Nemzeti Sport, 1928. július (20. évfolyam, 127-149. szám)

1928-07-16 / 138. szám

­ A legtökéletesebb futó- és footballtipp Csigénynél, I., AUN­y-utca 1 7. FTC, BOTÉ stb. szállítója. Művészi sportérmek és plaket*]­tek, sportszobrok (kelyhek stb.) [ mint tisztelet* és vándordíjak. I egyesületi stb. Jelvények 1 MORZSÁNYINÁL, Mtm­ IV., EsM­it 5. g ##««»»­ #6 Hétfő, 1928 július 16. ­ Két óvás A szezonvég következetes kísérői a bajnoki óvások, amelyek szabály­talan mérkőzések irreális eredmé­nyét igyekeznek helyreütni. Persze akad sok alaptalan is az óvások kö­zött, két óvás ügye, illetőleg az ab­ban hozott határozat azonban ki­­kívánkozik a kritika tollára. A MAC megóvta a BEAC ellen 3:3-ra végződött mérkőzését, mert a bíró a nyolc perces félbeszakítás után csak három perccel hosszab­bította meg a félidőt, tehát az elő­írt időből még öt perc hiányzott. A bíró természetesen azt állította, hogy csak három percig tartott a félbeszakítás, a szövetségi kikül­dött pedig azt jelentette, hogy öt perc hiányzott a meccsből. Jelent­kezett egy ismert nevű szövetségi bíró is, — ne felejtsük el: az óvó MAC ellenfelének, a BEAC-nak egykori kapusa — tehát igazán nem elfogult a MAC javára és ő is iga­zolta az öt perc hiányát. Erre az intézőbizottság kimondja, hogy a szövetségi kiküldött jelentése zava­ros, a szövetségi bíró vallomása pe­dig nem megnyugtató bizonyíték! Egy-két kérdés önként vetődik fel az óvást ezen az alapon elutasító határozat hallatára: miért nem kül­dött ki az intézőbizottság erre a sorsdöntő mérkőzésre ellenőr gya­nánt egy régi és tapasztalt sport­embert? De ha már kiküldte Plesz Józsefet, akkor miért a MAC-nak kell meginni a levét annak, hogy a szövetségi funkcionárius jelentése „zavaros”? És miért nem megnyug­tató egy évek óta első profi ligabeli mérkőzéseket vezető szövetségi bíró pártatlan tanúvallomása? Talán mert a MAC óvásáról volt szó?­­­­ A történeti hűség kedvéért iktat­juk csak ide, hogy az intézőbizott­ságban Biró Dezső elnökölt. A másik óvás ügye még kiáltóbb. A KAC—P. Juta meccset hónapok­kal ezelőtt nem tudták befejezni, mert a bíró a „közönség fenyegető magatartása miatt” húsz perccel a befejezés előtt lefújta a meccset és elment. Az óvás során kiderült, hogy a bíró egy érzéstelenítéssel összekapcsolt és fájdalmas operá­ción ment keresztül a meccs napjá­nak, délelőttjén. Maga a BT hivata­losan jelentette ki, hogy ilyen kö­rülmények között nem lehetett nor­mális bíráskodást várni tőle. Az intézőbizottság — nem tehetett mást — megsemmisítette az 1:1 állásnál félbeszakadt meccset és az újrajátszásnál a KAC 6:1-re nyert. Az ellenfél fellebbezése nyomán a fellebbezési bizottsághoz került az ügy, ahol — egyelőre nem került nyilvánosságra, milyen indokolás­sal — kimondták, hogy az 1:1-es eredményt legitimálják. Adva van tehát két mérkőzés: az egyik két­szer negyvenöt percig tartott, a má­sik húsz perccel kevesebb ideig. Erre a BLASz fellebbezési bizott­sága kimondja, hogy az a mérkőzés érvényes, amelynek szabályszerű idejéből húsz perc hiányzott! Itt is meg kell még jegyezni, hogy az l:1-es mérkőzés a P. Juta pályá­ján játszódott le, tehát még ha a bíró idő előtti lefúvását igazoltnak találták volna is, akkor is legfeljebb a Pa­lutát lehetett volna sújtani, de nem a KAC-ot! Úgy látszik, a BLASz egyes bi­zottságaiban hiba van a sportszerű­ség krétája körül!