Nemzeti Kultura, 1912 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1912 / 1. szám
KÖZO KTAT AL. : Petik Ambrus irta: szeghalmi gyula, és az első megyei földrajz. (Harmadik közlemény.) Petik alapos tudásáról, széleskörű olvasottságáról hátrahagyott iratai tesznek bizonyságot. Ezekből az elfakult, reszketős, öregbetüjű sorokból nem nehéz megállapítanunk, hogy azok a reformativ pedagógiai irányok, melyek az úgynevezett felvilágosodás korszakában élénken foglalkoztatták az elméket s úgy Angol, Francia, mint Németországban a legkiválóbb paedagogusokat állították sorompóba, — nem voltak ismeretlenek a gyulai iskolamester előtt. Ismerte De Foet. Ismerte az angol minta után fejlődött francia realizmus hatalmas képviselőjét: Rousseaut, az angol deismus fegyvereivel a katholicizmus megdöntésére törekvő Voltairét s a francia enciklopédista mozgalom tiszta materializmusért küzdő vezérférfiát: Holbaudit. De amíg Rousseauval rokonszenvez, pedagógiai nézeteit szívesen vallja magáénak, buzgó katholika lelke irtózva fordul el a két utóbbitól. Kitűnt hazai auktoraink ismeretében is. Példáik követésre buzdították. És a kiváló pedagógus lokálpatriotizmustól hevítve tollat ragad s az ismeretlenség homályából kiemeli szülőföldjénél is jobban szeretett otthonát. E műve, Gyula város leírása, az 1782. évben megjelent Ungarisches magazin II. kötetében látott napvilágot. Hogy ennek ismertetésével kiváló szolgálatot tett nemcsak „kenyeret adó kedves városának“, hanem megyéjének is, az kétségtelen. Hiszen tudjuk, hogy megyénk ebben az időben valósággal terra inkognita volt s hogy e korszak kiválóbb geográfiai munkái: Bombardi Topographiája s Bél Mátyás Compendium geographicumja megyénket illetőleg a lehető legtévesebb adatokat tartalmazták. Nem tartom puszta esetlegességnek, hogy Petik „követvén kiváló és becsülésre alkalmatos auctorok példáit“, irodalmunk egyik legelhanyagoltabb ágának a geográfiának művelésére vállalkozott. További irodalmi működésére az impulzust minden valószínűség szerint a Compendium geographicum hibás tételeinek kiigazítására vonatkozó felhívás adta. Mint Békés vármegye 1782. évi jegyzőkönyvéből olvashatjuk a nevezett mű kiadója vármegyénk tisztikarát kérte föl a „Vörösmarosközi vidék“-re vonatkozó adatok helyesbítésére, ámde a tisztikar tagjai nem vállalták a lelkiismeretes utánjárást feltételező munkát s igy történt, hogy a megye akkori alispánja, Sikabonyi Angyal József a „versátus tudományú“ Petiket kérte föl a téves tételek helyesbítésére. Petik vállalta a megbízást, z iz-