Nemzeti Sport, 1937. augusztus (29. évfolyam, 148-170. szám)

1937-08-17 / 160. szám

_6__ A Szent István-díjról nyilatkozik a győztes és a legyőzött — Saját tudósítónktól — " A Szent István-díj hatalmas küzdelme a BBTE gyönyörű győ­zelmét hozta. A MAC ugyan jog­gal mentegetheti vereségét néhány atlétája elmaradásával, verseny­bírói ítéletekkel, de a BBTE sem tudott teljes csapattal felvonulni. A verseny alatt kiéleződött ellen­tétek most már elsimultak és mint a két egyesület atlétikai vezérének nyilatkozatából kiderül, inkább a tanulságok hasznosítására, mint­sem holmi bosszúra, vagy retorzió­ra készülhetünk el Heinrich Antal dr. a BBTE atlétikai szakosztályának elnöke így nyilatkozott: — Egy év óta, amióta a BBTE atl­tikai szakosztályának elnök­ségét átvettem, sok kellemetlen napban volt részem. Az idei peches év, Kovács lassú formába jövetele, Sírnék három nappal a verseny előtt bekövetkezett rándulása, Temesvári vérmérgezése, Iglói el­távozása után nem is mertem remélni, hogy megnyerjük a Szent István­­díj­at. Hogy mégis sikerült, ez végtelenül boldoggá tett és kizárólag a fiúk hallatlan lelkesedésének és ön­feláldozásának köszönhető. Kovács óriásit produkált. Kétévi szünet után minden edzés nélkül indult el 110-es gáton. A 100-as döntő előtt olyan fáradt volt, hogy nem is akart indulni, csak arra a biztatá­somra állt rajthoz, hogy legalább a harmadik helyért fusson. Fáradt kezdése nemcsak a legjobb taktiká­nak bizonyult Vadas ellenében, de, az győzelemhez, vörkóit második helyhez segítette. Atlétáink lelke­sedésére jellemző, hogy Makkainak szombaton reggel halt meg az édesapja és még­is elindult a versenyen, sőt a fiúk kérdésére azt mondta, hogy már jobban van. Csak a gerelyvetés után fakadt sírva az öltözőben. — Elismerem, hogy a MAC bal­szerencsével küzdött, de nekünk már a rajtnál komoly hendikepünk volt. Úgy érzem tehát, hogy a győzelmet megérdemeltük. Most már csak az a fontos, hogy ennek tövise ne maradjon és a két egye­sület végre összefogjon a magyar atlétika érdekében. — Ettől függetlenül azonban nem tartom helyesnek a Szent I­stván-díjnak a bajnoksággal való összekapcsolását. Sokkal jobbak lettek volna az eredmények, ha nem kellett volna egyes atlétákat ennyire túlterhelni. Vangel Gyula dr., a MAC atlétikai szakosztályának elnöke ezt mondta: — Minden dicséretem és elis­­merésem a BBTE atlétáié, akik fogcsikorgatva, hallatlan lelkese­déssel küzdöttek és önmagukat múlták felül. De elismerem a BBTE vezetőségének érdemét is, hogy minden épkézláb emberét rajthoz tudta állítani. — Mégis azt kell mondanom, hogy vereségünket mi magunk okoztuk. Papíron kiszámították, hogy fö­lényesen kell nyernünk és azt hi­szem, hogy a versenybírói be­­avatkozások nélkül úgyis nyer­tünk volna, ha nálunk is és a BBTE-ben is mindenki eléri át­lagformáját. Míg azonban a BBTE-ben felülmúlták az átla­got, nálunk azon alul maradtak. Az indokolatlan fölényeskedés így vált vesztünkre. Hiszen, ha Nagy Géza elindul 200-as síkon és gáton, ha Darányi elkövet mindent, hogy elindulhasson súlydobásban, ha Gyenest és Mi­­nait benevezzük 400-ra is, még az adott körülmények között sem veszítettünk volna.