Nemzeti Sport, 1929. december (21. évfolyam, 234-255. szám)

1929-12-04 / 237. szám

Szerda, 1929 december 4. BlífDRiaIEL főlágpénzárt­an évtizedek óta közismert bútor­áruházunkban hálószobák, ebédlők, úriszobák legkedvezőbb fizetési feltételek mellett kaphatók. „BOG-MI­L“ KERESKEDELMI RT. ezelőtt BALÁZS ÉS TÁRSA bútoráruháza, Vilmos császár­ út 43 (saját házi, ICMnMtoMmk kötten kedveimén, k­i 40 ORI Magyarországon a legrégi iyi l­egjobb vezetői (sóttoriei) tanult­­­ványaink közül kerülnek ki. C&firríimPI/fií H lég mindig a legolcsóbban ta­dUrranfoKULAi' ienUsiJJá** y stsin-u.20.(se , mely saját sütőin tökéletesen Utánit át­ház), ezelőtt Tavaazmsze-u. 3 Úr* is h­ölgyvezetők részére külön tanfolyamok: VII., Karpfenstein­ utca 20. sz. Telefon: J. 412-46 7 ... s a Stobbe-csoport nagy napra ébredt. Elérkezett most már végre az ideje annak, hogy két veretlen legény­ség eldöntse az elsőség kérdését, hogy megmutassa, ki a legény a gáton. A Turul TE, avagy az URAK? Tripolisz, vagy Rákospalota csillaga ragyog-e fényesebben? Erre adott választ a vasárnap. A nagy derbi előestéjén A rákospalotai sporttársadalom, miközben izgatottan tárgyalta a más­napi esélyeket, egy kérdéssel nem volt egészen tisztában: — Miféle csapat az a Turul? Erre kevesen tudtak válaszolni. S aki­ tudott, az is csak ennyit. — Valami alsóosztályú csapat. Két éve még a negyedik osztályban voltak. — És a második osztályban is ilyen jól megy nekik? — Úgy látszik. Ez persze a tájékozatlan nép. A benfentesek már többet tudtak Tripo­lisz reprezentánsairól. Hiszen nem­régiben még Remete trenírozta őket, az a Remete, aki most az URAK ama­tőrtrénere. Ja igen, ez a Remete-ügy. Mely ott lappangott a derbi hátterében és az egésznek egyik mozgató ereje volt. Erre még visszatérünk. Hangulat a Tripoliszban — De mér a Fábri játszik? — Mit tudom én! — Igazán, hogy a Tacsit kellett volna beállítani. — Jó az a Fábri barátom! A csapatösszeállítással nincsenek megelégedve Tripoliszban. (Tripolisz­­nak nevezik a Babér-utca környékén elterülő városi házakból álló telepet.) Nem bíznak a vezetőségben. Mióta tré­ner nélkül maradt a Turul, azóta nem bíznak senkiben sem. Remete eltávo­zása után egy darabig kijárt hozzá­juk Lipovetz Aurél, a régi trénergárda egyik jelessége, de a tréninget nagyon kevesen látogatták. Így hát most ő sínes ott. Az URAK-ról nagy véleménnyel vannak: — Jó csapat az fiam, voltak azok már elsőosztályúak is. — Azért majd megmutatjuk a Re­metének! Hát mi is van Remetével? Az UTE, majd később az MTK vá­logatott kapusáról van szó. Aki fel­hagyott az aktív játékkal és elvállalta a Turul tréningjének vezetését. Ama­tőralapon. Tudniillik ő is ott lakik a Tripoliszban. A szimpatikus Remete nagy népszerűségnek örvendett az egész telepen, a játékosok szerették, a csapat pedig nagy lendülettel tört előre. Beneveztek a negyedikosztályú bajnokságra és az első évben meg­nyerték. Bejutottak a harmadik osz­tályba. "­­ — Ez azért már nehezebb lesz! — mondták ekkor. De azért nyugodtan megnyerték a harmadosztályú bajnokságot is. Beju­tottak