Nemzeti Sport, 1926. október (18. évfolyam, 156-173. szám)

1926-10-20 / 167. szám

feerJa. 192g jiifciiófec 20. Hogy is volt csak? — Amit vasárnap nem tudtunk elmondani — Fze­rete vasárnap volt. Legalább is a múltak tapasztalatai alapján annü sem sejthette, hogy a sötétek ennyire meglepik a nagyokat. Az­­­­előtt alig akadt mérkőzés, melynek nem volt biztos favorit­ja. Néha­­aniba előfordult egy-két meglepetés,­­­ de ez csak fehér holló volt. A­ mos­­tani forduló a professzionizmus­­ diadalát jelenti. Hétről-hétre vál­toznak a csapatok, minden forduló másként mutatja az erőviszonyo­kat- Az utolsó helyeken kullogok egyik hétről a másikra méltó ellen­felei, sőt legyőződ az élen állóknak. A kisebbek pontszürete szomba­ton kezdődött, Kispesttől senki sem várta, hogy pontot szerez a Hungá­riától. A nagy bravúrra rádupláz­tak a budaiak, a Nemzeti Újpestről hozta el a két pontot, míg a Ferenc­város Szegedről pont­­ nélkül tért vissza a fővárosba. A tabellán az első és a nyolcadik csapat pontszá­ma között csak két pont a különb­ség. . Mindez azt mutatja, hogy a csa­patok között alig van­, különbség. Megszűntek a biztos mérkőzések, nincs favorit. A bajnokság érdekes­ségét nagyon fokozza ez a körül­­ipány, egyelőre csak az a baj, hogy a játéknívón még mindig nagyot kellene emelni, hogy igazán nagy magyar futball­ról beszélhessünk. Azoknak sem kell kéts­égbeesniök, aztak sajnálják, hogy nincs­­kima­gasló, tudásával, játékerejével ma­gasan ,a többi felett álló együtte­sünk- Éppen a mai egyformaság, a gyengébbek lényeges megerősödése és előretörése kényszeríti majd azo­kat, akiket a múltjuk kötelez arra, hogy a mainál’sokkal jobb együt­test szervezzenek. A professzioniz­mus is megteremti majd a maga nagyjait, de azok igazán nagyok is lesznek! S ennek így kell lenni! * ‘ ___ .. .. --------•'* • *••• " ...... Szegeden a Tisza-szálló az idegen futballisták tanyája. A Ferencvá­­ros gárdája s a kísérők serege itt szállt meg szombaton este., Vasár­nap délben is érkezett még megle­hetős erősítés Budapestről,úgyhogy égésű franzstadti hangulat­‘-alakult ki a Tisza kávéháza előtt­­az aszta­­lok körül. Mikor előállott a hazai ritas autóbusz, a játékosokat, a kí­sérők egész hadserege fogadta. —* Először a játékosok szánjanak fel — hangzott. Hamarosan elhelyezkedtek, mire a többiek is sorra kerültek. Ki a tizenharmadik — kérdezte valaki. Éppen E­ungler felesége lépett fel. — Jól van — mondták. — Ha az asszony, peeches, szerencsés lesz a férj­. Alaposan megtelt az autóbusz és lassan döcögött át a Margit hídra emlékeztető Tisza-hídom. Gyalogo­sok­­özönlöttek a pálya felé s nagy kíváncsian fürkészték az autóbusz utasait. Egy diák éles hangon kiál­tott fel a Ferencvárosiaknak: —* Ibs-re győz a Bástya! A bátor tipp a szegediek nagy bizakodása nem volt valami kelle­mes a pesti füleknek. De ekkor még senki sem hitte, hogy ez a tipp valóra, is válik. A Ferencváros ismeretes zöld trikójában jelent meg a pályán. Alig indult a játék, az első­ ferenc­városi roham után egy-két szép Bástya-támadás következett. A tri­bün fellélegzett, meghangosodot­t, sőt egy hatalmas hang nagy örö­mében felkiáltott: — Hisz ezek zöldek! Rajta fiúk! Pár­ perc