Nemzeti Sport, 1932. február (24. évfolyam, 23-42. szám)
1932-02-02 / 24. szám
Kedd, 1932 február 2. Lloyd-pince eltérem IV., Wurm-utca 2. az., a Dunakorzónál Menürendszer étlapszerinti ételekből. Házhoz is szállítható. P 1.50, 10 jegyfüzel P 14. ket, akiknek valamiféle közük volt a játékhoz. A játékosok, a vezetők. No, meg Taki, az MTK-pálya gondviselője. Az MTK-val hamarosan el is intézte a dolgot, hogy a tervezett előmérkőzés maradjon el, mert ha az amatőrök feltiporják ezt a pályát, utánuk már aligha lehet játszani rajta. — így legalább addig tűrhetőnek látszik — fejtegette valaki — amíg a csapatok rá nem mennek! — De mi lenne, ha másokra hallgatok — magyarázta Taki. — Azt mondották, hogy nem kell letolni a havat a pályáról. Mások meg azt tanácsolták, hogy az utolsó szemecskét is le kell tolni. Hát én a középarányost vettem. — Szóval te is aranyközéputas vagy! — Ebben igen. Mert ha sok hó marad a pályán s ilyen olvadás jön, akkor régen rossz. Ha semmi havat sem hagyunk rajta és megmarad a fagy, ahogy azt várni is lehetett, akkor a fagyos talajon nem lehet mozogni. Ezen legalább mégis lehet annyira, amennyire. Mi tagadás, Taki elmélete igaz. A pálya azonban — hiába volt minden tapasztalat és igyekezet - nem kaphat kitüntetést a vasárnapi mérkőzés után. Legjobb állapotban azok a részecskék voltak, amelyeken a kopott fű szürkéllett. Ami azt mutatja, hogy a futballpályáknak füveseknek kellene lenniök! Szerencse! Mikor a játékosok sárosan, feketén bevonultak félidőben az öltözőbe, szinte mindegyik ezzel lépett be: — Ezen a talajon nem lehet futbalozni! Ormos-Opata Zoli, aki angol csibukkal a szájában szintén ott Ta*t a sok látogató között, mindjárt tréfára fordította a szót. Azért máris szerencsétek van! ~~ Talán az a szerencse, hogy Az egész pálya jó kedvre derült — amint mondom — a napsütés nyomán. Az állóhely oldalán különösen kellemes volt ez a napsütés, hiszen odatűzött, oda mosolygott a futball sok, igazi rajongójára. A nagytribün azonban árnyékot vetett s alája nem jutott el a napsugár. Ott állott az egyik padsorban Takács Géza Szedlacsikkal, meg egy-két játékossal s kissé szomorkásan nézte a játékot. — Mi az, Géza, csak nem fázol ebben a jó időben? — szólt oda valaki. — Hiszen süt a nap! — Rám nem süt mostanában, csak azokra — mutatott Géza a pályára. — Én kettes lettem a túrárajelölésnél és csak egyesek mennek! Mándi már régen arról nevezetes, hogy a bekkjátékból szívesen törölné a nagy rúgásokat. Ahol csak lehet, elkerüli azt, hogy erőteljesen kelljen rúgnia s mivel nagy a rutinja, többnyire sikerül is ez. A vasárnapi játék elején azonban rögtön a kezdés után a levegőben szállt feléje a labda. S Mándi hatalmas rúgással küldte vissza az ellenfél térfelére. Az egész nézőtér kacagva moraj lett, egészen meglepődött. — Ne nézd ezt a Mándit, így megerősödött a télen!?! — Naiv ember — szólt a másik. — Nem tudja, hogy a Mandula minden évben újra virágzik. Méghozzá kora tavasszal! A játékra készülőknek kékfehér ujjast osztottak ki. Egymásután húzta fel Avar, Dudás, Táncos, Lázár, Sárosi és a többiek. A ferencvárosi és újpesti játékosok természetesen nézegették, hogyan áll ez a szín nekik. A vörös Takács egyre biztatta őket, hogy nagyon jól