Nemzeti Sport, 1931. április (23. évfolyam, 62-81. szám)
1931-04-15 / 71. szám
■. . „ ig 1 r *. $ }.H^ ■ l;v. A 'r Ara 20 fillér WMyfe1^ tfHl ■?££■* Csehszlovákiában jg V ||| XXIII. évf. 71. s* Romániában 10 lei Mff M®al«i«iifc './.. Ausztriában SO Groschen VHBp5l!spffl TM erttSrtAk am nombat IMWM Németországban 20 pfennig VKSSHflk ^minden nap Svájcban 20 centime WMKA ------- ^SagiS^k BcI^SBISB c_rt„,,,.,„ . .,. ,,K. Franciaországban 1.60 (tánc Szerkesztőség és kiadóhivatal Olaszországban 1 Ura ABKIMBSaKSlss. jlwIa^S^M Budapest, Amerikában # cent VB HA 8H @5 _■§% _ K H VL kar., Rossa-utca Ifi Előfizetési dijak: aJS ffik fl H H Bk ] (Podmanicaky-utca saroka Belföldre egy negyedévre 12 P SMPffHH Levélcím' (egy hónapra 4.50 P) JKSrSsOff^gfy^B? KSjmnS^BBE&MH^WiSKllW»^W^Sa^WB. 8iP|6gBHn , . .... Ausztriába egy negyedévre 15 P jHHnF MiHMF MMMkMI Budapest 02. postai,ak 24 Csehszlovdkidba és Romániába 10 P ^VBrKtBUmml Nemzeti Sport Budapest Hooed külföldre ISP ^ Telefon: 112—44 és 251—* | I ]------------------|------ 'A ^ f \ - | C - tív 1831 Am 1 5, jt| Az Attila utolsó francia meccsét megnyerve, 5300 kilométeres út után holtfáradtan érkezett meg tegnap Bécsbe, ahol ma a Hertha ellen játszik . A svájci Ruoff lemondott a magyar* osztrák mérkőzés bírói tisztségéről s így a belga Langenus, olasz Carraro és csehszlovák Cesnar közül kell az MLSz-nek új bírót választania — A Kispest tegnap Szatmáron fölényes győzelmet aratott — A Slavia összeállította csapatát az Újpest elleni holnapi mérkőzésére . Ma reggel utazik a lilafehér együttes, Borsányival 11 Svájci lapvélemények A zürichi Sport szerint játékunk elvész a pepecselésben, s nem fogunk sokra menni az Európa Kupában — Győzelmünk és a gólarány realitását nem vonják kétségbe svájci laptársaink — Telefonjelentésünk. — Az első svájci újság, amely Budapestre érkezik, a zürichi Sport, amely címében az eredmény alá a következő méla alcímet írta: Mérsékelt játék csúnya véggel! A további alcímekben megállapítja, hogy a svájciak öt perc alatt összeomlottak s három gólt kaptak. Bevezetésében leírja a válogatott csapat utazását és a fogadtatásról a következőket állapítja meg: A nagy és szívből jövő vendéglátás talán egy más népben sincs meg annyira, mint a magyarban. És van valami abban a mondásban, hogy a hazugok egyszeri versenyében az nyerte az első díjat, aki kijelentette, hogy ismert egy vendéget nem szerető magyart. Magáról a mérkőzésről a következőket írja Edwin Kleiner, a kiküldött tudósító: Vége a mérkőzésnek. Verve a sereg. S hozzá megérdemelten verve! Ki vonhatná kétségbe: Súlyos a vereség és még csak azt sem lehet állítani, hogy a gólkülönbség túlzott volna, na bár mai játékuk egy teljes értékű ellenfél ellen akár kiadós vereséghez is segíthette volna őket (1.). 60 percen át ugyanis a magyarok szép, de céltalan, sőt tartalmatlan szalonfutballt játszottak, amely egyedül azt a célt érte el, hogy a hosszában és széltében folyó passzsorozatok nyomán a svájciak a tüdejüket is kifutották, anélkül azonban, hogy helyes taktikai felsorakozás által ezzel a túlkombináló futballal szemben például a Corinthianokéhoz hasonló játékot állítottak volna szembe, amely a magyar gépezetet bizonyára megzavarta volna. Hogy ez mennyire igaz, azt legjobban az bizonyítja, hogy mihelyt a belső trió hosszú labdákkal szélsőinket próbálta foglalkoztatni, borzasztóan túlterhelt védelmünk mindjárt kissé levegőhöz jutott. Miért vesztett Svájc? Nem kis részben feltűnően csekélyebb technikai képzettsége miatt. Csak akkor látja az ember igazán, hogy alapjában véve milyen kevés jó futballistánk van, mikor látja az olasz vagy a magyar válogatottat, vagy akár csak valamelyik vezető klubcsapatot ezekből az országokból. Trello (ez Abegglen keresztneve) és Kramer kivételével minden emberünk újra meg újra elkövette az elemi technikai