Nemzeti Sport, 1912. január-november (10. évfolyam, 1-45. szám)

1912-06-23 / 25. szám

8. oldal ratlanabbul megjelent az úszók között, azzal a bejelentett szándékkal, hogy úszni akar. Sokan voltak — ma már bizonyára nincsenek — olya­nok, kik már a múltnak adták az egykori Hal­­mayt. Hogyan is úszhatnék még az, aki már j6 éven át eléggé kiúszhatta magát, különösen, ha közel 3 éve visszavonult a versenyzéstől és még inkáb akkor, ha mint némelyek sajnálkozva mentegették: már 31 éves?! Soha még csattanóbban meg nem cáfoltak avatatlan véleményeket, mint Halmay tette je­len esetben. Tudtuk azt, hogy már évek óta nem verse­nyez; tudtuk azt is, hogy ennek dacára nem maradt hűtlen az úszáshoz és hittük azt is, hogy csak rajta áll és bármely pillanatban is­mét ő lehet a legjobb magyar sprinter. Csak éppen azt nem­ akartuk hinni, hogy még egy­szer azzá lehet, akinél jobb kevés van és volt a világon és akinek méltó ellenfele csak egy Daniels lehet. Nos, most már elhihetjük ezt is. Az a Halmay, aki a múlt héten úszó­pályája egyik legnagyobb pályáját juttatta ismét emlé­kezetünkbe, megint az volt, akinek eredményeit valamikor bámulattal emlegettük. Erős volt a magyar úszó sport nélküle is, sőt egy idő óta úgy éreztük, hogy nem is ha­gyott nagy ű­rt maga után, mégis múlt heti úszása után százszorosan inkább kell éreznü­nk azt, hogy a maga mederjében még mindig pó­tolhatatlan. A régi önbizalma juttathatta neki is eszébe ezt, mint ahogyan bizonyára eszébe jutott az is, hogy a Stockholmba menő magyar stafétá­nak tartozik azzal, hogy ne hagyja azt a „víz­­ben“!* A múlt hét csütörtökjén hárman ültek a Hun­gária fürdő uszodájában: Halmay, Kiss Géza és Reichardt Ottó, akit az „Est" küldött el azzal, hogy referáljon Halmay formájáról, őszintén bevallva, egyikük sem hitte, hogy meg fogja tudni úszni azt az időt, amire Halmay taksálta önmagát. Valami különös kíváncsisággal, ve­gyes érzéssel nyomták meg a stoppert, mikor Halmay sima fejesével beugrott a vízbe. — „Crawlról" természetesen szó sem volt, de ha­talmas karjaival, szinte hihetetlen erővel, egyen­letes tiszta tempókkal húzta maga alá a vizet. Az egy hossz (40 yard) gyenge volt, 21.4 mp. Régi gyorsaságának mintha semmi nyoma sem maradt volna. A 2-ik hosszban ugyanaz a tem­pó, 80 yard s 57.6 mp! De már a harmadik hosz­­sza egyenesen nagyszerű volt. 21.4 mp. és 26.2 mp. után 27.4 mp.-et úszni, oly óriási teljesít­mény, amire csak nagy klasszis képes. A 120 yard (109 m. 60 cm.) ideje 1 p. 15 mp. volt, közben a 100 yardot 1 p. 01 mp. alatt tette meg. Aki pedig ismeri a Hungária-fürdő nehéz uszodáját, az el tudja képzelni azt, hogy mit ér ez az idő Európa bármely más versenyuszodá­jában. Egykori, aránylag gyenge 1 p. 06.4 mp.-es 100 m.-es rekordját csak nemrégiben ja­vították meg, csak rajta áll az, hogy akar-e egy maradandóbb 1 p. 04 mp.-es úszni. * Akkor, mikor hónapok óta keresve keressük a magyar staféta 4-ik úszóját, meglepetésszerű­en nagy bizalmat önt belénk Halmaynak fé­nyes teljesítménye, mely egyébként — saját szavai szerint — még messze van legjobb ké­pességeitől. Győzni fog, vagy veszít a magyar staféta, egy bizonyos, hogy ha ő is úgy akarja, erőseb­bet nem fogunk tudni kiállítani! HÍREK. A Terézvárosi Torna Club versenye. Las­ Torres fényes ideje volt természetesen a verseny szenzációja, melyet egyedül úszva ért el és bizonyos, hogy komoly versenyben 10 mp-el jobban és így jóval Beaurepaire világ­rekordján belül úszott volna. A 100 m. ideje 1 p. 15 mp., 200 m. 2 p. 42 mp., 300 m. 4 p. 12 mp., 400 m­. 