áll. Lenkey is meghallotta a biztatást, mire nem tudta megállni a következő megjegyzés nélkül: — Bár rajtatok maradna a kékfehér trikó! Egész jó csapattal kezdeném a tavaszi szezont! Gyengédség Egymásután kerültek a játékosok a dörzsölőpadra. Amikor Sárosi nyúlt végig a padon, Kalmár odament s a centerhalf fejét fogta, úgy babusgatta. A többiek meglátták a jó barátságot és ezt a gyengédséget, mire valaki így epéskedett: — Mi az, Gyurka, téged talán otthon is becéznek? — Azt nem. De a Jenő tudja, hogy ez a pad kiszívja az ember fejéből a tudást, azért vigyáz rám a túra előtt. Turay bánata Turay a kályha mellett üldögélt. Mikor az osztrák fiúk is bevonultak a szomszédos öltözőbe, egyszer csak felkerekedett és átment. Megszólított valakit: — Mondja csak, melyik a Hiden? — Hiden a WSC-ben játszik — világosították fel. Turay nem jött zavarba. Nyugodtan visszament a kályha mellé s üldögélt tovább. Valaki húzni akarta az eset miatt s így kezdte: — Jóska, azért ne búsulj! Nézd meg a Franzlt a Hiden helyett. — Hát azt hiszed, a Hidenért búsulok? — Ha nem? — Eddig annak örültem, hogy ebből a kellemetlen télből elmegyünk egy kis napsütésbe. Hát láttál ilyet, kisüt a nap, mire elindulunk. Most már nem is igen éri meg az a tengeri út az egészet! Aknai jó ideig nem nyúlt labdához. A félidő nagyobb része már elmúlt, amikor végre kapott labdát. Ekkor azonban sokan meglepődtek, hogy a válogatott kapus szabálytalanul hordozza a bőrt. —• Nézz csak oda — szólt valaki. — Az Aknai nem eresztette el a labdát, úgy érinti a földhöz, ez szabálytalan. — Egyiptomban biztosan lefújják majd! — Ott ilyent nem csinál — folyt tovább a vita. — Miért nem csinálhat? — Azért uram, mert ott nincsen sár. Aknai pedig csak a sárba tunkolja a labdát. Ez az egyik érdekes szokása! Földrajzi ismeretek Híresnek nagyon rosszul ment a játék. Különösen az első félidőben járt rá a rúd. Hiába kapott jó labdát, sorra elrontotta, mert nem bírt a talajjal. Elcsúszott a döntő pillanatokban s oda volt a helyzet, a labda. Az egyik ilyen sikertelen eseténél nagy hangon kiáltott be az állóhelyről egy suhanc: — Kicsi, jó lesz vigyázni, mert ott Kínában majd nem lehet így! A hangoskodó háta mögött hangos kacagás hallatszott, mire észrevette, hogy valami rosszat mondott. Tehát javítani igyekezett: — Majd a Salem elbánik veled ott Kairóban, vagy hová fenébe utaztok! Őszinte kritika Néhány igen nagy helyzet maradt ki ezen a mérkőzésen. Az egyik legnagyobb az volt, amit Kalmár a második félidőben hagyott ki, mikor pár lépésről élesen Franzl kapuja mellé vágta a labdát. A nézőtér felhördült, valaki meg elbúsulva kiáltott fel: — Ó, te Stecovits! Az illető a Fradi egyik régi vezetője volt. A legtisztább játékos. A Postás— ITSC barátságos mérkőzés végén minden játékos piszkosan, sárosan szaladt le az öltözőbe, hogy lemossa magáról mindazt, ami a játékban ráragadt. Csak egy, a Postás kapusa, Kristóf lépdelt lassan a lejárat felé. Neki nem volt sürgős a fürdő, ő maga is, meg a meze is tiszta volt. Egyszer sem vetődött a labdáért. * Hyperol szájvíztabletta Ideális száj- és torokfertőtlenítő. Hírek a Vérhalomból: Majsa és Löwi I., az újlakiak két régi játékosa, hosszú pihenő után ismét sorompóba áll. * Súlya nem növekszik, ha