Nemzeti Sport, 1911. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
31. szám. URAK ezen bajnoki mérkőzés eredményének megsemmisítését és a szabálytalanságban találandó felek szigorú megbüntetését. Az intéző bizottság az URAK óvása folytán a vizsgálatot elrendelte s az általánosságban emelt, de tárgyaláskor konkretizált vádak tekintetében azt teljes részletességgel lefolytatván, következőképpen határozott: Az intéző bizottság az URAK óvását elutasítja és a III. ker. TVE—VÁC között 1911 május 21-én a II. o. bajnokságért megtartott mérkőzést az elért tényleges 16 : 0 arányban a 111. ker. TVE javára igazolja. Indokok: Az óvás alapját képező összejátszás tényének beigazolására az URAK bizonyítani kívánta : 1. hogy a VÁC a mérkőzésen 7—8 tartalékkal szerepelt, ennek dacára, a bírói jelentésben a teljes első csapat összeállítása van feltüntetve; 2. hogy a VÁC a mérkőzésen nem küzdött a legjobb tudása szerint, hanem szándékosan engedett alkalmat ellenfelének nagy gólarány elérésére; 3. hogy 111. ker. TVE vezetőségének a mérkőzés félidejében történt felkérésére VÁC vezetősége a második félidőben saját csapatából kiállított 3 játékost, kik nagy gólarány elérésének akadályozói voltak; 4. hogy a VÁC Rosenberg nevű játékosa a mérkőzést követő hétfői napon Tarcali Pál fehérneműtisztító által ennek üzletében a VÁC nagyarányú vereségének okai felől megkérdeztetvén, felháborodással nyilatkozott arról, hogy VÁC a 111. ker. TVE-től a győzelem tetszés szerinti átengedéséért 600 koronát kapott s ez okból a VÁC vezetősége maga utasította az egylet játékosait, hogy a mérkőzésen ne fejtsenek ki teljes ellenállást. 111. ker. TVE és VÁC a vád minden egyes állítását visszautasítván, ezeket a leghatározottabban tagadták. A bizottság a lefolytatott vizsgálat alapján az egyes panaszokra vonatkozólag a következőket állapította meg: ad 1. A bírói jelentés a mérkőzésen szerepelt VÁC játékosok névsorát pontosan tartalmazza. A VÁC csapatában 3, legfeljebb 4 tartalék szerepelt, de ezeknek szerepeltetését egy 1-ső csapatbeli játékosnak (Goldmann) betegségből folyó, ekkor már ismételt távolmaradása és további két 1-ső csapatbelinek (Strasser és Salzberger) katonai szolgálat miatti akadályoztatása kellőképpen indokolta. ad 2. A kihallgatott Weisz Jenő (MTK) játékbíró és a nézőként jelen volt Székány Sándor (FC) vallották, hogy véleményük szerint a VÁC csapat a mérkőzésen, tőle telhetőleg, a legjobb munkát végezte. Ezzel ellenkező panaszának igazolására az URAK egyetlen semleges tanút sem tudott megnevezni. ad 3. Ezen panaszpont igazolására az URAK egyedüli bizonyítékul Molnár Péter (BTC) tanukénti kihallgatását ajánlotta fel, aki azonban — vallomása szerint — a mérkőzésen jelen sem volt és így annál kevésbé lehet fúltani a match színhelyén lefolyt, ezen panaszpont tárgyává tett inkriminált cselekményre. ad 4. Tarcali Pál a panasz ezen pontjával egybehangzó vallomást tett ugyan, de Rosenberg tagadása folytán szembesítésre ismételten megidéztetvén, e célból megjelenni s vallomását Rosenberggel szemben föntartani hajlandó nem volt; vallomásának súlya ilyképpen egyrészt teljesen elesik, másrészt egymagában véve amúgy sem lett volna elegendő bizonyíték az összejátszás tényének teljes beigazolására. Tárgyalás folyamán új bizonyítékként terjesztetett elő Maár Béla újpesti lakos, egyleten kívüli tanú kihallgatása. De e tanú azon vallomását, hogy a villamoson három VÁC játékos között beszélgetést hallott lefolyni a VÁC előre várható súlyos vereségéről, meggyöngíti már maga az a körülmény, hogy e beszélgetés idejét körülbelül négy héttel korábbi időpontra teszi a III. ker. TVE—VÁC mérkőzésénél, amikor még a bajnokság állása a panaszolt összejátszás szükségességét III. ker. TVE érdekében nem helyezte éles előtérbe, de teljesen értékteleníti a vallomást az, hogy Maár Béla a beidézett VÁC játékosok