Nemzeti Sport, 1932. július (24. évfolyam, 127-148. szám)

1932-07-26 / 145. szám

­ H­llít Mérleg, amely a Hungária példát­lan előretörését mutatja Gondok és gondolatok — Saját tudósítónktól — A kereskedő, amikor egy esz­tendő munkájáról számot akar adni, akkor mérleget készít. Meg, vizsgálja, mit adott ki, mit vett be, elkészíti a jövő esztendei programját. Terveket készít, amelyben a múlt hibáiból okulni igyekszik és jobb, eredményesebb jövő alapjait fekteti le. Az evezésben tulajdonképpen a múlt szombaton, a bajnoki regat­tán zárták le az idei esztendőt. Igaz ugyan, hogy még hátra van két verseny. Az egyik az Európa­ba­jnokság, mely csak egy-két ki­választott csapatot érdekel. A másik a szeptemberi távevezős verseny, mely viszont nem oly nagy jelentőségű, hogy a mérle­gen túlságosan sokat változtatna. A statisztika rideg számai a következő sorrendet állapítja meg az ez évben a versenyző egyesületek között: 1. Hungária EE 32 győzelem 2-3. Pannónia EC Győri Torna és EE 8—8 győz. 4. Neptun EE 7 győz. 5-6. Nemzeti HE Váci SE 4—4 győz. 7-9. Sirály EE Szegedi Csónakázó E­MESz—VEO 2—2 győz. 10-17. Újpesti EE Ludovika ASE Bajai Tiszti EE Tisza Szegedi EE Műegyetemi EC Duna EE Győri Bencés RGSK 1—1 győz. Ennek a statisztikának az ada­tait akárhogyan is forgatjuk és bárhogy is mérlegeljük, melyik győzelem mennyit ér, egy bizo­nyos, a Hungária olyan megsem­misítő fölénnyel vezet a többi egyesületekkel szemben, amilyen fölényt magyar egyesület még soha nem tudott felmu­tatni. A sok szempont közül csa­k egyet akarunk kiemelni, azt, ame­lyik véleményünk szerint a leg­fontosabb és amelyen tovább építve a Hungária hegemóniája nagyon hosszúnak ígérkezik. A Hungária győzelmei közül 18 győzelmet szeniorversenyben, 14 diadalt pedig újonc, és junior­versenyben ért el. Ezzel szemben a másodiknak helyezett Pannó­nia és Győri TE minden győzel­mét a szenior számokban érte el. A győzelmeknek ez a megosz­lása fedi fel a sikeres szereplés titkát. Csak egységesen, házilag nevelt utánpótlással lehet igazán nagy sikereket elérni. Jöhetnek akkor is balszerencsés esztendők közbe, de ez csak meglassíthatja a végső eredmény elérését. A sa­ját nevelés módszerével a hege­mónia megszerzésének okvetlenül el kell következnie. Példa rá a Hungária. Hja, könnyű a Hungáriának! — mondhatja erre valaki. Ott van minden, ami csak a verseny­zéshez kell. Van hajójuk, van versenyzőjük. Jobb minőségű, mint a klubok nagy átlagában. Van azonkívül a jongászaiknak egy Harsányi Misijük, a szenio­roknak Czakójuk és Ludinszky­­juk és amit legelőször­­ kellett volna megemlíteni, van a Hungá­­riának egy Wünscher Frigyese. Igen, ez mind igaz, válaszol­hatjuk, de vezető és egyéb re­­kvizitum van minden egyesület­ben, csak az a kérdés, hogyan dolgoznak azok össze. Tessék le­­kopírozni a Wünscher Frigyesek módszerét! Még csak titokban sem tartja, ha megkérdezik, azon mód megmondja, mi a Hungária sikereinek a titka. A bajnoki verseny bármily rendben és pontosan is zajlott le, nem volt tökéletes. Sietve hozzá­tesszük: nem a szövetség hibájá­ból. Az első szépséghiba a pálya maga. Még ha a pályának kezdeti kis görbületétől el is tekintünk, az a környezet, ahol a zsűri és nézőközönség elhelyezkedett, Mu­­csánál is