tengeri sóból és szibériai fenyőkivonatból álló, 40 filléres Pilavint tesz fürdőjébe. I Szerénytelenség Szerény kívánság Futballista öröm Tavaszi meglepetés Nincs nagyobb öröme a játékosnak, mint a jó cipő. Van, aki az újat szereti, van, aki a régihez ragaszkodik. Van olyan játékos, aki az elnyűtt, kopott cipőjétől a világért sem akar megszabadulni, mert azt hiszi, hogy vele a tudását is elveszíti. Kalmár — úgy látszik — szintén azok közé tartozik, akik nehezen válnak meg a cipőtől. Az öltözőben olyan szeretettel nézegette, mutogatta az újjáalakított cipőjét, mintha valami nagy kincset kapott volna. — Most már tíz évre el vagyok látva cipővel — mondta ragyogó arccal. — Mi az, olyan keveset akarsz tíz év alatt játszani? — epeskedett valaki. Nem mindenütt süt a nap... annyi helyzetet kihagytunk — szólt Kalmár. — Nem! Az, hogy Egyiptomban már majd bírjátok a sarat! Ott úgy sincs. — Saját tudósítónktól — Amolyan kellemes, egyiptomi hangulat terjengett vasárnap a Hungária úton. Nem is lehetett ez másként. Hiszen a hosszú, mogorva, egyr hangú tél után, mely a londoni ködöt akarta lepipálni Budapesten, végre felragyogott a nap. Egyszeriben kiirtotta azokat a tréfákat, bemondásokat, amelyek még a múlt héten időszerűk voltak s új, sokkal barátságosabb mázt adott a világra. Pedig voltak, akik sajnálták. Az egyik csoportban egészen komolyan fejtegette az egyik futballtudós: — Annyit hallottam már arról az angliai, nevezetesen a londoni ködről. Azt is olvastam, hogy még a mérkőzések lejátszását is lehetetlenné tette múltkor ez a szörnyű valami. Azt reméltem, végre láthatok itthon is egy ilyen ködös, londoni ködös mérkőzést. Esetleg félbe is szakítanák, gondoltam , itt van, ez a vége. — De mi hasznod lenne abból, hogy olyan kellemetlen ködben kellene játszani a csapatoknak? — Érdekes! Nekem ne jöjjenek azok az angolok a klimatikus, meg a nem tudom én milyen kifogásokkal. Látni akartam, hogy mi is pipálunk olyat, mint London! El lehetett gondolkozni a dolgon. A pesti ember nem szeret csodálkozni. Neki nem tud újat mondani sem London, sem New York, sem a Fokföld, sem a japán-kínai háború. Miért lenne tehát Londonnak olyan nevezetessége, amilyen Budapestnek nincsen? Miért ne lássunk mi is ködös futballmeccset!? Nem igaz? Meg lehetett állapítani, hogy a különös vággyal és kívánsággal kevesen voltak mindamellett eltelve. Sokkal többen örültek a napsütésnek, a kellemes időnek. Csak azok csóválgatták a fejiAz öltözőben eleinte gyéren gyülekeztek a játékosok. Híres volt még csak ott néhányadmagával, mikor a szövetségi kapitány is megérkezett és a többiek felől érdeklődött. Tréfálkozva ígért egyet-mást a későn jövőknek, mire Hues legénykedett szokott tréfás modorában: — Nem baj, kapitány úr, elegen leszünk azért! — No, veled esetleg elege lesz a közönségnek! — Nem lehet! Tudja, kapitány úr, hogy engem az Arsenalhoz hívtak a héten!? — Ezt még nem hallottam. — Bizony, azt írták, hogy kevés a nézőjük, menjek ki én is! Különös tulajdonság ssal 3 Csendes, de vidám búcsúztatás a Keleti pályaudvaron Elindult a válogatott csapat Egyiptomba Csak háromnegyed kettő után indult az Egyiptomba készülő „válogatott” csapattal a belgrádi gyors, de már dél tájban megszállta a keleti