Nemzeti Sport, 1928. augusztus (20. évfolyam, 150-170. szám)
1928-08-29 / 169. szám
2 Szerda, 1928 augusztus 29. Az összeszokott csatársor nem igen fogja megérezni a mindenáron távozni akaró Mészáros hiányát, mert Poulolny személyében igen erős helyettest találtak. Buresch, Holzbauer, Szofián és Tárnok valamennyi kipróbált erő. A legteljesebb bizalmat élvezik. A szombathelyi kék-sárgák jelenleg tréner nélkül állanak, de nem igen érzik annak hiányát, mert Prém csapatkapitány személyében, akit a fiúk kivétel nélkül nagyon szeretnek, jó vezetőt találtak Az Újpest—Ferencváros vasárnapi bajnoki meccsének a III. kerület— Bocskay lesz az előjátéka — Saját tudósítónktól — A III. kerület csak az éjjeli órákban tudott megegyezni az Újpest és Ferencváros vezéreivel és a megegyezés értelmében a Bocskayval való bajnoki meccsét az újpesti stadionban a Ferencváros—Újpest meccs előtt játsza le. Az újpesti stadionban különben egy egész napra való program lesz, a lelkes meccslátogatók egy jeggyel akár öt mérkőzést is végignézhetnek. A futballmeccsek sorozata már reggel 9 órakor megkezdődik az UTE—Törekvés III osztályozó mérkőzéssel. Ezt követi 11 órakor a Húsos—Újpest tartalék mérkőzés, délután fél 1-kor az UTE játszik a BTC-vel I. osztályú amatőr bajnoki mérkőzést, 2 órakor kezdődik a III. kerület—Bocskay és 4-kor a derbi, a Ferencváros—Újpest. Nunmi, továbbá Bluun Zoltán és Fogl II. jutalomjátéka és a Hungária—Budai Harminchármas bajnoki mérkőzés lesz szeptember 19 és 20-ának a programja A két dátum közül választhatnak a jubilánsok — Saját tudósítónktól — Az első bajnoki fordulóra kisorsolt Budai 33-as—Hungária mérkőzést a Hungária—Rapid Középeurópai Kupa mérkőzés miatt el kellett halasztani. Az érdekelt felek szeptember 19., vagy 20-ában állapodtak meg. Amint megírtuk, az MTK atlétikai szakosztálya szeptember 19-ére tudta lekötni Nurmit, a finn csodafutót és ekkor már felmerült az az aggály, hogy ez a nagy atlétikai attrakció meg nem érdemelt hatalmas konkurrenciát jelentene a két kitűnő veterán jutalomjátékának. A Hungária hamarosan megegyezett az MTK atlétikai szakosztályával, hogy a Buda' 33-as Hungária bajnoki meccs keretében tálalják fel Nurmit A budapesti nagyközönségnek. Ugyanekkor megállapodtak abban is, hogy Blum Zoltánnak és Fogl II.-nek felajánlják, hogy szeptember 19—20. közt választhatnak és az ő általuk megjelölt napon rendezhetik jutalomjátékukat. Baranyai, az MTK jóképességű hátvédje vasárnap játszott először a Kelenföld elleni meccsen szenvedett sípcsonttörése után. Egyelőre csak a második csapatban játszott, de játéka alapján rövidesen újra az elsőben láthatjuk viszont. A pompás fúzió. Az ISL-ben szép szerepet játszó Európa legutóbb beolvadt a X. ker. SC-be. A kőbányai egyesület intézője hozzáfogott az új játékosok leigazolásához, hogy csapatát megerősítse. Kiderült, hogy az Európa húsz-harminc főnyi gárdájából háromheti megfeszített munkával csak egyetlen játékost lehetett leigazolni, mert a többi igazolatlan volt az Európában A kupastílust hozsannával kell üdvözölni a Hungáriánál, mert a fejlődés jele, a hiányok pótlását jelenti, de ez csak a fegyvertár kiegészítése lehet, nem végleges megoldás Gondolatok — Saját tudósítónktól — A kupastílusról általában sok szó esik. Valahányszor kissé keményebb mérkőzést játszik egyik vagy másik csapatunk, különösen pedig, ha ez a keményebb játék a Magyar Kupáért folyó mérkőzésen esik meg, mindenkor kész a megállapítás: a két csapat hamisítatlan kupastílusban játszott. Ez a bizonyos „stílus” tulajdonképpen maga a stílustalanság. A nagy küzdelemben ugyanis, amelyben egyetlen játékra van feltéve minden, a csapatok elfelejtik, hogy nemcsak a győzelem az, ami a futball lényegét teszi és lemondanak minden olyan tulajdonságáról a játéknak, ami nem elmaradhatatlanul szükséges a győzelem megszerzéséhez. A játékosokat elolthatatlan győzelmi láz tüzeli, ami — mindkét felet hajszolva — megöli nyugalmukat, kiforgatja régi tulajdonságaikból