Nemzeti Sport, 1928. július (20. évfolyam, 127-149. szám)

1928-07-03 / 129. szám

Kedd, 1998 jÚlius *. Hét új kerületi ifjúsági rekord volt a pestvidéki kerület bajnokságán — saját tudósítónktól — Vácott rendezte a pestvidéki kerü­let ifjúsági bajnokságait, általában igen jó eredményekkel. Hét kerületi rekord dőlt meg és sokan fognak az országos bajnokságban is szép szere­pet játszani a bajnokok közül. 100 m.: 1. Valentin SAC 11.4 mp. 2. Bejiczay UTE 11.5 mp. 3. Fuchs UTE 11.6 mp. 200 m.: 1. Valentin SAC 24 mp, kér. rek. 2. Gombik VRE 24.1 mp. 3. Boros DAC 24.2 mp. 400 m.: 1. Bejiczay UTE 55 mp, kér. rek. 2. Krizs GMTC 57.6 mp. 3. Pápai UTE 57.8 mp. 800 m.: 1. Franyó VRE 2:12.4 mp, kér. rek. beállítva: 2. Csá­­nyi UTE 2:14.6 mp. 3. Kőszegi DAC 2:15.2 rop. 1500 m.: 1. Peternák DAC 4:40 rop, kér. rek. 2. Csányi UTE 4:46 mp. 3. Ginerli UTE 4:49 mp. 8000 m.: 1. Sverteczky GMTC 10:14 mp. 2. Peternák DAC 10:21 mp. 3. Ginerli UTE 10:29 mp. Magasugrás: 1. Hunyor RAC 166 cm, kér. rek. 2. Darvas RÁC 152 cm. 3. Varga VRE 152 cm. Távolugrás: 1. Kovács VRE 622 cm. 2. Valentin SAC 603 cm. 3. Gombik VRE 588 cm. Rúdugrás: 1. Herr SAC 252 cm. 2. Kassai DAC 252 cm. Súlydobás: 1. Hunyor RÁC 11.00 m, kér. rek. 2. Szigligeti DAC 10.37 m. 3. Boros RÁC 10.28 m. Diszkosz­vetés: 1. Hunyor RÁC 31.50 m. 2. Bo­ros RÁC 30.23 m. 3. Péter UTE 28.50 m. Gerelyvetés: 1. Boros RAC 45.18 m, ker­ rek. 2. Hunyor RÁC 41.70 m. 3. Péter UTE 36.50 m. Németek, franciák, délafrikaiak és ausztráliaiak neveztek az idén, az ango­lokon kívü­l az angol bajnokságra, amely július 5., 6. és 7-én lesz a Stam­­ford Bridge pályán. 100 yardon Kömnig, Geerling, Wichmann Németország és Legg, Bunton—Durham Délafrika az ide­gen név, 220 yardon Geerling helyett Houben, 440 yardon a francia Féger és az ausztráliai Stuart és White, félmér­­földön a fentieken kívül a francia Mar­tán és a német Engelhardt, egy mér­földen Peltzer, Martin­ és Ladoumegue, négy mérföldön Ladoumegue és a német Kohn veszi fel a küzdelmet az angol futókkal. 120 yardos gáton a délafri­kai Atkinson és Weightmann Smith s a francia Viel és Sempé száll szembe a pompás angol gátfutó gárdával, 440 yardos gáton Viel és az ausztráliai Watson az idegen. Az ügyességi szá­mokban ott találjuk a két hivatalból nevezett magyar védőnek, Marvalitsnak és Szepesinek nevét,, de ők tudvalevőleg nem indulnak. Indul ellenben a német Dobermann, Hirschfeld és Paulus, a francia Cherrier, Lenden, Ramadier, Vauthier, Duhour és Noel s az exotiku­­mok közül a hármasugró világbajnok Winter, továbbá Viljoen, Atkinson, Kart és az újzélandi gerelyvető Lay. A 4x110 yardos stafétában a frankfurti Lintracht verhetetlen. Az amerikaiaknak is le kell adni jú­lius 20-ig a végleges nevezéseket. Az AAU azzal a kéréssel fordult Edström­­höz, a NASA elnökéhez, hogy adjon en­gedélyt az amerikai olimpiai nevezések esetleges megváltoztatására júl. 20-ika után is. Indokolásul azt hozzák fel, hogy ők a próbaversenyek lezajlása után, július 11-én szállnak hajóra és csak 20-án érkeznek meg