Nemzeti Sport, 1931. augusztus (23. évfolyam, 146-166. szám)

1931-08-05 / 149. szám

4 A Balatonfüredi SC augusztus 3-án a Hatvani VSE-t, 23-án pedig D. Magyarság csapatát látja ven­­igü­l barátságos mérkőzésre. A BTC kérelmével — a tornászklub­­ NMSE elleni meccs másik pont­­át is kérte — tegnap foglalkozott a LASz, de mint szabályellenest el­­hasította. Felülvizsgálja a pályákat az inté­­sbizottság. Szombat délután fél 3-tól , vasárnap délelőtt 9-től kezdve ház­­as turnusokban ellenőrzik a pályá­it. Az intézőbizottság ezúton is fel­­rja a pályatulajdonos egyesülete­­­t, hogy pályáikat meccsre alkalmas lapotba hozzák. A BRSC felfüggesztését javasolja­­ intézőbizottság a tanácsnak, mivel rákosfalvaiak a Siketnémákkal emberi tartozásuknak nem tettek eget. Az amatőr Vasas trenirozását Bur­­ár vette át. Jövő kedden nagy tre­­nget tart a gárda. A Fer. Vasutas vasárnap Sátoralja­­helyen vasutas bajnoki meccset iszik az ottani MÁV-val. Legyőzte a Morisson borotva-krém a borotvaszappant, mert víz, szappan, ecset nélkül bo­rotvál. Kapható 3 nagyságban ez a f­­üz­­etekben. KOZMOCHEMIA RT. Budapest, VII., Her­mina-út 8. szám. i —. 'NEGYEBKiíAÉWfiSC fc-sí l?EiOií.£.-ár 1906. augusztus. FUTBALL. (Nemzetközi vi­sz­onylataink.) A FIFA közgyűlé­sén felmerült az a kívánság is, hogy ismerjék el különálló szövetségnek a csehet és a magyart is, melyeket eddig az osztrák szövetséggel egy kalap alá vontak. Az angol delegá­tus kijelentette, hogy véleménye szerint Ausztriában csak egy szö­vetséget lehet elismerni. Bosisio (olasz) azt indítványozza, hogy e hároom szövetség egyesüljön, de az elnökség és a székhely évről-évre máshol legyen. Hirschmann (H­ol­landia­) indítványát fogadta el a FIFA, egy évre elfogadják mind a három szövetséget. — A kongresz­­szus többi határozata: 1. A szövet­ség hivatalos nyelve a francia; 2 A nemzetközi mérkőzésekről az el­nökség javaslatot tartozik tenni a következő ülésen; 3. A szövetség minden országban a labdarúgás számára csak egy legfelsőbb fóru­mot ismer el. Az egyes országos szövetségek kötelesek szabályaikat a FIFA-nak bemutatni; 4 Játékok magánszemélyek által való rende­­zése üzleti célból tilos; 5. A kon­gresszus felkéri az egyes országok szövetségeit, hogy a játékszabályok egyöntetűvé tétele végett fogadják el az angol szabályokat.­­ ÚSZÁS: Magyarország 100 yar­­dos bajnokságot úsztak le augusz­tus 5-én a MUE-versenyen. Baj­nok: Halmay Zoltán MTK 1:02.2 mp, 2. Onódy József MUE. Hajós, Donáth és Rády nem indult. Hal­may mindvégig könnyen úszik, Onódy nem tudja megszorítani. A győztes ausztráliai Healy-tempóban úszott, minden második kartempó­ra egy lábtempót vett erős lábcsap­kodással. Ugyanezen a versenyen a yardos ifjúsági versenyben Ferber Oszkár győzött — az egyik előfutamban ... — A La Manche­­csatornát Wolffe után Mew angol profi akarta átúszni, de neki sem sikerült és félúton feladta a küz­delmet. — A Wiener AC úszói ki­léptek egyesületükből, mert a WAC egy versenyen való indulástól eltil­totta versenyzőit.