Nemzeti Sport, 1928. június (20. évfolyam, 106-126. szám)

1928-06-20 / 120. szám

6 Vasárnapi eredmények Feltea 90—BTK komb. 6:2 (2:1). Turul MOTE—Rákóczi FC 6:2 (1:1). Babér-u. Bíró: Kozma. Góllövők: Paul (2), Főzi II. (2), Buda (2), illetve Fasz­­ler (2). — Turul MOTE komb.—MOVE LFSC 7ál (0:1). — Turul MOTE ifj.— MOVE LFSC ifj. 3:3 (0:0). — Turul MOTE ifj—Rákóczi FC II. 3:2 (2:1). UTE—Kulcsár és Huppert FC 7:1 (4:1). Kelenföld—BMTE 2:2 (0:1). Buda­fok, Bíró: Kovács. Góllövők: Pirityi és Juhász n. Kelenföld, Dirda és Czigány BMTE. MÉMOSz komb.—KTK 2:1 (1:0). Góllövők: Bernhard (2), ill. Licsó. — MÉMOSz n.—KTC n. 4:3 (3:1). Keve old boy—Élelmiszerüzem old boy 3:2 (1:1). Soroksári­ út. Bíró: Szőcs. Góllövők: Kemény és Polacsek, 31. Hemos (2). U­­. ker. SE—Törökők­ FC 3:0 (1:0). Törökőr. Bíró: Szvebrosák. Az újonnan megalakult út. kér. SE szép játék után megérdemelten győz Weisz (2) és Ker­­ner góljával. Kivált a mezőnyből Ti­­burzió és Verdala III. ker. SE. MFTR II.—UMTE II. 2:1 (1:0). Hierriolz-vándordíj. Népsziget. Bíró: Deutsch. Góllövők: Simon (2), illetve Fehér. MOVE KFC—MOVE SzFC 2:2 (1:1). Szentendre. Bíró: Borsos Pál. Mindvé­gig erősiramú, de fair mérkőzés. Góllö­vők: Pill II, Welkay KFC, ill. Kolozs­vári (2). WSE ifj.—SzFC ifi. 3:1 (2:1). UTE ifj. ETC ifi. 2:1 (1:0). Agfa­­díj. UTE-pálya. Egyenrangú ellenfelek nívós küzdelme. Góllövők:­­Wilhelm IV., Sándor, ill Molnár, K. Tör.—II. Remény 1:1 (1:0). Ne­­felejcs-u. Vili.­kér. Akarat komb.—Kompaktor III 13:0 (3:0). Valéria-pálya. Gól­lövők: Szilágyi (4), Gombarcsik (5), Péterffy III., Kovács, Schaffer és Hor­váth. PáL Egyetértés—MOVE Remete 3:1 (2:1). Remete-pálya. Nívós küzdelem, Pál. Egyetértés-fölénnyel. — Pál. Egy. II.—MOVE Remete IL 6:0 (4:0). Vérhalom III—Compaktor III 2:2 (0:2). Határ­u. Góllövők: Weisz, Fekete Compaktor, ill. Kucsera és Drucker III. EMŐK—W. Remény 2:1 (0:0). Kis­pest. Góllövők: Hercz, Szkrenák, ill. Pukeech. Durva meccs. Retter, az EMŐK jobbszélsője bokatörést szenve­dett. — EMŐK II.—W. Remény II. 2:1 (1:0). KTK ifj.—K. Húsos ifj. 1:0 (0:0). Ifj. éremmérkőzés. Wekerle-telep. Bíró: Vértes. Góllövő: Galuska II. Budai Testvériség—Pál. Turul 3:1 (1:0). Határ­u. Lanyha játék. KAFC—Üllői SE 1:1 (1:0). Üllő. Bíró: Goda. Szép, fair küzdelem. Gól­lövők: Marcsa KAFC, ill. Csorba. — KAFC II.—VSE II. 3:1 (1:1). Diadal—SÍK 3:0 (1:0). Budagyöngye. Góllövők: Beviz, Csere és Slezák. Diadal II.—BOSC komb. 10:3 (6:1). Budagyöngye. Könnyű győzelem. Papírgyári SE—Cs. MOVE komb. 5:2 (2:1). Csepel. Góllövők: Dunkler (2), Muntner, Fermann, Dávid, illetve Ilita és Verseitz. VII. Hérosz—LASC komb. 2:2 (1:1). Sashalom. Góllövők: Lebovics, Berger Hérosz, ill. Popovics és Vikszes. Árpád SE—VI. ker. TK II. 2:1 (1:0). Petneházy-u. A VI. ker. TK jobb-bekk­­je, Land­hoffer sípcsonttörést szenve­dett. Góllövők: Horváth, Ledényi, ill. Bezur. — Árpád SE ifj.—VI. ker. TK ifj. 3:8 (2:2). BRSC L—Fér. Törekvés 5:1 (2:1). Rákosfalva. — BRSC III—Fér. Tör. II. 2. (1:1). — BRSC ifj.—Fér. Tör. ifj. 4:3 (2:1). MOVE Kéve—MOVE Sashegyi FC 3:0 (0:0). MOVE-bajnokság. Góllövők: Barho (2) és Fehér. — Kéve ifj.