Nemzeti Sport, 1931. április (23. évfolyam, 62-81. szám)

1931-04-15 / 71. szám

■.­­ . „ ig 1 r *. $ }.H^ ■ l;v. A 'r Ara 20 fillér WMyfe1^ tfHl ■?££■* Csehszlovákiában jg V ||| XXIII. évf. 71. s* Romániában 10 lei Mff M®al«i«ii­fc './.. Ausztriában SO Groschen VHBp5l!spffl TM erttSrtAk am nombat IMWM Németországban 20 pfennig VKSSHflk ^minden nap Svájcban 20 centime WMKA ------- ^SagiS^k BcI^SBISB c_rt„,,,.,„ . .,. ,,K. Franciaországban 1.60 (tánc Szerkesztőség és kiadóhivatal Olaszországban 1 Ura ABKIMBSaKSlss. jlwIa^S^M Budapest, Amerikában # cent VB HA 8H @5 _■§% _ K H VL kar., Rossa-utca Ifi Előfizetési dijak: aJS ffik fl H H Bk ] (Podmanicaky-utca saroka Belföldre egy negyedévre 12 P SMPffHH Levélcím' (egy hónapra 4.50 P) JKSrSsOff^gfy^B? KSjmnS^BBE&MH^W­iSKllW»^W^Sa^WB. 8iP|6gBH­­n , . .... Ausztriába egy negyedévre 15 P jHHnF MiHMF MMMkMI Budapest 02. postai,ak 24 Csehszlovdkidba és Romániába 10 P ^VBr­KtBUmml Nemzeti Sport Budapest Hooed külföldre IS­P ^ Telefon: 112—44 és 251—* | I ]------------------|------ 'A ^ f \ - | C - tív 1831 Am 1 5, jt| Az Attila utolsó francia meccsét megnyerve, 5300 kilométeres út után holtfáradtan érkezett meg tegnap Bécsbe, ahol ma a Hertha ellen játszik . A svájci Ruoff lemondott a magyar­* osztrák mérkőzés bírói tisztségéről s így a belga Langenus, olasz Carraro és csehszlovák Cesnar közül kell az MLSz-nek új bírót választania — A Kispest tegnap Szatmáron fölényes győzelmet aratott — A Slavia összeállította csapatát az Újpest elleni holnapi mérkőzésére . Ma reggel utazik a lilafehér együttes, Borsányival 1­1 Svájci lapvélemények A zürichi Sport szerint játékunk elvész a pepecselés­ben, s nem fogunk sokra menni az Európa Kupában — Győzelmünk és a gólarány realitását nem vonják kétségbe svájci laptársaink — Telefonjelentésünk. — Az első svájci újság, amely Buda­pestre érkezik, a zürichi Sport, amely címében az eredmény alá a következő méla alcímet írta: Mérsékelt játék csúnya véggel! A további alcímekben megálla­pítja, hogy a svájciak öt perc alatt összeomlottak s három gólt kaptak. Bevezetésében leírja a válogatott csa­pat utazását és a fogadtatásról a kö­vetkezőket állapítja meg: A nagy és szívből jövő vendéglátás talán egy más népben sincs meg annyira, mint a magyarban. És van valami abban a mondásban, hogy a hazugok egy­szeri versenyében az nyerte az első díjat, aki kijelentette, hogy ismert egy vendéget nem szerető magyart. Magáról a mérkőzésről a követke­zőket írja Edwin Kleiner, a kiküldött tudósító: Vége a mérkőzésnek. Verve a sereg. S hozzá megérdemelten verve! Ki vonhatná kétségbe: Súlyos a vereség és még csak azt sem lehet állítani, hogy a gólkülönbség túlzott volna, na bár mai játékuk egy teljes értékű ellenfél ellen akár kiadós vereséghez is segíthette volna őket (1.). 60 per­cen át ugyanis a magyarok szép, de céltalan, sőt tartalmatlan szalonfut­­ballt játszottak, amely egyedül azt a célt érte el, hogy a hosszában és szél­tében folyó pa­sszsorozatok nyomán a svájciak a tüdejüket is kifutották, anélkül azonban, hogy helyes taktikai felsorakozás által ezzel a túlkombi­­náló futballal szemben például a Co­­rinthianokéhoz hasonló játékot állí­tottak volna szembe, amely a magyar gépezetet bizonyára megzavarta volna. Hogy ez mennyire igaz, azt legjobban az bizonyítja, hogy mi­helyt a belső trió hosszú labdákkal szélsőinket próbálta foglalkoztatni, borzasztóan túlterhelt védelmünk mindjárt kissé levegőhöz jutott. Miért vesztett Svájc? Nem kis részben feltűnően cseké­lyebb technikai képzettsége miatt. Csak akkor látja az ember igazán, hogy alapjában véve milyen kevés jó futballistánk van, mikor látja az olasz vagy a magyar válogatottat, vagy akár csak valamelyik vezető klubcsapatot ezekből az országokból. Trello (ez Abegglen keresztneve) és Kramer kivételével minden emberünk újra meg újra elkövette az elemi tech­nikai hibákat, amelyeknek