Nemzeti Sport, 1928. július (20. évfolyam, 127-149. szám)
1928-07-16 / 138. szám
A legtökéletesebb futó- és footballtipp Csigénynél, I., AUNy-utca 1 7. FTC, BOTÉ stb. szállítója. Művészi sportérmek és plaket*]tek, sportszobrok (kelyhek stb.) [ mint tisztelet* és vándordíjak. I egyesületi stb. Jelvények 1 MORZSÁNYINÁL, Mtm IV., EsMit 5. g ##««»» #6 Hétfő, 1928 július 16. Két óvás A szezonvég következetes kísérői a bajnoki óvások, amelyek szabálytalan mérkőzések irreális eredményét igyekeznek helyreütni. Persze akad sok alaptalan is az óvások között, két óvás ügye, illetőleg az abban hozott határozat azonban kikívánkozik a kritika tollára. A MAC megóvta a BEAC ellen 3:3-ra végződött mérkőzését, mert a bíró a nyolc perces félbeszakítás után csak három perccel hosszabbította meg a félidőt, tehát az előírt időből még öt perc hiányzott. A bíró természetesen azt állította, hogy csak három percig tartott a félbeszakítás, a szövetségi kiküldött pedig azt jelentette, hogy öt perc hiányzott a meccsből. Jelentkezett egy ismert nevű szövetségi bíró is, — ne felejtsük el: az óvó MAC ellenfelének, a BEAC-nak egykori kapusa — tehát igazán nem elfogult a MAC javára és ő is igazolta az öt perc hiányát. Erre az intézőbizottság kimondja, hogy a szövetségi kiküldött jelentése zavaros, a szövetségi bíró vallomása pedig nem megnyugtató bizonyíték! Egy-két kérdés önként vetődik fel az óvást ezen az alapon elutasító határozat hallatára: miért nem küldött ki az intézőbizottság erre a sorsdöntő mérkőzésre ellenőr gyanánt egy régi és tapasztalt sportembert? De ha már kiküldte Plesz Józsefet, akkor miért a MAC-nak kell meginni a levét annak, hogy a szövetségi funkcionárius jelentése „zavaros”? És miért nem megnyugtató egy évek óta első profi ligabeli mérkőzéseket vezető szövetségi bíró pártatlan tanúvallomása? Talán mert a MAC óvásáról volt szó? A történeti hűség kedvéért iktatjuk csak ide, hogy az intézőbizottságban Biró Dezső elnökölt. A másik óvás ügye még kiáltóbb. A KAC—P. Juta meccset hónapokkal ezelőtt nem tudták befejezni, mert a bíró a „közönség fenyegető magatartása miatt” húsz perccel a befejezés előtt lefújta a meccset és elment. Az óvás során kiderült, hogy a bíró egy érzéstelenítéssel összekapcsolt és fájdalmas operáción ment keresztül a meccs napjának, délelőttjén. Maga a BT hivatalosan jelentette ki, hogy ilyen körülmények között nem lehetett normális bíráskodást várni tőle. Az intézőbizottság — nem tehetett mást — megsemmisítette az 1:1 állásnál félbeszakadt meccset és az újrajátszásnál a KAC 6:1-re nyert. Az ellenfél fellebbezése nyomán a fellebbezési bizottsághoz került az ügy, ahol — egyelőre nem került nyilvánosságra, milyen indokolással — kimondták, hogy az 1:1-es eredményt legitimálják. Adva van tehát két mérkőzés: az egyik kétszer negyvenöt percig tartott, a másik húsz perccel kevesebb ideig. Erre a BLASz fellebbezési bizottsága kimondja, hogy az a mérkőzés érvényes, amelynek szabályszerű idejéből húsz perc hiányzott! Itt is meg kell még jegyezni, hogy az l:1-es mérkőzés a P. Juta pályáján játszódott le, tehát még ha a bíró idő előtti lefúvását igazoltnak találták volna is, akkor is legfeljebb a Palutát lehetett volna sújtani, de nem a KAC-ot! Úgy látszik, a BLASz egyes bizottságaiban hiba van a sportszerűség krétája körül! . Tragikus helyzet előtt áll a magyar labdarúgás, ha a legrövidebb idő alatt nem sikerül hatvanezer nézőnek pályát építeni A szűk pályákkal járó tolongás visszariasztja a közönséget és visszafejleszti a futballsportot A Nemzeti Sport cikksorozatban tárja fel a mai visszás helyzetet és rámutat a megoldás lehetőségeire — Saját tudósítónktól — írta. Az olimpiai futballtorna egyik délutánján, amikor