Nemzeti Sport, 1929. január (21. évfolyam, 1-21. szám)

1929-01-02 / 1. szám

10 1904 január. A JÉGRŐL. Tél­apó megemberelte magát. Száraz, szélmentes és ami a tő­ fö, tartós fagyot hozott magával. Halifax bájos hadserege fölemelt hadilétszámmal és teljes harcikész­­séggel vonul fel reggel­ este; bizony megirigyelhetné őket a nagy rajksz­­krikszminiszter. Az at­­óla, a hófe­hér vánkos alatt rejtőzködő szerel­­­­mes regény, az újság, a korzó, — a főzőkan­ál, ad, mind mellékes, fő most csak­­.­­. — a jég, a jég, a jég! Mi­ az anzikcok, azok a bizonyos anzikcok is ott íródnak a jég hátán, a,, ő vállán ... Ott van az egész társaság. Csupa élet mindenütt! Peng a finom acél, csendül az édes kacaj s száll a sze­relmi vallomás, mely után oly jól esik a csípős hidegre fogni az arcon fakadó piros rózsákat... Bizony itt van a legteljesebb fő­szezon. Az összes pályákon mozgal­mas élet uralkodik. Mindenütt ugyanaz a kedv, csak a társaság, a környezet és a méretek különbözők. Első helyen persze az idén is a fő­városnak s talán, környezetét te­kintve, a kontinensnek is legszebb pályája, a Budapesti Korcsolyázó Egylet városligeti pályája áll. Ott van a felső tízezrek korzója. A leg­szebb kökény- és bogárszemek, Pest legszebb bajusza és leghódítóbb nyakkendője itt találkoznak, bor­zasztó gondot adva a mamának és a gardedamoknak, akiknek még min­dig a fülükben cseng... a szökés párosán, ah mily édes, mily jó.... című keringő andalító dallama és akik Li-Csung-Csang minden tudo­mányát megszégyenítő diplomáciai fogásokkal igyekeznek megszerezni egymástól a közelgő farsang-tól- tette titkait, meglepetéseit.. Zsig­­mondy Géza, a népszerű igazgató mindent megtesz a közönség kényel­méért- Minden kényelmes,­minden­ki előzékeny, udvarias, szolgálat­kész, még­­ hihetetlen, de igaz — a korcsolyacsatolók is. A versenyekre is készülnek a vén medvék. Néhány szorgalmas „bocs” is fel-feltűnik az éji homályban, mindig reménykedve, hogyhát — hátha! (Nemzeti Sport, 1901 január 3.) HAKENSCHMIDT (orosz) és Madzalli (török) 50.400 koronáért fognak Londonban birkózni. Ez ta­lán a legnagyobb díj, melyet valaha birkózó-mérkőzésre kiírtak. BÍRÓI SZABÁLYZAT. Az MLSz intézőbizottsága Sztarikovits Szilárd tagot kérte fel egy bírói szabályzat kidolgozására. A szabályzat elké­szült és a legközelebbi bizottsági- és tanácsülésen fog tárgyaltatni. A MAC KARÁCSOD­YI ÜNNEPE. Sportünnepet rendezett a Magyar Athletikai Club karácsony másod­napján. Cross-countryt rendezett football-játékosai részére a margit­szigeti sporttelepen. Ezt követte úgy e verseny, mint a megelőzött hatos footballtorna érmeinek és azoknak az érmeknek a kiosztása, melyeket most első ízben juttatot a MAC vá­lasztmánya annak a 22 futballjáté­­kosnak, kik a klub színeiben leg­gyakrabban és legár­é­lményesebben játszottak az év folyamán. A díj­kiosztás egy ízlésesen díszített ka­rácsonyfa tövében folyt le. Követte azt egy vidám karácsonyi vacsora, ugyancsak a szigeti sporttelep tá­gas vívócsarnokában. A cross coun­­triban húszan vettek részt. Éleitől fogva Merényi Lajos vezetett a szi­geti sporttelep alsó kapujától kiin­duló és a hóborította szigeten vé­gig a romokon keresztül a kastély