Nemzeti Sport, 1911. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

31. szám. URAK ezen bajnoki mérkőzés eredményének meg­semmisítését és a szabálytalanságban találandó felek szigorú megbüntetését. Az intéző bizottság az URAK óvása folytán a vizsgálatot elrendelte s az általánosságban emelt, de tárgyaláskor konkretizált vádak tekintetében azt teljes részletességgel lefolytatván, következő­képpen határozott: Az intéző bizottság az URAK óvását elutasítja és a III. ker. TVE—VÁC között 1911 május 21-én a II. o. bajnokságért megtartott mérkőzést az elért tényleges 16 : 0 arányban a 111. ker. TVE javára igazolja. Indokok: Az óvás alapját képező összejátszás tényének beigazolására az URAK bizonyítani kí­vánta : 1. hogy a VÁC a mérkőzésen 7—8 tarta­lékkal szerepelt, ennek dacára, a bírói jelentésben a teljes első csapat összeállítása van feltüntetve; 2. hogy a VÁC a mérkőzésen nem küzdött a legjobb tudása szerint, hanem szándékosan en­gedett alkalmat ellenfelének nagy gólarány eléré­sére; 3. hogy 111. ker. TVE vezetőségének a mérkőzés félidejében történt felkérésére VÁC ve­zetősége a második félidőben saját csapatából kiállított 3 játékost, kik nagy gólarány elérésének akadályozói voltak; 4. hogy a VÁC Rosenberg nevű játékosa a mérkőzést követő hétfői napon Tarcali Pál fehérneműtisztító által ennek üzleté­ben a VÁC nagyarányú vereségének okai felől megkérdeztetvén, felháborodással nyilatkozott ar­ról, hogy VÁC a 111. ker. TVE-től a győzelem tetszés szerinti átengedéséért 600 koronát kapott s ez okból a VÁC vezetősége maga utasította az egylet játékosait, hogy a mérkőzésen ne fejtsenek ki teljes ellenállást. 111. ker. TVE és VÁC a vád minden egyes állítását visszautasítván, ezeket a leghatározottab­ban tagadták. A bizottság a lefolytatott vizsgálat alapján az egyes panaszokra vonatkozólag a következőket állapította meg: ad 1. A bírói jelentés a mérkőzésen szerepelt VÁC játékosok névsorát pontosan tartalmazza. A VÁC csapatában 3, legfeljebb 4 tartalék szere­pelt, de ezeknek szerepeltetését egy 1-ső csapat­beli játékosnak (Goldmann) betegségből folyó, ekkor már ismételt távolmaradása és további két 1-ső csapatbelinek (Strasser és Salzberger) katonai szolgálat miatti akadályoztatása kellőképpen indo­kolta. ad 2. A kihallgatott Weisz Jenő (MTK) játék­­bíró és a nézőként jelen volt Székány Sándor (FC) vallották, hogy véleményük szerint a VÁC csapat a mérkőzésen, tőle telhetőleg, a legjobb munkát végezte. Ezzel ellenkező panaszának iga­zolására az URAK egyetlen semleges tanút sem tudott megnevezni. ad 3. Ezen panaszpont igazolására az URAK egyedüli bizonyítékul Molnár Péter (BTC) tanu­­kénti kihallgatását ajánlotta fel, aki azonban — vallomása szerint — a mérkőzésen jelen sem volt és így annál kevésbé lehet fúltani a match­ színhelyén lefolyt, ezen panaszpont tárgyává tett inkriminált cselekményre. ad 4. Tarcali Pál a panasz ezen pontjával egybehangzó vallomást tett ugyan, de Rosenberg tagadása folytán szembesítésre ismételten meg­idéztetvén, e célból megjelenni s vallomását Ro­­senberggel szemben föntartani hajlandó nem volt; vallomásának súlya ilyképpen egyrészt teljesen elesik, másrészt egymagában véve amúgy sem lett volna elegendő bizonyíték az összejátszás tényének teljes beigazolására. Tárgyalás folyamán új bizonyítékként terjesz­tetett elő Maár Béla újpesti lakos, egyleten kívüli tanú kihallgatása. De e tanú azon vallomását, hogy a villamoson három VÁC játékos között beszélgetést hallott lefolyni a VÁC előre várható súlyos vereségéről, meggyöngíti már maga az a körülmény, hogy e beszélgetés idejét körülbelül négy héttel korábbi időpontra teszi a III. ker. TVE—VÁC mérkőzésénél, amikor még a bajnok­ság állása a panaszolt összejátszás szükséges­ségét III. ker. TVE érdekében nem helyezte éles előtérbe, de teljesen értékteleníti a vallomást az, hogy Maár Béla a beidézett VÁC játékosok