mucsaibb volt. Kavics­hegyek, homokbánya, otthagyott építési anyagok. A szövetség kénytelen-kelletlen rendezi itt az esztendő legnagyobb verse­nyét, azt a versenyt, amelynek eredményein át össze tudjuk ha­sonlítani versenyzőink tudását a külföldével. A legfőbb ideje vol­na, ha az illetékes tényezők egy­szer már észrevennék a magyar evezőssportot és rendes evezős­pályához juttatnák. A pályakéz­dés különben is sürgős, mert jövő esztendőre Budapesten rendezik meg az Európa-bajnokságokat és ilyen pályával, ilyen környezettel csak szégyent hozunk a fejünkre. A másik szépséghiba, aminek hiányát már tavaly is szóvá tet­tük az, hogy ismét hiányzott a vidéki bajnok a versenyről. Sem a szegediek nem voltak ott dubló­­jukkal, sem pedig a győriek a né­gyessel, nyolcassal és szkiffistá­­jukkal. A vidéki bajnoknak min­den körülmények között ott van a helye az országos bajnokság döntőjében. Ha ő maga nem am­bicionálja az ezen való részvételt (ezt azonban fel sem tételezzük), úgy a szövetségnek kell módot találni arra, hogy azon részt ve­gyen. Még a kényszer alkalmazá­sától sem volna helytelen vissza­riadni ilyen esetekben. A vidéki egyesületeknek ne csak joguk le­gyen indulni az országos bajnok­ságért, hanem kötelességük is. Nemcsak az általános­ evezőssport érdekében, hanem a saját jól fel­fogott érdekükben is. Mert elő­rehaladni, igazán nagy csapattá válni csak a nagyokkal, a jobbak­kal való küzdelemben lehet. Tekintettel arra, hogy Belgrád ide csak egy macskaugrás, a ma­gyar evezősök az idei európabaj­­noki regattán minden hajónemben indulnak, így szólt a szövetség határozata. Amikor ezt kimon­dották, mindenki úgy gondolta, a Hungária indul majd a négyes­ben, a Pannónia pedig a nyolcas­ban. Közbejött azonban a ver­seny, ahol a papírforma teljesen csődött mondott. Mi lesz most? Ki indul Belgrádban a négyesben és ki a nyolcasban, hogy a szkiff­­ről és a dublóról ne is beszél­jünk. Hat hét áll az evezősök rendelkezésére az Európa-bajnok­­ság napjáig. Ez alatt el kell ké­szülni ezekre a versenyekre. Előbb azonban azt hisszük, a szövetségnek kellene elkészülni azzal a sürgős feladattal, hogy eldöntse,­ kit, illetve melyik csa­patot hol indít. 8 _______tss® ■ IITIHll'lllíllllll ..............Ml IIIIMBIII1IMII Iliin Ilin.................I III II.......IHHIM I Nagy úszóverseny színhelye lesz a leventeuszoda. Nem tréfa ez, kérem. Az úszótanfolyamon résztvett diákok mérik össze majd erejüket. Németh bácsi tanítványai itt fogják bemutat­ni, mennyire lehet vinni négy-öt lecke alatt. A versenyen csak a kiválasztottak vehetnek majd részt. Idáig ugyanis már többszázan vet­tek leckéket Németh­­mesternél. Meg­látták ugyanis a táblát: „Aki úszni tud, nem merül el.” Erre pániksze­rűen jelentkeztek. Mikor megtanul­tak úszni, rájöttek arra , hogy így is el lehet merülni. A táblának tehát nincs igaza. Node most nem erről van szó. Tény az, hogy nagy küzde­lem lesz. Már napok óta komoly ed­zéseket tartanak a fiúk Németh bá­csi irányítása mellett. A verseny ko­molyságára, jellemző, hogy a helyezet­tek éremdíjazásban fognak részesül­ni. Koncsek oktató, az uszoda gond­noka már fel is ajánlott egy ezüst­érmet, de — mint mondják — még nem adta le. Még keresi a padláson. Úgy értesülünk, hogy néhány