Nemzeti Sport, 1932. február (24. évfolyam, 23-42. szám)

1932-02-09 / 28. szám

Kedd, 1932 február 9. ŐK HÁRMAN némi kis szünetet ad­tak egymásnak és ön­maguknak, de szabad­ságuk lejárván, a hé­ten már újra meg­jelentek a törzskávé­ház sarokasztalánál Persze nem egyszer­re. Először Kék Hugó robogott be, aki rögtön kényelembe helyezte magát s attól kezdve feltűnő türelmetlenséggel várta társait. Azaz Zöld Ferenc megjelenése sem lohasz­­totta le türelmetlenségét, bár a 8:0-át neki is orra alá dörgölte illő büszke­séggel. Ám ettől kezdve együtt les­ték Lila Leót, aki végre megjött, de akkor is csak úgy jött, mintha menne. Kék Hugó: Hol jár kedves Leó? Már aggódtunk, hogy va­lami újabb szerencsétlenség érte­ Zöld Ferenc (felel Lila L. helyett): Most volt az Újpest elnökségi ülése és Lila úr bizto­san annak a végét várta, nemde­­bár? Lila Leó (csodálkozik): El­nöki ülés? Micsoda elnöki ülés lett volna? Zöld Ferenc: Hát amelyiken elhatározták, hogy mégse vesznek részt tovább a kupában. Kék Hugó: Nagyon jó! Ha-ha­­ha-ha-ha... Lila Leó (dühös): Majd még összekerül a Tatabányával, vár­jon csak! Kék Hugó (most­­ csodálko­zik)­: Tatabánya? Ki az? Sose hallottam ezt a nevet. Lila Leó (mérges): Majd meghallja! Egész jó kis csapat. A Somogyot 5:2-re verte. Zöld Ferenc (közbeszól): 5:2-re? Most kezdem akkor érté­kelni az önök eredményét. Szép! Nagyon szép! Hiszen maguk csak 2:1-re kaptak ki. Meg van mentve az I. liga becsülete! Lila Leó (örül a dicséretnek): Pedig akkor még Jakube is ját­szott a Somogyban. Kék Hugó: Ceccc! A végén kiderül, hogy az 1:2 jobb ered­mény, mint a 8:0. Lila Leó: Nagyszerű! 8 gólt rúgtak a pilledt Turul-madár­nak ... Most van legalább miből élniök csekély félesztendeig. Kék Hugó (fölényesen): Azt mondja, kedves Lila úr, mikor győztek maguk 8:0-ra. Lila Leó (gondolkozik): Per­sze, persze, erre most nem em­lékszem, de talán 5:0 is elég lesz önnek. 5:0-ra nemrég győz­tünk. Igaz, hogy gyenge ellenfél ellen. Valami Hungária ... Kék Hugó: Ilyen régi nótával jön! Lila Leó: De örökszép dalla­ma van. De hát, nem bánom, el­ismerem, hogy a 8:0 több, mint az 5:0, ha maga elismeri, hogy... Zöld Ferenc (gúnyosan közbe­vág) : ... hogy az 1:2 jobb, mint a 8:0... Lila Leó (megvetőleg): Le­csúszott egyénekkel nem állok szóba. Zöld Ferenc (felpattan): Én? Lecsúszott? Honnan csúztam le? Lila Leó: Úgy csinál, mintha nem tudná. Hát Jakubéról, kis­­öcsém! Zöld Ferenc (nyel egyet)­: Kö­szönjük, de a tartalékcsapat számára kicsit drága volna ne­künk a Jaksi. Lila Leó (dühös): Tartalék­csapat? Elkelne ő az egyben is! Zöld Ferenc: Az nem biztos. Nálunk Turay a center, nem Sas. De maguknak feltétlen erő­södést jelent a Jakube-fiú. Vele talán még a Tatabányát is meg­vernék. Lila Leó (ugrik): Nagy dol­got csinál tartalékcsapatunk ve­reségéből. Zöld Ferenc (már ő is mér­ges): Tartalékcsapat? Hallottak ilyet? Kilenc válogatott játszott benne és az neki tartalékcsapat! Kék Hugó (megszólal): Ná­lunk válogatott csak hét volt, de gól nyolc. Zöld Ferenc (a közbeszólás kizökkenti a mondanivalójából, bosszúsan): Hallom, hogy Jaku­be helyett Lenkey lesz a Csikó­center. Kék Hugó (valami az eszébe jut): Most már tudom, hogy miért nem győzte le Újpest Ta­tabányát Lila L. (gyanakodva hallgat). Zöld Ferenc: Na miért? Kék Hugó: Mert nem Bányai edző úr játszott benne centert. Zöld Ferenc: Nem rossz, nem rossz. ,A tatabányaiak ellen Bá­nyai tata: Egész jó. Kék Hugó (büszkén)­: A leg­jobb persze egy gólképes csapat. sgsar Jakube tegnap este Buda­pestre érkezett Kaposváron volt játékostársai ünnepélyesen elbúcsúztatták és serleggel lepték meg az el­indulás alkalmával — Rózsás színben látja a jövőt