Nemzeti Sport, 1932. március (24. évfolyam, 43-63. szám)
1932-03-04 / 45. szám
4 MTK-pálya Hungária-út Vasárnap, március 6-án, délután fél 4 órakor Hungária—Somogy Előtte fél 2 órakor Budai „11“—Bocskai I. ligabeli bajnoki mérkőzések f'felver, fl. AZ EGYIPTOMI ÚT TÖRTÉNETE Egyiptomi lapok a válogatottról A helyi sajtó igen korrektül bírálja el a történteket Sajátjai közül csak a belső három ellen van szava Nagyon megbecsüli a győzni nem tudó magyarokat Barlassina bíró és egynéhány érdekelt nyilatkozata Az a nagy öröm, amely a válogatott mérkőzés befejezése utáni percekben ott hullámzott a kairói pálya nézőterén, a fellelkesült közönség körében, híven jelezte, hogy az arabok nagy dicsőségnek tartják a döntetlen kivívását. Egyiptom nem számított erre az eredményre, amelyre bizony joggal büszke lehet. Nemcsak azért, mert a számszerű eredmény hízelgő képet ad az arab csapat játékerejéről, de azért is, mert hiszen a mérkőzés erkölcsi győztese a hazai csapat volt. Az öröm és megelégedés hangja szól az újságok hasábjairól is, amelyek a nagy mérkőzéssel foglalkoznak. A lapok — az angol, francia, olasz, arab nyelvűek egyaránt — nagyon tárgyilagosak és felsorolják mindazokat a körülményeket, amelyek az eredmény, illetve eredménytelenség kialakulásában részesek. Megadják mind a két csapatnak a dicséretet s nagy elismeréssel adóznak a mutatott játékért. De adjuk át a szót a lapoknak, melyekből következőképpen tükröződik a kairói magyar—egyiptomi mérkőzés képe. La Bourse Egyptienne „A magyar csapat meggyengülése és az egyiptomiak legjobb összeállítása következtében a két csapat döntetlenül mérkőzött” cím alatt a következőket írja: „Amint előre látható volt, a Magyarország és Egyiptom közötti válogatott mérkőzés igen nagy tömeget csalt ki a National SC gezirei pályájára. Már tizenkét órától kezdve harminc olcsóbb helyárú pénztár működött, amelyeket azoknak a sokasága rohant meg, akik egyetlen pillanatot sem akartak elmulasztani a várt nagy összecsapásból. Az előzmények után pedig senki sem merte még csak remélni sem, hogy az erőknek a küzdelme a mérkőzést ilyen döntetlen eredménnyel koronázza meg. A közönség türelmetlenségének lecsillapítására az egyiptomi helyőrség zenekara szórakoztatta a népet. Pontosan három órakor jelent meg a magyar csapat a pályán meggypiros, nemzeti címerrel ellátott mezben. A közönség hoszszas tapssal fogadta. Nyomban ezután megjelent Ismail Sitky pasa miniszterelnök, akinek tiszteletére felhangzott az egyiptomi himnusz. Ezután jelentek meg a zöld-fehérben lévő egyiptomiak s a két csapatkapitány — Mándi és Mahmoud Honda — sorsol.. A sorsolás Mándinak kedvezett. Zászlócsere, fényképezés s a bíró megadja a jelt a játék megkezdésére.” A játék leírása után így folytatja a lap: „Irtózatos örömujjongás üdvözli az egyiptomi csapat eredményét, mert hiszen mindenki vereséget várt. De íme, az egyiptomi csapat, általános csodálkozásra, végig képes volt sakkban tartani a labdának olyan mestereit, amilyenek a magyarok. A játék mindkét fél részéről, változatosságát tekintve, nagyon élvezetes volt. Ha a magyarok fölénye elvitathatatlan volt is, mégsem lehetett azt döntőnek mondani és a második félidő utolsó negyedóráját kivéve, az egyiptomi csapatnak is sikerült veszélyes támadásokat vezetnie, amelyeket azonban egyrészről a befejezés hiánya, másrészről pedig a ragyogó magyar védelem tett ártalmatlanná. Az a tény, hogy a magyar csapat Sárosi betegsége folytán meggyengült, az oka véleményünk szerint a vendégek félsikerének. Mindenesetre az eredmény lényeges, amely az egyiptomiak statisztikájában igen előkelő helyet foglal el. Különösen akkor, ha a magyarokban a professzionalizmus bevezetése óta sokkal erősebb ellenfélre találtunk, mint 1924 májusában Párisban. Az egyiptomi szövetségnek az az intézkedése, hogy a játékosokat hétfőtől kezdve együtt tartotta, meghozta a gyümölcsét. Kívánatos, hogy játékosaink a jövőben is emlékezzenek meg erről a körülményről, amely tegnap erejüket megsokszorozta s amelynek a csapat egyöntetű szelleme volt az eredménye. A magyarokat