* ATLÉTIKA. Sok vita folyt már afelett, hogy váljon a növényevő, vagy húsevő atléták a kitartóbbak. A legutóbbi Prágában tartott 100 km­-es gyaloglóverseny után meg­vizsgálták a gyaloglókat s megálla­pították, hogy a vegetáriánusok jobban bírják a fáradalmakat, mint a húsevők. A legjobb kondícióban ugyanis Ráth DFC érkezett be, aki atléták között ismert vegetáriánus. TENISZ. A tátralomnici verse­nyen Rakovszky Iván és ifj. Ra­­kovszky István jól tartotta magát, több győzelmet szerzett mindkettő, de végük is Segner Pállal szemben kiestek. m­mm Ewas Ma Hsaaaass Ahol nincs dribli, nincs tengeri kígyóvá növő szövetségi ügy­­darab, de van jó válogatott és jó válogatás A dribli, melyet kedélyesen fognak fel: az er­kölcsi fertő — Vesztegetett az első helyezett ?: nincs bajnok, gyerünk tovább! — A válogatás és a válogatott támasza, talpköve a bizalom és a megbecsülés Hatodik római levél Róma, 1931 július hó. P"”’""’Azáltal, hogy Olaszországban év- -. közben nincs át­­igazolás, hogy a szövetség a bajnoki mérkőzések meg­­üraltal*-­­ iT*a kezdése előtt kiad­ja az egész évi programot és hogy minden egyletnek a saját pá­lyáján kell lejátszani a mérkőzé­seit, nagyban hozzájárul a bajnok­ság tiszta, sportszerű lefolytatásá­hoz. Nincs szükség intézőre s így nincs drikli, helyesebben nincs becsapás, nincs adott szó megszegés, nincs szabályok kijátszása s így az ifjú­ság csak erkölcsös, nemes sport­­szellemet szív magába. A dribli lélektana Mert az intéző nem elégszik meg azzal, hogy a maga kis -sala­­fintaságait elköveti, de eldicsek­szik vele s egy-egy rendkívüli in­tézői driblin napokig elmulatnak. Beszéltem egyszer Budapesten egy főiskolát végzett, élete cél­jául az ifjúság nevelését, oktatá­sát kitűző fiatalemberrel, aki el­mondta, hogy ő maga nem volt­ fut­ballista, de a főiskolán annyira megkedvelte,­ hogy elkerülve vi­dékre, trénere és intézője lett a helyi csapatnak s szép sikereket ért el. Igaz, hogy kis dribliktől sohasem ijedt meg, így meghívtak egyszer egy pesti csapatot s fel­ajánlották, hogy a költségek meg­takarítására családoknál helyezik el a játékosokat. A pesti csapat szívesen fogadta a „romlatlan vi­déki­­intéző” ajánlatát, ez pedig a legjobb játékosokat a na­gyon is vendégszerető há­zakba helyezte el, ahol agyon etették és itatták a játékoso­kat. Ezek aztán a meccsen meg sem tudtak­ mozdulni. A pesti csapat természetesen kikapott. Egy más alkalommal fontos meccset kellett lejátszaniok s az ellenfél semleges bírót kért. Az intéző megígérte, de­­ elfelejtet­te. Az ellenfél kívánságára azon­ban hamarosan átküldött egy diá­kot a szomszéd községbe, hogy hozzon bírót. Az intéző nyomban utána küldött azonban ennek egy másik diákot azzal a titkos utasí­tással, hogy ne is menjen el, várja ki a szükséges időt s jöjjön vissza azzal, hogy a bírót nem ta­lálta otthon, így is történt, a meccset helyi bí­róval játszották le s természetesen meg is nyerték. Minden egyes drikli elmesélése után hozzátette: ez nem tisztességtelen, nem sport­szerűtlen, ez csak az ügyesebb fél kis előnye, a többiek is így csinál­ják és ha én nem csinálom, mindig velem tolnak ki. Szemesnek áll a világ! — mondta. Hogy közben két gyerekembert hazudni tanított, arra nem is gondol. Olaszországban a szülők nem ellenzik, hogy a fiúk futbal­lozzanak, sőt ők hozzák s ké­rik, hogy vegyék fel őket az ifjúsági csapatba. De nem ellenzik a tanárok sem, mert tudják, hogy egy sportegye­sületben csak szépet és jót látnak maguk előtt s amellett, hogy a tes­tüket edzik, bátorságot, erős aka­ratot, szellemi