Nemzeti Sport, 1930. február (22. évfolyam, 22-41. szám)
1930-02-16 / 32. szám
Vasárnap, 1030 február 16. *»**«•*» etc Meislt kérték fel a csehek, hogy közvetítsen a magyarcseh konfliktus ügyében Meisl vállalta a kényes feladatot — Telefonjelentésünk — Bécs, február 15. Ma délelőtt Tschackert dr., a csehszlovák szövetség elnökségének tagja telefonon felhívta Meisl Hugót és kifejezetten felkérte, hogy közvetítsen a magyar—cseh konfliktus ügyében a két szövetség között, mert a csehek nincsenek abban a helyzetben, hogy az általuk javasolt szövegtől eltekintsenek, a szakítást azonban mélyen fájlalnák. Meisl a felkérést vállalta és legközelebb akcióba is fog lépni. Honorka Ottó. Somogy jobban akarja kezdeni a szezont, mint az ősszel — Saját tudósítónktól — A kaposvári együttes tegnap este pontosan megérkezett a fővárosba. A lelkes együttes különös nagy gonddal készült erre a meccsre, mert feltétlenül győzni akar. Nem azért, mert a jó kezdés igen sokat jelent anyagilag, hanem mert a győzelemre égető szüksége van. A csapat hangulata nagyszerű, az egyesület berkeiben azt tartják, hogy ez már maga is fél győzelem. A csapat a következőképpen veszi fel a küzdelmet: Kutasi — Pesti, Morvay — Tallián, Somogyi, Blum — Galambos, Lovag, Jakube, Presovszky, Steiner. A csapat tartalékául Győrffy jött fel. Az együttest Kovács József dr. városi főügyész, Lánczy Béla igazgató és Szűcs Rezső dr. főtitkár kísérte a fővárosba. Blum csapatkapitány a következő nyilatkozatot adta: — Az őszi kezdésnél feltétlenül jobbat akarunk elérni, mert ez létkérdés a számunkra. (Az ősszel a III.ker. elleni 2:2-es döntetlennel indult a szezonnak a Somogy.) Az SzNSE fúziós tárgyalásokat folytat a MOVE Kispesti Reménynyel. A tanácskozásotok a MOVE II-t Király Lajos, az intézőbizottság előadója képviseli. Fogoly II. az UTE trénere lett. A „Minden idők legjobb jobbhátvédje” a napokban elvállalta az UTE tréneri tisztségét. Újpesten igen sokat várnak a népszerű játékos munkájától. Skvarek gyógyul. Skvarek ma délelőtt hagyja el a kórházat és a héten orvosi engedéllyel már tréningbe is fog állni.iiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiIiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Magyarország 1039. évi női, férfi és páros műkorcsolyázó bajnoksága a városligeti műjégpályán MB1IM Szabad gyakorlatok febr. 16-án, vasárnap este fél 7 órakor. Nézőjegyek: számozott ülőhely P 2.—, állóhely P 1.—. Tagoknak és napi jegyeseknek: ülőhely P 1.—, állóhely 50 fillér. 1 7 (E cikkünk sorrendben a harmadik, mely a banksport krízisét boncolja. Akciónk jelentősége egyre dagad, egyre szélesedik. Új szín, új hang, új panasz ömlik ki e sorokon által s mögöttük ott áll eredményt várón a tisztviselőtársadalom egysége. Még sohasem találkoztunk az emberi társadalomnak ily sajátos kasztjával, mint a vállalati tisztviselő, a maga szomorú függő viszonyával, mely megöli lelkében az önálló véleményt s a szabad kritika nyilvánítását. Akadtak bővével levelek a hozzánk beérkező levélhalazból, melyek azt írták, hogy igazunk van, de ne írjunk erről a problémáról többet,mert bizony megharagszik a TÉBE és megharagszik a GyOSz és megharagszanak a vezérek és lehet, hogy ebben a nagy haragjukban még attól a csekély alamizsnától is megfosztják a tisztviselőket, mellyel ezek a vállalati sportot úgy, ahogy fentartják. E sajátságos tapasztalathoz csatlakozik a következő: Midőn a bankliga szervezetének részletkérdései tekintetében adatok után kutattunk s ebben a felderítő utunkban illetékeseket kívántunk megszólaltatni, ezek a tiszteletreméltó urak állig gomdolkoztak és ezt mondták: — Nem nyilatkozhatunk, mi függő viszonyban állunk a bankkal, mi tisztviselői vagyunk a banknak. Egy másik úr — szintén jelentékeny nevű vezető — kérdésünket ugyanilyen határozottsággal hagyta