kissé meglepte az egyiptomi válogatott gyorsasága az akciók végrehajtásában. A csatársorban Avar és Toldi különösen kitűnt, de Lázár, a balhall volt a mezőny legjobb embere. Dudás, annak ellenére, hogy az alexandriai, utolsó mérkőzésen megsérült, kitűnő játékot mutatott. Kapcsolásai nagyon szépek voltak s kevés játékos képes a védelemnek ezt az oszlopát megingatni. Tajvárynak egyszer akadt komoly dolga, Mouktar lövésénél s ezt nagyszerűen végezte el. Az egyiptomi csapat tegnap olyan gyors játékot játszott, amelyet tőle már régen láttunk. A labda az egyik szárnyról a másikra repült és a középcsatár, Mahmud Honda nagyon körültekintő módon irányította a támadást. Mahran szép és hasznos játékot játszott. De kiemelkedett aiedelem is. Amin mindig kellő időben avatkozott a játékba, Salem fényesen látta el dolgát, Kaf pedig kitűnő napra virradt, mert mindig nyugodt és megfontolt volt. Barlassina, akit a FIFA küldött ki (?), a helyieknek kitűnő leckét adott a játékvezetésből. Kezdettől fogva kezében tartotta a huszonkét játékost.” Barlassina véleménye (Barlassina különben a következőkben mondotta el véleményét a mérkőzésről a lap tudósítójának .) — Az egyiptomi csapat várakozásomon felül jó volt. A védelem teljesen a helyzet magaslatán állt. A középfedezet kiváló tulajdonságokkal van felruházva, de kissé heves s nem tudja fékezni ezt a hevességet, ezért gyakran céltalan faultokat követ el. Noha technikában a csapat bizonyos hiányosságokat árul el, mégis nagyszerű lelkesedésről, bátorságról tett tanúságot. Ezzel sikerült is az első félidőben, valamint a második félidő magyar offenzívájában veretlenségét megőrizni. A döntetlen eredmény Egyiptom sikere, ha figyelembe vesszük a vendégek játékerejét és hírnevét. Véleményem szerint a magyar csapat túlságos önbizalommal lépett a pályára s noha az első félidőben nagy fölényben volt, nem mutatott elegendő győzniakarást. A második félidő vége felé úgy látszott, összeszedi magát, ekkor azonban már az egyiptomiak szívósságával szemben minden későn volt. A fedezetsor nem támogatta eléggé labdáival a támadást, a csatárok pedig igazi képességükön alul s nem olyan ellenállhatatlan módon játszottak, amint azt tőlük láttam, bennük értékeltem több európai mérkőzésen.” A Bourse közölte az alábbi nyilatkozatokat is: Fodor Henrik dr.: A csapat valódi értékén és képességén aluli formát mutatott. A legnagyobb hibája abban rejlett, hogy a magas játékot magára engedte erőszakolni. A csatárok nem tudták kihasználni a kínálkozó helyzeteket. Az egyiptomiak szívvel és lelkesedéssel játszottak s így lehetővé vált számukra az, hogy minden eredményretörést megakadályozzanak. Ujvárynak nem volt sok dolga. Elismerésre méltóan hárította el azt a lövést, amely vereségünket jelenthette volna. Mánás nem volt nagyon jó, Dudás pontosan látta el dolgát. A fedezetsor legjobb embere Lázár volt, Kalmár nem felelt meg a várakozásoknak, Borsányi jó, de nem olyan, amilyennek mi ismerjük. A csatársorban Hírest nem foglalkoztatták, a többiek pedig gyengébbek voltak, mint előző játékaik alkalmával. Mándi Gyula csapatkapitány: Nem a várt módon játszottunk. Fekete napunk volt, ami bármely csapatnál előforulhat. Különösen csatáraink voltak gyengék, de magam is közepesen játszottam. Az egyiptomi védelmet többször a szerencse is segítette és a második félidőben játékunk gólt érdemelt volna. M. Honda, az egyiptomiak kapitánya: Nagyon örülök, hogy olyan jó játékot mutattunk, amely ellenfelünk felsőbbsége mellett is több alkalmat nyújtott a gólszerzésre. A magyar védelemnek sokszor összeszorított foggal kellett védekeznie. Játékosaim közül nem játszott mindenki úgy, ahogy vártam, fivéremnek, Saidnak sem volt jó napja, de Mouktarnak sem. A bíró legjobb volt, akit eddig Egyiptomban láttam. Híres Ferenc: Fáradt volt a csapat s nem volt jó napja. Sárosi hiánya súlyosan éreztette hatását, mert a fedezetek nem tudták eléggé támogatni a támadást. Különösen engem hanyagoltak el. Csatáraink egy vasat nem értek! Langfelder Ferenc: Öt kitűnő gólhelyzetünk volt, amelyből négyet