Nemzeti Sport, 1927. július (19. évfolyam, 106-127. szám)
1927-07-22 / 121. szám
Péntek, `27-július 22. Az Attila leszerződtette Hajóst A miskolci együttes tegnap nem játszott, szombaton és vasárnap lesz meccse Rómában a Nemzeti Sport távirati jelentése. Az Attila csapata szerencsésen megérkezett Rómába, ahol az eredeti tervek szerint csütörtökön lett volna az első mérkőzése. A mérkőzés azonban elmaradt — hogy mi okból, nem tűnik ki táviratukból — s így a miskolciak csak szombaton és vasárnap játszanak az örök városban. Addig bőven volt idő az Olaszországban élő játékosok közt is szétnézni, mert hisz nem egy akadt olyan, kinek Miskolc felé húzott a szíve. A „körülnézés” máris sikerrel járt, mint ahogy a túravezetőségtől táviratilag értesülünk, az Attila leszerződtette Hajóst, a Törekvés nagyklasszisú válogatott középfedezetét. A római távirat különben a következő , Róma, július 21. Szerencsésen megérkeztünk. Hangulat kitűnő. Ma nem játszunk, csak szombaton és vasárnap. Hajóst leszerződtettük. Holnap a csapat testületileg járul őszentsége, a pápa elé. Attila, Fábián. Rendkívüli érdeklődés előzi meg a szombati Sabaria—Vasas mérkőzést Szombathelyen A román túra óta pihenő Sabaria tegnap kezdte meg készülődését az őszi szezonra, mikor is a SzAK amatőr legénysége ellen meglehetősen erős tréningmérkőzést játszott. Ennek az előkészületnek lesz további állomása a szombat—vasárnapi Vasas elleni meccs is. A tegnapi tréningre meglehetősen szépszámú közönség gyűlt össze a sok vihart látott SzAK-pályára, de bizony a megjelenteknek nem sok örömben lehetett részük. A csapat meglehetősen szürkén és minden ambíció nélkül küzdött, pedig hát nem is volt olyan nagy meleg. A nagy érdeklődéssel várt Tárnok bemutatkozása is csak félig sikerült. Sok jó akció indult ki tőle, de semmi igazán elsőrangút nem mutatott, lehet, hogy ebben része volt a gyenge ellenfélnek is. Egyedül Holzbauer szereplése volt örvendetes, aki igen javuló formát árult el s nagyszerűen mozgott. A Weinhardt — Nagy, Prém — Pecovnik, Leivensohn, Vámos — Blizenec, (Kovács), Mészáros, Stofián, Holzbauer, Tárnok összeállítású csapat egyébként 2:1 arányban győzött 1:1-es félidő után. A gólok közül az elsőt Szófián, míg a másodikat Mészáros rúgta. A vasárnapi meccs iránt igen nagy az érdeklődés, minek oka, hogy a közönség már nagyon kiéhezett, hisz jó egy pár hete annak, hogy utoljára látta csapatát pályán. A Sabaria a következő összeállításban áll majd fel: Weinhardt — Nagy, Prém Pesovnik, Vámos, Lőwensohn ■— Bu■resch, Mészáros, Stofián, Holzbauer, Tárnok. De minden valószínűség szerint játszani fog szünet után Szladovits és Kása is. Sághy és Bass beteg, azért nem játszik. Betegségük azonban nem komoly, és remény van rá, hogy hamarosan rendbe jönnek. A Vasasok szombaton reggel indulnak Szombathelyre, hova ebéd után érkeznek. Az eddigiek szerint az alábbi csapat utazik el: Wimmer — Kővágó, Klein — Burger, Purczeld, Krajcsovics — Brunecker, Takács, Seiden, Szentmiklóssy, Hímmer és mint tartalék Jelűnek. Szó van azonban arról is, hogy az Újpestnek átadott Remmer is résztvesz a kiránduláson. 11 Pesterzsébet július 30-án Triesztben, másnap Fiuméban meccsel. Steczovits lába már többé-kevésbé meggyógyult. A jobb térdében szenvedett tokszalagfzakadása ugyancsak hosszas kezelést és pihenőt kívánt, amit keservesen böjtölt végig labda nélkül a ferencvárosi csatár. A szezon kezdetén már valószínűleg tréningbe állhat, de az is megeshet még, hogy operációnak kell alávetnie magát.. s Öt győzelem, egy döntetlen, három vereség és Nekadoma leszerződtetése Újpest spanyololasz túrájának végeredménye Tegnap délben váratlanul hazaérkezett a lila-fehér gárda — Inkább odahaza, mint a grádói strandon — A balszerencse Rómában sem hagyta el az újpestieket — P. Szabó a túra gólrekordere, nyolc góllal — Mit jelent, ha a gyorsvonat Spanyolországban „Completto“ Miranda — Héger és Boros nagyszerű formája — Fuzionálnak a római nagyegyletek AS Roma név alatt Langfelder Ferenc nyilatkozik a túra olasz részéről, a hazautazásról és a túra végeredményéről — A Nemzeti Sport tudósítójától — Tegnap délben váratlanul