pályaudvar éttermének különszobáját az expedíció ebédelő csoportja. Aki nem tudta, hogy hol tanyáznak derék futballistáink, az már értékes útmutatót kaphatott a külső folyosón egy feltűnően csinos hölgyben, akinek arca hirtelen vált mosolygósra, amint az étterem ajtaja megnyílt és megjelent Újpest kiváló kapusa, a délceg Aknai Jancsi. Amikor bemegyünk a terembe, ott látjuk a hosszú asztal körül Kővágót feleségével, Turayt, Táncost, Kalmárt, Barátkyt és Ujváryt. Lázár édesanyjával ül külön asztalnál, velük van Sárosi Gyurka is, aki kis ibolyacsokrot kap gomblyukába a Lázár-mamától. Bezzeg Hires már fiatalabb korosztályoknál szerzi be világszükségletét. A vezéri asztal körül egyelőre még csak a Langfelder-család ül Zsoldos Andornak, a PLASz alelnökének társaságában. Patyi bácsit elhívják az asztaltól. Veszedelmesen csinos hölgy kéri meg egy apró csomagnak megadott egyiptomi címre való szállítására. Blum Zoli, Avar és Mándi engedélyt kért és kapott az utolsó ebéd otthon való elfogyasztására. Most Arányi, az újpesti vezérszurkoló, most már alelnök is megjelenik és nyomában nagy csomag. Minden újpesti játékos kap egy fehér pullóvert, mindenkinek jut egy-egy lila-fehérzománcos cigarettatárca. Táncos meg is jegyzi: — Ez rendes ember! Mariássy Lajos szövetségi kapitány felszól az ebédje mellől: — A Jaksiért hányat adnál? Arányi úgy tesz, mint aki nem hallja a megjegyzést és szép irónt nyom Mariássy dr. markába. Turay hirdeti ki most, hogy „lehet jelentkezni az FC-be!” Gyengébbek kedvéért: a Fekvők Clubjába. Ide tartoznak ugyanis a tengeri betegek, akik nem mennek le az ágyról, csak amikor áldozni kell Neptun istennek. Turay persze fölényes, ő már megszokta. Kétszer volt Délamerikában, egyszer Egyiptomban. Ez lesz a negyedik nagy tengeri útja. Közben nagyban megy az autogramgyűjtés. A legkisebb pikkoló is szorongat a kezében néhány levelezőlapot, amiken már egymásután sorakoznak fel a híres aláírások. Goda társaságában most befut Borsányi is, akinek egyetlengondja, hogy ráér-e még megnyilatkozni. Dudás feleségével és annak húgával vonul fel. Dudásné nyomban kiönti szívét Langfelderné előtt, ez már a futballistaasszonyok sorsa. Amint Dudásné ezt imigyen illusztrálja: — Ha megkérdezik az utcán: „No, megjött már az ura?”, csak azt válaszolhatom: „Már el is ment.” Széles jókedvvel vonul be Vig, aki titokban odasúgja mindenkinek: — Kijöttem, hátha lekésik valaki a tizenötből. Vig volt ugyanis az a pluszjátékos, aki ment volna, ha ... De ez a ha sehogyan sem akar bekövetkezni és Máriássy dr. rövidesen a „mínusz” előnevet adományozta Újpest itthonmaradó derék fedezetének. Mándi Braun Csibi kíséretében jelenik meg, vele már majdnem teljes a létszám. Csak Fodor Henrik dr. hiányzik, de rövidesen ő is bevonul családostul. Nagy halló köszönti, mert szép, világos új kalap van a fején. Fodor sietve nyugtatja meg az örvendezőket, hogy csak frissen vasalt a kalap. — Már a múltkor is megírták rólam, hogy új kalapom van — mondja Fodor dr. — még majd felemelik a látszat alapján a jövedelmi adómat. Ha valaki még nem tudná, ki a menezser, rögtön rájöhet, amint Langfelder hangját hallja végigsivítani a termen: — Hol az irattáskám? Még egy-két új útlevél kerül bele a táskába, mert