­­ Az adott körülmények kö­zött azonban a pontverseny sorsát négy bírói ítélet döntötte el. Az első, amikor Kelen belelépett Csaplár lábába, letaposta a ci­pőjét, a versenybíró pedig orvos­lás helyett azt a választ adta a véres lábát mutató Csaplárnak, hogy „jódozza be”. Másnap Rá­­tonyi véletlenül megütötte a haj­­rában Harsányi kézfejét — erre diszkvalifikálták. Ez az egyenlő elbánás? A 400 méteres verseny­ben Vadas törzse előbb érte a célvonalat, mint a két karját elő­­renyújtó Görkeié és mégis Va­dast tették harmadiknak. Minden elismerésem a ragyogóan küzdő Kovácsé, de tény, hogy a versenybíró megállapította, hogy lábnyo­­mai Vadas pályáján vannak. A pályabírók azonban semmit sem láttak és a 400 méter helyett csak 399-et futó Kovács győzel­me érintetlen maradt. — Ezek a bírói ítéletek azok, amelyek elkedvetlenítenek ben­nünket és nem a vereség, amelyet a pillanatnyilag jobbról férfia­san és derűsen és szívvel eltűrni a sportember legfontosabb eré­nye. Ezeknek az ítéleteknek kon­zekvenciáit részben máris levon­tuk, mert tagjaink a szövetségi versenyeken olyan urak társasá­gában, akik az igazságot elfo­gultságuknak rendelik alá, a jö­vőben aligha fognak funkciókat betölteni. m­mim Jim Londossal tartja edzéseit Németh Sándor Párisban Károlyi, Márton és Németh óriási profi birkózósikere Páris­ban, Londonban és Amerikában A mostoha itthoni viszonyok, teremhiány, a hivatalos körök ellenszenve állandóan külföldre kényszeríti profi birkózóinkat. Há­rom legkiválóbb profi szabadstílu­sú birkózónk: Károlyi László, Márton Pál és Németh Sándor állandóan vándorúton van a nyu­gati metropolisok között és gyűjti a­­ babérokat. Most Párisból, Londonból és Newyorkból kaptunk hírt róluk. KÁROLYI AMERIKÁ­BAN Károlyi László, a Pesten leg­utóbb óriási sikert elért félnehéz­súlyú, párisi és londoni sikerek után az Újvilágba hajózott át és ott telt házak előtt egyre-másra keni oda ellenfeleit. Különleges és szinte soha nem látott fogásain elámul és derül ott is a közönség. Nagy sikere van. NÉMETH ÉS LONDOS Márton Pál és Németh Sándor Párisban állandóan együtt tar­totta edzéseit a világ legjobbjá­val, a modern idők legnagyobbnak tartott szabadstílusú birkózójával, Jim Landossal. Az edzéseknek állandóan 2—3090­­ néző volt a szemtanúja. Károlyi és Márton óriásit fejlődött. Pillanatnyilag Párisban és Londonban a legnép­szerűbb „csillagok” közé tartoz­nak. Nevük állandóan a műsorok élén díszeleg vastag betűkkel. Ném­eth legutóbbi londoni ven­dégszereplésén csaknem a teljes magyar kolónia megjelent. Töb­bek között ott volt Alpár Gitta és Brodszky Miklós is. Németh rö­vid néhány nap alatt kivégezte az amerikai John Dallast, az angol Joe Gotch-t és a kanadai Tony Baert. Ragyogó formában van. PESTRE JÖNNEK KÁROLYIÉK? Kerülő úton szerzett értesülé­seink szerint budapesti rende­zők tárgyalásokat folytatnak a három magyar kiválósággal és néhány külföldi nagysággal buda­pesti vendégszereplés ügyében. Azt hisszük, a magyar közönség sok érdekeset láthatna Európa, sőt a világ legjobbjaihoz tartozó három magyar birkózótól. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e a tárgyalásokból valami. SSStít ~ bob, wm MigauUM Érdeklődnek (kellő tiszte­lettel) a finnek. Mikor lesz a finn—észt —magyar hármas nemzetek közötti birkózóviadal ? — Saját tudósítónktól — Helsinki, aug. 11. Ma délelőtt a sors Mannerla úrral, a finn box­ és birkózószö­vetség elnökével vetett össze. A népszerű finn sportvezér azonnal a finn-észt-magyar birkózóviadal sorsáról kezdett érdeklődni. Miután semmi felvilágosítást nem tudtam adni, megkért, hogy né­hány kérdését közöljem a nyilvá­nosságon keresztül az illetékesek­kel . Nagyon szeretném, ha meg­írná a Nemzeti Sporton keresztül a magyar birkózószövetségnek­­— kezdte az elnök — hogy mi itt