közül az általa említetteket — habár vallotta, hogy felismerné — a bizottság előtt kijelölni s vallomását ezekkel szemben föntartani hajlandó nem volt, e célból ismételten eredménytelenül idéztetett. Ugyancsak Maár Béla említette Rabos József (FővTK) játékostól birt tudomást arról, hogy a VÁC kapusa gyönge védésért állítólag 70 koronát kapott a III. ker. TVE-től. Rabos József szintén meghallgattatván, azon teljesen értéktelen vallomást tette, hogy a népszigeti pályán egy mérkőzésen, mint néző, a mellette lévő s általa ismeretlen egyénekből álló csoport beszélgetéséből hallotta ki a fenti állítást. Miután pedig ilyképpen a lefolytatott bizonyítási eljárás során az URAK által felhozott panaszpontok beigazolást nem nyertek és a terhelő tanuk vallomásából komoly alap a bajnoki mérkőzés megsemmisítésére fel nem merült, ennélfogva a bizottságnak a rendelkező rész értelmében kellett határoznia. Nem mulaszthatja el a bizottság jelen eset kapcsán kifejezésre juttatni azon álláspontját, hogy habár a szövetségi tagegyletek jó hírnevének alaptalan meghurcolását — különösen valamely társegyesülettel szemben — megakadályozni és megtorolni feladatául ismeri, mégis jelen esetben ily irányú intézkedésnek szükségét fenforogni nem látta, mert a 111. ker. TVE és VÁC teljesen kifogástalan sportmúltja mellett is. 1911 május 21-iki mérkőzésüknek a papírformától valóban messze eltérő váratlan kimenetele s az ezzel kapcsolatban széles rétegben megindult mendemondák folytán, főként pedig Tarcali Pálnak az URAK egész vezetősége előtt föntartott és megismételt nyilatkozatai után, az URAK vezetősége előtt mintegy egylete érdekei iránt tartozó kötelességként mutatkozhatott az, hogy a klubjuk egész jövőjére nagy fontossággal kiható ezen ügy teljes tisztázását kérjék. Az URAK képviselője a tanúvallomások kapcsán a vizsgálatot a 111. ker. TVE-eknek a FSC és Litogr. L. E. elleni mérkőzéseire is kiterjeszteni óhajtván, ez irányú kérelmének teljesítését a bizottság megtagadta, mert konkrét vádat nem emelt, az eljárásnak hivatalból való megindítására pedig Reich Zsigmond és Csorba Antal ide vágó vallomásai elegendő okot nem szolgáltattak. Felhívás a vidéki sportegyesületekhez! Az utóbbi időben mind sűrűbben érkeznek panaszok, hogy a vidéki sportegyesületek football-csapatai a mérkőzések alatt, minden fegyelmezettséget nélkülözve, a legkellemetlenebb incidenseket rögtönzik és az ellenféllel szemben oly sportszerűtlen magatartást tanúsítanak, mely nemhogy a football-sport fejlődését mozdítaná elő, hanem csak tisztán annak hanyatlására vezethet. Elszomorítóbb, hogy e jelenségek már most, a nyár folyamán, a barátságos mérkőzéseknél mutatkoznak, mily reményekkel tekintsünk akkor az egy-egy barátságos mérkőzésnél sokkal fontosabb bajnoki versenyek elé? A további zavarok elkerülése végett kénytelen vagyok azon felhívással fordulni a MLSz kötelékébe tartozó összes sportegyesületek elnökségeihez, szíveskedjenek a football-mérkőzések sportszerű lefolyására — esetleg személyes felügyeletükkel — nagyobb gondot fordítani, a mérkőzések vezetésére lehetőleg szövetségi bírót felkérni, a csendzavaró és renitenskedő játékosokkal szemben erélyesen eljárni és általában odahatni, hogy a mérkőzések fair lefolyása minden körülmények között biztosíttassék. Egyben felkérem a vidéki mérkőzéseket vezető játékbírákat, méltóztassanak a mérkőzéseken a szabályokat a legszigorúbban alkalmazni és a legcsekélyebb rendetlenségről, főleg pedig a játékosok inkorrekt viselkedéséről, a szövetségnek haladéktalanul jelentést tenni. A football-sportnak a vidéken való fejlődését csak az esetben biztosíthatjuk, ha a játék fair menetét megőrizzük. A fair játék eredményezi az erkölcsi sikert és annak nyomán fakad az anyagi jólét, így tehát minden egyesületnek jól felfogott érdeke, hogy csapata sportszerű játékot produkáljon. Mindezeket a vidéki sportegyesületek elnökségeinek szives figyelmébe ajánljuk. Budapest, 1911 julius 26. Teljes tisztelettel Moravitz Jenő, a központi vidéki bizottság előadója. 