Nemzeti Sport, 1928. június (20. évfolyam, 106-126. szám)
1928-06-13 / 115. szám
12 Snow, Szerda, 1928 június 1I. FOLAJIOMOBIJ Utolérhetetlen technikája, páratlan rutinja, gyors és megbízható gépe segítette Alec Bennettet az angol junior TT győzelemhez, mely a világhírű országúti versenyzőnek egyben ötödik TT győzelme volt 109.750 km-es átlaga a 427 km-es távon új IOM rekord, mely jobb a fennálló szeniorrekordnál Bennett 113 km-es átlagú rekordköre közel két kilométerrel jobb a tavalyi Dixon-féle eredménynél .— Saját tudósítónktól: Isle of Man, június 5. Az angol Tourist Trophy versenyek első küzdelméről a junior TT versenyről lapunk angolországi tudósítója, J. P. Patrick — aki személyesen volt jelen a versenyen — a következőkben számol be: . Tegnap futották le az angol junior TT versenyt, rekordközönség előtt, mely a Man szigetnek éskülönösen fővárosának Douglasnak összes szállodáit zsúfolásig töltötte meg. Erre a rekordlátogatásra nem volt példa a múltban, magyarázata pedig az, hogy az idei versenyek olyan szenzációkat ígértek, melyeket a múltban hiába is kerestünk volna. Különösen a Bennetter Handley küzdelemre volt mindenki kiváncsi és általános csalódottságotkeltett, amikor híre járt Handley távolmaradásának, akinek gépei a tréning alatt nem mutatták azt a sebességet, melyet tőlük elvárt volna. Ha ez a nagy ütközet el is maradt, ott volt helyette a Velocette—Norton küzdelem, mely némi pikáns háttérrel is rendelkezett. Bennett vezette a Velocette-gyár első számú gépét, az a Bennett, aki már három TT versenyt nyert meg Norton nyergében, de — bár a birminghami gyár az idén 350-es gépeket is állított csatasorba —, mégis úgy döntött, hogy a Norton gyár legveszedelmesebb konkurrensének, a Velocette gyárnak színeiben indul, ami a Nortonék között érthető megütközést keltett. Reggel kilenc órakor nyitották meg a depókat, ahonnan a versenyzők felügyelet mellett tolták ki gépeiket, hiszen a TT szabályok értelmében a gépeket az éjjeli pihenő után csupán a startjelre szabad begyújtani. A start előtt félórával az angol Himnusz hangjai mellett érkezett meg a welszi herceg, akit a Mán sziget kormányzója fogadott és az ACU képviselője üdvözölt. Felejthetetlen látvány volt a nézőközönség járműveinek felvonulása, régi tradíció a Mán szigeten, hogy a Tourist Trophy hetében mindenki a legócskább járművén hajt ki a pályára, a vízözönelőtti szörnyek, kétkerekű — motornak csúfolt — bárkák serege festői, de egyben kétségbeejtő látvány volt. Pont tíz órakor mozsárdörrenés. Mr. Ebbiewithe, az ACU népszerű „Ebbie“-je, megadja a jelt az első versenyzőnek, aki feláll a startkockára, mögötte 51 türelmetlen és izgatott versenyzővel. Ebbie megadja ajelet, a hangszóró rikácsoló, éles hangon mondja be a startkockáról feszülő izmokkal tovalendülő versenyző gépét, aki erejének utolsó porcikáját is kénytelen latba vetni, hogy az éjjeli állástól beragadt, magaskoropressziójú motorját életre hívja Jafmeten nyitja meg a sört, általános meglepetést kelt, hogy alig ötméteres tolás után megszólal a motorja. úgy látszik az idei gépek nemcsak gyorsabbak, de könnyebben is indulnak, aminek nagy a jelentősége. A nézőközönség legnagyobb része népi irígyli a melegen, vastag bőrbe öltözött és szíjakkal átfont versenyzőt, aki izzadva tolja be gépét. A favoritoknak még jó az éljenzés, csszlógás még vigasztalja