fejlettséget és sok óra nemes tulajdonságot sajátíta­nak el, melynek az életben csak hasznát veszik. Igaz, hogy az egyesületek a népszerűsítéshez nagyban hozzájárulnak azzal, hogy magán és papi nevelőintéze­teknek, internátusoknak ked­vezményes és ingyenes be­lépőjegyeket engedélyeznek. Gyors és radikális elintézés a szövetségben A vesztegetési ügyekkel kapcso­latban érdekes meghallgatni, ho­gyan intéz el egy ilyen ügyet az olasz szövetség. Néhány év előtt a Torino n­yerte az olasz bajnoksá­got. Nemsokára suttogni kezdték, hogy az utolsó meccsén, melyet a Juventus ellen játszott a saját pá­lyáján, megvesztegettek néhány Juventus-játékost. Mikor a gyanú komoly formát öltött, a szövetség vizsgálatot indított. Beidézte a Torino egyik gyanúsított elnök­ségi tagját, dr. Nannit, aki a ke­resztkérdések alatt bevallotta, hogy 20 ezer lírát adott a vesz­tegetésre. Azt hinnék, hogy a szö­vetség tovább firtatta, kik tudtak még az ügyről, hogy történt, mi történt, vagy újabb terhelő vagy mentő tanukat hallgatott ki? Szó sincs róla! Minek? Tengeri kí­gyót növelni, időt rabolni? A szö­vetségnek ennél komolyabb felada­tok megoldásával kell foglalkoznia. Azonnal határozatot hozott: Torinót megfosztotta a baj­nokságtól és az egész elnök­séget és választmányt eltil­totta a további tisztségek vi­selésétől. Azt hinnék, hogy a szövetség megsemmisítette a meccset és újra­játszatta, vagy végeláthatatlan újabb meccseket játszatott le, hogy a bajnokot megtalálja? Szó sincs róla! Pedig, de jó üzlet lett volna! Egyszerűen kijelentette, hogy Olaszor­szágnak 1925—27. évre nincs bajnoka! Azt hinnék, hogy nagy nyilat­­kozat-lavina indult meg a szövet­ség ítélete után, hogy a játékosok elkedvetlenedtek, hogy Torino visszavonulással fenyegetődzött? Szó sincs róla! Torino új vezető­séget választott, a csapat tovább játszott s a következő évben ra­gyogó formában újra megnyerte a bajnokságot. Ezalatt Maroné, a Torino elnöke és a trónörökös ba­rátja felkereste Arpinatit, a szö­vetség elnökét s kijelentette, hogy ő a vesztegetési ügyről semmit sem tudott s kérte a felmentését. Arpinati azt válaszolta, hogy a szövetség ítéletét megváltoztatni nem lehet, indítson rágalmazó­i pert dr. Nanni ellen, a bíróság majd világosságot derít, a szövet­ségnek nincs arra ideje. Ügy is történt. Dr. Nanni, egy választ­mányi tag és a klub pénztárosa vállalt mindent magára a bíróság előtt s csak ezt a három embert tiltották el örökre, a többit föl­mentette a szövetség. A legjellem­zőbb, hogy a megvesztegetett já­tékosnak a szövetség visszaadta a játékjogát egy év után, mert a játékos bűnét n­em tartja oly sú­lyosnak, mint a lelkiismeretlen vezetőkét. A válogatás ügye Olaszországban is, mint minde­nütt, végigpróbálták az összes mó­dokat a válogatott csapat összeállí­tására. Volt hosszú és rövidéletű vá­logató bizottság, fizetett és nem fizetett szövetségi kapi­tány s volt egy rövid idő, ami­kor maga a szövetség elnök­sége állította össze a csapa­tot. A legszerencsétlenebb periódus az a pár hónap volt, amikor a funkciót fizetett szövetségi kapitányra bíz­ták. Ekkor akármelyik szövetségi tag felhatalmazottnak érezte ma­gát, hogy a kapitánynak, mint al­kalmazottnak utasításokat adjon. Arpinati, a sok balsiker után, Pozzot kérte fel a tisztség