Nemzeti Sport, 1928. május (20. évfolyam, 85-105. szám)

1928-05-06 / 88. szám

Hát jegy azután éppen nincsen, még Messi sem hozott magával Bécsből, pedig ezt tartották a leg­­jobb tippnek a nincstelenek, hiszen Pesten még Kiss Tivadarnak és Szigetinek sincsen, Fodor viszont nincsen itthon, azért csak tessék elolvasni! Hiába, nagyüzem a futball. Alig két hete, hogy a csehek ellen ját­szottunk válogatott m­eccse,­ s máris itt vannak a­z osztrákok. És mindenki, akinek valami köze van a futballhoz, újra kénytelen végig­csinálni mindazt, amit egy ilyen válogatottal kapcsolatban végig kell csinálni. A büffés vagonszám­ra veszi a kiflit meg a zsemlét, a vendéglős hektószámra a sört, a jegyüzér ismét munkába állítja egész nagy szervezetét, Kiss Tiva­dar kinyitja legnagyobb páncél­­szekrényeit a beözönlő pengeren­­geteg részére, a jegyszedők box­­tréninget­ vesznek, a néző össze­vesz a feleségével, mivel ismét tizenegykor kell ebéd, Vass József pedig megbeszéli a pénzügyminisz­terrel, hogy a népjóléti tárca költ­­ségvetésébe ismét bele, fog kerülni egynéhány gólpénztétel. Ja igen és amit első helyen kellett volna em­líteni, a nagyérdemű közönség is­mét megkísérli azt a keserves jegy­váltást.* Gyarló az emberi természet. Az emberek mindig olyan dolgok után sóvárognak, ami elérhetetlen, így például jegyet akarnak a válogatott meccsre. Aki felmegy bármelyik na­pon az MLSz helyiségébe, roppant épületes jeleneteket láthat. A Ha­vasi család tartja fenn a rendet, de ez nem nagyon megy nekik. Valaki meg is jegyezte: — Nem a Havasi bácsi kellene ide portásnak, hanem a Fogó II. — Miért? — Az majd jobban kirúgná innen a pofákat.* A legnagyobb ostromban persze szegény Kiss Tivadarnak van része. Mindenki tőle várja a megváltást, úgy képzelvén el valahogy a dol­got, hogy Kiss Tivadar tele van je­gyekkel, de magának akarja meg­tartani.­ Az igazság ezzel szemben pedig az, hogy az összes ülőhelyek már szombaton (a múlt szombaton) elfogytak. De hát ki tudja azt és főleg ki hiszi ? Így hát a legfantasz­tikusabb trükkökkel igyekeznek be­jutni Kiss elnök úrhoz és a legkü­lönfélébb kapcsolatokra hivatkozva kérnek csupán csak potom négy-öt páholyjegyet, vagy még annyit se. A legelterjedtebb trükk Kis Tivadar osztálytársának lenni. „Emlékszel rá, öregem, előtted ültem, hej, de sok­szor kisúgtalak stb.” Megállapít­ható, hogy Kiss Tivadar hajdani osztálya nagyon kiterjedt osztály lehetett. Legalább három-négyszáz tanuló ült a padokban.­­ De azért más trükkök is vann­ak. Így például egy jó megjelenésű, biztos­fellépésű úr dörgedelmes hangon ron­tott neki Havasi bácsinak, kapásból elsorolt neki egy csomó magas címet és követelte, hogy engedjék, be Kim elnök úrhoz. — Nem lehet kérem, az elnök úr nem fogad. — Micsoda nem fogad? Menjen csak be és mondja meg, hogy ki ke­resi, ha megtudja, direkt rohanni fog elém. Havasi bácsi tudta ugyan, hogy Kiss elnök úr nem valami rohanás természet, de látván, hogy ezt az urat nem lehet csak olyan könnyen lerázni, azt mondta, hogy megpróbálja. Az elnöki szoba felé vette útját, míg az illető addig a képeket nézegette. Ép­pen akkor jött ki a szobából Kiss Ti­vadar és Havasi bácsi megmutatta neki: — Ez az úr keresi önt. Kiss Tivadar habozás nélkül súgta vissza.­ — Nem fogadom, mondja meg neki. Visszamenni azonban már nem volt ideje, mert az illető visszafordult. Kiss Tivadar a gyors cselekvés em­bere, hirtelen Havasi bácsi mögé ug­rott és lelkére kötötte, hogy el ne mozduljon. Jól elfért mögötte, hiszen — nem én est ómen — nem valami nagy ember. — Kérem az elnök úr nem fogadja kegyedet. Az illető egy darabig csóválta a­ fejét, aztán elment és így Kiss Tiva­dar az ottlévők nagy derültsége köz­ben elhagyhatta fedezékét. De ez még mind csak semmi. Az MLSz pénzügyminiszterének egyebet is végig kell szenvedni. Eg­r ízben annyira szorongat­ták, dörömböltek, hogy félő volt, hogy betörik az ajtót. Kiss Ti­vadar erre kénytelen volt a Spódiumon keresztül elmene­külni. Csak éppen hogy álruhát nem húzott.