Finnországban már nagyon vár­juk a hármas nemzetek közötti mérkőzés sorsáról szóló híreket. Szeretnénk tudni, mikor lesz, hogy össze tudjuk állítani nem­zetközi műsorunkat. Azt hiszem, legmegfelelőbb lenne a viadalra a november elejei időpont. Október végén vannak Münchenben a sza­­badstílusú Európa-bajnokságok. Ide úgyis el kell utaznunk ne­künk is és az észteknek is. A magyaroknak tehát nagy költség-megtakarítást jelentene, ha az EB után rendeznék közvetlenül ezt a viadalt. Budapesten, ígéretemhez híven, ime, meg­írtam a kérést. A többi az ott­honiak dolga. Kulai Sándor. * I. * * * * * * * 9 A TÖREKVÉSNEK MAJDNEM KÉTSZER ANNYI PONTJA VAN A PÁLYAB­A­JNOKSÁGBAN, MINT A MÁSODIK HELYEN ÁLLÓ FTC-NEK! I. osztály 1. Törekvés 301 p„ 2. PTC 459 p., 3. MTK 364.5 p., 4. DVSC 259 p„ 5. Becz­kart 200.5 p„ 6. KEK 87 p. II. osztály: 1. U­TE 306.5 p., 2. PSE 233.5 p., 3. Só­lyom KK 111 p„ 4. DKK 107.5 p., 5. MPSE 81.5 p., 6. SzüSE 77 p., 7. Typo­­g­ráfia 72.5 p„ 8. MOVE NyTSE 59 p., 9. NyKISE 48 p., 10. Székesfehérvári MÁV Előre 42.5 p., 11. MOVE 28 p., 12. MOVE NTDE 20 p., 13. SzTK 14 p„ 14. M­VSC 7 porai, ,'i A Nemzeti Sport plakettjét ajánlotta fel annak a magyar kerékpárosnak, aki szep­tember 10-ig Orczán 1 órás vezetés nélküli rekordját megdönti! — Saját tudósítónktól — írtunk már azokról a készülődé­sekről, melyek Orczán egyórás veze­tés nélküli pályarekordjának meg­döntésére irányulnak. A Millenárison és az országúton nap-nap után foly­nak az edzések s a közeli napokban hivatalos keretek között sor kerül az első kísérletekre, melyek az 1933 óta fennálló, 41.310 m-es rekordot 43 km fölé akarják tornászni. A Nemzeti Sport tegnap érintkezést keresett az MKSz kapitányával, Neumann Andorral és plakettjét ajánlotta fel annak a magyar versenyzőnek, ald szeptember hó 10-ig Orczán rekord­ját a legeredményesebben túl­szárnyalja. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy az ostromlók igen nagy szám­ban vannak. Éles, Karaki, Szekeres, Nagy Béla, Fekete és mások már napok óta különleges evezéssel és tabellaf­elállításokkal készülnek Orczán csúcsteljesítményének megdöntésére és valószínűnek látszik, hogy a rekord megdöntése esetén maga Orczán is nyeregbe­száll, hogy 1 órás hegemóniá­ját visszaszerezze. A szövetség felszólít minden kísér­letezőt: haladéktalanul jelentse be rekorddöntési óhaját versenyintéző­bizottságnak, hogy az a kísérlet időpontját pontosan megállapíthassa és a hivatalos időmérőket kiküld­­hesse. A versengés már a jövő héten megindul és előreláthatólag szeptem­ber 10-ig meg sem áll... A csodáiévá Jávor Pál, avagy Karaki is kimegy Kopenhágába! — Saját tudósítónktól. — Szombaton még úgy volt, hogy Éles egyedül utazik a kopenhágai világbajnokságra. Orr­zánnak nem sikerült összehoznia a szükséges utazási költséget, Farkas tanács­tag pedig lemondott az önköltséges kísérés örömeiről, így aztán Éles meglehetősen gyászos hangulatban látta a jövőt. Idegen országba magárahagyatva, nyelvismeret nél­kül utazni egymagában véve sem kellemetes szórakozás. Még­hozzá elszigetelten versenyezni, honfi­társ nélkül a mezőnyben, ez egy­szerűen kétségbeejtő. Dehát bele kellett törődni a megváltozhatatlanba. Ám ekkor közbelépett a Deus ex Machina. Hírnök jött és pihegve hozta a hírt: — Karaki is kiutazik Kopen­hágába! Karaki, mint tudjuk, díszletező a Nemzeti Színházban. Szerény, tiszt­­sségtudó magaviseletével nemcsak főnökeinek, de a színé­szeknek is kiérdemelte szeretetét. S mint sportember egyszerűen a „népszerű nagy ember” szerepét játszotta a kulisszák mögött. Gyak­ran láttuk a Nemzeti Színház mű­vészeit azokon az országúti verse­nyeken, ahol Karaki elindult. Ilyenkor frissítőkkel halmozták el s autón kísérték végig a mezőnyt és a célban ovációval fogadták Karakit, aki szerényen, boldogan és hálával fogadta ezeket a sze­­retetmegnyilatkozásokat. ...