a második osztályba. — De itt aztán igazán megállapo­dunk! — ez volt a vélemény. Mire a csapat győzelmet győzelemre aratva elfoglalta a második helyet, vesztett pontok szerint egyenlően állott az URAK-kal, csak egy meccsel keveseb­bet játszott. S ha közbe nem jön va­lami,, akkor a „Remete” vezetheti to­vább csapatát akár az első osztályig. Igen, ez a valami. Ami az volt, hogy egy meccs után Remete felháborodva a csapat gyenge játékán, alaposan megmosta a fejeket. Az egyik játékos teljesítményét különösen erős szavak­kal ostorozta, sőt az erős szavakból a végén egy erős pofon lett. A dolog akkor nagy port vert fel, fegyelmi ügy is lett belőle s végül trénerválság lett az ügyből. Remete pedig átpártolt az URAK-hoz. S ez volt a nagy derbi legfőbb érde­kessége. Remete meg akarta mutatni a Turulnak, hogy mit vesztett benne, a Turul pedig meg akarta mutatni Remetének, hogy nélküle is tudnak. — Majd megmutatjuk a Remeté­nek! — izzott a hangulat Tripolisz­ban. Miért nem a Babér­ utcában volt a derbi? Tudniillik a Turul TE volt a pálya­­választó. De, sajnos, a babérutcai pályán nem lehet másodosztályú mécs­eseket rendezni. A pálya nem tudott lépést tartani a csapattal, a csapat már másodosztályú, de a pálya maradt harmadosztályú. Nincs bekerítve. Esetleg berohanhat a közönség a pá­lyára. Ezt csak harmadosztályú mécs­esen lehet, már másodosztályún nem. A pálya különben hamarosan be lesz kerítve. Ezzel kapcsolatban egy igen jóízű eset történt a Turullal. A vezetőség vett ugyanis faanyagot ke­rítés céljaira és a fát lerakatták­ a pálya mellé. Mivel félő volt, hogy a fát esetleg éjjel ellopják, szerződtet­tek két éjjeli őrt. Az őrök kaptak éj­szakánként három pengőt. Meg is vol­tak nyugodva egy darabig a fa sorsa felől, míg egyszer az egyik vezetőségi tag rosszul aludt valamelyik éjjel és kiment sétálni a pályára. Ott látta a két őrt hatalmas tűz mellett. — Mi az, rnagyie tüzet is gyújtot­tak? — kérdezte tőlük. — Muszáj, kérem, hideg van! A vezetőségi tagban hirtelen rossz sejtelmek támadtak: — Mit égetnek? — Van itt fa elég! — mondta egy­kedvűen a derék éjszakai örálló. Természetesen a kerítést tüzelték. Jóideje. Ha esetleg elégették volna egészen, akkor talán jelentették volna, hogy fölmondják az állásukat, mivel nincs mit őrizni. De még jókor sietve leépítették őket. Mondom, szóval ezért volt a derbi a Tatai-úton és nem odahaza a Babér­­utcában.. . Maga a derbi A Tatai-úti pálya közel van. A vasúti töltéshez. Éppen mellette van. De hogy azon a pályán mi történik, azt maga a jó Isten sem tudja, mivel a háta mögött van. A környékező rétekről özönlenek az emberek tízei. Egész Tripolisz ott van. De rákospalotaiak is akadnak szép számmal. Esik az eső. A pálya előtt megfog egy kis srác: — Bácsi, ha ad húsz fillért, muta­tok egy helyet, ahol be lehet mászni! Ez a kis pálya jegyűzérje. A pálya szigorúan be van kerítve, csak jeggyel lehet­ bemenni. De a kö­zönség nem is akarja elbliccelni a jegyváltást. Egészen kisfiúk is meg­váltották jegyüket épp úgy, mint a nagyok. — Hányan lehetnek? — kérdeztem