Nemzeti Sport, 1927. július (19. évfolyam, 106-127. szám)

1927-07-22 / 121. szám

Péntek, `27-július 22. Az Attila leszerződtette Hajóst A miskolci együttes tegnap nem játszott, szombaton és vasárnap lesz meccse Rómában a Nemzeti Sport távirati jelentése. Az Attila csapata szerencsésen megérkezett Rómába, ahol az eredeti tervek szerint csütörtökön lett volna az első mérkőzése. A mérkőzés azon­ban elmaradt — hogy mi okból, nem tűnik ki táviratukból — s így a mis­kolciak csak szombaton és vasárnap játszanak az örök városban. Addig bőven volt idő az Olaszországban élő játékosok közt is szétnézni, mert hisz nem egy akadt olyan, kinek Miskolc felé húzott a szíve. A „körülnézés” máris sikerrel járt, mint ahogy a túravezetőségtől táviratilag értesü­lünk, az Attila leszerződtette Hajóst, a Törekvés nagyklasszisú válogatott középfedezetét. A római távirat kü­lönben­ a következő­ , Róma, július 21. Szerencsésen megérkeztünk. Han­gulat kitűnő. Ma nem játszunk, csak szombaton és vasárnap. Hajóst le­szerződtettük. Holnap a csapat tes­tületileg járul őszentsége, a pápa elé. Attila, Fábián. Rendkívüli érdeklődés előzi meg a szombati Sabaria—V­asas mér­kőzést Szombathelyen A román túra óta pihenő Sabaria tegnap kezdte meg készülődését az őszi szezonra, mikor is a SzAK amatőr le­génysége ellen meglehetősen erős tré­ningmérkőzést játszott. Ennek az elő­készületnek lesz további állomása a szombat—vasárnapi Vasas elleni meccs is. A tegnapi tréningre meglehetősen szépszámú közönség­ gyűlt össze a sok vihart látott SzAK-pályára, de bizony a megjelenteknek nem sok örömben le­hetett részük. A csapat meglehetősen szürkén és minden ambíció nélkül küz­dött, pedig hát nem is volt olyan nagy meleg. A nagy érdeklődéssel várt Tár­nok bemutatkozása is csak félig sike­rült. Sok jó akció indult ki tőle, de semmi igazán elsőrangút nem mutatott, lehet, hogy ebben része volt a gyenge ellenfélnek is. Egyedül Holzbauer sze­replése volt örvendetes, aki igen javuló formát árult el s nagyszerűen mozgott. A Weinhardt — Nagy, Prém — Pe­­covnik, Leivensohn, Vámos — Blizenec, (Kovács), Mészáros, Stofián, Holzbauer, Tárnok összeállítású csapat egyébként 2:1 arányban győzött 1:1-es félidő után. A gólok közül az elsőt Szófián, míg a másodikat Mészáros rúgta. A vasárnapi meccs iránt igen nagy az érdeklődés, minek oka, hogy a kö­zönség már nagyon kiéhezett, hisz jó egy pár hete annak, hogy utoljára látta csapatát pályán. A Sabaria a következő összeállításban áll majd fel: Weinhardt — Nagy, Prém Pesovnik, Vámos, Lőwensohn ■—­ Bu­­■resch, Mészáros, Stofián, Holzbauer, Tárnok. De minden valószínűség szerint játszani fog szünet után Szladovits és Kása is. Sághy és Bass beteg, azért nem ját­szik. Betegségük azonban nem komoly, és remény van rá, hogy hamarosan rendbe jönnek. A Vasasok szombaton reggel indulnak Szombathelyre, hova ebéd után érkez­nek. Az eddigiek szerint az alábbi csa­pat utazik el: Wimmer — Kővágó, Klein — Burger, Purczeld, Krajcsovics — Brunecker, Takács, Seiden, Szent­­miklós­sy, Hímmer és mint tartalék Jel­űnek. Szó van azonban arról is, hogy az Újpestnek átadott Remm­er is részt­­vesz a kiránduláson. 