hazaérkezett többhetes diadalmas spanyololasz túrájáról Újpest csapata, pedig a lila-fehéreknek a túravezetőség tervei szerint a hét végéig Crádéban kellett volna kipihenniük a túra fáradalmait. A váratlan hazaérkezésről és a túra olasz részéről alkalmunk volt Újpest futballvezérével, Langfelder Ferenccel beszélni, aki a következőket mondotta munkatársunknak. — Az eredeti tervtől eltérőleg, már ma délben 12 órakor megérkeztünk— kezdte Újpest futballvezére, — úgy volt ugyan, hogy a hosszú és kimerítő túra után a hét végéig Grádóban pihen a csapat és kiélvezi a tengeri strandélet minden gyönyörét, de a fiúknak ebből három nap elég volt. A többhetes túra után olyan honvágyat kaptak, hogy összebeszéltünk, összepakkoltunk, tegnap este vonatra ültünk és ma már itthon is vagyunk. — Hiába, mindenütt jó, de legjobb mégis csak otthoni — Colimából Rómába utaztunk — egyfolytában. Meg kell állapítanom, hogy a hadifogságból hazatértemen kívül, amikor 28 napot utaztam egyfolytában, soha még olyan utazásban nem volt részem, hosszú mint amilyen ez volt. Öt teljes napot és három teljes éjszakát utaztunk. Úgy látszik, Coruna a világ vége! A legkellemetlenebb éjszakánk a stílszerű nevű Mirandában volt, barcelonai gyorssal kellett volna tovább utaznunk, az be is robogott, de minden kocsin rajta volt a „Completto!” jelzés és ahogy befutott a vonat, rögtön tíz zsándár állt a feljárók elé s nem engedtek senkit sem felszállni. Hiába könyörögtünk nekik, hiába mutattuk gyorsvonati jegyeinket, könyörtelenek maradtak: — Zsúfolt a vonat teljesen, uraim, nem engedhetünk fel senkit.. Nyolc óra múlva, hajnalban indul egy személyvonat, tessék azt megvárni. — Mit volt mit tenni, kénytelenek voltunk a kis mirandai állomás várótermében tölteni a fél éjszakát, pedig az éjjelek most odalenn, dacára annak, hogy nappal rekkenő a hőség, igen hidegek. — Sokan meg is fáztak ezen az éjszakán a fiúk közül. Ilyen állapotban, ilyen kimerítő út után érkeztünk meg Rómába, a szombati mécsesünk előtt pénteken éjjel. Nem csoda tehát, hogy a csapattól körülmények között nem sokat ilyen vártam. Szombaton a Fortitudo volt az ellenfelünk. Rekkenő hőségben a jótalajú stadion, helyett az Alba pályáján játszottuk a mérkőzést. Olyan hőség volt, hogy a spanyol klíma direkt kellemes, tavaszi időjárásnak tűnt fel hozzá képest. 50 fok meleg volt a napon. Az ősi Róma hatalmas épületei szinte sugározták, szinte lövelték magukból a meleget, mikor a csapat a poros, kőkemény — s mindenre inkább, mint futballra alkalmas — pályára lépett. Meg kell vallanom, hogy én magam is elkövettem — merő lovagiasságból — egy hibát a mérkőzéssel kapcsolatban. Engem kértek fel rá, hogy vezessem le a mérkőzést s tám.én udvariasságból visszautasítotto hát utólag aztán eléggé megbántam. Olyan lehetetlen bírót kaptunk, amilyent keveset láttam hosszú futballkarrierem alatt. Pedig hát erőskezű bíróra szükség lett volna, mert a Fortitude rém durván játszott. Jakubét úgy lerúgták, hogy másnap nem is szerepeltethettem. Mindez természetesen nem jelentett volna nagy hendikepet, ha a csapat fitten állhatott volna ki, de így összetörve, kimerülve, kétszeres súllyal esett a latba ez a körülmény is. P. Szabó és Jakube két percen belül két gólt lőtt nem sokkal azután, hogy megindult a játék. Úgy látszott, hogy biztosan nyerjük ezt a meccset is, olyan nagy volt a fölényünk. Azután jött egy 11-es, meg egy potyagól, ami Szalik feje fölött pattant a hálóba s végül meg kellett elégednünk a döntetlennel is. Másnap délelőtt persze ahelyett, hogy pihentünk volna, inkább Rómát néztük meg, mert azt meg sem kívánhattam a csapattól, hogy Rómában legyen és ne lássa a Vatikánt, a Szent Péter templomot és az örök Város többi nevezetességeit. Vasárnap nagy feladat előtt álltunk: Róma város válogatottja volt az ellenfelünk, mely a Fortitude, Alba és a Román játékosaiból rekrutálódott. Ez a három klub különben a legközelebbi időben fuzionál és A. S. Róma néven fog szerepelni. Meggyőződésem, az ellenünk mutatott játék után, hogy Róma eme reprezentáns egyesülete a nagy olasz egyesületek sorába fog lépni s ezentúl nagyon meg fogja