Nemzeti Sport, 1928. június (20. évfolyam, 106-126. szám)

1928-06-05 / 109. szám

6 ILSz eredmények L osztály I. ker. ZTE—Vasas meccsre (Kőbá­­nyai­ út. Bíró: Rollmann) utóbbi nem jelent meg csak későn. A barátságos 2:2 (2:0) arányban döntetlenül végződött. Góllövők: Menkó Strébbl ZTE, Szajlai és Trnovszky Vasas. Szondy—Dunapart 2:1 (1:1). KMTE-pálya. Bíró: Weisz. A Dunapart fölé­nyét a Szondy lelkesedésével egyenlíti ki. Góllövők: Pintér és Wagner, illetve Valatin. EMTK—NSC 2:0 (2:0). Erzsébetért. Bi­­r­ó, Balázsi. Az EMTK teljesen letört csapat benyomását keltve, szerencsével győz. A gólokat Diószegi és Kovács IV. rúgta. PSC-III. ker. TVE 6:1 (0:0). Pest­újhely. Bíró: Steiner O. Meglepetés. A budai csapat szerzi meg a vezetést Kohn révén, a PSC Jenei I. (2), Ridzig (2), Drösbör és Genttzer góljával felel. KAOE—33-as FC 3:2 (1:0). Soroksári­­út. Bíró: Berkes. Elkeseredett küzde­lem nehéz győzelemmel. Góllövők: Bog­dán, Bíró, Illés, illetve Jalin (2). II. osztály. Sugár-csoport UTE—Magyar Pamutipar 2:0 (1:0). Népsziget. Bíró: Bart. Az UTE csapata nagy lelkesedéssel fekszik a küzdelem­be, mely a második hely kérdését dön­tötte el, s szép játék után megérdemelt, biztos győzelmet aratott a kapkodva, túlerélyesen játszó Pamutipar fölött, mely a II. félidő 30. percében levonult. A bíró két játékost a Pamutiparból ki­állított. A gólokat Kleberez és Horváth rúgta. VL kér. TK­-Palotai Egyetértés 6:0 (3:0). Petneházy-u. Bíró: Zimmermann. Durva mérkőzés. Góllövők: Blaskó, Bu­­zási, Kristóf­i és Buzsy (3). Vérhalom—UMTE 3:0 (2:0). UMTE-pálya. Bíró: Klein. Nagy meglepetés. A Vérhalom kitűnő csatársora szép játé­kot produkált. A gólokat Magsa, Kreszl­­bauer és Bernwaller rúgta. ÚTE—KAFC 1:1 (1:1). Vörösvári­ út. Bíró: dr. Kovács. A KAFC nagy bal­­szerencsével játszott. Góllövők: Würth, illetve Vass KAFC. Springer-csoport: Törekvés—Testvériség 3:1 (2:0). Biha­­ri­ út. Bíró: Aufrichtig. A szebben ját­szó Testvériség eredménytelen volt. Góllövők: Jerabek (2), Farkas, illetve Egry. BSE— Ferencvárosi Törekvés 111 (4:0). Kőbányai­ út. Bíró: Seemann. Az első félidő BSE fölényben folyik le, a második egyenrangú ellenfelek küzdel­mét mutatja. Góllövők: Holz, Lóczy, Bí­ró (2) és Bokor, illetve Mayer. Egy-egy játékos kiállítva. MOVE ATE—Húsos 4:0 (2:0). Valéria­­pálya. Bíró: Deutsch. Megérdemelt győ­zelem Száger II. (2), Zsille és Lap­­sánszky góljával. IX. ker. SC—Olimpia 2:1 (0:1). Lenke­­nt. Bíró: Reisz. Erős meccs hat kapu­fával és egy ki nem* * használt 11 essel. Góllövők: Kovács I. és Újvári, illetve Plaza. III. osztály Fischer-csoport Kisp. Remény—CsTK 2:1 (1:0). Cse­pel. Bíró: Rákóczi. Heves iramú mér­kőzés. A győztes gólt az utolsó percben Csirics rúgta. Góllövők: Rozenberg Ke­mény, illetve Fonyó. Valéria—Kalapos 3:1 (2:0). Valéria­pálya. Bíró: Hauser. Megérdemelt győ­zelem. Góllövők: Kovács és Wirth (2), illetve Friedenthal. Ganz TE—Kőbányai AC 5:1 (1:1). Si­mor­-u. Bíró: Gottlieb. Ganz-fölény, erős iram. Góllövők: Pfenzer, Csirmaz, Ha­lász, Domsitz, illetve Prekla. Kontinens—Spárta 0:0. Maglódi-út. Bíró: Borsos. Egyenrangú ellenfelek változatos küzdelme. Oprée-csoport Európa—Palotai Turul 1:0 (1:0). Si­mor­u. Bíró: Groszmann. Nívós küzde­lem nehéz győzelemmel. Góllövő: Gőzei. Európából 2, Turulból egy játékost a bíró kiállított. Hérosz—Budai Gyermekbarát 3:1 (0:1). Leh­el-u. Bíró: Beck. Szerencsés győze­lem. Góllövők: Berger, Wetzler és Landsmann, illetve Hajdú. Duna—V. ker. SC 8:0 (4:0). Pozsonyi­­lit. Bíró: Katz. Góllövők: Tornya I. (2), Tornya II., Br­ezsányi (2) és Mál (3). Egykapuis játék-IV- osztály U­K—P. Pannónia 1:1 (0:0. Gyáli­ út. Bíró: Fülöp. A bajnokság döntője heves iramban folyt le. Góllövők: Sebes TTK, illetve Pató Pannónia. A mezőny leg­jobbja Weninger TTK. Fér. Előre—MFTR 6:2 (2:1). Maglódi­­út. Bíró: Uhnák. A nyolc játékossal fel­álló MFTR szépen tartotta magát. Gól­lövők: Prucker (3), Miloszárovics, Bo­­csárdi, Gergits J., illetve Weisz (2). 65-ös FC—PFK 3:2 (2:1). Rákosfalva. Bíró: Fekete. Változatos, nívós játék. Góllövők: Banchar, Heks és Schuber, illetve Fod­ás és Polgár. Akarat—Sz. Törekvés 3:2 (1:2). Mikós­telep. Bíró: Sallai II. .Kemény küzdelem megérdemelt győzelemmel. Góllövők: Csaba, Péterfi II. (2), illetve Kreisz és Banai. P. Spárta—SÍK 4:0 (1:0). Kelenföld. Bíró: Vértes. Állandó fölény. Góllövők: Knazovscki, Virágh, Azanger­­és Weisz. Szövetségi díj Magyar Pamutipar—MOVE ATE 2:2 (2:2), népsziget. Bíró: Weisz. Spárta—IX. ker. SC 1:0 (1:0). Halom­it. Bíró: Róna Pál. Barátságos mérkőzéseko­r P. Remény II.—Compaktor II. 5:4 (3:0). P. Remény ifj.—Compaktor ifj. 4:1 (1:0). Fer. Előre II.—Pál. Tör. ifj. 6:1 (5:0). VI. ker. TK II.—Pál. Egyetértés II. 5:0 (2:0). ­ ÖREGEK AZ ÉLEN Medgyessy Iván a MAC „Szittyája" A legrégibb magyar futballisták egyike. Egyike azoknak, akik a magyar futball meg­születése óta igazi ma­gyaros hittel és lelke­­kedéssel állottak ennek a sportnak a zászlaja alá, hogy előretörje­nek azon az útón, mely — végeredmény­ben — a mai nagy­sághoz vezetett. A mai nagyság diadalmas. De szelleme ide­gen a múlt szellemétől, a színtiszta ama­tőr szellemtől. S ennek a régi, igazi ama­tőr szellemnek kevés oly megtestesült képviselője volt, valaha is, mint Med­­gyessy Iván. A ,J Zergék” diák csapatában már 1897-ben futballozott. Játszott abban a csapatban, mely 1902-ben a MAC pá­lyaavató futballmeccsén szerepelt. És klubja színeihez mindvégig hű maradt. Univerzális futballtehetség volt. Leg­jellemzőbb erre az, hogy bár csapatában legtöbbnyire jobbszélsőt játszott, a vá­logatottba mint — balhall került be. A MAC „Szittyája” a futball mellett sohasem hanyagolta el az atlétika ba­rátságát sem. Futball karrierje alatt párhuzamosan atlétikai tréninget is folytatott, sőt volt olyan két esztendeje, — 1906—7 — amikor csak az atlétiká­nak hódolt. Amikor a közszeretetben álló és köz­ismert „futballistát” kedves emlékeiért faggatjuk, kiderül, hogy nemcsak a futball az, amihez kedves emlékek fű­zik. Sőt... — A legkedvesebb emlékem Kas­sára vezet vissza. — Atlétikai verseny volt ott, mely­nek legfontosabb száma egy távol­ugró csapatverseny volt. Mint a régi időkben olyan sokszor, most is a két „örök rivális”, a BEAC és a MAC állt szembe egymással. A mi csapa­tunkban a kis és a nagy Csurgay, Nemes Dezső és én ugrottunk, a BEAC csapat tagja pedig Dánér, Somody, Tihanyi és Bertalan volt. — Mind a két csapat rettenetesen ambicionálta a díj elnyerését, mely egy pompás kupakos, Diana fővel dí­szített