elhibáztunk, egyet pedig az ellenfél lelkesedése hárított el.A csapat elérte volna első gólját a vendégek ellen. Igaz viszont, ha tárgyilagosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a magyarok legjobb játékosuktól, Sárositól megfosztva, léptek a pályára. Távolléte a csapat összetételét teljesen átformálta azzal, hogy Kalmár a középcsatár posztja helyett a középfedezet helyét töltötte be. Ennek az volt a következménye, hogy a meggyengült fedezetsor előtt irányító nélküli csatársor állott. — Valljuk be, hogy ez a döntetlen eredmény számunkra szinte hihetetlenül hízelgő. — Minden jól ment ezen a napon. Kitűnő bíránk is volt. — Mit mondjunk még ezek után? Talán azt, hogy az egyiptomi csapat és különösen annak védelme igazán a helyzet magaslatán állott, ugyanekkor pedig a magyar csatársor a támadások vezetésében nem tűnt ki. Egy valamin csodálkozunk. Miért változtatták meg a magyarok azt a taktikát, amihez bennünket hozzászoktattak? Általánosságban rövid adogatással játszanak s szinte a hálóba viszik a labdát. Ez alkalommal azonban tértölelő rúgásokkal játszottak s gyakran kísérleteztek messziről küldött lövésekkel. Sokszor még a félpályáról is! The Egyptian Mail a sportoldalán végigfutó szalagcímben közli a döntetlen eredményt így: „Viharos küzdelem utáni gólnélküli döntetlen”. Az első, Egyiptomban lejátszott nemzetek közötti mérkőzés, amely Egyiptom és Magyarország csapatát állította szembe egymással, olyan szép játékot hozott, amilyet eddig Kairóban még alig láttak. A magyarokat eddigi gyönyörű eredménysorozatuk és a 15:0 gólarány után méltán tartották a mérkőzés favoritjainak. Ennek köszönhető, hogy több, mint hatezer ember tolongott a szokatlanul magas helyárak ellenére is a National SC nézőterén. Képzeljük el ezután, milyen nagy volt a nézők meglepetése, akik legjobb esetben is csak annyit reméltek, hogy Egyiptom talán nem szenved súlyos vereséget, amikor azt látták, hogy a helyi válogatott nemcsak megállotta a helyét, de támadott is és a játékidő háromnegyed részében egyenrangú volt a vendégekkel Csak az utolsó húsz perc volt az, amelyben a magyarok nagyobb klasszisa megnyilvánult, ekkor azonban olyan védelemre találtak, amely mindennel felért. Tény, hogy a magyarok Sárosi nélkül állottak fel, aki pedig egymagában egész csapatot jelent, bár Kalmár elég jól helyettesítette Sőt szerencsés is volt, mert a három egyiptomi belső nem játszott úgy össze, amint azt klasszisuk után várni lehetett volna. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a belsők rosszul játszottak, hanem azt, hogy játékukból az egymás teljes megértése és a helyzetre játszás hiányzott. — A szövetségnek az az eszméje, hogy a játékosokat a mérkőzés előtti napokban McCrae vezetése alatt együtt tartja, fényesen bevált. Kétségtelen, hogy ez a szerencsés eredményszerencsésnek mondom, mert jobb, mint amit bárki remélni mert), ennek a különlegesen gondos előkészítésnek tulajdonítható, amely a csapattal csodát művelt. — Az egyiptomi játékosokat meg kell dicsérnünk szép játékukért. Olyan játékot mutattak, amire már három-négy év óta hiába várunk. Jól harcoltak és önzetlenül, bátran játszottak. Mindenki belevitt a küzdelembe mindent, amit magában hord s így az eredmény olyan, amely határozatt jelet mutat arra, hogy az egyiptomi futball öt év előtti magaslatára emelkedhetik újra. " A magyarokat is meg kell dicsérnünk a nagyon szép, finom és művészi játékukért, amelyben azonban nem volt szerencséjük. Szívósak és kitartók a játékban. Mindig azt tették, ami szükséges volt, nyugodtan és hatásosan játszottak az utolsó húsz percig, amikor megkettőzték igyekezetüket s a helyi védelmet kapuja elé szorították, sőt a védelem minden elszántsága mellett is a góllövés lehetősége több ízben felcsillant. Az egyiptomiak régi, gyors játékukat játszották s egyik szárnyat a másikkal váltogatták a támadások meneténél. A magyarokat ezek a gyors támadások néha kihozták a nyugalmukból s úgy látszott, hogy meg is tudja törni őket. De még ilyen pillanatokban is gyönyörűség volt nézni igazi