Nemzeti Sport, 1928. június (20. évfolyam, 106-126. szám)
1928-06-05 / 109. szám
6 ILSz eredmények L osztály I. ker. ZTE—Vasas meccsre (Kőbányai út. Bíró: Rollmann) utóbbi nem jelent meg csak későn. A barátságos 2:2 (2:0) arányban döntetlenül végződött. Góllövők: Menkó Strébbl ZTE, Szajlai és Trnovszky Vasas. Szondy—Dunapart 2:1 (1:1). KMTE-pálya. Bíró: Weisz. A Dunapart fölényét a Szondy lelkesedésével egyenlíti ki. Góllövők: Pintér és Wagner, illetve Valatin. EMTK—NSC 2:0 (2:0). Erzsébetért. Biró, Balázsi. Az EMTK teljesen letört csapat benyomását keltve, szerencsével győz. A gólokat Diószegi és Kovács IV. rúgta. PSC-III. ker. TVE 6:1 (0:0). Pestújhely. Bíró: Steiner O. Meglepetés. A budai csapat szerzi meg a vezetést Kohn révén, a PSC Jenei I. (2), Ridzig (2), Drösbör és Genttzer góljával felel. KAOE—33-as FC 3:2 (1:0). Soroksáriút. Bíró: Berkes. Elkeseredett küzdelem nehéz győzelemmel. Góllövők: Bogdán, Bíró, Illés, illetve Jalin (2). II. osztály. Sugár-csoport UTE—Magyar Pamutipar 2:0 (1:0). Népsziget. Bíró: Bart. Az UTE csapata nagy lelkesedéssel fekszik a küzdelembe, mely a második hely kérdését döntötte el, s szép játék után megérdemelt, biztos győzelmet aratott a kapkodva, túlerélyesen játszó Pamutipar fölött, mely a II. félidő 30. percében levonult. A bíró két játékost a Pamutiparból kiállított. A gólokat Kleberez és Horváth rúgta. VL kér. TK-Palotai Egyetértés 6:0 (3:0). Petneházy-u. Bíró: Zimmermann. Durva mérkőzés. Góllövők: Blaskó, Buzási, Kristófi és Buzsy (3). Vérhalom—UMTE 3:0 (2:0). UMTE-pálya. Bíró: Klein. Nagy meglepetés. A Vérhalom kitűnő csatársora szép játékot produkált. A gólokat Magsa, Kreszlbauer és Bernwaller rúgta. ÚTE—KAFC 1:1 (1:1). Vörösvári út. Bíró: dr. Kovács. A KAFC nagy balszerencsével játszott. Góllövők: Würth, illetve Vass KAFC. Springer-csoport: Törekvés—Testvériség 3:1 (2:0). Bihari út. Bíró: Aufrichtig. A szebben játszó Testvériség eredménytelen volt. Góllövők: Jerabek (2), Farkas, illetve Egry. BSE— Ferencvárosi Törekvés 111 (4:0). Kőbányai út. Bíró: Seemann. Az első félidő BSE fölényben folyik le, a második egyenrangú ellenfelek küzdelmét mutatja. Góllövők: Holz, Lóczy, Bíró (2) és Bokor, illetve Mayer. Egy-egy játékos kiállítva. MOVE ATE—Húsos 4:0 (2:0). Valériapálya. Bíró: Deutsch. Megérdemelt győzelem Száger II. (2), Zsille és Lapsánszky góljával. IX. ker. SC—Olimpia 2:1 (0:1). Lenkent. Bíró: Reisz. Erős meccs hat kapufával és egy ki nem* * használt 11 essel. Góllövők: Kovács I. és Újvári, illetve Plaza. III. osztály Fischer-csoport Kisp. Remény—CsTK 2:1 (1:0). Csepel. Bíró: Rákóczi. Heves iramú mérkőzés. A győztes gólt az utolsó percben Csirics rúgta. Góllövők: Rozenberg Kemény, illetve Fonyó. Valéria—Kalapos 3:1 (2:0). Valériapálya. Bíró: Hauser. Megérdemelt győzelem. Góllövők: Kovács és Wirth (2), illetve Friedenthal. Ganz TE—Kőbányai AC 5:1 (1:1). Simor-u. Bíró: Gottlieb. Ganz-fölény, erős iram. Góllövők: Pfenzer, Csirmaz, Halász, Domsitz, illetve Prekla. Kontinens—Spárta 0:0. Maglódi-út. Bíró: Borsos. Egyenrangú ellenfelek változatos küzdelme. Oprée-csoport Európa—Palotai Turul 1:0 (1:0). Simoru. Bíró: Groszmann. Nívós küzdelem nehéz győzelemmel. Góllövő: