Nemzeti Sport, 1929. január (21. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-02 / 1. szám
10 1904 január. A JÉGRŐL. Télapó megemberelte magát. Száraz, szélmentes és ami a tő fö, tartós fagyot hozott magával. Halifax bájos hadserege fölemelt hadilétszámmal és teljes harcikészséggel vonul fel reggel este; bizony megirigyelhetné őket a nagy rajkszkrikszminiszter. Az atóla, a hófehér vánkos alatt rejtőzködő szerelmes regény, az újság, a korzó, — a főzőkanál, ad, mind mellékes, fő most csak.. — a jég, a jég, a jég! Mi az anzikcok, azok a bizonyos anzikcok is ott íródnak a jég hátán, a,, ő vállán ... Ott van az egész társaság. Csupa élet mindenütt! Peng a finom acél, csendül az édes kacaj s száll a szerelmi vallomás, mely után oly jól esik a csípős hidegre fogni az arcon fakadó piros rózsákat... Bizony itt van a legteljesebb főszezon. Az összes pályákon mozgalmas élet uralkodik. Mindenütt ugyanaz a kedv, csak a társaság, a környezet és a méretek különbözők. Első helyen persze az idén is a fővárosnak s talán, környezetét tekintve, a kontinensnek is legszebb pályája, a Budapesti Korcsolyázó Egylet városligeti pályája áll. Ott van a felső tízezrek korzója. A legszebb kökény- és bogárszemek, Pest legszebb bajusza és leghódítóbb nyakkendője itt találkoznak, borzasztó gondot adva a mamának és a gardedamoknak, akiknek még mindig a fülükben cseng... a szökés párosán, ah mily édes, mily jó.... című keringő andalító dallama és akik Li-Csung-Csang minden tudományát megszégyenítő diplomáciai fogásokkal igyekeznek megszerezni egymástól a közelgő farsang-tól- tette titkait, meglepetéseit.. Zsigmondy Géza, a népszerű igazgató mindent megtesz a közönség kényelméért- Minden kényelmes,mindenki előzékeny, udvarias, szolgálatkész, még hihetetlen, de igaz — a korcsolyacsatolók is. A versenyekre is készülnek a vén medvék. Néhány szorgalmas „bocs” is fel-feltűnik az éji homályban, mindig reménykedve, hogyhát — hátha! (Nemzeti Sport, 1901 január 3.) HAKENSCHMIDT (orosz) és Madzalli (török) 50.400 koronáért fognak Londonban birkózni. Ez talán a legnagyobb díj, melyet valaha birkózó-mérkőzésre kiírtak. BÍRÓI SZABÁLYZAT. Az MLSz intézőbizottsága Sztarikovits Szilárd tagot kérte fel egy bírói szabályzat kidolgozására. A szabályzat elkészült és a legközelebbi bizottsági- és tanácsülésen fog tárgyaltatni. A MAC KARÁCSODYI ÜNNEPE. Sportünnepet rendezett a Magyar Athletikai Club karácsony másodnapján. Cross-countryt rendezett football-játékosai részére a margitszigeti sporttelepen. Ezt követte úgy e verseny, mint a megelőzött hatos footballtorna érmeinek és azoknak az érmeknek a kiosztása, melyeket most első ízben juttatot a MAC választmánya annak a 22 futballjátékosnak, kik a klub színeiben leggyakrabban és legárélményesebben játszottak az év folyamán. A díjkiosztás egy ízlésesen díszített karácsonyfa tövében folyt le. Követte azt egy vidám karácsonyi vacsora, ugyancsak a szigeti sporttelep tágas vívócsarnokában. A cross countriban húszan vettek részt. Éleitől fogva Merényi Lajos vezetett a szigeti sporttelep alsó kapujától kiinduló és a hóborította szigeten végig a romokon keresztül a kastély mellett újra a szigeti sporttelepre vb-c vezető pályán. Mögötte Kirchknopf Ferenc dr. és Fittl József nyomult előre, utóbbit azonban Vincze Károly megelőzte a célban... A futók a versenyt footbaldresszben tették meg. A fedett uszodák miatt rohamosan fejlődik a francia úszósport Egy verseny, ahol egy világrekord és három igen jó nemzeti rekord született — Fedett uszoda nélkül eredményeket nem lehet felmutatni, a tömegsport pedig elsorvad — Saját tudósítónktól — Páris, december 28. A francia úszósport jelentéktelensége — most nem a vízipólóról van szó — az amsterdami olimpián olyan nyilvánvaló volt, hogy egyetlen sportember sem tudta komolyan venni a franciák reménykedéseit. Sőt a mi úszóink között is voltak olyanok, akik nem tudták elrejteni meglepődöttségüket, hogy miért is neveztek be a franciák minden egyes számba és a számok nagy részében miért indították el a versenyzőiket? Valljuk be őszintén, hogy a csodálkozóknak igazuk volt, mert hát a francia úszósportnak még nem igen volt köze az internacionális klasszishoz