Amsterdamba, nincs tehát módjuk a közben szüksé­gessé vált változtatásokat bejelenteni. Edström elnök válasz­táviratában a kí­vánságot nem találta teljesíthetőnek, mert szerinte rádiógrammok útján a hajóról is bármikor bejelenthetik az egyes nevezések megváltoztatására irá­nyuló szándékukat. Két súlyos sérülés is volt a vasár­napi ifjúsági versenyen. Az olimpiai stafétában, amelyet a sok induló ellené­re is elég helytelenül 400 méterrel kezd­tek, az első váltásnál keletkezett torló­dásban Kostyál Lászlónak, a MAC te­hetséges atlétájának szögessel teljes lendülettel a lábára léptek. A szögek mélyen behatoltak a húsba és leszakí­tották a cipőt is a lábáról. Ugyancsak ebben a versenyben Gerő III., a KAOE sprintere vágódott el olyan szerencsét­lenül, hogy a vállát erősen megrándí­­tották SSoit T AJIO MOBILI Férjemet csak egyszer győztem le, akkor is véletlenül — mondja Junekné, aki megígérte, hogy feltétlenül startol az idei svábhegyi versenyen A világ legjobb és legismertebb hölgyversenyzője nyilatkozik a Nemzeti Sportnak — Saját tudósítónktól — Lapunk prágai tudósítója, Fa­ragó György a legutóbbi cseh Knoviz—Olsany hegyi versenyen hosszasabb beszélgetést folytatott Juneknéval, a világhírű cseh Bu-­­­gatti-versenyzőnővel. Junekné — aki munkatársunknak megígérte, hogy feltétlenül részt vesz az idei svábhegyi versenyen — interjúja különösen azért bír értékkel, mert rövidesen mi is láthatjuk munká­ban az idei Targa Florio hősét. A hegyiversenyzés erősen ki van fejlődve a cseheknél. Egy-egy ver­senyen egész sereg az induló, min­den kategóriában egész sora indul a jobbnál-jobb versenyzőknek." Itt fejlődik a versenysport, nem úgy, mint Franciaországban és a kör­nyező államokban, ahol sorban mondják le a versenyeket „verseny­fáradtság" és egyéb ürügyek alatt, melyek nem takarnak egyebet,­­ mint az indulók hiányát. Itten, ahol­­ az automobilizmus szinte fan­tasztikus léptekkel halad, itt kell a propaganda, itt érdemes milliókat költeni a versenyzésre. A sok félprofi természetesen kiter­meli a vérbeli amatőrök sorát, akik alig várják, hogy egy-egy verseny startjához állhassanak. Ez volt a helyzet a legu­tóbbi cseh hegyiversenyen, az ötödik Knovit— Olsany hillolinib­en is, ahol közel 100 volt az indulók száma, akik között alig akadt olyan versenyző, akit odahaza a ma­zsola néven becéznének. Hogy milyen értékes az itteni motorkerékpáros-klasszis, azt mi sem­­mitat­ja jobban, minthogy a motorok az egész vonalon győzel­met arattak az automobilok felett, pedig az automobilversenyzők kö­zött, igen nagy neveket találhat­,­tünk. Junek mérnök és Junekné, a világhírű versenyző-házaspár itt a hangadó elem, találóan hasonlíthatjuk őket a magyar Delmár-házaspárhoz, vérbeli, lelkes, nagytudású automo­bilista mind a kettő. Vannak, akik Junekné fölényére esküsznek, van­nak, akiktől Junek fölényét nem le­het elvitatni, akárhogyan is áll a dolog, mindketten a népszerűség tetőfokán vannak, szereti, becsüli őket mindenki. Pár perccel a verseny után alkal­mam nyílott Juneknéval beszélni. Fehér