1­1 Pesterzsébet július 30-án Trieszt­ben, másnap Fiuméban meccsel. Steczovits lába már töb­bé-kevésbé meggyógyult. A jobb térdében szenve­dett tokszalagf­zakadása ugyancsak hosszas kezelést és pihenőt kívánt, amit keservesen böjtölt végig labda nélkül a ferencvárosi csatár. A szezon kezdetén már valószínűleg tréningbe állhat, de az is megeshet még, hogy operációnak kell alávetnie ma­gát.. s Öt győzelem, egy döntetlen, három vereség és Nekadoma leszerződtetése Újpest spanyol­­olasz túrájának végeredménye Tegnap délben váratlanul hazaérkezett a lila-fehér gárda — Inkább odahaza, mint a grádói strandon — A balszerencse Rómában sem hagyta el az újpestieket — P. Szabó a túra gólrekordere, nyolc góllal — Mit jelent, ha a gyorsvonat Spanyolországban „Completto“ Miranda — Héger és Boros nagyszerű formája — Fuzionálnak a római nagyegyletek AS Roma név alatt Langfelder Ferenc nyilatkozik a túra olasz részéről, a hazautazásról és a túra végeredményéről — A Nemzeti Sport tudósítójától — Tegnap délben váratlanul hazaér­kezett többhetes diadalmas spanyol­olasz túrájáról Újpest csapata, pe­dig a lila-fehéreknek a túravezető­ség tervei szerint a hét végéig Crá­déban kellett volna kipihenniük a túra fáradalmait. A váratlan hazaér­kezésről és a túra olasz részéről al­kalmunk volt Újpest futballvezéré­­vel, Langfelder Ferenccel beszélni, aki a következőket mondotta munka­társunknak. — Az eredeti tervtől eltérőleg, már ma délben 12 órakor megérkeztünk­­— kezdte Újpest futballvezére, — úgy volt ugyan, hogy a hosszú és kime­rítő túra után a hét végéig Grádó­­ban pihen a csapat és kiélvezi a ten­geri strandélet minden gyönyörét, de a fiúknak ebből három nap elég volt. A többhetes túra után olyan honvágyat kaptak, hogy összebeszéltünk, összepakkol­­tunk, tegnap este vonatra ültünk és ma már itthon is vagyunk. — Hiába, mindenütt jó, de legjobb mégis csak otthoni — Colimából Rómába utaztunk — egyfolytában. Meg kell állapítanom, hogy a hadifogságból hazatértemen kívül, amikor 28 napot utaztam egy­folytában, soha még olyan utazásban nem volt részem, hosszú mint amilyen ez volt. Öt teljes napot és három teljes éjszakát utaztunk. Úgy látszik, Coruna a világ vége! A legkellemetlenebb éjszakánk a stílszerű nevű Mirandában volt, barcelonai gyorssal kellett volna to­­­vább utaznunk, az be is robogott, de minden kocsin rajta volt a „Completto!” jelzés és ahogy befutott a vonat, rögtön tíz zsándár állt a feljárók elé s nem en­gedtek senkit sem felszállni. Hiába könyörögtünk nekik, hiába mutattuk gyorsvonati jegyeinket, könyörtele­nek maradtak: — Zsúfolt a vonat teljesen, uraim, nem engedhetünk fel senkit.. Nyolc óra múlva, hajnalban indul egy sze­mélyvonat, tessék azt megvárni. — Mit volt mit tenni, kénytelenek voltunk a kis mirandai állomás váró­termében tölteni a fél éjszakát, pe­dig az éjjelek most odalenn, dacára annak, hogy nappal rekkenő a hőség, igen hidegek. — Sokan meg is fáztak ezen az éjszakán a fiúk közül. Ilyen állapot­ban, ilyen kimerítő út után érkez­tünk meg Rómába, a szombati mécs­esünk előtt pénteken éjjel. Nem­­ csoda tehát, hogy a csapattól körülmények között nem sokat ilyen vár­tam. Szombaton a Fortitudo volt az ellenfelünk. Rekkenő hőségben a jó­talajú stadion, helyett az Alba pályáján játszottuk a mérkőzést. Olyan hőség volt, hogy a spanyol klím­a direkt kellemes, tavaszi időjárásnak tűnt fel hozzá képest. 