Nemzeti Sport, 1927. szeptember (19. évfolyam, 149-169. szám)

1927-09-13 / 157. szám

Keidd, 1927 szeptember 13. IpgriT Kétszer perc, meg előtte, utána s szünetben a Gyermekbarát-pálya vasárnap délutánjából Szabályos meccstudósítás az alsóbb osztályok portájáról (Szigorúan betartandó!) Hungária—Újpest 600 sor, 111, oszt. amatőr egyenként 2—3 sor. Ez állott ugyanis szombat este szerkesztőségünk vasárnapi munka­­beosztási táblázatán. Ami azt jelenti, hogy az újpesti derbiről háromszáz­­szor annyit kell írni, min­t egy III. osztályú amatőrmeccsről. Ebből va­lami olyasfélére kell következtetnünk, hogy az elsőosztályú profik három­­százszor olyan jól játszanak, mint a III. osztályú amatőrök. Ejnye, ejnye. Nem túlzás ez? Elvégre ugyebár adva van Kiéber és Schneider Pepi, kiszámítandó most már, hogy milyen a Sugár István-csoport nívója. Köny­­nyebb kérdés. Vagy el lehet képzelni a Pepi játékánál háromszázszor rosz­­szabb játékot? Nehéz. De különben is könnyen kicseré­­­lődhetnek a szerepek. Mondjuk, sür­gősen megfordul a világ kereke és ami eddig lent volt, az ezután fent lesz. Ami ba volt, az bá lesz. Zsar­­nóczay profiintéző, Faragó BLASz­­elnök, Orth lelkes játékos, Hübner viszont jó kapus lesz. Szóval az utolsókból elsők lesznek, az elsőkből utolsók és a Hungária— Újpest mérkőzésről ez a tudósítás számol majd be: Hungária—Újpest 1:0 (0:0). UTE-stadion. Bíró: Viczenik. Szeren­csés győzelem. Góllövő: Jeny. Tagadhatatlan, hogy ez egy kicsit furcsán fest így, de hát Istenem, hozzá lehet szokni. És talán ahhoz is hozzá lehetne szokni, hogy a TSO—Gyermekbarát VI­­III. osztályú bajnoki mérkőzés­ről az alábbiakban értesüljön a kö­zönség : ­SC-Gyermekbarát VI. 2:0 (2:0) a terézvárosiak biztosam győzik le indiszponált ellen­felüket jül. Humoros esemény következik. Vitele szépen passzol, de senki se megy rá, így ő maga kénytelen­­rá­futni és lövi is. Ha ti nem lö­vítek — mondja hallatlan sikert aratva. 10. p. Megint csapkodás jön, amit azonban Bálla szó szerint vesz és így kiállításban lesz része. Fogynak a gyermekek barátai. Már csak kilencen vannak. A kö­zönség már oszladozni kezd. Nem azért, mintha megnyugodnának a végeredményben, hanem azért, m­ert kezdődik a kalapozás a szertár javára. Később visszajön­nek. A srácok el se mennek. Őket nem érheti baleset ebben a tekin­tetben. A játék különben egyre iz­galmasabb lesz. Orbán jóakaratú figyelmeztetésben részesül a bíró­tól, hogy ne feledkezzen meg­ ma­gáról. De Orbán feledékeny termé­szetű s így ő is kiáll, így már a TLC is csonka, ami némikép meg­nyugtatja a kedélyeket. Csapó lö­vése becsületgóllal kecsegtet, de Szternák egyenesen imponáló mó­don ment. Nagyon tehetséges kapus. Közben óriási lárma hallatszik a szomszédos pályáról. Mikor ennek okáról érdeklődök, egy bácsi pré­­pofával kijelenti, hogy Gyermekbarát-pálya. Bíró: Pohlenz 200 néző A gyönyörű, napsütéses időben kö­zel 200-an voltak kíváncsiak kedvenc csapatuk küzdelmére. Már jóval 4 óra előtt zsúfolásig megteltek a sa­lakdombok, de a padok is összeros­­kadással fenyegettek. Kissé rozogák voltak ugyanis, de publikum is volt rajtuk elég Még javában folyik az ifjúsági meccs, de úgyszólván senki se figyel oda. Mindenki a nagy egy mérkőzés esélyeit latolgatja és izgatottan figyelnek a kis me­zei útra, ahonnan majd jönni fognak a játé­kosok az alig 5 percnyire fekvő ven­déglőből, ahol tudniillik az öltözők vannak. Már jönnek. Sőt egy percen belül már a pályán állnak és a bíró síp­jelére megkezdik­­a játékot a követ­kező felállításban: TSC: Szternák — Hajtsák, Vas­­sel , Kögler, Kubik, Vitek — Csor­ba, Bokor, Orbán, Funyik, Valentik. Gyermekbarát: Durmics III. — Bálla, Durmics II. — Eckstein II., Maurer,­ Pásztor — Csapó, Hajdú, Manyik, Simek, Pumper. Mezőnyjátékkal kezdődik. Egy kicsit soká tart, mert itt a me­zőnyjátékot a szokottnál jóval maga­sabb labdák jelentik. A 4. percben Bokor oxfordot rúg. A labda Csorba elé vágódik, aki lefut és lead egy gu­rulós lövést. A lövés lassú, de techni­kás. Durmics III. védi. Elvetéssel. Ami biztos, az biztos. A TSC tovább támad és Valentiket csak taccsra tudják szerelni. 