őket és az utolsó lehelletig való küzdelemre sarkal. Az utóbbi idők mérkőzései között keresve sem találhatunk jobb példát ennek a játékmódnak az illusztrálására, mint a vasárnapi Hungária—Rapid összecsapás. A két csapat annyi erővel, olyan tűzzel és elszántsággal rohant egymásnak, amit még a Rapidtől sem várt senki és még kevésbé remélt a Hungáriától. A Hungária, mint az MTK stílusának letéteményese, még mindig úgy él a sporttársadalom szemében, mint annak a régi stílusnak, utolérhetetlen tökéletességű művészetnek a képviselője. És vasárnap egészen más Hungária lépett a pályára. Olyan kék-fehér tizenegy, amely a Rapid fegyvereivel győzte le e híres bécsi együttest. A nézőtér kritikusai, akik mindig sok kivetnivalót találnak még a legszebb, leggyőzedelmesebb játékban is, most mindenképpen meg voltak elégedve és csupa dicséret hangzott a derék csapatról, mely megtalálta a módját annak, miként szerezheti meg a győzelmet. Ez ennek a játéknaka legfőbb érdeme és dicsérete. Ha azonban tovább kutatjuk ennek a játéknak az okát, akkor azt a két csapat szervezetében is világosan megtaláljuk. Mégpedig az a legfőbb és legsúlyosabban latba eső körülmény, hogy ezen a mérkőzésen egyik csapat sem rendelkezett igazi centerrel. A Hungária elhatározó akarata az első félidőben döntően jelentkezett a pályán, de minduntalan kitűnt, hogy a támadásokban hiányzik valami. Hiányzott az erős, határozott egyéniség középen, aki kezében tudta volna tartani, fel tudta volna használni a hátsó részek szilárdságát és a szárnyak kibírhatatlan lendületét És ugyanez a helyzet következett be a második félidőben, amikor a Rapid bírta jobban tüdővel. Demic éppen úgy nem volt igazi center, mint ahogy Kalmár sem töltötte be megfelelően ezt a posztot az ellenfél csatársorában. Elég, ha a gólokra mutatunk rá, amelyek közül egy született csak egészséges akcióból •—. Kalmár gólja, bár az orszájd gyanú ezt is elcsunyította, — hogy a csatárjáték hiányosságát dokumentáljuk. A mezőnyben kapkodás és sok céltalankodás jellemezte a játékot, híre sem volt akciónak, hanem csak küzdés, harc töltött ki minden percet. Nem hibája ez a Hungáriának, a vasárnapi csapatnak, hanem erénye, a győzelem meg fényes jutalma, amit ki is érdemelt. De gondoljuk csak meg, hogyan alakult volna ez a kupastílus, ha a kék-fehérek centere a régi, teljes tudású, de fiatal Orth, vagy ha a csatársorban a régi fajta játékosok — Konrád, Schaffer — egyike-másika játszott volna a belső posztokon a jó GYŐRY virágszalon, Baross u.45 § ízléses kosarak 3 pengőtől kaphatók. g Sportembereknek kedvezmény! szélsők között. Persze a felsoroltak fénykorára gondolunk és nem elszíntelenedésük nyavalygós idejére. Akkor rögtön megváltozott volna a játék képe. A nagy lendület helyébe néhány friss, váratlan ötlet, jó passz, eredeti gondolat lépett volna és a küzdés mellett játék is alakult volna ki feltétlenül. A Ferencváros mérkőzését nem lehet egyvonalba állítani a Hungáriáéval, de annyiban mégis megegyezik a két mérkőzés, hogy a zöld-fehéreknek is hatalmas lendületű, csupa tűz ellenfél jutott vasárnap a Beogradski csapatában. Támadott és küzdött ez az ellenfél, derekasan, sőt a játék egyes szakaszaiban többet is volt frontban, mint a magyar bajnok. Csakhogy a Ferencváros tudásának tárházában többre is futotta, mint amit a nagy lendület, hatalmas elszántság elbírhat. A belgrádiak minden gyorsasága kevés volt ahhoz, hogy a Ferencváros kombinációit megakassza, bár azok kivitelére sem igen volt pillanatnál több idő. Itt azonban a csatársor tökéletesebb munkát végzett. Két szárnya közt erősebb egyéniség tartotta az összeköttetést, tehát a kupastílusba is bele tudott vinni a támadósor biztos, feltarthatatlan húzásokat. Mert a Ferencváros is kupastílust játszott, arra kényszerítette az ellenfél. Ez a stílus bizony — ahogy mondják — nem propaganda futballt szül és azt nem játszhatják papírmasé futballisták. Kemény és erős a játék, férfias a küzdelem, aminek nagyon sok