Nemzeti Sport, 1932. december (24. évfolyam, 234-252. szám)

1932-12-04 / 235. szám

Vasárnap 20 fill. 1932 december 4 XXIV. év­folyam, 235. szám. Mezjelenik csütörtök és tzom­bat kivételivel MINDEN NAP Szerkesztésért *» kiadóhivatali Budapest. VI., Rózsa­ u. 111. (Tel. 112-11. 251-S61 Levélcím: Budapest 62. posta fiák 21 Távirati cím: Nemzeti Sport Budapest Csehszlovákiában 2 he, Romániában 10 lel, Jugoszláviában 3 din. Ausztriában 30 Gr., Németországban 20 Pf., Svájcban 20 c., Franciaországban 1.50 franc. Olaszországban 1 óra, Amerikában 6 cent. Blifizetési díl: Belföldre negyedévre 12 P, egy hónapra 4.50 P. Ausztriába negyedévre 15 P, Cseh- Szlovákiába, Romániába 16 P, egyéb külföldre IS P. Az utolsó­­előtti forduló JUmIouí tdtfou: Délelőtt.­ cvz Acsutúi­^Mtyán tWbitotyf/Otí Délután: d CSCtftát CtíZ &/6£tö*1é— CUdU&a tMeccset nézte vndty, Meid az Aston­­ZiMa-SUe$tdd Wednesdcujt HUt figydéek me# a bécsiek ang&tok­ot%ésmi cvz anyalok cuz wzUáUok edz&sekú­c — Kiküldött munkatársunk telefonjelentése — Copyright by Nemzeti Sport Felhasználás és át­vétel kivonatosan is tilos London, december 3. Az osztrák csapat pénteken meg­érkezett. Szombati műsorán , dél­előtt edző gyakorlatok szerepeltek. A csapat már nagyjában kihe­verte az út fáradtságát és ma dél­előtt a földalattin kiutazott az Arsenal pályájára, ahol Chap­­mann nagyon kedvesen fogadta a csapatot. A pálya berendezése re­mek, a játéktér talaja azonban fü­­­vetlen, bár így is kitűnő állapot­ban van. A viharos átkelésért kárpótolt bennünket az ég, a nap mosolyog ránk egész nap, a ködnek nyoma sincs. Az edzés Hogan vezette az edzést, ami kapura lövöldözésből, két kapura folytatott pozíciós játékból és könnyű futásból állott. Az egész félóráig tartott. Csak Gschweidl nem vett részt rajta, mert bokája még nincs rendben. Hogan azt mondja, hogy Gschweidlt rendbe­hozza feltétlenül, szerdán nagyon sokat vár a Zischek—Gschweidl szárnytól, amely a berlini osztrák —német meccsen legjobban tet­szett neki. Jimmy bácsi szerint az osztrák játékosok pompás kondí­cióban vannak, különösen rajtjuk nagyon gyors. Ez már jelentős fegyver lesz az angolok ellen. Jimmy szerint az osztrákok jó kilátásokkal indulnak a szer­dai küzdelembe. Hiden egy egészen különösen épített kapuban fogadta a csatá­rok lövéseit. Ennek a kapunak a felső léce a rendesnél fél méterrel magasabban van, hogy a kapusok hozzászokjanak a magas ugrások­hoz. A rendes játékban azután sokkal könnyebben ugrálnak a normális kapufélfák közt. Az edzés után összegyűlt a csa­pat az Arsenal klubhelyiségében, ahol Chapmann kiosztotta a fiúk­nak a klub díszjelvényét, majd megmutatta töviről-hegyire az egész sporttelepet. Az ebédnél már hasábos tudósí­tásokat olvashattunk az edzésről a londoni lapokban. Meisi még az ebéd alatt is a szabadj­egy kérőket dobálta ki. Hilucsnnézis Délután az osztrák csapat a Chelsea pályájára ment ki, ahol az Everton elleni ligamérkő­zést nézte végig 40.000 nézővel egye­temben. A játék nagyon érdekes volt­ Sokkal keményebb és sokkal gyor­sabb, mint a mi játékunk. A bíró azonban — bécsi fogalmak sze­rint — nagy pimf volt. A meccset a londoni csapat nyerte meg­ bal­fedezetének, Fergusonnak egyet­len góljával. Mind a két együttes a kimondott „long passing” stílust kultiválta. , Gallacher sem töreke­dett kombinációkba. Lepattanó labdákra vadászott mind a két center. Ellenben fejelés közben is vígan rempliznek, öröm nézni. Csak úgy röpülnek­ a játékosok. Egy bizonyos: egészen más já­ték ez, mint amit a kontinentális túrákon láttunk az angoloktól. A testtel való harcban, a lab­davezetésben egészen külön klasszis minden angol játé­kos, a kombinációk terén már gyenge teljesítményeket lát­tam mind a két legénységtől. Hogy miként fogják fel itt a bí­rák a kemény játékot, erre az a leg­jellemzőbb, hogy az egész meccs alatt egyetlen szabadrúgást ítélt a bíró fault miatt. A 40.000 néző hihetetlen flegmá­val nézte végig a meccset. Csak a Chelsea gólja után volt némi hang­zavar, de bécsi fogalmak szerint ez is csak enyhe zörej volt. A tátották olaját* A városba való visszautazás köz­ben a hangulat igen optimista volt az osztrák csapat tagjai között s látottak alapján. Rainer hátvéd így beszélt: — Nagy élvezet volt látni azt a könnyedséget, amivel a legnagyobb erőkifejtésre is képesek az angolok. Igaza van Meislnek! Itt csak egy segít: a csapat minden részében állandóan mozogjon! Át kell venni az angoloktól a „viccet"! Remélem, hogy a mi trükkjeinkkel meg fog­­juk állni helyünket. Véleményem szerint nagyon ke­mény, nagyon éles harc lesz szer­dán a két csapat közt. A döntés azon fog múlni, hogy melyik csapat bírja jobban tartani az iramot. ■ Meisl egyébként nem volt künn a Chelsea-pályán. Meisl Birmingham-be utazott, ahol az Aston Villa—Sheffield Wednesday ligamérkőzés került el­döntésre. Az eredmény nagy meg­lepetést jelent, hiszen senki sem számított arra, hogy az őszi idény során remekül szerepelt Aston Villa 6:3-ra kikapjon a saját pályáján. Meisl azért utazott el erre a meccs­re, mert itt öt válogatott szere­pelt. Meisl szerint a Walker—Hough­­ton balszárny egészen nagy játékot produkált, de remekül játszott Blenkisop is, továbbá Strange és Tate is, az Aston Villa balfedezete, aki Campbell helyére került be ma az angol együttesbe. Cambell ugyanis hetekkel ezelőtt megsérült Azóta lényegesen javult az állapo­ta, de ma, szombaton megállapí­tották, hogy a szerdai fontos játé­kot mégsem vállalhatja. így esett a választás Tate-re, aki a Wales elleni angol válogatottban játszott a balhall helyén. Ez a vál­tozás igazán nem jelenti az angol csapat gyengülését! Meisit egyébként megkérdez­tem a látottakra vonatkozólag, ő a kö­vetkezőket mondotta: — Most már kétségtelen, hogy egészen kiváló játékot kell szolgál­tatni a csapatnak, ha meg akarja állni a helyét. A válogatottak reme­kül játszottak Birminghamben, bár nem volt egyenletes teljesítményük. Az bizonyos, hogy a mi szemünk számára valami egészen valószínűt­len az a rettenetes energia, amivel itt a szigetországban játszák a fut­ballt. Este, az osztrák csapat varieté­színházba ment. Az angol lapok Wagstaffe Simmons, Anglia egyik legnagyobb szakírója, a Sporting Life hasábjain behatóan foglalkozik az angol csapat összeállításával és azt erősen kritizálja. Teljesen váratlan szerinte Ham­pson beállítása a cen­­tercsatár