hatalmas serleg volt. Az 1906-os év egyik legszebb díja. — Az ugrások egymást követik. De hiába szedtük össze minden erőn­ket, a BEAC folyvást vezetett. Az utolsó ugrásnál előbb a BEAC-isták ugrottak. Mindegyiküknek jól sike­rült az ugrás és úgy látszott, hogy behozhatatlan előnyre tettek szert. Meg sem várták, hogy mi is leugor­­juk a magunk ugrásait, hanem diadalittasan az öltözőbe vonultak. — Már csak Csurgaynak s nekem volt hátra az ugrásunk. Csurgay re­mekül megjavította addigi legjobb eredményét. Aztán jöttem én. — Neki gyürkőztem. Megállj csak BEAC! — Rohamom centiméterre ponto­san kijött, vad erővel dobbantottam. — 033!! — Ez volt az eddigi legnagyobb ugrás s pillanatok alatt kiderült, hogy ezzel az ugrással nemcsak az egyéni versenyt, de a csapatot is megnyertük! — Rohanunk az öltözőbe a BEAC után. — Megnyertük a csapatot! Mienk a serleg! — kiabáljuk boldogan. — De azok csak nevettek. Egyikük sem akarta elhinni. De a végén aztán — kénytelen kelletlen — muszáj volt nekik belátni, hogy megtörtént a „csoda”. — De a java csak ezután követke­zett. A vonaton, hazafelé, együtt utaztunk a BEAC-istákkal. Szegé­nyek alaposan bosszankodtak a szép díj elvesztésén, hát még mikor egész éjjel azt kellett hallgatniuk, amint mi felváltva az orruk alá csattogtat­tunk a serleg kupakjával. — Ezzel az orr alá csettegtetéssel telt el az egész éjszakai út s bizony alig hiszem, hogy valaha is többet és jobbszot nevettünk volna, mint ezen a Kassáról hazafelé tartó, kupak­­csettegtetős éjszakán ... * — De kivágtuk mi a virtust más­kor is, ha szükség volt rá. Pláne, ha ki akartak „tolni” velünk. — Vagy 906-ban, vagy 907-ben történt. — Berlinben volt verseny s ott a gátfutásban indultam, meg néhány más számban, ahol a pentatlonista Mudin Istvánnak segítettem. — Akkoriban nálunk az volt a sza­bály, hogy a gátfutó dönthetett any­­nyi gátat, amennyit csak akart. Akár mindegyiket, csak éppen hogy befus­son a célba. Amielőtt a versenyre került volna a sor, én megnéztem a gátakat s láttam, hogy egész véko­nyak s csak egy keskeny léc a tete­jük, amit könnyűszerrel le lehet sö­pörni, ha az ember átfut rajtuk. — Le is futottam az előfutamomat s valamennyi gátat lesöpörtem. A né­metek kinevettek s csak akkor tud­tam meg, hogy Berlinisén bevezették az új szabályt, amely szerint már csak legfeljebb 2 gátat szabad dön-­­teni. — Baj volt. Diszkvalifikáltak. — De én nem hagytam magam. Szaladtam Múzsához, aki a kis MAC- teamnek vezetője volt s kértem, hogy segítsen a dolgon. Sikerült is kivinnie, hogy a németek engedéke­nyek lettek. Megengedték, hogy újra fussam az előfutamot, de ravasz számítással azt követelték, hogy — azonnal. — Mit volt mit tenni, újra le­futottam az előfutamot, még pedig egyedül. A német krekkek ezalatt pihentek. — Nagyon jól mehettem, mert a németek megijedtek. Látták, hogy „tudok”. Tehát újabb „kitolás” kö­vetkezett. Alig hogy másodszor is le­futottam a 110-es gátat, rögtön a döntő startjához vezényeltek. — Még lihegtem, a mellem zihált, de nem tehettem mást, mint hogy egymásután harmadszor is leguggol­tam a startlyukba. — A vége: megnyertem a ver­senyt s az időm 17 másodperc volt. — Nagyon örültem s még ma is örülök ennek a győzelemnek, mert értékes dolog akkor