­­ így aztán meg lehet érteni Fodor doktornak nagy örömét azon tény fe­lett, hogy neki most nem, kell Pesten, töltenie, ezt a pár meccs előtti napot. Örömére legjobban jellemző az a le­velezőlap, melyet a kitűnő főtitkár Teplitzből küldött az MLSz-nek: Távol a, világtól, Távol ff, hazától, Távol fi jegyosztás Borzalmas zajától Fodor.• Szombaton már végleg el volt keseredve Kiss Tivadar. Elhatá­rozta, hogy saját zsebéből 500 pen­gőt fizet annak, aki a jegyelosz­tás égető problémáját megoldja, így az egyik jegyigénylőnek ezt meg­mondta, mikor az kritikát gyakorolt a jelenlegi rendszer fe­lett. A hír aztán hamar elterjedt kinn és néhány percen belül csak erről beszélgettek az előszobában. Azt egyik ezt mondta: — Nekem volna ugyan egy meg­oldásom, de az egész fantasztikus. — Nos? — Nem is mondom meg, annyi­ra lehetetlenség. — Na, mondd meg mégis! — Hát jó, megmondom, de előre bocsájtom, hogy ez csak egy utó­pisztikus terv. A megoldás ugyanis ez lenne: kéne egy nagy pálya, a Különben humorban sem szűköl­ködött a szövetség előszobája. Egy ízben egy idősebb bácsi rohant be lélekszakadva: — Van még ülőhely kérem? Valaki készségesen válaszol : *— Hogyne lenne kérem. Tessék helyet parancsolni. És préábrázattal rámutatott az egyik üresen álló székre. # Válogatott meccsről lévén szó, mi sem természetesebb, hogy munkába álltak a­ jegyek nemes üzér­rei. Egyet az MLSz épülete előtt fedeztünk fel, amint éppen egy fiatal párnak ajánlott két jegyet. — Nagyszerű ülőhelyeim vasn­nak. — Van kettő. — Hogyne lenne. — De egymás mellett voln. — Hát nem, egészen. Az egyik az A-tribünön van, a másik pe­dig a B-tribünön. — Az nem lesz jó. Hiszen ak­kor nem is beszélhetünk egy­mással. — 6. kérem, legfeljebb majd átkiabálnak egymásnak. De ha mindenáron egymás mellett akarnak ülni, hát adhatok két egymás mellett lévő jegyet. De nem a meccsre, hanem Josephi­­ne Bakerhoz. Hiszen oly mind­egy. Egy jegyüzért nem lehet za­varba hozni. De nemcsak a jó­ nép szenved jegy­bajokban. Még a nagymogulokkal is megesik, így Szigeti Imre, a Ferenc­város elnöke, vidéki főispán barátjá­ról feledkezett meg és már nem tu­dott, neki páholyt szerezni. Amint fönn ül a szövetségben, Reichardt Ottó odamegy hozzá és tudtára adja, hogy neki van három páholyülése, kellene helyébe öt darab olcsó számo­zott. Szigeti nagyon megörül és máris rohan Kiss Tivadarhoz, hogy számozott helyet kérjen tőle. De nem ötöt kért, hanem hetet. Gondolta, még keressen is rajta két jegyet. Kiss Tivadar azonban — a borzalom — megsejtette a driklit és egyenesen Reichardtól vette meg a három pá­holyt — öt számozottért, így szegény Szigeti két számozott szék között a pad alá esett.» Meglehetősen szép számú közön­ség volt kiváncsi az osztrákok jöve­telére. Mindjárt fölfedezték a ma­gyar futball egyik-másik vezető em­berét is a keleti pályaudvar érke­zési oldalán. Itt aztán elhangzott az a régi vicc is, hogy aszongya: — Nagy lehet a bizalom szegény magyar csapat iránt. _ ??? — Na hallod, még az MLSz elnökei is az osztrák csapatot fogadják! Amint kiszálltak a bécsiek, kezük­ben lobogtatták bécsi barátaik ked­ves ajándékait. A különvonat utasait ugyanis megajándékozták Bécsben. A férfiak banánt kaptak, a nők pedig otkolont. Egy pesti fiú látván ezt, örömmel jegyezte meg a barátjának: — Te, ez a banán meg az otkolon nagyon