Nemzeti Sport, 1929. május (21. évfolyam, 83-103. szám)

1929-05-15 / 93. szám

HHiMlllB IMI Hl—8HM gozofd­ nagy szenzációját nem látni sehol. Azt beszélik, hogy Király Pál meggondolta magát... Kár!... E pillanatban — a legnagyobb szá­guldozás közepette — hirtelen ki­alszik a 30 ívlámpa. Most már vak­sötét ijeszt. A tribünökről vadul kiabálnak. És egy hang a mélyből: „Rövidzárlat!” Aztán nagy, vigyázó, dermedt csend. De nem történik baj. A motorok lelassítanak. Szekeres le­áll. Aztán hirtelen megint: fénytenger. A kapcsolótáblák felett biztosítékokat cseréltek. De már megaszalódott a harci kedv. Hidegül. Szél támad. A tavasz nehéz levegője álmosít. A tribünök alatt már dolgozik a masszőr. A zuhanyok jeges vize hull. S egy emelettel feljebb­ dolgozik a szövetség. Versenybizottság. Fegyel­mi bizottság. A KAC elnöksége neve­zéseket vesz fel vasárnapi 2X100 km-es országúti stafétaversenyére. Egy másik szobában Steiner és Mau­ser a pályamegnyitó versenyre tobo­roz ... Finálé Már alszik a pálya. A fegyelmi bi­zottság még mindig a Lovasi-ügyet tárgyalja. A Thököly-úti templom nagy harangja elkongatja az éjfélt. Nagy, simogató csend csókolja a ter­mékenyítő rögöket és a kőbörtönök hosszú sorát. A Millenáris tribünjével szemben Krausz Sírni tündéri berendezésű vil­lája szomorkodik... Pünkösd vasárnapján megnyílnak a Millenáris kapui... g-moll. A Floridsdorfer Rasenspieler Budafokon — Saját tudósítónktól — A BMTE pompás programot ké­szített a pünkösdi ünnepekre: nem­zetközi résztvevővel körmérkőzést rendez. A külföldi vendég az osztrák amatőrbajnokságban szép szerepet játszó Floridsdorfer Rasenspieler SC lesz, a körmérkőzés másik két résztvevője pedig a BIK és az EMTK. A két nap programja a kö­vetkezőképen alakul: Vasárnap: Floridsdorfer RSC—EMTE, előtte EMTK—BIK. Hétfő: Floridsdorfer RSC—BIK, előtte EMTK—EMTE. Nyilatkozat, a Turul MOTE veze­tősége részéről annak megállapítá­sára kértek fel, hogy a Turul MOTE közönsége nem dobálta meg kővel a Főv. TKör játékosait. Csepreginek, a Főv. TKör jeles hátvédjének lábsérülése olyannyira súlyos, hogy az idei szezonban már nem játszhat. Sztancsik és Szerba, a Vérhaloid két kitűnősége a sérültek listáján van. Csapatuk legutóbbi mérkőzésén emiatt nem játszottak. A P. Remény utóbbi gyengébb szereplésének oka az, hogy a csapat legjobb játékosai kitiltás alatt álla­nak. A PSC a pünkösdi ünnepeken sem­miféle mérkőzést nem játszik, hogy a csapat teljesen fitten állhasson ki a jövő heti rivális Zuglói SE elleni mérkőzésre. Hüttler, a Főv. TKör jóképességű játékosa, akit a Turul MOTE ellen elfoglaltsága akadályozott a já­tékban, vasárnap az NTC ellen már ismét sorompóba áll. Új intéző, VI. ker. FC: Tóth Mi­hály, VI., Babér­ u. 2. Vidéki eredmény. Sárvár, S. Vívók— Pápai Testvériség 2:2 (1:2). Bajnoki. Bíró: Komfein. A lelkes pápai legény­ség végig egyenrangú ellenfél volt s megérdemelten vitte el az egyik pontot Sárvárról. A Déli LASz tanácsa május 16-án, csütörtökön este nyolc órakor Szegeden ülést tart- rig­ue micit. ftm IDOAB8______________________________ Szerda, 1929 május 15. A váratlan vereség és a színtén váratlanul nagy győzelem okáról Vélemény Újpest debreceni vereségéről és a Nemzeti nagy sikeréről — Saját tudósítónktól — A vasárnapi forduló két kimagasló meglepetése az Újpest debreceni ve­resége és a Nemzeti fölényes győzel­me volt. Nézzük, mit mondanak a két mérkőzés nyomán a két csapat ve­zetői : Újpest 1:3 Maros Oszkárt, Újpest alelnökét a Parlament-kávéházban