közül az általa említetteket — habár vallotta, hogy felismerné — a bizottság előtt kijelölni s vallomását ezekkel szemben föntartani hajlandó nem volt, e célból ismételten eredménytelenül idéztetett. Ugyancsak Maár Béla említette Rabos József (FővTK) játékostól birt tudomást arról, hogy a VÁC kapusa gyönge védésért állítólag 70 koro­nát kapott a III. ker. TVE-től. Rabos József szin­tén meghallgattatván, azon teljesen értéktelen vallomást tette, hogy a népszigeti pályán egy mérkőzésen, mint néző, a mellette lévő s általa ismeretlen egyénekből álló csoport beszélgetésé­ből hallotta ki a fenti állítást. Miután pedig ilyképpen a lefolytatott bizonyítási eljárás során az URAK által felhozott panasz­pontok beigazolást nem nyertek és a terhelő tanuk vallomásából komoly alap a bajnoki mér­kőzés megsemmisítésére fel nem merült, ennél­fogva a bizottságnak a rendelkező rész értelmé­ben kellett határoznia. Nem mulaszthatja el a bizottság jelen eset kap­csán kifejezésre juttatni azon álláspontját, hogy habár a szövetségi tagegyletek jó hírnevének alaptalan meghurcolását — különösen valamely társegyesülettel szemben — megakadályozni és megtorolni feladatául ismeri, mégis jelen esetben ily irányú intézkedésnek szükségét fenforogni nem látta, mert a 111. ker. TVE és VÁC teljesen ki­fogástalan sportmúltja mellett is. 1911 május 21-iki mérkőzésüknek a papírformától valóban messze eltérő váratlan kimenetele s az ezzel kapcsolatban széles rétegben megindult mende­mondák folytán, főként pedig Tarcali Pálnak az URAK egész vezetősége előtt föntartott és meg­ismételt nyilatkozatai után, az URAK vezetősége előtt mintegy egylete érdekei iránt tartozó köte­lességként mutatkozhatott az, hogy a klubjuk egész jövőjére nagy fontossággal kiható ezen ügy teljes tisztázását kérjék. Az URAK képviselője a tanúvallomások kapcsán a vizsgálatot a 111. ker. TVE-eknek a FSC és Litogr. L. E. elleni mérkőzéseire is kiterjeszteni óhajtván, ez irányú kérelmének teljesítését a bizottság megtagadta, mert konkrét vádat nem emelt, az eljárásnak hivatalból való megindítására pedig Reich Zsigmond és Csorba Antal ide vágó vallomásai elegendő okot nem szolgáltattak. Felhívás a vidéki sportegyesületekhez! Az utóbbi időben mind sűrűbben érkeznek panaszok, hogy a vidéki sportegyesületek foot­­ball-csapatai a mérkőzések alatt, minden fegyel­mezettséget nélkülözve, a legkellemetlenebb in­cidenseket rögtönzik és az ellenféllel szemben oly sportszerűtlen magatartást tanúsítanak, mely nemhogy a football-sport fejlődését mozdítaná elő, hanem csak tisztán annak hanyatlására vezethet. Elszomorítóbb, hogy e jelenségek már most, a nyár folyamán, a barátságos mérkőzéseknél mutatkoznak, mily reményekkel tekintsünk akkor az egy-egy barátságos mérkőzésnél sokkal fon­tosabb bajnoki versenyek elé? A további zavarok elkerülése végett kénytelen vagyok azon felhívással fordulni a MLSz kötelé­kébe tartozó összes sportegyesületek elnökségei­hez, szíveskedjenek a football-m­érkőzések sport­szerű lefolyására — esetleg személyes felügyele­tükkel — nagyobb gondot fordítani, a mérkőzések vezetésére lehetőleg szövetségi bírót felkérni, a csendzavaró és renitenskedő játékosokkal szem­ben erélyesen eljárni és általában odahatni, hogy a mérkőzések fair lefolyása minden körülmények között biztosíttassék. Egyben felkérem a vidéki mérkőzéseket vezető játékbírákat, méltóztassanak a mérkőzéseken a szabályokat a legszigorúbban alkalmazni és a legcsekélyebb rendetlenségről, főleg pedig a játékosok inkorrekt viselkedéséről, a szövetség­nek haladéktalanul jelentést tenni. A football-sportnak a vidéken való fejlődését csak az esetben biztosíthatjuk, ha a játék fair menetét megőrizzük. A fair játék eredményezi az erkölcsi sikert és annak nyomán fakad az anyagi jólét, így tehát minden egyesületnek jól felfogott érdeke, hogy csapata sportszerű játékot produ­káljon. Mindezeket a vidéki sportegyesületek elnök­ségeinek szives figyelmébe ajánljuk. Budapest, 1911 julius 26. Teljes tisztelettel Moravitz Jenő, a központi vidéki bizottság előadója. 