felelősségteljes posztjára. Nagy bátorság kellett ehhez Sim­mons szerint különösen most, hogy Hart is új fiú a fedezetsor tenge­lyében. Helyteleníti Simmons azt is, hogy nem vették az Ampáiból a teljes jobbszárnyat, hanem a most remek formában levő Hulme-t elejtve, Jack mellé Crooks-t tették jobbszélsőnek. Simmons szerint csak abban lehet bízni, hogy két olyan kiváló taktikus, mint Jack és Walker, az összekötőben meg fogja majd találni a módot Hamp­son megfelelő harcba küldésére, aki majd így lőheti a gólokat. A Sunday Graphic büszkén hivatkozik, hogy a tavalyi angol—spanyol mérkőzés előtt hat gólkülönbségű angol győzelmet jó­solt és az eredmény 7:1 lett. Ezút­tal 5:0-ás angol győzelem a lap tipje. A Chelsea klublapjának címoldalán hatalmas karrikatúra van Hidernel, amint stájer jelmez­ben áll a kapuban, és szájából füs­töt fúj, ami elsöpri az angol csatá­rokat. fe­ frp/ rcdiUt'ádís, Ucszi A jegyuzsora hihetetlen mérete­ket öltött. Ülőhelyeket­­ fonton alul nem lehet kapni a zúg forgalomban (i.b. 30 pengő). Az itt rendkívül népszerű Lyoni éttermekben az étlap hátsó oldalán az angol—osztrák mérkőzés esé­lyeinek megbeszélése áll nyom­tatva. Az osztrák csapatra bécsi sza­kács főz, az angolok kissé sértve is érzik magukat emiatt. Nagyon nagyra vannak a konyhájukkal. Iszt táp a déldotti tccuiusycoi A Daly Telegraph esti kiadásá­ban foglalkozik az osztrák csapat délelőtti edzésével és megállapítja, hogy az osztrák játékosok fényes formában vannak. Igaz ugyan, hogy angol szemmel nézve kissé ki­csiknek és könnyűeknek tűnnek fel, de ez esetleg nem jelent semmit. Hiden mozgása nem elégítette ki az angol újságírót. Sindelar is túl­­könnyű neki, ezenfelül túl maga­­san lő. Megjöttek a „berliniek" és legalább megtudtuk tőlük, hogy VA reálisan kaptak ki Berlinben!... — Saját tudósítónktól —­Tegnap éjjel fél 12-kor a Nyu­gati pályaudvaron apró társaság várta az ökölvívók berlini „külö­nítményét”. Ott volt a kis Csiszár és egyéb hozzátartozók. A vonat pontosan befutott, a hátsó kocsik egyikéből szálltak ki a fiúk, Va­dász Gyulával egyetemben. Csi­szárt fogjuk meg elsőnek: — Nos, mi volt? Csiszár kedvetlenül legyint. — Nem emlékszem rá. Majd a Vadász úr mindent elmond. Vadász Gyula beszél is, amint azt­ Csiszár nagyon helyesen meg­jósolta: — Mindennel meg voltunk elé­gedve, csak magával az eredmé­nyekkel nem. Szigeti „mattal” dolgozott az angol Maltin ellen. Ezzel a mérkőzéssel kiesett a to­vábbi küzdelmekből. A Szabó— Donner mérkőzés az egész ver­seny legszebb mérkőzése volt, melyet Szabó is megnyerhetett volna. Csiszár az első meccsét technikai k. o.-val nyerte, a má­sodik mérkőzésben Zehetmayer túl kemény dió volt neki. Mindegy, legalább verseny után éreztük jól magunkat, táncban kerestünk vi­gasztalást és reggel felé sikerült is a dolog. A bankett minden képzeletet felülmúlt. Szigetivel beszélgetünk még. Neki nincs jó kedve. — Pocsékul ment. Merevek vol­tunk. Én nem ismertem magam­ra. Csak néztem, ki az a pimf, aki ott boxolni próbál. Minden vere­ségünk reális volt. Elég baj! Olimpia után legalább tudtam magam azzal vigasztalni, hogy igazságtalan volt a vereségem. Különben: jó éjszakát!

Next