—BTK ifj. (2:0). Irtás a dzsungelben. A IV. számú fe­gyelmi bizottság tegnap esti ülésén szándékos hamis összeállítás kiállítá­sáért úgy a pályák látogatásától, mint a szövetséggel szemben viselendő min­dennemű tisztség gyakorlásától örökre eltiltotta Steuer Imrét, a Lapterjesz­tők intézőjét, a Lapterjesztőket pedig 60 pengő pénzbüntetésre ítélte s két hétre felfüggesztette játékjogát. Iga­zolatlan és jogosulatlan szereplésért egyévi eltiltást kapott Dorsz Artúr ESC. A monstre-pernek ígérkező BOSC —Kéve meccs ügyében a döntést a jövő hétre halasztották, mert a bírót is ki­hallgatja a bizottság. ,Sigma Szerda, 1928 június 20. Az alkotmányos klubélet hiánya sorvasztotta el a BEAC futballcsapatát, de már a többi szakosztályokat is kikezdte — A klub régi barátai és vezetői szétszéledtek a két év óta tartó inter­­regnum céltalansága és viszonytalansága miatt — Saját tudósítónktól — Már régebben furcsa hírek hang­zottak a BEAC háza tája felől, míg tegnap ezek a hírek határozott for­mát öltöttek abban az alakban, hogy az egyetemisták legkiválóbb futbal­listái elhagyják a klubot és az FTC felé orientálódnak. Reinhardt, Ker­tész, Kotraschek dr., Fábián és Szántó nevét emlegették a hírek, akik még valamennyien a régi, nogy BEAC csapatból nőttek ki és a mos­tani együttesnek is gerincét alkotják. Távozásuk olyan újabb vérvesztesége lenne az egyetemi futballnak, amit hosszú esztendők munkájával lehetne csak pótolni. A BEAC éppen az el­múlt évek nagy vérveszteségei miatt esett ki az első osztályból, de akkor a visszajutás hosszú időn át csak utópiának tűnne, ha a mostani gárda legértékesebb elemei hagynák cser­ben a zászlót, amelyért hosszú éveken keresztül annyi lelkesedéssel és be­csületes sportszeretettel küzdöttek. A tegnapi tréningen együtt ta­láltuk a hírben szereplő játéko­sok közül Kertészt, Reinhardtot és Fábiánt és őket kérdeztük meg a hírek felől. Egyértelműig így nyilatkoztak: — Eszünk ágában sem volt soha­sem elhagyni a BEAC-ot. Sok olyan dolog történt azonban az egyesület­ben az utóbbi időkben, ami nagyon elkeserített bennünket és aminek eredménye az idei, gyászos szereplés is. Brenner Péter dr., aki a klub ügyeit rektori megbízottként szuve­rén hatalommal vezeti, az utóbbi idő­ben egyre határozottabban azt az irányzatot képviseli, hogy a REAC csapatában csupán aktív főiskolai hallgatók szerepeljenek. Ilyen alapon minket kirúgnának a csapatból, amelynek sok dicsőséges csatáját har­coltuk végig. Arról beszélgettünk te­hát, hogyha a BEAC nem ad tovább módot nekünk a futballozásra, akkor más egyesületbe kell lépnünk. Persze, ennek csak úgy lenne értelme, ha azonnal igazolhatók lennénk. Igaz, hogy legtöbb szó az FTC-ről esett köztünk, de az már túlzás, hogy bár­miféle lépésre is készültünk volna.­­Mi sokkal jobban szeretjük a BEAC-ot, semhogy elmennénk, ha itt sportolhatunk tovább. De ha nem ma­radhatunk, akkor mégis csak búcsút kell mondanunk. A játékosok után alkalmunk volt az egyetemisták klubügyeinek egyik kitűnő ismerőjével is beszélni, aki következőképpen világította meg előttünk a kérdéssel kapcsolatban a helyzetet: — Megértem, ha a játékosok el­vesztették a kedvüket. Bent a klub­ban mindenki tudja, hogy a futballcsapat szomorú szerep­lésének első­sorban az a klub­politika az oka, amit Brenner dr. képvisel. A dolog a római diákolimpiáddal kezdődött, ahol azok is elkedvetlened­tek, akik Brenner dr. vezetése alatt résztvettek a túrán, de azok is, akik mellőzve itthon maradtak. A futbal­listák tehát már az ősszel követelték, hogy