Nemzeti Jövőnk, 1933 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-12 / 4. szám

Látogatás Glykais Gyulánál a világhírű szolnoki vívóbajnoknál Borús, szürke, ködös téli délu­tán* Már régen elcsendült a déli harangszó. A városi tisztviselők, banktisztviselők, mérnökök, rendőr­­tiszek, ügyvédek egyenkint szállin­góznak ebédelni az Acsay-hol. Itt jönnek össze, kedves asztaltársaság­ban a fiúk, ide jár ebédelni Glykais Gyula, a város főszámvevője, két­szeres olym­piai és Európabajnok, ki Amsterdamban és Los angelesben megvillogtatta a diadalmas magyar kardot. Glykais Gyula egyénisége egybe forrt kardjának jellegzetességeivel­­ egyszerű, nemes, egyenes mint a penge. Rendszerint egy darabig szót­lanul üldögél, megfigyeli a dolgok menetét, azután hirtelen valami jó mondással odacsap, mintha karddal vágna a nagy tréfacsináló mester. Ilyen a magyar kard is: a tokjá­ban pihen, csak akkor villan elő, ha szükség van reá. De akkor azután megmutatja, hogy nem hiá­ba félte, tisztelte és nagyrabecsülte a magyar kardot egész Európa. Ebéd után meghív bennünket a­akására Glykais Gyula. Nem igen jár társaságba, visszavonultan él és pompás rádiójával szórakozik. Mintha múzeumba léptünk volna, mikor beléptünk Glykais lakásába. A pompás könyvszekrény tetején hatalmas ezüst serlegek sorakoznak, az üvegszekrényben­, rengeteg érem, plakett, arany és ezüstkoszorúk, dísztárgyak, cigarettatárcák, a falon üvegtokban két ezüstmarkolatű diszkard az egyik Szolnok város ajándéka olympikonjának, a másik a­ Vívó Klubbé, a falon függ a szolnoki Atlétikai Klub és a MÁV. Sportegyesület arannyal hímzett gyönyörű selyem zászlója, a sarok­ban remek mívű belga vadászpus­kák, mindannyian beszédes emlékei egy-egy nagy dicsőségnek. Ott fekszik az üvegszekrényben Mussolini ezüst tőrje, melyet a Duce küldött Glykaisnak. A tőrön Mussolini jelmondata olaszul ! Ha előre megyek, kövessetek. Ha elárullak benneteket, öljetek meg. Ha megölnek engem,bosszuljatok meg. Duce. Milánóban kapta a tőrt, Mussolini hívta meg, hogy Punttival vívjon meg egy meccset, amit Glykais Gyula 15:14 arányba meg is nyert. Táviratilag gratulált a győzelem után Mussolini Glykaisnak még Milánóba, sajnos Glykais a táviratot Milánó­ban felejtette a szállodában. Európa bajnokságát pedig Ná­polyban vívta meg, ahol a számot­tevő vívói a világnak vettek részt: olaszok, osztrákok, franciák, néme­tek. Glykais itt a büszke „Európa bajnok" címet nyerte el, ami felér legalább is egy olym­piai bajnok­sággal, hiszen a világ legjobb vívói Európából kerülnek ki, a többi világ­rész vívói­ szempontból úgy sem számít. Kedves, régi epizódot mesél el a régi békevilágból, abból az időből, mikor Bécsben vívott. Ott is rendre­­másra győzött. A vivők között fiatal magyar katonatisztek is voltak. Az egyik egy tüzes szemű, lelkes, fiatal katonatiszt boldogan sietett a győz­tes Glykaishoz és a kezét szorongatta: — Én is magyar vagyok! Göm­bös Gyula főhadnagy a nevem. * * * Tudjuk, hogy Glykais Gyula nem szereti az ünneplések görögtüzét, ő a tettek embere és nem a szavaké. Évtizedes munkássága a vívás terén csupa eredmény, csupa dicsőség. Glykais Gyula nem szereti, ha írnak róla. Nekünk magyaroknak azon­ban kötelességünk emlékezni nagy­­jainkra, mert az ő példájukból kell erőt meríteni nagy küzdelmeinkre. És nekünk, szolnokiaknak kétszeres öröm Glykais Gyuláról írni, mert tudnia kell Szolnok városának, hogy Glykais Gyula, aki annyi dicsőséget szerzett a megtépett, elárvult nem­zeti lobogónknak, itt él velünk egy városban. S ha megemlékezve írunk róla, ezt azért tesszük, mert büsz­kék vagyunk Glykais Gyulára. (B.) Falus Ferenc főszerkesztő úr! nyílt levél a nett Újság „Trollégám Scheftsich­t" című cikkére, tehetséget és felkészültséget árul el. Úgy látjuk, a toll jobban illik a kezébe, mint illet az antiszemita heccek idején a bikacsök. Csak gratulálni kell az ilyen figyelmet érdemlő publicista ellenfél fel­bukkanásához. Eddig szól a Heti Újság cikke! Mint lovagias ellenfél kénytelen vagyok