Gőzei. Európából 2, Turulból egy játékost a bíró kiállított. Hérosz—Budai Gyermekbarát 3:1 (0:1). Lehel-u. Bíró: Beck. Szerencsés győzelem. Góllövők: Berger, Wetzler és Landsmann, illetve Hajdú. Duna—V. ker. SC 8:0 (4:0). Pozsonyilit. Bíró: Katz. Góllövők: Tornya I. (2), Tornya II., Brezsányi (2) és Mál (3). Egykapuis játék-IV- osztály UK—P. Pannónia 1:1 (0:0. Gyáli út. Bíró: Fülöp. A bajnokság döntője heves iramban folyt le. Góllövők: Sebes TTK, illetve Pató Pannónia. A mezőny legjobbja Weninger TTK. Fér. Előre—MFTR 6:2 (2:1). Maglódiút. Bíró: Uhnák. A nyolc játékossal felálló MFTR szépen tartotta magát. Góllövők: Prucker (3), Miloszárovics, Bocsárdi, Gergits J., illetve Weisz (2). 65-ös FC—PFK 3:2 (2:1). Rákosfalva. Bíró: Fekete. Változatos, nívós játék. Góllövők: Banchar, Heks és Schuber, illetve Fodás és Polgár. Akarat—Sz. Törekvés 3:2 (1:2). Mikóstelep. Bíró: Sallai II. .Kemény küzdelem megérdemelt győzelemmel. Góllövők: Csaba, Péterfi II. (2), illetve Kreisz és Banai. P. Spárta—SÍK 4:0 (1:0). Kelenföld. Bíró: Vértes. Állandó fölény. Góllövők: Knazovscki, Virágh, Azangerés Weisz. Szövetségi díj Magyar Pamutipar—MOVE ATE 2:2 (2:2), népsziget. Bíró: Weisz. Spárta—IX. ker. SC 1:0 (1:0). Halomit. Bíró: Róna Pál. Barátságos mérkőzésekor P. Remény II.—Compaktor II. 5:4 (3:0). P. Remény ifj.—Compaktor ifj. 4:1 (1:0). Fer. Előre II.—Pál. Tör. ifj. 6:1 (5:0). VI. ker. TK II.—Pál. Egyetértés II. 5:0 (2:0). ÖREGEK AZ ÉLEN Medgyessy Iván a MAC „Szittyája" A legrégibb magyar futballisták egyike. Egyike azoknak, akik a magyar futball megszületése óta igazi magyaros hittel és lelkekedéssel állottak ennek a sportnak a zászlaja alá, hogy előretörjenek azon az útón, mely — végeredményben — a mai nagysághoz vezetett. A mai nagyság diadalmas. De szelleme idegen a múlt szellemétől, a színtiszta amatőr szellemtől. S ennek a régi, igazi amatőr szellemnek kevés oly megtestesült képviselője volt, valaha is, mint Medgyessy Iván. A ,J Zergék” diák csapatában már 1897-ben futballozott. Játszott abban a csapatban, mely 1902-ben a MAC pályaavató futballmeccsén szerepelt. És klubja színeihez mindvégig hű maradt. Univerzális futballtehetség volt. Legjellemzőbb erre az, hogy bár csapatában legtöbbnyire jobbszélsőt játszott, a válogatottba mint — balhall került be. A MAC „Szittyája” a futball mellett sohasem hanyagolta el az atlétika barátságát sem. Futball karrierje alatt párhuzamosan atlétikai tréninget is folytatott, sőt volt olyan két esztendeje, — 1906—7 — amikor csak az atlétikának hódolt. Amikor a közszeretetben álló és közismert „futballistát” kedves emlékeiért faggatjuk, kiderül, hogy nemcsak a futball az, amihez kedves emlékek fűzik. Sőt... — A legkedvesebb emlékem Kassára vezet vissza. — Atlétikai verseny volt ott, melynek legfontosabb száma egy távolugró csapatverseny volt. Mint a régi időkben olyan sokszor, most is a két „örök rivális”, a BEAC és a MAC állt szembe egymással. A mi csapatunkban a kis és a nagy Csurgay, Nemes Dezső és én ugrottunk, a BEAC csapat tagja pedig Dánér, Somody, Tihanyi és Bertalan volt. — Mind a két csapat rettenetesen ambicionálta a díj elnyerését, mely egy pompás kupakos, Diana fővel díszített hatalmas