És közben úgy határozott az MKSz, hogy csak önköltséges vá­logatottakat küld ki Kopenhágába... Karaki, aki egész esztendőn át hallatlan szorgalommal és ambí­cióval készült az idei világbajnok­ságra, teljesen összetört a hír hallatára. Honnan szerezzen ő négyszáz kemény pengőt, amibe ez az út kerül?... Az egyesület nem ad, mert nincs felesleges tő­kéje, neki pedig egy fillér félre­tett pénze sincs... Majdnem elsírta magát nagy elkeseredésében. És most jött a csoda. Jávor Pál, a Nemzeti Színház népszerű tagja, mikor meghallotta Karaki keservét, jó mélyen bele­nyúlt a pénztárcájába és azt mondta: — Na, Karaki fiam, te bizony mégis elutazol Kopenhágába. Itt a szükséges pénz. Csak aztán ne hozz szégyent a Nemzeti Szín­házra! Jávor Pál csodatettének azóta híre kelt a kerékpárosok között. Valóságos­­ védőszentként emlegetik. És Karaki csordult, boldog szívvel már készülődik is a hosszú útra... — Nem tudom elmondani, mi­lyen hálás vagyok a művész úrnak — mondja nekünk Karakt —úr életet öntött belém! T­gy fogok küzdeni Kopenhágában, hogy a becsületemért küzdök! És Élessel összedolgozva most már sikerre is számítok! A régen esedékes ma­gyar sikerre! Legfrissebb hírek a világbajnoksági frontról Éles és Karaki szerdán reggel utazik Kopenhágába — Saját tudósítónktól — Menetkész a kopenhágai expedíció. Karaki és Éles, a két magyar ön­költséges válogatott porfelhőlovag szerdán reggel fél nyolc órakor in­dul el a Keleti pályaudvarról Kopen­hágába, hogy az amatőr országúti világbajnokságon résztvegyen. A nagy mérkőzés előtt két nap­pal már a dán fővárosban lesz­nek, miután a torna terepét teljesen ki akarják ismerni a sorsdöntő összecsa­pás előtt. Klest egyébként a szövetség a repülővilágbajnokságon is el akarja indítani. Ezt a határozatot helytelenítjük. Éles nem repülő, semmi esélye nincs a pályán, annál több azonban az or­szágúton. Esélyeit tehát nem szabad tönkretenni ilyen kalandos próbálko­zással, mely könnyen bukással (sé­rüléssel!!) végződhetik. Úgy értesültünk, hogy a világszö­vetség végérvényesen döntött az amatőr országúti világbajnokság részletes kiírását illetően. A múlt gyakorlatától eltérően nem egyenkénti, hanem tömeg­rajtot írt elő. Kopenhágában egyébként már úgyszólván kivétel nélkül együtt van a vi­lágbajnokságra készülődő nem­zetközi válogatott mezőny. Az olaszok már egy hete a terepen „nyaralnak”, a németek múlt pénte­ken érkeztek és a franciák állítólag közvetlenül az olaszok után egy nap­pal­­ a legnagyobb titokban béreltek villát a világbajnoksági útvonal mellett. Úgy volt, hogy Welvárt is kimegy a fiúkkal Kopenhágába. Az utolsó pillanatban azonban kénytelen volt lemondani erről a tervéről. Egy­részt, mert rengeteg a dolga, más­részt, mert a lánya eljegyzését tart­ják. Szalay, az MTK kitűnő porfel­hőlovagja a boldog vőlegény. A IX. Nagykun Viadal augusztus 20-, 21. és 22-én zajlik le Mezőtúron. A viadalon Berettyóúj­falu, Karcag, Kenderes, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszent­­márton, Mezőtúr, Püspökladány, Ti­szafüred, Törökszentmiklós és Túr­­keve válogatott versenyzői vesznek részt.

Next