válaszolatlanul, mondván: — Kérem nekem ez a dolog nagyon kellemetlen, tessék engem kihagyni a dologból... Mennyi félelem búvik meg e mondatok mögött, mennyi függés, milyen határtalan gyengeség... Lehet ezt lelkiismeretfurdalás nélkül irattározni? ) Henry Ford, a szociális indusztriának teremtő apostola néhány esztendővel ezelőtt megteremtette az ötnapos munkaidőt. Ford gyárában egy héten csak öt napot dolgoznak az emberek s ami megmarad így időben, azt a munkás a saját testének és lelkének és családi kötelékeinek ápolására fordítja. Angliában a week-end rendszer egyre dübörgőbb erővel hódít teret s egész Európában végigszáguldott már a nyolcórás napi munkaidő parancsoló szüksége. S ugyanakkor a bankokban reggel fél kilenctől két órai megszakítással késő délutánig, sőt este nyolcig s azon is túl íróasztala mellett ül a fiatal bankfiú s a családos „bankastyán” és számítja a kamatot ésírja a pénzt termő leveleket is ebben a szürke robotban, mely oly vigasztalan, sohasem látja meg az élet millió szépségét. Ford bölcs ember. Ezt még a pesti vállalati igazgatók sem tagadhatják. S az angol üzleti vezéreknek is helyére van az eszük s Európa nagy kalmárfejedelmei nem altruista koponyák. De az idők megértése elfogadtatta velük az ötnapos munkaidőt, a weekendet és a nyolcórás napi mockát. Ezek a bölcs urak nem azért hajoltak le a dolgozó emberhez, mert a bibliában mélyedtek el s nem azért, mert szociális érzéseik támadtak, hanem mert az esztendők nagy tapasztalataiban ráeszméltek arra, hogy az alkalmazottnak szüksége van pihenőre, szüksége van arra, hogy a munka után meglássa még a napnak fényét, hogy sportolhasson, hogy kitornázza testéből a pocakot s a „ziccsláss” nagy súlyzóit, hogy így kedvet, értelmet, örömet találjon a munkában. A túlhajtott gép hamar elkopik, hamar tönkremegy. Ford ezt a tör— Saját tudósítónktól —vényt az autószakmából jól ismerte. Ford rájött arra, hogy kevesebb idő alatt friss munkaerőket dobva rajvonalba, ugyanazt a munkaeredményt hozza ki belőlük, mint akkor, ha e tömeget úgyszólván csak az alvás szabadidejével ajándékozza meg, s dolgoztat velük tizenkét órát. De a vállalatok és a bankok nem ismerik ezt a törvényt. A bankok és a vállalatok még mindig taposómalomnak tekintik a hivatalt s a hivatalnokot gépnek, „akit” havonta elegendő 120 pengő fizetés erejéig olajozni. S ez a harmadik oka annak, hogy a bank- és vállalati sport dekadenciája oly tragikus lejtőre került. Tegnapi postánkban több mint ötven levél mondotta el azt az egyetemes panaszt, melyet most itt nyilvánosságra hoztunk. — Nincs időnk sportolni. Ez a refrénje minden levélnek. — Nem foglalkozhatunk testedzéssel, mert a hivatalos órák az estébe nyúlnak. — Nem futballozhatunk, mert az osztott munkaidő az est beálltáig az íróasztal mellé láncol... Fáradt a magyar bank- és vállalati tisztviselő s a munka végnélküli Ariadne-fonalát göngyölve, lelkében a közöny köde fekszik. Ha volna is pénz, ha áldoznának is a bankok, ha megnyitnának is az eldugott zsilipek, még akkor is: feltámadhatna-e így a banfolos vállalati sport? Nem támadhatna fel. Nem támadhat fel, mert ahhoz, hogy az ember sportoljon, nemcsak pénz, de idő is kell. Szabadidő, mellyel a hivatalnok rendelkezik. Szabadidő, melyet nem kunyerálással koldul ki a jószívű főnöktől. Szabadidő, mely jogosan jár, nemcsak egyeseknek, de mindenkinek. Nyolc óra munka. S utána: felejtse el mindenki az íróasztalát, az aktákat s a szabad és független ember méltóságával kezdjen hozzá emberibb emberi lényének kiteljesítéséhez. _ És távol áll tőlünk, hogy a destrukció tankjait nekiindítsuk a bank- és vállalati falamusznak. De programunk, kötelességünk s hivatottságunk, hogy a középosztálynak e nagy kasztját egészségesnek lássuk, a jövő nagy örömeivel a lelkében s ne meggyötörtnek, ne kimerültnek