mellett újra a szigeti sporttelepre vb-c v­ezető pályán. Mögötte Kirch­­knopf Ferenc dr. és Fittl József nyomult előre, utóbbit azonban Vincze Károly megelőzte a célban... A futók a versenyt footbaldressz­ben tették meg. ­ A fedett uszodák miatt rohamosan fejlődik a francia úszósport Egy verseny, ahol egy világrekord és három igen jó nemzeti rekord született — Fedett uszoda nélkül ered­ményeket nem lehet felmutatni, a tömegsport pedig elsorvad — Saját tudósítónktól — Páris, december 28. A francia úszósport jelentéktelen­sége — most­ nem a vízipólóról van szó —­ az amsterdami olimpián olyan nyilvánvaló volt, hogy egyetlen sport­ember sem tudta komolyan venni a franciák­­ reménykedéseit. Sőt a mi úszóink között is voltak olyanok, akik nem tudták elrejteni meglepődöttsé­­güket, hogy miért is neveztek be a franciák minden egyes számba és a számok nagy részében miért indítot­ták el a versenyzőiket? Valljuk be őszintén, hogy a csodálkozóknak iga­zuk volt, mert hát a­ francia úszó­­s­por­tnak még nem igen volt köze az internacionális klasszishoz és a start pillanatában már is nyilvánvaló volt, hogy számukra Amsterdamban babér nem teremhet. Az egyetlen Vonde­­plancke jutott, el a 400 méteres gyors­­úszás elődöntőjéig, de itt aztán már ő is kiesett és ezzel a franciák sze­replése az úszóolimpiászon be is feje­ződött. Csakhogy... Igen, éppen egy „csakhogyról” kell most írni, mert a franciák nagyon is tudták, hogy miért vitték el az embereiket Amster­damba. Tanulni akartak és be akar­tak pillantani ott a helyszínen a nagy úszónemzetek trén­ingkonyhájába, versenyzési metódusába. El akarták lesni a titkokat, hogy később aztán már ők is ott lehessenek a döntőkben, mint egyenrangú ellenfelek. Amikor vége lett az olimpiának, a franciák hazajöttek és nem tették kárba a­ kezüket, hanem komolyabb munkához láttak, mint eddig. Munka, munka és munka: ez volt az egyetlen jelszavuk. Szeptember elején Vandeplancke átment Angliába és a startját siker koronázta. Ő lett az 1928. év 500 yar­dot angol bajnoka. Hogy úszásban az angol bajnokságok értéke mit jelent, azt mi jól tudjuk, de hogy ez a friss és alig remélt győzelem, a francia úszókra milyen ösztönzőleg hatott, az már megint más lapra tartozik. A tourcoingi Vandeplancke sikere a párisiakat is felvillanyozta és így megkezdődött a, szisztematikus, egé­szen újszerű munka a fővárosban is. Amikor vége lett a szép időnek, az úszók bevonultak a fedett uszodákba, és a jövő reménységei naponta dol­goztak, hogy legalább télen pótolják azt, amit nyáron — nagyon sok ok miatt — elmulasztottak. És ez ez a pont, ahol a magyar sport­közönség is felfigyelhet. Hogy milyen csodákra, is képes a fedett uszoda­?! Hogy a rendszeres fedett­­uszodatréning milyen, eredményeket tud kihozni még amnylag középszerű vagy még annál is gyengébb tehetsé­gekből? Hogy Tourcoing pólóhegemóniáját megdöntsék és hogy­ ezzel megfelelő utánpótlásról gondoskodjanak, külön­féle téli kupákat írtak ki a klubok, újságok és maga a szövetség is. Az első­, második, harmadik osztályú egyesületek egész légiója vesz részt ezekben a küzdelmekben és ma nem pereg le egyetlen olyan nap sem Párisban, hogy leg­alább valamelyik