és a start pillanatában már is nyilvánvaló volt, hogy számukra Amsterdamban babér nem teremhet. Az egyetlen Vondeplancke jutott, el a 400 méteres gyorsúszás elődöntőjéig, de itt aztán már ő is kiesett és ezzel a franciák szereplése az úszóolimpiászon be is fejeződött. Csakhogy... Igen, éppen egy „csakhogyról” kell most írni, mert a franciák nagyon is tudták, hogy miért vitték el az embereiket Amsterdamba. Tanulni akartak és be akartak pillantani ott a helyszínen a nagy úszónemzetek tréningkonyhájába, versenyzési metódusába. El akarták lesni a titkokat, hogy később aztán már ők is ott lehessenek a döntőkben, mint egyenrangú ellenfelek. Amikor vége lett az olimpiának, a franciák hazajöttek és nem tették kárba a kezüket, hanem komolyabb munkához láttak, mint eddig. Munka, munka és munka: ez volt az egyetlen jelszavuk. Szeptember elején Vandeplancke átment Angliába és a startját siker koronázta. Ő lett az 1928. év 500 yardot angol bajnoka. Hogy úszásban az angol bajnokságok értéke mit jelent, azt mi jól tudjuk, de hogy ez a friss és alig remélt győzelem, a francia úszókra milyen ösztönzőleg hatott, az már megint más lapra tartozik. A tourcoingi Vandeplancke sikere a párisiakat is felvillanyozta és így megkezdődött a, szisztematikus, egészen újszerű munka a fővárosban is. Amikor vége lett a szép időnek, az úszók bevonultak a fedett uszodákba, és a jövő reménységei naponta dolgoztak, hogy legalább télen pótolják azt, amit nyáron — nagyon sok ok miatt — elmulasztottak. És ez ez a pont, ahol a magyar sportközönség is felfigyelhet. Hogy milyen csodákra, is képes a fedett uszoda?! Hogy a rendszeres fedettuszodatréning milyen, eredményeket tud kihozni még amnylag középszerű vagy még annál is gyengébb tehetségekből? Hogy Tourcoing pólóhegemóniáját megdöntsék és hogy ezzel megfelelő utánpótlásról gondoskodjanak, különféle téli kupákat írtak ki a klubok, újságok és maga a szövetség is. Az első, második, harmadik osztályú egyesületek egész légiója vesz részt ezekben a küzdelmekben és ma nem pereg le egyetlen olyan nap sem Párisban, hogy legalább valamelyik fedett uszodában vízipólómérkőzést ne játszanának. Hogy ennek milyen eredménye lesz, azt mindenki elképzelheti. Ugyanakkor az úszók sem maradnak tétlenek. Csak bele kell pillantani bármelyik sportújságba és ott elolvasni a tréningjelentéseket, máris láthatjuk, milyen iramban és milyen komolysággal folyik a munka. És hogy ennek a szisztematikus munkának milyen eredményei vannak, arra elég jellemző a tegnapelőtt lefolyt verseny, melynek keretében egy világrekord és több francia rekord dőlt meg. A világrekordot persze nem francia úszó állította föl, hanem a hollandus és olimpiai bajnoknő, a kis Braun kisasszony, aki 400 méteres hátúszásban nem kevesebb, mint 8 másodperccel verte meg Miss Sibill Bauer hat éve fennálló rekordját. Az új világrekord 8 perc és 10 másodperc! De minket most nem is cm, a világrekord érdekel, hanem a versenyen elért francia eredmények, mert azokat viágklasszis szempontjából jelentéktelen ■úszók érték el. Ezeket az eredményeket a fedett uszoda produkálta. A nagy eredményekhez feltétlenül szükséges téli tréning. Mlle Salgado, a Délamerikából ideszármazott kis tizennégyesztendős leány új francia rekordot állított fel 300 méteren. Ideje 2 perc és 58 kétötöd ■másodperc. A magyar rekordot ezen a távon nem ismerem. (3:14.4 mp. 1928. Szeri) de úgy hiszem, dicsőségére válnék a mi táblázatunknak is ez az idő. Ugyanekkor pedig meg vagyok győződve arról, hogy Sípos Manci nagyobb tehetség és erősebb fizikum, mint est a csöpp Mlle Salgado, aki egyébként vereséget szenvedett az atlétatermetű Stieber Lottitól a Főiskolai Olimpián. Csakhogy. Mire Salgado naponta legalább egy órát tölt vízben, míg Sípos Manci... ? De gyerünk tovább. A most következő eredmény még sokkal ijesztőbb az eddigieknél. Taris, a francia úszás reménysége, a tizennyolc éves, eléggé nagy tüdejű, de gyenge fizikumú Taris, aki az olimpián sehol sem volt, akit a magyar úszók úgy csépeltek, ahogy csak a kedvük engedte, új 500 méteres rekordot úszott, de közben megengedte, magának azt a luxust is, hogy új rekordot állítson fel. 100 méteren, ami annyit jelent, hogy megverte az eddigi legjobb francia rekordot. 