Nemzeti Sport, 1933. május (25. évfolyam, 86-107. szám)

1933-05-17 / 98. szám

Szerda, 1938 május 17. A BLASz csapata készen áll, hogy görög—török útra Indu Hatalmas szélben kétszer harmincperces mérkőzést játszott a válogatott keret a Postás ellen — A török mérkőzések ügye még nem intéződött el véglegesen — Hétfőn délben indul a kije­lölt sereg a kellemesnek ígérkező útra — Saját tudósítónktól — Az öt fiú előlép s Pluhár István szól hozzájuk. — A Nemzeti Sport szerkesz­tősége nevében nyújtom át, fiúk, ezt az emlékplakettet, amelyet a húsvéti körmérkőzés után rende­zett szavazás alapján a közön­ség akaratából juttatott nektek szerkesztőségünk. S mivel a nagyközönség ítélte oda ezt a ki­­tüntetést, joggal mondhatom, hogy a magyar sporttársadalom­tól kapjátok. Büszkék lehettek erre a kitüntetésre, mert ez a plakett futballistaszereplésnek egyik kiemelkedő állomását je­lenti. Azt az állomást, amelyen a magyar sporttársadalom ész­revett benneteket s megjegyezte tehetségteket. De ez a felfedezés azt is jelenti, hogy a magyar sport, a magyar futball valamit vár is tőletek, a jövőben is szá­mít rátok. Erre emlékeztessen mindig ez az emlékplakett, fiúk s legyen buzdító erőtök a jövő­ben, hogy mindenkor, minden körülmények között megtegyétek azt, amit tehetségtek, tudástok alapján a magyar sportért, a magyar futballért tennetek kell. Ehhez a kötelességteljesítéshez kívánok kitartást, erőt, egészsé­get, az Isten éltessen bennete­ket! A játékosgárda nagy éljenzéssel fogadta az elhangzott szavakat s amint Juhász Rezső kapitány sor­jában olvasta a plakettekbe vésett neveket, a szólított játékosok — Gergely, Király, Barna, Éber, Rei­ter — meghatott örömmel vették át a szép kitüntetést. Mindegyiket külön megéljenezte az ünneplő csoport, amelyben Lénárd Ernő, Nagy Marcell, Mandik­ Béla, a Postás vezetői, Kovács Dezső dr., az Elektromos szakosztályvezetője, Sallai, a Törekvés intézője és má­sok is ott állottak. A játékosok ne­vében Gergely lépett elő s a követ­kezőket mondotta: — Köszönjük a Nemzeti Sport szerkesztőségének és a sportkö­zönségnek ezt a szép, nagyértékű kitüntetést. Fogadjuk, hogy min­denkor abban a szellemben, igaz szívvel teszünk meg mindent a magyar sportért, amelyre ez a kitüntetés minket figyelmeztet. Újabb dörgő éljenzés hangzott fel s kézről-kézre jártak a plaket­tek, hogy mindenki külön dicsére­tet mondjon róluk, meglepően mű­vészi voltukról. Az ünnepélyes jelenet után kö­vetkezőképpen állott fel a két csa­pat: BLASz: Szift — Károlyi, We­­ber — Gyárfás, Stecovits, Füstös — Reiter, Éber, Keszei II., Ko­lozsvári, Barna. Postás: Angyal — Szabó, Jelen — Hollósi, Gombos, Bokor — Kása, Kalmár, Bodrogi, Szilágyi, Sarlay. A válogatott széllel játszott s ez rányomta bélyegét az első fél­időre. Állandóan támadott a csa­pat s bár összhang nem igen volt a játékában, mert a szél erősen zavarta, az egyes játékosok komoly értékét meg lehetett állapítani. Egy-egy Reiter, vagy Barna lefu­tás, néhány Éber-bomba nagyon tetszetős volt. Éber egyik lövését Angyal csak balra tudta lökni, onnan Barna centerezte s Részei 11. fejéről hálóba repült a labda .Az ember nem tudja, hiába fi­gyeli a meteorológiai jelentéseket, hogy ez a kíméletlen szél honnan fúj? A nyugati, vagy az északi depresszió, avagy a balkáni lég­tömegek szárnyán jár-e? Annyi