fedett uszodá­ban vízipólómérkőzést ne ját­szanának. Hogy ennek milyen eredménye lesz, azt mindenki elképzelheti. Ugyanakkor az úszók sem marad­nak tétlenek. Csak bele kell pillantani bármelyik sportújságba és ott elol­vasni a tréningjelentéseket, már­is láthatjuk, milyen iramban és milyen komolysággal folyik a munka. És hogy ennek a szisztematikus munkának milyen eredményei van­nak, arra elég jellemző a tegnapelőtt lefolyt verseny, melynek keretében egy világrekord és több francia re­kord dőlt meg. A világrekordot persze nem francia úszó állította föl, hanem a hollandus és olimpiai bajnoknő, a kis Braun kisasszony, aki 400 méteres hátúszás­­ban nem kevesebb, mint 8 másodperc­cel verte meg Miss Sibill Bauer hat éve fennálló rekordját. Az új világre­kord 8 perc és 10 másodperc! De minket most nem is cm, a világ­­rekord érdekel, hanem a versenyen elért francia eredmények, mert azo­kat viágklasszis szempontjából jelen­téktelen ■úszók érték el. Ezeket az eredményeket a fedett uszoda produ­kálta. A nagy eredményekhez feltét­lenül szükséges téli tréning. Mlle Salgado, a Délamerikából ide­származott kis tizennégyesztendős leány új francia rekordot állított fel 300 méteren. Ideje 2 perc és 58 kétötöd ■másodperc. A magyar rekordot ezen a távon nem ismerem. (3:14.4 mp. 1928. Szeri­) de úgy hiszem, dicsőségére válnék­­ a mi táblázatunknak is ez az idő. Ugyanekkor pedig meg vagyok győződve arról, hogy Sípos Manci na­gyobb tehetség és erősebb­­ fizikum, mint est a­ csöpp Mlle Salgado, aki egyébként vereséget szenvedett az at­létatermetű Stieber Lottitól a Főis­kolai Olimpián. Csakhogy. Mire Sal­gado naponta legalább egy órát tölt vízben, míg Sípos Manci... ? De gyerünk tovább. A most követ­kező eredmény még sokkal ijesztőbb az eddigieknél. Tar­is, a francia úszás reménysége, a tizennyolc éves, eléggé nagy tüdejű, de gyenge fizikumú Taris, aki az olimpián sehol sem volt, akit a magyar úszók úgy csépeltek, ahogy csak a kedvük engedte, új 500 méteres rekordot úszott, de közben megengedte, magának azt a luxust is, hogy új rekordot állítson fel. 100 méteren, ami annyit jelent, hogy meg­verte az eddigi legjobb francia rekor­dot. 500 méterre az ideje 6 perc és 10 egyötöd másodperc volt, ami 28 kétötöd másodperccel jobb, mint a­ régi rekord, íme a részidők: 50 m.: 31 mp., 100 m.: 1 p. 8 mp., 200 m.: 2 p. 30 egyötöd mp., 300 m.: 3 p. 51 ■mp.: 10­0 m.: 5 p. 17 négyötöd mp. (rekord!!). Szóval a Parisnak sikerült 5 perc és 17 és egyötöd másod­percre úszni a 400 métert. A verseny utolsó kimagasló ered­ményét, Tollon érte el, aki az olimpián szintén sehol sem volt kövlelhető, de aki azóta komoly tréningbe állt, és a munkájának most élvezi a számokban kifejezhető eredményét. Új 500 méte­res mellúszórekordja nem olyan bril­­liáns, mint a 400 méteres gyorsúszó­rekord, de ezzel sem vallanak szégyent a franciák. Ideje 8 perc 32 kétötöd másodperc. Hogy a vízipólójátékosok mit fej­lődnek, arról egy riport keretében ne­héz beszámolni, de hogy az erős téli tréningnek meg lesz az eredménye, az bizonyos. A franciák német példa után dolgoznak. A német úszóéletet figyelve jöttek rá arra, hogy közepes tehetséggel, de sok munkával is nagy eredményeket