úszó­­intéző is lejön a versenyre, hátha akad valami „szipkázni” való ... Pompás új vízi­sporttelepet kaptak a budapesti leventék Az a céltudatos törekvő munka, amelyet a budapesti testnevelési felügyelőség vitéz Sallay István ve­zetése alatt folytat, egymásután érleli és hozza gyümölcsét. A leg­újabb alkotás pompás, gyönyörű vízisporttelep a lágymányosi holt Dunaág partján, szemben a MUE strandjával. A leventesport irányítói felismer­ve a vízisportok és főleg az úszás és a vízipóló elsőbbrendűségét, már a múlt év nyarán vízi sporttelep lé­tesítését határozták el és hogy a nagy tervet, anyagiakat és fárad­ságot nem kimérve, tettbe valósítják. Októberben indult el a megalapozó munka vitéz Sallay István felügye- Texas — Az európai olimpikonok kivételesen vihetnek be alkoholt a száraz Amerikába! — Szóval mégis lesz. — Micsoda? — Olimpiai falu végén kurta kocsma... lő és vitéz Varga Ferenc főoktató irányítása mellett. Először is meg­felelő helyet kellett keresni az el­jövendő vízi sporttelep számára. Hosszú kutatás után sikerült alkal­masnak látszó partrészletre találni a lágymányosi holt Duna partján, de a tulajdonossal — a földmíve­­lésügyi minisztériummal — csak hosszas tárgyalás után lehetett szerződést kötni, mely szerint­­ 12 évig a leventeintézmény használhat­ja a partrészletet, de ennek letelte után ismét a földmívelésügy birto­kába megy át az építményekkel együtt, tekintse, hogy erre a vi­dékre téli kikötő építését tervezge­tik, Így hát kedvezőbb megoldás híjján április közepén vitéz Varga főoktató tervei után itt indult meg a munka és hatvanezer pengő költ­séggel június végére már teljesen készen állott a telep. Az amerikai tempóban készült vízisporttelep már első látásra is imponáló és kedves, barátságos be­nyomást kelt az emberben. A bejá­rattól kissé jobbra modern egy­emeletes kis épület áll, melyben a gondnoki és szolgalakáson kívül 4 öltözőhelyiség van 530 személy ré­szére, azonkívül legmodernebb ki­vitelben épült garázs 40 csónak be­fogadására és a büffé! Az épület­től balra van az 50x20 méteres versenyuszoda, valamint külön 28x20 méteres vízipólópálya. Az uszoda, mellett tornaszerek: nyújtó, korlát, mászókötél, gyűrűhinta és a kis leventék részére két kötélhinta. A vízisporttelep rekvizitumai közé tartozik még 10 versenydubló, 10 ladik, egy 22 és egy 14 kvadrátos vitorláscsónak, 2 darab „egykezes” gollé és 2 ping-pongasztal. Hogy mennyire időszerű és nem hiábavaló alkotás ez a sporttelep, bizonyítja az is, hogy máris oly nagy népszerűségnek örvend a le­vente- és a környékbeli ifjúság kö­rében, hogy naponta öt-hatszázan is felkeresik! Czája János elfogadta Martinoff kihívását. A budapesti sportközönség lázas izgalommal várta a hírt, hogy várjon Czája János elfogadja-e Mar­­tinoff bolgár világbajnok kihívását. Mint értesülünk, Czája közölte Mar­tinoff menedzserével, hogy a bolgár világbajnok, kihívását efogadja. A mérkőzés, mely izgalmakban minden eddigit felül fog múlni, valószínűleg a jövő hét elején fog megtörténni. Czája János egyébként tegnap isme­retlen helyre utazott három apát­ig ingpartnerével együtt, hogy a nyil­­vvnosság teljes kizárásával speciális tréninggel készüljön a nagy össze­csapásra. Martinoff a Czája-Jango mérkőzés után