17. oldal. Ifjúsági Labdarúgó Szövetség. Az 1911 július hó 31-én tartandó intéző­bizottsági ülésre beidéztetnek: JSC és TSC football-intézői, amennyiben meg nem jelennének, az ítélet kihallgatásuk mellőzésével lesz meghozva. Figyelmeztetjük az egyesületeket, hogy a köz­gyűlésen (aug. 6., Rákóczi­ út 9.) két kiküldöttel képviseltethetik magukat. Megjegyezzük azonban, hogy a kiküldöttek csak olyan egyének lehetnek, kik semmiféle más egyletben, mint amely kikül­dötte őket, nincsenek. A megbízó leveleket elnök, titkár aláírásával és bélyegzővel kell ellátni, amennyiben ez nem történik meg, a megbízó levél nem lesz elfogadva. A megbízó levelek csakis a főtitkár kezeihez adandók be A főtitkár kezeihez nem érkezett megbízó levelek érvényüket vesztik. Az Ifjúsági Labdarúgók Szövetsége közgyűlését a MLSz tanácstermében, aug. 6-án d. u. 3 órakor tartja. Felkérjük a kiküldötteket, hogy lehetőleg fél 3 órára jöjjenek, hogy az igazolásokat 3 óráig megtarthassák. Horváth János főtitkár. Magyar Athletikai Szövetség. FELHÍVÁS. Tekintettel arra, hogy egy felmerült esetből kifolyólag a Kassa-Oderbergi vasúttársaság egy szabálytalanul kitöltött vasúti igazolványt érvény­telenített, felkérem az egyesületek vezetőségeit, hogy a vasúti igazolványokat csakis tintával ki­töltve, egyesületi pecséttel ellátva törlés vagy javí­tás nélkül legalább 10 személyre kiállítva adják ki. Ezen igazolványok kizárólag athletikai verse­nyekre való utazásra használhatók s helytelen felhasználás esetén kénytelenek lennénk a vétkes egyesülettől a vasútigazgatóságok panaszára a további kedvezményt megvonni. * A Nyíregyházi Torna és Vívóegylet f. hó 30-án kiírt versenyének f. évi szeptember havára való elhalasztása engedélyeztetett. A verseny újabb határnapját a rendező egyesület köteles legalább 4 héttel előzetesen bejelenteni. A MASz athletikai szakosztálya folytatólag a következő versenyzőket igazolta. BSC részére­: 870. Mohay József. 871. Pogács János. BBTE részére: 872. Dr. Lehóczky István. MAC részére: 873. Rauch Győző. Arcív. gépgyári SK részére: 874. Marczinek István. 875. Mészöly Sándor. MTK részére: 876. Bass Márton. Aradi AC részére: 877. Borszéki Ferenc. ÚTE részére: 878. Bányai Zsigmond. 880. Benyovits Lajos. 881. Domonkos Ferenc. 882. Forstinger Géza. 883. Neuhauser Aladár. 884. Novotnyi Géza. 885. Szóka István. „Egyetértés“ Torna Osztály Győr részére: 886. Beleznay Károly, 877. Csonka Kálmán, 888. Fábián Péter, Herczog Jenő, 800. Holzmann Gusztáv, 891. Szű­k Károly, 892. Nagy Márton. Szerkesztői üzenetek: A. B. előfizető. Kérdései az úgynevezett vexánskérdések közé tartoznak, amikre elkészülni egy ember idejét egy hétre elvenné. Ezt pedig — ugy­e ? — nem kívánja. Az 1. kérdésére különben a feleletet megtalálja a N. S. előző számainak hivatalos rovatában, míg a 2. és 3. pont alatti kérdésekkel legjobban teszi, ha a MTK-hoz fordul. P. E. cs. és kir. főhadnagy. Kérdése az, hogy „Mi hátránya van a katonai csuklógyakorlatoknak a svéd szabadgyakorlatokhoz viszonyítva?" Felelet: A német torna és speciálisan a csukló­­gyakorlatai is csak mozgást céloznak. A svédtorna minden gyakorlatával élettani hatásokat óhajt előidézni. A svédtorna-gyakorlatok mindegyike valamely ín, izom vagy szerv erősítésére szolgál s annak a működését van hivatva elősegíteni. A svédtorna tehát rendszeres testfejlesztés. Ezzel ellentétben a német torna nem tudja, hogy mit ér el a gyakorlataival. Következmény: A svéd­torna a test szabad mozgását elősegíti, az izmokat megkenve tartja, a német torna pedig túlképez, merevít és nehézkessé tesz, sőt az életszervekre is nem egyszer bénítólag hat. K. J. Debrecen: A bíró helyesen járt el és a szabályoknak megfelelőleg ítélkezett.

Next