két meccs között éppen a hatalmas Heck-vendéglőből sétáltam ki Meisl Hugóval, ráesett pillantásunk a Stadion nagyvonalú építményére. Meisl belémkarolt és így szólt: — A legfőbb ideje, hogy önök is építsenek már egy ilyen pályát. A sportban nincs megállás! A szívembe nyilalltak ezek a szavak, és megdöbbentő bizonysággá változott bennem az eddig csak úgy az öntudat alatt motoszkáló érzés: elmaradtunk a tempóban, csúszunk lefelé! Eddig mindig büszkén mutattuk az idegeneknek az FTC-pályát, meg az MTK-pályát, bekasszáltuk az elismerő nyilatkozatokat, közben pedig múltak az évek. Mi beleringattuk magunkat abba a büszke tudatba, hogy vannak hatalmas pályáink, és nyugodtunk babérjainkon. Nyugaton pedig ezalatt egyremásra épültek kőből és vasból az épületköltemények, sport-katedrálisok. Mintha hirtelen belelökött volna valaki a borszéki Lobogó hétfokos, szénsavtól pezsgő vizébe, úgy éreztem magam Meisl szavai után. És most gyenge hangomat ezerszerezze meg a nyomtatott betű ereje: tragikus helyzet előtt áll a magyar labdarúgás, és rajta keresztül a magyar sport, ha a legrövidebb időn belül nem tudunk egy hatvanezres pályát létrehozni. Hogy milyen egészségtelen a mai helyzet, fényesen jellemzi az a tény, hogy egy-egy válogatott mérkőzés előtt az MLSz funkcionáriusai valóságban elbújnak az emberek elől. A legfurfangosabb ötleteket szedik elő az emberek, hogy megkörnyékezzék az MLSz hatalmasait, hátha sikerül egy jegyet kiszorítani arra az osztrák-magyarra. És a szövetség elnökei nem tudják, hogyan hárítsák el a rájuk zuhanó jegykérések ezreit. Ahelyett, hogy ezek a vezetők végigjárnák ismerőseiket, jóbarátaikat, polgári hivatásban kartársaikat és toboroznák a futball diadalmas hadserege számára! Most a papírkosárba vándorol a rengeteg vidékről jövő levél, amely, jegyért cseng, ahelyett, hogy különvonatok ontanák a tízezreket Szegedről, Székesfehérvárról, Győrből, Miskolcról, Debrecenből és még egy sereg vidéki városból fel az ország szívébe! Micsoda mérhetetlen lehetőségek maradnak kiaknázatlanul? Micsoda propaganda-erő megy veszendőbe? És mindez csak azért, mert nincs megfelelő befogadóképességű pályánk. De hogyha még csak ez volna a baj, hogy megálltunk és nem megyünk előre, ez is szomorú, de talán ezzel még meg tudnánk békélni, hiszen az elmúlt tíz évben sok-sok mindenről megtanultunk lemondani. A veszély azonban sokkal nagyobb! Ott állunk, hogy visszafelé fejlődünk! Ott állunk, hogy szinte tervszerűen távolítjuk, riasztjuk el magunktól a közönséget. Szisztematikusan vesszük el a kedvét, hogy kimenjen egy válogatott meccsre. Hiszen ma jegyhez jutni kész tortúra, akár sorbaállással, akár felárral, akár protekcióval keríti is meg magának az illető. Rengeteg embert visszatart a válogatott meccsektől már ez az egyetlen körülmény. És ha van jegyed? Akkor kezdődik a közlekedési probléma. A villamosokon lógnak, taxit nem lehet kapni, a konflis tempóját nem bírod idegekkel, gyalog messze van, földalatti nincs. És ha kijutottál? Akkor nekipréselnek a régi szerény keretekhez méretezett bejáratnak. Cipőid letapossák, ruhádat összegyűrik, megtépik. Jó, ha szerencsésen kikerülöd a zsebtolvajok előőrsét. És ha elérkeztél a tribünökhöz? Akkor a jegyszedő nem tudja megmutatni a drágán vásárolt jegyhez illő helyedet, mert már más ül rajta. Ha a rendőrhöz megysz, előzékeny felvilágosítást kapsz, hogy ő nem jegyszedő, amiben végtére igaza is van. És ha végre a helyeden ülsz? Nem szabad dohányozni, ha akár egész délutánt is ott töltöd a tribünön. Ellenben szünet közben életveszélyes a tolongás a tribün előtti szűk passzázson, mert hiába, a szenvedély erős és oly jólesik a drukkoló kebelnek egy mellreszívás. Itt a ruhákat égetik