Nemzeti Kalendárium, 1944
Irtat TOMPA MIHÁLY Forr a világ, forr, mit a tenger, Amelyet a vész ostromol: Küzd a hajós, hogy partra kössön; S nem tudja, mint ? nem tudja hol fem Itt tátong az éhes örvény, Ott bősz habok torlása van ... Fáj a világ, forr, mint a tenger. Izgi másan, borzalmasan. S mi árunk bátran, csüggedetlen, Ez in. '.tag, vészes mezőn, Ezer t 'ni filgg a messzeségen. Ezer két nyom az evezőn. Hajónk nggodtan állt sokáig, Vagy kém lett a part körül ,A mélyre Lesz, Isten nevében! Vagy révbe az, vagy elmerül. Meg-megkenék jó tanácsért A büszke ésa tudományt; De óva intve tett sugalma Vont jobbra, balra egyaránt Magunk gyujtsunk-e fényt vagy várjunk. Míg jó a lassú virradat? Kérdek nagy hírű bölcseinket, ne nyelvük Ínyükhöz ragadt. . • ösvény, Mit a bölcseség újjá húz, Tűzoszlopként, a titkos ösztön. Az érzelem lett kalauz, Mely nem merül mély számításba S tán a magast nem éri fel. De annyi szívet lángra lobbant, és arra int, hogy menni kell. •S megyünk,megyünk hozzánk az élet S halál nem volt még ily közel. Tudjuk, hogy vész van a villámban. Mely alakikra fényt lövel... Szellőt, orkánt felfog! vitorlánk, Arcunk fagyott, szívünk repes, E lenni vágyó s veszni kész nép Oly szép, nagy és rettenetes! S ha viharban tépve, rontva, Elérjük majd a kikötőt, És mienk leend örökre Az Ígéret szerinti föld, S mely tétlenül szemlélte harcunk Hévvel jön a világ felénk: Némán esünk egymás nyakába S megborzadunk, hogy mit merénk .. . S míg nincs határ, Irány vagy S ha tán minden hiába lészen, A könny s a vér s az áldozat; Akkor, ha győző s legyőzött Az ítéletben számot ad: Történetünk megrendítő lesz, Mint a sirírat a kövön: Ezek a sorssal birkózónak, Örök dicsőség nevükön !