5 p. 42 mp. volt és így utolsó 100 m-es tempója 1 p. 22 mp. egyenesen óriásinak mond­ható. A verseny másik örvendetes eseménye Dem­­ján Oszkár fényes úszása volt a 200 m-es mell­úszásban, melyben 3 p. 02.2 mp.-es idejével országos rekordot állított. Részletes eredmények: Kezdők versenye 66.6 m.: 1. Gerlóczi NSC 58 mp. 2. Sik TTC. 3. Schwarz TTC. 66.6 m. mellúszás hendikep: 1. Bessenyei BTC 58 mp. (0 mp. hátr.) 2. Réti MTK (3 mp. hátr.) 3. Vári TTC (9 mp. hátr.) 100 m-es junior oldalúszás: 1. Komjáti MTK 1 p. 31 mp. 2. Radó TTC. 3. Gegus NSC. 100 m-es gyorúszás: 1. Beleznai MAFC 1 p. 17.4 mp. 2. Koltai MTK. 66.2 m-es hölgyek versenye: 1. Schnitzer Er­zsike MTK. 2. Berger Juliska TTC. 100 m-es háromúszás: 1. Szentgróti MAFC 1 p. 27.6 mp. 2. Nadai BTC. 66.6 m-es hendikep: 1. Vadász Spárta 57.6 mp. (2 mp. hátr.) 2. Radó TTC (3 mp. hátr.) és Neuburg TTC (0 mp. hátr.) holtverseny. 200 m-es mellúszás: 1. Demján BTC 3 p. 02.2 mp. (országos rekord!) 100 m-es ideje 1 p. 26 mp. volt. 2. Bródi FTC. 3. Bihar NSC. 4X33.3 m-es gyorsúszás staféta: 1. MAFC (Zsoldos, Szentgróti, Peterdi, Beleznai) 1 p 17.4 mp. 100 m-es junior mellúszás: 1. Balikó TTC 1 p. 42.2 mp. 2. Rapcsinecz FTC. 3. Szúnyog BTC. 500 m-es főverseny: 1. Las­ Torres MAC 7 p. 04.4 mp. (országos rekord!) 4X66.6 m-es junior vegyes staféta: 1. MAFC (Kenyéri, Barcai, Szentgróti, Géci) 3 p. 40 mp. 2. MTK. Az ÚTE versenye méltón illeszkedett bele abba a programaiba, melylyel a club ez idei jubiláns évét akarja emlékezetessé tenni. A 100 yardos magyar bajnokságot Beleznay László MAFC nyerte 58.6 mp. kitűnő idővel, amely azonban még korántsem fedi teljes képességeit. Első rangnait szerepelt Bressmayer Kálmán MAC, ki 1­0. 01 mp. alatt lett mögötte 2-ik. A 200 m-es főversenyben Kenyéri egyedül is ki­tűnő időt —■ 2 p. 34.2 mp.-et — úszott, de talán ennél is értékesebbet, 1 p. 20.8 mp.-et úszott Szentgróti a 100 m-es hátúszásban. Szép finisht hozott az 50 yardos gyorsúszás is, melyben ugyancsak ő győzött 25.4 mp. alatt karcsapás­sal a MAC nagyreményű fiatal úszója, Bezzei István előtt. A főváros vándordíját a MAFC, a pontversenyt a rendező egyesület nyerte. Észak Anglia 440 yardos bajnokságát H. Taylor nyerte Manchesterben, a Victoria uszoda 25 yardos medencéjében, aránylag gyenge idő: 5 p. 42.4 mp. alatt, 5 yarddal W. Foster előtt. Bathe 8 p. 28 mp. alatt nyerte Boroszló vá­ros 500 m-es mellbajnokságát. A MAC nemzetközi versenyének be nem fejezett számai a BLTC országos bajnokságai­nak keretében nyertek lebonyolítást. A női egyes bajnokságot Frl. Krohn (Németország) nyerte Satzgerné (Neeresheimer) ellen, gyö­nyörű játék után. A Margitszigeti díj Zsig­­mondy zsákmánya lett, míg a vegyes páros bajnokságot Frl Krohn—Kehrling pár nyerte meg. Magyarország Lawn-tennis bajnoksága. A magyar lawn-tennis sport hatalmas fellendü­lése egészen más keretet ad a mostanában le­zajló tennismérkőzéseknek. Megszűnt már az az idő, mikor egy exceptionális tehetségű já­tékos úgyszólván minden komolyabb küzdelem nélkül nyerte a bajnokságot és immár ott tar­tunk, hogy az összes bajnokságokat nyíltnak lehet tekintenünk, ami