­­ . Tragikus helyzet előtt áll a magyar labdarúgás, ha a legrövidebb idő alatt nem sikerül hatvanezer nézőnek pályát építeni A szűk pályákkal járó tolongás visszariasztja a közönséget és vissza­fejleszti a futballsportot A Nemzeti Sport cikksorozatban tárja fel a mai visszás helyzetet és rámutat a meg­oldás lehetőségeire — Saját tudósítónktól — ír­t­a. Az olimpiai futballtorna egyik délutánján, amikor két meccs kö­zött éppen a hatalmas Heck-ven­­déglőből sétáltam ki Meisl Hugó­val, ráesett pillantásunk a Stadion nagyvonalú építményére. Meisl belémkarolt és így szólt: — A legfőbb ideje, hogy önök is építsenek már egy ilyen pályát. A sportban nincs megállás! A szívembe nyilalltak ezek a sza­vak, és megdöbbentő bizonysággá változott bennem az eddig csak úgy az öntudat alatt motoszkáló érzés: elmaradtunk a tempóban, csúszunk lefelé! Eddig mindig büszkén mutattuk az idegeneknek az FTC-pályát, meg az MTK-pályát, bekasszáltuk az el­ismerő nyilatkozatokat, közben pe­dig múltak az évek. Mi beleringat­tuk magunkat abba a büszke tudat­ba, hogy vannak hatalmas pá­lyáink, és nyugodtunk babérjain­kon. Nyugaton pedig ezalatt egyre­­másra épültek kőből és vasból az épületköltemén­yek, sport-katedrá­­lisok. Mintha hirtelen belelökött volna valaki a borszéki Lobogó hétfokos, szénsavtól pezsgő vizébe, úgy érez­tem magam Meisl szavai után. És most gyenge hangomat ezer­szerezze meg a nyomtatott betű ereje: tragikus helyzet előtt áll a ma­gyar labdarúgás, és rajta ke­resztül a magyar sport, ha a legrövidebb időn belül nem tu­dunk egy hatvanezres pályát létrehozni. Hogy milyen egészségtelen a mai helyzet, fényesen jellemzi az a tény, hogy egy-egy válogatott mérkőzés előtt az MLSz funkcionáriusai való­ságban elbújnak az emberek elől. A legfurfangosabb ötleteket szedik elő az emberek, hogy megkörnyékezzék az MLSz hatalmasait, hátha sikerül egy jegyet kiszorítani arra az oszt­rák-magyarra. És a szövetség elnökei nem tudják, hogyan hárítsák el a rá­juk zuhanó jegykérések ezreit. Ahe­lyett, hogy ezek a vezetők végigjár­nák ismerőseiket, jóbarátaikat, pol­gári hivatásban kartársaikat és tobo­roznák a futball diadalmas hadserege számára! Most a papírkosárba vándo­rol a rengeteg vidékről jövő levél, amely, jegyért cseng, ahelyett, hogy különvonatok ontanák a tízezreket Szegedről, Székesfehérvárról, Győr­ből, Miskolcról, Debrecenből és még egy sereg vidéki városból fel az or­szág szívébe! Micsoda mérhetetlen lehetőségek maradnak kiaknázatlanul? Micsoda propaganda-erő megy veszendőbe? És mindez csak azért, mert nincs megfelelő befogadóképességű pá­lyánk. De hogyha még csak ez volna a baj, hogy megálltunk és nem me­gyünk előre, ez is szomorú, de talán ezzel még meg tudnánk békélni, hi­szen az elmúlt tíz évben sok-sok min­denről megtanultunk lemondani. A veszély azonban sokkal nagyobb! Ott állunk, hogy visszafelé fej­lődünk! Ott állunk, hogy szinte tervszerűen távolítjuk, riasztjuk el magunktól a közönséget. Szisztematikusan vesszük el a kedvét, hogy kimenjen egy válogatott meccsre. Hiszen ma jegyhez jutni kész tortúra, akár sorbaállással, akár felárral, akár protekcióval keríti is meg magának az illető. Rengeteg embert visszatart a válogatott meccsektől már ez az egyetlen kö­rülmény. És ha van jegyed? Akkor kezdő­dik a közlekedési probléma. A villamosokon lógnak, taxit nem lehet kapni, a konflis tempóját nem bírod idegekkel, gyalog messze van, földalatti nincs. És ha kijutottál? Akkor neki­­pr­éselnek a régi szerény keretek­hez méretezett bejáratnak. Cipőid letapossák, ruhádat összegyűrik, megtépik. Jó, ha szerencsésen ki­kerülöd a zsebtolvajok előőrsét. És ha elérkeztél a tribünökhöz? Akkor a jegyszedő nem tudja meg­mutatni a drágán vásárolt jegyhez illő helyedet, mert már más ül rajta. Ha a rendőrhöz megysz, elő­zékeny felvilágosítást kapsz, hogy ő nem jegyszedő, amiben végtére igaza is van. És ha végre a helyeden ülsz? Nem szabad dohányozni, ha akár egész délutánt is ott töltöd a tribü­nön. Ellenben szünet közben életveszélyes a tolongás a tribün előtti szűk passzázson, mert hiába, a szenvedély erős és oly jólesik a drukkoló kebelnek egy mellreszívás. Itt a ruhákat égetik