azonban bizonyos, hogy a Postás­pályán mindenkit az öltözőkbe ker­get, aki akár jelen van fél ötkor. Nem sokan vannak. Illés, a Postás intézője, nagy buzgalommal gyűjti, számolja játékosait, a válogatott jelöltek öltözőjében meg Juhász­­ka­pitány emlegeti, hogy a fedezetek­kel baj van. — Koncickyt is kihívtam — mondja — ,­ nagyon számítottam rá, de nem jött ki. — Értesítést küldött — magya­ráz Lénárd főtitkár —, hogy végre állásba jutott s lehetetlen lenne most szabadságot kérnie. Itt van azonban Stecovics, bár (1:0). A gól után változatosabb játék folyt s a Postás is vezetett néhány jó támadás. Az utolsó percben Bodrogi Kását szöktette, a szélső a vonalról­­ hátratolta a lab­dát s Bodrogi a kiugrott kapus mellett az üres hálóba vágta. (1:1). Szünet után a válogatott össze­állítása a következő volt: Herendi— Károlyi, Füstös — Gyárfás, Stecovits, Weber — Bu­­zássy, Konrád, Keszei II., Vig VI., Kemény. Ebben a félórában, a szél támo­gatásával, a Postás­ volt a többet­ támadó. A válogatott védelem azonban kitűnően játszott, sőt eléggé kivette részét a játékból a csatársor is. Eredményt azonban egyik fél sem ért el. A játék után Juhász Rezső kö­zölte velünk azoknak a névsorát, akik hétfőn Görögországba utaz­nak. Ezek a következők: Herendi, Szift, Gergely, Füs­tös, Gyárfás, Stecovits, Ki­rály, Pázmándi, Reiter, Éber, Keszei II., Kolozsvári, Barna. A kapitány kérdésünkre a követ­kezőket mondotta: — Reitertől, éppen úgy, mint Hoffmanntól el akartam tekin­teni, mert középiskolás. Nemes azonban sérült s így nem jelölhet­tem. Nagyon sajnálom, hogy Kon­­cicky nem állhat rendelkezésre. A kijelölt játékosok ma este nyolc órakor megbeszélésre jönnek össze a szövetségben, ahol útlevelüket is átadják. A csapat különben hétfőn dél­ben egy órakor indul, Belgrádban meghal s másnap folytatja útját Athén felé, ahol 25-én és 28-án játszik az eddigi tervek szerint. Lehet azonban, hogy újabb görög mérkőzések lekötése is sikerül, az pedig már majdnem biztosnak lát­szik, hogy Athénből Konstantiná­­polyba utazik a gárda, hogy ott pünkösd ünnepem mérkőzzék. Ha a túrának ez a része is létre jön, akkor 17 napig lesznek távol a BLASz válogatottjai. Bármiként alakul is azonban a dolog, annyi bizonyos, hogy igen kellemes, szép útra indul a derék amatőrgárda. Tennis-, Turista-, Sátor­felszerelés sm ES PLQES SPORTÁRUHÁZAI Budapest, IV., Váci­ utca 40. I­n A VI., Vilmos császár-út 33. HIV.U. nagyon panaszkodik, hogy fáj a dereka s jobb lenne, ha nem ját­szana. — Nem tesz az semmit — inti le Lénárd —, majd kimegy az a kis fájás. — Hogyne, ha a Steco kimegy innen, a fájás is kimegy vele — vágja rá más. Közben Király érkezik. Alig tu­dott kijönni, mert hiszen még meg sem melegedett itthon a bukaresti út után. A lábát is mutogatja. — Majd eltört — mondja — s még nagyon fájna, ha játszanék. Felmentést kérek. Azért jöttem ki mégis, mert tudom­, hogy most ka­pom meg a Nemzeti Sport plakett­jét. Még Reiter mondja el kalandját, mielőtt a társaság a pályára vo­nul. — A Mikszáth Kálmán-tér köze­lében voltam délben az egyik templomban, ahol ismerősömnek az esküvőjén vettem részt. Amint ki­jöttem a templomból, az éppen ott tüntető egyetemistákkal együtt en­gem is elfogtak a rendőrök és be­vittek a főkapitányságra. Nagy szerencsém volt. Meskó kapitány úr megismert és vállalta a felelős­séget értem, különben ott ülhetnék valahol a rendőrségen. A fiúk nevetnek, ugratják Rei­­tert, majd kivonulnak a pályára. A Postás már ott rugdos az egyik kapu előtt, de Lénárd főtitkár hí­vására valamennyien a középre vo­nulnak. Itt adja át ugyanis Pluhár István főmunkatársunk az öt ki­tüntetettnek a húsvéti plakettet. ánfe 'Wu­rflHu­mWlUftlKfiiUMI'’ Szabad orvosválasztás! Betegség ellen biztosítson az AHGLO-DAHUBIAN LLOYD általános Biztosság r. t.