÖSZTREICHER LIPÓT És FIA NÁNDOR bortermelők, bor nagykereskedők, Hungária rum- és likőrgyár Césihantonos: KlEIN OSZKÁR ÉS TÁRSA. Telefaxszám : S3. SZOLNOK. Sürgönyeim: Borösztreicher.