serleg volt. Az 1906-os év egyik legszebb díja. — Az ugrások egymást követik. De hiába szedtük össze minden erőnket, a BEAC folyvást vezetett. Az utolsó ugrásnál előbb a BEAC-isták ugrottak. Mindegyiküknek jól sikerült az ugrás és úgy látszott, hogy behozhatatlan előnyre tettek szert. Meg sem várták, hogy mi is leugorjuk a magunk ugrásait, hanem diadalittasan az öltözőbe vonultak. — Már csak Csurgaynak s nekem volt hátra az ugrásunk. Csurgay remekül megjavította addigi legjobb eredményét. Aztán jöttem én. — Neki gyürkőztem. Megállj csak BEAC! — Rohamom centiméterre pontosan kijött, vad erővel dobbantottam. — 033!! — Ez volt az eddigi legnagyobb ugrás s pillanatok alatt kiderült, hogy ezzel az ugrással nemcsak az egyéni versenyt, de a csapatot is megnyertük! — Rohanunk az öltözőbe a BEAC után. — Megnyertük a csapatot! Mienk a serleg! — kiabáljuk boldogan. — De azok csak nevettek. Egyikük sem akarta elhinni. De a végén aztán — kénytelen kelletlen — muszáj volt nekik belátni, hogy megtörtént a „csoda”. — De a java csak ezután következett. A vonaton, hazafelé, együtt utaztunk a BEAC-istákkal. Szegények alaposan bosszankodtak a szép díj elvesztésén, hát még mikor egész éjjel azt kellett hallgatniuk, amint mi felváltva az orruk alá csattogtattunk a serleg kupakjával. — Ezzel az orr alá csettegtetéssel telt el az egész éjszakai út s bizony alig hiszem, hogy valaha is többet és jobbszot nevettünk volna, mint ezen a Kassáról hazafelé tartó, kupakcsettegtetős éjszakán ... * — De kivágtuk mi a virtust máskor is, ha szükség volt rá. Pláne, ha ki akartak „tolni” velünk. — Vagy 906-ban, vagy 907-ben történt. — Berlinben volt verseny s ott a gátfutásban indultam, meg néhány más számban, ahol a pentatlonista Mudin Istvánnak segítettem. — Akkoriban nálunk az volt a szabály, hogy a gátfutó dönthetett anynyi gátat, amennyit csak akart. Akár mindegyiket, csak éppen hogy befusson a célba. Amielőtt a versenyre került volna a sor, én megnéztem a gátakat s láttam, hogy egész vékonyak s csak egy keskeny léc a tetejük, amit könnyűszerrel le lehet söpörni, ha az ember átfut rajtuk. — Le is futottam az előfutamomat s valamennyi gátat lesöpörtem. A németek kinevettek s csak akkor tudtam meg, hogy Berlinisén bevezették az új szabályt, amely szerint már csak legfeljebb 2 gátat szabad dön-teni. — Baj volt. Diszkvalifikáltak. — De én nem hagytam magam. Szaladtam Múzsához, aki a kis MAC- teamnek vezetője volt s kértem, hogy segítsen a dolgon. Sikerült is kivinnie, hogy a németek engedékenyek lettek. Megengedték, hogy újra fussam az előfutamot, de ravasz számítással azt követelték, hogy — azonnal. — Mit volt mit tenni, újra lefutottam az előfutamot, még pedig egyedül. A német krekkek ezalatt pihentek. — Nagyon jól mehettem, mert a németek megijedtek. Látták, hogy „tudok”. Tehát újabb „kitolás” következett. Alig hogy másodszor is lefutottam a 110-es gátat, rögtön a döntő startjához vezényeltek. — Még lihegtem, a mellem zihált, de nem tehettem mást, mint hogy egymásután harmadszor is leguggoltam a startlyukba. — A vége: megnyertem a versenyt s az időm 17 másodperc volt. — Nagyon örültem s még ma is örülök ennek a győzelemnek, mert értékes dolog akkor