szintén elutazott Bu­dapestről, hír szerint ő is edzésre vonult vissza. Elutazása előtt fel­kereste egyik vasárunagykereskedő cégünket, hol vasúti síneket, lánco­kat, állványvasakat vásárolt több mázsa súlyban, tréning felszerelése kiegészítésére. A Tour de France kerékpáros körverseny hétfői (15.) szakasza Evianból Belfortba vezetett 281 km távon. A versenyt a már össz­teljesítményben is vezető francia Leduc nyerte 9:56.19 mp idővel Di Pacco, Bulla és Bonduel előtt. Kedd, 1932 július 26. Grant alig­ egynapos világrekordját a francia Constant 85.659 km-re javí­totta meg 100 km 1 óra 10 p 05.4 mp 60 cm-es görgő mögött! — Grant és Marechal újra készülődik — A Nemzeti Sport párisi tudósítójának telefonjelentése — Tegnapi számunkban­­hírt ad­tunk arról a szenzációs világ­rekordról, amit az angol Harry Grant León Vanderstuyft uszá­lyában a párisi Parc de Princes­­pályán futott ki és máris arról értesülünk, hogy a világrekord alig 24 óra hosszat ért. A marsellei Constant ugyanis már másnap — ugyancsak a Parc de Princes-pályán — kísérletet tett az új világrekord megjaví­tására: kísérlete sikerrel járt, amennyiben Grant 83.996 km-es megtett távolságát 85.659 méterre fokozta fel. Constant azonban nem szállt le gépéről, hanem tovább szágul­dott és Paillard 1:19:06.8 mp-es világrekordját 1:10:05.4 mp­­re javította meg. A jelenlevő Grant erre kijelen­tette, hogy a jövő héten feltét­len újabb kísérletet tesz, mert képesnek érzi magát 90 km-en felüli órasebesség kifutására is. De Maréchal, a kiváló francia versenyző is erősen készülődik, úgyhogy már nincs messze az idő, amikor az eddig 60 cm-es görgő mögött elérhetetlennek látszó 100 km-es órasebesség mindennapos dolog lesz. Csak a vezérosztályba tartozó versenyzőket hozatunk a jövőben — mondja Papp János, a Mille­náris igazgatója — Saját tudósítónktól — Amikor az MKSz és a BSE közö­sen rendezett versenysorozatának vége szakadt, köztudomású volt, hogy a szövetség súlyos anyagi helyzetére való tekintettel elállt a rendezői sze­rep további vállalásától és azt teljes egészében — ha vállalja — a BSE- nek engedi át. Minthogy magánvállal­kozás nem akadt, a fővárosiak — hogy a pályaversenyek rendezésének folyamatosságát biztosítsák — ma­gukra vették ezt a nagy kockázattal járó kötelezettséget és egyelőre to­vábbi öt esti verseny megtartását határozták el. A BSE e lépése sportszerű gondol­kodásra vall és a versenylátogató közönség soraiban őszinte örömöt keltett. De nem így néhány vaskala­pos tanácstagnál. Amikor ugyanis a BSE további versenyek rendezését határozta el, abban a reményben tette ezt, hogy a költségeket oly mér­tékben tudja majd csökeknteni, hogy ezt az öt mítinget a pályabér be­számításával simán, ráfizetés nélkül ússza meg. A versenyzőknél nem is volt akadálya a terv keresztülvitelé­nek, az MKSz tanácsa azonban csak hosszas vita után szavazta meg a részesedésnek 3 százalékról 2 száza­lékra való csökkentését. Megjegyezni kívánjuk, hogy csak 20—25 pengőről volt szó. Azóta már megvolt az első verseny. De még ezt megelőzőleg a legkülön­félébb hírek láttak napvilágot a sajtó hasábjain a pályaversenyek sorsát illetőleg. Tekintve, hogy mindenkor „tiszta vizet a pohárba” volt a jel­szavunk, e kérdéssel a legilletékesebb