futballjátékukat. A csapat minden tagja jól játszott. A támadásban Avar és Toldi kitartóan harcolt és kitűnt, de nem volt lövésre alkalmuk, mert valahányszor a labda hozzájuk került, az egyiptomiak valósággal körülhemzsegték őket. Lázár, a balfedezet volt a mezőny legjobb játékosa. Védő- és támadójátéka nagyszerű. Dudás, amint ez várható is volt, erősnek bizonyult, mint valami szikla s igen ritkán sikerült valakinek átjátszani őt. Rúgásai tiszták, kapcsolásai pontosak. Ujváryt csak egyszer tette próbára Mouktarnak húszméteres lövése s a kapus ekkor megmutatta nagy képességeit. Igen fontos körülmény Barlassina pompás bíráskodása, aki a játékot a legkiválóbban vezette, annak ellenére, hogy az nagyon gyors volt és hogy igen küzdelmes, kemény harc folyt a két ellenfél között. A játékosokat állandóan szemmel tartotta s mindig közel volt a labdához. Ha lehetséges, helyes volna a jövőben serteges határbírákat is igénybe venni, mert minden tiszteletünk mellett is azt kell mondanunk, hogy azok, akik ezen a mérkőzésen határbírákként működtek — nem voltak semlegesek. The Egyptian Gazette címe a következő: „A védelmek halálos küzdelme az izgalmas játék folyamán — Egyiptom kitűnő rajtaütése" „A magyarok az első félidőben annyira fölényben voltak — írja a lap — hogy csak idő kérdésének látszott a vezetés megszerzése. Mégis sikerült a félidőt az egyiptomi védelemnek gól nélkül kihúzni. A második félidő elején a magyarok folytatták támadásaikat, de csak rövid ideig. Az itthoni csatárok, akiket a magyar védelem jól sakkban tartott, ismét erőre kaptak, lelkesen küzdöttek s többször vezettek merész, gyors rohamot az ellenfél ellen. A magyarok védőjátéka és a gyenge támadásbefejezések azonban megkímélték a magyar kapust attól, hogy komoly munkája legyen. A játék vége felé a magyarok ismét kemény próbára tették a hazai védelmet, amelynek azonban sikerült kapuja érintetlenségét a befejező füttyig megőriznie. A játékot figyelembe véve, a magyarok az egyiptomiak nagy iramának ellenére is többet érdemeltek, mint döntetlent. Az utolsó percekben Avar kapufát lőtt (Tévedés, Toldi lőtte. Szerk.) és Amin már verve volt, sőt a visszapattanó labdát is csak szerencsével fogta. A honi csapatnak az egész játékidő alatt két veszélyes lövése volt. Az egyiket S. Houda, a másikat Mouktar küldötte a kapura. A bíró kiválóan teljesítette kötelességét.” Az olasz nyelvű II Giornale D’Oriente címe így hangzik: „Az akarásban és harcrakészségben nagyszerű egyiptomi csapat döntetlenül játszott a klasszikus tudású, erős magyar válogatottal” „Sohasem láttunk Egyiptomban még olyan mérkőzést, amelyet ekkora érdeklődés kisért volna s amelyen a nézők együttérzése, lelkesedése és melegsége ily nagyszerű módon nyilvánult volna meg. Még akkor is, amikor a játék Egyiptom részére elveszettnek látszott, a szurkolók szünet nélkül lelkesítették a csapatot, buzdították kedvenceiket s a legnagyobb izgalommal, kiáltozással kísérték azok támadásait. Úgy látszott, mintha a nézők meg akarták volna zavarni a magyarokat szüntelen kiáltozásukkal, hogy így találhasson a labda utat a hálóba s hogy ily módon egyenlítsék ki az egyiptomiak technikai és taktikai tudásának alacsonyabbrendűségét a magyarokkal szemben. Az egyiptomi szövetség meg le La Liberté „Az eredmény helyreállította nemzeti válogatottunk tekintélyét” — írja a cikk címében. —• Ki remélhette még tegnap is, a mérkőzés előtt, hogy Egyiptom Magyarországgal döntetlenül mérkőzik!? Senki! — Valójában pedig az egyiptomi csapat nemcsak kitűnő ellenállást tanúsított a magyar csatárok megismétlődő támadásaival szemben, hanem sokszor imponált is, sőt hozzátehetjük, hogy a második félidő első huszonöt percében csatáraink a vendégek védelmét állandóan nyugtalanították és azt kritikus helyzetekbe is hozták. Ha Ujváry nem védett volna legjobb napjaira emlékeztető stílusban, nagyon valószínű, hogy az egyiptomi ........................................................... ....... III , "CiK ifAD" RORÍITVII IM7 RÉVÉN 2 PERC ALATT UVIMINHLUVIL KÉNYELMESEN BOROTVÁLKOZIK Péntek, 1932 március 4.