mindenesetre csak elő­nyére szolgál a versenyügynek és általában véve a magyar lawn-tennis sportnak. A MAC nemzetközi versenye már az évről-évre fej­lődő Kehrling Béla nevét hozta az előtérbe. A fiatal játékos, aki tavaly gróf Salm elleni győ­zelmével különleges dicsőséget szerzett ma­gának és a magyar tennis sportnak, immár el­érte Segner Pál és Zsigmondy Jenő bajnokok klasszisát és már csak technikájának némi tö­­kéletes bü­lése meg némi rutin hiányzik ahhoz, hogy túl is szárnyalja őket. Lapunk zártáig csak a férfi- és női egyes és a női páros bajnokságok nyertek befejezést. A férfi egyes bajnokságot Kehrling Béla nyerte meg s győzelme nem volt meglepetés azok­nak, kik a fiatal játékos fokozatos fejlődését figyelemmel kisérték. De még ezeket, is meg­lepte a könnyedség, amelylyel a döntőbe jutott, holott az előmérkőzésekben Schmid, Asbóth, Kelemen és Segner ellen kellett küzdenie. A Kehrling—Zsigmondy döntőmérkőzés, mely csak az ötödik herben dőlt el, talán a legszebb volt, melyet valaha magyar versenyzők közt láttunk. Zsigmondy technikája még jobb, de Kehrling nyugodtsága, mozgékonysága és fő­leg szívóssága folyton a negyedik és ötödik setben döntő fölénybe kerül. Szépek voltak Kehrling lábjai és erős forchand-drive-jai, míg Zsigmondynak ismert jó backhandjei tetszet­tek, hibája Zsigmondynak, hogy ha valami nem sikerül, ideges lesz és eredményes támadó já­tékától eltér, pedig a defenzív természetű já­ték ép kisebb szívósságánál fogva gyenge ol­dala. A női egyes bajnokságnak negatív szenzá­ciója: Satzgerné (Neeresheimer), aki férjének magyar honossága által jogot sérzett az or­szágos bajnokságban való részvételre, nem je­lent meg a porondon s igy e verseny a rendes keretekben mozgott. A bajnokságot Cséry Sá­rika kisasszony nyerte, azonban váratlanul igen erős ellenfelet kapot Biró Leóné Várady Ili asszonyban, aki vérbeli versenyjátékosnak ígérkezik. X. évfolyam. Szerkesztői üzenetek. Cz. Z„ Temesvár. A legtöbb tudósítást be­küldő, mint ismeretes ön előtt, lapunk egy év­folyamát teljesen ingyen kapja, a pályázat szerint. Annak idején a nyertesek neveit kö­zöljük. P. A., Versec. Elkésve ugyan, de köszönettel vettük. Koplik József, Nyitra. Örömmel elismerjük az Ön 160 cm. magasugrását. K. Rezső, Nyitra. Meg van elégedve? H. János, Rózsahegy. Intézkedtem. Egy hű olvasó. Sajnálattal ugyan, de nem közölhető, mert a pécsi verseny részletes ered­ményeit lehoztuk. Fonyó József, Bpest. Lapunk tudósítója ott lesz s mindent részletesen olvashat annak idején lapunkban. Lövenberger Jenő: Újvidék. A részletes ered­ményt mindenki olvashatta. Ezt igazán most halltuk megütközéssel, hogy tiszteletdíj helyett huszonöt koronákat osztogattak Pécsett. Azért Önök nem professzionisták, legyenek nyugod­tak. B. János, Bpest. Kívánsága szerint. K. Lajos, Jenő, Pápa. Mint elismeri, a mérkő­zés megtörtént, ne gyanakodjék senkire. Ot­tani diáktudósítónk jóhiszemű­leg küldte be. Oly régen történt, hogy helyreigazításnak helye nincs. Keresztneve, mint a lap is mutatja, a nyomdász hibájából maradt el, különben sem oly vétek ez, mint hiszi. Helyi ügyekbe nem szólunk. Cs. János Békés. Jövő számban. Cseh Henrik elnök, Hátszeg. Egyesületük lé­tezését szíveskedjék tornatanáruk vagy igaz­gatójuk aláírásával igazolni s az eredményeket azután készséggel leadjuk, de addig türelem!

Next