állítsák vissza az egyetemmel a klub autonómiáját és induljon meg újra az alkotmányos élet. Brenner dr. — a rektori megbízott — mindent megígért, de egyre halasztotta ígére­teinek beváltását. A közgyűlés most is, mint két évvel ezelőtt, elmaradt és vezette ő maga tovább az ügyeket. Vele azonban sok mindenben nem ér­tettek egyet a futballisták. Különö­sen azok az öregebb szakosztályi ta­gok, akik már a régi, szép klubélet­ben nevelkedtek és abban tanulták meg a BEAC-ot szeretni, az E be­tűért rajongani és harcolni, hangoz­tatták egyre, hogy rendes klub- és szakosztályi élet nélkül, megfelelő vezetők hiá­nyában nem lehet sikert elérni.­­ Az öregebbek szava azonban nem használt. Brenner dr. szó nél­kül tűrte, hogy lassanként minden­ki félreáll, mert az ő diktátorkodása alatt nem hajlandó dolgozni. De nem is kellett neki munkatárs. Nemcsak az egyesület, de a szakosz­tályok adminisztrációját, a pénz­ügyeket, a sportpolitikai dolgokat egyre inkább maga intézte és úgy számtalan olyan dolgot követett el a főiskolai és a polgári szövetségek­ben egyaránt, amivel a klub tagjai­nak nagyobb része nem azonosítot­ta magát. Különben is annyi dolgot vállalt magára, amennyit még tízszer annyi szabadidővel és hasonlíthatatla­nul nagyobb rutinnal, sporttu­dással, szélesebb látókörrel ren­delkező vezér sem tudott volna egymaga elintézni. A futballisták látták ezt leginkább, akik a legszebb klubéletet élték hosszú esztendőkön át a háború utá­­ni a BEAC-ban. Látták a romlás okát és a tavasz folyamán is egyre követelték az alkotmányos­ élet helyreállítását. Brenner dr. megint csak ígért és makacsul ragaszko­dott tovább a kiskirálysághoz.­­ A futballisták öregebbjeinek óhajaira azzal felelt, hogy egyre jobban a fiatalok felé fordult, akik nem ismerik a régi BEAC-ot, akik nem tudják, hogy a mai helyzet a BEAC sportéle­tének sorvadását jelenti. Maga hangoztatta, hogy a jövőben csak aktív főiskolásokat akar a csa­patban szerepeltetni. Tehát ő, aki a Főiskolai Sport Szövetség futball­szakosztályának is az elnöke és mint ilyen a legélesebb ellentétben áll az OTT idevonatkozó irányelvi szakaszaival, maga akarja azt ér­vényre juttatni a BEAC-ban. Jól tudjuk pedig, hogy az MLSz-nek esze ágában sincs ezeket az irányel­veket érvényre emelni, sőt azon az emlékezetes OTT-ülésen éppen Ma­­musich dr., az MLSz megbízottja szólalt fel a főiskolások mellett. Az OTT sem kívánja azoknak a szabá­lyoknak az életbeléptetését, hiszen a szövetségre bízta, hogy alkalmaz­zák, ahogyan jónak látják. A fut­­ballszövetség nem akar eddigi hely­zetén változtatni, miért lenne szük­sége a BEAC-nak arra, hogy ön­magát gyengítse és elvágja a gyor­sabb fejlődés útját, ami szeniorok nélkül elképzelhetetlen? Ez keseríti a játékosokat! — De nemcsak a futballisták, ha­nem a tenniszezők is beszélgettek már ilyesmiről, ha egyszer a klub nem­ reflektál a végzettekre és a szeniorokra. A többi szakosztályban is több a panasz, mint a megelége­dés és mindenütt a rektori megbí­zott önhatalmúságát, az alkotmá­nyos élet hiányát emlegetik, mint ami nélkül nem lehet már meg to­vább az egyesület. Nem akar itt senki elmenni, de komoly klubélet­re, a régi klubszellem visszavará­­zsolására van szükség. Ez pedig már nem is késhet sokáig. Informátorunk megvilágításában egészen másként fest a BEAC-já­­tékosok