Nemzeti Sport, 1930. február (22. évfolyam, 22-41. szám)

1930-02-11 / 29. szám

ArsSO fUtér fanttnilu H Groecfaai bebaneithi! 2 cafc. RotBimábMi » 14 Minafcorjrtehn 20 rtmrtc Srijdran 20 etaűmt PrmríiorszStlbta ISO tran* Ofajsorstághsn 1 líra Mserítiton 5 eant EIMteeWd Batfötere «0 Dacnedétre K i (agy írómra UO F) ’tzézirióM egy negsedévre KS« fcij^5Wr« » P - ' |f «30 fEB 1 1 ^ Dudás már újpestinek tekinthető Vasárnap a Somogy allén még Kispest csapatában játszik Dudás, de azután Újpesthez kerül — Saját tudósítónktól — A Dudás-ügy már egész regénnyé nő fel. Alig múlik el olyan nap, hogy valami újat ne hallanánk a Kispest— Dudás—Újpest, avagy ha úgy tetszik Ferencváros históriáról. Most aztán már a befejezésnél tartanak. Legújabban, tegnap este hét órakor az újpesti vezetőség csaknem teljes létszámban kivonult Kispestre. Maros alelnök, Langfolder igazgató és Ará­nyi igazgatósági tag utazott Újpest­ről Kispestre, Monda Sándor tanács­nokhoz, a Kispest elnökéhez. Termé­szetesen a Dudás-ügyben. A tárgya­lás nem tartott hosszú ideig, hiszen előzőleg már úgy is sok mindent meg­beszéltek. A tárgyalás lényege az, hogy most végre már eldőlt a® a kérdés, hogy Újpest, megveszi Dudást. Ebben tegnap meg is egyeztek s csupán apró formalitások miatt fe­jezik majd be ma az ügyet. Dudás azonban vasárnap, ami­kor Újpest még nem, de Kis­pest már játszik bajnoki mérkő­zést, még a kispesti színekben küzd s csak a mérkőzés után kerül át az újpestiekhez, ahol a bemutatkozója, a 23-án sorra kerülő Újpest—III. ker­. FC mérkőzésen lesz. A tárgyalás után alkalmunk volt Monda elnökkel beszélni, aki a követ­kezőkben nyilatkozott munkatársunk­nak: — Hogy eddig még nem egyez­tünk meg Dudás eladása ügyében, az nem anyagiakon múlott. Azért húzódtunk, mert mi — őszintén szólva — nem akartuk Dudást el­adni. Most azonban Dudás jelent­kezett nálunk, kért bennünket, hogy fontoljuk meg az esetet, miután az ő jövőjéről van szó. Mi meg is fon­toltuk, tekintetbe vettük azt, hogy Dudás tizenkét évig küzdött a pi­ros-fekete színekért s miután most a jövőjéről van szó, el is enged­jük őt. Dudás tehát más­ újpestinek tekint­hető s ezzel a Ferencváros elvesztette a szezon első — zöld és fehér asztal mellett lefolyt — Újpest—Ferencvá­ros mérkőzését. A Bocsay sürgősen meg akarja erő­síteni védelmét, mert ez a vezetőség felfogása szerint a BSE elleni meccsen vasárnap feltűnően gyengének bizonyult. Csütörtökön este elnöki ülés lesz az MLSZ-ben, pénteken pedig a II. számú (szabályalkotó) országos intézőbizott­ság tart ülést. Az országos amatőrzsűrit folyó hó 21-ére hívták össze, míg a leg­közelebbi országos tanácsülés előrelát­hatólag március 1-én lesz. Odry egyelőre injekciós kezeléseket kap és csak ennek a kúrának befejezése után dől el, hogy szükség l­esz-e operá­cióra. Szendrőt valószínűleg ma vizs­gálják meg újból a Bródi-kórházban. A Somogy játékosai tegnap tornater­mi tréningen vettek részt, mert a pálya annyira rossz állapotban van, hogy egy­előre szó sem lehet pályatréningről. Ma ismét tornatermi munka van soron, a csütörtöki tréninget azonban már min­den körülmények között a pályán akarja megtartani Blum­ tréner. #­­­l A mammutbankokra nem érvényes a Testnevelési Törvény? Miért nem telik a bankok sokmilliós nyereségeiből a törvényszabta sport­telepek és sportcsarnokok megépítésére ? — A Testnevelési Törvény végre­hajtását nem szabad elodázni a bankokkal szemben — Ha egyes ipari vállalatok meg tudják építeni sporttelepeiket, a többit és a bankokat is reá kell kényszeríteni A Nemzeti Sport napirendre tűzi a banksport ügyét —­ Saját