az ajtónál. , — Hát... már vannak vagy két­százan. Ez a turniké. A nézőtéren hosszú padok vannak. A közönség nemes egyszerűséggel rá­áll. A pálya közepén egy csomó gye­rek áll. — Az egész hatodik itt van. Mondta, a tanító bácsi, hogy jöjjünk ki. A ta­nító bácsi is ki fog jönni. Az egyik gyerek kiadta a parancsot: — Srácok, engemet nézzetek. Ha így izélek a kezemmel, akkor kezdjük, hogy tempó Turul! Ez a Közép. Ismerőssel találkozom. A kis Sze­­csey szólít meg, akivel együtt jártam elemibe s most Ő a Turul balhallja. — Siess öltözni! — kiált rá valaki, mire a „Szecska” megy. Két nővére ott drukkol a pad tetején. Közben megérkeztek az URAK- játékosok is. Autóbusszal jöttek. Ve­lük együtt még egy csomó drukker is. Ez a különvonat. Az öltözők felé veszem utam. Mint jó MÁV-pályához illik, az öltözők sze­repét bélistás vagyonok játszák. Az öltözőkben határozottan hideg van. Ellenben az eső nem esik be, tehát mégsem egészen rossz öltözők. A já­tékosokat a győzniakarás fűti. Akinek pedig ez nem elég, az ugrál egy kicsit. Ez a központi fűtés. Mindkét öltözőben nagy az izgalom. A Turulnál idegesek a játékosok. A csapatösszeállítás nem egészen tetszik mindenkinek. Kivonulnak a csapatok. Ezt az ünnepélyes pillanatot csak az egyre jobban megeredő eső rontja el. A pálya sártenger. Sáróceán. Kezdetben a Turul támad. Mintha meg akarná hálálni közönsége bizta­tását. A közönség pedig zajong és a nagy fölény láttára csúfolja a rákospalo­taiakat. Különösen az URAK szó ki­aknázható humorlehetőségeit fedezik föl sokan. Ezenkívül pedig az URAK kövér, de lassú centerhallját veszik elő: — Na mi az, Svarc úr! Nehéz a po­cak? A fölény lassanként alábbhagy. Az URAK-bekk­ek nagyon jók. Különö­sen Jeney tesz ki magáért. Talán azért, mert gyönyörű menyasszonya ott drukkol a nézőtéren. A Turulban szintén a védelem vi­tézkedik és a centerhalf Buda, aki a mezőny­­ legjobb emberének számít minden­­tekintetben, csak jobblábbal nem szeret rúgni. ■— Tempó URAK! — Ez nekünk szól? — kérdezte egy turulista. — Miért szólna maguknak? — Mert itt mi vagyunk az urak! Nagy derültség. Közben Jeney 11. berúgja az URAK első gólját. Ez már csak részben kelt örömet. Két kiskorú ellendrukker veszeke­dik: — Obcid vöt. — Az az öregapád! — A tied! — A tied! — A tied! Becslésem szerint ezidáig még nem hagyták abba. A félidőben bementünk a Turul öl­tözőjébe. Forró limonádét isznak. Neumann úr osztja a limonádét ha­talmas kétliteres Thermos-palackból. De mérgesek. ■— Ne passzoljatok! — mondja egy külső pártoló tag Füzi Lajcsinak, a csapat bekkjének. — Elakad a passz a sárba. Vágjátok meg a labdát és rohanjatok előre. A Hungária, vagy a Ferencváros sem csinálná másképp ilyen talajon. — Hát beszélj nekik! — mondja elkeseredve a bekk. A második félidőben már minden reményük elvész a futulistáknak. A csapat kapkod. Egy URAK-ista megsérül. Remete rohan be a pályára. A közönség tün­tet ellene: — Civil a pályáról! Kimenni a pá­lyáról!!! Egy kövér bácsi elkeseredve kiabál be: A természetes fűtés, az ingyenzuhany, meg a Remete csengettyűje

Next