Nemzeti Sport, 1928. április (20. évfolyam, 64-84. szám)

1928-04-17 / 75. szám

«» TRIBÜN A labdarúgó szövetség jegyelosztó irodája nagyszerűen megfelelt hiva­tásának. Azt a három-négyezer je­gyet, ami rendelkezésére állt a cseh— magyarra, hiba nélkül szétosztotta és szigorúan keresztülvitt rendszere azt a meggyőződést keltette bennünk, hogy a jegyek tényleg azokhoz a ki­­választottakhoz kerültek, akik meg akarják nézni a mérkőzést. Bármily ideálisan működött is a szövetség jegyelosztó irodája, mi vagyunk olyan hiperkritikusok, hogy merünk meg nem elégedni a dolgok­kal. S ha meg is dicsérjük a közön­ség sportrajongását, hogy a remélt sport és az áhított dicsőség hitével tudott ácsorogni a jegyekért és fizette az ötvenfilléres felárakat, majd meg képes még egyszer elfárad­ni az irodába, hogy becserélje utal­ványát valódi jegyre s meg­dicsérjük az MLSz ügyvezetését is, amely zök­kenő nélkül beállította a kifogástalan adminisztrációt, megjegyezzük, hogy tudtunk volna egy jobb megoldást is. Ezt a jobb megoldást nem először hangoztatjuk. Hangot adtunk már neki a tél folyamán többször, de úgy látszik nem lehetett rajta segíteni. Most sem kellene sem utalvány, sem iroda, ha a pályán húszezer embert le lehetne ültetni és nemcsak három­ezret. Ha azok a tényezők, amelyek­től eredhet a kérdés megoldása, el­tanulnák a gondosságot és a körül­tekintést az MLSz jegyelosztó hiva­talától, már régen nem volna szükség semmiféle üresen álló parfümériára. Az emberek kimennének a pályára, a bejáratnál megváltanák a jegyüket és szépen beülnének a helyükre. Ez is egy megoldás lenne. Csak hát... Mi is azok közé tartoztunk, akik a vasárnapi próbaversenyen Fuchs Jenő szereplése elé tekintettünk a legnagyobb várakozással. Vártuk, hogy a vén sas megcsattogtatja szár­nyait, amelyek kétszer is diadalma­san libbentek az olimpiai dicsőség magasan tűző napja felé. S mi is a csalódottak közé álltunk, amikor lát­tuk, hogy Fuchs Jenőnek sem lehet megcáfolni a sportélet egyetemes ér­vényű törvényeit. Az a tizenhat esz­tendei pihenő nem múlott el nyom­talanul Fuchs Jenő feje felett sem. S bármilyen művésze is legyen a kardnak, a plans izgó, fülledt és fe­szült atmoszféráját szokni kell. Ő nem szívta ezt a levegőt hosszú évek óta. Ez bosszulta meg magát. S lehet, hogy Fuchs felismerte volna ezt, ha évek óta nem felhőzték volna tiszta látását azok a belátásmentes politika­felhők, amelyekkel bizonyos oldalról olimpiai nimbuszát mindig össze­keverték. 132BAPR 1­7. * Ára 16 fillér v ^ ,, Csehországimn Vj* osk. / Megjelenik: Romániában 8 lei ,8törtök és szombat kivételéve­l Németországban ^ pfennig mikrfBi inimm­iii ^• minden nap Svájcban 20 centimé \ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ki ^11'’­­ Amerikában 5 cent ' (Podmaniczky-utca sarok.) Előfizetési dijak: Budapest 62, postafiók 24. Belföldre egy negyedévre 29 Távirati cím: (egy hónapra 4 P) Nemzeti Sport Budapest Ausztriában egy negyedévre 123? Ifj—44112—IS F­aronovároaLAND 0:1 (3:0) A magyar bajnok zuhogó esőben, sáros talajon, 4000 főnyi lelkes közönség előtt fényes játékkal győzött — Két gólt lőtt Turay, kettőt Takács, kettő öngól volt — Takács II. és Bukovi játszott nagy stílus­ban — A szabadkai fiúk telkesen küzdöttek — A banketten a magyar­­jugoszláv sporb­arátság fontosságát hangsúlyozták Még nincs engedélyezve a sza­mákai válogatott meccs — Mi is a vízumbeszüntetés oka ? — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése — Szabadka, április 16. Szabadka,­­1OOO néző, bíró: Csajághy. Húsvét hétfője • nagypéntek mel­lett a jugoszláv­ok legnagyobb ünne­pe s ezen az ünnepnapon látták ven­dégül Szabadkán a magyar bajnok­­csapatot. A szabadkai közönség ért­hető kíváncsisággal készült a magyar bajnokcsapat fogadására, hiszen a zöld-fehérek jó évtizede nem jártak már a Bácska fővárosában. A háború után már jóformán minden valamire való magyar csapat megfordult Sza­badkán, csak a Ferencváros vendég­­szereplése húzódik