Nemzeti Sport, 1929. április (21. évfolyam, 62-82. szám)

1929-04-16 / 72. szám

­ Hat magyar vivő jutott a kard Európa-bajnokság kilences döntőjébe A női tőrvívó Európa-bajnokságban első a német Mayer Helena, míg Dany harmadik, Elek ötödik, Bogén hetedik ivvõnnnfvriivrii¥ifV¡¥^irfii¥nrirrmTiri¥irrinYifmvvmwBi^^ Ünnepelnünk kell ezt a meccset, annak ellenére, hogy elvesztettük — így ír a svájci La Suisse A svájci sajtó a legérdekesebb válogatott meccsnek nevezi a vasárnapi svájci—magyart — Ma délután 4 órakor tér haza győzelmes válogatott csapatunk — Kiküldött főmunkatársunk telefonjelentése — Bem, április 15. Ma délelőttre autókirándulást ter­vezett a vendéglátó svájci szövetség, de az újult erővel eleredő eső keresz­tülhúzta a szépen kitervelt progra­mot. A kirándulás elmaradt és he­lyette a híres Tobler-féle cso­koládégyárat tekintette meg a magyar expedíció. Itt is akadt elég látnivaló, hiszen az üzem nagy és modern, 800 munkás dolgozik benne. A gyár vezetősége a csapat minden tagját­­ajándékcsoma­gokkal lepte meg, de az elmaradt, szépnek ígérkező kirándulás és főleg a csúnya idő nagyon nyomottá tette a hangulatot. Szinte megváltásként hatott délben a Bernből való elutazás. A svájci sajtó természetszerűleg a legnagyobb részletességgel méltatja a magyar csapat 5:4 arányú győzelmét. A kritikákból az alábbi részleteket közölhetem: Sport Zürich (Alcímeik:) Rendkívül érdek­feszítő játék — A svájci csapatnak volt egy nagy negyedórája — Megérdemelt magyar győzelem. A nap nagy eseménye — írja a Sport — Frankenfeld balszélső játéka volt. Ami a játékosok technikai tudá­sát illeti, a magyarok fölénye már az első pillanattól nyilvánvaló volt. Pontos labdakezelésük, a stoppolás bármely testrésszel, a továbbítás fej­jel, sarokkal, mind a legjobb közép­­európai iskolát reprezentálta. Itt még egy jó erős klasszissal Bécs, Prága és Budapest profijai mögött kullogunk. Az erősen megfiatalodott magyar csa­pat azonban már az első félidőben megmutatta gyengéit is. A két szélső half nyomába sem ért a középfedezet­nek. (Ez kis tévedés. A szerb. A magyarok azt a védelmi rendszert folytatták, amely a svájci csapatnak a párisi olimpia idején olyan nagy ered­ményeket hozott. A szélső halfok az összekötőkre vigyáztak, míg a gyors, labdabiztos bekkek a szélsőket vették gondozás alá, így azután Kompóti majdnem teljesen a támadások felépítésé­nek szentelhette magát. Ez az első félórában bizonyos fö­lényt biztosított a magyarok számára, úgyhogy a csatárok sokkal többet ta­nyáztak a svájci 16-oson és gólhely­zetet is többet dolgoztak ki, mint a mieink. Csak a félidő utolsó negyed­órája hozott váratlan és döntő fordu­latot, amikor is pompásan feljöttek a mieink. A második félidő hirtelen ki­szakított bennünket öröm­mámorunkból. Szerencsétlen momentumok, néhány hibás passz, egy kis idegesség elég volt ahhoz, hogy a taktikailag jól is­kolázott magyarok elcsípjék a sváj­ciak megingásának lélektani pillana­tát, kierőszakolják a kiegyenlítést, majd a vezetést és végül a győzelmet, amelyet ekkor már el sem lehetett venni tőlük. (A Sport Zürich az egyetlen újság, amely hangsúlyozza, hogy a magya­rok a svájciakkal szemben profijáté­kosokat állítottak ki, még­pedig nem akármilyeneket, hanem a profigárda elitjét.) A két csapat 90 percig olyan harcot folytatott, amely iramá­val, változatosságával páratlan a svájci válogatott mérkőzések történetében. Sok válogatott csatát láttunk, de eh­hez hasonlót még egyet sem. A magyarok éppen félannyi erővel dolgoztak, mint a svájciak. Gazdasá­gosabb erőbeosztásuk eredményezte, hogy erejükből tovább futotta és csak az utolsó 5—10 percben estek vissza ők is. Erre vallott, hogy ekkor sokat játszottak taccsra. Híres