elvállalására, aki a régi rezsim a­att több évvel azelőtt már volt szövetségi kapitány. Pozzo a tanulságok nyomán csak oly felté­tellel fogadta el a kapitányi tisztet, ha teljesen szabad kezet kap s hogy senki bele ne szólhasson a munkájába, azt kötötte ki, hogy elnökségi tagnak nevez­zék ki. Arpinati ismerve Pozzo hozzáérté­sét, szívesen teljesítette a kívánsá­got s mint az eredmény megmu­tatta, jó érzékkel avatott kezekre bízta a válogatott csapat sorsát. Pozzo a Firelii gumigyár főtiszt­­viselője, meglepő jól beszél néme­tül, angolul, Iránomul, rajongója a lutvallnak, kitűnő hírlapíró­i kedv­telésből trénere volt a Tor­inónak, majd rövid ideig a Milan­nak. Nem adott programot, mint nálunk szo­kás, hogy majd kijár egyesületi tréningekre, kis csapatok mérkőzé­seire, hogy fiatal tehetségeket fe­dezzen fel. Nem, ő tudja jól, hogy ezt jobban elvégzik az egyesületi vezetők és a trénerek. Neki a leg­­jobb olasz tizenegyet kell kiválasz­­tani és pedig azokból, akik már fel­tűntek, akiknek már nevük van, akik már sok kemény próbát kiáll­tak s a legnagyobb feladat elvégzé­sére is képesek. Olaszország legin­kább „komplet” csapata a Juven­tus, csak természetes, hogy a válo­gatott csapat zömét, 5 játékost a Juventusból válogatott ki, Combi, Hosetta, Caligaris, Orsi, Ferrari, Ocsaeri személyében. Kettőt, Fer­rarist és Costantinot a Rómából és hármat más egyletekből, ezek Ber­­tolic,n, Pitto és Meazza. Ezekhez járulnak a tartalékok, a kapus Sc­avi, a hátvéd Monzeglio, a fede­zet Bernardini, végül V­ecchina és Ranchera csatár. Ez a válogatott csapat és ez játszotta le az összes meccseket a játékosok adottságá­nak megfelelő játékszisztémával. Előfordul természetesen, hogy ezek egyike vagy másika egy baj­noki meccsen rossz napot fog ki. Nálunk azt azonnal kitennék a válogatott csapatból, Pozzo azonban nem így. Ismeri a maga emberét s tudja, hogy mit várnak tőle. Pozzo állandó levélben összeköttetésben van a válogatott játékosokkal. Dicséri őket, ha klub­meccseiken jól játszanak, vigasz­talja őket, ha rossz napjuk volt, út­baigazításokat, hasznos tanácsokat ad. De levelezésben van a kadettok­­kal is és soha el nem mulasztja, hogy írjon egy-egy újonnan felfe­dezett tehetségnek, bátorítja, sze­rénységre oktatja, hogy el ne bízza magát. Mondanom sem kell, hogy a játékosok rajonganak érte, tűzbe mennek, ha kívánja , mint orosz­lánok küzdenek lelkesítő szavára. Minden válogatott meccs előtti csütörtökön a csapat könnyű meccset játszik vala­milyen kis csapat ellen annak a pályáján. Itt nem az eredmény a fontos, ha­nem, hogy a válogatott csapat könnyű testmozgást végezzen. Ilyenkor a kis­város gyáraiban megáll a munka, szünetel az isko­lai előadás, bezárnak az üzletek, hogy mindenki a meccsen lehessen és ünnepelje fiait, akik a rákövet­kező vasárnap hazájuk színeit fog­ják képviselni, próbálná meg itt valaki, mint nálunk a rendes potya, vagy akár fizető közönség ezen az előkészítő tréningen gúnyos, vagy sértő megjegyzést kiabálni a pá­lyára. Olyat kapna, ami örökre el­venné a kedvét tőle! Ezen a csütörtöki tréningen az összes játékosok megjelennek, ki­nek jutna eszébe elmaradni, vagy melyik egyesületnek jutna eszébe, hogy tiltakozzék a játékosa igény­­bevétele ellen. Mesebeszéd, hogy a váloga­tott n meccs vagy