Nemzeti Sport, 1931. április (23. évfolyam, 62-81. szám)

1931-04-14 / 70. szám

%v iL'i /\y /Y*A {■ 1931AFR-1 *| Ára 20 fillér ___T. Red*1 HHH xim'evL 70.'4s2. Romániában K­­lei MSf ^°^T)Kaj||jty Mt­g|»i«m­m. Ausztriában 90 Grosehen W Wwjmrr^ csütörtök és szombat kivételével Németországban 20 pfennig ^gfTjft glBllHTinTi i. minden nap Svájcban 20 centime ipíjS^j^M. Franciaországban li 10 franc Szerkesztőség és kiadóhivatal Olaszországban 1 Ura WHHjiyS8H|Mk BudánosL Amerikában fi cent i'^|'Ari'’ Vt- ker- “««-«'c» Itt. EUfizetési dijak: Sj|||lljH^^^H (Podmaniczky-utca­tarok) Holföldre egy negyedévre 12 P HUaRL—^HHI ^■g^BsMnHn^flHF­BwESlil |...Ai..m. (egy hónapra 00 P­­gPjWifPPaBg ^JS»8SgMBwmM» MHHBg■■HmH H^ln» Levdleim. tu.rtr.dbn «? negyedévre 15 P­jmSBSEBtimm­jMji Budapest 62. poatafiók 24. Zsehtzlovdkidba­n* Romániába Távirati cím: 18 p ^^E3^§li|S^ BBf BHGB Nemzeti Sport Budapest Eopek kultiUre­­* P V Telefon: 112—14 és 251-2* Kedd TRIBÜN n­em tudjuk, hogy a hivatalos Ma­gyarország mennyit áldoz ide­genforgalomra és propagan­dára, csak azt halljuk, hogy majd ennek, majd annak a közéleti tekin­télynek szúr szemet, sőt okoz fájdal­mat a sportok támogatására fordított pénzösszeg. Ugyanakkor, amikor senki sem meri kétségbe vonni, hogy a külföldi propaganda és az idegen­­forgalom kell és megéri a pénzt. Aki például a magyar sport vasár­napi teljesítményét értékelni tudja a nemzeti propaganda szempontjából, aki tudja, hogy az olasz fasisztapárt egyik vezérembere, mellesleg az olasz OTT elnöke, a magyar,olasz ököl­vívómérkőzés kedvéért látogatott el Magyarországra, aki tudja, hogy a vasárnapi budapesti sportesemények alkalmából olasz, svájci, osztrák, cseh­szlovák lapok küldötték el külön tudó­sítóikat s akik tudják, hogy a 6:2-s győzelem hírére egész Középeurópa sporttársadalma felfigyel, azok nem fogják a testnevelést szürke költség­­vetési tételnek nézni, hanem benne látják majd az erősebb, egészségesebb, jobb generációk egyik legkitűnőbb nevelőeszközét, amely egyidejűleg pro­pagandaeszköz is s amely nincs, nem lehet kifizetve például egy még olyan szép fedett uszodával sem. A magyar sport vasárnap itthon és külföldön, a sportnak nem is egy vo­nalán bizonyította be, hogy érdemes a hivatalos Magyarország minden tá­mogatására s legfeljebb a rideg fi­náncember számára drága tétel, az okos, modern propagandavezér sze­mében olcsó.* K­ettőezerötszáz embernél többet, sajnos, nem lehet bezsúfolni a cirkuszépületbe, ahová — jobb helyiség híjján — a magyar—olasz ökölvívómérkőzés szorult. Legalább ezerre becsülik a kiszorult nézőknek a számát. Nekünk nem az a már a testneve­lésre szánt pénz fáj, ami a kiszorult nézőtömeg zsebében maradt, ahelyett, hogy a sport vérkeringésébe került volna, hanem fáj, hogy ezer sport­­szerető embert elzártak attól, hogy tanúja lehessen a fiatal magyar ököl­vívógárda remek harcának, amikor is legalább egyenrangúnak bizonyult a 40 milliós Olaszország jólétben élő fiaival. Újra meg újra elsírjuk: Sport­­palota kell! Nem holnap, hanem ma! Nemcsak azért, mert jó üzlet, hanem mert a magyar sport, ez a mi legéletre­valóbb propagandaeszközünk nem tud élni nélküle.