jó kabala! — Miért? — A banánhéjon fognak az osztrá­kok elcsúszni. — Na és az otkolon? — Az meg jó lesz majd nekik az égésszag ellensúlyozására. * Meislt a Peston élő bécsiek meg­rohanták jegyekért, míg a pestiek ér­deklődéssel nézték Meislnek optimiz­mustól ragyogó arcát. Meg is jegyezte az egyik: — Te, ez a Meisl komolyam cserélne Kiss Gyu­lával? — Nem tudom. — Mert én szívesen odaadnám érrte cserébe a Csillát. •Jó A jegyek, mint már említettük, már a múlt szombaton elfogytak, de bírót, azt csak tegnap szereztek. Hosszas kísérletezés után végre meg­állapodtak Krist személyében, aki az utolsó pillanatban vállalkozott és így már nem is tudott útlevélről és ví­zumról gondoskodni. És útnak indult csak egy necesserrel, a vámon pedig csak ennyit mondott: „Piró”, mire a vámőrök minden további nélkül ke­resztülengedték. Pesten a BT három­tagú bizottságot kreált a fogadtatá­sára, de a pályaudvaron csak Biró Sándor jelent meg, aki nagyban töp­rengett, hogy miről lehetne megis­merni a jeles kollégáit. — Egy ismertető jele van neki — mondta valaki Bírónak — tudniillik, hogy nincs neki vízuma és útlevele. Hát, nem erről ismerték meg ugyan, de valahogyan csak megismerték­­. Krist nagyon kellemes benyomást keltett. Egészen más, mint a Van Praag. Nem olyan öreg, hanem jó­képű fiatalember. Ebből már némileg jósolni is lehet a meccsre vonatkozó­lag. Van Praage ugyanis öreg, de a bíráskodása egészen fiatal volt. Krist viszont fiatal, bíráskodni viszont.... reméljük a legjobbat. Vasárnap, 1924 május 6- tu­l§N§lili§u­f 7 i N­OIo engedmény az árjegyzéki­árakból bármilyen gyártmányú teniszütőknél sportegyesü­letek tagjai részére: Mach­er­­M és Társa, Budapest, PodmaniczkHr. 45. Hatalmas fölényben győzött Pesterzsébet Újvidéken Pesterzsébet— Radniczki 5:1 (3:1) Újvidék. Bíró: Csajághy. Pesterzsébet együttese a szabad­napot szép kirándulásra használta fel. Újvidékre látogatott el, ahol tegnap már mérkőzött is az ottani Rad­­niczki­val. A mérkőzésről alábbi táv­iratunk számol be: Újvidék, május 5 A Radniczki ellen 5:1 (3:1) arány­ban győztünk. A csapat nagyszerű játékot produ­kált s a meccset végig a kezében tar­totta. Az állandó esőben s nagy sár­ban lefolyt mérkőzésen csapatunk­ ál­landó fölényt diktált. Az első gólt az ellenfél érte el Domonkos révén, aki saját kapujába fejelte a labdát. A gól után meginduló hatalmas k­arr, csak a 31. percben hoz eredményt, mikor is Kovács II. remek lövésével egyenlí­tünk ki. A Radniczki ellenállását meg­töri a gól. A 39. percben Urbancsik, a te­beri, pedig Tolmács ér el újabb gólt, amivel már bebiztosítjuk­ a győ­zelmet s a második félidőben már csak iskolajátékra törekszünk. A két gólt ekkor Tolmács rúgta a 11. és a 10. percben. A 15. percben Tolmács nagyszerű helyzetből kapufát lő. Az utolsó 20 percet a beállott sö­tétség miatt csak nehezen tudtuk le­játszani. A cmpa­­ legjobbja Fischer, Lyka, Tolmács, Domonkos, a két Kovács, valamint a kíméletből csak egy félidő­ben játszatott Jeckel. A Radniczki együtteséből messze kiemelkedett Kaj­­nes játéka. A meccset Csajághy ve­­zette, kifogástalanul. A Slavia bajnoki küzdelemben kikapott a Csehie Kar­mntól — Telefon jelentésünk — Prága, május 5. Egyetlen bajnoki mérkőzés volt a szombat délután műsorán és az is bomba­ meglepetéssel végződött. A Csehie Karimn 3:2 (2:1) arányban legyőzte a. híres Slaviát. A játék képe alapján az eredmény reális s a Cse­hie Karim­ megérdemelten győzött. —• A DFC a Liben ellen 4:4 (2:2) arányban eldöntetlenül végzett. A Wekerle FC amatőr anyaegy­letével, a WSC-vel játszik vasárnap fél 5-kor a wekerletelepi pályán. Előzőleg WSC komb.—Kisp. Húsos komb. mérkőzés kerül sorra.

Next