Nemzeti Kalendárium, 1944
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
A VÉN CIGÁNY Irta: VÖRÖSMARTY MIHÁLY Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyútt vonóból bot, Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Véred forrjon, mint az örvény árja, Rendüljön meg a vele agyadban, Szemed égjen, mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban. És keményen, mint a jég verése, Oda lett az embernek vetése — Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyútt vonóból bot; Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! Tanudlj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl; Fákat tép ki és hajókat tördel. Életet fojt, vadat és embert öl; ■ Háború van most a nagy világban. Isten sírja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyútt vonóbul bot.