-nál Budapest, V., Hold-utca 21. szám S Sony 3 Két tartalékkal áll fel a III. ker. FC, de azért szilárdan bízik a győze­lemben Győry és Blaskó fog ma hiányozni az óbudai csapatból — Saját tudósítónktól — A negyedik hely birtoka nagyon izgatja az óbudai kedélyeket. Nagy felkészültséggel várják tehát ma délután a nagyszombat utcai pá­lyán a Bocskai csapatát, amelyet mindenképpen meg akarnak verni. A nem túlságosan nagy létszámú játékosállományból Budai I. még hollandiai sérülését sínyli, Blaskó vasárnap sérült meg, Győry pedig a hét végéig nem tud szabadulni elfoglaltsági helyéről. Ezeknek a kényszerítő tények­nek figyelembevételével így állí­tották össze a csapatot Óbudán: Gallina — Beretvás, Bíró — Steiner, Lucz, Magyar — Feny­vesi, Budai II., Kármán, Horváth, Dömötör. Komor igazgató így nyilatkozott a meccsről: — Két tartalékkal állunk fel, de bízunk a győzelemben. Most már napról-napra jobban tűnik a csa­pat tagjaiból a túrafáradtság, tu­dásban pedig elég jól állunk. A három nagy csapat mögötti ne­gyedik hely nagyon szép rang egy középcsapat számára és mi ezt feltétlenül meg akarjuk tartani. FTC-pálya" Üllői­ út Vasárnap, 21-én d. u. V26 órakor Ferencváros —III. kerület I. ligabeli bajnoki mérkőzés, előtte V24 órakor FTC- BSzKRT 1. ősz­, amatőr bajnoki mérkőzés Ha­mogig tetszett a delhi,JMejevz — Mi tagadás, én élveztem.­­Hogy-hogy. .. — Én elgondol­tam, hogy az Újpest egy szegény nyomo­rult kis csapat, ame­lyik kiesésre áll és csak az segít már rajta, hogyha ezt a két pontot megszerzi a Fe­rencvárostól, amelynek pedig már úgyis mindegy, hiszen biztos baj­nok. És azon kacagtam magamban, hogy ha tényleg így lett volna, miket írtak volna az újságok arról, hogy­­­ a Fradi lefeküdt. Olvas­hattuk volna, hogy a kis Toki sa­­rokházat kapott azért az égbelőtt három nagy helyzetért ott — csak a II. félidőben és hogy a Papp már biztosítva van egész életére, hogy olyan előzékenyen kísérte be Jávort a gólig. Mikről fantáziál maga Tere­­fere úr! — Én csak azokat a fölényeske­dőket ak­arom pellengérre állítani,, akik szeretik adni a „beavatottat” és mindenütt panamát és csalást szaglásznak. Ugy­e hogy fölé lehet vágni a labdát akkor is, ha a saját csapat­bajnoksága múlik azon__ — Újpesten bezzeg nagy az öröm. — Nem mondhatnám. — Min­? — A szurkolók egyenesen bete­gek, hogy az eredmény így ala­kult. — De az Istenért, hát ők mit akartak? — Hogy 0:0-ra álljon a meccs a II. félidő II­. percéig és akkor Korányi öngóljával győzzön az Újpest. De persze ezt már csak a meccs után mondták. — De most már elég a nagyok­ból. — A BLASz és a MILL He­rendi-díj körüli harcában ismere­tes, hogy a két kapitányt komoly barátság fűzi egymáshoz. Hiszen már a nevük kezdőbetűit is úgy választották meg, hogy mind a­ kettőnek neve G-vel kezdődik. A legutóbbi 7:1-es eredményen azon­ban összevesztek. Hát valljuk meg