5 p. Kubik, a terézvárosi centerhall ismételten frontba dobja csatársorát. Kubik jó. Wéberre emlé­keztet. Be van kötve a feje. A 6. percben Eckstein II. faultol a 16-os tájékán. — Vitek! Vitek! — zúgnak a salakdombok, mire tényleg a népszerű jobb ball áll neki a sza­badrúgásnak. Lapos lövése kezdetben re­ménytelen, de pár méterrel a kapu előtt irányt változtat egy göröngyről és menthetetlenül plaszkrozódik a jobbsarokba. 1:0. A göröngyöt később félrerúgják. Há­látlan dolog a góllövővel szemben. Balla kissé túlzottan szabadít fel, rúgása Szternák kezében köt ki. Me­zőnycsapkodás után Funyik váratla­nul kiugrik, de Eckstein 11. szereli. Majd a Gyermekbarát is felnyomul. Pumpernek jobb helyzete van, mint csapatának, de luftok 16. p. Vitek rossz taccsot dob, de ettől még lehet válogatott half. Eckstein 11. csúnyán rámegy az ifjúsági Valentikre. Egy gyermekbarát hogy tehet ilyet? 21. perc. Simek szépen lő. Szternák, bravú­ros elvetéssel védi. Meglepően szép védés volt. 24. p. Ismét a középen tartózkodik a csapatok zöme. Csak a 35. percben jut el a játék kapuig, Maurer lő, labdája messze mellé men­ne, de a kapus menti. A 40. percben Kubik szabadrúg, Funyik kapja a labdát, Volentik elé tálalja, aki kiugrik és a hálóba lövi. 2:0.* Szép volt. Még csak Csapó fölé­ és Bokor mellélövése izgatja a kedé­lyeket és vége az első félidőnek. A szünetben a csapatok leheverednek a fűbe. Az öltöző messze van egy kicsit, oda nem mehetnek. A második félidő már puskaporos hangulatban indul meg. Manyik, a Gyermekbarát-cen­ter nem áll ki, mivel meg van sé­rülve. Ergo: a TSC durva volt, a bíró viszont pártos. Ennek okáért felhangzik a „pfuj bíró!” helyre­pótolandó az elmulasztottakat. Jobb későn, mint soha. A bírótól csak Hajtsák Fogl II.-szerűen hosszú sza­badrúgása vonja el a közfigyelmet. Majd a Gyermekbarát-bekk, Balla néhány barátságtalan faultja az esemény. Figyelmeztetésben része­ Istenem, ez csak nem nagy dolog arrafelé? A pályán már nincs esemény. Az eredmény kialakult. A 44. percben Kubík, Vitek és Csaba olyan szép akciót mutat be, hogy direkt nagy pályára kívánkozott. Még néhány erőteljes belemenés, aztán vége. A játékosok megkezdik az utat az öl­töző felé. A csapatok teljesítményét vizs­gálva a TSC-t kell előbb említeni. Nemcsak az­ért, mert győzött, hanem azért, mert néhány igazán tehetséges játé­kossal rendelkezik, így például Szter­nák egy-két gyönyörű védést muta­tott be. Kár, hogy alacsony. Tréner kezében klasszis kapussá fejlődhetne. Szintén értékes erő Rubik, a center­half. Ez a kiforratlan, hatalmas alakú, jótüdejű játékos vérbeli half­­tulajdonságokat árult el. Nem mondom, hogy kész center­half. Attól messze van, de egy év­ alatt nagy játékost lehetne belőle csinálni. Kedves Hungária, itt is körül lehet­ne nézni, nemcsak Bécsben. Vagy egy profiüzlet nem lehet őstermelő? Aztán Vitek meg Bokor is ügyesen mozog, de hát — mint elnökük, Sza­bó Imre mondta — ezek a szegény munkásfiúk nem igen érnek rá trení­rozni, ha pedig időt szakítanak rá, holtfáradtak a napi munkától. A Gyermekbarátoknál Manyik mutatott valamit. A többiek bizony nagyon kezdetleges futballt játszottak. Ezzel azonban még nincs vége a tehetségfelfedezéseknek. Ezennel felfedezem Pohlenz bírót, akit melegen ajánlok a BT figyelmé­be. Ez a fiatal