hibákat, amelyeknek a kiegyenlítésére fokozott erőbedobás és kitartás volt szükséges s valóban, nem is hiányzott csapatunkból az óriási lendület. Ennek köszönhetjük a szép félidőeredményt s a rövid örömet, amely az utolsó negyedóráig eltöltött bennünket. Megvolt az a lélektani pillanat, amikor egy határozott svájci csatársor eldönthette volna a mérkőzés sorsát a javunkra, de a harmadik gólnak már nem akadt mestere, mert az egyetlen emberre, aki erre képes lett volna, már ketten is vigyáztak. A magyar szalonfutball „üres járása” könnyen megbosszulhatta volna magát. De a végén mégis minden másképp történt... A játék semmiesetre sem volt magas klasszisa. A magyarok határozottan sokkal jobbak voltak. De alig hiszem, hogy a magyarok ezzel a piszmogó játékukkal messze jutnak az új Európa Kupában. Valamivel több erélyt és határozottságot kell a játékba adniok. A magyar futballt a szépségekben való elmerülés veszélye fenyegeti. Hogy mi itt a teendő, azt az okos magyarokbizonyára maguktól is tudják? * 1'"' A svájciak főhibája ezúttal is az összjáték hiánya volt... A legjobb rész a bekkek vonala... A csatársor nem talált magára. Trello Abegglen volt a legjobb ember. Elérte a magyarok legjobbjának a klasszisát, ami mégiscsak valami. A magyaroknál a jó összjátékot kell megdicsérni. Ha ■több céltudatosságot be tudnak vinni a játékukba, akkor kimagasló tizenegye lesz a magyaroknak. Dudást, Kompótit, a két szélsőt és Avart kell kiemelni. Journal de Geneve: — A svájciak szünet előtt egészen kitűnő játékot mutattak s húsz percig teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a magyaroknak. Szünet után is egészen jó benyomást keltettek és 25 percen át ellent tudtak állni a magyar csatársornak, de akkor csapás csapást követett. Avar, Kalmár és Táncos megpecsételte Svájc sorsát. — A magyar győzelem megérdemelt volt. De a győzelem aránya túlzott. Avar kivételes képességű csatár. Aligha találni a kontinensen hozzá foghatót. De a legmagasabb klasszist reprezentálja Táncos, Kalmár és Mándi is. Basáter Nachrichten: — Svájc csapatának a védelem volt a legjobb része, a többi vonal egysége elégtelen volt. A magyarok technikai fölénye kezdettől fogva kidomborodott, noha a magyarok eleinte tartózkodóan játszottak s játékukban több volt a szépség, mint a lendület. De mikor felismerték, hogy a svájci csapatnak a halfsor a gyengéje, akkor elkezdték újra meg újra dobni veszélyes szélsőiket s ez a taktika azután a II.--félidő közepén pillanatok alatt meghozta a svájci csapat összeroppanását. A raffinált magyar csatárokkal szemben a svájci fedezetek teljesen tehetetlenek voltak. Egészen kiváló Mándi, jó mindkét szélsőbal, s a csatársorban a center és a két szélső. Bemner Bund: — Magyarország megérdemelte a győzelmet, de a győzelem túl magas arányú. Mint zárt egység, a magyar csapat klasszisfölényben volt, míg a svájci csapatból hiányzott minden összefüggés. Neue Züricher Zeitung: — Az első percek magas elektromos feszültséggel telített küzdelmet hoztak. Az volt az érzésünk, hogy nagynagy csatának (Sportgrosskampf) vagyunk a tanúja. Mikor a svájciak vezetéshez jutottak, a magyarok erélyesen magukhoz ragadták a kezdeményezést, de a svájci védelem megingás nélkül állt helyt. A svájci halfok sokáig szét tudták rombolni a magyar kombinációkat, ez magyarázza meg, hogy miért voltak a magyar támadások sokáig meddők. Szünet után állandósultak a magyar támadások, a sok gól azonban az erőviszonyokat nem helyesen hozza kifejezésre. — A mérkőzés társadalmilag és sportbelileg elsőrangú esemény volt.. A magyarok sokáig nem ismerték fel az ellenfél gyengéjét és sokáig folytatták kombinálgatásaikat, csak a kombinálgatás kedvéért. Sokáig kimondott szalonfutballt játszottak. Csak a II. félidő 26. perce hozta el Svájc összetörését, amikor a magyarok bámulatos mozgékonysággal újít