17. oldal. Ifjúsági Labdarúgó Szövetség. Az 1911 július hó 31-én tartandó intézőbizottsági ülésre beidéztetnek: JSC és TSC football-intézői, amennyiben meg nem jelennének, az ítélet kihallgatásuk mellőzésével lesz meghozva. Figyelmeztetjük az egyesületeket, hogy a közgyűlésen (aug. 6., Rákóczi út 9.) két kiküldöttel képviseltethetik magukat. Megjegyezzük azonban, hogy a kiküldöttek csak olyan egyének lehetnek, kik semmiféle más egyletben, mint amely kiküldötte őket, nincsenek. A megbízó leveleket elnök, titkár aláírásával és bélyegzővel kell ellátni, amennyiben ez nem történik meg, a megbízó levél nem lesz elfogadva. A megbízó levelek csakis a főtitkár kezeihez adandók be A főtitkár kezeihez nem érkezett megbízó levelek érvényüket vesztik. Az Ifjúsági Labdarúgók Szövetsége közgyűlését a MLSz tanácstermében, aug. 6-án d. u. 3 órakor tartja. Felkérjük a kiküldötteket, hogy lehetőleg fél 3 órára jöjjenek, hogy az igazolásokat 3 óráig megtarthassák. Horváth János főtitkár. Magyar Athletikai Szövetség. FELHÍVÁS. Tekintettel arra, hogy egy felmerült esetből kifolyólag a Kassa-Oderbergi vasúttársaság egy szabálytalanul kitöltött vasúti igazolványt érvénytelenített, felkérem az egyesületek vezetőségeit, hogy a vasúti igazolványokat csakis tintával kitöltve, egyesületi pecséttel ellátva törlés vagy javítás nélkül legalább 10 személyre kiállítva adják ki. Ezen igazolványok kizárólag athletikai versenyekre való utazásra használhatók s helytelen felhasználás esetén kénytelenek lennénk a vétkes egyesülettől a vasútigazgatóságok panaszára a további kedvezményt megvonni. * A Nyíregyházi Torna és Vívóegylet f. hó 30-án kiírt versenyének f. évi szeptember havára való elhalasztása engedélyeztetett. A verseny újabb határnapját a rendező egyesület köteles legalább 4 héttel előzetesen bejelenteni. A MASz athletikai szakosztálya folytatólag a következő versenyzőket igazolta. BSC részére: 870. Mohay József. 871. Pogács János. BBTE részére: 872. Dr. Lehóczky István. MAC részére: 873. Rauch Győző. Arcív. gépgyári SK részére: 874. Marczinek István. 875. Mészöly Sándor. MTK részére: 876. Bass Márton. Aradi AC részére: 877. Borszéki Ferenc. ÚTE részére: 878. Bányai Zsigmond. 880. Benyovits Lajos. 881. Domonkos Ferenc. 882. Forstinger Géza. 883. Neuhauser Aladár. 884. Novotnyi Géza. 885. Szóka István. „Egyetértés“ Torna Osztály Győr részére: 886. Beleznay Károly, 877. Csonka Kálmán, 888. Fábián Péter, Herczog Jenő, 800. Holzmann Gusztáv, 891. Szűk Károly, 892. Nagy Márton. Szerkesztői üzenetek: A. B. előfizető. Kérdései az úgynevezett vexánskérdések közé tartoznak, amikre elkészülni egy ember idejét egy hétre elvenné. Ezt pedig — ugye ? — nem kívánja. Az 1. kérdésére különben a feleletet megtalálja a N. S. előző számainak hivatalos rovatában, míg a 2. és 3. pont alatti kérdésekkel legjobban teszi, ha a MTK-hoz fordul. P. E. cs. és kir. főhadnagy. Kérdése az, hogy „Mi hátránya van a katonai csuklógyakorlatoknak a svéd szabadgyakorlatokhoz viszonyítva?" Felelet: A német torna és speciálisan a csuklógyakorlatai is csak mozgást céloznak. A svédtorna minden gyakorlatával élettani hatásokat óhajt előidézni. A svédtorna-gyakorlatok mindegyike valamely ín, izom vagy szerv erősítésére szolgál s annak a működését van hivatva elősegíteni. A svédtorna tehát rendszeres testfejlesztés. Ezzel ellentétben a német torna nem tudja, hogy mit ér el a gyakorlataival. Következmény: A svédtorna a test szabad mozgását elősegíti, az izmokat megkenve tartja, a német torna pedig túlképez, merevít és nehézkessé tesz, sőt az életszervekre is nem egyszer bénítólag hat. K. J. Debrecen: A bíró helyesen járt el és a szabályoknak megfelelőleg ítélkezett.