tudósítónktól — A Bankstadion eszméje megbukott. Hasztalan vázoltuk a pompás terve­ket, mellyel megvalósulhatott volna, a TÉBE illetékeseinél süket fülekre ta­lált. — Nem, épül fel a Bank­stadion, — mondja a TÉBE sportminisztere — mert a Bankstadionra ninc­s szükség. Mert nincsen szükség futballpályára — mert a futball nem tömegsport — és nincsen szükség atlétikai pályára, mert az atlétika sem az. De kárpótlá­sul, sportpótléknak: lesz tenniszpálya a Római-fürdő közelében, lesz kétórai utazás a banktisztviselő drága idejét elrablóan s lesz mesterségesen ter­melt közönség,­ lesz feleslegesen kido­bált pénz, amibe a rossz terv meg­valósítása kerül s lesz­ végzetes deka­dencia, melynek nyomása alatt a banksport menthetetlenül elpusztul. A Nemzeti Sport esztendők har­caival a háta mögött s jövőt építő ere­jével nem lapozhatja túl a banksport e bús fejezetét. Ha az illetékesekben cikkeink nyomán nem szólalt fel a ka­tegorikus imperatívusz, átvesszük tő­lük az elejtett zászlót és a banktisztviselő társadalom lel­kesítő leveleivel vértezetten most már építő harcot hirdetünk. A Bankstadion megteremtését ja­vasló cikkeinkben kerültük a kritikát. A banksport szervezetének eredendő hibáira nem vetítettük rá a nyers igazság fényét, mert úgy véltük, hogy a védekezéssel foglalatoskodóknak nem marad idejük az alkotásra. De most megváltoztatjuk a harcmodort, így talán bőségesebb lesz a siker s nagyobb a hét szűkesztendős bank­sport aratása. Hogy ezt elérjük, rá kell világíta­nunk olyan hibákra, közönyökre, szűk­­keblűségekre és egyebekre, melyeknek igazi képét eddig jóindulatú álarc ta­karta. Ha sikerül lerántanunk ezt az álarcot, akkor talán elérkezik az ille­tékesek igazságos belátása. A banksport tündöklése és bukása 1914-ben, még a világháború előtt, idehaza négy-öt lelkes bankos össze­hajolt. Ebből a bizalmas beszélgetés­ből született meg a banksport.­De még alig hámozódott ki tojásából a sport­nak e gir­ffrandara, midőn a háború, az apokalipszis négy lovasa már neki­­eresztett gyeplővel kezdte el szörnyű száguldását Európán által. És mikor elfáradt már a gyűlölet és a halál nagy aratása, hazajöttek a hősök és odaültek megint a hivatali asztal mellé s lettek megint a­­ kon­struktív középosztály, az államfentartó elem, lettek adófizető és családapa, lettek udvariasság. És ez a középosztály újra megteremtette a banksport fundamentumát. Senkitől sem támogatva, a maga ere­jéből és hitéből. Ennek a sportnak a megszületése nem volt hősi megnyilvánulás, de dogmaerejű­ életszükség volt. Mint a gépnek az olaj. Kellett a sport, hogy a friss levegő jóságához szokott tüdő az irodák fojtott, nehéz levegője után kitornázhassa magát, kellett a sport, hogy a másnak pénzt termő akták fölé görnyedő gerinc kedvére egyenesed­hessen, hogy a szellemileg kifáradt ember munkája végeztével bevonul­hasson az örök gyermek játszóterére, a sportpályára. , És mikor a Tőzsde a gazdasági nyo­morúság áradatában dús asztala lett a Pénz étvágyosainak, midőn a ban­kok máról-holnapra fantasztikus len­dülettel aranybányákká dagadtak, a­­tisztviselő tovább is állott a vártán a régi lelkiismerettel és kötelességtudás­sal és gazdáját becsületesen szolgáló hittel. Nem követelt jusst magának e Kaliforniából, nem szervezkedett és ágált, csak végezte napi kötelességét, higgadt, gépies nyugalommal. Ebben a hatalmas konjunktúrában aztán megnyílt a bankok szíve. Áldoz­tak a sportért. Jelentékeny, komoly összegeket. S a banksport egyszerre máról holnapra roppant aranyokat öltött. Versenyek egész sora látott ebben az időben napvilágot. A vándordíjas