egyénhez, Papp Jánoshoz, a Millená­ris sporttelep igazgatójához fordul­tunk, aki készséggel állott a Nemzeti Sport rendelkezésére és a közeljövő terveiről a következőket mondta: — Saját kárunkon tapasztaltuk azt, hogy a budapesti közönség csak egész elsőrendű versenyzőkre kiváncsi. Ezért elhatároztuk, hogy a még hátra­levő augusztus 5., 12. és 19-i napokra a német, francia, olasz vagy belga vezérosztály egyik kiválóságát szer­ződtetjük. Wissbröcker után — aki a 29-i egyórás versenyen ad revánsot Szekeresnek — augusztus 5-re Kré­mért szerettük volna megnyerni. De a kölni csillag legközelebbi szabad­napja szeptemberben lesz, így hát más irányban voltunk kénytelenek orientálódni. Most a belga bajnok Thollembeck és az olasz mester Gay-al tárgyalunk és valószínű, hogy egyikkel meg tudunk egyezni. — Természetesen ezek is — éppen úgy, mint a legutolsó versenyek résztvevői — saját vezetővel jönnek. A többi napra ugyancsak egy-egy német vagy francia kiválóságot sze­retnénk lehozni. E célból a teljes kül­földi „extraklasse”-val levelezünk. Nincs kizárva, hogy Szent Istvánra Walter Sawallt, az 1928. és 1931. évi világbajnokot szerződtetjük. — Megragadom az alkalmat, hogy a Nemzeti­ Sport hasábjain válaszol­jak a nemrégiben az egyik lapban megjelent cikkre, amely szerintem igazságtalan váddal illette egyesüle­temet, a BSE-t. A kérdéses cikkben ugyanis egy szövetségi vezetőségi tag úgy nyilatkozott, hogy a közösen ren­dezett versenyek alkalmával igen hiányos volt az ellenőrzés és hogy a szabadjegyek kiadásánál túlságos liberalizmussal jártunk el. — Az első vádra az a megjegyzé­sem, hogy amikor a szövetség azzal jött, hogy ellenőröket akar állítani a kapukhoz, egy szóval sem mondtunk ellent. Arról azonban, hogy ezek között akadt olyan, aki visszaélt a bizalommal, nem tehetünk, mert el­végre nem a mi emberünkről volt szó. ... Ami pedig a szabadjegyek kiadását illeti, csupán annyi a meg­jegyzésem, hogy a mi versenyeink al­kalmával kiadott tiszteletjegyek szá­­ma mélyen alatta áll annak a meny­nyiségnek, amennyit hasonló látoga­­tottságú labdarúgó mérkőzésen adnak ki. Míg egy nemzetközi futballm­eccs szabadjegyeinek száma minimálisan 7­ 800 darab, addig nálunk 500 volt a legtöbb, de nagyobbára csak ennek a felét szoktuk kiadni. És amíg ná­lunk ebben mindenki, tehát a verseny­zők, sajtó, hatóságok stb. ben foglal­­tatik, addig futballmeccsre még min­den bíró és tanácstag is ingyen jö­het be. — Nagyon jól tudom, hogy az egész „potyajegy” intézmény csak szük­séges rossz, amely ellen azonban képtelen vagyok védekezni. Még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nagyon meg vagyok elégedve ezzel a megoldással, amely a mai kereteknek teljesen megfelel és az ellenünk fel­hozott vádakat­, mint alaptalanokat utasítom vissza. A MOVE repülőosztálya közli: A külföldi sorozatos vitorlázó repülő balesetek nem szegték a magyar vitorlázó repülők kedvét és az elmúlt hét rekordsorozata új értékes ered­ménnyel bővült. Kelényi László mér­nök hétfőn reggel 9 órakor a buda­örsi Szekrényes-hegyről startolva 5 óra 3 percig maradt a levegőben és ezzel az eddigi legjobb magyar telje­sítményt, Kozmanek Lajos 3 óra 25 perces idejét több mint másfél órával túlszárnyalta. ,__,___

Next