tréning le­­töri a játékost, példa rá a Juventus, mely hét játé­kost adott­­(Vecchina is a Juventus játékosa) a válogatott csapatnak , mégis 4 pont különbséggel nyerte a bajnokságot és a Középeurópai Kupa-meccseken is megállta a he­lyét a Sparta ellen. Röviden összefoglalva, az­ olasz válogatott csapat sikerének titka: a szövetség a legnagyobb bi­zalommal viseltetik Pozzo működése iránt, senki a mun­kájába bele nem beszélhet, az egyletek teljes készséggel adják a játékosokat, Pozzo ért a játékosokkal való bánás­módhoz, A többi már magától jön. A sport­­szerető közönség zsúfolásig meg­tölti a pályákat s öndugába dőlnek a futball ellenségei.­­ B. "Kelenföldön lefeküdtek... Azért nem végzetes az ügy, bár kissé to­rai. Még el sem­ kezdődött az igazi futball, ha mérkőzést hirdetnek, az szigorúan barátságos, nyolc ifijáté­kossal, két bíróval stb. Kelenföldön máris lefeküdt a vasárnapi ellenfe­lek egyike. Évek óta ugyanis, első meccsét mindig a BBFC-­ezelőtt P­ATO-ivel játszó a Kelenföldi FC. Nevezett ellenfél jó kabala a szezon sikeres végig küzdésé­re,­­ ám csak­ az esetben, ha a KFC veszít ezeken a meccseken. Vasárnap pedig for­dítva állt az eset. Illetve még nem vasárnap, csak szombaton. Mert szombaton este a KFC teljes első gárdája játékra jelentkezett. A BBFC pedig fii. osztályú csapat. Tehát kevésbé győzhet. — Hm. Baj lesz­ az ősszel, ha a BBFC-t most megrakjuk — sopán­kodott egy öreg KFC-ista. Néhány járalű­, ősrégi drukker el­kapta ezt a tépelődést. .. — Csakugyan hiba volna. De mit tegyünk. A kabala, az kabala... — Kenjük le őket... A világválság jobbra vagy balra, az árnyas Kelenföldön még akad aprópénz. Még hozzá annyi, hogy abból futja egy kisebb fajta hordó sörre is... Mert elhatározta a ku­paktanács, hogy az első gárda fel­nőttjeit „lefoglalják” vasárnap dél­utánra, a meccs idejére. — Dehát nem egész jó ez sem. Mit gondolnak majd a fiúk, miért nem akarjuk, hogy játszmák? Ez utóbbi tépelődés okozta aztán, hogy az aprópénzt sürgősen elszállította, egyik drukker a BBFC klubtanyá­jára azzal az alázatos kéréssel, hogy vendégeljék meg a csapatot (a KFC-t), ha kikap... S a vesztege­tési utánzat, jól sikerült. Délután a meccs előtt sorban jelentkeztek az egy­isták a suttyomban mosolygó intéző előtt: — Gyula bácsi fáj a lábam ... Még „fölvágó” is akadt, mondva, hogy porcleválása van. Sőt a harma­dik merészkedik is: — Intéző­re kérem, strandra ígérkeztem ... Az üregek pedig jót nevettek hát mögött: — No, ez sikerült­, betyárok. De várjatok csak, jön az ősz s akkor nem lesz aprópénz, még kabalából sem ... Aseers után, amikor a BBFC meg­nyerte a „kabalam­ecetet", lelkesen éljenzett a drukkersereg: — most már jöhet az ősz, a kabala mellet­tünk van, még ha kicsinálták is ... (sz. j.) Szerda, 1931 augusztus 5. A Salgótarjáni BTC új trénere Seres-Spitz Imre lett. Seres legutóbb külföldön járt s bizonyítványai sze­rint Augsburgban, Strassburgban és másutt működött. Az SBTC hatal­mas gárdája bőséges alkalmat nyújt neki arra, hogy kitűnő játékosokat neveljen s a salgótarjáni sportkörök sokat várnak az új trénertől. Kiss és Keő, a Tokodi VSC két je­les játékosa eltávozott Tokodról. A Fér­ Vasutas ifjúsági csapata vasárnap Dunakisvarsányban játszott az ottani ÚTE-vel ( 8:2 12:2) arány­ban győzött.

Next