őszintén, hét gól, az már barátság­ból is sok. Elég az hozzá, hogy a BLASz-G leszidta irgalmatlanul a MILL-G-t. Utána pedig idegroha­mot kapott, úgy kellett hazaszállí­tani. — Azóta már bizton megnyugo­dott. — A legközelebbi MILL— BLASz ifj. válogatott mérkőzésig. — A­ játékosok körében mi az újság? — A volt Nemzeti-, majd új­pesti centerhalf, aki jelenleg Svájcban vitézkedik, hazajön és hírek szerint a kék-fehér­eknél ké­szül megoldani a középfedezet pro­blémáját. — És mi lesz azokkal, akik szer­ződést bontottak a Somoggyal? ’ — Tunyoghy a francia Riviéra felé kacsingat, Dormos pedig egy II. ligabeli klubba készül. — Ezek csak mendemondák! — Oh, hát ha Szerkesztő úr csu­pán csak az ellenőrizhető igazsá­gokra kíváncsi, akkor talán for­duljunk a boxosok­ tábora f­elé. — Van talán valami újabb ese­mény a Szigeti és Fehér ügyében? — Van. Illetékes illetéktelenek minden áron arra akarják rá­venni Szigetit és Feh­ért, hogy nagy bocsánatkérések között tér­jen vissza régi egyesületébe. — Ez még nem olyan nagy baj! — Az igaz, de az már nagyobb baj, hogy hozzáfűzik még azt is, hogy ha­­nem teszik ezt meg, akkor nem indítják egyiküket sem a júniusi egyéni ökölvívó bajnok­ságokban. Hát hallottak már ilyet? Hogy egy Szigetit nem indítanak a bajnokságban, mert kilépett a régi egyesületéből­? — No ezt talán mégsem teszik meg Szigetivel, a többszörös válo­gatottal. Hiszen azzal csak a ver­senyek értékét rontanák le. — Az igaz. De csak négyen in­dulhatnak súlycsoportonként. És a klubvezéreknek jól jön, hogy van szabály, amelynek alapján az át­igazolás alatt állótól szépen meg lehet szabadulni. Hát így vagyunk. Ha külföldiek ellen kell verekedni, akkor jó a Szigeti, még ha átiga­zolás alatt áll is! De ha magyar bajnok akar lenni, akkor mindjárt kisütik, hogy neki nincs is joga versenyezni! — Majd lesz! A weh­ersúlyban azonban máris feltétlenül a rang­sor első négy helyezettje között van. Az ilyeneknek pedig a kiírás értelmében ott kell lenniük. Csakis ezeknek! És nem a protekciósok­nak. Különben is a kérdésről nem egyének döntenek, hanem a szak­­bizottság — még hozzá ma. Ott pedig féltékenyen őrködnek a ki­írások pontos betartásán. Legyen nyugodt Szerkesztő úr, mind a kettő elindul majd a bajnokság­ban.­­— Ahol, remélem, látni fogom önt, Terefere úr! — Hát most talán nem lát? — Dehogy nem! Még igen! — De már nem. Jó éjszakát! Középszlovenszko vasárnapja: Ri­maszombati ME—Ragyolci TE 7:0 (3:0), Losonci AFC—Pelsőci SC 3:0 (2:0), Füleki TC—Apátfalvai SC 4:1 (1:1). A füleki csapat ezzel a győ­zelemmel bebiztosította bajnokságát. A Nyomorék Gyermekek utcai gyűjtése tegnap zajlott le. A rende­zőség a közjegyzőnél letétbe helye­zett nyerőszámokat az alábbiakban közli: Minden 100 és 50 pengős tiket tulajdonosa, amennyiben jelentkezik, ajándékra tarthat igényt. Ezenkívül értékes ajándékot kap: az 5, 123, 480, 610, 540, 263, 786, 943, 1245, 1010, 1243, 1207, 1299, 328 számú 20 pen­gős, az 1371, 1421, 1450, 1698, 1725, 1861, 1918, 1999, 2001, 2136, 2248, 2193, 2264, 2269 számú 10 pengős, az 1. számú 5 pengős, a 100 számú 3 pengős, az 1000 számú 2 pengős, a 3000 számú 1 pengős tiket tulaj­donosa. Kisebb értékű ajándékot kap bármely színű és értékű tikét, ame­lyeknek száma a következőkkel vég­ződik: 17, 22, 26, 31, 42, 55, 68, 74, 80 és 95. ­YSÉG 9 NAP

Next