beismerni, hogy gavallériában legyőzettem ! Ezek után — természetes — hogy én is őszinte örömmel szorítom vissza a felém nyújtott kezet. vitéz Scheftsik György dr A „Heti Újság* január­­i számá­ban a következő cikk jelent meg: Új kollégánkat, vitéz dr. Scheft­­sik Györgyöt, a „Nemzeti Jövőnk“ szolnoki főszerkesztőjét abból az alkalomból, hogy harcias antiszemita programmját ólmosbot helyett a sokkal keményebb és értékesebb fegyverrel, h­a tollal cserélte fel, egy szerény cikkelyben üdvözöltük. Scheftsik György pompás és talpraesett „Nyílt levélben" vála­szolt a Heti Újságnak, tehetséges hangon és kellően ízléses körítéssel. Örülünk, hogy hangja és tolla Plébános-iktatás Mezőtúron. Báró Urbán Gáspár országgyűlési képviselő és Borbély György főispán is megjelent az ünnepi ebéden. Január 8-án délelőtt 10 órakor, az eltávozott Hanutz Zoltán esperes-plé­bános helyébe főtiszt. Mikla Pál volt ecseri plébánost iktatták be a róm. kath. plébánia lelkészévé. Az ünnepi szentmisét Vedres apát­kanonok végezte fényes papi kísé­rettel. Felolvastatta a váci püspök Őeminenciája kinevező okiratát s re­mek buzdító beszéd keretében átadta az evangéliumot és a templom kul­csát, mint szimbólumokat, melyekkel az egyházkormányzás jogaiba beik­tatta. Kéri, szeresse híveit, gondoz­za, vezesse, emelje fel őket. Krisztusi szeretetét terjessze ki a város min­den lakójára is. Ez a szeretet, ha erősödik benne, akkor lesz lelkipász­tori munkája eredményes és boldog, Isten dicsőségére és a hívők örömére. Az iktatás végeztével lakásán ke­resték fel jókívánságaikkal az egy­házak, egyesületek, hivatalok képvi­selői. Délután 1 órakor ünnepi ebéd volt, melyen az apátkanonok a jó­ mai pápára, Borbély György főispán a Kormányzó Ur Őfőméltóságára, dr. Spett Ernő polgármester és báró Ur­­­bán Gáspár országgyűlési képviselő­­az ünnepeltre ürítették poharukat. Nagyhatású beszédet tartott Mar­­jay Károly ref. lelkész a keresztyén felekezetek összefogásáról a hitet­lenség ellen, Wikkert Lajos ev. lel­kész a felekezeti békéről, dr. Schultz Fülöp izr. főrabbi, a szolnoki esp. kerület papja és mások, melyekre az ünnepelt Miksa Pál válaszolt kere­setlen őszinte szavakkal. Azt a sze­­retetet kívánja magának, mely az eltávozott személye iránt megnyilvá­nult a hívek részéről. Levél a K­ereskedelmi Alkalmazottak bámról, Otthonmaradt Lilikéhez. Kedves Kislány! Sajnálom, nem tudom magát meg­vigasztalni jelen soraimmal, hogy a Kereskedelmi Alkalmazottak Bálja nem sikerült, akárhogy szeretné is azt olvasni, mert maga nem jött el. Gyorsan vegye elő a zsebkendőjét kedves Liliké és rögtön sírja tele, mert a Vivókabaréig ilyen pazarul pompás muriban úgysem lesz része és sajnálkozzék az ügyetlenségén, hogy nem tudta behüteni a mamát, hogy elvigye erre a múlt szombat­esti bálra a Nemzetibe és szomor­­kodjék, hogy a papánál nem sike­rült kipanamáznia erre a bálra egy estélyi ruhát, meg az új cipőt. Bi­zony maga is szép lett volna és sok férfiszívet dobogtatott volna meg, mint a többi kitűnően mulató höl­gyek, de különösen az a vörösből szőkévé halványodott temperamen­tumos leányzó, abban a fekete ru­hában, akit nagyon körülvettek a fiatalemberek. Lilikém ! Nagyon jó volt a dzsessz, csudaszép volt a terem, kár hogy nem volt ott, de Isten neki, udvariatlan leszek,­­ túléltem valahogy, mert annyi szép lány, akik mulattak Maga helyett is, régen nem volt egy csokorban. Az összes barátnőt betegre táncolták magukat reggel hatig, de ne mér­gelődjék emiatt. Inkább felsorolom, hogy kiket sikerült feljegyeznem. Ezek a következők: Propper Magda, Klein Mária, Balázs Róza, Csontos Kató, Sipos Iia, Molnár Teri, Hamza Joli, Klein Júlia, Schönfeld Lili, Vágó Magda és Bora, Schwartz Rózsi, Gönczi Baba és Edit, Weiszberger Anna és Vera, Kanyó Erzsébet, De­utsch Maca, Friedmann Ica, Héber ÖSZTREICHER LIPÓT És FIA NÁNDOR bortermelők, bor nagy­kereskedők, Hungária rum- és likőrgyár Césihan­­tonos: KlEIN OSZKÁR ÉS TÁRSA. Telefaxszám : S3. SZOLNOK. Sürgönyeim: Borösztreicher.

Next