múlva­­Pataki gólt rú­gott. A nagy hang érthetően csend­ben maradt. A közelben ült egy pesti néző, kihasználta a­ a helyzetet. — Mi az, de elzöldült valaki. Minden gólnál folytatódott a hú­zás. A meccs végén nagy diadallal, nevetve állt fel a szegedi. — Hát ki a zöld igazán? — Aki utoljára zöld — segített neki a szomszédja. Wiczeniknek, a mérkőzés bírójá­nak nem volt könnyű dolga. Heves, gyorsiramú volt a játék, mégis pom­pásan vezette. A közönség persze nem mindig értett egyet vele, de ez cseppet sem zavarta. Mindent meglátott, erélyesen, gyorsan ítélt, nem gondolkozott, nem mérlegelt , így a játékosnak sem volt ideje gondolkozni, vitába szállni, mert­­ játszania kellett. Jellemző, hogy az orszájdgólnál senki sem reklamált és csupán egy vélt tizenegyesnél próbálkoztak egyesek, mert a taccs­­bírák ugyancsak­ integettek. Ha a­ szegedi sportközvélemény a vasárnapi tapcabírák elfogulatlansá­gát és működését­ veszi alapul, ak­kor megértjük, hogy miért gyűlöli a fővárosi bírókat. A két taccsbíró örökké integetett­­ a bíró helyes ítéletei ellen. A nézőtér izgalmát ők fokozták elfogult véleménynyilvání­tásukkal s valóban csoda, hogy Wi­­czenik velük szemben is megőrizte nyugalmát és hidegvérét. Amellett a helyezkedéssel mit sem törődtek, nem segíteni akartak a bírónak, de minden áron ellenőrizni és ítéletei­ben befolyásolni próbálták. Berohantak a pályára, az egyik vitába elegyedett a játékosokkal , már-már Wiczenik kiállította — a taccsbírót. Nagy volt persze a cso­dálkozás és általános szóbeszéd tár­gyát képezte a két taccsbíró mű­ködése. — Ez azért van, — magyarázta egy szegedi — mert a BT nem enge­délyez szegedi taccsbírót. Ezek vi­dékiek. — Szent Isten — szólt egy borús franzstadti — milyen elfogult lehet egy helybeli taccsb­ bíró! ■ *' Szegednek eddig egy bíró impo­nált. A szabadkai Mázics volt, aki a Viktória Ziskow elleni meccset vezette. Valósággal szerelmes lett belé a közönség. Erre vall­ legalább is a közbeszólás, ami egy nemtetsző ítéletre hangzott: — Menjenek el a pesti bírók Sza­badkára iskolába! * A mérkőzése előtt pedig az amatőrök arattak győzelmet. — Már két győzelem van — lel­kendezett egy ben­szülött —­ meg­lesz a harmad­ik is. Ez a kabalám. Kabala ide, kabala oda, a Vasas nem respektálta a kabalát s győ­zött. — Látod, így tudsz jósolni — szóltak idézst Szomorúan. — Valami hiba van a kabala bo­rai. — Talán a csapat krétája körül!? A Ferencváros csapatával Sze­gedre utazott a zöld-fehérek házi zongoristája, Woggenhuber Oszkár is. A vezetőség már szombat este megkérte a vendéglőst, hogy va­sárnap a vacsorához vitesse az ét­terembe a szomszéd teremből a pia­­ninót. Meccs után persze nem volt­­jó kedve a ferencvárosiaknak. Csen­desen vacsoráztak, amikor nyitják az ajtót s a munkások a zongorát tolják be rajta a pestiek asztala mellé. — Nem kell, nem kell! — Tessék csak játszani, itt talán jobban megy — szólt, mosolyogva a tulajdonos. Woggenhuber nem nagy kedvvel kezdte a zongorázást. A dallamok nyomán­ azonban hamarosan osz­lott a bú­s Mü­ller dr. megkezdte a táncot Szigetinével. Woggenhuber játszott, játszott, egyszer csak szán­dékosan gíxert csinálta, aztán a tak­tust húzta el. A táncosok meg­akadtak. — Mi