motorruhába van öltözve, alacsony, mosolygó arcú asszony, csak néha csillan ki szeméből az energia, akkor, amikor a verseny­zésről beszél. — Mit is mondhatok én magának — kezdi al m­on­dóká­ját , ami a magyarokat érdekli. Ismerem a lap­ját, ugy­e az, amelyik zöld papíron jelenik meg. Nem értek ugyan ma­gyarul, de sokszor lefordítják ne­kem a cikkeit. Örömmel olvastam, hogy az idén Magyarországon is megkezdődött a Bugatti-offenzíva. Örülök ennek, hiszen a férjemmel együtt lelkes Bugatti-hívők va­gyunk már hosszú évek óta és közös szerelmünket nem csalnánk meg soha. — Mikor kezdett versenyezni? — teszem fel a kérdést­ — Bizony régen versenyzek — gondolkodik el Junekné —, már 1921-ben aktív versenyző voltam. Volt egy családi 501-es Fiat-kocsim, de ez csak rövid ideig volt szolgá­latban. Lassúnak találtam már az első hetekben is, de tanulásra ez is megfelelt. Életem egyik legszebb él­ményének tartom, amikor „saját" Bugattim volt, amikor először ül­hettem a vérbeli versenykocsi ülé­sébe. Sokat versenyeztem, ország­úton, hegyen, pályán. Legszebb em­lékeim az Avas, a Nü­rburg-Ring és a Montlhéry-pályához fűződnek, ahol helyezést, sőt győzem­et is ér­tem el, de legbüszkébb az idei Targára va­­gyok, ahol az első körben vertem az összes férfiakat, a nagy gyári krekkeket. Természe­­tes­en az összes hazai versenyeken résztveszek és minden m­itingen hazaviszem a díjamat, pedig itt ná­lunk ismeretlen fogalom a hölgy­díj, én nő létemre ugyanolyan körül­mények között startolok, ugyan­úgy díjaznak, mintha férfi vol­nék. — Ki a legnagyobb ellenfelet­­­­kíváncsiskodom. — Érdekes ellentét ez — mondja Kadarva Junekné —­, az életben leg­hűségesebb társam az én legna­gyobb ellen­felem­ a pályán. Érdekes ember. Mérnök. Jó versenyző. Bu­­gut­ti-menő. Úgy hívják, hogy In­gen beár Junek. Ettől eltekintve, a férjem. Csak egyszer győztem le, a Virinn—Sobessee-versenyen. V­é­letlenü­l. — Kérem, írja meg — folytatja, — hogy a­ férjem gyorsabb, mint én vagyok és sokkal, sokkal jobban ve­zet. Különösen akkor érzem ezt, ha mellette ülök és ő , vezet. Akkor egészen kicsinynek érzem magá­mnál, de ez is a helyes. Ő a férfi! —Azt is megírhatja — teszi hozzá Junekné —, hogy az idei svábhegyi versenyen fel­tétlenül indulunk a férjemmel együtt. Férjem ugyan ellenkezik, de én na­gyon, nagyon szeretném megismer­ni a maguk pályáját, melyről oly sok szépet hallottam. Feltétlenül in­dulnak, efelől biztos lehet. Junekné ,siet, öltözködni megy haza. Az olajos overall helyébe es­télyi ruha kerül. Mély ,dekoltázzsal. Mert Janekné­­ nagyon szeret csarisztánozni. De az igazi szerelme mégis csek az autó. Faragó György. jüft Douglas mindenütt \§­ ve­z­e­t S­VK fektyiteilet, VL, Podnaoiszty­yin Ifi. 12. A guggerhegyi versenyről szóló folytatólagos beszámolónk, humo­ros apróságok, intimitások sorozata holnapi­­ számunkban következik Megtörtént Vizsgásnak a motorandusok a to­loncház udvarán. Szigorú rendőrtiszt­­viselő faggatja őket, a vészeshírű 57.000 összes pótlékaival és hajtásai­val együtt „kerül kikérdezés alá”. Hol mit nem­ szabad, hol mit szabad stb. Drukkolás. Keresztkérdések, szóval az izgalom csak úgy csepeg az ócska fa­lakról. Az egyik vizsgázó különösen drukkol. Motorkerékpárból vizsgázik. A gyakorlatin már túl van, sikerült a blokírozás, a méltóságos úr kimon­dotta a boldogító nihil obstatot a ké­pesítésre és az imprimatort a vezetői fléknire. — Mit csinál, ha meg akar állani?, — kérdezi végül a rendőrtiszt.