50 fo­k meleg volt a napon. Az ősi Róma hatalmas épületei szin­te sugározták, szinte lövelték ma­gukból a meleget, mikor a csapat a poros, kőkemény — s mindenre in­kább, mint futballra alkalmas — pá­lyára lépett. Meg kell vallanom, hogy én magam is elkövettem — merő lo­vagiasságból — egy hibát a mérkő­zéssel kapcsolatban. Engem kértek fel rá, hogy ve­zessem le a mérkőzést s tám.én udvariasságból visszautasítot­to hát utólag aztán eléggé megbán­tam. Olyan lehetetlen bírót kaptunk, amilyent keveset láttam hosszú fut­­ballkarrierem alatt. Pedig hát erős­­kezű bíróra szükség lett volna, mert a Fortitude rém durván játszott. Jaku­­bét úgy lerúgták, hogy másnap nem is szerepeltethettem. Mindez természete­sen nem jelentett volna nagy hendike­pet, ha a csapat fitten állhatott volna ki, de így összetörve, kimerülve, két­szeres súllyal­ esett a latba ez a körül­mény is. P. Szabó és Jakube két percen belül két gólt lőtt nem sokkal azután, hogy megindult a játék. Úgy látszott, hogy biztosan nyerjük ezt a meccset is, olyan nagy volt a fölényünk. Azután jött egy 11-es, meg egy potyagól, ami Szalik feje fölött pattant a hálóba s végül meg kellett elégednünk a döntetlen­nel is. Másnap délelőtt persze ahelyett, hogy pihentünk volna, inkább Rómát néztük meg, mert azt meg sem kíván­hattam a csapattól, hogy Rómában legyen és ne lássa a Vatikánt, a Szent Péter templomot és az örök Város többi nevezetességeit. Vasárnap nagy feladat előtt álltunk: Róma város válogatottja volt az ellenfelünk, mely a Fortitude, Alba és a Román játékosaiból rekrutálódott. Ez a há­rom klub különben a legközelebbi idő­ben fuzionál és A. S. Róma néven fog szere­pelni. Meggyőződésem, az ellenünk mutatott játék után, hogy Róma eme reprezen­táns egyesülete a nagy olasz egyesületek so­rába fog lépni s ezentúl nagyon meg fogja nehezí­teni az északiak bajnoki aspirációit. Két magyar is játszott ellenünk: Boross és Héger, mind a kettő egészen elsőrangúan. Boross szenzációs dolgo­kat produkált, Héger pedig, aki ide­haza meglehetősen szeleburdian ját­szott, odakint lehiggadt és okos, és­­szel játszó játékos lett belőle. Az első félidő gyönyörű játékkal telt el, egyenesen propagandája volt a futballnak. Balszerencsénk azonban itt is folytatódott. A 35. percben is­mét egy szerencsétlen öngólt kapunk, mely Fogl III. lábáról pattant a háló­ba, majd mi is belefekszünk, Lutz II. jobbra kitör, átvágja hosszan balra a labdát, amit a szédületes rössel befutó P. Szabó hihetetlen erővel küld a há­lóba. A túra legremekebb gólja volt! P. Szabó különben a gólrekordere is lett a túrának, egymaga nyolc gólt lőtt. Már úgy látszott, hogy 1:1 arányban döntetlenül végződik a fél­idő, mikor egy perccel a szünet előtt szabadrúgásból­ Hégerhez kerül a lab­da, akin látszik, hogy nem küldi szív­vel Bácsay kapujára, éppen csak hogy megpöcköli. S talán éppen ez volt a