a kiegyen­lítésére fokozott erőbedobás és kitar­tás volt szükséges s valóban, nem is hiányzott csapatunkból az óriási len­dület. Ennek köszönhetjük a szép fél­­időeredményt s a rövid örömet, amely az utolsó negyedóráig eltöltött ben­nünket. Megvolt az a lélektani pillanat, amikor egy határozott svájci csatár­sor eldönthette volna a mérkőzés sor­sát a javunkra, de a harmadik gólnak már nem akadt mestere, mert az egyetlen emberre, aki erre képes lett volna, már ketten is vigyáztak. A magyar szalonfutball „üres járása” könnyen megbosszulhatta volna ma­gát. De a végén mégis minden más­képp történt... A játék semmiesetre sem volt magas klasszisa. A magyarok határozottan sokkal jobbak voltak. De alig hiszem­, hogy a magyarok ezzel a piszmogó játékuk­kal messze jutnak az új Európa Kupá­ban. Valamivel több erélyt és határo­zottságot kell a játékba adniok. A ma­gyar futballt a szépségekben való el­­merülés veszélye fenyegeti. Hogy mi itt a teendő, azt az okos magyarok­­bizonyára maguktól is tudják? * 1'"' A svájciak főhibája ezúttal is az összjáték hiánya volt... A legjobb rész a bekkek vonala... A csatársor nem talált magára. Trello Abegglen volt a legjobb ember. Elérte a magya­rok legjobbjának a klasszisát, ami mégiscsak valami. A magyaroknál a jó összjátékot kell megdicsérni. Ha ■több céltudatosságot be tudnak vinni a játékukba, akkor kimagasló tizen­egye lesz a magyaroknak. Dudást, Kompótit, a két szélsőt és Avart kell kiemelni. Journal de Geneve: — A svájciak szünet előtt egészen kitűnő játékot mutattak s húsz percig teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a magyaroknak. Szünet után is egészen jó benyomást keltettek és 25 percen át ellent tudtak állni a magyar csatár­sornak, de akkor csapás csapást köve­tett. Avar, Kalmár és Táncos megpe­csételte Svájc sorsát. — A magyar győzelem megérde­melt volt. De a győzelem aránya túl­zott. Avar kivételes képességű csatár. Aligha találni a kontinensen hozzá foghatót. De a legmagasabb klasszist reprezentálja Táncos, Kalmár és Mándi is. Basáter Nachrichten: — Svájc csapatának a védelem volt a legjobb része, a többi vonal egysége elégtelen volt. A magyarok technikai fölénye kezdettől fogva kidomboro­dott, noha a magyarok eleinte tartóz­kodóan játszottak s játékukban több volt a szépség, mint a lendület. De mikor felismerték, hogy a svájci csa­patnak a halfsor a gyengéje, akkor elkezdték újra meg újra dobni veszé­lyes szélsőiket s ez a taktika azután a II.--félidő közepén pillanatok­ alatt meghozta a svájci csapat összeroppa­nását. A raffinált magyar csatárok­kal szemben a svájci fedezetek telje­sen tehetetlenek voltak. Egészen ki­váló Mándi, jó mindkét szélsőbal, s a csatársorban a center és a két szélső. Bemner Bund: — Magyarország megérdemelte a győzelmet, de a győzelem túl magas arányú. Mint zárt egység, a magyar csapat klasszisfölényben volt, míg a svájci csapatból hiányzott minden összefüggés. Neue Züricher Zeitung: — Az első percek magas elektromos feszültséggel telített küzdelmet hoz­tak. Az volt az érzésünk, hogy nagy­­nagy csatának (Sportgrosskampf) va­gyunk a tanúja. Mikor a svájciak ve­zetéshez jutottak, a magyarok erélye­sen magukhoz ragadták a kezdemé­nyezést, de a svájci védelem meg­ingás nélkül állt helyt. A svájci hal­fok sokáig szét tudták rombolni a ma­gyar kombinációkat, ez magyarázza meg, hogy miért voltak a magyar tá­madások sokáig meddők. Szünet után állandósultak a magyar támadások, a sok gól azonban az erőviszonyokat nem helyesen hozza kifejezésre. — A mérkőzés társadalmilag és sportbelileg elsőrangú esemény volt.. A magyarok sokáig nem ismerték fel az ellenfél gyengéjét és sokáig foly­tatták kombinálgatásaikat, csak a kombinálgatás kedvéért. Sokáig ki­mondott szalonfutballt játszottak. Csak a II. félidő 26. perce hozta el Svájc összetörését, amikor a magya­rok bámulatos mozgékonysággal újít

Next