az, talán a Stecovits játszik — szólt Müller dr. — így nem öröm a tánc! — Csak utánozom — szólt vissza S­oggenhuber — a ti játéktokat. Ab­ban sem volt semmi örömünk! ' * - ' Az UTE—1 Testvériség mérkőzésen hamarosan kiállított a bíró két já­tékost. Kraysell, a Testvériség já­tékosa a­ kiállítás után kapufának lőtt egy tizenegyest, mire szégyené­ben vagy dühében elhagyta a pá­lyát. •— No, már tab­umániásra futja — szólt egy néző, — mert hárman vannak. Alig telt el pár perc, még egy já­tékost kiállított a bíró. — Lehet ruffmáriáisozni, négyen vannak -­ bólintott az előbbi. A meccs dühöngött s az ötödik ember sem kerülhette el a sorsát. — És most mit játszanak — kér­dezte a­ szomszédja. — Kibic is van, mehet, a játék! A BSE—Postás mérkőzésen két Dobos-fiú, két testvér játszott szem­ben egymással. A kisebbik a BSE- kaput védte, az öregebb pedig, a válogatott csatár, a Postás balössze­kötője. Sok szó esett otthon a hét folyamán a meccsről, mert a fiuk édesapja, Dobos bácsi is megjelent a nézők sorában­. — Kinek drukkol Dobos bácsi —­ kérdezték. — A kisebbiknek! A BSE győzött, de a csatár Dobos azért egy remek gólt lőtt az öccse, kapujába. A BSE-isták örömmel gratuláltak Dobos bácsinak. — Szép a győzelem­­- szólt az öreg. — csak az a fránya gól ne esett volna! — Semmi baj Dobos bácsi — vi­gasztalták, — a családban marad. * Az URAK-ban most ünnepelték Arányinak, a kitűnő kapusnak tíz­éves játékosjubileumát. A mérkőzés után gratuláltak neki s dicsérték a szép serleget, amit kapott. — Hát a gólokat nem dicséritek, amit­ kaptam? — Nem tehetsz róla. Fő­­­a győ­zelem. — Mit szóljon akkor a BEAC. Ilyen szégyenletes vereség. .­­— Ugyan­, hát ez is szégyen — szólt egy BEAC-ista. Kitől kapjunk ruhát ha nem az­­— uraktól?! Tíz emberrel fogja tovább játszani holnap az URAK a Húsos elleni meccsét, mert a félbeszakadt mécs­esen szereplő Jeney II. súlyos boka­­ficammal a sérültek listájára ke­rült. Alig hisszük, hogy a fővárosi bí­rák megfogadnák a szegediek taná­csát. Valami jó iskola ugyan rájuk férne, mert hiszen­ elégszer meg kell állapítanunk, hogy kevés a­ jó bíró. Vasárnap sem bíráskodott min­,­denki kifogástalanul. A Sabaria mérkőzésén Ábrás dr. bizony több hibát csinált. Bíráskodása nyomán megindult a vita a bírákról s va­laki dühösen fakadt ki. — Borzasztó, hogy mennyi rossz bíró van. — Amint a mellékelt Ábrát mu­tatja — vágta rá más. • A szegedi hölgyek is kivették va­sárnap a részüket az Örömből s bá­natból. A veszélyes helyzetekben in­nen is, onnan is sikítás hangzott. Pataki fejéről talán ezek az éles, riadt Sikolyok kergették léc fölé, háló mellé a már-már biztos gólt. Egy bájos, fiatal asszony a torkát sem kímélte s ugyancsak buzdította a Bástya játékosait már az első percekben. Éppen előtte ült egy köz­ismert, pesti Franzstadt-drukker, akinek viszont minden „ellenséges*­ szó tőrszúrás volt. Nem is állta meg szó nélkül s az ismert kabaré-szó-*­ással csitította a szegediek rajon­góját. ... . — De asszonyom, öt perc múlva olyan rekedt lesz, hogy tenniszezni lehet a torkával!« A Hungáriában Pasztrovits volt a jobbszélső a meccs kezdetén. A fiatal csatár nem vált be, nagyon gyengén játszott. Két benfentes ha­mar le is tárgyalta.