önkéntes kísérői is vannak az egyiptomi expedíciónak: Antal, az Egyesült Izzó mérnöke és Steiner Sándor is Egyiptomba tart a csapattal. Avar vonul be utolsónak felesége karján. Megkérdezzük, hogy jó volt-e az ebéd, mire a fiatal menyecske elárulja, hogy káposztás kocka volt, ez a Ricsi kedvenc eledele. Patyi bácsi kiadja a jelszót: — Fiúk, indulunk! Mindenki felszedi a holmiját és megindul az egész társaság a perronra, ahol vár már Bereczky Waldemár mester által fentartott öt fülke. Ahhoz képest, hogy III. osztályon utazik a csapat Belgrádig, elég jó helye van. Künn a perronon áll már Aschner Lipót, Újpest elnöke, éppen most érkezett Berlinből, Aschnerné is ott van „fiai” között és nem mozdul el a vonattól, amíg az el nem indul. Most már gyorsan szaporodik a búcsúztatók serege. A Ferencvárosból Mailinger elnök, Weier Pista bácsi, Pataki Mihály, Klement Sándor, Kovács Fukszi tárgyalja meg az utolsó ügyeket Blum Zolival. A játékosok közül Takács B., Kohut, Szedlacsik, Berkessy, Obitz, Siflis, Cseh II. jött ki a jó pajtások búcsúztatására. A régi gárdát Bihary, az egykori kapus képviseli. Ott van Faragó Dajdi is, aki edzőügyekben merül forntos tárgyalásokba Blum Zolival. Az edzőgárdából még Lenkey Ica, Takács Béla sürög-forog a nagy útra készülők között. A Hungáriát Preiszmann, Bodánszky dr., Kisfalvi dr., Wágner háznagy képviseli, Újpest részéről ott látjuk Maros alelnököt, Kiss Zoltán főtitkárt. A középblokkból csak Zemplény dr. jelent meg, az ő sasszemei nyomban észrevették, hogy a nagyegyletiek hevenyészett értekezletre vonultak vissza a vezetőségi fülkében. Tényleg visszavonultak pár percre a vezérek, de mint jó diplomatákhoz illik, a felvilágosítást kérők csak azt hallhatták tőlük: n Á, csak az utazás részleteiről volt szó. A beavatottak azonban nagy sakkhúzásokról tudnak már, amik a középblokk ellen irányulnak és a közeljövő politikai színterét hangossá fogják tenni. A klubpolitika azonban hamar háttérbe szorul, megjelenik az MLSz hivatalos búcsúztató küldöttsége: Rosenberg Emil dr. alelnök, Kenyeresárpád főtitkár és Nagy Marcell pénztáros. Nincs ünnepi beszéd, csak barátságos kézszorítás és őszinte jókívánság, végül a két üveg gyomorerősítő a tengeri útra. Az egyik üveget Mándi, a csapatkapitány kapja kézhez, a másikat Kalmár Jenő az ifjúság nevében veszi birtokba. Közben kiderül Kenyeres pechje is. Szombatra virradó éjjel gyomormérgezést kapott, ami olyan alattomosan támadt rá, hogy képtelen volt Pozsonyba elutazni. Ezért maradt el a magyarbéketárgyalásokról. Utolsó búcsúztató gyanánt Csányi József dr., a PLASz társelnöke jelenik meg, most már csak pár perc hiányzik az induláshoz. Nagy vigalom támad most, mert Békés mester „véletlenül” elcserél két zászlót s Rosenberg dr. gomblyukába kerül a zöld-fehér zászlócska, mire az európai egyensúlyt csak úgy lehet helyreállítani, hogy viszont Weisz Pista a kékfehér zászlót tűzi ki. De most már minden induló felkapaszkodik a lépcsőkön, mert megszólal a hívó sipjel. Utolsó kézszorítások és ölelések... Patyi bácsi, mint gondos menezser utolsónak libben fel a kocsi ajtajához és lassan gördül ki a vonat a csarnokból. Egyiptom felé és tamirek, dicsőség felé! 7 050' €‡MicsoíiádiájaUUníüces az ottrana