s a közöny ködébe süllyedtnek. Ismételjük: államfenntartó elem a középosztály a maga sok százesztendős nemes tradíciójával s erre a középosztályra féltő gonddal vigyázni kell. Nagyobb gonddal és nagyobb féltéssel, mint az eddig történt. S hogy ez a középosztály, melynek egészsége, megtartása és sportja érdekében most már harmadik cikkünket írjuk, megmaradjon erősnek, harcosnak és teljes építő kedvében,, ahhoz szükség van arra, hogy a teste ne csenevészedjék el, ne satnyidjon el a munkában. Azt kívánjuk tehát: szűnjék meg az osztott munkaidő. Azt kívánjuk: kezdődjék a hivatal reggel nyolc órakor s tartson egyfolytában háromig. S utána jöjjön a szabad levegő és a szabadság. Utána jöjjön a sport, a mozgás és a függetlenség érzete. Felelősségünk teljes tudatában állítjuk, hogy ez a rendszer csak hasznot hozna a bankoknak, hogy emellett a rendszer mellett semmivel sem végeznének kevesebb munkát a tisztviselők, mint a mai antiszociális állapotok mellett. S ha mégis mutatkoznék restancia, amit nem hiszünk, úgy csak egyetlen megoldás lehetséges: a tisztviselői kar szaporítása, mellyel a B) lista kísértő bűneit s a fiatalság nyomorán lehetne enyhíteni. A bankoknál a tisztviselőszaporítás nem okozhat különösebb problémát. Milliós nyereségeinek és tantiémjeinek óceánjában megférne még ez a szerény többletkiadás is. És megcsökkenne a 100.000 munkanélküli felkiáltójeles száma. Ehhez azonban, hogy ez a régen jelenbe kívánkozó utópia megvalósuljék, nem elég, hogy a tervek és ötletek szép ármádiáját felvonultassuk, nem elég a tisztviselő sápadt arca és nem elég a vérszegény és ideges hivatalnok néma vádolása, nem elég az érv, a kritika — ehhez több kell. Ehhez a nagy reformhoz az kell, hogy a bankvezér egyszer elfelejtse, hogy autója kíméli lábát, tüdejét és izmait, hogy tantiamid esztendőt hétköznapi szenzációvá teszik s hogy a remuneráció számára nem az egy rend ruha boldogságát jelenti, ehhez az kellene, hogy a zordán bankvezér egyszer maga is kis tisztviselőnek érezze magát, a maga szürke jelentéktelen függő viszonyában és megrugottságában. Elismerjük, ez nagyon nehéz és szokatlan kívánság. De most farsang van, s az előkelő bankvezérnek oly pompásan illene groteszk maszknak a szegény hivatalnok lelki és testi rongyai. S ha e maszkot csak egyszer felpróbálná, — bizony gyorsan levetné azt — bizony gyorsan megelégelné ezt a sajátos maskarát. De nagy tanulságot is merítene tőlóle. Megtanulná belőle, hogy Abbázia helyett boldog lehet az ember a Dunán is, s hogy ehhez idő kell, hogy Monte-Carlo izgalmai egy futballmeccs viharzásával nagyszerűen helyettesíthető, de ehhez is idő kell és sok minden mást megtanulhatna. És ha megtanulná, nem tétovázna többé és az egyetemes emberi szánalom jegyében meghozná az áldozatot,ha kell, még a saját tanttomcsökkentése rovására is. Mert a jóindulat emberi méltóságát feltételezzük ezekben az urakban. A fent elmondottak nemcsak a bankbéli állapotokat kívánják körvonalazni. Ez a szomorú állapot egyformán érvényes igen sok biztosítótársaságra és igen sok gyárra és vállalatra, ahol a sport érdekében talán még annyi sem történik — (s most sokat mondunk) mint a bankoknál. Legközelebbi cikkeink egyikében most már közelebbről és számszerű adatokkal fogunk rávilágítani az egyes hibákra, melyek a bank és vállalati sportot mesterségesen elcsenevészesítik.(. I.) A banksport kifejlődését lehetetlenné teszi az egész napot lefoglaló osztott munkaidő A sportoláshoz nemcsak pénz, hanem idő is kell, de mindkettőre bőségesen telnék a vállalati teljietetlenség által végsőkig kihasznált tisztviselőtársadalent túlmunkájából . Sem az országnak, sem a közgazdaságnak nem érdeke a mai osztott munkaidő s a milliós nyereségek hajszolása, csak a busás tantiémeket szorítaná lejjebb a nyolcórai munkaidő bevezetése