helyzete és teljes megvilá­gítást nyer az a váratlan, nagyon meglepő szereplés, amit a BEAC futballcsapata ebben az esztendő­­b­en produkált. Tégla, bot, élve nem megy haza a lángokban át a szemhatár Döntenek az ISI-ben... Hideg, őszies szél köszöntötte va­sárnap délután a Vörös­vár­i­ úton azt a nagyszámú sportrajongót, mely a legifjabb futballbajnokok vetélkedé­sére volt kiváncsi. A jó öreg óbudaia­kat meglepte a sportzarándokok népes felvonulása. Az első mérkőzés botrányba ful­ladt ... nem bírták a fiatal gyerekek a játékidő meghosszabbítása után idegekkel a játékot. Talán szilaj já­tékmodoruk okozta fáradság miatt­­ levonult az Európa. A következő mérkőzést már mérsé­keltebb biztatás kísérte, mert Kőbá­nyáról és Újpestről kevés látogató jött. A kispestiek és az angyalföldiek dunamenti csapatának küzdelmét azonban fokozottabb érdeklődés ki­sérte. Most már életre-halálra ment a küzdelem, itt győzött a kevésbé jobb csapat, nagyszámú közönségük lelkes csataordítása besegítette a győztes gólt . Azután rövid időre elült a vihar a tribünön. A közönség megilletődve nézte a tiszta fehérbe öltözött BSE és a díszes sárga-kék színben festői látványt nyújtó angyalföldi csapat pályára jöttét. Gyönyörű virágcso­korral kedveskednek egymásnak a ka­pitányok, amit meleg szavak kíséreté­ben nyújtanak át. A pajkos délutáni szél egy pár hangfoszlányt repített a tribün felé: „ ... és reméljük, hogy a mai ta­lálkozónk igazi sportbarátságnak lesz megteremtője” ... Mindenkinek melegség lopakodott a szívébe. Pályára lépett az ILL Iváncsicsja is, az alacsonytermetű Róna. — Jé a kis Róna! — örvend egy mosolygós képű angyalföldi leány. — Ez jó bíró! — szól nagy szakértelem­mel Aztán megindul a játék. Az an­gyalföldiek bátrabban és nagyobb lendülettel játszanak — gólt mégis a BSE ér el. A nem várt eredmény aj­kára fagyasztja a szót az előbb még hangos közönségnek. A kiegyenlítést vihanzó öröm fo­gadja. A második félidőben a BSE na­gyobb technikai tudása révén már két gólelőnyhöz jut. Erre aztán szenvedélyes tüntetést rendeznek a VI. kerületiek a bíró el­len. Majd, amikor a bíró szembeszáll a háborgó viharral és csendre inti őket — végleg szabad utat engednek egyesek indulataiknak. A mérkőzés befejezése után az egyre nyugtalanítóbb magaviseletét tanúsító angyalföldi közönség elől az ÚTE klubhelyiségében talál menedé­ket a bíró. A BSE bevonuló játékosait ssidal­mak özöne fogadja — sőt egy ember­telen valaki egy negyed téglát ejt az egyik játékosra — szerencsére a tégla a karjára esett. Aztán botokkal akarják a klubhá­zat megtámadni, — de a klubszolga útjukat állja. A feldühödt tömeg aztán rajta bosszulta meg a csapat vereségét... Félholtra verték, úgy hogy zúzott se­beit a későbben hívott orvos kö­tözte be. Az ostromállapot tartama alatt az UTE derék játékosai nyújtottak baj­társi jobbot a bírónak és a BSE jér­tokosainak. A botokkal felfegyverke­zett tömeg csak egyre azt kiabálta: „ ... élve innen el nem mennek __ _ 99 1113 • • • Majd arra a hírre, hogy jön a rendőrség, elvonult a VI. ker. nem éppen mintaközönsége. Aztán öreg este lett. Csak a Duna mentén égő csónak­házak magasba szökkenő lángnyelvei világították meg az Óbuda határában elterülő szántóföldeket, ahol im­bolygó alakok igyekeztek előbbre, bi­zonytalan léptekkel. A BSE játékosai és Róna bíró.. .

Next