­­— Kiteszem a jobbkezem — vágja rá a vizsgázó. —­ Mit csinál, ha be akar fordulni — folytatja a vizsgáztató szigorú hangon. A vizsgázó gondolkozik, majd rá­vágja: — Leteszem mind a két lábamat! A többiek, társai az inkvizícióban, hangosan röhögnek. A kérdező komoly marad. Nem érti. Ő csak elméletileg érti a motorozás csínját és kínját. n A testnevelési főiskola I. és I. éves hölgyhallgatói előtt bemutató mérkő­zést tartott az elmúlt héten az MHC két kombinált csapata, mely alatt dr. Péter István és Szente Gyula előadó tanárok magyarázatokkal látták el a hallgató­kat. A mérkőzést Neógrády bíráskodása mellett 4 :1 arányban a gr. Zichy — Ka­rácson II., Szucky — Szente, Rudán, Miklós — Hegedűs, Kalniczky, Jobbá­gyi, Van den Bake, dr. Bánffy csapat nyerte meg a dr. Fleischer — dr. Pézel, Karácson I. — Wirth, gr. Csáky, Cin­­dric — Csiszár, Márffy, Margó, gr. Teleky, Kertész csapat ellen. A mérkő­zés után évadzáró vacsorán gyűltek össze a klub tagjai a klubhelyiségben s annak keretében Cindric Egon, a párisi magyar követségi titkár, az MHC egyik legrégibb tagja, aki a Nemzetközi szö­vetségben képviseli Magyarországot és aki mint egyik legelismertebb bíró több mérkőzést vezetett az amsterdami gyephokkitornán, ottani tapasztalatai­ról igen érdekes és tanulságos előadást tartott. JEN||E|LIm A Henley regatta első nevezési zárlata, amely a külföldi egyesüle­tek részére szól, lezárult és a kö­rülményekhez képest elég jól sike­rült, amennyiben úgy az oar-szám­­ra, valamint a regatta nagy esemé­nyébe, a Diamond-scullra is érke­zett nevezés. Az első osztályú nyol­casra a „Great Challenge Cupre” amerikai nyolcas, az Union Boat Club Boston adta le nevezését, míg a Diamond-scullre a torontoi Wright és Guest, valamint a délafrikai Kok, egy eddig Európában ismeretlen evezős ,nagyság jelentkezett. Házavatás a Budapesti (Budai) Torna Egyletben. A­ budai torná­szok néhány esztendővel ezelőtt működési programjukba vették az evezést is. Ez a pompás, egészséges sport rövidesen olyan közkedvelt lett, hogy a hajlék nemsokára ki­csinynek bizonyult és azt meg kel­lett nagyobbítani. Ezt a megnagyob­bított csónakházat, amely a római strandfürdő­­közelében a hajóállo­más fölött épült, ünnepélyes kere­tek között múlt csütörtökön adták át a közhasználatnak. fiumMfc MAGYAR­ SPORTÚJSÁGÍRÓK EGYESÜLETE Levélcím: V­., Rózsa-utca 111. Klubhelyiség-Orszfínház- Mvél-cf. 1­,­­Vrídm­-.u­t­ca 31.Orzsán Az MSE választmánya szerdán, e hó 4-én este 9 órakor az egyesület hivatalos helyiségében (Országház­­kávéház) választmányi ülést tart. Előzőleg fél 9 órakor jelvény­bizott­sági ülés.

Next