találjuk meg, amint éppen délutáni kártyapartiját játsza. Amint megtudja, hogy miről van szó, jókedve rögtön alább száll, elkomorodik. — Őszintén szólva nem is tudom, hogy miért kaptunk ki. A csatársor, a csatársor... ott volt a baj. Hiány­zik a tréning a csatársornak. Nem tudják befejezni az akcióikat. Dara­bosan, puhán, lanyhán, energiátlanul játszott a csatársorunk. Ez volt a baj, mert a védelem és a fedezetsor megtette a magáét, megtette a köte­lességét. (— Ha véletlenül Újpesten lett volna a meccs, akkor is elvesztették volna?) — Ezzel a csatársorral Újpesten is! Ezt a meccset akár itt, akár ott, az első félidőben kellett volna meg­nyernünk. Akkor­­három-négy gólt lőhettünk volna, illetve kellett volna lőni és ezekkel a gólokkal megnyer­hettük volna a meccset. (— Jól játszott a Bocskay?) — Nem, de jobban játszott, mint az Újpest. (Kifelé tartunk, amikor megszólít valaki.) — Szerkesztő úr! Én megmondom, hogy miért kapott ki az Újpest. Nem treníroznak jól, kérem. Tessék elkép­zelni azokat a nagy darab embereket, az Avart, a Vedert és a többit, amint ebben a hirtelen támadó nagy meleg­ben játszották. Nem volt tréningjük a nagy meleghez, kidültek a második félidőben. Ezekből a nagy darab em­berekből a tréningeken ki kellene szedni most mindent, amit csak le­het. Úgy ki kell őket fárasztani, hogy a tréning után lógjon a nyelvük, ak­kor aztán nem éreznék meg a mécs­esen oly nagyon a meleget és bírnák végig az iramot. Tessék elhinni, ez a baj az Újpestnél. Ezért s­aptak ki... Nemzeti 4:0 A pesti fekete-fehérek irányítóját, elnökét, Reichardt Ottót nehéz meg­találni, mert egész nap el van fog­lalva. Türelmesen kell addig várni, amíg este megjelenik egyesületének a kávéházában, a Központi­ kávéházban. (— Minek tulajdonítja a vasárnapi nagy győzelmüket?) — Igyekszem objektíven elbírálni a helyzetet! Talán az ellenfélnél kez­dem ... A Bástya védelme, a két hát­véd nagyon gyengén állt a lábán. Nem tudom, hogy ennek sérülés-e, vagy más volt az oka, de tény, hogy rosszul, meglepően rosszul játszottak! A fede­zetsoruk sem bírta végig az­­ iramot, nem állták a tempót, mintha csak megártott volna nekik a csütörtökön játszott meccs. Csatársoruk ilyen kö­rülmények közepette már nem lehetett eredményes, de nem lehetett eredmé­nyes azért sem, mert a mi védelmünk jól dolgozott. A kapus és a két hátvéd is elsőrangúan megfelelt. A két szélső fedezetünk kitűnő volt, különösen Bartos, aki ismét, mint a Bocskay el­len, élete egyik legjobb formáját ját­szotta ki. A centerhálfunk, Volentík határozottan sokat javult az utóbbi időkben. Nagyon fejlődik. A csatár­sorunk nem mutatott nagyvonalú játé­kot, de viszont a helyzeteket eredmé­nyesen használta ki. Nekem Odry tet­szett a legjobban. Mindenhol ott volt­­ az első három gól kezdeményezője, részese. Ő készítette elő a legtöbb helyzetet. Eredményesen és jól ját­szott Győry II., akiben megvan az a két kvalitás, ami a gól eléréséhez szükséges: 1. szemfüles, 2. van elég nyugalma a helyzetek kihasználásá­hoz. Jól játszott még a­­m­ásik három csatárunk is. (— Javuló formában van a csa­pat?) — Határozottan,... feltétlenül. (— Mi a véleménye a Ferencváros­­meccs előtt?) — A csapat jó formában van s mindig szépen játszottunk a Ferenc­város ellen, valószínűleg most is szép küzdelem lesz. (— És a negyedik helyre pályáz­nak? Remélik, hogy elérik?) — Ez nem rajtunk múlik! Kérdés, hogy miként szereznek pontot az előt­tünk állók. Én híve vagyok a Csányi­­féle szériának. Ennek az alapja ugyanis