baj. Bácsay, aki erős lövést várt, korán vetette el magát s a labda felette pattant be a hálóba. Ez maradt aztán — sajnos — a végered­mény is. Bár a­ második félidőben szinte ostromoltuk Róma ka­puját. De hiába játszott szépen a csapat, a kapu előtt hihetetlen gólképtelenek­ voltak a belsők. Lutz III. a biztos gól­helyzetek egész sorát hagyta ki . Ko­vácson szintén érezhető volt, hogy nem belső csatár. Schaller pedig egye­dül nem boldogult, így hát hiába volt minden. Kikaptunk! — Római tartózkodásunkat min­denképen kellemessé igyekeztek tenni a római magyarok. Boross, Héger, Ging, Béki, Lőwi egytől-egyig mind­végig: azon voltak, hogy minden per­cünk a legkellemesebben teljen el. De igen figyelmesek voltak az olaszok is, úgy, hogy semmi panaszunk sem lehetett ellenük. — A vasárnapi mérkőzés után egyenesen vonatra rohantunk, hogy­ minél­­ előbb Gradóban, a tenger hűs hullámaiban pihenhessük ki a rek­kenő hőség kínjait. Pistojában az állomáson várt Nehadoma, akivel Spanyolországba utazásunk közben Genovában megállapodtam — erről jut eszembe, hogy azt még nem is írtam meg eddig, hogy Genovából Barcelonába odafelé hajón tettük meg az utat —­ hogy a két római meccsen csapa­tunkban fog próbajátékot játszani. Rómában azonban táviratot kaptam tőle, hogy csapata vasárnap fontos mérkőzést játszik s így egyesülete nem engedheti el. Most azután sze­mélyesen kérte elnézésemet, hogy nem jöhetett Rómába, de csapata ve­zetősége ellen nem tehetett semmit egyelőre. Szóbelileg azonban máris megállapodtunk, hogy amint hazajön — s ez igen ha­mar be fog következni — Új­pesthez szerződik. A túrával általában meg vagyok elégedve. Spanyolországban nyolc napon belül egymás után öt meccset nyertünk, ami igen nagy szó és a csapat nagy­szerű kondíciójának legkitűnőbb bi­zonyítványa. Hogy visszafele Rómá­ban nem úgy sikerültek a meccsek, mint ahogy szerettük volna, a fenti­ekből könnyen megmagyarázható. Mindenesetre, ha fordítva utaztunk volna s az első meccseink lettek volna Rómában, akkor minden bizonnyal fordított is lett volna az eredmény. Végeredményben kilenc mérkőzés közül ötben győztünk, egyben dön­tetlenül végeztünk és csak háromban szenvedtünk vereséget. A fiúkkal, mindegyikkel nagyon meg vagyok elégedve, mindnyájan végig becsü­lettel kitettek magukért. Ami a túra anyagi részét illeti, én annak eredményével magam részé­ről teljes mértékben meg vagyok elé­gedve és hiszem, hogy kivéve klub­­junk szigorú gazdasági alelnökét, akinek minden kiadás sok és minden bevétel kevés — egyesületem veze­tősége is meg lesz. A csapat most augusztus 5-ig pi­henőt élvez s akkor újból fokozott tréningbe fog, hogy a középeurópai kupa nehéz meccseire már ismét a legjobb kondícióban állhasson ki. Magam pedig a túra fáradalmait kipihenni a Verzi tó mellé utazom családomhoz, ahol azonban nem fo­gok megfeledkezni a futballról és futballpolitikáról sem, mert — most hallom — a közelben nyaral Felder­­­ben Meisl Hugó is, akit természete­sen meg fogok látogatni, hogy a jövő szezon eseményeit előkészítsük és megbeszéljük, CZIGÁNY-féle FUTBALL és FOTÓCIPŐK! A készítőnél Czigánynál, a. Attila-utca 37.

Next