lehet elérni. Sajnos, minálunk ez éppen fordítva van. Rengeteg tehetség, ígéret, szüle­tett stíluskészség és semmi alkalom a munkára. Fedett uszoda nélkül minden magyar úszótehetség a sors sze­szélyére van bízva. Ha valamelyiknek sikerül hirtelen formába jönnie, akkor születik né­hány jó eredmény, ha nem, akkor egy vállvonogatással el van intézve a do­log: kár, kár, pedig igazán nagy te­hetség volt... A tömegsportról pedig most ne is beszéljünk! Csak viszonylagosan is hány ember úszik naponta Pak­sban és hány ember nálunk? Mekkora anyagból válogatnak itt és mekkorá­ból otthon? Úgy látszik, nálunk az a hiba, hogy van né­hány túl nagy tehetségünk. Mert ha ezek nem lennének, akkor talán egy új sport megteremtése ér­dekében mégis csak igyekeznének fel­­ építeni az első magyar fedett uszodát, Tolnay Ákos. ® ««"****«# teggl Kik lesznek válogatott ökölvívóink ellenfelei S¥ Ma indul a csapat a pénteki szombati versenyekre — Saját tudósítónktól — Ma délután 4 óra 20 perckor indul útnak a válogatott magyar boxolók csa­pata a Keleti-pályaudvarról, hogy pén­teken Münchenben a bajor válogatott csapattal összemérje erejét. Ez a mér­kőzés tulajdonképpen reváns jellegű és viszonzása a bajorok 1827. évi látoga­tásának, amikor itt Budapesten 9:7 arányban diadalmaskodtunk felettük. Tudva azt, hogy a bajor amatőrök igen erős ellenfelek, a MÖSz is a lehető leg­erősebb összeállításban veszi fel ellenük a harcot. A csapat: Énekes Bp. Vasutas, Ko­csis FTC, Gelbai NSC, Szobolovszky TTC, Vámos (Weiner III.) BT­K, Szi­geti FTC, Kelemen MÁV, Bokoly Bp. Vasutas összeállításban jelenleg a leg­erősebb magyar reprezentatív együtte­sünk. Szakértők és laikusok is megálla­pították, hogy ezúttal sikerült tényleg legjobb amatőr boxólóinkat a ringbe állítani. A bajorok a mi csapatunk ellen a kö­vetkező összeállításban állanak ki: Merk, Ausböck, Taubalg, Zeidel, Kug-J­­er, Láng, Hafner és Heimann. A csapat három tagja, Ausböck, Tau­balg és Láng Budapesten is szerepelt már. Közöttük Ausböck ismét Kocsissal fog találkozni, kitől már három ízben szenvedett vereséget. Hasonló sors érte Taubalgot is, aki Gerletől kapott ki. Mostani revénsa sem fog a jelek szerint sikerülni. Láng annak idején Csiszárt megverte. Mostani ellenfele Szigeti lesz, aki remélhetőleg győzelemre viszi majd színeinket. A csapat alsó négy súlycso­portjának győzelme papírforma szerint nem maradhat el és így a végleges győ­zelem a nehezebb súlycsoportok szerep­lésén fog eldőlni. Másnap, január 5-én, Augsburgban mint Budapest csapata lépnek fiaink a ringbe, akikkel szemben a vendég­látók Schubert, Stippel, Fischer, Lind­­mayer, Fradi, Heichlinger, Behringer és Rauch összeállítású csapata lép a ringbe. A legerősebb­­ellenfél a jól is­mert nehézsúlyú Rauch , aki ottléte­­kor Nánayt kiütéssel győzte le. Bokorsy­­nak vele szemben igen nehéz lesz a helyzete, mert­ orrsövénycsonttöréséből még alighogy felgyógyult. A többiek nem ily kemény ellenfelek és a magyar csapat túrájának második stációján a győzelem minden valószínűség szerint nem fog elmaradni. A csapatot dr. Kanka szövetségi or­vos, Erdős szövetségi kapitány és­­Sulkó tanácstag kíséri el. Szerda, 1929 január 2.

Next