összeomlása is erre vezethető vissza. (A svájci tudósító összetéveszti Toldit Híres­sel. A szerk.) A svájciak negyedórája alatt az „óriás” védelem is feltűnő és meglepő gyengéket mutatott. Dénes a kapuban jó, jobb mint Pache, veszélyesebb helyzeteket is kellett tisztáznia, de sem nem Staplik, sem nem Franzl, Combi vagy Sechehaye. Fogoly a rutinosabb bekk, de még­sem a régi már. Az öregebbik Abegg­­lent ugyan még el tudta intézni, de Frankenfeldben mesterére talált. Di­cséretére válik, hogy abszolút fairen látta el tisztét. Általában egy-két faulttól eltekint­ve a játék mintaszerűen fair volt". A magyarok játéka ellen talán csak egyetlenegy kifogást emelhetünk és pedig azt, hogy többször húzták vis­­sza az ellenfelet trikójánál vagy nad­rágjánál fogva. Ez a fogás néha még a minden hájjal megkent Roust is megtévesztette. Em­ődé gyors, labdabiztos, akár Fogoly II., csak az áttekintésben las­sú még. Csatáraink villámgyors sakk­húzásai között az első félidő utolsó negyedórájában nem ásott a helyzet magaslatán. A halfsorban Kompóti magas­­lott ki. Egyike volt a legjobb magyar játéko­soknak. A szélső halfok közül csak Borsányi tetszett a második félidő­ben. A csatársornak veszélyesebbik része kezdetben a baloldal volt, ugyanis Kompóti, „a játszó koponya”, hamar felismerte, hogy Widmer a svájci csapat Achilles-sarka és újra meg újra a balszárnyat dobta előre. Szerencsénk, hogy a csatársor — mint ahogy Pesten is láttuk — amilyen nagy kedvvel lő, éppen olyan bizony­talanul talál. A csatársorban a legna­gyobb formát a „famázus” irányító, Turay mutatta. Takács II.-t nagyon jól fogta a halija. Török a második félidőiben a legjobb magyar csatár volt (?) A bíró előtt le a kalappal. Nagy bíró, mintaszerűen vezette a mérkő­zést Ez a mérkőzés különben mély be­nyomásokat hagyott hátra az embe­rekben. Nem volt senki a zsúfolt aré­nában, akit rabul ne ejtett volna a legnagyobb izgalom a folyton változó szituációk között. Neue Züricher Zeitung A berni atmoszférában válogatott csapatunk majdnem megcsinálta azt a bravúrt, amit a győzelem jelentett volna. A magyarok győzelme, nem a csatárok érdeme, hanem a mi védel­münk hibája. Jobbhátvédünk teljesen csődöt mondott. A második félidőben hibát hibára halmozott. Ha csak csa­tárainkon múlott volna a dolog, nyer­hettünk volna. A magyar játékosok újra a leg­nagyobb csodálatot provokáló labdaartistáknak bizonyultak. Valósággal gyönyörűség volt elnézni azt a művészetet, amellyel a labdát kezelték és a cselezési manővereket, amelyek a másodpercek töredékei alatt hatalmas területi nyereséget je­lentettek számukra. Csak taktikai szempontból keltettek csalódást. Túl komplikáltak, túl sok sakkhúzást csi­nálnak, míg az ellenfélnek mattot tudnak adni. Szép, szép ez, de az egyszerű, racionálisabb, kevesebb to- Ára 16 fillér 11929 április­­e. Ausztriában 25 Urpechen Amlats ShrTrit Btill XXI. évf. 72. sz. Jugoszláviában 3 dinár Csehország­ban 1Ya­cak. ^ éM Megjelemnn­i Romániában 8 lei WWm M#tartök és szombat kivételéül . Németországban 15 pfennig tSOZ&W&a minden nap Svájcban 20 centimé Franciaországban 1.20 trane Szerkesztőség és kiadóhivatal. Olaszországban 60 centesimi­ta . Budapest, .­­.. _ ___. ^ 1 VI. ker., Rózsa-utca lil. Amerikában 5 cent (Podm­aniczky-utca sarok) Előfizetési dijak: Budapest^föposudiék 24 (egy hónapra 4 P) |fKpf|jj. Nemzeti Sport Budapest Ausztriában egy negyedévre 12P . Hb.1m Telefon: Egyéb külföldre 15 P Wr 112—14 és 251—20­1 QTOUE & BLYTO LONDON—BUDAPEST ANGOL SPORTÁRUHÁZ IV., TÜRR ISTVÁN­ UTCA 4 A HUNGÁRIA NAGYSZÁLLÓVAL SZEMBEN­­ ■ • ’ y. ' . . A-vf" A legjobb márkájú TENISZRAKETTEK (kezdők részére is) F és minden egyéb sportcikkek nagy választékban MODIAHU

Next