és beszéd helyett inkább a pályán akar játszani Újpest új centere — Saját tudósítónktól — Három ember lelkesen várta tegnap este a keleti pályaudvaron a kaposvári személyvonatot. Há­rom újpesti ember: az öreg Jakube bácsi, Goda, Újpest csapatának in­tézőhelyettese és Dicky, Újpest csapatának lelkes szurkolója. Ne­gyediknek mi csatlakozunk mellé­jük. — ... külső C-vágány jobbközép — harsogta a hangosan beszélő s mind a négyen siettünk kifelé, Újpest centere, Jakube elé. Pontosan fél kilenckor futott be a vonat. Az első kocsi első fele I. osztályú volt. — No ebben biztosan nem jött — jegyzi meg Dicky. S megyünk tovább. A kocsi másik fele II. osztályú. Üres. Jönnek a III. osz­tályú kocsik. Sehol se találjuk Ja­­kubét. A vonat ugyancsak hosszú. Nagyokat lépdelünk. Jakube nincs. Goda már szól is: — Tíz perccel később jön a gyors, hátha azzal jön... De azért megyünk tovább. S amikor már kiérünk az indóház­­ból, a legutolsó kocsi előtt meg­találjuk Jakubét. Éppen a négy bőröndjét adja át a hordárnak. Örömmel üdvözöl bennünket. Halk­­szavú, csendes, mint mindig. — Milyen érzés hazajönni és végleg hazajönni? — N­em is hiszem el — vála­szol. — De nagyon, nagyon örü­lök. — Csak nem serleget hozol a hónod alatt? — kérdi Goda. — De azt — válaszolja Jakube. — Képzeljék, a fiúk mind nagyon kedvesen, családiasan búcsúztat­tak. Mind kijöttek a pályaudvarra s ott serleget nyújtottak át ne­kem. Valóban, egész meghatódtam. — A vezetőség is elbúcsúztatta? — Nem. Amióta eladtak az Új­pestnek, a vezetőségből nem lát­tam senkit. Nem érdemeltem meg ezt tőlük ... — Ne búsulj — vigasztalják — most már úgysem lesz dolgod ve­lük. — Nem? Még tartoznak nekem elég helyes kis összeggel. Gondol­tam, nem kérem... de most, hogy így kezeltek .. . — Biztosan nem tudja még — mondjuk neki — hogy vasárnap a Ferencváros csapatában játszik centert. Újpesttől kérték el. — Úgy?! És itthon lesz a mér­kőzés? ■— Igen. — Örülök neki. Örülök, hogy már játszhatom. A görög-jugo­­szláv út óta ugyan nem játszot­tam, de jó kondícióban vagyok. — Mit vár a jövőtől? Reményei? — Nem szívesen beszélek. Én játszani akarok. Csak annyit mondhatok erre, hogy nagyon ró­zsás színben látom a jövőt. A töb­bit majd a pályán ... Aztán elválunk. Édesapja pedig viszi haza Újpestre az új lila-fehér centert... ­ Hodobay polgármester részt vesz a középblokk mozgal­mában Közgyűlést tartott az Attila — Telefonjelentésünk — Miskolc, február 8. A miskolci Attila FC, az Attila hí­veinek egyesülete választmányi ülést tartott hétfőn, amelyen Hodobay Sándor dr. polgármester elnökölt. Részt vett az ülésen Zemplény Gusztáv dr., az egyesület fővárosi képviselője is, aki beszámolt a középblokk meg­alakulásáról és eddigi működéséről. Egyben tolmácsolta a középblokk ké­rését Hodobay dr.-hoz, hogy vegyen részt a középblokk egyleteinek elnö­keiből alakítandó bizottságban. Hodo­bay dr. örömmel vállalta a felkérést és már intézkedett is, hogy ezt az elnöki bizottságot péntek estére hív­ják össze Budapestre. Előzőleg az Attila FC mint szövet­kezet tartotta közgyűlését csekély érdeklődés mellett, amit részben a hétköznapra és a korai órára lehet visszavezetni. A várt viharok el­maradtak, a közgyűlés simán folyt le. A lemondó Pollák István főtitkárt örökös tiszteletbeli főtitkárrá válasz­tották, az elhunyt Siklóssy Antal já­tékos emlékét pedig jegyzőkönyvben örökítették meg. A közgyűlés leg­szomorúbb pontja volt a pénztári je­lentés, amiből meg lehetett állapítani, hogy az Attila, deficitje az elmúlt év­ben 24.868 pengőre rúgott. A köz­gyűlés azért elhatározta, hogy a szövetkezet működését folytatni fogja. Ezután megválasztották a követ­kező vezetőséget: Igazgatók: Zapo­­toczky­­Tenő dr., Tarnay Gyula és Fekete Lajos. Felügyelőbizottság: Rimóczy Lajos dr. elnök, Kray Lajos, Hajtsik Imre, Popper Jenő, Kun Miklós tagok. Titkár: Meskó László. Pályaigazgató: Farkas Dezső. El­lenőr: Abramovics Lajos és Fodor Zoltán. Pénztáros: Hoblik Károly. Főügyész: Gotthilf József dr. Ügyész: Kelényi Pál dr. Orvos: Herédy Gyula dr., Reinitz Dezső dr., Lubermann Miksa dr. és Fűrész Jenő dr. Ezen­kívül választottak 30 tagú választ­mányt és ugyanakkora sportbizott­ságot. Visszaamatőrizált játékosok ama­tőrcsapatokban, Müller Gyulát (volt Terézváros) a TLK-hoz, Kása Kál­mánt (volt Sabaria) a Postásokhoz, Ábrahám Jenőt (volt Bástya) a Sze­gedi TK-hoz igazolták. Megsemmisítették Kontz István Bé­kési ISE igazolását, mert az igazolás a román szövetség kiadása nélkül tör­tént. Braun, az Egyetértés hallja a BTK-t választotta új egyesületéül. Keserves a bíró sorsa... Három kiütött fog. Bíró nélkül nem lehet játszani. Mégis a bíró az, aki csak ritkán jut elismeréshez. A BEAC és a VIII. ker. SE második csapatainak mérkőzésén Bak Bélával történt meg a különös baleset: a játék vezetése közben a sípot állandóan a szájában tartotta és egy véletlenül nekirúgott labda kiütötte három fogát. Bognár és Pulika, a VIII. ker. SE két erőssége vasárnap megsérült. Beteg Intézők: Mandik, a BSE és Vozik, a BTC intézője beteg. Itj kapus a SvFC-ben. Retz, a TCSC volt kapusa a kelenföldieket válasz­totta új egyesületéül. Csurgó, a KFC csatára beteg­ségének utókezelésére Békéscsa­bán szanatóriumban fekszik. Luga IV., a BRSC jobbszélsője bokahúzódásából felépült és a tavaszi szezonban újra sorompó­ba áll. A KAOE és a MAFC vasárnap már bajnokit játszik. Az őszről elmaradt bajnoki mérkőzést ját­­sza le a két csapat. A meccs a MAFC Bertalan­ utcai­ pályáján lesz. A Postás első csaptának még nincs műsora vasárnapra. Előre­láthatólag a Nemzetivel fognak játszani a jeles zöld-fehérek. A BRSC újrafelvételt kért a BLASz-tól a március 31-ig eltil­tott Mayer I. játékosa ügyében. Erősödik az MSC. Kimnach TSC a megyeriekhez lépett. Az UFC új intézője Beck András (III. Bécsi­ út 150.) A­­III. ker. TVE vasárnap délután 5 órakor játékosértekezletet tart. Az I. kerületi Jóbarát új klubhe­­lyisére: Döbrentey­ utca, Hajdú-ven­déglő. A Pesterzsébeti Hunyadi SC klub­­helyiséget változtatott. A helyiség: Pesterzsébet, Albert-utca és Latino­­vits-utca sarok. • r atlétika 1 Atlétáink is amerikai túrával akarják biztosítani az olim­piai költségek egy részét Az AAU-t érdekli a dolog és Daniel Ferris táviratban kérte a számbajövő atléták eredményeit — Saját tudósítónktól — Az olimpiai kiküldetések ügye természetszerűleg elsősorban ér­dekli az egyes szövetségek vezetőit, akik összeköttetéseik felhasz­nálásával is igyekeznek olyan megoldásokat találni, amelyek ver­senyzőik olimpiai szereplését olcsóbbá tehetik és így azt biztosítani is hivatottak. Ezért Stankovits Szilárd, a MASz elnöke megkérte az Amerikába utazott Minich Jenő dr.-t, hogy nevében lépjen érintkezésbe az AAU vezetőivel, hogy az úszók amerikai túrájához hasonlóan nem lehetne-e az atléták részére is néhány amerikai startot biztosítani és ezzel a kiküldetéseket megkönnyíteni. Ez ellen sportszempontból sem emelhető kifogás, mert hiszen be lehetne osztani a versenyek egymásutánját úgy, hogy a Newyorktól Los Angelesig vezető út távolságban alig hosszabbodna, viszont az időbeli hosszabbodás alkalmat adna a versenyzőknek az amerikai klíma megszokására. őszintén szólva igen sok reményt nem fűzött a MASz elnöksége ehhez a tervhez és azt hitte, hogy az amerikaiak el fogják hárí­tani. Annál nagyobb örömet keltett tegnap Daniel J. Ferrisnek, az