győzni, ha ki akarnak tolni az emberrel... * (Futballemlék...?) — Van. Sok és kedves... De bennünk, akik abszolút amatőrszellemben nevelkedtünk, játszottunk és küzdöttünk, nagyon sok keserű nyomot hagyott az álamatőr korszak... Talán ezért van, hogy ma szívesebben gondolok vissza az atlétikára, miért a futballra... A futball szép volt, de az utóízen keserű... Augusztus 12-én indul az őszi futballszezon. Megemlékeztünk már arról a tervről, hogy Újpest és Ferencváros együttesen akarja ünnepelni jutalomjáték keretében két érdemes kiválóságunkat, Blum Zoltánt és Fogl Károlyt. Az MLSz hozzájárult ahhoz, hogy a két játékos számára jutalomjátékot rendezzen a két egyesület, az érdekeltek pedig abban állapodtak meg, hogy a két csapat egymás elleni mérkőzése lesz a jubileum legszebb és legméltóbb kerete. Csupán az hiányzott még, hogy az OTT engedélyt adjon a futballszünet alatti játékra a két csapatnak. Az OTT elfogadta a feltétlenül jogos indokot és megengedte, hogy a két kitűnő játékos jutalomjátékát Újpesten augusztus 12-én játssza le egymás ellen a két csapat. Ezzel a nevezetes mérkőzéssel indul tehát a jövő futballesztendő. A Bolton Wanderers kikapott Stockholmban egy kombinált ellen 3:2 arányban. A félidő is ugyanennyi volt. Az FC Lugano magyarországi túráról tárgyal és augusztus elején a vidék nagy városaiban, Szombathelyen, Miskolcon, Szegeden szeretne vendégszerepelni. Kedd, 1928 június 5. Romániai eredmények — Távirati jelentésünk — Hétfő. Arad. Glória—Coltea 3:1 (1:1). — AMTE—Olympia 2:1 (0:1). A körmérkőzést a Glória nyerte. Bukarest. Makkabbi—UDR 3:2 (1:1). Déva. ATE—Granicsák 2:2 (0:0). Nagyvárad. Románia—Törekvés 8:2 (1:1). A román kormány az olimpiai kiküldetésre kért segélyt megtagadta. A szövetség által már korábban e célra gyűjtött olimpiai alapot stadion építésére fogják felhasználni. Brassóban és Temesváron akciót indítottak hat atléta kiküldetésére. A váci baleset. Megemlékeztünk arról, hogy a múlt hétfőn Vácott játszó SC Neubau szélsője olyan szerencsétlenül ütközött össze az egyik váci játékossal, hogy eltörött a lába. A szerencsétlenség mély megdöbbenést váltott ki a sporttársadalomból, bár teljesen a véletlen műve volt. Nemcsak a Váci Remény játékosai, de a mérkőzést vezető Vági bíró, sőt maguk a bécsi vendégek is elismerték ezt és legalább ez a tudat enyhíti a súlyos sérülést. A Ferencváros megörökíti a két bajnokság hőseit. A Ferencváros díszes tablót készíttet azokról a játékosokról, akik az 1926/27 és az 1927/28 évi bajnokság mérkőzésein szerepeltek az egyesület színeiben. A munkálatokat serényen végzi Amster József műterme (Erzsébetkörút 240, de néhányan még nem jelentek meg, hogy a felvételeket elkészíthessék róluk. Schlosser, Dán, Pataky, Horváth N., Steczovits, Müller dr., Fröhlich fényképei hiányzanak még, akiket felkért már a vezetőség, hogy minél előbb jelentkezzenek a fényképésznél, mert csak így készülhet el idejében a szép emlék, amit a klub is, a játékosok is féltve őriznek majd. Ha a vízumnehézségek megszűnnek addig, akkor a szabadkai SAND július 1-én Szegeden fog vendégszerepelni és tárgyalások folynak az irányban is, hogy június 29-én a Beogradsky legyen a szegediek vendége.