bankliga-mérkőzések közérdeklődést keltve nagy tömegeket mozgattak meg. Klasszisjátékosok és versenyzők­­ egész sora bújt elő az ismeretlen, gaz­dag anyagból. Egyszerre azonban kiapadt a pénz­­zuhatag. Valami zsilip megakasztot­ta az arany tovagürdülését. Az újsá­gok azt írták: bessz. Néhány tőzsdés főbelőtte magát. .A nyomorúság min­dennapos kísértet lett az országban. Valami bizarr koponya megszülte a szörnyű B­ listát is. És ez a B) lista szörnyű nyomorú­ságot, állandó rémet jelentett a bank­tisztviselőtársadalomnak. Benézett minden íróasztal mellett dolgozó tiszt­viselő lelkébe. És erre a tisztviselő nem mert sportolni... A család, a kenyér, a meleg otthon volt csak az eszében. Még szerényebb lett és­­még jobban összehúzódott és megtagadta a sportot, vagy lefo­kozta, nagyon lefokozta a rászánt időt­ . A megtizedelt tisztviselőtársadalom elvesztette ekkor legféltettebb jogát, a nyolcórás munkaidőt. A hivatalban maradt boldogok nem is ágáltak az új intézkedés ellen — úri méltósággal fogadták az osztott munkaidő anti­szociális határozatait s elfelejtették a sportot. Akik a B­ lista bélyegével távoz­tak —­ ezek voltak a fiatalok. A fiata­lok, akik a banksport aktív katonái. Ezek — mindennapos kenyerük hij­­ján szintén elfelejtették a sportot, mert az éhség és a szükség nagyobb tanító, mint a sport.. Hogy ez a szörnyű­­állapot, melyet itt vázoltunk, mennyire fedi a ténye­ket, azt mi sem bizonyítja­­jobban, mint az a körülmény, hogy a Pénzin­­­ tézeti Központ és a Postatakarék­pénztár, mely altruista gondolkozásá­val és emberséges voltával nem hozta be az osztott munk­aidőt és nem nyila­­zott bele a B) lista nyilaival tisztvi­selőibe.A sportját továbbra is a régi egészséges nívón megtartotta, amit legjobban ebben az időben elért ered- mményei bizonyítanak. A­ legtöbb banknál,, különösen fzlém­­­egkészítés idején, reggel kilenc órá­tól néha éjfélig mozog a bank­­gépe­zete. És ugyanakkor: ma égető prob­léma a munkanélküliség. Miért nem lehetne ezeket a „Vogelfrei” fiatalokat a bankok íróasztala mellé ültetni ilyenkor, hogy megszüntessék velük a 10—12 órás munkaidő gályarabsá­gát. Velük a hervadó banksport is újraszületne. A napilapokban most napról-napra azt olvassuk a közgazdasági rovatok­ban, hogy ez a bank­ négymillió, az három, emez meg ötmillió pengő tiszta nyereséggel zárta le elmúlt üzletévét. Tartalékok, nyereségek nyelik el a jövedelmet, — de a banksportra nincs pénz S e tengersok pénzből, melyet a tisztviselők szorgalma, tehetsége és kötelességtudása­­ teremtett, mennyi fordíttatott­ a tisztviselőkre — és mennyi a tisztviselők sportjára? Ó, milyen vádoló, üres gongot kongat ez a kérdés, é­s a választ néma csend várja. Ebben a B- listás világban végleg meghalt volna a banksport, ha né­hány lelkes, hivatottságát érző tiszt­viselő ki nem áll a fórumra és fel nem rázza az alvókat. Ez a néhány lelkes, lendületes tiszt­viselő tartja ma a bankliga ropogó, széteső glóbuszát, s állja a harcot, küzd a közöny ellen a sportellenes vi­lágnézet jágeringes öregurainak fúj­tató dühét csillapítva, játszva állás­sal, kenyérrel és az otthon elvesztésé­vel, hogy a háború előtt megálmodott ív­­uh › v.v:' /' *;■ v-~ ’ ‚/‡ Kedd 1930 február H. XXII. évf. 29. se. c M»gJ«laaifc: aatttörtok és saomtot kiTéliUw* mMen nap faerkesilösís és kiadóMTat*! Bmiipott) VI. kar., Rózsak«rtea W. (Poámamedcy­ute* sarak) Levélcím: Budapest 62, postafiók M. Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Teletoc: h­t-0 és 2Bt~2* . 9 'W'-\*'»: ·$$$& MÓDIAM© -■ **-v I ■ SfJt'-’* ÍN-V? ’• • • 1 ■ I • VíV'tX'k* -,ív'&7­­' . ■ • V . i

Next