500 méterre az ideje 6 perc és 10 egyötöd másodperc volt, ami 28 kétötöd másodperccel jobb, mint a régi rekord, íme a részidők: 50 m.: 31 mp., 100 m.: 1 p. 8 mp., 200 m.: 2 p. 30 egyötöd mp., 300 m.: 3 p. 51 ■mp.: 100 m.: 5 p. 17 négyötöd mp. (rekord!!). Szóval a Parisnak sikerült 5 perc és 17 és egyötöd másodpercre úszni a 400 métert. A verseny utolsó kimagasló eredményét, Tollon érte el, aki az olimpián szintén sehol sem volt kövlelhető, de aki azóta komoly tréningbe állt, és a munkájának most élvezi a számokban kifejezhető eredményét. Új 500 méteres mellúszórekordja nem olyan brilliáns, mint a 400 méteres gyorsúszórekord, de ezzel sem vallanak szégyent a franciák. Ideje 8 perc 32 kétötöd másodperc. Hogy a vízipólójátékosok mit fejlődnek, arról egy riport keretében nehéz beszámolni, de hogy az erős téli tréningnek meg lesz az eredménye, az bizonyos. A franciák német példa után dolgoznak. A német úszóéletet figyelve jöttek rá arra, hogy közepes tehetséggel, de sok munkával is nagy eredményeket lehet elérni. Sajnos, minálunk ez éppen fordítva van. Rengeteg tehetség, ígéret, született stíluskészség és semmi alkalom a munkára. Fedett uszoda nélkül minden magyar úszótehetség a sors szeszélyére van bízva. Ha valamelyiknek sikerül hirtelen formába jönnie, akkor születik néhány jó eredmény, ha nem, akkor egy vállvonogatással el van intézve a dolog: kár, kár, pedig igazán nagy tehetség volt... A tömegsportról pedig most ne is beszéljünk! Csak viszonylagosan is hány ember úszik naponta Paksban és hány ember nálunk? Mekkora anyagból válogatnak itt és mekkorából otthon? Úgy látszik, nálunk az a hiba, hogy van néhány túl nagy tehetségünk. Mert ha ezek nem lennének, akkor talán egy új sport megteremtése érdekében mégis csak igyekeznének fel építeni az első magyar fedett uszodát, Tolnay Ákos. ® ««"****«# teggl Kik lesznek válogatott ökölvívóink ellenfelei S¥ Ma indul a csapat a pénteki szombati versenyekre — Saját tudósítónktól — Ma délután 4 óra 20 perckor indul útnak a válogatott magyar boxolók csapata a Keleti-pályaudvarról, hogy pénteken Münchenben a bajor válogatott csapattal összemérje erejét. Ez a mérkőzés tulajdonképpen reváns jellegű és viszonzása a bajorok 1827. évi látogatásának, amikor itt Budapesten 9:7 arányban diadalmaskodtunk felettük. Tudva azt, hogy a bajor amatőrök igen erős ellenfelek, a MÖSz is a lehető legerősebb összeállításban veszi fel ellenük a harcot. A csapat: Énekes Bp. Vasutas, Kocsis FTC, Gelbai NSC, Szobolovszky TTC, Vámos (Weiner III.) BTK, Szigeti FTC, Kelemen MÁV, Bokoly Bp. Vasutas összeállításban jelenleg a legerősebb magyar reprezentatív együttesünk. Szakértők és laikusok is megállapították, hogy ezúttal sikerült tényleg legjobb amatőr boxólóinkat a ringbe állítani. A bajorok a mi csapatunk ellen a következő összeállításban állanak ki: Merk, Ausböck, Taubalg, Zeidel, Kug-Jer, Láng, Hafner és Heimann. A csapat három tagja, Ausböck, Taubalg és Láng Budapesten is szerepelt már. Közöttük Ausböck ismét Kocsissal fog találkozni, kitől már három ízben szenvedett vereséget. Hasonló sors érte Taubalgot is, aki Gerletől kapott ki. Mostani revénsa sem fog a jelek szerint sikerülni. Láng annak idején Csiszárt megverte. Mostani ellenfele Szigeti lesz, aki remélhetőleg győzelemre viszi majd színeinket. A csapat alsó négy súlycsoportjának győzelme papírforma szerint nem maradhat el és így a végleges győzelem a nehezebb súlycsoportok szereplésén fog eldőlni. Másnap, január 5-én, Augsburgban mint Budapest csapata lépnek fiaink a ringbe, akikkel szemben a vendéglátók Schubert, Stippel, Fischer, Lindmayer, Fradi, Heichlinger, Behringer és Rauch összeállítású csapata lép a ringbe. A legerősebbellenfél a jól ismert nehézsúlyú Rauch , aki ottlétekor Nánayt kiütéssel győzte le. Bokorsynak vele szemben igen nehéz lesz a helyzete, mert orrsövénycsonttöréséből még alighogy felgyógyult. A többiek nem ily kemény ellenfelek és a magyar csapat túrájának második stációján a győzelem minden valószínűség szerint nem fog elmaradni. A csapatot dr. Kanka szövetségi orvos, Erdős szövetségi kapitány ésSulkó tanácstag kíséri el. Szerda, 1929 január 2.