már végy három esztendő óta s sohasem találtak rá megfelelő terminust. Azért is kíváncsiak voltak a sza­badkaiak a Ferencvárosra, mert egyik magyar proficsapat sem tudott Szabadkán igazi mély nyomokat hagyni s ma is a régi nagy DFC teljesítményére em­lékeznek vissza Szabadkán úgy, mint a legkiválóbb sporttelje­sítményre. Itt persze nem számítják be azt, hogy a szabadkai csapatok akkor még gyengébbek voltak, amikor a DFC tizenegy gólt tudott rúgni Szabadkán s azóta a szabadkai futball roham­lépésekben haladt előre a fejlődés út­ján, hogy egyike legyen Jugoszlávia legelső sportcentrumainak. Az időjárás nem kedvezett a Fe­rencváros annyi nehézség után végre megvalósult vendégszereplésének. Délben még szép idő volt ugyan, de közvetlenül a mérkőzés előtt szakadó eső lepte meg Szabadkát s amíg a meccs tartott, végig esett. Ennek da­cára is 4000 főnyi közönség szállta meg a pályát s noha nincs fedett tri­bün s minden nézőnek ázni kellett, a 4000 néző kitartott a zuhogó eső dacára végig. A rossz talaj sokat ártott a játék­nak s a második félidőben látszott a Ferencváros tempóján, hogy előző nap erős meccset vívott meg, de já­téka így is mély nyomokat hagyott a szabadkaiakban s a közönség a ro­­konszenvnek kétségtelen jólijit mu­tatta a zöld-fehérekkel szemben. Sok jól induló kombináció akadt el a mezőnyben a nagy sár miatt. A lelkesen küzdő SAND az első félidőben jól tartotta magát. Támadott is sokszor és szépen, de a Ferencváros technikai fölénye már ekkor is kifejezésre jutott. Szünet után azután teljesen kidomborodott a Ferencváros fölénye s ekkor a SAND csak egyes lefutásokkal fenyegette a ferencvárosi kaput. A nehéz talaj azonban a Ferencvárost is elővette, amelynek a kispesti erős meccs is a lábában volt. Az eredmény sem for­gott már veszélyben s így a zöld-fehér csapat inkább is­kolázott, mint gólra tört. Csak amikor az egyik SAND-támadásból gól esett, akkor tért magához a magyar bajnok és újabb három góllal dokumentálta na­gyobb klasszisát. A csatársor ekkor excellált a mezőnyben, sőt a kapu előtt is, a halfsor pedig otthon any­­nyiszor megcsodált összjátékából adott ízelítőt. A SAND egészséges, erős és okos futballt játszik, de a technikai készültsége még fo­gyatékos. A sáros, mély talaj a sza­badkai fiúknak sem volt ínyére. A pályára lépő Ferencvárost a kö­zönség meleg­, ünneplésben részesíti Hamarosan indul a játék. A verbászi Csajághy volt a mér­kőzés bírája s közmegelégedésre látta el tisztét. Sípjelére így állt fel a két csapat: Ferencváros: Amsel — Takács I. Hungler — Fuhrmann, Bukovi, Obitz — Rázsó, Takács II., Turay, Szedia­­csek, Kohut. SAND: Siflis—Beleszlin, Held —­ Kopilovics, Weisz, Eördögh — Ino­­tay, Kikics, Kovács, Horváth, Szi­lágyi. Két öngól és egy nemek Turay-fejes révén vezet szünet előtt a Fradi Az első percekben a SAND támad, de különösebb látszata nincs a táma­dásoknak. A Ferencváros eleinte csak tapogatózik s a 4. percben ve­zeti az első komoly támadást. Rázsó fut le s élesen ad a kapu elé, Held menteni akar s a labda váratlanul kezéről be­pattan a gólba. 1:0. A játék változatosan folyik tovább, de a védelmek mind a két oldalon jól funkcionálnak most. Bukovi bombája esemény a 12. percben, amelyet Sif­ics elvetéssel kaparint meg. A követ­kező percben a Ferencváros-jobb­­szárny lefutása kornerrel végződik, ezt Rázsó szépen íveli s Turay pontosan a sarokba fejel. Sifics hiába veti már magát utána. 2:0. Most erős ferencvárosi öt perc kö­vetkezik, de a szabadkai közvetlen védelem elszántan védekezik. Utána a SAND-jobbszárny fut le és Inotay komért csikar ki, ezt azonban há­rítja­ a Ferencváros. Veszélyesebb Horváth kiszökése, mert a jobbössze­ IFTC pálya Üllői­ út Vasárnap, április 22-én d. u. fél 5 órakor Csehszlovákia— Magyarország ! Nemzetek közötti válogatott mérkőzés az Európai Kupáért Előzőleg fél 3 órakor­­ Pozsony—Budapest Városok közötti amatőr válogatott mérkőzés gmMmmmmmmmmtmmmmsammmmmmmmmmmammmmmmammmmmmmamammmv

Next