* L­ehet vitatkozni a 6:2-s győzelem­­ sportértékéről. Lehet beszélni róla, hogy az emlékezetes 5:0 megingatta pozíciónk helyreállt-e már a nemzetközi futballvilágban. Ezeket a problémákat majd eldöntik a ma­gyar válogatott csapat következő meccsei. Annyit máris meg lehet állapítani, hogy futballistáink harci szelleme alig egy esztendő alatt nagyot javult, amit kétségtelenül a szakszerűbb, férfia­sabb, tekintélyt kel­tő és harmonikus vezetésnek kell tulajdonítani. Hogy az új szellem most már vitathatatlanul bevált, hogy a magyar csapat szeren­csétlen körülmények között sem vesz­tette el lelki erejét, hogy amatőr­lélekkel harcolt, ez teszi számunkra a 5:2-t igazán értékessé. Budapest csapata nyerte meg Belgrádban a négy város húsvéti serleg körmérkőzését Belgrád ellen nehezen őrizte meg veretlenségét a csapat, bár félidőig két gól előnyt szerzett — A megsérült Turayt Zilahy, a lábfájással bajlódó Lutzot Sárosi váltotta fel — Zágráb fölényesen győzte le Laibachot, mely az utolsó helyre került — Telefont derítésünk — Aggódva, nem titkolt nyugtalanság­gal bocsátottuk útra a csapatot, mely Budapest csapata néven szerepelt a jugoszláv fővárosban a görög húsvét két napján. Aggódtunk, mert tudtuk, hogy Belgrádban milyen nagy feladat vár fiainkra, titkos nyugtalansággal, mert tudtuk, hogy mekkora értékeket játszhat el ez a csapat déli szomszé­daink előtt, ha nem képviseli méltó­képpen a magyar futballt, a magyar főváros színeit. Aggodalmunkat azonban eloszlatta a vasárnapi eredmény. Nyugtalansá­gunkat kiirtotta az a fényes győzelem, amelynek birtokába­­ már megnőtt a bizalom a­ csapat iránt,, amely ezt az eredményt ki tudta vívni. Milyen nagy jogosultsága volt azonban a legnyug­talanítóbb aggodalomnak, arról a hét­fői, Belgrád elleni mérkőzés beszél vi­lágosan, amelyben a győzelmet már nem sikerült kivívni. Sőt a mérkőzés folyamán hosszú ideig állott úgy a helyzet, hogy a honi csapat vereséget mér reprezentánsainkra. Ezt a kellemetlen következményt el­hárította a csapat s ezzel megnyerte a körmérkőzést. A körmérkőzés díja va­lami serleg lenne, erről a serlegről azonban senki sem tud. Ez csak afféle húsvéti serleg, mely a futball króni­káiban s naptáraiban fordul csak elő. A rangsor második helyét Belgrád foglalja el, mely kényelmes helyzetben volt, hiszen a két mérkőzésen két, me­rőben különböző csapatot szerepelte­tett. Zágráb imponáló győzelemmel utasította az utolsó helyre Laibachot, melynek együttese nem játszott ko­moly szerepet a körmérkőzésben. Bi­zonyos, hogy sportszempontból akár Szabadka, akár Spalató együttese töb­­­bet jelentett volna. Az is igaz azon­ban, hogy a szabadkai válogatott ellen nem lehetett volna a belgrádi második garnitúrát harcba küldeni. A belgrádi körmérkőzés eredménye tehát a következő: Az­ecskó mérkőzés Zágráb meglepő nagy győzelmét hozza Zágráb — Laibach 5:0 (3-0) A mérkőzés híven mutatta, hogy Laibach játékereje messze mögötte áll­­ annak, amit a másik három csapat kép­visel. A horvát főváros együttese ugyanabban az összetételben állott ki a labachiak ellen, mint vasárnap Buda­pest ellen s mégis fölényesen érte el sikerét. Ezen a mérkőzésen keresztül lehetett csak megítélni, hogy a magyar csa­patnak az első napon mekkora erőki­fejtésre volt szüksége, szemben azzal, amire Belgrád kényszerült. Sőt, ha tudjuk azt, hogy Belgrád csak máso­dik garnitúrával szerepelt Laibach el­len, akkor világosan látjuk, hogy az egész körmérkőzés igazi eseménye a hétfői nap második mérkőzése volt. Az a csapat a második garnitúra volt, hogy az első ma pihenten és teljes fel­­készültséggel szállhasson szembe a bu­dapesti tizeneggyel. Ez bizony nem le­becsülendő hátrány, hiszen a magyar csapat Zágráb ellen tisztes