őket, annál rosszabb az autszeidereknek, akinek legfeljebb közömbös pillantásokban és lesajnáló megjegyzésekben van részük, ha gépük nem fiattan életre az első másodpercekben. Hát még akkor, amikor már sikerült a begyújtás. A közönség üvölt és tempót akar látni, a motor viszont protestál: amíg az olaj nem csrkulál szabadon, addig csupán szeretettel, de fukarul szabad kezelni a gáztekerőt, különben jön a baj. A startok kivétel nélkül sikerülnek, csupán Stanley Woodt, a cukorkaügynökből TT-hőssé avanzsált ír versenyző veszít értékes perctöredékeket, amíg útra képes kelni. Wonls és Simpson kezdi meg a bevezető vadulást, Simpson (AJS) öt, Woods (Norton) 12 versenyzőt előz meg az első körben, Bennett (Velocette) — mint három gyermek atyja — csendesebben megy, látszik rajta, hogy végig akar menni, sőt biztosra is szeretne menni, különben nem szokása, hogy az első körben kezdje meg azt a mutatványt, melyet „Bennett gázt ad” cím alatt ismernek a Man-sziget halottjéi. • Az első versenyző valahol a Braddon Bridge táján rohan, amikor a meszespemzlikkel felszerelt pályabírók megkezdik hadjáratukat az eredményhirdető tábla ellen. Longman kiállt, Black bukott, orvosi kezelést igényel, Meageen Wuarter Bridge-nél 140-es tempóban bukott, de csupán lábtartója törött le. A versenyzők csoportja elrohan a tribünök előtt. Vége az első körnek. Elöl a fiatal Dodson (Sunbeam), akinek 32.52 mp-es állóstartos köre fantasztikus teljesítmény. Utána márkatársa, az olasz Arcangelli egy perc hátránnyal, majd Simpson (AJS), Frinconi (Sunbeam), Gothric (Norton), Bennett (Velocette), Woods (Norton), Willis (Velocette) és Tweynlow (Dat). Mindenki úgy vágtat át a starthelyen, ahogyan tud, csupán a fiatal Dodson áll le egy pillanatra. Kiváncsi úgy látszik idejére. Van is valami igaza, mert állóstartos köre csupán 3 másodperccel rosszabb, mint a tavalyi Handley-féle repülőstartos kategóriás körrekord. A közönség körében csalódás fut végig A beharangozott krekkek, a teljesen új típusú Norton- és Douglas-gépek menői sehol sincsenek, nem látni tőlük azt a fantasztikus teljesítményt, melyet még reggel jósoltak a trencskótos Madame Trébe-ok. Újabb kiállások: Higginson (HRD) Wade (AJS) motorhibával helyezi magát kényelembe. Közben a körmutató szorgalmasan mutatja, hogy melyik versenyző a pálya melyik részén van. A mutatók szép sorrendben csúsznak, csupán Bennet mutatója ugrik nagyokat. Úgy látszik Alec elkezdte a gézai műveletét. Simpson (AJS) mutatója veszedelmesen a nyomában. Második kör befejezéshez közel harsog a megafon — és már vágtat át a tribünök előtt a Bennett-féle Velocette. Nem is látszik rajta, milyen nagy tempót megy, hangtompítója csendes zümmögésbe fojtja a motor harsány hangját. Bennett második köre 32.34 mp. Körrekord! — ordítja a megafon. Simpson 14 másodperccel a második helyen, a többiek több perccel fekszenek a két vadul vágtató versenyző mögött. Bennett teljesítménye szenzációt kelt. Huszonkettes startszámmal indult, tehát 11 perccel az első versenyző mögött és mégis sikerült átvennie a vezetést, ami azt jelenti, hogy 80 másodperctől 11 percig terjedő időket vert reá a többiekre, akik között pedig elsőrendű, félelmetes nevek is találhatók. Villámgyorsan tölt üzemanyagot, 28 másodpercig tart az egész és már is eltűnik. A második kör sorrendje a következő: Bennett, Simpson, Arcangeli, Franconi, Willis, Guthrie