nehezíteni az északiak bajnoki aspirációit. Két magyar is játszott ellenünk: Boross és Héger, mind a kettő egészen elsőrangúan. Boross szenzációs dolgokat produkált, Héger pedig, aki idehaza meglehetősen szeleburdian játszott, odakint lehiggadt és okos, ésszel játszó játékos lett belőle. Az első félidő gyönyörű játékkal telt el, egyenesen propagandája volt a futballnak. Balszerencsénk azonban itt is folytatódott. A 35. percben ismét egy szerencsétlen öngólt kapunk, mely Fogl III. lábáról pattant a hálóba, majd mi is belefekszünk, Lutz II. jobbra kitör, átvágja hosszan balra a labdát, amit a szédületes rössel befutó P. Szabó hihetetlen erővel küld a hálóba. A túra legremekebb gólja volt! P. Szabó különben a gólrekordere is lett a túrának, egymaga nyolc gólt lőtt. Már úgy látszott, hogy 1:1 arányban döntetlenül végződik a félidő, mikor egy perccel a szünet előtt szabadrúgásból Hégerhez kerül a labda, akin látszik, hogy nem küldi szívvel Bácsay kapujára, éppen csak hogy megpöcköli. S talán éppen ez volt a baj. Bácsay, aki erős lövést várt, korán vetette el magát s a labda felette pattant be a hálóba. Ez maradt aztán — sajnos — a végeredmény is. Bár a második félidőben szinte ostromoltuk Róma kapuját. De hiába játszott szépen a csapat, a kapu előtt hihetetlen gólképtelenek voltak a belsők. Lutz III. a biztos gólhelyzetek egész sorát hagyta ki . Kovácson szintén érezhető volt, hogy nem belső csatár. Schaller pedig egyedül nem boldogult, így hát hiába volt minden. Kikaptunk! — Római tartózkodásunkat mindenképen kellemessé igyekeztek tenni a római magyarok. Boross, Héger, Ging, Béki, Lőwi egytől-egyig mindvégig: azon voltak, hogy minden percünk a legkellemesebben teljen el. De igen figyelmesek voltak az olaszok is, úgy, hogy semmi panaszunk sem lehetett ellenük. — A vasárnapi mérkőzés után egyenesen vonatra rohantunk, hogy minél előbb Gradóban, a tenger hűs hullámaiban pihenhessük ki a rekkenő hőség kínjait. Pistojában az állomáson várt Nehadoma, akivel Spanyolországba utazásunk közben Genovában megállapodtam — erről jut eszembe, hogy azt még nem is írtam meg eddig, hogy Genovából Barcelonába odafelé hajón tettük meg az utat — hogy a két római meccsen csapatunkban fog próbajátékot játszani. Rómában azonban táviratot kaptam tőle, hogy csapata vasárnap fontos mérkőzést játszik s így egyesülete nem engedheti el. Most azután személyesen kérte elnézésemet, hogy nem jöhetett Rómába, de csapata vezetősége ellen nem tehetett semmit egyelőre. Szóbelileg azonban máris megállapodtunk, hogy amint hazajön — s ez igen hamar be fog következni — Újpesthez szerződik. A túrával általában meg vagyok elégedve. Spanyolországban nyolc napon belül egymás után öt meccset nyertünk, ami igen nagy szó és a csapat nagyszerű kondíciójának legkitűnőbb bizonyítványa. Hogy visszafele Rómában nem úgy sikerültek a meccsek, mint ahogy szerettük volna, a fentiekből könnyen megmagyarázható. Mindenesetre, ha fordítva utaztunk volna s az első meccseink lettek volna Rómában, akkor minden bizonnyal fordított is lett volna az eredmény. Végeredményben kilenc mérkőzés közül ötben győztünk, egyben döntetlenül végeztünk és csak háromban szenvedtünk vereséget. A fiúkkal, mindegyikkel nagyon meg vagyok elégedve, mindnyájan végig becsülettel kitettek magukért. Ami a túra anyagi részét illeti, én annak eredményével magam részéről teljes mértékben meg vagyok elégedve és hiszem, hogy kivéve klubjunk szigorú gazdasági alelnökét, akinek minden kiadás sok és minden bevétel kevés — egyesületem vezetősége is meg lesz. A csapat most augusztus 5-ig pihenőt élvez s akkor újból fokozott tréningbe fog, hogy a középeurópai kupa nehéz meccseire már ismét a legjobb kondícióban állhasson ki. Magam pedig a túra fáradalmait kipihenni a Verzi tó mellé utazom családomhoz, ahol azonban nem fogok megfeledkezni a futballról és futballpolitikáról sem, mert — most hallom — a közelben nyaral Felderben Meisl Hugó is, akit természetesen meg fogok látogatni, hogy a jövő szezon eseményeit előkészítsük és megbeszéljük, CZIGÁNY-féle FUTBALL és FOTÓCIPŐK! A készítőnél Czigánynál, a. Attila-utca 37.