szépsége van. Izgalmakat szül, de nem gyönyörködtet, sikert hoz, de a játékért, az igazi futballért rajongót mégsem elégíti ki. Valami hiányzik belőle, ami az eredmény elérésében nem feltétlenül hátrány, de amivel sokkal könynyebb az eredményt elérni. A Hungária játéka különben nagyon emlékeztetett bennünket a tavaszi csehek elleni mérkőzésre, amit a válogatottunk győzelmesen harcolt meg. Hamisítatlan kupastílust játszott ott a magyar tizenegy, ki is vívta a győelmet, mégis mindenki megállapította, hogy Turay kirítt a csapatból. Óriási küzdőképessége nagyban segítette a győzelem megszerzését, de center játéka nem volt az, amit várt a sporttársadalom. Azután következett az osztrák—magyar, amelyen Konrád dirigálta a csatársort. Húsz percig bámulatot keltett. Egyszerre szárnyat kapott a csatársor, repült, gólokat szerzett,. — de csak egy ideig. Az első lendület elmúlt, Konrát szinte a pályán öregedett meg egyik percről a másikra és a csapat nem bírta az osztrák ellenoffenzívát, ami a kupastílus jegyében született. Értékes-e tehát az a bizonyos kupastílus? Feltétlenül, de nem jelentheti a csapat végleges játékmodorát. A Hungárián kitörő örömmel fedeztük fel, mert a csapatban való életrekelése hatalmas lépés a tavalyi Hungáriával szemben, a fejlődés, a haladás, a javulás útján. De nem ez a végső állomás. A kék-fehéreknél még némi átcsoportosításra van szükség és mihelyt az sikeresen történik meg, megjelenik szemünk előtt az igazi, a nagy Hungária, melynek lesz ereje és elég tudása ahhoz, hogy a kupastílust az igazi magyar stílusra formálja át. [ bognár Sándor ÚRI SZABÓ BUDAPEST VL. Anullám41 »#. m. IL Játványos az intézők lemondása. A napokban lemondott a Törekvés mindkét intézője: Sallay István és Lhottka János. Utódjuk egyelőre még nincs. Az ÚTE tréningjei. Az óbudai amatőrök vezetősége megnyerte Hegyi Mátyást arra, hogy a futballcsapatuk trenirozását vállalja. A népszerű tréner hetenkint egyszer foglalkozik a csapattal, amelytől a jövőben kiváló szereplést vár. Hegyi különben a Folyamőrség tréningjeit is vezeti, szintén heti egy délután. A BT-ben tegnap írásbeli és elméleti bíróvizsga volt. A vizsgán 30 jelölt vett részt, kik közül 15-öt bocsátottak szigorított, illetve rendes gyakorlati vizsgára. Ez a tizenöt jelölt a következő: Wunder János, Tigl János, Hochfelder Béla, Micsikó Lajos, Varjú Kálmán, Noeh Bernáth, Dollinger Rudolf, Vasa Gyula, Töttösi József, Weinberger Dezső, Menner István, Helisehauer Andor, dr. Bernhardt József, Mandl Béla és Zilahi Zoltán. Ritka bravúr. Eichbaum Béla, a Budai 33-as volt halija ama ritka professzionista játékosok közül való, aki a szétválasztás óta egyesületének minden mérkőzését végigjátszotta. Eichbaum leszerződése óta sem kitiltás, sem betegség miatt nem mulasztott egyetlen mérkőzést sem és erre vezethető vissza az az előzékenység, hogy volt egyesülete minden megtérítés nélkül szabaddá tette, amikor hűséges játékosa Újpesthez szerződött. A Dombóvári VOGE SE részt vesz a bajnokságban. A dombóvári vasutasok, kiknek elődei, a leventék már játszottak a délnyugati kerület bajnokságáért, újra bekapcsolódnak a bajnoki küzdelmekbe s a délnyugati kerület II. osztályának nyugati csoportjában indulnak neki a szezonnak. A számottevő játékerőt képviselő együttes tréningjeit Tallián, a Somogy kiváló játékosa irányítja. Az egyesületnek Fischer Mór jóvoltából hamarosan modern pályája is lesz s így remélhető, hogy a derék vasutasok méltókép fogják képviselni a városka színeit. A Hungária a Rapid-mérkőzés után hazatérőben vasárnap Pozsonyban játszik a Bratislavával, amelyen jelenlegi elsőrangú tartalékgárdájának tagjaival, Orthtal, Nádlerrel, Tritzcel felfrissített együttessel áll majd ki. Vasárnapi eredmények: Havas és Hahn SC—Fleisch és Fischer SC 5:4 (1:4), — ÉMOSz III—Nyomdász II. 2:1 (1:0). Művészi sportérmek és plakettek, sportszobrok (kelyhek stb.) mint tisztelet-és vándordíjak, egyesületi stb. jelvények MORZSÁNYINÁL., Budapest IV., Eskfi út 5.