az, hogy minden csapatnál pech-széria után jó széria következik. Nálunk is így van most. Előbb rosz­­szul ment a játék, most meg jól megy__Ha a jó széria is olyan hosz­szú ideig tart, mint a pechszéria, ak­kor megnyerhetjük a negyedik he­lyet ... i . Drezda—Paris 5:3 (2:2) — Távirati jelentésünk — A városközi mérkőzést tegnap, kedden játszották le Drezdában. A franciák ugyanúgy, ahogy vasárnap Berlinben, itt is csalódást keltettek. Akit rabul ejtett a kézilabda — Saját tudósítónktól — Pomikalszky Gyulát nem pá­lyán ismertem meg, hanem benn a szövetségben. Mint kézilabdást. Nem is ismeri másként senki. Kézilabdás. De az aztán az! Alig beszéltem vele kétszer, már ki is csalt tréningre. Csak nézni. De mikor kezdődött a tréning, már szedtem is fel a felszerelést. Hip­notizált? Nem sokat beszélt róla, de amit beszélt, annak nem lehe­tett ezentállni. Vele együtt do­báltam a labdát. Mert ő is levet­kőzött s odaállt a fiatalok közé. Azt ugyan, hogy 37 éve ellenére kopasz, eltitkolta, sapkát tett a fejére, de szaladt, rohant, úgy, hogy én csak őt láttam a pályán. Minden körülötte forgott. Ját­szott s tanította a fiait. S most együtt ülök vele egy asztal mellett. — Kérlek szépen, akkor szerettem meg a kézilabdát, mikor valamelyik válogatott meccs előtt itt Pesten be­mutatták. Másnap első dolgom volt, hogy felkerestem egy barátomat, aki több nyelvet értett s írattam vele egy sereg levelet. Franciaországba, Németországba, Ausztriába és sike­rült is megszereznem a kézilabda­játék szabályait. Ezt lefordíttattam — nagyon nehéz dolog volt, nehe­zebb, mint gondoltam — s egyik este beállítottam vele a BLASz-ba. Ott éppen akkor tanakodtak azon, hogy honnan is lehetne szabályokat sze­rezni. S ettől kezdve benn ragadtam a szövetségben. — Azután megalakítottam csapa­tomnál, az Elektromos Műveknél a kézilabda szakosztályt. Nehezen lehe­tett ráveneni a fiúkat az új játékra, mert valamennyi csak futballozni akart, de lassan megkedveltettem ve­lük. Ma már? Kiírtuk a házibajnok­ságot, s azon nem kevesebb, mint 9 csapat vesz részt. Tehát majdnem annyi játékosunk van, mint a többi csapatnak együttvéve! Ma már szava van a kézilabdának benn az Elektro­mosnál ! — Nincs olyan férfimeccs, hogy azon kinn ne lennék. Ebben csak az akadályoz meg, ha az egyes meccsek ütköznek egymással, de máskülönben reggel nyolctól a teljes sötétedésig ott vagyok a kézilabdások közt. Vége az egyik meccsnek, taxiba vágom ma­gam s rohanok a másikra... Sokszor nem is eszem egész nap, csak amit úgy útközben be tudok kapni... A feleségem már... De hagyjuk! Nem tudom megállni, hogy otthon üljek, mialatt kézilabdáznak. — Az egyesületemben lehet is dol­gozni, mert Tuboly igazgató mellett lehetetlenség nem megszeretni a dol­gozást. Mást nem is mondok róla, mint hogy egyik nap azt mondtuk előtte, hogy milyen szép is lenne, ha fák vennék körül a pályát s másnap, mikor kimentünk, már körül is ül­tette! így lehet dolgozni, mert látja az ember a munka gyümölcsét! — A szövetségben már nehezebb a helyzet, mert nem lát az ember mindig ilyen jóakaratot mindenki­ben, de ez nem tántorít el a kézilab­dától. Hogy mást ne mondjak, fél­évre eltiltottak a bíráskodástól. Ma már mindenki tudja, hogy hol az igazság, de én nem keresem. Ki­állom a büntetést, mert sportember­nek érzem magam. Mint ahogy éppen ezért nem is óvok meccset soha. Pe­dig tudnék és fontos volna, de nem teszem. Nem tudnám megtenni... — Csak azt bánom, hogy én csak tréningen játszhatom már a kézilab­dát . !!

Next