és Parker. Woods gépe tűnik fel a fordulóban, csendesen gurul be a Norton motor nélkül és kiáll a depók táján. Francom javít az útszélen, Dodson olaja kifogy. Bennett folytatja száguldását, már másfél perccel fekszik Simpson előtt. Közben munkába lépnek a tűzoltók, Guthrie gépe tüzet fog a depók előtt, a tűzoltók nemcsak a gépet borítják bele valami habszerű vegyszerbe, hanem a leggyorsabb Norton menőjét is. Eloltják a tüzet, Guthrie csupán könnyebb égési sebeket szenved, de a Norton csontig égett. Újabb kiállások: Merni (New Hudson), Magner, (Enfield) válik harcképtelenné. Bennett valamivel csökkenti iramát, Simpson sokáig javít a depóknál, úgyszintén Arcangeli és Shaw, akik a harmadik körben a vezetők mögé zárkóztak, de előzve a harmadik helyen fekvő Willist, aki körről-körre javít helyzetén. Bennett életének leggyorsabb köreit futja. Irtózatos iramban veszi a fordulókat, fél percet vág le előbbi köridejéből. Aki ismeri az IOM-pályát, az tudhatja csak, hogy ez mit jelent. A negyedik körben Bennett már két teljes perccel vezeti márkatársát, Wakist, akit három perccel Arcangeli követ a harmadik helyen. Mögötte Simpson, Shaw és Tremlow. Parker (Douglas) bukik és kiáll, oda a Douglasék reménysége. Francom motordefektet kap. Simpson és Shaw elkeseredett tempóba fog, hogy a két vezető Velocettet megközelítse, de minden hiába. Ez a két hangtalan, óraműpontosan vágtató gép maga, mögött hagy mindent. Úgy süvítenek végig az egyenesekben, mint a Great Western-mozdonyok és másodpercre pontosan érnek be mindenhova, ha ugyan nem korábban, mint illene. Bennet eláll utolsó benzintöltésre. Mohón olvassa a cédulát, melyen pontosan beszámolnak neki helyzetéről. Alec boldogan mosolyog. Két és fél perccel vezet márkatársa előtt, a harmadik ember nyolc kilométerrel fekszik mögötte. Érhet ennél szebb híradás motorkerékpárversenyzőt. Múlnak a percek. „Great Scott" mondja mellettem valaki, amikor a hirdetőtáblán feltűnik .Bennett hatodik körének ideje. Rekord, 113 km-es átlag, jobb mint a tavalyi szenior körrekord. Úgy látszik Alec nem bízta el magát hatalmas vezetésével. Úgy látszik meg akarja mutatni, mire képes a kis Velocette. Most Willis rohan át a tribünök előtt. Igazi Bennett-stílusban. Jobbját lengeti a nézők felé, ugyanakkor a megafon hírül adja, hogy az utolsó Norton, Shaw gépe Üzemképtelenné vált valahol Sulley tájékán. Simpson mutatója Craigny-Bay táján állva marad, úgy látszik kiállt. Később ez is bizonyossá válik. Utolsó kör. — Alec a Mountain Course szakaszon feszik j|Y] W~r — bömböl a me-^ } JV gafon. Most S rt \ Craig-ny-Baa-t a/U hagyta el. A le® ** gendás vörös jelzés feltűnik a 22-es startszám mellett. A közönség feláll, olyan a hangzavar, hogy a motor kipuffogását nem is hallani. Ezrek üdvözlik lelkesen az ember és a technika sikerét, amint Alec Bennett és nagyszerű Velocette-je átrohan a célon. Ideje 5,02 másodperccel jobb a tavalyi junior rekordnál és ami a legnagyszerűbb, 50 teljes másodperccel jobb a tavalyi szenior útvonalrekordnál. Hosszabb várakozás a második versenyzőre. Befut Willis is. Utána 13 perc szünet. És csak akkor fut be a harmadik versenyző, Kenneth Twemlow. Bennet frissen ugrik le gépéről, felsége, két felnőtt fia szalad feléje. Megszületett, az ötödik TT győzelme, érthetetlen és titokzatos rekordteljesítmény. Emberfelett.