győzni, ha ki akarnak tolni az emberrel... * (Futballemlék...?) — Van. Sok és kedves... De bennünk, akik abszolút amatőrszel­lemben nevelkedtünk, játszottunk és küzdöttünk, nagyon sok keserű nyo­mot hagyott az álamatőr korszak... Talán ezért van, hogy ma szíveseb­ben gondolok vissza az atlétikára, miért a futballra... A futball szép volt, de az utóíze­n keserű... Augusztus 12-én indul az őszi fut­­ballszezon. Megemlékeztünk már arról a tervről, hogy Újpest és Fe­rencváros együttesen akarja ünne­pelni jutalomjáték keretében két érdemes kiválóságunkat, Blum Zol­tánt és Fogl Károlyt. Az MLSz hoz­zájárult ahhoz, hogy a két játékos számára jutalomjátékot rendezzen a két egyesület, az érdekeltek pedig abban állapodtak meg, hogy a két csapat egymás elleni mérkőzése lesz a jubileum legszebb és legméltóbb kerete. Csupán az hiányzott még, hogy az OTT engedélyt adjon a fut­­ballszünet alatti játékra a két csa­patnak. Az OTT elfogadta a feltét­lenül jogos indokot és megengedte, hogy a két kitűnő játékos jutalom­játékát Újpesten augusztus 12-én játssza le egymás ellen a két csapat. Ezzel a nevezetes mérkőzéssel indul tehát a jövő futballesztendő. A Bolton Wanderers kikapott Stockholmban egy kombinált ellen 3:2 arányban. A félidő is ugyan­ennyi volt. Az FC Lugano magyarországi túráról tárgyal és augusztus elején a vidék nagy városaiban, Szombat­helyen, Miskolcon, Szegeden sze­retne vendégszerepelni. Kedd, 1928 június 5. Romániai eredmények —­ Távirati jelentésünk — Hét­fő. Arad. Glória—Coltea 3:1 (1:1). —­ AMTE—Olympia 2:1 (0:1). A körmér­kőzést a Glória nyerte. Bukarest. Makk­abbi—UDR 3:2 (1:1). Déva. ATE—Granicsák­ 2:2 (0:0). Nagyvárad. Románia—Törekvés 8:2 (1:1). A román kormány az olimpiai kikül­detésre kért segélyt megtagadta. A szövetség által már korábban e célra gyűjtött olimpiai alapot stadion építé­sére fogják felhasználni. Brassóban és Temesváron akciót indítottak hat atlé­ta kiküldetésére. A váci baleset. Megemlékeztünk ar­ról, hogy a múlt hétfőn Vácott játszó SC Neubau szélsője olyan szeren­csétlenül ütközött össze az egyik váci játékossal, hogy eltörött a lába. A szerencsétlenség mély megdöbbe­nést váltott ki a sporttársadalomból, bár teljesen a véletlen műve volt. Nemcsak a Váci Remény játékosai, de a mérkőzést vezető Vági bíró, sőt maguk a bécsi vendégek is elismer­ték ezt és legalább ez a tudat eny­híti a súlyos sérülést. A Ferencváros megörökíti a két bajnokság hőseit. A Ferencváros díszes tablót készíttet azokról a já­tékosokról, akik az 1926/27 és az 1927/28 évi bajnokság mérkőzésein szerepeltek az egyesület színeiben. A munkálatokat serényen végzi Amster József műterme (Erzsébet­­körút 240, de néhányan még nem jelentek meg, hogy a felvételeket el­készíthessék róluk. Schlosser, Dán, Pataky, Horváth N­., Steczovits, Müller dr., Fröhlich fényképei hiányzanak még, akiket felkért már a vezetőség, hogy minél előbb jelent­kezzenek a fényképésznél, mert csak így készülhet el idejében a szép em­lék, amit a klub is, a játékosok is féltve őriznek majd. Ha a vízumnehézségek megszűn­nek addig, akkor a szabadkai SAND július 1-én Szegeden fog vendég­szerepelni és tárgyalások folynak az irányban is, hogy június 29-én a Beogradsky legyen a szegediek ven­dége.

Next