ki a kínosan siető dohányosok. Az ülőhelyed kényelmetlen, piszkos, a fa kiszálkásodott. Ha a tolongásban sikerült megóvni a ruhádat, akkor a tribünön szakad el. És ha vége a meccsnek! Vagy ha közben még el is ered az­­eső! Nem, erről már jobb nem is írni. Hát nem szisztematikusan igyekszünk leszoktatni az em­bereket arról, hogy futball­meccsre járjanak? Visszakergetjük formálisan az embe­reket a kávéházakba! A háború előtti időkhöz érünk rövidesen. Szó­val nem is stagnálunk, hanem vissza­fejlődünk. Nem rettenetes ez? A magyar futball a magyar közön­ség lelkesítésén és pénzén lett nagy­­gyá. Ezt az örök, hálás és becsületes bázist akar­ja felrúgni a sport? Ez a hála az elmúlt 25 év kitartó támogató munkájáért? Lehetetlen, hogy ez így maradjon. Lehetetlen, hogy ne tudjunk megol­dást találni. Hiszen már annyi ne­héz problémán keresztülverte magát a sport, különösen a labdarúgás, ez előtt az akadály előtt vesztené el a szívét, józan ítélőképességét? Ezt nem hiszem. A Nemzeti Sport úgy érzi, hogy segítségére kell sietni a magyar lab­darúgásnak. Cikksorozatban fogunk rámu­tatni a megoldási lehetőségekre és meg fogjuk szólaltatni az érdekelteket, hogy minél gyor­­­sabban hozzá lehessen látni a gondolat megvalósításához. Ne felejtsük el, hogy nagy pálya nélkül hiába megyünk Madridba! Az 1930-as világbajnokságot még csak nem is kérhetjük Budapest számára! Mamusich Mihály dr. ­ FUTBALLFELSZERELÉSEK legjobban és legolcsóbban MACHER REZSŐ ÉS TÁRSA cégnél kaphatók. Budapest, VI., Podmaniczky­ utca 45 Árjegyzéket ingyen és bérmentve küld A Budagyöngyei OSC a negyedosztály bajnoka BOSC—Turul MOTE 2:1 (2:1). Szentlőrinc, Bínó: Révész. BOSC: Bartus— Pradl, Kahn — Csillag, Karlesz, Kiss — Szekeres, Szuromi, Nagy, Markovics, Bogdán. Turul MOTE: Budai — Bezdo­vics, Kovács — Tanzin II., Buda, Barna — Paul, Tanzin I., Csaplár, Vida, Eller. A BOSC az erőteljesebb és a len­dületesebb futballt kultiválja, s ez el is döntötte a küzdelmet. Mert a Turul MOTE bár a mezőnyben jobb volt ellenfelénél, a kapu előtt gyen­ge csatársorával nem boldogult a masszív BOSC-védelem ellen. Az első félidőben esnek a mérkőzést el­döntő gólok. Nagy és Kahn (11-es­­ből) rúgja a BOSC-ot, míg a Turul HEGEDŰT a legjobbat legolcsóbban JL RemAnyi a Magy. Kir. Zeneműve- V 17 nCillCUyi­­szeli Főiskolai h­ázibang- IrjSif szerészénél Király­ utca 52. ff) Képes árjegyzék díjtalan. vJU' gólszerzője Buda 11-esből. Szünet után érdemleges esemény Barna I. MOTE kiállítása és Bartus BOSC sérülése. A BOSC védelme jó erőt képvisel, míg a Turulban Buda és Barna játéka érdemel dicséretet. A CsTK—BTVK mérkőzés elma­radt, mert a BTVK nem állt ki a döntő mérkőzésre, helyette barát­ságosat játszottak a csapatok, amely a CsTK 2:1-es győzelmével végződött. A győri DAC fölényesen győzött cseh Komáromban DAC—Komarno FC 7:3 (4:0) A győri együttes végig nagy fö­lényben játszott s szinte iskola­játé­kot mutatott be a komáromiaknak. A mérkőzés végén a győri együttes erő­sen lelassított s a KFC csak ennek kö­szönheti három gólját. A DAC gól­jain Kulcsár (3), Horváth (3) és Raffai osztozott, míg a KFC mind­három gólját Kiing révén érte el. Szakasi-vándordíj Kakasi-vándordíj mérkőzések. EMTK —ETO 4:2 (3:0). Erzsébet-u. Bíró: Grossmann. Élvezetes szép mérkőzés, megérdemelt győzelem. Góllövők: Uitz (2), Papp és Frész, iletve Ürmös és Schüller. Continens—Spárta 3:0 (0:0). Erzsé­­bet-utca. Bíró: Beregi. Szerencsés győ­zelem. Góllövők Halupka (2) és Szigeti. Pannónia—PFK 4:0 (0:0). Erzsébet­­utca. Bíró: Beregi. Fölényes győzelem. Góllövők Pató (2) és Fleiscner. V ,+++++|O**W+*+***4****|**** *********** Szakorvosi rendelő vár- és neun­beisgek részére VIL Rákóczi-út 32. I. 1. || Ezüstsalvgrsan-oLtds Rókussal szemben | Rendelés egész nap

Next