bíró olyan precizitás­sal vezette ezt a nehéz meccset, hogy bámultam. Mert itt nehezebb ám bí­ráskodni, mint a kerítéssel, rendőri fedezettel ellátott nagy pályákon. Itt nem okoz se nagy gondot, se nagy feltűnést egy-egy bíróverés. A ked­venc csapat megverése rendesen a bíró megverését is szokta jelenteni. Talán a jelenlegi bírómizériákat is meg lehetne oldani friss, új tehetsé­gekkel. Szabó Imrével, a TSC elnökével beszélgetek. — 16 éves egyesület vagyunk — mondja büszkén. — Tavaly csak óvás miatt estünk el a II. osztálytól. Pá­lyánk nincs, csak egy kis tréning­hely, trénerünk nincs, pénzünk nincs. A játékosok fizetnek heti 50 fillér tagdíjat, a pártoló tagok havi­­ pen­gő 40-et, ebből tengődünk. A múlt­kor szükségünk volt 12 pár cipőre, már nagyon elrongyolódtak­ a régiek, rendeztünk egy mulatságot, abból be­gyűlt 116 pengő, de persze több kel­lett. Akkor rendeztünk még egy snapszliversenyt, abból is lett 37 pen­gő, így valahogy aztán elég lett. Most már csak tréner kellene, no meg idő, mert a fiúk egész nap dolgoz­nak. — Klubhelyiség? — kérdezem. — Az is van kérem a Szent László­­út 174. számú Babitz-féle vendéglő­ben. Babitz vendéglős úr egyébként a díszelnökünk is egyúttal, néha­ ő is szokott valamit adni. Nem is panasz-Az Egyetértés—Fev. TKör mér­kőzésen bosszantó rosszul adta le a labdát az egyik csatár a társá­nak. Megszólal erre egy pártatlan néző: — Na, maga szép egy pincér lehet, még a labdát sem tudja ren­desen tálalni. Kodnék kérem,­ csak trénerünk lenne. Most én foglalkozom a fiukkal, én is masszírozom őket. Schallert szeret­nénk megkérni, hogy vállalja el a trénerséget, de nem tudom sikerül-e. Kedves Schaller úr! Ugyan vál­lalja el! • . . * A Gyermekbarát egyik vezetőjével, Somogyi főtitkárral, az öltözőben be­széltem. Egy kicsit szokatlan volt, mert az öltöző egy kuglipálya tőszom­szédságában fekszik és mennydörgés­­szerű durranások hallatszanak átlag minden második pillanatban. Minden második szót ordítani kell. — Azt hiszem, jó csapatunk lesz, ha még nem­ is az — mondta Somogyi úr. — Van pályánk, az a fő. Egy ki­csit messze van az öltöző, az baj. De megpróbálunk segíteni rajta. Fürdő­szoba helyett egyelőre csak két veder van, de a mi játékosaink nem n­agy­­igényűek. A játékosok fizetnek havi 1 pengő 60-at, a pártolók 1 pengő 20-at. Sok pártoló tagunk van. Ja igaz, elfelejtettem­­ mondani, nálunk a legnagyobb esőben is lehet játsza­ni, mert a pálya salakos és nem ázik át. Őszintén szólva a pálya talajával nem igen voltam megelégedve. Bizto­san esőben jobb. A mérkőzésre különben sajtó­­tiszteletjegyet kaptam. Ami abban állt, hogy engem kikerültek a kalap­pal. F. L. odaát már verik a bírót. Góllövők: Vitek, Valentik 5 Az osztrákok is készen állnak Csehszlovákia ellen — A Nemzeti Sport telefonjelentése — Bécs, szeptember 12. Meisl ma este összeállította a cse­hek ellen vasárnap Prágában kiálló válogatott csapatot, még­pedig­ a­ kö­vetkezőképpen : Sast — Rainer, Blum — Schneider (Austria), Hoffmann, Geyer — Weiss, Rappan,­ Jiszda, Horváth, Wessely. Tartalékok: Franzl, Bunge. Bécsben Prága ellen a következő tizenegy fog játszani:­­ Feigl — Graf, Soldatics — Brinek, Bielek, Jestrab — Siegl, Klíma, Gschweidl, Waldhofer, Pillwein. Tar­talékok: Aigner, Sindelar, Fried. Schiparz szerdán indul Amerikába, ahol 400 dollár lesz a havi fizetése, foglalónak pedig horribilis összeget, ötezer dollárt kap. A Hakoah ma leszerződtette Ne­mest a maximális havi 500 silling fizetéssel. Ugyanakkor az Amerikába távozó Fischerért 6000 sillinget kö­vetel, amit ha nem kap meg Agarék­­tól, a szövetség útján a FIFA-hoz fordul panaszával. A szombati atlétikai verseny defi­citje 2000 silling volt. Howorka Ottó.

Next