harcot ví­vott, melynek nyomait nem tüntethet­te el az éjszakai pihenés. De nézzük, már indul is a játék. Változatos küzdelemben két gólt szerzünk A budapesti csatársor hatalmas lendülettel vág bele a játékba. Feny­vesi már az első perc végén kornert rúg, mely után azonban Turay nem találja el jól a labdát. A további tá­madásaink inkább a balszárnyon szá­guldanak s egyelőre nem igen tud az ellenfél beleavatkozni azokba. A 6. percben Kohut jól centerez, de Takács lövése a háló fölé viszi a labdát. Erre azonban a belgrádi csatársor is előre lendül Gazari kirúgása után. Biró áll őrt a kapu közelében s szépen veri vissza a megismétlődő támadásokat. Egészen változatos harc folyik, mely hol az egyik, hol a másik kaput veszé­lyezteti. A 19. percben nagy helyzet alakul ki, csatáraink elöl:. Turay Szedlacsiknoz játszik, de az összekötő fölé küldi a labdát. A két halfsor nagy harcot folytat a mezőnyben. A mieink jobban frontba tudják dobni csatárainkat s a 25. percben Turay lövése ad munkát Gazaidnak. Az ellentámadást Trnanics viszi, de nem ér vele semmit, nem tudja befejezni. Biró előrevágja a labdát s máris Ko­hut lövése zúg Gasari felé, de a kapus biztos a dolgában. A belgrádi csapat nagy megér­téssel játszik. Látszik rajta, hogy egészen egységes, hiszen Gasari és Ifkovics, a két Loko­­játékos kivételével, a teljes BSK van a pályán. A mieink azonban megbontják ezt az egységet s nem látszik meg az sem, hogy az ellenfél, lábában nincs benne a tegnapi játék súlya. Sőt a 30. perc az első gólunkat hozza. Jó összjáték után . ... Fenyvesi elfut, begurított lab­dáját Takács II. középre to­vábbítja s Turay lába most biztos (1:0). A gól felvillanyozza a csapatot s tá­mad. Turay kapufát lő, de ezzel ki is merül a támadó lendület. A 40. perc­ben az ellenfél­ egyenlíthetne. Torna­ 1. Budapest 2 1 1 — 8:3 3 2. Belgrád 2 11 — 5:4 3 3. Zágráb 2 1— 1 5:5 2 4. Laibach 2 — — 2 1:7 — Budapest—Belgrád 3:3 (2:0) Az első félidő biztos győzelmet mutatott, a végén a döntet­lennek is örülhettünk Góllövő: Turay­, Fenyvesi, Tomasevics, Trnanics, Vujadirovics, Zilahy­. Beogradsky-pálya, 12.000 néző. Bitó, Joksics. Ulm­ram nagy esemé­­ry M­énye, ennek a mér­kőzésnek a kedvéért rendezték meg az egész tornát. A budapesti csapat­­érzi, hogy viti áll nagyobb feladat előtt. Az elsőnapi győzelem jó hangulatot teremtett, de elbizakodottságnak, nyoma sincs, ami­kor, a szállóból dindül a társaság, mely már játékra készen, dresszbe öltözöt­ten érkezik ki a pályára. " A nézőtéren nagy tömeg. A nap ra­gyog, kellemes az idő. A­­ pálya talaja azonban nem valami biztató. Agyagos, sáros, nem száraz. Amint a nézők meg­látják a budapesti fiúkat, kedvesen ün­nepük, szeretettel köszöntik őket. Azonnal meg lehet állapítani, hogy különösen Mari néninek, de általában a Ferencváros játékosainak milyen jó hírük van itt, a jugoszláv fővárosban. Az ünneplés fokozódik, amikor a csapatok az első mérkőzés uitán a pá­lyára lépnek s Jaksics bíró sípjelére felállanak.) . Budapest: Angyal — Takács I., Biró — Steiner, Lute Jr., Magyar — Feny­vesi, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut. — Belgrád: Gazari — Ifkovics, Trnics — Arsenijevics, Joanovics, Popovics — Trnanics, Marjanovics, Vujadino­­vics, Tomasevics, Virics. Amíg a pályán a készülődés folyik kezdés előtt, van idő arra, hogy meg­állapítsuk a következőket : Belgrád csapata egészen más, mint tegnap Laibach ellen volt. J&gSBi ragjp 140 DIAMO

Next