­­ _ No mit szólsz ehhez a Pasztro­­vitshoz? — Biztos, hogy nem a bíró fogja kiállítani! Félóra sem telt el, Pasztrovitsot Lenkey váltotta fel. Óbudán nagy volt a bizakodás a mérkőzés előtt. Szombaton győzött a VL két­ old-boy csapata, a profik 3 Hogyan helyezkedett el az új szezonban az olaszországi magyar gárda ? A Nemzeti Sport tudósítójától Brescia, október 13. Teljes gőzzel megy az üzem, benne va­gyunk a bajnokság áradatában. Erősen, megváltozott a beosztás, amint ezt már tudja is a magyar közönség, de erősen megváltozott az itteni magyarok elhe­lyezkedés© is. Sokan otthon rúgják már a labdát, mint éber, Bukovi, Eichbaum, Tritz, Erik, Jeszmás, Simóka és még sok más. Itt persze kevesebben vagyunk már, mint tavaly. Hirzer a legnagyobb krekk, aki persze m­aradt a bajnok Juventusban. A finom technikájú Gencsi a Genoa centere és egyben a közönség kedvence. Az A) cso­portban mégy a római Alba-nak van ma­gyar játékosa, Héger, az FTC volt jobb­­szélső j©, Bersciában pedig, én képvise­­len­ a magyar színeket. A B) csoportban a Bologna, kivételé­vel minden csapatban van magyar. To­rino csapatát Schöffer Imre trenírozz­a és egyik oszlopa Bab­sits, aki a legjobb olasz bekkekkel konkurál- Cremona va­karja fejét, mert most látja mi a kü­lönbség az elengedett Jeszmás és a meg­tartott Wilhelm között. Bírt nagyszerű formában van és egyik meccset a má­sik után nyer meg padovának. Sampier­­darenában Veréb a ciar. Milán együt­tese Hajóssal a balösszekötő helyén kí­sérletezik, egyelőre nem nagy sikerrel. Most olvasom, hogy a Ferencváros várta haza Kosztét. Jelenthetem, hogy Koszta Vígan rúgja a labdát Aless­a­ndria­ csa­patában. Sternberg, a genovai Andrea Doriában játszik, míg Boros H. a római Fortitudo szemefénye. Eddig minden meccsen lőtt gólt. Az „első“ osztálynak elnevezett máso­dik osztály négy csoportjában is van magyar szép számmal. Novana szen­télyét továbbra is Fehér őrzi. Kukáss a bergamo-i Atalanta tagja és négy gólt lőtt a múlt évi elsőosztályú Udine ka­pujába, amikor az Atlanta 7:1-re győ­zött. Csoport­jának legkomolyabb baj­nokaspiránsa a firenzei Fiorentina, ame­lyet Csapkay treníroz és amelyben a mis­kolci Posteiner játszik. Amsei Káéi a délolasz Anconának kapuját őrzi, Rupp- Heri pedig a Nápoly melletti Casertana, hátvédje. A Casertana eddig veretlenül áll hat ponttal és 9:0 gól aránnyal esd portja élén. Zsigmond, a prágai DFQ volt profi kapusa a Reggiana-ban, Ne­­kadoma pedig Pistoiában élő bizonyí­téka annak, hogy Olaszországban nyu­godtan lehet valaki amatőr amellett, hogy hazájában szerződéses és fizetéses profi volt. Jaloveczky József. A Ceglédi MOVE—SzMTE mérkőzést Szolvik C. MOVE igazolatlan szereplése miatt megsemmisítette a KöLSz intéző­bizottsága. A KTE—Ceglédi Törekvés meccset Ta­más László igazolatlan, szereplése miatt megsemmisítette a KöLSz intézőbizott­sága. Az üggyel kapcsolatban Vida Emilt, a KTE titkárát két évre eltiltot­ták mindennemű tisztség viselésétől. Rákosi Vasutas—Balatonfüredi SC 3:1 (0:0). Üllői­ úti pálya "- Húsos-Bak FC II. ligabeli bajnoki mérkőzés 16 Vasas-Hungária I. ligabeli bajnoki mérkőzés ^ ^ l" © F© n CV d FOS® Vienna ›Bécs» nemzetközi mérkőzés

Next