AAU főtitkárának Stankovits Szilárdhoz érkezett távirata, amely­ben a túra ügyében való állásfoglalás céljából az olimpiai kiküldetésre eséllyel bíró atléták és azok eredményei iránt érdeklődik. A MASz természetesen sürgősen közölni fogja az olimpiai jelöltek névsorát és azt is, hogy legnagyobb részüktől az eddigieket túl­szárnyaló eredmény várható és a szövetség csak ezek elérése esetén küldi ki őket. *✓*< Délnémetország csapata pompás ellenfele lenne a magyar válogatottnak, de a bajor atlétikát két klasszis­­különbség választja el a mienktől Miért akar a MASz Bajorországgal mérkőzni Délnémetország helyett — Saját tudósítónktól — Meglehetős feltűnést keltett at­létakörökben az a híradásunk, hogy a MASz nemzetközi bizott­sága az elmaradó Berlin—Buda­pest viadal pótlásául és a nemzet­közi vérkeringés felfrissítésére új válogatott mérkőzés létrehozásáról tárgyal és ez egy Bajorország csa­pata ellen vívandó mérkőzés lenne. Ha már a Német Birodalom vá­logatottjával mérkőznünk nem le­het, meglehetősen kézenfekvő volt, hogy a MASz egy német kerülettel, országrésszel lépjen érintkezésbe. Erre a célra önként kínálkozott Délnémetország, amely szerencsés fekvése és a közelmúltban Ausztria és Csehszlovákia ellen megvívott sikeres mérkőzése révén alkalmas­nak is látszott arra, hogy a kiváló magyar atlétagárda ellenfele le­gyen. A MASz nemzetközi bizottsága azonban úgy találta, hogy a ma­gyar atlétika jelenlegi nagyhatalmi állásában nem teszi helyesen, hogy országrészekkel veszi fel a harcot. Ezért úgy tervezték, hogy Délnémetország helyett Ba­jorország válogatott csapatával keresnek összeköttetést. Bizonyára gondol­tak arra is ennél a tervnél, hogy a bajor boxolók milyen kiválóan, sőt túl kiválóan megállották helyüket a magyarokkal szemben. A másik ok az volt, hogy a magyar közönség bizonyára nem volna kíváncsi egy német kerület elleni küzdelemre, de egy egész ország — Bajoror­szág — már alkalmasabb partner­nek látszik. Kénytelenek vagyunk ezzel a hit­tel még a tárgyalások első idősza­kában szembeszállni, nehogy ké­sőbb keserű csalódásban legyen része a közönségnek és a szövet­ségnek egyaránt. A közönségnek, amely hiába várja a jó nemzetközi mérkőzést és a szövetségnek, amely már későn győződik meg róla, hogy az általa jóakaratúan szervezett attrakció senkit sem érdekel. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a délnémet kerületet Bajor­országon kívül Würtenberg, Baden és Hessen alkotja és ezek az utób­biak területileg ugyan nem, de at­létikában lényegesen nagyobbak Bajorországnál. Hiszen ide esik Frankfurt, Stuttgart, Darmstadt, Freiburg, amelyek a német atlé­tika régi várai. Még feltűnőbb a különbség, ha a legjobb délnémet és a legjobb ba­jor eredményeket vizsgáljuk, ame­lyek a legbiztosabb összehasonlí­tási alapot nyújtják az erőviszo­nyokat illetőleg. Megállapítható, hogy a délnéme­tek néhány valóban elsőrangú erő­vel rendelkeznek. Ilyen sprinten a frankfurti Geer­ing és Eldracher (utóbbi 10.3-at is futott már 100 méterre), 400-on az európai rang­listán Barsi előtt második Metz­­ner, a 4 percen belüli 1500-as Schilgen, a 15.04-et is futott 5000-es Helber, az olimpiai helye­zett súlydobó Ybler stb. Ezek Ba­jorország csapatából, Übler kivéte­lével, mind hiányoznának. De hogy érzékelni tudjuk a k­ülönbséget a délnémet és a bajor válogatott at­létacsapat erőkülönbsége között, az alábbiakban felsoroljuk a tavalyi legjobb délnémet eredményeket, zárójelben a két legjobb bajort. A két listának csak itt-ott van azo­nos embere. 100 m: Eldracher 10.7, Geerling 10.7 (Drentwett 10.9, X 11-en fe­lül). — 200 m­: Geerling 21.6, Neu­mann 21.7 (Drentwett 22.5, X _5_

Next