ki a kínosan siető dohányosok. Az ülőhelyed kényelmetlen, piszkos, a fa kiszálkásodott. Ha a tolongásban sikerült megóvni a ruhádat, akkor a tribünön szakad el. És ha vége a meccsnek! Vagy ha közben még el is ered azeső! Nem, erről már jobb nem is írni. Hát nem szisztematikusan igyekszünk leszoktatni az embereket arról, hogy futballmeccsre járjanak? Visszakergetjük formálisan az embereket a kávéházakba! A háború előtti időkhöz érünk rövidesen. Szóval nem is stagnálunk, hanem visszafejlődünk. Nem rettenetes ez? A magyar futball a magyar közönség lelkesítésén és pénzén lett nagygyá. Ezt az örök, hálás és becsületes bázist akarja felrúgni a sport? Ez a hála az elmúlt 25 év kitartó támogató munkájáért? Lehetetlen, hogy ez így maradjon. Lehetetlen, hogy ne tudjunk megoldást találni. Hiszen már annyi nehéz problémán keresztülverte magát a sport, különösen a labdarúgás, ez előtt az akadály előtt vesztené el a szívét, józan ítélőképességét? Ezt nem hiszem. A Nemzeti Sport úgy érzi, hogy segítségére kell sietni a magyar labdarúgásnak. Cikksorozatban fogunk rámutatni a megoldási lehetőségekre és meg fogjuk szólaltatni az érdekelteket, hogy minél gyorsabban hozzá lehessen látni a gondolat megvalósításához. Ne felejtsük el, hogy nagy pálya nélkül hiába megyünk Madridba! Az 1930-as világbajnokságot még csak nem is kérhetjük Budapest számára! Mamusich Mihály dr. FUTBALLFELSZERELÉSEK legjobban és legolcsóbban MACHER REZSŐ ÉS TÁRSA cégnél kaphatók. Budapest, VI., Podmaniczky utca 45 Árjegyzéket ingyen és bérmentve küld A Budagyöngyei OSC a negyedosztály bajnoka BOSC—Turul MOTE 2:1 (2:1). Szentlőrinc, Bínó: Révész. BOSC: Bartus— Pradl, Kahn — Csillag, Karlesz, Kiss — Szekeres, Szuromi, Nagy, Markovics, Bogdán. Turul MOTE: Budai — Bezdovics, Kovács — Tanzin II., Buda, Barna — Paul, Tanzin I., Csaplár, Vida, Eller. A BOSC az erőteljesebb és a lendületesebb futballt kultiválja, s ez el is döntötte a küzdelmet. Mert a Turul MOTE bár a mezőnyben jobb volt ellenfelénél, a kapu előtt gyenge csatársorával nem boldogult a masszív BOSC-védelem ellen. Az első félidőben esnek a mérkőzést eldöntő gólok. Nagy és Kahn (11-esből) rúgja a BOSC-ot, míg a Turul HEGEDŰT a legjobbat legolcsóbban JL RemAnyi a Magy. Kir. Zeneműve- V 17 nCillCUyiszeli Főiskolai házibang- IrjSif szerészénél Király utca 52. ff) Képes árjegyzék díjtalan. vJU' gólszerzője Buda 11-esből. Szünet után érdemleges esemény Barna I. MOTE kiállítása és Bartus BOSC sérülése. A BOSC védelme jó erőt képvisel, míg a Turulban Buda és Barna játéka érdemel dicséretet. A CsTK—BTVK mérkőzés elmaradt, mert a BTVK nem állt ki a döntő mérkőzésre, helyette barátságosat játszottak a csapatok, amely a CsTK 2:1-es győzelmével végződött. A győri DAC fölényesen győzött cseh Komáromban DAC—Komarno FC 7:3 (4:0) A győri együttes végig nagy fölényben játszott s szinte iskolajátékot mutatott be a komáromiaknak. A mérkőzés végén a győri együttes erősen lelassított s a KFC csak ennek köszönheti három gólját. A DAC góljain Kulcsár (3), Horváth (3) és Raffai osztozott, míg a KFC mindhárom gólját Kiing révén érte el. Szakasi-vándordíj Kakasi-vándordíj mérkőzések. EMTK —ETO 4:2 (3:0). Erzsébet-u. Bíró: Grossmann. Élvezetes szép mérkőzés, megérdemelt győzelem. Góllövők: Uitz (2), Papp és Frész, iletve Ürmös és Schüller. Continens—Spárta 3:0 (0:0). Erzsébet-utca. Bíró: Beregi. Szerencsés győzelem. Góllövők Halupka (2) és Szigeti. Pannónia—PFK 4:0 (0:0). Erzsébetutca. Bíró: Beregi. Fölényes győzelem. Góllövők Pató (2) és Fleiscner. V ,+++++|O**W+*+***4****|**** *********** Szakorvosi rendelő vár- és neunbeisgek részére VIL Rákóczi-út 32. I. 1. || Ezüstsalvgrsan-oLtds Rókussal szemben | Rendelés egész nap